Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-23 / 45. szám

tfwrr meertr k-tfírlap 1964. FEBRUÁR 23. VASÁRNAP TIZENHÁROM tsz közül FELKÉSZÜLÉS A TA VASII VETÉSEKRE: TIZENEGY A gödöllői járásban nagy visszhangra talált a dömsödi Arany Kalász Termelőszövet- j kezet Termeljük meg az ország j kenyerét című felhívása. A já­rási tanács mezőgazdasági osz­tálya valamennyi termelőszö­vetkezettel ismertette a f el­hívást, s a járás tizenhárom termelőszövetkezete közül ti- j zenegy írásban jelen­tette be csatlakozását ahhoz. Maga a járási tanács mező- j gazdasági osztálya is aktívan j hozzájárult a mozgalo-m sike- j réhez. A hivatali úton tett in- j kémkedéseken kívül például \ háromnapos külön értekezlet- j re hívták egybe a termelőszö- j vetkezetek növénytermesztési 1 brigádvezetőit és munkacsapat- j vezetőit a gabonatermesztés ! problémáinak megvitatására. ' A rendszeres vetőmagvizsgálat: nagyobb termés Iskolánkon felmérést végez­tünk arra vonatkozóan, hogy a tsz-ektoen milyen vetőmag- előkészítő munkákat végez­nek. Százhúsz megkérdezett hallgató közül csak egynek a tsz-ében végeznek rendszeres vetőmagvizsgálatot, de azt is csak gabonáknál (az OVEF- hez küldik be vizsgálatra). A többi tsz-ben csak csíráztatási próbát alkalmaznak, de azt sem minden elvetésre kerülő növénnyel. A megkérdezettek közül 28 tsz-ben csíráztatnak rendszeresen, de csak gabo­nákból. Az ezermagsúly alap­ján történő vetőmagmennyi­ség kiszámítását csak hát tsz- ben alkalmazzák. Azok a tsz-ek (például: Al- bertirsa Dimitrov), amelyek Megérdemlik a támogatást Jó eredménnyel zárták az évet a mogyoródi Arany János Tsz-ben Az utcából innen is, on­nan is ünneplőruhás férfiak, nők mennek a művelődési ház felé. Harmadik zár- számadási közgyűlését tart­ja a mogyoródi Arany Já­nos Termelőszövetkezet. Albert Károly, a tsz elnö­ke ismerteti a beszámolót. Be­vezetőben visszapillant az el­múlt három évre és meg­állapítja, hogy a tsz fejlődé­se egészségesnek mondható. A tagság jövedelme az évek során egyre növekedett. Egy munkaegység értéke 1961-ben 29 forint, 1962- ben 32,70 forint volt, most pedig 41 forint. Néhány nevet is megemlít: K. Juhász Lajos 212 napra 16 ezer forintot kapott (egy nap átlagkeresete 78,70 forint), i Klacsány Gábor jövedelme 24 j ezer forint (havi átlagkere- j sete 2000 fór im). Richter j Sándor állatgondozó összes | évi részesedése 26 000 forint. I Sleisz József és felesége I összes évi részesedése 39 300 ! forint. — Rendelkezünk 298 000 j forint biztonsági alappal is — j folytatja az elnök —, s a fel nem osztható szövetkezeti' alapot pedig 409 000 forint­tal növeltük. Az épületek ér­téke 424 000 forinttal emelke­dett. Megkétszereződött a gé­pek, gépi berendezések állo­mánya. A továbbiakban az állat­tartás és a növénytermesztés eredményeivel foglalkozott a beszámoló. Az állattartásban a tehenészet bizonyult a leg­gazdaságosabbnak: 253 000 fo­rint nyereséget hozott. A nö­vénytermesztésben a holdan­ként átlagok nem voltak va­lami kiemelkedően jók, ezért az elnök az elkövetkezendő év egyik legfontosabb cél­kitűzését a földek temiőerejének megjavításában jelölte meg, részben az állat­tartás növelésével. rész­ben zöldtrágyázás útján. Az 1964. évben megvalósí­tandó tervek között említet­te az elnök a százférőhelyes, modern, gépesített tehénistál­ló, a permetlétorony és a szénaszárító-berendezés fel­építését. Két szuper Zetor, egy K—30-as Zetor, 1 UE— 28-as traktor, valamint 6 pótkocsi vásárlását tervezik ez évben. Az elnöki beszámoló után elsőnek H. Kurucz János, az ellenőrzési bizottság elnöke szólalt fel. Az ellenőrzéssel kapcsolatos észrevételeinek is­mertetése után néhány köz­érdekű elgondolását fejtette ki. Molnár Ottó járási ügyész felszólalásában az ellenőrző bizottság feladatéival és a társadalmi tulajdon védel­mének kérdéseivel foglalko­zott. Babicz István tsz-tag It földek termőerejének nö' telese érdekében a trágya^ telep szakszerű kezelésére hívta fel. a vezetőség fi­gyelmét. Varga • Dezső, a he­lyi általános iskola igazga­tója, a tsz tagjainak példa­mutató szorgalmáról emlé­kezett meg. Fábián Ferenc, a csömöri tsz elnökhelyettese a termelőszövetkezetek tapasz­talatcseréjének hasznos vol­tát hangoztatta. Ezután dr. Gyetvai József, a járási tanács vb-elnöke üd­vözölte a közgyűlést. Emlé­keztette a jelenlevőket az 1960. december 21-i alakuló közgyűlésre, az akkori idők kérdéseire, és megállapította, hogy azokra az elmúlt bárom év megnyugtató választ adott. A mogyoródi Arany János Tsz a járás legjobb szövet­kezetei közé tartozik. A ve­zetés jó kezekben van, az alapokat lerakták, és ha a tsz szőlő-, gyümölcs- és egyéb telepítései termőre fordulnak, még jobb ered­ményekre számíthatnak. A közgyűlés utolsó, ünne­pi aktusaként Koós László, a járási tanács mezőgazda- sági osztályvezetője átadta a földművelésügyi miniszter ki­tüntetéseit a közös munká­ban kiemelkedő, jó teljesít­ményt nyújtó tagoknak: így Kurucz Sándornak jelvényt és 500 forint pénzjutalmat, Richter Sándornak, Tóth Fe- rencnének, Sleisz Györgynek és Hrágyel Józsefnének ok­levelet és 300 forint pénz­jutalmat. Kőváry Ferenc j már évek óta végeznek rend- | szeres vetőmagvizsgálatot, ha- I tározót tan állítják, hogy ter- I mésátlaguk kimutathatóan na­gyobb. Ezért szeretném fel­hívni a tsz-ek figyelmét a fen­tebb említett vetőmag érték­mérő tulajdonságok vizsgála­tának és azok felhasználásá­nak fontosságára. Hiszen a több termés nemcsak termelő­szövetkezeti, hanem népgaz­dasági érdek is. Mindenki előtt ismeretes a vetőmag tisztaságának fontossága. A gyommagvak terjesztésének egyik útja a tisztítatlan vető­mag. Ezenkívül a gyommag­vak csökkentik a csírázó vető­magvak s2ámát is. A gyakor­latban a vetőmag tisztaságá­nak vizsgálatakor többnyire csak a gyommagvak jelenlétét ellenőrzik. Igaz, hogy ez a leg­fontosabb, de nem hanyagol­ható el a hulladékok vizsgá­lata sem (földrög, kavics, tö­rött szem,, levél- és szártöre­dék stb.). Ezek jelenléte is je­lentősen csökkentheti a vető­mag értékét, mivel elfoglal­ják a helyet a csírázó magvak elől. A tisztasági vizsgálat külö­nösen akkor indokolt egy tsz- ben, ha saját termesztésű ma­got használnak vetésre. A vizs­gálathoz az ismert módon vett mintából búzánál, rozsnál, árpánál 50 kilót, kukoricánál 200, lucernánál, vörösherénél nég- kilót kell felhasználni. A vizsgálat eredményéből kitű­nik, hány súlyszázalék a vető­mag tisztasága, mennyire szük­séges a tisztítás, s milyen a tisztátalanságok megoszlása. Ezen ismeretek birtokában le­het határozni arról, hogy mi a teendő a vetőmaggal. Ezen­kívül a vetőmag mennyiségé­nek kiszámításánál is figye­lembe kell venni a tisztasá­got. A csírázóképességet egyszerű eszközökkel is meg lehet állapítani: tányér, itatós­papír, faládika. Fontos az, hogy a mag elegendő nedves­séghez jusson. Ezért nagyobb magvak esetén — a nedvesség, biztosítására — homokot hasz­nálnak a csírázóképesség meg­állapításához. Ezt a munkát végzik el a legtöbb tsz-ben. Az értékelést azonban nem mindig oldják meg helyesen. Nem veszik figyelembe pél­dául a csíráztatási időt. Pedig nem mindegy az. hogy a vető­mag mennyi idő alatt csírá­zik ki. A csírázóképesség megálla­pításához 100 magot kell hasz­nálni. Jobb kép nyerhető, ha ugyanabból a vetőmagból egy­idejűleg több csíráztatást ál­lítanak be. Amikor a magvak csírázni kezdenek, leghelye­sebb, ha naponta kiszedik a csírázott magvakat és ezek számát fel is jegyzik. Ez meg­mutatja a csírázási erélyt, vagyis azt, hogy milyen erővel fejleszti a csirát a mag. Ha a csírázás hosszú ideig tart. az rontja a vetőmag értékét, mert az ilyen magból kelt növény kelése és fejlődése is egyenlőt­len, vontatott lesz. Sok szó esik a vetőmagvak használati értékéről is. Ez azt fejezi ki, hogy hány százalék tiszta és csírázóképes mag van bizonyos mennyiségben. Ki­számításához ismerni kell a tisztasági és a csírázási száza­lékot. amelyeket össze kell szo­rozni és az eredményt el kell osztani százzal. A vetőmag­mennyiség kiszámításánál van szükség ismeretére. A gyakorlatban egyelőre még nem sóik helyen fordíta­nak gondot a vetőmagvak ezermagsúlyának vagy abszo­lút súlyának megállapítására. Pedig az ezermagsúlyból egyrészt a mag minőségére le­het következtetni, másrészt a helyes vetőmagmennyiség ki­számítására lehet felhasználni. Például egy búzafajtán belül az az értékesebb vetőmag, amelynek több az ezermag- súlya. Ilyen magban bővebben van tápanyag, így csírája erő­teljesebben fejlődhet. Az egyes növények ezermagsúlyát nem elég azokon csak egyszer meg­mérni, vagy táblázatból kike­resni, hanem minden évben a vetőmag felihasználása előtt meg kell állapítani, hiszen a mag teltsége, nagysága még fajtán belül is évente válto­zik. E cikk keretében csak a legfontosabb vetőmag érték­mérő tulajdonságokra és azok felhasználására kívántam fel­hívni a figyelmet, Különös te­kintettel a vetőmagmenr.viség kiszámítására. A helyes vető­magmennyiség ugyanis egyik megalapozója a nagy termé­seknek. A tavaszi vetésekig a tsz-ek még felkészülhetnek a szükséges vetőmagé őkészúő munkára. Gabnai Janos a zsámbéki termelő­szövetkezeti vezető­képző-iskola tanára 3.Megszűnt a TEGI! Az Állatforgalmi Vállalatnál lehet tenyésztési szerződést kötni Az elmúlt hetekben me­gyés zerte sok szó esett az Ál­latforgalmi Vállalat megvál­tozott feladatairól, egyrészt az új állataevelési és hizlalás! ak­ciókról, másrészt pedig a ser­téshizlalási-akció megválto- ! zott feltételeiről. Amíg ugyanis I az Állatforgalmi Vállalat ko- ■ rabban szinte kizárólag vágó- 1 állatok szerződésével és fel- I vásárlásával foglalkozott, ez év elejétől a földművelésügyi miniszter és az élelmezésügyi miniszter együttes utasítása alapján jelentős tenyésztési felada­tokat is ellát, a különböző szerződéseken keresztül. Megyénkben a termelőszö­vetkezeteken kívül számos tsz-tag , és egyéni állattartó állt szerződéses viszonyban a Te- nyészforgalmi Gazdasági Iro­dával tenyészakciók útján. Mivel a TEGI feladatait 1964. január 1-től részben az Ál­latforgalmi Vállalat vette át, azok a szerződők, akik koráb­ban a háztáji törlesztéses üszőakcióban, illetve a vemhes üszőnevelési akcióban a TEGI- vel szerződést kötöttek, a jö­vőben — mint jogutóddal — az Állatforgalmi Vállalattal állnak szerződéses viszony­ban. Azok a termelők pedig, akik ezután nem törzskönyve­zett szülőktől származó álla­tokra kívánnak vemhes üsző­nevelési szerződést kötni, for­duljanak az Állatforgalmi Vál­lalat járási kirendeltségéhez. Ugyancsak az Állatforgalmi Vállalat járási kirendeltségei kötik meg ezután a tsz-tagok- kal a törlesztéses üszőakció szerződéseit is. Az 1964. évi vemhesüsző ne­velési akcióban a vállalattal szerződést köthetnek tsz-ek, tsz-tagok és egyéni állattartók, nem törzskönyvezett tehéntől , származó, tenyésztésre alkal- ; masnak mutatkozó üszőkre. Az így leszerződött üsző­ket 30 hónaposnál fiata­labb korban, legalább 7 hónapos vemhes állapoi- ! ban kell átadni. A megkötött szerződés alap­ján, tsz-tagok és egyéb állat­tartók két részletben összesen 1500 forint előleget és ugyan­csak két részletben 400 kiló abraktakarmány igénybevéte­lére jogosító utalványt kap- j nak. Az Állatforgalmi Vállalat te- j vékenysége nem csupán an- í nak következtében szélesedett, í hogy a fentiekben részlete- j zett egyes TEGI-feladatokat ! átvette, hanem azáltal is, hogy | néhány új akcióban kezdte J meg a szerződéskötést. Ilyen új forma a hároméves kocatartási- és süldőnevelési- akció, amelynek keretében tsz­tagok és egyéni termelők köt­hetnek szerződést, továbbsza- porításra alkalmas vemhes kocáikrá. amelyek szaporula­tából a szerződők évenként legalább három hizlalásra al­kalmas süldőt tartoznak átad­ni a vállalatnak. A szerződő ré­szére a vállalat évenként 600 forint előleget, továbbá ugyancsak évenként három süldő után süldőnként 80—80 kiló, összesen tehát 240—240 kiló takarmányt biztosít a vál­lalat, állami áron. Ez az akció tehát nem csupán alapfeltéte­leiben kedvező a szerződőknek, hanem viszonylag hosszabb időre értékesítési biztonságot is teremt. Hasonló célt szolgál a több éves borjúszaporulat értékesí­tési akció is, amelyben ugyan­csak tsz-tagok és egyéni ál­lattartók köthetnek szerződést, A szerződésben a szerződő ar­ra vállal kötelezettséget, hogy tehenét legalább 42 hó­napon át tenyésztésben tartja, folyamatosan vem­hesük elleti és a született borjakra hizlalási vagy tenyésztési szer­ződést köt. A szaporulatra kö­tendő szerződés alapján ugyan­csak kamatmentes előleget én takarmányjuttatást biztosít a vállalat. A régebbi akciók közül vé­gül meg kell említeni az 1964. évi sertéshizlalási-akciót, amelyben a vállalat kilo­grammonként 1.50 forinttal magasabb árat fizet abban az esetben, ha a szerződő takar­mánytámogatást nem vesz igénybe. Az egyes akciók részletes feltételeire vonatkozóan fel­világosítást az Állatforgalmi Vállalat járási kirendeltségei adnak. Kétezer község távlati rendezési terve A Hazafias Népfront közel­gő kongresszusa alkalmából összegezték a mozgalom mű­szaki akcióbizottságai tevé­kenységének tapasztalatait. Megállapították, hogy a 19 me­gyei és a több mint száz já­rási testületben tevékenykedő, mintegy hétezer mérnök és technikus országszerte jól ka­matoztatta segítőkészségét. Kétéves munkával kidolgoz­ták például több mint kétezer község távlati rendezési irány­elveit. Ezzel lehetővé tették, hogy a falvakban évekkel előbb hozzákezdjenek az egy­séges elvek érvényesítéséhez, mint amikorra az alaposan „betáblázott” tervezőirodák vállalták a feladat megoldá­sát. Piaci barangolás Annyiszor hallottam rnár, hogy drága a ceglédi piac! Hónapok óta, ha arra jártam, folyton ilyen érzésem volt: valamit mintha elfelejtenék. Már messze jártunk, amikor hosszas rágódás után hirtelen előbukkant, s tiszta fogalom­ba öltözött ez az érzés: drága a ceglédi piac. Meg kellene már nézni, hogy milyen drá­ga? S miért drága? Egyálta­lán, hogyan is néz ki manap­ság a ceglédi piac? Öriz-e va­lamit abból a levegőjéből, amelyet Móricz Zsi gmond egykorú riportja oly élethűen idéz? Ma talán nem olyan tágas, ám hiszem, hogy legalább olyan forgalmas, változatos ez a piac, mint négy évtizede. Uj szín a különböző termelő- szövetkezetek pavilonsora, a hivatalos — ámbár egy kissé elavult — áriegyzék tábla, a jól öltözött vásárlók hada. és a sok divatos szatyor. Ez így együtt már nem a móriczi miliő. Sül még azonban a fok­hagymás kolbász, illatozik a lacipecsénye is. meg a jóféle toros hurka. A lacikonyha tá­ján üveggel mérik a sört, scr­een a szód a vizes palack, s tán még a ceglédi kisüstit is ó'ród^n mérik. Almát, virá­got kínálnak a standok, tojás­ra, hagymára alkusznak a ve­vők, s itt is, ott is étvágyat keltőén legyezgetik a kofák a liptói túrót. Ezenkívül zellert, tarka- és fehérbabot, krump­lit, fokhagymát, petrezsely­met és még ki tudná felso­rolni, hányféle élelmezési cik­ket árud a ceglédi piac. Baromfi, galamb, nyúl, ter­mény és használt holmik — mi:.den a maga helyén. Fő he­lyen a frissebb ennivaló, utá­na következik a baromfipiac, ezt követi a termény, s végül az ószeresek. Majd elfelejtem, hogy a piacon sokféle virágot is adnak, ha valaki pénzt kí­nál érte. S most igen, jöjje­nek az árak. AZ első OSZtályÚ almát tízért viszik, a másodosztályút ki­lencért. nyolcért. A harmad- osztályúnak hétötventől hatig szabják az árát, de lehet, hogy mire ezt megírom, már többre. A legolcsóbb alma öt forintba kerül, de az már aszott is, férges is, savanyú is. Nem tudom, ki meri almának nevezni viszont azt a pené­szes. zöldes bogyót, amelyet kettőötvenért veszteget egy­két kövér kofa. illetve, termé­szetesen ők. Krumplibogyó­nak is csak úgy illene be az, ha nem volna olyan ráncos. — Miért ilven drága ez n? alma? — kérdezem az egyik kofától. (Első osztályú alma, igaz, de mégis csak sok érte tíz forint Kilónként.) — Ez magának drága? — Pesten hatnyolcvanért mérik az ilyet. — Hát akkor vegyen Pes­ten. Persze, könnyű nekem, de mit tegyen a ceglédi vevő? Kénytelen leguberálni érte a tízest. így aztán csak az jut eszébe az embernek, hogy a tsz-eknek kellene segíteniük ezen. Valahogyan tartalékol­hatnának télire almát a ceg­lédi piacra is. hogy érezze meg a város: haszna van ne­ki is a szövetkezeti termelés­ből. Jól járna a termelőszö­vetkezet is, mert az a tizen­öt-húsz százalékos tárolási veszteség bőven megtérülne a kétszáz százalékos téli árból. így van ez a tizennégy forintos tarkababbal, az egy- ötvenes fagyott káposztával, a hatvanfilléres zellerzöld- csomóval (két-három szál az egész) meg a krumplival, tú­róval is. amelyből három­húsz, háromötven egy kiló. Nem is szólva a baromfi­árakról, amelyek káprázato­sak. Egy kis idétlen, há­romkilós pulykát száz fo­rintért adott el előttem egy kardos menyecske. A kuko­ricát, meg az árpát egy­aránt négyszáz forintért mér­ték. Vitték is szaporán, mert kellett. Az Ócskapiacon legalább de­rül az ember. Hogy ez az üzlet nem deficites, azt éke­sen bizonyítják a luxusgép­kocsik, amelyeken hozták az árut és viszik a benzinre valót a zsibárusok. Aján­lom, hogy aki még nem jár­ta végig a ceglédi zsibpia- cot, ne sajnáljon rá har­minc percet, ha arrafelé visz az útja. ígérem, jó szóra­kozást talál. Engem egy lompos me­nyecske pipiskedése készte­tett alkura, aki könyveket árult. Az „Olcsó”, a „Vidám” és a „Tarka” könyvsorozat jó néhány példányát kínálta eladásra. — Mennyibe kerülnek ezek a könyvek? — Ha négy, akkor há­rom. ha három, akkor ket­tő. Mindig egy forinttal ol­csóbb. — Hiszen vadonatújak. — Persze, hogy azok. Nem olvasta még ezeket senki. — Miért adja áron alul? — Tetszik tudni, ez a hú­gom mániája. Megvesz min­den könyvet, de nem olvas­sa el. Most meg, hogy új bútort veszünk, kell rá a pénz ... Derűs, keleties alkusz be­nyomását kelti Molnár Józsi bácsi. A szájából nem fogy ki a szó, míg a hosszú, csil­lagokig érő cikklistát sorol­ja. Ki hinné, hogy azon a néhány négyzetméternyi he­lyen, amelyen maga is kupo­rog, annyiféle holmi elfér? — Vasfűrész, rekesz, re­szelőbői véső, szalmavonó, rugó, kúthorog tessék! Van még itt transzformátor is, ötven fillér métere a drótnak, tehénre való for­gókarika, sarokvas, metsző­olló, csomagtartó, bicikli- láncvédő, cigányfúró, téli csizma, nyári csizma, go­lyóscsapágy, tolózár, tragacs, amelyen ülök és menyecs­kezár bőven ... — És ez mi? — kérdez­zük tőle vidáman egy elekt­romos kapcsolófélére mutat­va. — Honnan tudnám? Azt csak az tudja, aki ért hoz­zá. — Hát akkor mennyiért ad­ja? — Nyolc forint! — Hogyan állapította meg az árát? — Ránézéssel!... Nahát! Ennek az öregem­bernek arany kedélye van. És még alkudni is lehet nála. Toronymagasan tartja az árat, de nyomban alábbadja, ha komolynak látja a ve­vőt. Pedig vele nem kon­kurálhatna a tsz, mint te­szem a babárusokkal, vagy az almáskofákkal, akiknek az árujuk talán frissebb, de a lelkűk még ósdibb, mint az öreg ószeres ószerei. Nagymiklós István

Next

/
Thumbnails
Contents