Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

8 irrem v/^/rfco 1964. FEBRUAR 2. VASÄRNAP A ..láthatatlan kultúrház66 ?? Szentendrén, a városi Jó­zsef Attila művelődési házban az elmúlt év végén, amikor számadást készítettek az el­végzett munkáról, az értekez­letet szatirikus összeállítással fűszerezték. A műsort az iro­dalmi színpad együttese adta elő, Láthatatlan kultúrház” címmel. Bár a szatíra termé­szeténél fogva túlélezi a hi­bákat, ebben az öngúnyoló előadásban sok volt az igaz­ság. Azért volt sok igazság benne, mert ebben a város­ban ugyan minden időkben voltai hívei a kulturális fel- emelkedésnek, s a művelődé­si ház falain belül is történ­tek erőfeszítések, a művelő­dési ház jórészt mégis való­ban „láthatatlan kultúrház”- ként él Szentendre közönsé­gének tudatában. Mi ennek az Oka? Igazgatók stafétája A József Attila művelődési ház életében 1961-ben követ­kezett be jelentős forduló­pont. Elekor tatarozták ugyan­is az épületet, sőt, nemcsak tatarozták, hanem jelentős költséggel átalakították, fel­újították, s újabb helyiségek­kel bővítették. A pincét pél­dául, amely igen vastag, bolt­íves falakkal épült annak ide­jén. alagsori tágas tánchelyi­séggé alakították át, s hozzá előteret, s kisebb szobát is építettek. A legszükségesebb berendezési tárgyak is rendel­kezésre álltak. Itt volt végre az alkalom, hogy fellendül­jön Szentendre kulturális éle­te, fel virágozzék az addig hervadozó népművelés. A nagy remények sajnos nem váltak valóra. 1961 óta ugyanis egymást váltották áz igazgatók, akik az ígéretes kezdés után rövid idővel bú­csút mondtak ennek az intéz­ménynek. A harmadik igaz­gató az elmúlt év nyarán tá­vozott, s utána — más lehető­ség híján — másodállásban a volt művészeti vezető pró­bált életet lehelni az intéz­ménybe, de sokrétű elfoglalt­sága miatt év végével kénv- tét'én volt lemondani a min­den energiát megkívánó vál­lalkozásról. És azóta nincs igazgató. Árván maradt a „stafétabot'’ és várja, mikor kerül végre annyi idő után olyan „versenyző” kezébe, aki se le nem ejti, se át nem ad­ja, hanem „célba fut” vele. Kiskocsma a pincében Túlzás lenne azt monda­nunk, hogy a művelődési ház valóban „láthatatlan”. A ke­retek nagyjából megvannak, működnek a legfontosabb szakkörök, ha nem is túl ak­tívan, ha nem is a lehetősé­gek maximumán. Vegyeskó­rusuk, szimfonikus zeneka­ruk. irodalmi, képzőművésze­ti. bélyeggyűjtő és foto-szak- fcörük van. Gyermekíoglal- koztatás, bábcsoport és klub azonban — hogy csak még néhány formáját említsük a máshol már meghonosodott népművelési formáknak — nincs. Azaz hogy klubjuk van! Ezt ismerjük el, mert ennyivel tartozunk az igazságnak. A klub a pincé­ben „működik". Kellékei a rexasztal, a kártya, a sakk. s ez még idáig rendiben is len­ne, de járulékként ott van még a féldeci, meg a bor, mert a ,.klub”-bal szemben működik a büfé. amit ^ nyu­godtan nevezhetünk kiskocs­mának is. Sőt. nemcsak hogy szemben működik, hanem ve­le együtt működik!... Amikor megtörtént a tata­rozás, gondoskodni akartak a tánchelyiség mellett büfé­ről is. Előbb „házi kezelés”- ben tervezték, de ez elakadt az engedélyezésnél. így aztán a Budakömyéki Vendéglátó Vállalat kapta meg a helyi­séget, de azzal a kikötéssel, hogy büféjét elválasztja vas­ráccsal. hogy az külön is zár­ható legyen. Erre mind a mai napig nem került sor és a művelödési ház csak akkor használhatja saját klubhelyisé­gét, és saját tánchelyiségét, ha a büfés kinyitja a „bolf’- ot. Korábban nem lehet, mert a büfét zárni kell a kötelező vagyonvédelem miatt. Tehát a művelődési ház két helyisége gyakorlatban a büfé kiegészí­tője, pedig helyiséghiánnyal küzdenek. Pálfalvi INándor: A „helyiséghiány” miatt nincs például a városban if­júsági könyvtár, s a szentend­rei gyerekék a múlt év szep­temberétől nem kölcsönözhet­nek könyvet. A járási könyv­tár még a nyár folyamán kü­lönválasztotta a gyermek- és az ifjúsági irodalmat, hogy abból városi ifjúsági könyvtá­rat létesítsen, mert a városi tanács igazgatási osztálya — korábbi megállapodások és intézkedések nyomán — ki­utalt erre a célra egy volt rak­tárhelyiséget a városban. A könyvtár vezetője meg is ren­delte a kisipari szövetkezetnél a tatarozó munkákat, vala­mint a könyvpolcokat, de idő­közben a városi tanács igazga­tási osztálya, semmissé nyil­vánítva saját korábbi hatá­rozatát, beköltöztetett oda egy családot, szükséglakásként ke­zelve a helyiséget. Ennek okai elfogadhatóak, erről meggyő­ződtünk. Ezzel párhuzamosan azonban olyan gyakorlattal is találkoztunk, amelynek okai, erről is meggyőződtünk, már nem elfogadhatóak. A könyv­tár ugyanis — szerződés alap­ján — elraktározta az ifjúsági könyveket a művelődési ház egyik szobájában addig, míg saját kiutalt helyiségét elfog­lalhatja. Miután erre objek­tív okok miatt nem került sor, a könyvek ott maradtak bezárva. A kölcsönzést sem a művelődési ház akkori veze­tői, sem a városi művelődési csoport nem engedélyezte, mert félő volt, hogy akkor „ott ragad” a könyvtár, foglalva a helyet. Most tehát foglalt a terem raktározásra, de köl­csönözni nem lehet. Holt szezon — idény közepén Nem a gyermekkönyvtár haldoklása az egyetlen, ami, miatt holt szezon van Szent­endrén a népművelési idény közepén. Miután az ismeret- terjesztő előadás a TIT fel-, adata, a művelődési házban! ebben az idényben nem volt! előadás. Ilyen .,hírnév”-vel mai mar nagyobb tanyák sem igen! dicsekedhetnek. Ez szent- i endrei specialitás, úgy látszik i itt más feladatai, más normái; vannak a népművelésnek.; Félnek talán az „unalmas” is— i meretterjesztéstől? Akkor bi-| zonyára vonzóbb eszközökhöz; nyúlnak. Például színházi; előadásokat szerveznek. No,j nem! Még azt sem!! Bál- a Fővárosi Operett-1 színházzal és a Vígszínházzal: bérleti előadássorozatot tér-; veztek, nem lett belőle semmi, i Szentendrén ebben az idény-; ben nem volt színházi elő­adás! Hogy a Déryné Szín­ház nem jött, azt még esetleg megérti az ember. De miért nem jött a Pest megyei Petőfi Színpad? Ez rejtély! Szentend­re nincs Pest megyében? Vagy; Szentendrének rangon aluli a Pest megyei Petőfi Színpad? Már csalc ráadásnak említ­jük meg. hogy író-olvasó ta­lálkozó. amely az elmúlt év­ben szinte naponként volt itt vagy ott a megyében, s a kön.yvbarátmozgalom rendez­vények keretében még tanyák­ra is eljutottak meghívott ne­ves írók, Szentendrén az el­múlt év májusában volt utol­jára! ... Hogy fából ne legyen vaskarika A József Attila művelődési ház rendeltetésénél fogva a város kulturális életének gaz­dája. Hogy mennyire az — láthatjuk. A néhány szakkör tevékenységén kívül, amelyek működése csak egy viszonylag szűk rétegre korlátozódik, szinte semmit sem nyújt a vá­ros közönségének. Néhány szakkör működtetése, s hét­végi táncos alkalmak biztosí­tása a már említett alagsori táncteremben, még kevés. Ennyit nyújtani eav városnak évi közel százezer forintos ál­lami támogatásért — a sem­minél is leevesebb! Ennél még a tiszteletdíjas igazgatók által vezetett kisközségi művelő­dési otthonok többsége is töb­bet produkál!. .. Megbeszéltük ezt az áldat­lan állapotot Sziráky Ferenc­cel. a városi tanács vb-elnö- kével. Molnár Gusztávval, a városi művelődésügyi csoport EMBEREK A HÓBAN Münchenben mutatták be Eisemann Mihály Egy csók és más semmi című zenés vígjátékát Sylvia Lidi és Kurt Liederer főszereplésével .xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx vitte el a halottszállító, má­sik énje mély meggyőződés­sel állította: igenis azt látta, aki egy évvel ezelőtt... Elnevette magát: hiszen emlékszik a magas, szeren­csétlen angol nevére. Mor­rison. Egy pillanat alatt vé­get vethet ennek a képte­len képzelődésnek. Kálmán bácsi megmondja. A portás a délutáni nyu­galmat kihasználva, kényel­mesen szundikált, s zavartan kapta fel a fejét Vági hang­jára: — Mondja csak, Kálmán bá­csi, az egy angol, ugye, aki nemrég jött? — Angol, persze. Vadászni jött. Vagy tíz napig itt ma­rad. Reggelente jön érte az erdőgazdaságból a terepjá­ró... — Mondja, hogy hívják? — Morrison. — Micsoda? — Morrison. Az útlevelé­ből jegyeztem be, proíesz- szor úr! Vági Károly nem tarto­zott a regények megrajzolta tudósok közé. azaz nem volt esetlen, szórakozott, pipogya, nagyon is racionális ember volt. most mégis képtele­nebbnél képtelenebb gondo­latokkal játszott. Morrison meghalt, ez nem vitás. Moi-- rison sok van. olyan sűrű angol név ez. mint a ma­gyar Kovács. De ez nem­csak Morrison, hanem a 7 a Morrjson. Ugyanolyan test­tartásé, magassága, arca, vezetőjével és Horváth Gab­riellával, a járási könyvtár vezetőjével. A művelődésügyi csoport tudatában van a hely­zetnek, s a felelősségvállalás elől nem is tér ki. Az igazga­tóik stafétafutásának a cso­port is oka, mert nem mindig járt el körültekintően az új emberek munkába állításánál. A többi ok jórészt a művelő­dési otthon gazdátlanságá­nak következménye. Ami vi­szont a gyermekkönyvtár mű­ködését illeti, olyan megálla­podás született, hogy a városi tanács tőle telhetőén minél hamarabb szabaddá teszi a könyvtár korábban kiutalt he­lyiségét, de a lcölcsönzés addig is megindulhat a művelődési ház amúgyis elfoglalt, s most „haszon nélkül” zárva tartott szobájában. A könyvtár meg­kapja a működéshez azt a fél­napos munkaerőt, akinek munkábaállítására eddig a huzavona miatt nem kerül­hetett sor. Viszonzásképpen a könyvtár Ígéretet tett, hogy meseklubot szervez a gyere­keknek, diavetítéseket revéhez és bábcsoportot hív életre, a művelődési házzal közösen, így tehát mindenki jól jár az adott körülmények, az objek­tív nehézségek reális belátása révén. Ezzel a megoldással Sziráky Ferenc vb-elnök, alti maga is lelkes híve és támo­gatója a város kulturális fel- emelkedésének, szintén egyet­ért. Felfelé a lejtőn A művelődési csoport fel­ismerve a város kulturális helyzetének tarthatatlanságát, már hetekkel ezelőtt alapos felmérésbe kezdett, s máris fontos intézkedéseikre került sor. Mindenekelőtt pályázatot hirdettek a művelődési otthon igazgatói állására. Tizenegy] jelentkező közül választották ] ki az új igazgatót, aki február , elején veszi át munkakörét.] Ezzel egyidőben helyet bizto-! sítottak a zeneiskolának, amely eddig szintén a műve­lődési házban működött. Több más tanfolyam és akadémia között például 10 előadásból álló sorozat indul az ipari ta­nulók részére. Ezt az előadás- sorozatot a KISZ-szel közösen szervezik. Ugyancsak a KISZ- szel közösen ifjúsági klub ala­kul. Tervbe vették a gyermek- foglalkoztatás megkezdését, több úi klub és szakkör meg­szervezését. Szorosabbá kíván­ják tenni kapcsolatukat a vá­rosban levő üzemekkel. Már az elmúlt hetekben megtör­tént az üzemi fizikai dolgozók iskolai végzettségének és kul­turális ellátottságának felmé­rése. Remény van arra. hogy a város kulturális élete kijut ebből a Szentendréihez méltat­lan kátyúból. A depresszió időszaka után egészséges fel- pezsdülés, tettrekészség ta­pasztalható. Ez örvendetes. A tanulságokat azonban feltét­lenül le kellene vonniuk a fel­sőbb szerveknek is. A jelen­legi szentendrei állapotokért ugyanis nemcsak a város mű­velődésügyi szervei a felelő­sek, hanem a megyei művelő­désügyi osztály is Annál is inkább, mert évek óta beszé­lünk a Dunakanyar kulturális életének fellendítéséről. Saj­nos, csak beszélünk. Szent­endre példája figyelmeztet: következetesebb, céltudato­sabb irányításra és több érde­mi ellenőrzésre van szüksége megyénk népművelésének, hogy ne legyen se Szentend­rén, se sehol máshol a megyé­ben „láthatatlan kultúrház”. Tenkely Miklós i A hó fe magasodott az út­\ m nti árokból, mint ! furcsa fehl r sövény, s a tsz \ központjábc l egyre kifelé ' áramló te meget egyenként l is jól meg zámolhatta volna j bárki. Ped gr sötét éjjel volt, j a ritkásan elpötyögtetett ut- ! cai lámpák az oszlopuk tö- ; vét világi te ttok, mintha at- ! tói félnén % belebotlik va- \ laki. ! Hát errö beszélgettek az ! emberek, s idták a közvilá- \ gítást, a d írekig érő havat. ; — A tél. Bizony, a tél... í — sóhajtól egy öregember. í — Tizenhét ben. tudják ... — í de nem fc lytathatta. í — Jaj, higgy a már abba t István bát a! — csattant fel ; dühösen eg y asszony. Az ura \ mellett ba agott a hosszan í elhúzódó tömegben. Csiko- ; rogtak a cí izmak a kemény 1 havon. !' *— Mond a csak öreg — \ szólt az as tzony férje —, aki nem akar a, az nem hall- \ gassa. $ í — Mond a meg nekije. Ist- !; ván bácsi hogy ne ugra- bugráljcm itt egy ilyen em- jí her — — or dúlt ismét az í öreghez az asszony. y í — Hát n ondd te neki, ör- ' zsí- v®gy i aragban vagytok? í — nevetett az öregember. 2 — Abba! 2 j — Oszt xióta, te örzsi? — í fordult fel, je csodálkozva az J ura is. 2 — Mátu! Ha nem volna \ katonafiam haazköltöznék anyámhoz. — Így ír lehet — nevetett az ura, s hosszú soron is bugyogva áradt végig a ne­vetés. Nem nei ettek eddig. A zár- számadási közgyűlés nem úgy äikerü t, ahogyan rémél­ték. ■' ...... „ A rossz tavasz, a rémsé- ges aszály az állatelhullás stb., stb.’’ — szavalt a köz­gyűlésen az elnök —, ez okozta, h ygy a munkaegység nem éri l a tervezett össze­get. Hüinuiö ;tek oz emberek, ____________de nem szó­laltak fel Nem kiabáltak, hogy ross a vetés, miegy­más ... iz öreg Varga ugyan féld t, hogy hiba van a munkafe igeiem körül, de... lehurrogtá le kellett ül­nie. Mos aztán szótlanul vonultak laza az emberek. Látta, rogy angol rend­számú Ta mus áll meg a be­járati ajtó előtt, Kálmán bá­csi, a pori is, a bőröndöket rakosgatja a lépcsőre, ne ér­jenek a h< hoz, s ekkor meg­pillantotta a kocsi egyetlen utasát. V konyakospohár megbillent a kezében, s aka­ratlanul ; hangosan kimond­ta, amit g ndolt: — Ez lehe­tetlen! A maga., prémgalléros ka­bátot visel 5 férfi a z volt... Az, aki avaly napokon ke­resztül ai zta!társa volt a londoni h >telban, s aki el­utazása e 5tt két nappal — főbe lőtte magát. Minden vo­nására en Jékszik, s arra is, milyen kíi os riadalmat, oko­zott a szá lodában az öngyil­kosság. nilyen pillanatok alatt szál ftották el a holt­testet. s rr ilyen diszkrét tar­tózkodássá végezte a rendőr­ség is a Olgát, nehogy fel­dúlják s vendégek nyugal­mát. Szobáiáb i ment, ám képte­--------------------len volt ar­ra. hogy f ilytassa munkáját. Hiába aka ta meggyőzni ma­gát, hogj ez kéo+plí'’'=ég, minden h: -nnriva! csat- ha- son lóságró van szó, h iszen asztaltársá a szeme előtt M ÉSZÁROS OTTÓ: Hisz ön a kísértetekben? zetet talált a szerény, de tiszta, néhány szobás szállodá­ban. Ha számításaiba elfá­radva, kitekintett az abla­kon, a Duna jégtáblákkal borított hátát látta, ha a má­sik ablakon nézett ki, ott hó­val, zúzmarával borított fá­kat látott. Csak étkezések idején mutatkozott, akkor is addig, míg el nem fogyasz­totta az ízletes ételt, kü­lönben naphosszat jegyzeteit tanulmányozta, s sokasodtak asztalán a teleírt papírlapok, amelyeket a szobaasszony ta­karításkor olyan tisztelettel­jes mozdulattal tett félre, mintha magát a Tudományt érintette volna kezével. Vá- gi aznap, amikor lelki nyu­galma felbomlott, sokat dol­gozott délelőtt, s elégedett volt az eredménnyel: már csak egyetlen fejezet hiány­zott műve befejezéséhez. Ebéd után éppen ezért még ott maradt az asztalnál, nem sietett vissza szobájába, pa­pírjai mellé, s míg a ko- nyakospoharat forgatta uj­jal között, szórakozottan az utcát nézte, ahol időnként végigsietett egv-egy ember, de rajtuk kívül az életnek semmi nyoma nem mutatko­zott Bárki kérdezné is ^ öntól>---------------------- habozás n élkül felelne nemmel. Sőt, még azt is hozzátenne, (hogy már régen, évszázadokkal ez­előtt kijelentette egy király: boszorkányok pedig nincse­nek. A huszadik században végre odáig is eljutottunk* hogy kísértetek létezésében nem hiszünk. Hacsak az angolok... Az ódon kasté­lyok, ahol éjfélkor az ősök szellemei riogatják a vas­tag pénzű amerikai turistá­kat, Angliában vannak. Hő­sünk pontosan egy eszten­deje járt Angliában, termé­szetesen nem azért, hogy kísértetekkel találkozzék, ha­nem. mert reszt vett egy tu­dományos tanácskozáson, ahol a pi-mezonok és a mű-mezo­nok ködkamrában való vi­selkedésének problémáit tár­gyalták. Vági Károly mag­fizikus volt, s mint ilyen, nem is hihetett a kísérte­tekben, lévén a természet- tudományokban jártas ember. Nemrég mégis azt hitte: kísérteiét lát. Tudományos dolgozata megírása csendet ; és nyugalmat kívánt, ezért ; két hétre visszavonult a kies : Duna-parti falucskába, ahol 1 kellemes ellátást és környez — Osztón, mit vétett az a jóember teneked, örzsi? — incselkedett az asszonnyal egy fekete kucsmás ember. — Amit az öreg Varga mondott a közgyűlésen. Oszt jobb. ha maga is hallgat! — támadt neki az asszony. Összetömörült a nép, tré­fálkozás kezdődött, ugrat­ták az asszonyt, meg az urát. Az asszony ura meg is elé­gelte. — No, örzsi, befejezted-e mán? — Hát idefigyelj, Jani! — állt meg a felesége. — Hun voltál te április 19-én? — Én? ... Hát az isten tud­ja! — nevetett az ember. A többiek meg kíváncsian meg­álltak. „A vén salabakter!’’ „No nézd, biztos valami me­nyecskénél ..Ilyen meg­jegyzések zavarták az éj­szakát. — Hát én megmondom <— fordult szembe az urával az asszony. — Lajos sógoréknál voltál előkészíteni vetéshez a kukoricát. Húsvét keddjén meg elvetetted. Soroljam? Májusban fogasoltál, egyeltél Lajos sógoréknak — két-két nap, júniusban a kapálás úgyszintén két nap, július­ban sarabolás, aztán a törés... Hát most itt van! Kitörül­hetjük a szemünket... — Ugyan, mit veszekedel itt, Örzsi? — fordul a fe­kete kucsmás — Hogyan gyön ez a dolog ide? — Honnan jövünk mi most, mint valami gyászmenet? — teszi csípőre a kezét az asz- szony. — A zárszámadásról — fe­lel a kucsmás. — Vigabban lennénk mi itt most, ha ez az én szép utam •hem a bakter sógoréknak vet, egyel. — Mesebeszéd! — horkan a kucsmás. — Asszonybeszéd... Az asszony ekkor megha­ragszik: — Hát idefigyeljen, maga csak hallgasson. Három hé­tig volt távol a közös munkából, legnagyobb dolog­időben, mert a nejének épí­tette a házat! A kucsmás meglepődik,-----------------krákog, szól­ni se tud. Aztán körülpillant: — No, én meg már hazaér­keztem — köszön el sietve a többiektől.

Next

/
Thumbnails
Contents