Pest Megyei Hirlap, 1964. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-05 / 3. szám
1964. JANUÁR 5, VASÁRNAP pétmw Hier» KJCivltm f» JIRI WOLKER „Az atomháborútól , de nem annyira;mint ők!"' Beszélgetés a Nobel-dijas Ivó Andric-tyal belgrádi otthonában Fékeié Lajos: TELI GYALOGÚT Jaj, nem szeretnek lenni téli gyalogúi. mely hol a savba merül, hol havakba fúl. Eb sárba-hóba veszve úgy megy, mendegél. ahogy' az ember lába kényszerülve lép. Itt követ rugdal félre, amott POWöJrál Fröccsent ázni felére rohanva a láb. Mert ahány ember jár ja akként imbolyosr, sárban, hóban üldözik egymást a nyomok. 2. Nem úgy a téli fagyban! Megköti magát: cs vicsorítja reánk rögös agyarát. Nem süppeszti sár, a hó. téli holdvilág hideg fényénél halad rajta, aki lát. Szöges bakancs jár munkába rohan, de régóta ismerik sokan, de sokan... város szivében van, egészen közel a város központjához, s mégis távol a fő útvonalak zajától, egy lakóház első emeletén. 1 jóst is feleségével együtt Irl fogad; a magas, karcsú, angolos megjelenésű, finommoz- dulatú asszony férje dolgozó- szobájába kísér bennünket, aztán eltűnik, hogy kissé később behozza a feketét és újból magunkra hagyjon. S míg nyáron a modern vonalú tengerparti villa napfénytől tündöklő halijában ültünk, most itt beszélgetünk Ivó Andric dolgozószobájának diszkrét világításában. abban a szobában, ahol Andric két nagy regény- alkotása a világháború idején, az író teljes visszavonultságá- ban megszületett. Andric arról szeret legkevésbé beszélni, hogy milyen új művön dolgozik, s most is csitk egy-két utalásából következtethetek arra, hogy nyár óta tovább haladt új történelmi regényének megírásában, de semmi közelebbi részletet el nem árul róla. A műfordítók dubrovniki nemzetközi kongresszusán neki kellett volna a bevezető beszédet elmondania, de egészségi állapota nem engedte meg, hogy a kongresz- szuson személyesen részt vegyen, s ezért csak a beszéd kéziratát küldte el. ('A 'Nagyvilág közölt belőle néhány részletet.) S most, hogy könyvespolcán sorra végignézzük műveinek fordításait, nagyon komolyan, s élőszóban is elmondja, milyen nagyra értékeli a műfordításokat, melyeket újra-aUxtásaknak tekint, a műfordító munkáját pedig missziónak. Évek óta többször w talélkoztam Andric-tyal, s tudom, mennyire kerüli a nyilvánosságot, s a hangzatos nyilatkozatokat. S éppen ezért a halk és hosszúra nyúló beszélgetés végére hagyom a kínos feladatot, amelyet a Pest megyei Hírlap szerkesztőségének felkérésére vállaltam, hogy egyetlen mondatot kérjek tőle az újévi szám részére: üzenetet magyar olvasóinak. 5 pontosan az következik, amit vártam. Andric finoman elmosolyodik, kissé csodálkozva néz rám. aztán kedvesen, de nagyon határozottan mondja: — Ismerem a napilapok és folyóiratok szerkesztőinek ezt a gyesigéjét, az utóbbi években egész sor levélben és élőszóban is kértek tőlem ilyen nyilatkozatot. Ez azonban elveim ellenére van. s így még akkor sem tehetek kérésének eleget, ha regényeim magyar fordítója kéri. De azért elmondok önnek valamit.. Nemrég egy nagy angol lap hasonló kéréssel fordult hozzám. sőt még kérdéseit is megfogalmazta. Ezek között foglalt helyet az: vajon félek-e én is az atomháborútól? S akkor, csak úgy, játékosan, ■magamban meg is fogalmaztam a választ: Természetesen én is félek az atomháborútól, de nem úgy, mint ők! Persze a választ sohasem küldtem el, s csak most. magának mondom el. Megértettem, mosolyogtam s köszönetét mondtam a ..kosárért” — a Pest megyei Hírlap olvasói nevében is. S búcsúzáskor művei magyar fordításának négykötetes sorozatát adta emlékbe, szives ajánlással. Csuka Zoltán Aprily Lajos: NEM MONDHATOM MÁR... Nem mondhatom mar, hogy „ne meg ne még!" Nem „eszmetüz” már roskadö tiizem. Tudom: tirannus-törvény itt a vég, s mégis kétkedve meg-megkérdezem: Hová lesznek a ritmusok, zenék? A lüktetés, mely még ma is kísér rövidülő sétáimon a csendbe, vajon tovább rezegni visszatér, rom-testem kötöttségéből kilengve, ahonnan jött: a zsongó végtelenbe? Talán egy messzi sarj, aki utánam száz esztendővel, vagy' több százzal él, ajzott napon vagy furcsa éjszakában egy titkos rezdülést érez magában, s csodálkozva kérdi: Bennem mi zenél? vwv, -.\\V\\\\V,\\\V^W\SVSVSW»\\VVVA még az apa —, az a legfontosabb. — A fiúnak hirtelen össze- ■zarulf a torka. — Hol az a zsinór? — kérdezte. Valami olyat érzett, amit csali nagyon végen, gyerekkorában, sírás előtt érezhetett. Egy szem- hunyásig emlékezett a jótékony nagy sírásokra. i— Ott van a fogason. A fiú belül került a pult mögé, s indult felfelé a létrán. Az apa hordta ki hátulról, a jégszekrény mögül a sárga füstölt szalonnákat, a a vörösbarna sonkákat, csülköket. Rögtön akasztotta is fel őket az alsó kampósorra. Föléjük, a rövidebb kampóra, füzért tervezett gyulai páios kolbászból. A kampósorig ért a fiú. Megállt, leakasztotta a fekete zsinórt, s nézte a felmeredő, níkkelezett íómtüskéket. Nézte. Nem tudott továbbmenni. Érthetetlen volt és szégyenletes, de nem tudott. Még egy lépést kierőszakolt magából, akkor elfogta a reszketés. Lelökte a zsinórt a földre, s gyorsain, kapkodva lement. — Fáradt vagy? — kérdezte az apa. — Hagyjuk az egészet a fenébe. — Fáradt vagy, én majd megcsinálom. — Nem keil oda az a zsinór. — Kell az oda. kell az a kis feketeség. — Nem kell — Már kiabált. Az apa nem szólt rá semmit. Felvette a zsinórt a betonról, beljebb igazította a létrát, hogy a hasa elférjen a létra meg a pult között. Mászott felfelé. — Mit csinál? Hová megy? Szálljon le. apám! Szálljon le rögtön! Nem érti? Szálljon le! Tisztára megbolondult. Az apa felért a létra tetejére. Hasát nekidöntötte a falnak, fújt «gyet, aztán az egyik csupasz gombostűre mutatott. — Itt kezdjem? — Ne kezdje sehol! Szálljon le! Nem érti? Hagyja a fenébe! Sehol se kezdje! Sehol! — Hideg a fal — nevetett odafönn az apa. A zsinór végét rácsomózta a gombostűre, onnan rézsut felfelé feszítette a zsinórt: — Erre fel most, ugye? — Súlyos teste alatt recsegett a létra. — Nem arra fel. Sehová! — A fiú tehetetlenségében már- már sírt. Nem akart sírni; kiabált, szitkozódott: — Konok vénember. Hiába beszélek magának? Nem hallja? Szálljon le! — Toporzékoini kezdett a betonon. Az apa hagyta, hadd to- porzékoljon, hadd kiabáljon. — A munkát be kell fejezne — mondta. — Amit megkezd az ember, csinálja végig. — Nyugodt, akkurátos mozdulatokik ai kifeszítette a fekete zsuiórt a borvöros. okkersár- ga. méregzöld, különböző alakú kartonlapok között. A maga esze szerint. Az utolsó szabad gombostűre rágör- csölte a zsinór végét, s levágta a marádékot. — Na jól van? — Lejött a recsegő, ropogó - . létrán. Elő- rement az ajtóig, onnan nézett fel a falra. A fiú nem tudott szólná. Bólintott: jól, jól van. Az apának ez most kevés volt, kívánta a dicsérő szót. — Meghiszem. Ilyen dekoráció sem volt még Óbudán. — A fiára nézett: — Hm, mit szólsz? A fiú szegy elite magát az iménti hisztériáért. Legszívesebben bocsánatot kért volna. de azt is szégyellt«. Düny- nyögötí: — Igen. meg járás. összecsomagoltak, e Ír akták a szerszámokat. Közben nem beszéltek. Az apa becsukta az üzletajtót, lehúzta kívülről a redőny-rácsot. Leguggolt, s szuszogva, piszmogva, a lépcsőből kiálló horoghoz laka tolta. — Majd jövőre megint felvételizel — mondta, amikor felállt; pénztárcájába tette a lakatkulcsot. — Addig elmégy a gyárba Roeseman- ba, s dolgozol egy évig. Nem árt az. — Nem, nem árt. — Én is ott kezdtem. — Átvágtak rézsűt a sötét, nép télén téren. — Az ott Krúdy Gyula szobra —. mutatta a fiú. Valamit muszáj volt monda- \ nia, valami mást, mint ad- í dig. ^ — Ismertem Krúdy urat — í bólintott az apa. Nem né- zett a sarki lámpaíénybee de- é rengő szoborra, ott járt el é előtte, naponta kétszer, tíz é év óta. Elővett a belső zse- ^ béből egy szivart, leharapta J a végét, s rágyújtott. í Egy asszony köszönt rá_ f juik a sötétből. Az apa vissza- köszönt, s amikor elhaladtak é egymás mellett, utánaszólt: é — Tessék bejönni, holnap é lesz máj meg pacal. £ Az asszony hálálkodott, kö- £ szönte szépen; sokáig hallót- ^ ták maguk mögött a hang- / lát. J Az Árpád-hídhoz értek, a HÉV-megállóhoz. — Érzed, é milyen jó halszag van? — é kérdezte az apa. Mélyeket é lélegzett, döngette a mellka- é sát. J A fiú Olajszagot érzett é és rozsdás vasak ize volt a ^ szájában. Ott volt, szemben £ velük a hajógyár. j A Margit-híd felől fütyült ^ a LIÉV-szerelvény, a kígyó- é zó lámpasort is látták a é Duna-parton. Az apa gondo- J san elnyomta a félig égett J: szivar parázsló végét a parti ^ korlát domború betonján. ^ — Majd ha te is apa le- ^ szel — mondta —, te sem esi- £ nálsz másképp. Felmész a lét- / rára. Akkor majd igazat adsz é nekem. — Előretolta a fiát. s feltuszkolta a lépcsőn; a zsú- é folt peronon fejezte be: —^ én ráérek, tudok várni, 4 Ina Bauer és Toni Sailer egy új osztrák jégrevüiilntben j » eyutóbb nyáron találkozik E tam vele Herceg Novi- f ban, amely ott tündökölt a \ hegryek közé fjordszerűen be- J nyúló kotort (cattarói) öböl j bejáratánál. Miután a vakítóan i csillogó, modern villa halijáéban az Andric-házaspár tár- f saságában hosszasan elbeszél- égettünk, ma már csaknem va- i lamennyi nagy világnyelvre lefordított műveiről (a Híd a \Drinán című művét elsőnek \ még 1947-ben éppen én fordítottam magyarra), felkerekcd- í tünk s bejártuk a sok tőrténel- ; mi viszontagságon átesett vá- ! ros keskeny, kanyargós utcáit, ';s felkapaszkodtunk a ma is ! teljesen ép török bástyához, a tv ér-toronyhoz. Onnan tisztán élehetett látni az ég azúrjába é fúródó híres nagy hegy ge- j rincét. a Lovcsent, amelynek í legmagasabb ormán, az ott épített, szerénységében is büszke \ mauzóleumban nyugszik Petar j Petrovics Njegos a monteneg- \rói költő és fejedelem, a He- l gyek koszorúja című drámai l költemény írója. Ott állt a [Lövésén, egek magasában, s a í júniusi nap vakító magnézi- [ umfényében szemkápráztatóan \ lobogott. • ; S mos!, alig fél évvel később \a belgrádi egyetem nagy élö- [ adótermének emelvényén ivó i Andric áll előttem. Njogosról [írt tanulmányát olvassa, s ren- ! d illeti énül tűri. a fotoriporte- \ rek. filmesek reflektorainak, Ifel-felviUanó fényeinek kavar- Ígusóí. s a gondolattársítás •szinte természetesen a Lovcsen •nyári, derűs, olimposzi nyugatimét varázsolja elém. Hegyicsúcsok kiáltanak így át egy- • másnak, idő és tér végtelensé- ! gében... S a közönség áhíta- itosan hallgat, az előadó pedig ’.rendületlenül olvas tovább a ‘.villámok cikázó fényében. Ér-’, ről a cikázó fényről beszélté Njegos. amikor a viharban é ; s&}áj:4aji:MP Lo.ygsfijit : meg- é énfJfGÚe. . \ é ^...Szerteszét lent. villámok cikáznak. £ csupán miniket melegít a nap- £ fény; f. és erejéé, ugyancsak kiadja. hisz ez a hegy máskor mindig é hűvös.” í i Pedig Andric egész, bölcsen f szerény és halkszavú. válasz- £ tékos stílusú egyénisége nem % ezt a magnézium fényes nyíl- £ vánosságot keresi; sokkal job- 's, ban illik hozzá dolgozószobá- é ja szűrt fényű környezete, ahol é ; másnap újra találkozom vele. % Belgrádi lakása a jugoszláv fővetkezetességében s versei expresszív egyszerűségében kereshető. VVolker megkapóan őszinte költő, őszinte, amikor még azt panaszolja „ . .. nincs férfiszívem, /s ezért nehéz órámban / eihágy hitem.” Őszintén áll a vak fűtő mellett és őszintén beszél, amikor a kórházi ágyára omlik a világ', s arró] panaszkodik: „Miért nem mehetek veletek, elvtársak, mért halok meg, mikor elesni akartam.” Életműve még így, torzóban is, maradandó, hatása Csehszlovákia másodszori felszabadulása, 1945 óta ismét növekedett. Ca. O. ( ....................................... SZÁZ EVI KERESES UTÁN \ ELŐKERÜLT EGY RAFFAELLO-RAJZ | ; A műveszettörtenészek több, [ mint száz éve kutattak Raf- ; faello Santi egyik rajza -után, [ amelyet a festőművész a ! Krisztus sírbatétele című fest- J menyéihez tanulmányként ké- £ szított. A festmény Rómában £ található, a rajzról pedig j most derült ki, hogy nemzedé- £ kel: óta egy angol család bir- í tokában van. Néhány héttel [ ezelőtt a család egyik barátja 2 felfigyelt a rajzra, amelyet a [ szakértők megvizsgáltak, s 'kétséget kizárólag tisztázták . eredetét. A rajz a közelmúlt- ; bar, 27 ezer fontért egy amerikai műkereskedő birtokába [került. A londoni British Mu- íseum mindent elkövet, hogy ; megakadályozza a rajz Ang- ; liából történő kivitelét. ! ff A\\\\\\\\\\\VS * Az 1918 után nemzeti függetlenségét ismét visszanyert Csehszlovákia fővárosában. Prágában, pezsgő szellemi, irodalmi élet indult meg, melyben először a francia—angol, majd a weimari német és szovjet-orosz irodalmi hatások érvényesülnek, Ebbe a légkörbe érkezik a Morva vidékről való fiatal diák Jiri Wolker. Költészetének formájában és témáiban hamarosan tükröződik a kor izgatottan alakuló valósága s keveredik az egyéni szenvedések és súlyos betegségéből fakadó érzékenységével. Nem annyira származása — apja bankhivatalnok volt — hanem az érzékenységéből fakadó erkölcsi következetesség és embersége vezeti el a munkássághoz. Az eleinte csak érzelmeivel és alázatával közeledőből azonban hamarosan, de nem könnyen, előugrik a céltudatos harcos: „ .. .az ima kémén védik, mint az érő alma lombos ágon.” Férfi lesz és katona, akinek ..imája a szuronya”. Kft verskötet. mely hűen kíséri az önmagával vívott harcot, néhány mese és elbeszélés, cikkek és dráma-kísérlet — ennyi az életmű. Ez a kis terjedelmű életmű mégis hatalmas hatással volt a modern cseh irodalomra és költészetre. Hatásának titka minden bizonnyal írói, emberi kö■ é\ e, rövid huszonnégy éves élet után, halt meg a század egyik legkiválóbb, európai jelentőségű cseh lírikusa, Jiri Wolker. Életművét, költészetét reprezentatív gyűjtemény magyar nyelven még nem mutatta be. A modern e.seh lira kincsesháza egyik kis kötetében s elszórtan antológiákban és folyóiratokban találhatja néhány versét az érdeklődő olvasó. Illő volna már egy nagyobb igényű magyar- nyelvű Wolker-kötet megjelentetése azért is. mert éppen harminc éve annak, hogy József Attila a cseh költő hat versét — köztük az azóta közismertté vált Ballada a fűtő ®zemeiről-t — lefordította, sőt a 32-es gödi illegális találkozón szavalta is. József Attila az akkori cseh sajtóattasé, Anton Straka segítségével ismerte meg a modem cseh irodalmat s Wolker legjellegzetesebb verseit ültette át magyar nyelvre. A magyar költő mélyen rokonának érezte a fiatalon elhunyt, sokat szenvedett tüdővészes cseh lírikust, ak: maga is eljutott a pártig, a proletárforradalom igenléséig. Sokszor, gyötrődései közben, idézte Wolker saját sírversét is: „Itt nyugszik Jiri Wolker. Költő volt. Szerette a világot /verekedni készült jogaiért. / Meghalt, mielőtt kiránthatta volna / szívét a harcban. / Huszonnégy évet élt.”
