Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-26 / 47. szám

4 1964. FEBRUAR 26, SZERDA Épül a gödöllői egyetemi város Szocialista mezőgazdasá­gunknak mind több szakem­berre van szüksége. A mező- gazdasági mérnököket képző Gödöllői Agrártudományi Egyetem azonban a tanterem és a kollégiumi helyek hiánya miatt már képtelen kielégíte­ni a növekvő igényeket. A helyszűkére jellemző, hogy a mezőgazdasági gépészmérnö­köket nem is Gödöllőn, ha­nem Budapesten képezik ki, A két évvel ezelőtt meg­kezdődött építkezések nyomán azonban hamarosan jelentő­sen javul a helyzet. A három, egyenként 400 személyes kol­légiumi épület közül az első­be májusban költözhetnek be a hallgatók. A másik ket­tőt az év végén adják át. A háromágyas szobákból álló épületek földszintjein, korsze­rűen felszerelt orvosi rendelőt, illetve társalgókat rendeznek be. A tavasszal kezdik meg a szemináriumi épület, a 2500 személyes étterem, valamint a mezőgazdasági gépészmérnöki kar tantermeinek építését. A tervek szerint ugyanis 1966- ban már Gödöllőn oktatják a jövő agrár gépészmérnökeit, A 156,8 millió forintos be­ruházás során ezenkívül több kísérleti telep, tanműhely, gyakorló laboratórium, köztük egy korszerűen felszerelt izo­tóplaboratórium, 32 lakás és távfűtési központ épül. Az egyetemi város építését 1867- ben fejezik be. (MTI) Aktívak és küldötteik szór pusztult el. Először a VI. században rombolta porig a földrengés, azután a XVIII- ban. És a világ megmozdult. Elsősorban Jugoszlávia töb­bi szövetségi köztársaságából érkeztek önkéntes mentőcsapa­tok a macedón fővárosba. A Szkopje melletti falvak föld­művesei, mintha mi sem tör­tént volna, szállították az árut a piacra. Csak az ártáblákra került a számok helyett szö­veg, egyforma szöveg: „A mi kedves szkopjei testvéreink­nek." Mindenki adni, segíteni sze­retett volna. ■ Hazánk teljes kórházi berendezést, gyógysze­reket küldött a földrengés sújtotta város egészségügyi helyzetének megkönnyítésére. Olaszországból autók érkez­tek. Ömlött az adomány a vi­lág minden részéből. Csakha­mar 600 főnyi szovjet egész­ségügyi csoport érkezett és amerikai katonák jöttek a romeltakarítást segíteni. De jöttek Svédországból, Finnor­szágból, a Német Demokra­kel jelölték meg azokat, amelyeket le kell rombolni, •sárgával a nagyjavításra szo­rulókat, zöld sáv került azokra a házakra, amelyek­be kisebb javítás után visz- szaköltözhettek a lakók. A felmérés eredménye meg­döbbentő volt, a házak 85 százaléka megsérült. Az anya­gi kár: 800 milliárd dinár. A bizottság jelentésében szerepelt még egy nagyon érdekes megállapítás. A fe­szítettelemes, vasbetonvázas házak dacoltak egyedül ered­ményesen a földrengéssel. A 14 emeletes munkásszálláson mindössze karvastagságnyi re­pedés keletkezett, más he­lyen csak a kémény dőlt össze. Ugyanakkor a hagyo­mányos módon épített házak összeomlottak, besüllyedtek a földbe. Ha Szkopjét . újjá akarjuk építeni, azt csak az új, fe­szítettelemes építészeti meg­oldással lehet — állt a je­lentés zárszavában. — íme, az élet maga követeli az újat, a korszerűt. A 4 áros újjáépítési terve hetek alatt elkészült. Ezután már módszeresen láthattak munkához a külföldi segítők és az a húszezer ember is, Aki szépül: Jánk Ibi. akad valami, ami útbaigazít. Megvan! Tucatnyi oklevél a falon. I. díjról, elismerésről, arany­éremről. Fényképek: szebbnél szebb félcipők, kecses női to- pánkák. — Ez nagyrészt a múlt — kesereg az elnök. — Abból az időből való, amikor szövetke­zetünk nevét Belgiumban, Kanadában, Lengyelországban sillabizálták a vevők, a talp­bélésre nyomott, arany bélyeg­zőről. , Almok foszlottak szét, ami­kor jött a levél: a kis széria miatt Péceltől megvonják az export jogát. Három eszten­deig büszkélkedtek a cipé­szek, hogy a kezük nyomán a szövetkezeti lábbelik kapó­sai mindenfelé a világon. De hiába: az egykori vasgyári igazgató nyaralójának nem gumiból, hanem téglából épül­tek a falai« Nincs hely a ter­jeszkedésre, maradt hát a bel­földi piac és a javítás. Persze a csehszlovákiai Bata-gyár tapasztalt szakembere, a bu­dapesti cipőgyár műszaki ve­zetőjéből ktsz-elnökké lett Gecse István előtt némileg értetlen: ha egyszer hódítot­tak a péceli cipők külföldön, miért kellett száműzni őket a világpiacról? — Munkában azért nincs hi­ány?! —• igyekszünk a kérdés­sel másfelé terelni a gondo­latait. — Hát pihenhet a babér­jain, egy tízezres községben a Szövetkezet? — felel kérdés­Aki szépít: Sugár Kati (Mészáros Géza felv.) üvegező részleget létesítünk és a meglevőket is bővítjük. Csak­hogy közel van Budapest. A gyárak, az iskolák mégiscsak csábítóbbak... — Talán a kereset... — kockáztatjuk meg a kérdést. 1 — Nem panaszkodhat tag­óságunk. Az átlagkereset havi 1680 forint. Tűrhető. És he­lyenként még több is — teszi hozzá az elnök. A neonfényes, vadonatúj női fodrászatban, például bizonyá­ra. Sugájt. Kati,. ,a csinos fiatal fodrász . ugyan . megkerüli a választ: . — Sók <a. munka, szeretnek minket. És nem lehet panasz a keresetre sem. — Tényleg elégedettek a fri­zurák helyi mestereivel?? Jánk, Ibolya igennel felel. Ö és barátnője, Sályi Ibi is az Orionban dolgozik, Budapes­ten. De a frizurát nem bíznák pesti mesterre. Tassi Jánosné is helyesel. A Park Szállóba jár be dolgozni naponta. Két­hetenként azonban itt ül, a pé­celi fodrászat burája alatt. Megszokta, szereti a boltot. ... Bosszankodom. Sehogy- sem jut eszembe, ki mondta, hogy a péceli ktsz egyetlen ne­vezetessége Bandi, a fehér csa­csi. No, mindegy. Akárki volt, tévedett. Gyapay Dénes A csinos, egyenruhás lányok a Dunakeszi lének tagjai. Néhány éve részt vettek egy kapták az egyenruhát. Most ők voltak a ren Mechanikai I.abor vöröskeresztes szerveze- országos vöröskeresztes versenyen, akkor dezők, jó munkájukért dicséret illeti őket (Foto: Gábor Viktor) SZKOPJE EL segít avilág Szkopje nincs többé!, Szkopje halott!, Az egész vá­ros összedőlt! — röpítették vi­lággá a hírügynökségek, s ezt hai'sogták a vastag betűkkel szedett újságcímek is a föld­rengést követő nap reggelén, 1963. július 27-én. A hét másodpercig tarló, tízes erősségű, majd fél perc múltán kilences erősségű föld­rengés kényszerítette térdre a macedón főváros házait. Ren­geteg ember lelte halálát a ro­mok alatt — írták. A sebesül­tek száma is meghaladta a kétezret. Ez szerepelt minden újság­ban. Közelebbit senki sem tu­dott, hiszen a még mindig há­borgó városból a tudósítók nem tudtak anyagot küldeni, a katasztrófa megszakított minden összeköttetést a világ­gal. A rádió volt az egyetlen összekötőkapocs, amely üzene­teket. továbbított, informálta az országot, világot, hogy tu­lajdonképpen mi történt Szkopjében. Lexikonokból böngészték elő azokat az adatokat is, hogy ez a város mar harmad­tikus Köztársaságból, a Német Szövetségi Köztársaságból. Már az első napokban 43 nem­zet fiai érkeztek meg, hogy segítsenek Szkopje újjáépíté­sében. Nemcsak erejüket, munkakedvüket hozták ma­gukkal, hanem az egész világ műszaki tapasztalatát. Talán ennek köszönhető, hogy né­hány hét alatt sikerült a vá­ros lakosságát ideiglenesen te­tő alá helyezni. Pedig ez nem volt csekély munka. Kétszáz­ezer lakosa volt Szkopjének a földrengés előtt. A gyerekeket az első nap után biztonságo­sabb helyre szállították, a kö­zeli kisebb helységek is ren­geteg hajléktalant fogadtak be, azonban így is több mini százezer emberről kellett még gondoskodni. Sátrak, katonai barakkok, összerakható víkendházak, lim-lomból épült kalyibák és harc a járvány ellen — ez volt az első napok fő fel­adata. Ezután következett az alaposabb felmérés. Bizottságok járták az ut­cákat, gondosan felülvizsgál­ták a házakat. Piros festék­aki Jugoszlávia többi szövet­ségi köztársaságából érke­zett a macedón fővárosba Amennyire igaznak bízó nyúlt július végén a rég közmondás: „Ki gyorsan ad kétszer ad”, augusztusban ú, szentencia született Szkop jében: „Ki megfontoltan ad duplán ad”. Nemcsak a szó játék kedvéért találták ez ki, az élet tanította őket er re az igazságra. Házgyár < Szovjetuniótól, speciális au­tók Olaszországból, gyógy­szerek, kórházi felszerelései Magyarországról, könnyen ősz szerakható faházak Finnor­szágtól. Mind, mind olyan amelyre égető szüksége vol a szkop jeleknek. Decemberben aztán egy­más után búcsúztatták ; külföldi munkások csoport­jait a macedón főváros la­kosai. A segély azonbar még most is, folyamatosar érkezik. Olyan szállítmányok amelyekre szüksége van s lassan magához térő vá­rosnak. Olyan szállítmányok amelyeknek talán nem is a fontban, rubelben, dollárban kifejezhető összege a legér­tékesebb, hanem az, hogy megmozdult a világ, emberek siettek bajbajutott embertár­saik segítségére. —r. —l. Nem pihennek a babérokon Szabó Sándor, a megyei tanács vb-elnökhelj ettese elnöki megnyitójában a közegészségügy lelkes apostolait, a Vöröskeresztben tevékenykedőket üdvözli. Előtérben Németh Veronika, a Vöröskereszt megyei titkára Bandit nem befolyásolja az időjárás. Mindennap me­netrend szerint indul és pon­tosan érkezik. Süvíthet jeges szél. kemény faigy dermeszt- heti a péceii utcákat vagy bő­kezűen öntözhetnek az égi kannák, Bandi fittyet hány az elemeknek. Peckesen porosz- kál, rangosán lépked, mikor milyen a kedve. Szereti, ha utánabámulnak. Talán még büszke is rá, elvégre fehér csacsi kevés szaladgál szerte e honban. Hát még ilyen, „akinek” a péceli Vegyes Ktsz jóvoltából szinte státusa van, élelmezéséről pedig kü­lön rovatban gondoskodnak. — Hűséges és ma már nél­külözhetetlen „munkatársunk” Bandi — állapítja meg ne­vetve Gecse István, a ktsz elnöke. — Naponta kis kordé­ban húzza a felvevőhelyről a j cipészüzembe a foltozásra, talpalásra. varrásra váró láb- í belikét. Amelyek pedig leke- j vültek a szalagról, azokat vi- | szí Strebó Józsefnek, a fel- ; vevőhely vezetőjének. — Tán csak nem futószala- j gon javítják a cipőket? — De bizony, igazi nagy­üzemi módra szervezett szala­gon. Huszonnyolc cipész dol­gozik az üzemben. — Annyi a javítani való? — Ugyan! Csakhogy mi ké­szítünk kész cipőt is. Nem hallott még a péceli szövet­kezetről? Az elnök hangjában némi rosszallás. Fél ve körülnézünk a cseppnyi irodában. Hátha Cipójavilás szalagon - Fodrásznak igen, kárpitosnak nem - Budapest csábítóbb Beszélgetés a péceli Vegyes Ktsz elnökével sei a kérdésre Gecse István. — Több mint 11 ezer pár félci­pőt és sportcipőt gyártunk az idén. A lábbelijavítások for­galma havonta 16—20 ezer fo­rint. Aszta losrészl egünk 28— 30 ezer forint értékű munkát végez a lakosság részére. Fes­tőink és mázolóink sem adják havi 20—22 ezer forinton alul. Egyetlen kárpitosunk olyan kapós a faluban, hogy há­rom-négy hétre előre minden órája foglalt. — Ha egy ember kevés, mi­ért nem vesznek fel kárpi­tost? — Könnyű ezt kérdezni. In­kább én kérdezném: miért idegenkednek a fiatalok a kár- pitcsszakmától? Naponta jön­nek hozzám, a szülők: kislá­nyukat szeretnék fodrászta­nulónak szerződtetni. Ma járt nálam Horváth Károlyné és Szilágyi Irénke. Egyiküket sem biztathattam. Bezzeg, cipész­nek, kárpitosnak, asztalosnak nem tolakodnak a gyerekek. Az idén szeretnénk fejleszteni szolga llolásainkat Ügy tervezzük, bevezetjük a bútorjavítást, bérfűrészelést, „A szép cipő formája már a mértékvételnél eldől” — ma­gyarázza Strebó József írásban már beszámoltunk, most képekben adunk hirt a Vöröskereszt vasárnap megtartott Pest megyei konferenciájá­ról. A 25 110 aktívát képviselő küldöttek fontos dolgokról tár­gyaltak: hogyan tudnánk egészségügyi kultúránk színvonalát még magasabbra emelni. A beszámoló és a hozzászólások azt bizonyították, hogy a feladat megoldása jó kezekben van. ír

Next

/
Thumbnails
Contents