Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-19 / 41. szám

rr.sr Hl GYEI yífrfap 1964. FEBRUÄR 19. SZERDA A sziget foglyai oroszlán is megirigyelhette volna. És sok-sok kutya­ösztönnel, ami a vesztét okoz­ta. Beállt akkor már a Duna, s Cigány előtt feltárult a világ, megnőtt a sziget. Nem kellett már tehetetlenül a víz men­tében loholva hallgatni a tá­voli ugatásokat, s vonítani a holdra, amely oly értetlen hi- degséggeil szórta ezüstös fé­nyét a havas utakra. Cigány — a kutyanemzetség­ben — fiú volt, méghozzá a javából. Ezen az éjszakán megmozdult benne valami, mi­kor egy kis szuka ugatását hozta felé a nagy havas felle­geket kergető szél. Izgatottan szaglászta a jeget, azután úgy nekiiramodott, hogy meg sem állt a túlsó partig. Lelapult egy kicsit, mert furcsa szagot, is­meretlen szimatot fogott. Las­san mozdult tovább... A fel­villanó fényt még látta, a dör­renést még hallotta, de azu­tán csak eldőlt a havon. — Kár szegényért. Azt hit­tem vidra mászkál a víznél — mondta társának a vadász. Cigányt pedig elsiratta Óno- diné. A férfi új kutyát visz a szigetre. Igazán nem a Cigány iránti hűtlenségből. Csakhát szükség van rá ... Ez a reggel is úgy köszön­tött be, mint már hetek óta a többi. Ahogy a szél vé­gigvágott ostorával a fák koronáin, zörögve hullatták az öreg tölgyek elvénhedett gallyaikat. Ónodi kilépett a házból, szalonnabőrkét tett az etető­be a cinkéknek, azután el­ballagott szokásos útjára, hogy vigyázó szemmel ku­tassa az elhagyott kerteket. Csend volt. csak a szél muzsikált, ahogy sustorogva kergette a jégkristályokat. Egyszer gyenge pityegés ál­lította meg a férfit. Fi­gyelt ... A kis vörösbegy, a galagonya tövében gubbasz­tott elgémberedve. Mikor Ónodi a tenyerébe fogta, már alig volt benne élet. A nagy meleg kézben ijedten pislogott, de kicsi madárszí­ve érezte, hogy szétfolyík benne a dermedtség. De a félelem csak ott motoszkált a puha pihék alatt. Az Em­ber pedig fogta és melegí­tette félkézben, míg a má­sikkal lepkék bábkoporsóját szedegette egy odvas fá­ból. Először csak egyet, majd még egyet csípett fel a jó falatokból, s mikor jólla­kott, szétáradt benne a me­legség, mint hajnalban a vi­lágosság. Egy kicsit még melegedett, azután elrugasz­kodott és beleröppent a mesz- szeségbe. De a madár nem ment el, visszafordult és ott röp­ködött Ónodi körül, kísérte körbe a szigeten. Egész dél­előtt, másnap és harmadnap is. Azután már minden reg­gel ott ült a ház előtti bok­ron és várta az Embert. Az pedig gyűjtötte a korhadt fákból a kukacokat, s egy hét múlva úgy jártak már együtt, mintha sohasem lett volna másként. Ónodi ki­nyújtotta tenyerét, a madár ráröpült az ujjára és úgy evett a kezéből, amely visz- szahozta az örök dermedés­ből. Ez a furcsa barátság vagy tíz napig tartott. Egyik reg­gel aztán üres volt a bo­kor és a kis vörösbegyet azóta nem látta a sziget. Mi lett vele? Ki tudná azt meg­mondani ... Csak a szarkák csörögtek arról, hogy egy nagy héját láttak kerin­geni a sziget felett. De a szarkák tudvalévőén plety­kás állatok. Ónodi azóta is­mét magányosan rója a ha­vas utakat... Csak a szél és a köd jár ilyenkor a szigeten. De az esték már reménytkeltően mind hosszabbak ... Ruttkay György Új eljárással készült üvegpapír Drezdai szakemberek új technológiát dolgoztak ' ki mikrorostokból készült üveg­papír előállítására. Ez az üvegpapír 17-szerte véko­nyabb egy hajszálnál, tapin­tása olyan, mint a legpuhább bőré, éghetetlen, vegyszerek­kel, fénnyel és nedvességgel szemben ellenálló. TERMÉSZETES HŰTŐSZEKRÉNY A sarkkörtől északra fekvő területet mint óriási hűtő- szekrényt akarják kihasznál­ni a Szovjetunióban. Mintegy 20 centiméter mélységben ál­landóan fagyott állapotban levő sziklák vannak, amelyek eszményien megfelelnek élel­miszerraktár céljaira. ELEKTRONIKUS SZOBRÁSZ A modell beül egy székbe, amely 20 másodperc alatt" kör­be forog vele a filmfelvevő­gép előtt. Két-három óra múlva már kézhez is kapja a portréját, mégpedig szobor formájában. Az „alkotáshoz” nem kell szobrász, csak az az új berendezés, amelyet Nóg- rády Miklós tervező techni­kus, hatvan háromszoros újító és hasonlóképpen kitűnő mű­szaki érzékkel rendelkező fia szerkesztett. A siker többéves munka jutalma. A régebbi változa­toknál még nélkülözhetetlen volt az erős figyelem és az igen ügyes, gyakorlott emberi kéz, amely a filmképek rajzai nyomán a faragás munkáját elvégezte. Legújabban azon­ban a feltalálóknak sikerült az embert az elektronikával helyettesi teniök. így a gép ma Hatszázezer forint jutalom a legjobb sertéstenyésztőknek A termelőszövetkezeteik ál­lattenyésztési eredményeit sokszor jelentősen csökkenti az állatelhullásokból eredő veszteség. Az Állami Biz­tosító statisztikai adatai sze­rint a legtöbb kár a sertés- állományban van. A termelőszövetkezeteik kö­A Rádiószínház Schiller-bemutatója A magyar televízió új tv-játéka Március 1-én új szereposz­tásban mutatja be a Rádió­színház Schiller Dan Carlos cí­mű színművét. A történet 1560—70. táján, a németalföldi felkelések idején játszódik. A darabot Erdődy János for­dította, a kísérőzenét Hidas Frigyes szerezte. A címszere­pet hatinovits Zoltán alakítja. A többi főszereplő: II. Fülöp — Gáti József, Erzsébet — Ol- savszky Éva, Bboli főhercegnő — Dómján Edit, Posa máriki — Sinkovits Imre, Domingo pe­dig Kállai Ferenc. A felvéte­leket Török Tamás rendező ve­zette. A magyar televízió műter­meiben befejeződték a Dáma 7-es, ász című új televíziós já­ték felvételei. A tV-film Vla­gyimir Tyendrjakov szovjet író Hármas, hetes ász című no­vellájából készült. A forgató- könyvet Benedek Katalin írta. A Szibériában játszódó törté­net egy faúsztatótelep munká­sainak életéről szól. A darabot Mihály fi Imre rendezte. A főbb szerepeket Szirtes Ádám, Fülöp Zsigmond, Raksányi Gellért, Madaras József és Molnár Tibor játssza. Bemu­tató február 29-én, szombaton. (MTI) • ___________ — Modern családi kisven­déglő és presszó létesül Gö­döllőn, az Állomás utcában, a régi, rozzant talponálló he­lyén. A munkálatokat a Gö­döllői Járási Tatarozó Válla­lat és a Gödöllői Építőipari Szövetkezet végzi. Előrelát­hatóan hat hét múlva befeje­ződik az átalakítás, amellyel a Váci Vendéglátóipari Vál­lalat régi gödöllői panaszt or­vosol. zös sertéstenyészetében elő­forduló károk megelőzése ér­dekében az Állami Biztosító hatszázezer forint jutalmat tűzött ki, s ebből a sertés- tenyésztésben közvetlenül közreműködő dolgozók része­sülhetnek. A jutalom felté­tele: a sertéseLhullásnaik az előző évhez viszonyított, ked­vezőbb alakulása, továbbá a veszteségeknél a kényszíervá- gás és elhullás arányának a javítása. A jutalmakat első ízben 1965 elején fizetik ki. (MTI) már valósággal kitapogatja a témának, például a modell fe­jének több mint másíélszáz filmkockán rögzített körvona­lait, és mindjárt vezeti is a kést, amely azután körülbelül egy óra alatt teljesen önál­lóan ki is faragja a még érdes felületű nyers szobrot. Az emberi kézre már csak a vég­ső simítások várnak. A gép a szobrot viszonylag lágy, képlékeny anyagiból ké­szíti el, de ezt a mintát a szobrászatban jól ismert eljá­rásokkal bármilyen mennyi­ségben át lehet másolni gipsz­be, bronzba, ezüstbe stb. Az „elektronikus szobrá­szat” feltalálói természetesen nem lehelhettek művészi te­hetséget. A szobor tehát nem lesz műalkotás, de viszont tö­kéletesen élethű, s az igazi művészi szobor árának csak elenyésző töredékébe kerül. "De hiszen azt is csak kevesen engedhetik meg maguknak az egész világon, hogy fényképész helyett festőművésszel örö- kíttessék meg a maguk vagy szeretteik vonásait. Hogy az új magyar talál­mány milyen területeken lesz alkalmazható — például mű­vészi alkotások, régészeti mű­tárgyak, iparművészeti cik­kek stb. reprodukcióinak el­készítésében — csak akkor derül ki majd, ha széles kör­ben ismertté válik. Külföldön azonban máris híre ment. A franciák például erre a be­rendezésre alapozva akarnak Párizsban közös magyar— francia „szobrászati szalont” nyitni, egy amerikai cég vi­szont a berendezés gyártásá­nak monopóliumát szeretné megszerezni. Mennyi vizet — importálunk ? A kis halastavaktól a Bala­tonig és a cémavékony cser­melyektől a Dunáig összesen 270 000 katasztrális holdon ékesíti országunkat csillogó víztükör. Kereken háromszor annyi helyet borít szüntelen a víz, mint amekkora Budapest területe. Vizeink nem rejte­nek óceáni mélységeket, a magyar határokon belül és Hangok színképelemzése A nélkülözhetetlen zaj Az arcokon feszült figyelem: opera egyveleget játszik a gyerekzenekar . , (Gábor Viktor felvétele.) átlagos vízállásnál mégis 3.2 milliárd köbméter víz „tar­tózkodik” folyóink és tavaink medrében. Ennyi vízbő] a föld minden lakója kaphatna vagy tíz fürdőkádra valót, de mi rosszul járnánk, mert ha folyóink utánpótlás nélkül maradnának, akkor egy év múlva i'alamennyi „víztar­tónk'’ kiszáradna. Folyóink évente átlagosan százmilliárd köbméter vizet vezetnek át az országon. Ez már valóban tengernyinek tű­nik és joggal feltételezhetnénk, hogy Európában a mi víz­helyzetünk a legjobb, vagy legalábbis az elsők közé tar­tozunk. Sajnos, kiábrándító az igazság, mivel az európai át­lagnál csak alig valamivel több felszíni vízzel rendelkez­hetünk. Ennél is furcsább, hogy földrajzi helyzetünk miatt a felszíni víz 98—99 szá­zalékát importáljuk, s ha csak az országban eredő kis fo- lyókra és patakokra lennénk utalva, akkor a'legutolsó he­lyen állnánk egész Európá­ban. Mit mutat a vízügyi im­port- és exportmérlegünk? Két nagy folyónkon, a Dunán, és a Tiszán közepes vízállás­nál másodpercenként 2215 köb­méter víz érkezik az országba és 3210 köbméter távozik. Kül­földről importálunk vizet, azonban a Rábán, a Vágón, a Garamon, az Ipolyon és a Ti­sza legnagyobb mellékfolyóin is. A hazai eredetű folyóinkból a Sió, a Zagyva, a Kapos és a Nádor-csatorna a legnagyobb és együttesen mindössze 25 köbméter vizet adnak másod­percenként. A patakokkal kö­zösen pedig alig 35—Í0 köb­méter másodpercenként a magyar vízexport. Nincs mit tenni, el kell ismernünk, hogy vízimportból élünk. RENDŐRSÉGE KRÓNIKA Csalás miatt került lakat alá Sebestyén Imre 45 éves foglalkozás nélküli visegrádi lakos. Tavaly október óta többektől csalt ki pénzt tüze­lőre és építőanyagra. A becsa­pott emberek azután sem pénzt, sem árut nem láttak. A letartóztatott férfi eddig ti­zenhét ilyen esetet ismert be. A vizsgálatot tovább folytat­ják. Duhaj kedvű fiatalembert kellett szombat éjszaka a du- navarsányi bálban megfékez­ni. Lengyel József 23 éves gyári munkás, miután jól fel­öntött a garatra, hangoskodni í kezdett a bálozók között. Emiatt a rendezők a teremből eltávolították. A dolog azon­ban nem ment simán. A dula­kodás színhelyéhez közel állt az ügyeletes rendőr is. Len­gyel a rendőrt mindenáron meg akarta rúgni, aki végül is kénytelen volt a botrány­hőst erőszakkal megfékezni. Lengyel József ellen bűnvádi eljárás indult, amelyet az ügyészség folytat le. Betörtek a múlt hét végén a vasadi élelmiszer- és ve­gyesboltba. A nyomozás ered­ményeként elfogták a tettest: Menyhért István 38 éves dán- szentmildósi traktorost. Tettét beismerte, letartóztatták. CSctk 3 SZCl és a köd jár ilyenkor a szigeten, no meg a madarak, mert előttük nincs akadály. Kis cinkék röpdös- nék a kopár ágak között és a pirossapkás rakopácsok néze­getik íélrebillent fejjel a fák kérgét. Azután odacsapnak hegyes csőrükkel, hogy csak úgy visszhangzik a sziget. Nincs is nagyon hová szállnia a hangnak, mert az egész vagy egy kilométer hosszú és alig kétszer száz méter széles. Néha ragadozó madarak ke­ringenek puha, hangtalan szárnyalással, s ilyenkor ki­alszik egy-egy dermedt kis­madár életének gyertyácská- ja. A nyaralók ablakai — a leeresztett redőnyök mögül bámulnak a didergő kertekre, s jégvirágokat nevelnek a merev üvegen. Lupa várja a tavaszt, mikor a rekettyék ezüstbarkákat fürdetnek a fényben, a folyó pedig megbékéltem úszik dél felé. De most még bilincset je­lent a Duna, ahogy jégacélja átöleli a szigetet. Már nem olyan erős, hogy egy ember ráléphetne, de mikor lesz még az, amikor a budakalászi révész csónakja kiköt a par­ton. Pedig, nem ijedős Kovács István. Mikor még a jégtáb­lák alaktalan tutajokként úsznak surranva a vizen, ő már biztos kézzel irányítja a mozgó útvesztőben ladikját. A szigeten most csend van, s ebben a békés némaságban élnek egyedül Lupa-sziget „foglyai”: Ónodi Ferenc gond­nok és a felesége. Különös varázsa van ennek a téli elzártságnak, a látszó­lagos egyhangúságnak. A na­pok úgy lépnék egymás mel­lé, mintha nem hoznának semmi újat, s mégis mind­egyik ad valami kedveset, pa­rányi emléket, ami széppé te­szi az életet. Havas éjszaká­kon, mikor a szél fúj, züm­mögnek az ablakrések, s a kéménykürtő úgy hujjog, mintha elátkozott lelkek ja-' jonganának benne. A függöny ilyenkor meglibben, pedig nem akar senki benézni a szobába. A szívek dobbanása meg úgy hallatszik, mint mi­kor az óra t iktakol éjszakai hangossággal. Reggelre az öreg fákra köd ereszkedik, amely eltakar mindent. A ködben dermedt csend van, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány. A nagy fehérségen túl pedig a zsongó élet. S mégsem vágyik óda a házas­pár. Ötvenkét telet látott eddig Ónodi, s ebből most a tizen­egyedik magányossága kö­szöntött rá és az asszonyra a szigeten. A zúzmarás novem­bereken szokott elhallgatni az utolsó rádió is a nyaralókban és böjti szelek kergetik már a barna, zsugorodott falevele­ket, mire az első „merész” ki­lép a ladikból, őszi hideg eső veri a kerteket, mikor bezár a népbolt, s ónodiék alaposan felmáiházva tőrnek haza a sziget közepén álló kis há­zukba a télirevalóval. Liszt — vagy egy fél mázsa —, cukor, só, fűszer, rizs, szappan, gyer­tya, meg a csuda se tudja mi minden kerül ilyenkor a kam­rába. Mert télen aztán nincs hová menni beszerezni. Eset­leg egyszer-egyszer Budaka- lászra ha a Nagy Víz is meg­engedi. Zsírt, azt nem kell ven­ni, meg húst sem. Kiadja évente a hízó, amely ott ne­velkedik az öreg tölgyek makkján. Ilyenkor télidőben a televí­zió, rádió, meg a könyv a szó­rakozása a gondnokoknak. És a napi munka: gyűjteni a szá­raz fát, szedni a fáradt lom­bokat, rendben tartani a ved­lett nyári sétányokat. S vi­gyázni az épületeket, amiből van elég — vagy ötven, hat­van — ezen a kis szigeten. Ezekből legalább tíz. vállalati üdülő, s az egyikben vezető az asszony a nyári hónapokban. Ez a téli Lupa-sziget élete, ahol ketten laknak, no meg a kutya — ha van. De most nincsen, pár hete, hogy el­pusztult. szegény... Cigány pedig jó kutya volt. Fürge, hűséges, francia vizsla. Olyan hanggal, hogy egy OPERAEGYVELEG Farmoson 1957 elején alakult meg az úttöTözenekar, amelynek irányítását Kovács Pál tanár vette a kezébe. A zene­kar azóta már számtalanszor föllépett, s játékukat nemcsak a község lakossága, hanem egyes járási bemutatók közönsége is sok elismerő tapssal jutalmazta. Sőt nyáron, amikor az út­törők a Balaton partján táboroznak, hangversenyeiken nagyon sok külföldi turista is megjelenik. Hagyománnyá vált már az Operaházban, hogy minden ősszel néhány művész leutazik Farmosra és műsort ad a mű­velődési házban. A műsor elején az úttörőzenekar is színpadra lép — és amikor az előadás befejeztével összehúzzák a füg­gönyt, az operaháziak szakmai tanácsokkal látják el kis „ze­nészkollégáikat Alighanem a zajok hatnak leginkább az ember érzékeire. Az éles, kellemetlen hangok károsan befolyásolják az em­ber hangulatát, ingerük ideg- rendszerét, fáradtságot idéznek elő. Az egyhangú, monoton zö­rej álmosító hatású. Vannak azonban olyan hangok is, ame­lyek jótékonyan hatnak az em- •í béri szervezetre. Szívesen £ hallgatjuk a fák leveleinek su- ^sogását, a köveken, megtörő ^hullámok moraját. A termé- 4 szetben előforduló zajok ép- j pen olyan nélkülözhetetlenek ^ az ember számára, mint a ^ fák zöldje vagy az ég kékje. ^ Am a fénnyel ellentétben a ^ hangok okozta hatások tudo- ^ mányos elemzésével csak ke- á vésse foglalkoznak a kutatók. y Az első lépés az, hogy meg- ^ határozzák a természetes za- ^ jók „színképét” vagyis meg- á állapítsák az ezeket a zajokat 2 alkotó különböző rezgések frekvenciáját és intenzitását A Moszkvai Állami Egyete­men folytattak ezzel kapcso­latban kísérleteket: hangsza­lagra vették a különböző fák lombjainak neszét, a gáton át­bukó víz csobogását, a ziva­tar esőcseppjeinek dobolását, a tengervíz morajlását és így tovább. Utóbb az egyetem akusztikai laboratóriumában kielemezték a hangszalagra vett természetes zörejek „szín­képét”. Az eredmény érdekes volt. Kiderült, hogy a természetes zajok — legalább is a jelen ku­tatás kísérleteinél — nagyjá­ból azonos frekvenciájúak: ez másodpercenként körülbelül ezer rezgésnek felel meg. Tör­ténetesen ez az adat egybe­esik az ember hallószervének a tónusokra leginkább érzé­keny zónájával is. Meglehet, hogy éppen az ilyen természe­tes zajokhoz való alkalmazko­dás hatott ki eredetileg az em­ber hangérzékelésének alaku­lására. Másrészt ez a sajátos akklimatizálódás magyarázza, miért hatnak ránk jótékonyan egyes zajok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents