Pest Megyei Hirlap, 1964. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-08 / 5. szám

4 MST HEGYEI-Kirim» 1964. JANUÁR 8. SZERDA Az eladó és a vásárló is jól jár A tervezés új módszere a kereskedelemben Iskolatelevízió Az új esztendő beköszön- ítével új tervezési módszer bevezetését határozta el a ’Belkereskedelmi Miniszté­rium. Nem egymagában, ha­nem a SZÖVOSZ, a Keres­kedelmi, Pénzügyi és Vendég- látóipari Dolgozók Szakszer­vezete támogatáséval. Mit mondhatunk az új rend­szerről? — A tervek a régi recept szerint, úgy készültek, hogy abba a boltok dolgozóinak, de még a vállalatok, szövet­kezetek irányítóinak sem volt sok beleszólása — ezt mondja a KPVDSZ Pest me­gyei közgazdasági bizottsá­gának elnöke, Hantos Ferenc. >— A tervtárgyalásokon vala- mennyiüket meghallgatták, de ez a lényegen nem változta­tott: a tervezés tulajdonikép­pen „diktált”, felülről fo­galmazott volt. Az új esz­tendőben, s ettől kezdve min­den évben a boltok, szövet­kezetek, vállalatok, a me .gyei irányító szervek maguk alakítják ki ter­veiket. valóra, mint a sokat hangoz­tatott alulról jövő kezdemé­nyezés. Azt már most meg keli mondanunk, hogy máról holna.pra ez nem megy aka­dálytalanul, de biztos vagyok benne, hogy az esztendő második felé­ben már úgy dolgozha­tunk, mintha mindig ilyen módszerrel készítettük volna elő az esztendőt. Mindenekelőtt arról kell le­szoktatni az embereket, hogy régi, eddig jól bevált mércé­jüket használják. Eddig, ha megkapta a boltos a felszólí­tást terve elkészítésére, min­dig- úgy fogalmazott, hogy az a várhatónál alacsonyabb le­gyen. Ezt tette, mert később úgyis hozzácsaptak, megnövel­ték az eredeti elképzelést. Most minden olyan marad, amilyen­nek a boltvezető és munkatár­sai elképzelik és megfogal­mazzák. — Ezentúl nem kísértenek a túlteljesitési százalékok? — A reális tervezéshez sok­kal nagyobb anyagi érdek fű­ződik, mint ahhoz, hogy eleve kisebb számot látványosan túlteljesítsenek. Viszonyítva egy 115 százalékos eredményt kevésbé honorálnak, mint egy 99 százalékosat. Végül magam is csak azt mondhatom, hogy a rendelkezésre álló árukontin­genst sokkal praktikusabban és hasznosabban oszthatjuk szét, s többet nyer vele az eladón kívül a vásárló is. Az 1964-es év. az új mód­szer vizsgája lesz. Az előze­tes tájékozódás már most jót jelei T. Gy. Új típusú olajkályha • A Mechanikai" Művek la­kásfűtésre használt olajkály­hája bevált. Most újabb, tetszetős típust hozott for­galomba a vállalat. Az első olajkályhával szerzett ta­pasztalatokat a nemrégen el­készült mintapéldányon hasz­nosították. Az égőtér módo­sításával nagyobb hőhatást érnek el. A berendezések át­csoportosításával pedig meg­könnyítették a kályha keze­lését. . Tökéletesítették az ólajáüásjelzőt is. A gyárban már megkezdték az új tí­pus készítéséhez szükséges szerszámok szerkesztését, a sorozatgyártáshoz pedig a második negyedévben látnak hozzá. (MTI) — Több ezer tojást érté­kesít hetenként a község boltjaiban és a környező piacokon a tököli Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Az állandóan friss, nagy­méretű tojásokat megsze­rették és keresik a vá­sárlók. Nem szürke hír. Jelent5s kulturális mérföldkő. Már az első visszhangjai is örömmel üdvözlik. Tulajdonképpen ala­pos elemzést érdemelne az a tudósítás, hogy 1964. február 5-én megkezdődnek az Iskola­televízió adásai. Mi ez? Őse különféle formákban a rádió volt. Nyelvtanfolyamo­kat, tudományos előadásokat, a kis- és a nagydiákok ered­ményesebb tanulását előmoz­dító adásokat hallottunk a rá­dióban eddig is. Az Isko’atele- vízió minőségileg összehason­líthatatlanul fejlettebb válto­zata ugyanennek az igénynek és törekvésnek. Azzal, hogy a I hangot párosítja a képpel, a filmszerűséget a felnagyított szemléletességgel — a tanítás egyik legmodernebb és leg­hasznosabb eszközévé válik. Fejlődésének lehetőségei be- láihatatlanok. Bármily rohamosan gazda­godik is új életünk, azt még nem sikerült elérnünk, hogy kivétel nélkül minden egyes iskolánk telítve legyen a leg­modernebb iskolai szemléltető eszközöíkkeb és fizikai kísérle­tezésre alkalmas berendezé­sekkel. Az Iskolatelevízió, ha nem is véglegesen lezárt for­mában. de kielégítően meg­oldja ezt a problémát. Áz Iskolatelevízió adásait száz iskola kötelezően veszi át, de minden isltola beiktat­hatja tantervébe, amennyiben tv-készülékkel rendelkezik. Az illetékes fórumok a tapasztala­tokat feldolgozzák s ezek alap­ján a megkezdett munkát sza­kadatlanul tökéletesítik. Az iskolák február 5-én reggel 8 óra 5 perckor veszik át az első adást: egy 20 per­ces orosz nyelvleckét. A kö­vetkező óra anyaga a környe­zetismeret. Minden adás után elegendő idő marad a téma he­lyi megbeszélésére. Havonta egyszer, szerdán, gyárlátoga­tásra Invitálja meg a hetedike­seket és a nyolcadikosokat az Iskolatelevízió. Ez a módszer felfokozottan tárja fel a hasz­nos tudnivalókat, és mindig premier plánba állítja azt* amire a diáknak érdemes és szükséges felfigyelnie. Az Is­kolatelevízió a gyárlátogatások kivételével a délelőtti adáso­kat délután megismételi. A fel­nőttek este tanulmányozhat­ják a fizikát az Iskolateleví­zión keresztül. A tanulásnak ez az új for­Szöveg nélkül A sorrend most válóban esz­ményi, a legkisebb egység­től indul, s úgy ér az Orszá­gos Tervihivatalig, befutva a maga útját. Mondani sem kell, hogy a helyi adottságokat és a közönség, a vásárlók igé­nyeit a bolt személyzete és vezetője ismeri mindenek­előtt és a legjobban. Ezért úgy állítják össze a követ­kező esztendő programját, hogy az mindkettőjük, te­hát a vásárló és eladó ré­szére megfelelő legyen. — Hogy került sor a vál­tozásra? — Vezető szerveink bizal­mának jele az intézkedés. S nem is alaptalan. Az ed­digi jó tapasztalatokra épül, s arra, hogy a tervezésben már meg­felelő hagyományaink vannak, s azt többé-kevésbé érti min­den régebbi kereskedelmi dolgozó. A szakszervezet fel­adata, hogy segédkezet nyújt­son, s tagjai részére olyan szakmai képzettséget adjon, amely szükséges a tervezés­hez nélkülözhetetlen közgaz- va­dasává elemző munkához. ^ —- Mit nyer a lakosság? $ — Természetesen a fo- ^ gyasztó érdeke mindenek- ^ előtt, hogy a boltokban az ^ általuk kívánt választék áll- ^ jón rendelkezésre. 1 Ennek felderítése való- ^ ban nagy szakértelmet jí és jó piackutató mun- ^ kát igényel. y Aim ha ez megvan, vala- ^ mennyien jól járnak. A vá- sárló azért, mert ízlésének, ^ igényeinek megfelelő árut'^ talál. Az eladó azért, mert ^ nem kell tárolnia olyan, hol- ^ mákat, amelyek az ország ^ egyik vidékén nem érdé- í kesek, míg másutt keresett, í esetleg hiánycikkek. Emel- ^ lett nem kell mentegetőzve ^ mondani az eindának: „soj- ^ nos. ezzel sem szolgáiba- <! tünk’’. Mindebből követke- ^ zik, hogy az akció találko- JÍ zik a népgazdaság érdekei- vél, jobb áruellátást jelent, f. s azt, hogy a tervezett for- íj galom lebonyolítása keve- ^ sebb erőfeszítéssel, kisebb í költségekkel végezhető el. ^ A Pest megyei Ruházati íj Kiskereskedelmi Vállalat igaz- 'j gatója, Kalmár István is üd- ^ vözli a rendelkezést, amely ^ végre orvosolja a vállalat jen ^ gos panaszát. Két év óta hiá- 'j ba álltak a megyei vállalatok J élén, az 1—2 százalékos „le- í maradás”, az, hogy nem ér- j ték el a terv-ben előirányzott \ programot, a legnagyobb erő- J feszítések ellenére sem hozta í meg a különben megérdemelt ! nyereséget. — Az önálló tervezés mód- ; szere jó alapokra épül, a kü- : löníböző feladatokkal és gon- : dókkal összefüggő, minden- \ képpen előnyös. A hálózatfej- \ lesztésen keresztül az értéke- i sítésig mindent magában fog­lal. Ugyanakkor üdvözölnünk kell, mert olyan elvet vált Bonn újabb jegyzéket intézett az Argoud-ügyben Párizshoz Erhard kancellár a" keresz­ténydemokrata képviselői frakció ülésén kedden beje­lentette, hogy a bonni kor­mány hétfőn újabb jegyzéket intézett a francia kormány­hoz, amelyben méa egyszer le­szögezte álláspontját az Ar­goud-ügyben. Erhard ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, Bonn nem szeretné, ha az Argoud-ügv megzavarná vagy veszélyeztetné a nyugatnémet —francia együttműködést. „Az az óhaj tölt el — mondotta —, hogy a német—francia ba­rátságon ne essék csorba”, A kancellár egyébként be­számolt Johnson elnökkel folytatott tárgyalásairól is, s a többi között elmondotta, megállapodott Johnsonnal ab­ban, hogy a jövőben Bonn és Washington minden fontosabb döntés előtt részletesen ta­nácskozik majd egymással. Erhard 'kijelentette, Jőhnson­nal megállapodtak abban, hogy „nem szabad feladni olyan pozíciókat, amelyek fel­adása veszélyeztelné Európa biztonságát". Johnson elnök azonban — folytatta — min­dent meg akar próbálni, hogy megvizsgálja további enyhü­lési lépések lehetőségeit. — A dánszentmiklósi Mi­csurin Termelőszövetkezet a napokban vette át a 360 hold területre alkalmas öntözőbe­rendezést, amit a Vízügyi Igazgatóság adott át. — A csomói Uj Élet Ter­melőszövetkezetben 14 hall­gatóval folyik a másodéves szakmunkásképző tanfolyam. A tanfolyam előadásait Czi- bere Imre, a termelőszövet­kezet egyik mezőgazdásza tartja. A tananyag a szőlő és gyümölcs szakágazatokkal foglalkozik. mája — nemcsak nersn^ktivi- kusan — az előnyök egész so­rát tartalmazza. Magasíokú ' a szemléltető ereje. Hatásosan segíti a pedagógusok munká­ját. Állandó és rendszeres ta­nulásra ösztönöz kezdőt és ’haladót egyaránt. Alkalmaz­kodik az iskola tanmenetéhez. Eljuttatja a legmagasabb fokú tudást akár a legtávolabbi ta­nyaközpontba is. Ezért kívá­natos. hogy a művelődési ott­honok figyeljenek fel a lehető­ségekre: tájékoztassák közön- ségüket az adottságról, tize-* meink és gyáraink klubjaiban szintén betölti hivatását az Is- kolatelevízió, amelynek adá­sait a felnőttek számára va­sárnaponként megismétlik. Nem túlzás azt mondanI> hogy kulturális forradalmunk új lendületet kap az Iskolate­levíziótól. Üjabb tömegek szá­mára nyitja meg a tanulás le­hetőségét és kedvvel is szolgál hozzá. Megint tettünk egy nagy lépést előre, a szocialista haza és művelt nép ideáljának teljes megvalósítása felé. TERSÁNSZKY J. JENÓ: A CSÁRDA CSODÁJA a cicusoknak, ha itt-ott el­kapnak egy-egy verebet? Szabad-e letörni vadászó kedvűidet? A macskák alattomosán ott leselkedtek a kerthelyiség­nek minden zugában és fe­nyegették a verébhadat. Ter- mészetesen csupán a földöm Ezt hangsúlyozni kell it­ten! Mert a történet savát- borsát ez rejti magában. r Úgy a kiszolgálóknak, mint a vendégeknek feltűnt, hogy egy kis termetű verébtojó egy­magában tartózkodik ott a kerítés egyik lécének a he­gyén. Soha le nem röpül a földre! Ha a kerítésről leröpül, akkor csakis olyan asztal tetejére száll le, amelyet a vendég otthagyott. De ezt aztán gyorsan hajtja végre és föltétien ésszerűen. Nekiesik az asztal mor­zsáinak, vagy ha van, akluor az ételmaradékjának is. Ala­posan belakmározik és a kö­vetkező percben már újra a kerítésléc hegyén ül! A ki­szolgáló soha ott nem éri őt az asztalon, ha leszedni jön é$ rendbehozni aztán a terítéket. Amikor legelső ízben vet­ték észre ezt, irtó kacagás­ra fakadtak! A fiatal vezető azt mondja: — Halljátok^ ez a veréb va­lami előkelő nagysága a töb­bi között. Nem vegyül a töb­bi közé és csak terített asz­talról eszik! Földről nem! A vendégek is kacagtak és ezzel rá is ragadt a kis veréb­tojóra a Nagysága név. A vendégek fogadásokat kö­töttek rá, hogy megtréfálják a Nagyságát. Tegyük! Néhány tagú társa­ság kiürítette asztalát. A Nagysága máris röpült oda. De hát a társaságnak egyik tagja készakarva pisz­mogott méa a terítékével a székén. A Nagyságát az nem zavarta. Rögtön táplálkozás­nak eredt a visszamaradt ven­déggel szemben az asztalon. Akkor a vendég az ételma­radékot feléje tolta az aszta­lon. Erre a Nagysága fölröppent egy szék támlájára. De on­nan nem szállott tova! Nem zavarta őt. hogy min­denki mulat rajta és a kísér­letező vendég mérgelődik. Mivel egy liter borban foga­dott, hogy a Nagysága nem mer az asztalra röpülni, ha ott ül valaki. De hát bátor kis verébto­jónk, amikor a vendég fölkelt ültéből, már az asztal tetején szemerkélt. Sőt a fölajánlott ételmaradékból is pákosztos- kodott, még nagyobb vihaj- gást indítva meg a kerthelyi­ségben. A Nagysaga látogatásait egy darabig nélkülözte az Erdő-csárda. Alighanem tojá­sain ült. Körülbelül ugyan­ezzel az idővel esett egybe az, hogy a csárda egyik cicája több kis cicuskának adott éle­tet. De hát ezekből mindössze egyet hagytak meg. Egy nap. kora reggel, még mindössze egy emberpár ült le a kerthelyiségben. Reggelit kértek, A kiszolgáló, mint a csárda különlegességéit, vala­mi piskótaremeklést ajánlott nekik. Kihozatták vele. Egy hosszú tálon rakta eléjük az asztal közepére a két adagnyi csemegét. A Nagysága ugyanakkor szállott a kerítésre. A férfi előzőleg így szőtt a nőhöz: — Látom, fiacskám, neked ízlik ez a oezemice. Edd meg az én részemet is. Én inkább egy kupica kisüstit iszom és egy sóskiflit fogyasztok hoz­zá! — Én sem tudok megenni két adagot! — válaszolta a nő: — De már látom, van aki segítsen bennünket. Megjelent a Nagysága. Fölkelünk és odébb ülünk egy asztallal in­nen! — Jó! Lássuk! Alig keltek föl, a Nagysága máris az elhagyott asztalon termett. Egyikük a s2g^t odatá­masztotta az asztalhoz, a tám­lájával. Nevetve figyelték a közelből a Nagysága viselke­dését. Neki aztán ízlett a cse­mege. Hanem egyszerre újabb ese­mény figyeltette őket magá­ra. Az odatámasztott székre keserves kínnal fölkapaszko­dott egy kis cica-kölyök. On­nan méa keservesebb erőlkö­déssel. már az asztal szélén kapaszkodott az abroszba. Ak­kor észrevette a Nagyságát. Meglepetten meredt rá! A Nagysága félelmetlen szemlélte a kismacskát. Majd, akárcsak meghívná őt is lako­mára, átröppent a hosszú tál­nak a másik végébe és ott fa­latozott tovább. Erre a kis cica is megmoz­dult. Oda ment a tálhoz. Macs- kaszokás szerint előbb belesza­golt, aztán mohón zabolni kez­dette a tésztát, a Nagyságával kettesben. Ez valami szívet-bűvölö lát­ványt nyújtott. A halálos el­lenség kicsinye a vendége a madárnak! A szomszéd asztalnál han­gosan vigadtak a jelenetem De kijött a szolgáló. A Nagysága tüstént lovaröppent, őrhelyére a kerítésre: — Héjj, te kis disznó! —» vette észre a kiscicát a ki­szolgáló; — Már az asztalon akarsz étkezni te is? Megragadta a kismacska nilakabőrét és gyöngéden a földre rakta őt. Két-három hónap múlva, még tartott a szép idő. A Nagysága változatlan folytatta előző életét. Néha többed-ma- gával szállott a kerítésre. Alighanem családjával. De azok közül egy sem hallgatott anyjára. Mihelyt észrevették, hogy a földön is lehet élelmet szerezni maguknak, mohón le­csaptak rá... A kismacslcából jól fejlett nagy macska lett már. Ö it vadászott verebekre és akár­milyen hozzáférhető madárra. Egy nap a Nagysága le­szállón őrhelyéről egyik kiürü­lő asztalra. De óvatosságból előbb egy otthagyott szék kór­jára röppent. Onnan aztán as asztalra. Egyidejűleg a macska a földről egy szöklcenéssel ugyanannak a széknek az ülőkéjére ugrott. Nyilván a szék karján látott madár miatt. A Nagysága már lakmáro­zott az asztal másik végén. A macska támadásra készen az asztalra szökkent a székről, Ka rögtön a kis verébre ugrik, vége annak! De a macska hirtelen meg­gondolta. Kicsit tétovázva sza­golgatni kezdte az asztalon maradt hulladékot és majszol­ni kezdte, épp úgy, mint az asztal ellenkező végén a Nagy­sága. < Nos, ez volt az, amit a csár­da megcsodált. A kismacská­ból lett vagy macska, nem feledte el r Nagysága vendég­látását. Más mi magyarázata lett volna magatartásának? Erdő-csorba néven szere­pelt hivatalosan. Bár többen nevezték egy másik leírha­tatlan nevén. Az erdőszélsn állott, széles oszlopos tor­náca. Előtte tágas kerthe­lyisége dús növényzetű lan­kára nézett le, meg távolab­bi szelidhajlású dombsorra. Nemcsak nyaranta, de té­len is akadt közönsége 'kör­nyékbeliekből a csárdának, híres, jó konyhája és bora miatt. Amikor az állam vette kezelésbe, sikerült a csárdásnak megmaradnia ott kiszolgálóként. A fia lett a főnöke. Ez szaliácsnéjának törvényesített gyereke volt és jól értett konyhához, ital­hoz. A vidéknek minden vere­be a csárda vendégeinek számított. A vendégek nagy általában szeretik ezeket a j csipogó, szemtelen kis ma- I darukat. Hullajtottak nekik \ a morzsát bőven. Tűrték, l hogy az asztalok alatt, a lá- \ búk körül nyüzsögjenek. \ A csárda személyzetétől \ nyugodtan élhettek a vere- ; bek. Dehát a veszedelmet a ! csárdának két nagy macská- l ja jelentette, minden szár- ! nyes hadra. A macskákat í pedig nem nélkülözhette a ! csárda. ; Nyáron a töméntelen po- \ cok, egér, az erdő körül \ könnyűszerrel gondoskodik a f megélhetéséről, ám ahogy j beköszönt a hideg, akkor a % csárdának minden é’értárá- i ba belopakodnak a • "’Csálók. % Egyedül a macskák testőr- ^ sége védelem ellenük. $ Hát lehet-e akkor nya- í ranta meg nem bocsátani

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents