Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-16 / 39. szám

1964. FEBRUÁR 16. VASÁRNAP *•*»* »se cr*J k/CíHop HARCOK és SEBEK Nincs ember, aki ne kapott--------- volna az életben s ebet. Gúny nyila sebezte, hit- szegés környékezte, igaztalan szó szúrta meg, önzés vagy intrika lökte hátrébb: sebek. Kisebbek vagy nagyobbak, mégis: fájnak. Gyógyulnak a sebek, de emlékük, a láthatat­lan heg megmarad. Van, akit a seb jajgatásra késztet, s ostobaságokba hajszol. Van, aki szótlanul tűri, de hátrébb lép a sorból, s csak nézi azo­kat, akik küzdenek. Van, akit új harcokra sarkall, s nem hátrál, bár sebei száma nem kevés. Egy időben — ismert kor­szakban — elfogadott „eív” volt, hogy tetteinknek sebek ütésével kell járnia. A harc sebekkel jár — ne törődjünk hát vele. Igaz ez? Az új, helyét e fölcTon mindig harc közepette szerez­te meg. Az új társadalom sem fájdalommentesen születik. Ám a harc, amely a máért, s a holnapért folyik, nem em- nertelen harc, nem emberei: ellen folyó harc, hanem em­berekért vívott küzdelem. Törvényszerű-e hát, hogy üt­nie kell számtalan sebet? Aki fél szembenézni az igazsággal, aki sebnek véli az igaz szót, aki humánum alatt az „élni és élni hagyni” ké­tes értékű elvét érti, bármeny­nyire is mutogatja hivalko­dóan vélt sebeit, nem talál enyhítőkre, segítőkre. De aki igazáért kap sebet, aki nyílt szóért letorkolást, segíteni akarásért marást, az joggal hív és kap segítőtársakat. Nem vagyunk tévedhetetle­nek — mondjuk, s igazunk van. Ám a mondat nemegy­szer fonák értelmet nyer: nem vagyunk tévedhetetlenek, te­hát tévednünk lehet. Lehet? Nem, nem lehet. A társadalom formálásának, az új ember kialakításának, az emberek együttélési szabá­lyai megfogalmazásának van­nak átmenetileg népszerűtlen vetüieiei is. Nem mindent ért meg mindenki azonnal, alti holnap helyesel éá segít, nem biztos, hogy ma is egyetértőén adja le voksát, sőt: zúgoló­dik, igazságtalanságról be­szél. Azt érezheti: megbántot­ták Ám holnap vagy holnap­után maga jön rá: tévedett. Az emberek sokfélék, egyikük erre, a másik arra érzéke­nyebb, de egészében és tar­tósan csak a rossz politika üt­het emberek sokaságán se­bet. A jó politika is harc, sőt: ez a harc igazán. Kerülőutak- tól, mellébeszéléstől, szem­forgatástól mentesen politizá­lunk immár nyolc esztendeje, s ez a politilza nem a sebek számát növelte, hanem gyó­gyította a korábban ütőiteket, $ mindent megtett, hogy újab­bak ne keletkezzenek. Bebizo­nyítottuk, hogy az elvi tiszta­ság, a leninizmus elméleti és gyakorlati normái alapján ví­Az ÉM 25. sz. Állami Épí­tőipari V.. Bp. XXI.. Cse­pel, Kiss János altábor­nagy u. 19—21. Állandóan felvesz Vác és környéke. Gödöllő, Aszód. Ildad és környéke, valamim budapesti munka­helyeire kőműves, ács. áll­ványozó és vasbetonszerelő szakmunkásokat. továbbá kubikosokat és férfi segéd­munkásokat. Vidékiek ré­szére munkavállalói (taná­csi) igazolás szükséges. Je­lentkezés a fenti címen Ezenkívül tmk-géplakatoso- kat Jelentkezés XXI ke­rület: (Csepel). Rákóczi Fe­renc u. 197. alatt. történelmi tettet hajtunk vég­re. Az emberiség évezredes álmai közé tartozik, hogy a maga ura legyen, vérszopók- tól. királyoktól és — kiskirá­lyoktól mentesen. Előbbieket már a föld e részén átadtuk a múltnak, utóbbival van még némi gondunk, bajunk. Ám nemcsak az idő dolgozik ne­künk. magunk is siettetjük az időt. amely mind gyorsab­ban eljár a sebeket ütő, a semmivel nem törődő „har­cot” vívták felett. Példát? A dunavarsányi termelőszövetkezet elnöke le­mondását most fogadták el a : járási szervek. Goromba, I nyers ember volt, bár jó szán­dékában nem kételkedhetünk, mégis: sorra ütötte az embe­reken a sebeket. Érezte tűr­hetetlen helyzetét, nem várta meg leváltását. Ám utódja zi­lált gazdaságot, nehéz anyagi helyzetet, sértett. Visszahúzó­dó embereket „örököl”. Pista bácsit, Perényi Ist­vánt, az inárcst Március 21 Tsz elnökét megyeszerte is­merik. De nemcsak neki van ■híre, hanem az általa veze­tett gazdaságnak is. Nagyon szeretik az emberek. Kemény, következetes, ám soha senkit meg nem bánt. A tagók azt mondják róla: kár, hogy nem olyan, mini a muskátli, szét­szedhetnék a tövet, s sok he­lyen elültetnék. Módszerbeli különbségek? Azok is. Ám tartalmi különb­ség van a két ember módsze­rei között, s ez a döntő. Aki úgy harcol, hogy össze­vissza csapkod, nem nézve, kit üt s miért, nemcsak össze­keveri a frontokat, hanem árt azoknak, akiket társainak tart, s azoknak segít, akik el­len harcba szállt. Tisztességte­len eszközök tisztességtelen szándékról árulkodnak, tisz­tességes szándék soha nem igényel tisztességtelen eszkö­zöket! Telteink és szándékaink-----------— is tisztességeseit, a nagy tömegek szándékait, vágyait egybefogok. Terveink álmokat váltanak valóra, ál- modottakat tesznek vadsággá, messzi' ábrándokat hoznák holnapi emberközelbe. Oly­kor, nagyon ritkán megeshet, hogy akaratlanul ütünk'sebet. Ám magunk keressük rá az írt, a feledtető tapaszt. Nem félünk szembenézni az igaz­sággal. de nem próbáljuk meg igazolni tévedéseinket! Tud­juk: üthetünk sebet,’ de tet­teinket úgy sorjázzuk, hogy még az eshetőség is mind ki­sebb legyen. Harcolunk, nem is könnyű harcot vívunk a teljes szocializmusért, de úgy harcolunk, hogy ritkuljanak, majd régképp eltűnjenek a sebek. Azt mondjuk: harcok. És mind ritkábban kell, hogy ezt mondjuk: sebek. Mészáros Ottó Azt a szigetet, amelyről itt szó esik, a térképest nem ér­demes keresgélni. Mert nincs szigete a Taplónak sem Szje- csőn, sem másutt. Vékony de­rekú folyócska, ilyen, nagy tettre nem futna erejéből. Tápiószecsőn mégis van „sziget”, csakhogy nem a patakban, hanem pontosan a fala közepén terül el hatvanhét tiol- dón Ezen a nagy földdarabon tíz házacska árválkodott eddig, az egy-kót holdas szántóföl­dek, szőlők közepén, Ezt az áldatlan állapotot kívánja ebben az évben fel­számolni a helyi tanács. Méghozzá úgy, hogy négy- százezer forint kölcsönt vet­ték fel . az OTP-től a kisajá­títások fedezésére. Ftóméreí- tók a területet és házhely­ként értékesítik. Háromszáz­negyven ház épülhet itt fel rövidesen. mindegyik há­romszáz négyszögöles portán. Még meg sem indult a par­cellázás, de már naponta nyitják az ajtót az érdeklő­tök; igaz-e a hír, mikor le­het vásárolni? Nemeseik a szecsői fiatalok szeretnének itt építkezni, sokan' érdeklőd­nek a szomszédos tóalmás-lak közül is, mivel nekik nincs vasútállomásuk. Innen indul­nak, idő térnek vissza na­ponta a vonattal, gondolják, miért ne lakhatnának akkor inkább Tápiószecsőn? Annál is inkább, mert ehhez a „szi­gethez” a vasútállomás kö­zel esik. Mindezt Mok-os János ta­nácselnök-helyettestől tudtuk meg. De aggályait is el- mondtta. Azt, hogy mi lesz náluk, ha megindul nyáron az építkezés. Sokan szidják majd a földmű vessző vetke­zeti TÜZßP-felepet. miért nem gondoskodóik jobbár* az áruellátásról. Kell majd a saitek, a kő, a homok és a cement, mehetnek érte Nagy- hátára, vagy még messzebb. Mert itt helyben téglán, cse­répen, deszkán kívül mást vrmrgen kapni. ■ azt sem min­dig. A tanács maga is rövidesen építkezni szeretne. Százhuszonötezer forin­tért mást vettek egy tá­zat benn a központban, azt kel! mielőbb átalakí­tani orvosi rendelőnek. Nő a lakosság, ma már hat­ezer körül jár a száma. Kell hát a két orvos nagyon. De most csak az egyiknek van rendes otthona a községben. Ebben az évben tovább vil­lamosítanak. Újabb két és fél kilométer hosszú vezetéket kapcsolnak rá a tavaly épült harmadik trafóra. Tanácsülé­sen határozták el, hogy oda húzzák ki először a villanyt, ahol a legkevesebb költséggel, a legtöbb család hozzájuthat. Igv esett a választás először Eltűnik a „snigvi" - 340 uj häzheltß l.osa-t* olvff vpitnantfufp ? is a község keleti felére, a J Homokdűlőre. A szerződést már megkötötték a Szolnok j megyei Tanács Építőipari Vállalatával, amely a múlt- ban is jó munkát végzett a j faluban a villamosítássá]. A költségek eiőrelátha óan két- i százezer forintot tesznek ki, í amihez az érintett családok ki háromszáz, ki hatszáz. ki meg j ezer forinttal járul hozzá, c - tói függően, milyen távolság- ] ró! kell hozzájuk vezetni a j villanyt. Jó eredmények ezek, de j még távolról sem tettek le vele minden gondot. A Táptó—Haifa Vízren­dező Társulat végig tisz­títja. építi a patak partját, már éppen elérték Tápiósze- cső határát. Erre a rendezett patakra híd kellene. A pén­zükből azonban már nem futja, mint ahogy nem lesz még az idén iköakútjuk, sem pedig gyalogjárójuk elegendő. — Pedig nagyon elkelne vala­mennyi — Sóhajtott Mohos János. Hiába, nem lehet mit tenni, hiszen előrelátó ember csak addig nyújtózik, ameddig a takarója ér. Öt év múlva azon­ban, a most is itt járt idegen, ha visszatér a faluba, aligha fog ráismerni. (k. m.) MI ÚJSÁG AZ ALLATKERTBEN? Megfázott a csimpánz, dr. Dózsa István, az Állatkert fő­orvosa azonnal kezelésbe vette jó édes, köhögés elleni orvossággal. í.tclleíte Bősze Lajos főápoló (MTI Foto — Bara István felv.j S tíznapos határidő- módosítás érdekében A szerződéskötések előkészületei a Du na men ti Hőerőműnél K százhalombattai beruhá­zások pártbizottsága,'KISZ és szakszervezeti intéző bizott­sága megkezdte'a második öt­ven megawattos turbogenera­tor üzembe helyezésével kap­csolatos szocialista szerződé^ sek megkötésének előkészíté­sét. Levelet írtak az ÉM 26. sz. Építőipari Vállalat, a Ma­gyar Hajó- és Darugyár, az vott harc lényege a humánum s nem a könyörtelenség, a se­bekkel való nem törődés, a mindent túlliihegő álforradal- miság. Kevesebb - sebbel — job­-------------- 1 ban halad­tunk előre. Nemcsak a célra függesztett tekintettel, ha­nem a mellettünk állókra, a velünk egy sorban levők­re, a mögöttünk jövőkre is figyelemmel. Mégis: vannak, akik elégedetlenek. Nem a holnap gyorsabb eljövetelét sürgeti elégedetlenségük, nem is a ma eredményeiért ag­gódik szavuk, hanem „libe­ralizmustól” féltenek. Kémé- í nyebb kéz kellene — mond- ! ják, s keménység alatt nem ! a megingathatatlan elvi szi­lárdságot, a tetteinkhez való hű, kommunista ragaszko­dást értik, hanem — más­fajta keménységet. A paran­csolgatás, a szervilizmusra hajlítás keménységét, a meg­győzés helyett a kioktatást, az összekötő szálak szoro­sabbra fogása helyett az elválasztó falak emelését É pül-e fájdalmak nél­kül az új? Áldozatok nél­kül elérhetjük-e a holna­pot? A párt, amikor lenini politikáról szól, s aszerint cselekszik, beszél a gondok­ról, az áldozatokról, a ba­jokról is. Ám a kemény szó mögött is ott zeng a hu­mánum, az igaz, kommu­nista emberség hangja, s nem a komor, félelmet és ellenszenvet keltő fenyegeté­sé, azé, amelyet tisztelni nem, de félni annak idején keservesen megtanultunk. Csak az nem helyeselheti politikánk ez alap­vető módszerét, aki tart a nyílt vitától, aki nem érzi az egyszerű emberek között jól magát, aki tévedhetet­lennek hiszi szavait és tet­teit. Politikánk nagyszerűsé­ge éppen abban rejlik, hogy bölcs személyek helyett a kollektíva bölcsességére épít., hogy nemcsak szavakban igényli az alkotó, segíteni akaró véleményeket és ész­revételekét. hanem a tettek is erre iráiiyulnak, a hét­köznapok gyakorlata igazol­ja e tartalmi és formai el­veket. Éppen a viták, a mind több helyen meglevő nyílt és őszinte légkör bizonyítják: harcok és sebek nem függ­nek össze elválaszthatatlanul, lehet és kell is úgy vív­ni harcunkat, hogy ne üs­sünk sebet! A bizalom, amely­ről nemcsak beszélünk, ha­nem napról napra tapasz­taljuk is, e politika ered­ménye, mondhatnánk azt is: szülötte. Az ember alapvető természete, hogy bizalommal válaszol annak, alá bizalommal lép hozzá. Az ember alapvető természe­te, hogy elfordul attól, aki gyanakvó, bizalmatlan, rossz­indulatú hozzá. Előbbit kö­veti, utóbbit csak akkor, ha — kényszerítik rá. S bár haladjon mögötte, mégsem hisz neki. tudja, mást nem kaphat tőle, csak fájdalmat, sebet. A párt, amikor azt mondta, aki nincs ellenünk, az velünk van, nemcsak hibás .elmélettel és gyakorlattal szakított, h,;- nem új alapokra helyezte az emberek megítélésének, elbí­rálásának elveit és gyakorla­tát. Olyan elvekre és gyakor­latra, amelynek sarkköve: az emberek cselekedete. Mit tesznek, hogyan cselekszenek a máért és a holnapért, akkor is, ha cselekedeteiket még nem fűti át az öntudat, ha­nem az pusztán a-kenyérkere­sés cselekedete. Mégis: meny­nyire mások lettek ezek az emberek. A jót pillanatok alatt megszokjuk, s megért­jük. Amikor száműztük a gyanakvást, a kis szerűséget, amikor megköveteljük az ön­álló gondolkodást, az önálló vélemény kialakítását, nem­csak hétköznapjaink arculatát formáljuk át, hanem millimé- temyi engedmény nélkül a le- ninizmushoz formáljuk kis és nagy tetteink sorát. Törté­nelmi tett? Frázisnak tűnhet, ám a szavak csak akkor frá­zisok. ha mögöttük nem rej­lik az élet valóságának aranyfedezete. Igenis: törté­nelmi tett! Amikor nem pla­kátok hirdetik, hanem a hét­köznapok valósága, hogy ná­lunk legfőbb érték az ember, Április 4. Gépgyár, a Láng Gépgyár, a Ganz Villamossági Müvek, az ÉM Csőszerelő­ipari Vállalat 2. sz. üzeme, az ÉM Gyár kéményép,"tő. Ka­zán-. Kemenceépitő, Hő- és Savszigetelő Vállalat, a VER­TESE. a Ganz-MÁVAG, a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat és az Erőmű és Hár, lózati Tervező Iroda illetékes vezetőinek. £ A levélben arra kérik az £ említett vállalatok vezetőit és í dolgozóit, hogy a soron levő í feladatok tételes felmérése \ érdekében készítsenek részle- \ tes ütemtervet, s ennek vég- \ rehajtását szocialista szerzo- j dések megkötésével közösen \ tegyék lehetővé, í Az 1964. évi feladatok közül j kiemelik a második ötven (megawattos turbogenerator $ szerelését és üzembe helyezé- ; sét. Azt javasolják, • hogy a \ második gépegység paralel- j kapcsolását legkésőbb április ; 15-ig hajtsák végre. Egyúttal \ javasol ják, hogy a paralel- í kapcsolás után, 10 nappal a í népgazdasági tervben előírt 5 határidő előtt, 1964. május í 20-ig kezdjék meg a gépegy- í ség próbaüzemeltetését. ! A párt. ifjúsági és szakszer- j vezeti vezetők ezekben a na- ! pókban minden érdekelt vál- jlalat' vezetőivel megbeszélik a ! feladatokat. ; A társadalmi szervek, a ; Dunamenti Hőerőmű, vala- • mint a beruházó vállalat ve- \ zetői a tervezőkkel együtt ; mindent megtesznek a szüfc- j séges feltételek biztosítása j érdekében. Minden remény : megvan arra. hogy az építő­ié* a szerelő vállalatokkal né- ; hány napon belül végleges \ megállapodásra jussanak és : akkor a megkötött szocialista : szerződések alapján megkez­dik az összehangolt tervek 1 végrehajtását. Bizonyára könnyű süteményt sütöttek, alán megéri az öt- húszat. Az üdülőben ki­várta, míg magára marad, s csak akkor vette elő a csoma­got. Szimatolva bon­togatta. aztán :ágra- nyilt a szeme a cso­dálkozástól: a doboz­ban pénz volt. Ren­geteg. rengeteg pénz. Milliók és billiók. Ezresek és mill- pengők. Legfelül pedig fehér névjegy, hét aláírással és a köve kező szöveggel: — Érezd jól ma­gad! Szeretettel Icüld- jük, hogy legyen eléa költőpénzed! Két hét után, ami­kor a brigádtagok gépük mellé álltak, majd kövémeredtek a csodálkozás ól; Ti­bi csokoládé és jó­kora narancs várt rájuk A meghízott Jo­lán asszony pedig olyan buzgón töröí- gette szövőgépét egy olajos ronggyal hogy nem volt szivük megzavarni kérde- zösködéssel. engedélyezett magá­nak. — így is elképesz­tően sokat, majd há­romszáz forintot kell kidobnom az abla- ,ícon — sóhajtozott. Harmadik napja élvezte már a hegyi levegőt, a bőséges koszto*. Míg a csen­des, havas ösvénye­ket rótta egyedül, gratulált magának: eddia egy forint ti­zet adott ki levelező­lapra. Aznap, ebédnél ér­teti ést talált teriték- je mellett: portás csomagja érkezett. Éktelen haragra ger­jedt. Csak nem gon­dolják — dúlt-fúlt magában —. hogy elver ö‘ forint hú­szat? Másnap reggel mégiscsak lesétéit a faluba a csomagért. Nem volt nagyobb egy cipődoboznál és nagyon, könnyűnek találta. — Ugyan mit küldhetett a brigád? — morfondírozott visszafelé az úton. — Csomag Mánkénak zeti bizalmi Jolán asszonyt kereste. Be­utalót hozott Holló­házára. Jolán először inti -pirult — hiszen jólesett a megtisz­teltetés — azután ijedten tiltakozót : ilyesmire adjon ki pénzt?! Ez egyszer azonban a brigád a sarkára állt. Kijelente <ték: kizárják maguk kö­zűi. ha nem fogadja el. Családja, senki­je sincs, gondot nem hagy maga után. Ettől a naptól kezdve , Jolán szinte semmire sem volt jó. Kötényzsebében papír-ceruza lapult, ősz ott-szorzott. szá­molt. Akit lehetett, elkapott és arról érdeklődött. járt-e már Hollóházán, nem változnak-e ar­ra az árak. vajon mennyi pénz‘ kell elköltenie? Véaiil gondterhelten kö­zölte mindenifivel, hogy a beutaló árán és a félárú vasúti jegyen felül két hét­re negyven, forintot Az eset főszereplő­jét a brigád már le­szoktatta csúnya hi­bájáról. nem lenne hát becsületes eljá­rás. ha most a teljes nevét megírnánk, de talán jó lesz mások­nak, okulásul. A vékonyka asz- szony kiváló dolgo­zója volt a gyárnak, ott is a Zójá brigád­nak. Tisztelték, be­csülték — de nem szerették. Méghozzá azért, mert olyan zsugori volt, hrigy szinte még a levegő­vel is takarékosko­dó t. Nem evett mást, csak a hazulról ho­zott kenyeret. Soha nem sütött. Nem kí­nált senkit a saját­jából. Azt viszont nagyon számon tar­totta. kinek milyen a konyhája, miféle finomságokat rejt hétfőn a táskájában. Vendégségbe is szí­vesen járt, de az ő háza belsejét még nem látta senki. Nők napján pedig mindig kevesellte az ajándé­kot Egy verőfényes téli napon e szakszerve­Milyen lesz Tápiószeeso öt év múlva?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents