Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-16 / 39. szám

1964. FEBRUAR 16, VASÁRNAP «ff rtr.r.rr.t 11 A nyugatnémet „gazdasági csoda“ alkonya liárd márkába került, s ez az összeg 1966-ig még további 80 milliárd márkával egészül - Ki. A militarizálás folyamata így Nyugat-Németországnak csak­nem annyiba kerül, mint amennyi a Német Szövetségi Köztársaság teljes. 1961-es nemzeti jövedelme volt. Ez a magyarázata annak — más kisebb jelentőségű okok mel­lett —, hogy ma már a tőkés világban sem beszélnek „gaz­dasági csodáról”, és az elem­zők mindinkább a bajokra irá­nyítják a Ügyeimet. Ebben a2 összefüggésben pedig a nyugatnémet szak- szervezetek most kibontakozó mozgalma, nemcsak a mun­kásosztály bérköveteléseit, az infláció terheinek elhárítását tűzi zászlajára, hanem a küz­delmet a fegyverkezés ellen is. Erre utal VI. szakszervezeti kongresszus határozatának fél mondata: ,a gazdasági ha­talom növekvő koncentráltsá­gának ártalmas befolyása van a külpolitikára”. Várkonyi Tibor Mégis Dallasban lesz a Ruby-per A dallasi bíróság hétfőn, február 17-én kezdi tárgyal­ni Jack Ruby nah, Kennedy elnök állítólagos merénylője gyilkosának bűnperét. John Brown bíró pénte- I ken közölte, négynapos ta- ! nuimányozás után elutasitot- j ta a védelemnek azt a kifo- I (jósát, hogy Dallasban nem j várható igazságos ítélet az • esküdtek és a közönség el- I foguitsága miatt, és elren- j delte a per megkezdését az j eredeti határozatnak megfe- \ leiden. \ A nagy érdeklődéssel várt ' per tárgyalása hétfőn, helyi } idő szerint 9 órakor (ma- j gyár idő szerint 15 órakor) j kezdődik meg az esküdtek \ kiválasztásával. A bíró ezzel kapcsolatban értésül adta, hogy a per lefolytatására má­sutt is sor kerülhet, de csak abban az esetben, ha hét­főn lehetetlennek bizonyul elfogulatlan esküdtek kivá­lasztása. JOHNSON ST. LOUISBAN Hírügynökségi jelentések szerint Johnson amerikai el­nök pénteken este a Missouri államban levő St. Louisba utazott, hogy megnyissa a vá­ros alapításának 200 éves év­fordulója alkalmából rende­zendő ünnepségeket. A meg­nyitó banketten az elnök be­szédet mondott, s ebben fog­lalkozott a jelentékenyebb nemzetközi kérdésekkel. Az elnök kifejezte nyugta­lanságát afniatt, hogy Cipru­son, Malaysiában, Kasmírban, a Közel-Keleten és Afrikában nem alakult ki a nyugati or­szágok megfelelő együttmű­ködése, mert ezt az együttmű­ködést gyengítik a „szövetsé­geseink és barátaink között fennálló nézeteltérések”, sőt a Panama-csatorna övezeté­ben maga az Egyesült Álla­mok is „vitába keveredet” — fűzte hozzá. Johnson elnök egyrészt azt bizonygatta, hogy hazája tö­rekszik ezeknek a viszályok­nak a békés rendezésére, másrészt azt állította, hogy ezekben a térségekben megnö­vekedik a „kommunista ag­resszió” veszélye, ezért az amerikaiaknak határozottan kell fellépniök az effajta ve­szélyekkel szemben. Ennek jegyében az Egyesült Államok továbbra is támogatja a dél­vietnami rezsimet. A hírügynökségek je­lentik még, hogy Johnson beszédének elhangzásakor na­gyobb tömeg gyűlt egybe és felvonult az elé a szálloda elé, ahol az ün­nepélyes megnyitó banket­tet tartották. A javarészt né­ger tüntetők felvonulásukkal akarták felhívni az elnök fi­gyelmét arra, hogy városuké­ban nem dőltek le a faji kor­látok, sújtja őket a fajüldö­zés. A rendőrség beavatkozott és százvalahány tüntetőt letar­tóztatott. As őrizetbe vett né­gereket rendbontással vádol­ják. Szombaton hajnalban John­son elnök befejezte a város­ban tett látogatását és repü­lőgépen visszatért Washing­tonba. De GauSIe-Erhard-talófikozó Elindult a Szovjetunióba a bolgár párt- és kormányküldöttség Az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet kormány meghívására szombaton dél­ben bolgár párt- és kormány- küldöttség utazott Moszkvába hivatalos látogatásra. A kül­döttség vonattal teszi meg út­ját. Vezetője Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a mi­nisztertanács elnöke. Tagjai között van Mitko Grigorov, Sztanko Todorov, a politikai bizottság tagjai, Georgi Traj- kov, a minisztertanács első el­nökhelyettese és mások. Doughs Home televíziós nyilatkozata A londoni televízió közve­títette Sir Alec Douglas Home angol miniszterelnök filmre vett nyilatkozatát, amelyben értékelte a Johnson elnökkel folytatott tárgyalásait. A Kubával folytatott keres­kedelemmel kapcsolatban tá­madt angol—amerikai ellen­tetekről Douglas Home a kö­vetkezőket mondotta: „Az amerikaia.k véleménye szerint a nyugati országok túlságo­san szabadon keresltednek Kubával. A mi kubai keres­kedelmi politikánk semmiben sem különbözik a szokásos kereskedelmi gyakorlattól. Megmagyaráztam az Egyesült Államoknak, hogy mi nem szállítunk Kubának fegyvere­ket. nem nyújtunk neki se­gélyt. nem. adunk általános jellegű kölcsönöket. Mindaz, amit teszünk, közönséges ke­reskedelmi gyakorlat/’ Home visszautasította azt a javaslatot, hogy az ENSZ égisze alatt küldjenek csapa­tokat Ciprusra. A kelet—nyugati tárgyalá­sok lehetőségeiről azt mon­dotta, hogv a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokban a váratlan támadások megelő­zésének kérdése kecsegtet, a legnagyobb haladással. Gmf- ben Anglia támogatni fogja azt a javaslatot, hogy a NA­TO, illetve a Varsói Szerző­dés országaiban létesítsenek megfigyelő áldomásokat. De Gaulle és Erhard hétvé­gi, párizsi megbeszélésének tartalmáról eddig nem adtak ki hivatalos tájékoztatást és a kiszivárgott értesülésekből is inkább csak a megvitatott témák és egyes állásfoglalá­sok ismeretesek. A két küldöttség köréből származó hírek szerint a bon­ni kancellár a tárgyalások so­rán igyekezett biztosítékot kapni De Gaulletől, hogy a Kínai Népköztársaság elisme­rése, a francia kormány ázsiai és latin-amerikai tervei nem vezetnek az Atlanti Szövetség felbomlásához és nem befolyá­solják a Németország és Ber­lin kérdésében elfoglalt fran­cia álláspontot. A nyugatné­met informátorok szerint De Gaulle igyekezett megnyugtat­ni vendégét: az Atlanti Szö­vetséget nem fenyegeti ve­szély, a francia kormány csu­pán ' a NATO-ban fennálló erőviszonyokkal elégedetlen, „hatásosabbá” akarja tenni a nyugati katonai szövetséget. De Gaulle arról is biztosította a kancellárt, hogy a német újraegyesítés és Berlin kér­désében Franciaország „poli­tikailag és katonailag is” az NSZK oldalán áll. :ti Pénfék''‘ééfe a tanigafíyíkái fővárosiban véget ért az aí­Szikopljeban az építők több mint három hónapja verseny­ben állnak az idővel. Vagy 30 000 építőmunkás, több mint.. száz jugoszláv vállalat, továbbá számos külföldi épí­tő- és szakembercsoport rend­kívül gyors ütemben 77 lakó­telepet épít a rombadiőlt vá­ros körül. A laikótel epeken előregyártott házakat , szerel­nek össze. Ezekben a házak­ban 13 500 lakás lesz. A tél folyamán 90 000 szkopljei la­kost akarnak beköltöztetni ezekbe a lakásokba. Eddig 5000 lakást adtak át. Magá­ban a földrengés sújtotta vá­rosban december végéig mint­egy 10 000 lakást és néhány száz középületet állítottak helyre úgy, hogy megterem­tették az élet. legelemibb fel­tételeit. Ez csak a kezdete az új Szkoplje felépítésének. Az óriási és bonyolult munka négy-öt évig fog tartani. Ad­dig a szpulnyik-lakótelepeken helyezik el a város lakosságát. nféái égységszervezet minisz­teri tanácsának rendkívli-U ülésszaka. A küldöttek négy határozati javaslatot fogad­tak etl. amelyben felszólítják Etiópiát és Szomáliát, hala­déktalanul kössenek fegyver­szünetet, vessenek véget a kölcsönös provokációknak és sértegetéseknek, továbbá kezd­jenek béketárgyalásokat a szervezet alapokmánya értel­mében. A határozati javas­latban ezenkívül indítványoz­zák, hogy a haitárvilIcmgások kérdését vegyék fel az egy- ségiszervezet február 24-én La­posban kezdődő értekezleté­nek napirendjére. A nyugat-berlini szenátust kényszerítették... Sajtóértekezlet Berlinben az utazási igazolványok ügyében Szombaton nemzetközi sa>- íóértekezletet tartottak Ber­linben, a Nemzeti Front köz­ponti székházának kőtermé­ben. A sajtóértekezleten Alexan­der Abusch miniszterelnök­helyettes rámutatott, hogy a nyugat-berlini és nyugatnémet újságok és rádióállomások a legutóbbi napokban célzatos módon félrevezető jelentéseket és kommen­tárokat közöltek az utazási igazolványok ügyében fo­lyó tárgyalásokról. Ezért az NDK kormánya szük­ségesnek tartotta, hogy tájé­koztatást adjon a megbeszé­lésekről, illetve a nyilvános­ság elé tárr,a saját álláspontját. Abusch hangsúlyozta, fel­hatalmazása van, hogy az Reliant héttel ezelőtt, az úgynevezett Európa Parlament sirass bourgi ülésén, Robert Marjolin, a Közös Piac szer­vezetek francia alelnöke, való­ságos vészriadót intézett a tagú 1 l a mokh oz, Mond a ni va 1 ó- jának rövid lényege: a hat or­szágban immár esztendők óta növekednek a termelési költ­ségek, ennek következtében ; emelkednek az árak, inflációs i irányzat érvényesül. Az inflá­ciós áremelkedés a legjelentö- i sebb Franciaországban, Olasz- j országban és Nyugat-Németor- szá#>an, tehát, a közösség ve- i zető államaiban. A fejlődés­nek ez a káros jelensége arra vezethet — mondotta Marjo­lin —, hogy a Közös Piac el­vesztheti versenyképességét a nyugati tőkés világpiacon és kénytelen ismét visszavonulni, az Egyesült Államok előnyo­mulása elől. A strassbourgi vészriadó ki­emelte, hogy a nyugatnémet gazdaságban lezárult a ,,gaz­dasági csoda" korszaka. Im­már hónapok óta — idestova egy esztendőre is becsülhetjük — véget ért a szociális nyuga­lom idillikus szakasza, a mun­kásság szakszervezetei harcba szállnak a bérek emeléséért, . hogy ne a dolgozóknak kelljen viselniük a pénzromlás terheit. A követelési hullám a fém- J Iparból indult ki. majd átter­jedt más iparágakra is. Ko­rábban egyszerűen tárgyalás nélkül meghosszabbították. a lejáróban levő, régi kollektív szerződéseket. Most azonban — és ez már a vihart jelezte — a szakszervezetek erről hal­lani sem akartak, hiszen rom­lottak a bérviszonyok. A leg­utóbbi életszínvonal-kimutatás az 1963. augusztus—novemberi szakaszt tükrözi, eszerint négy hónap alatt a létfenntartási költségek indexe 110,9-ről 112.5-re emelkedett, miközben a bérek egy helyben topogtak. A gazdasági helyzet rom­lása; Nyüg'at-Németországbán egy hosszú, tartósabb időszak­nak vetett véget. A Közös Piac megteremtése óta ugyanis, a „hatok’’ gazdaságilag legerő­sebb állama Nyugat-Németor- szág. A teljes társadalmi ter­melés 1950 és 1961 között 120 százalékkal emelkedett, Fran­ciaországban ugyanebben az időszakban csupán 60 száza­lékkal. A külkereskedelem vo­lumene megkétszereződött. Hasonlóképpen növekedett a nyugatnémet ipari termelési részarány a tőkés világ egé­szének iparához viszonyítva. Az 1948—1962 időszakban a tő­kés világ iparában a nyugat­német termelés aránya. 3,6 százalékról 8,9 százalékra emelkedett, miközben Fran­ciaországban ez csupán 4,1 százalékról 5,4 százalékra nőtt, Angliáé pedig kifejezetten visszaesett, 8,8 százalékra. A nyugatnémet uralkodó helyzet kifejezést jutott a Közös Piac viszonyaiban is: a bonni ál­lam szállította a hat ország ipari termékeinek 45 százalé­kát, az acél 46 százalékát, a gépkocsigyártás 51 százalékát. Ez a helyzet azt tükrözte, hogy az ipari termelés összmennyi- ségét tekintve, Nyugat-Német- ország a tőkés világ második helyén állt, közvetlenül az Egyesült Államok után, a Kö­zös Piac keretében pedig a ve­zető hatalom volt. Bár általában ezt a korsza­kot nevezték a „csoda” ide­jének. a szociális feszültség már ekkor megmutatkozott. Az Ötven legnagyobb nyugatnémet monopólium 1948 közepe és 1960 vége között 45,8 milliárd márkás tiszta profitot köny­velt el, de miközben részese­dése a nemzeti jövedelemből állandóan- emelkedett, a mun­kásoké rendszeresen csökkent. A munkabérek 1950 és I960 között 12,3 százalékot veszí­tettek értékükből. Ennek alap­ján állapította meg a nyugat­német • szakszervezetek VI. kongresszusa: „a gazdasági hatalom növekvő koncentrált­sága belső viszonyokban ve­szélyezteti a demokráciát, vi­lágpolitikai méretekben a bé­két. Ártalmas befolyása mind érzékenyebben érinti a szociá­lis politikát, a bel- és külpo­litikát”. Hamarosan újabb veszé_ lyek és ártalmak is jelentkez­tek. A „csoda” hirtelanében jelentse: valótlan állításokat tartalmaz a bonni kormány sajtóhivatalának nyilatkozata, amely azt akarja elhitetni, hogy az NDK politikai köve­telésekhez köti az utazási iga­zolványok ügyében való meg­állapodás aláírását, és hogy bele akar avatkozni Nyugat­Berlin ügyeibe. A sajtóérte­kezleten kiosztott tárgyalási dokumentumok is ezt bizo­nyítják. Abusch beszéde után Erich Wendt államtitkár részletesen ismertette a nyugat-berlini szenátus megbízottjával folytatott tárgyalások menetét. Úgy látszott, hogy ismét meg­egyezést lehet kötni az utazá­si engedélyek ügyében, de közbeléptek a nyugat-berlini és különösen a bonni ultrák, hogy megtorpedózzák a tár­gyalásokat. Wendt kifejezte azt a véleményét hogy « nyugat-berlini szenátus veze­tőinek nézetei nem változtak meg december óta, s a szená­tus a legutóbbi napokban csak a reakciós bonni körök nyomása alatt helyezkedett megállapodásellenes állás­pontra. „A tárgyalások ennek elle­nére tovább folynak, s a ma­gam részéről kész vagyok a jövő héten ismét találkozni Horst Korber szenátusi ta­nácsossal úgy, mint abban legutóbbi megbeszélésünk al­kalmával meg is állapodtunk” — fejezte be Wendt. A nyugatnémet közvéle­ményben megdöbbenést kel­tett a bonni kormánynak és a nyugat-berlini szenátusnak az újabb berlini egyezmény meg­kötéséért folyó tárgyalások megtorpedózására irányuló közös nyilatkozata. Bár Bonnban úgy tüntetik fel, mintha a kormány és a szenátus között teljesen hely­reállt volna az egyetértés, po­litikai körökben nyílt titok, hogy Bonn a szó szoros értel­mében hatalmi szóval kényszerítette rá akara­tát az ellenkező szená­tusra. Péntekén a nyugatnémet la­pok még arról írtak, hogy „rendkívül élesek az ellenté­tek” Bonn és a nyugat-berlini szenátus között ebben a kér­désben. Több lap hangsúlyozza, hogy a bonni kormány nehezen fog­ja tudni megmagyarázni a közvéleménynek, miért ' nem lehetséges most az. ami de­cemberben még lehetséges volt A nagy vonatrablás ügyé­ben egy hónapja folyó tár­gyalás legújabb szenzációja: John Daly 31 éves londoni ré­giségkereskedő. a bűnper egyik elsőrendű gyanúsított­ja pénteken este már fele­sége és barátai társaságá­ban pezsgővel ünnepel­hette meg szabadlábra helyezését. A tárgyalást vezető bíró ugyanis pénteken bejelentet­te: „a bűnösségét tagadó John Daly ellen előterjesztett bizo­nyítékok teljesen elégtelenek és ezért nincs más választása, mint az, hogy elrendelje a gyanúsított szabadlábra he­lyezését.” A Scotland Yard feltevése szerint John Daly tagja volt a vonatrablók „agy trösztjé­nek”. Az ellene felhozott egyetlen tárgyi bizonyíték: azon a farmon, amely a pos­tavonat kifosztása után né­hány napig a banda búvóhe­lyéül' szolgált, találtak egy Monopoly nevű társasjátékot és a játékbankjegyeken felfe­dezték Daly ujjlenyomatait. Daly azt állítja, hogy az iga­zi bankjegyekhez — a 2,5 millió fontnyi zsákmányhoz — semmi köze és a Monopoly játékbankjegyeivel hetekkel a rablótámadás előtt játszott utoljára és fogalma sincs ar­ról, Ihogyan került a társasjá­ték a banda búvóhelyére. Gyanús az is, hogy Johin Daly álnéven, inkog­nitóba vonult és elváltoz­tatta külsejét, miután Angliában és világszerte körözésre adták ki fény­képét. Daly magyarázata: belátja, hogy hibát követett el, de nem akarta, hogy belekever­jék a vizsgálatba. Ugv látszik, ezért bérelt álnéven új lakást heti 45 fontért. Külsejének el- változtatására „csupán” any- nyit tett, hogy szakállt nö­vesztett, napszemüveget vi­selt és állandóan keménykala­pot hordott. Szerinte 14 kiló- grammnyi súlyvesztesége nem az álcázás céljait szolgálta, hanem a kiállóit aggodalmak­nak tulajdonítható. Egyéb­ként — miközben öt világ­részben hajszolták — London utcáin sétált, nem igyekezett különösebben elrejtőzni, csak éppen ha egy rendőrt látott, átment az ylca. másik oldalá­ra. A bíróság elfogadta Daly védekezését. A pezsgős vacso­ra közben mindenesetre kije­lentette: — Soha többé nem játszom Monopolyt. Most már csak az a kíván­sága, hogy a londoni házak falain még mindig 7átható fénykénét minél előbb távo­lítsák eL megtorpant, a felvirágzás vé­get ért. Az egy helyben topo- gás, majd a visszaesés jelei kezdtek mutatkozni. Először 1961-ben figyeltek fel az irányzat megfordulására. Amíg 1960- ban az előző 1959-es esz­tendőhöz képest a teljes tár­sadalmi termelés még 9 szá­zalékkal növekedett, addig, 1961- ben már a növekedés visszaesett 5,5 százalékra, majd 1962-ben 4 százalékra. Az 1962-es ipari termelés nö­vekedése 1960-hoz képest több, mint a felére esett. és 1963 első • felében a csökke­nés további egyharmad volt, összehasonlítva 1962-vel. A „csoda” korszakának végét és a gazdasági gondok jelentke­zését legbiztosabban a tőke- befektetések alakulása mutat­ta. Az ipari beruházások 1961- ben még 10,5 százalékkal ha­ladták níeg az 1960-as szintet, de 1962-ben már csak 1,8 szá­zalékkal az 1961-eset. Az esés lejtője igen meredek, s már komoly nehézségekre utal. A helyzet kedvezőtlen alaku­lását végül kiegészíti, hogy a külkereskedelem belső össze­tétele gyökeresen megválto­zott. a behozatal növelted,ése megelőzte a kivitelét. Az im­port 11,6 százalékkal nőtt, az export csak 3,9 százalékkal. Pontosan ugyanez az irányzat vezetett Franciaországban az éles társadalmi összecsapá­sokhoz és most a szakszerve­zetek követelési hullámával elérte Nyugat-Némeíországot. Igaz, az utóbbi hónapokban valami változást okozott, hogy Franciaország az infláció le­küzdésére növelte behozata­lát - Nyugat-Németországból, de ez az alapvető helyzeten nem változtat: a bonni állam kilépett a „csoda” korszak­ból és belépett a gazdasági gondok szakaszába. Ha ennek a fordulatnak az okát keressük, egyértelműen a militarizálás politikájára kell. . utalnunk, ,, Tekintélyes nyugati közgazdászok már Ré­gebben rámutattak, hogy az úgynevezett ‘ nyugatnémet gaz­dasági csodában tulajdonkép­pen semmi csoda sincs. A bonni részállam kezdeti gaz­dasági eredményei egyszerűen abból fakadtak, hogy a hábo­rú után kötött egyezmények megtiltották Nyugat-Német- országnak a fegyverkezést, nem voltak katonai kiadásai, míg a NATO tagjai fegyver­keztek. Amint Nyugat-Német- ország is tagja lett az Atlanti Szövetségnek, és nyíltan je­lentkeztek militarista szándé­kai, a gazdasági életben is működésbe léptek a fékek. A polgári termelésből a pénzt és az anyagot átirányították a hadiiparba és a hadseregbe. A l bonni közgazdászok számítá­sai szei’int 1950 és 1963 vége között a fegyverkezés 132 mil­Szputnyik-lakótelepek Szkoplje körül Véget ért az afrikai egységszervezet rendkívüli értekezlete Pe%s gős vacsora Szabadlábon az angliai vonatrablás elsőrendű gyanúsítottja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents