Pest Megyei Hirlap, 1964. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-30 / 24. szám
KÜLÖNKIADÁSA mi. Evfoi.yam. 24. szám 1964. JANUÁR 30. CSÜTÖRTÖK Általánossá tenni a műveltséget Iflcu Pál művelődésügyi miniszter látogatása a gimnáziumban Bármilyen megszokott dolog, hogy hazánk vezetői rendszeresen látogatják városainkat, falvainkat, mégis érthető, hogy nem kis izgalommal örömmel várták a város pedagógusai llku Pál művelődésügyi minisztert, az Arany János Gimnázium 400 esztendős falai között. A kötetlen látogatásra, beszélgetésre elkísérte Cserven- ka Ferencné, az MSZMJ? megyei bizottságának első titkára, és Szakali József , a megyei pártbizottság titkára is. A félévi bizohyítványosztás előtti „konferenciák” hangulatát idézte e találkozás. Iskolareform, régi vagy új út, hogyan tovább? Ezek kerültek terítékre a miniszter, illetve a pedagógusok eszmecseréién. — Hogyan menjünk tovább? — tette fel a kérdést a miniszter. —, Fejlesszük a középVf.-ff Hallottam tervüket, hogy az 1964—65. évben két mezőgazdasági szakosztályt nyitnak. Örömmel támogatjuk ez élenjáró törekvést, és mindenben segítjük céljaik elérését. ‘ — Az új iskolatípus sorsáról van itt szó. Eddig is a hallatlan lelkesedés vitte előre ezeknek az iskoláknak a sorsát, gondolom, a lelkesedés fogja itt is megérteim a gyümölcsöt — mondotta búcsúzóul llku Pál. (t. p.) Tizenkét éve a bakon Laci bácsi hetykén ül a bakon. Amikor bekanyarodik rendeltetési helyére, simít egyet a bajuszán. Égy kicsit topog, megdörzsöli a kezét. Azután indul lerakodni. Régóta ismerem. Éveiken át volt alkalmam mindennapi munkája közben megfigyelni. Fleischmann László hatvan éves. Egész életén át fizikai munkával kereste a kenyerét. Tizenkettedik évét tölti már a BELSPED-nél. Még ez az esztendő és megkapja a megérdemelt nyugdíjat. Úgy érzem, Laci bácsi azután sem tud majd munka nélkül élni. — bíró — A gimnáziumból jelentjük: becsüieloénztárt állított fel a IIí/C osztály A gimnázium III/C osztálya nemrégen érdekes témát tárgyalt osztályfőnöki órán. A becsület került porondra. Az előadást hozzászólások, viták követték. Érdekes javaslat is elhangzott: becsületpróbát teszünk az osztállyal. Eddig minden hónapban a havi KISZ-bélyeg árát nagy nehezen tudta összeszedni gazdasági felelősünk. Most a hónap elején egy perselyt te- szünk az asztalra, s abba mindenki becsülete szerint, két nap leforgása alatt beleteszi a 2 forintot. Nálunk még nem fordult olyan elő, hogy valaki helyett szégyenszemre az osztálynak kellett volna befizetni a bélyeg árát. Nemcsak gyorsabban szedjük be így a pénzt, hanem egy kis próbát is teszünk. Ezen a téren megállta osztályunk a helyét, hiszen már jó párszor így szedtük be a tagdíjat. Nem volna rossz, ha más osztályok is követnék példánkat. Taszáry Ilona Bejegyzés a látogatási könyvbe és általános iskolákat, avagy előbb a tárgyi feltételeket biztosítsuk és így lépjünk tovább. — Mi az előbbit választottuk. egy időben lépésről lépésre próbáljuk megteremte- > ni a feltételeket, és köz- ! ben erősítjük a közép- és ! általános iskolákat. — Vállaljuk a gondokkal, a; fejlesztéssel járó probléma- % liat. i — Nem könnyű, de az új-í nak most tapossuk az útját, j 3—4 év tapasztalata áll élőt- £ tünk, — de ezek a friss ta- J pasztalatok arról győznek J meg bennünket, hogy jó úton J járunk. J — Egy szót kérnék — kap- í csolódott bele a beszélgetésbe < Dánszkay Győző tanár. — Ná-J lünk az idén matematika, fi- J zika osztály létesült. Lesz-e új- J ra ilyen osztály az elkövetkező J tanévben? J — Az iskola régi jellege^ felszámolódik, navy tömegek | kerülnek iskolákba. Egyre í nagyobb szükség van arra,? hogy az általános műveltség^ mellett a valóban tehetséges J gyerekek kibontakoztassák te-J Kétségüket — válaszolt a mi- J nlszter. ^ Ahoi a szubjektív félté- J telek adva vannak, ott J nyíljanak szakoszí ályok, J de azok valóban a mi- J nőség emelésére jőjje- J nek létre. J Tanácsként hadd mondjam í el, ne vegyék fel azokat a 2 gyerekeket, akik egy-egy spe- f ciális osztály megnyitásánál J úgy vélik, hogy ez most a J „divat”. Nem szeretnénk, haj ezek a tagozatok „divatossá” J válnának és a divatért felad-J nánk a minőséget. Törekvé-J sunk a kettős műveltségi J színvonalat középszintre hoz-J ni és a különleges tehetségesJ diákok útját egyengetni. < llku Pál művelődésügyi miniszter válaszol a kérdésekre (Godány felv.) — Vajoin miéirt nem közvetít a tv hasonlóan az előbbi évekhez színdarabokat vasárnap délelőtt? — tette fel a kérdést Tóih Tibor. — A pedagógus számára óriási segítség, a tanulónak fjedig színház, élmény, plusz kötelező olvasmány egyszerre a látott színdarab. — Igiza van, Tóth elvtárs. Megpróbálom a tv elnökségének tolmácsolni a kéréséit — válaszolta a miniszter. Külföldi út, technikum, szakiskola, gimnázium, . tanr teremti íány, építkezés sorra mind terítékre került a megbeszélésen. — Az ifjúság törekvése rendkívül egészséges. Arra törekszenek, hogy az általános műveltség mellett olyan képesítést kapjanak, amely az életben a valósághoz vezeti őket — folytatta Iilku Pál. — Túl sok a gimnázium és kévés a szakiskola, ezért külön öröm számlánkra, hogy a gimnázium újra törekszik. Mindennel elégedettek vagyunk — mondják a Fasor kisvendéglő vendégei Rövid idő telt el azóta, hogy hogy a Ceglédi úton levő italboltot átalakították, kifestették. Uj nevet is kapott, „Fasor”, ami igen találó. Mint az egység dolgozói elmondták, kezdetben idegenkedtek a vendégek, elsősorban a III. osztályú áraktól, aztán szokatlan volt számukra az asztalnál való fogyasztás. Mindent megtettek az üzlet vezetői, hogy kialakítsanak olyan törzsvendéggárdát, amely elegendő az üzlet eredményes működtetéséhez. Sikerült. Dél táj ban tértem be. Meglepően sokan voltak. Az asztalok mellett egyetlen szabad szék sem volt. Sokan itt költik el ebédjüket, hiszen lehet itt kapni igén ízletes, háziasán elkészített kocsonyát, fasírozottat, lán- göst, sőt cukrászsüteményeket is. A jó ízű ebéd után egy pohár sör, vagy fröccs is jólesik. Mint megtudtam, a forralt bornak van a legnagyobb sikere. Ha már itt vagyok, csak nem megyek el anélkül, hogy a vendégek véleményét ne kérdezném meg. Milyennek találják ők a kiszolgálást, a választékot. Egy jóízűen ebédelő bácsit választottam ki alanyul. A mellette levő szék éppen felszabadult, mellé ülhettem és zavartalanul beszélgethettünk. — Szokott-e sűrűn ide járni? — teszem fel az első kérdést. — Hogyne kérem, mindennap megfordulok itt. Itt szoktam ebédelni, jó meleg is van, meg. nagyon finom a kocsonya. Na és a többi vendégnek mi a véleménye a kiszolgálásról? Biztosan szoktak ilyesmiről néhány szót váltani?! — Hát kedvesem, csak jót mondhatok. Aki nem duhajkodni jön be, hanem szórakozni, az nagyon jól érzi itt magát. Ilyen udvarias kiszolgálásban nem mindenütt van része. — No meg az a jó forralt bor! Mint törzsvendég, azt hiszem minden vendég nevében mondhatom: mindennel meg vagyunk elégedve. Az ajtón kilépve azonban szemet szúrt, hogy kerékpártartó még mindig nincs. Az illetékesek pedig halottak már ilyenről, azt hiszem?! Barta Lajos ?&AGok. ... FORRALT BOR Valahol a strand környékén ütötte meg fülemet a következő, jó hírnek is beillő párbeszéd. — Brrr! De hideg van megint! Hidd el, komám, ilyenkor legjobb egy jó bögre meleg bor. Már csiak azért is, mert az legalább rögtön melegít. — Hát — azon már ne múljon. Egy-egy bögrével kibírunk. — Nem is az, de hát hol akarsz itt inni? Tudod, én úgy vagyok vele, hogy vagy jót iszom, vagy semmilyet. Nem szeretem a kocsmai löttyöt. — Ne kántál} már annyit. Olyan helyre megyünk, ahol jobb forraltat adnak, mint amilyent te csinálsz otthon. Az a huncut Marika nagyon érti a módját. — Nem bánom, próbáljuk ki. — Ki is próbálta azt eddig mindenki, aki a Ceglédi úton járt és nagyon fázott. Vagy ha nem, akkor sajnálhatja. — Nyögd már ki végre, hol van ez a csodálatra méltó hely?! Ki az a sokat emlegetett Marika, alá olyan jól tudja azt a bort forralni? Hová megyünk végre is? — A Fasorba. — Az más, ezzel is kezdhetted volna. Azóta már ott lennénk. — B — Egy liter borért fél mázsa búza Bíróság elé állítják a köztulajdon szarkáját ját, aminek ellenében meg is kapta a liter borocskát. A mélyen leszállított áron kapott búzát F. Szűcs Sándor felcsapta a kerékpárja csomagtartójára és mint aki jól végezte dolgát, haza is szállította a terményt. Csakhamar kitudódott azonban a turpisság, a száznyolc forint értékű búzát be kellett fuvarozni a vállalat raktárába. Balogh Antalnak pedig a városi ügyészséggel gyűlt meg a baja, mert a vád ellene: társadalmi tulajdon elleni bűntett és hamarosan sor kerül a tárgyalásra a városi bíróságon. — LESZ egy Utas. Egy gyereket visznek be a városba és vissza is hozzák. A doktorhoz megy. — Az Öreg elcsodálkozott azon, hogy ilyen könnyen kivágta a füllentést. — Nem mész gyalog! Majd a vontatón. Lesz legalább két órád a városban, amíg a csarnokban a tejet leadják. Bohus bácsi elkísérte Des- két a tejházhoz. Akkor már a vontató ott dühösködött. Az emberek sietve hányták fel az alumíniumkannákat. A vezető bólintott, amikor a brigádvezető elmondta, hogy a fiúnak sürgős dolga van a városban. Deske odahúzódott a pótkocsi sarkába, a vezető is felkapaszkodott « vontató nyergébe. Bohus bácsi felemelte a kezét és mutatóujjával intett, hogy várjon egy pilanatig. — Te, fiú! Hozd ki a nyolcadikos könyveidet. Hátha kedvem kerekedne arra, hogy egy kicsit beléjük kukkantsak. A többiek a dohánypajta széles ajtajában álltak klottgatyában és vidáman integettek Deske után. Hat óra táján fogtak munkához. A mezsgyére nyolc zsákot terítettek ki. Deske zsákjába minden út után két jó marék borsót gyömöszöltek. — Megérdemli. Belevaló srác. Egyből elvállalta. Tudtam. hogy neki az öreg mindent megenged. AMIKOR Deske bevágtatott a kapun, az öreg Szabó a kis faládát szíjazta a kerékpár csomagtartójára. — Hát te? — Hazaszaladtam a fociért. A srácok munka után futballozni akarnak. Szabóné is kiállt a konyhaajtóba. — Hogy kerülsz haza fiam? Talán kitelt az időd? — Á! — jegyezte meg az öreg vasas. — Labda köll nekik! — Reggeliztél? Gyere, igyál egy jó kávét. Nyolc óra lehetett, amikor Paraszt besettenkedett az iskola kapuján. Mélységes csend mindenfelé. A tantermek ajtai nyitva. A padok az udvar közepén garmadában. A nyári takarítás várta a mestereket. Deske először a nyolc A-ba fordult be Az üres tanterem olyan szokatlan volt. A fiú nem tudott el- lentállni, elkiáltotta magát. — Viszontlátásra! • EZ A SZŐ volt odaírva a táblára. Krizantin írta szép, kalligrafikus betűkkel az évzáró előtt való napon. A fiú hangja visszhangzott. Néhány perc múlva csoszogás hallatszott a folyosón. Kovács bácsi kukkantott be a terembe. Balogh Antal, a terményforgalmi vállalat dolgozója nem először áll a bíróság elé. A büntetett előéletű ember a MAV-állomáson rakodott a BELSPED-kocsijára, amely a gabonát a terményforgalmi vállalat raktárába szállította. Telt a nap, már délutánra járt az idő. amikor a munkahely közelébe óvakodott F. Szűcs Sándor. Hamarosan beszélgetésbe elegyedett Balogh Antallal. A hang egyre bizalmasabb lett. végül F. Szűcs Sándor feltette Balogh Antalnak a kérdést, hogy vajon egy kis borocskáért nem íehet-e gabonát kapni? Balognak tetszett az ajánlat. Bólintott és frissen megtöltötte F. Szűcs Sándor zsák.— Hát te mit keresel itt? Nem volt elég nyolc évig? Deske megfordult. Odament az öreghez. Fogalma sem volt, hogy mit válaszoljon. Ezen akkor sem gondolkodott, amikor a fiúknak ígéretet .tett arra, hogy a labdát elhozza. De egész úton sem gondolt rá. — Kovács bácsi nem is sejti, hogy miért jöttem. — Nem hát! Csak bökd ki! — A labdáért. A futball- ■ labdáért. — Mit akarsz vele? — Munka után játszani akarunk a tsz-ben. — Tudod jól, hogy a szertárban. A kulcs pedig Virág tanár úrnál, ö a felelős a szertárért. — És ha elkérem tőle a kulcsot? — Akkor neked nagyot kell kiáltani. A Balatonon nyaral. Deskének elállt a lélegzete. — Megígértem a fiúknak. — Szép, hogy megígérted, az is szép, hogy olyan messziről bejöttél a városba, dehát én ezen nem segíthetek. Az öreg kedvetlenül ballagott a fiú után. Végigkísérte a folyosón, végig a lépcsőn és csak akkor nyugodott meg, amikor Deske kifordult az iskola kapuján. PARASZT nagyon szomorúan lépegetett. Egyetlen okos dolgot nem tudott kisütni. Már a harmadik sarlcon járt, amikor az altiszt felesége jött rá szemközt. Két nagy piaci kosárral küszködött. A verejték csurgóit a kövér asszony arcán. Deske tekintete felcsillant. Odaugrott az asszony mellé. Belekapaszkodott az egyik kosárba. — Tessék ideadni, Kovács néni. Segítek! — Hát te nem rtagy a tsz-ben? — Hazajöttem, mert dolgom van. — Nem büdös a munka? — Dehogy! Egész nap borsót szedünk. Azt hiszem. hogy legalább három ha- pon keresztül azt csináljuk. A KOSÁR nehéz volt. Deske egyik kezéből a másikba vette. Nagyon elhúzta a karjait. De hősiesen állta. Már túl voltak az első sarlcon és még mindig: nem mert előhozakodni a bajával. — Talán beteg vagy? — Semmi bajom! — Mert ilyen időben\ könnyű napszúrást kapni. \ Vittetek legalább olyan\ karimás szalmakalavot? Nemi is strandra való az, ha-l nem ki a határba. (Píémfä) * 1 — Szaktanácsadás minden ! szombaton. Minden szomba- ! ton délután szaktanácsadást ! tartanak a mezőgazdasági szak- í irodalomból és munkáikról a í könyvtárban. ; — 78 tanuló tanul szakmát ; az élelmiszeripari szakközépí iskola két osztályában. ! — A földművesszövetkezet : bútorüzletébe négyszemélyes ! „Béke" rekamiék érkeztek tet- jszetős kivitelben 4030 forint I értékben. j — Az Arany János Művelő! dési Ház színjátszó csoportja ; új színdarab előadására ké- ; szül. Luis Velle: „Szenteltvíz i.és kokain” című szatíráját fog- í ják bemutatni a színházláto- i gatóknak, február 22-én és 23- : án. A CSODÁLATOS KALUCSNI Január 31-én (pénteken) dél- : előtt 10 órai és délután 2 órai ; kezdettel az Állami Bábszínház vendégszerepei a művelődési ház színháztermében. Előadják „A csodálatos ka- lucsni” című kétrészes zenés bábjátékot. Irta: G. Matvejev—Mészöly M. Zene: Maros Rudolf. Bábtervező: Bródy Vera. Díszlet- tervező: Koós Iván. Rendező: Kovács Gyula. Szerenlők: Vadász. Behemót kutya. Bagoly. Tapsi. Ugri, Sün. Sünné, Szajkó, Róka. Jegyek válthatók a művelődési ház előcsarnokában 4 terfntm irhán. Rossi Károly: Futball-labda a krumpliföldön 75. rész
