Pest Megyei Hirlap, 1964. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-28 / 22. szám
pfiar HCGV El Ktj /űrlap 1961. JANTJÄR 28, KEDD Rakétánk célba ér! 1963. szeptember 25-én hazánk valamennyi úttörőőrsét riadóztatták. A kőszegi Rakéta őrstől a szabolcsi Oroszlánokig valamennyi riadólánc működésben volt: a sajtó, a rádió új, nagyszabású úttörőjátékról, az úttörő-expedíció a jövőbe mozgalom indulásáról számolt be. Megyénk felsorakozott úttörőőrsei iis hallgatták az országos parancsnokság felhívását, s külön levélben jelentették be a parancsnokságnak, hogy részt kívánnak venni az expedícióban. Mi is ez az úttörő-expedíció? Lényegét tekintve nem más, mint egy országos méretű, romantikus keretjáték, amelyen belül a pajtások teljesítik az úttörőpróbák követelményeit. Célja, hogy gyermekeink figyelmét a második ötéves terv, a szocialista jövő felé terelje. Hogyan éri ezt el? Az expedíciós őrsök feladatai öt pontba sűrűsödnek: 1. Szorgalmasam, elvégzik iskolai feladataikat, segítik egymást, s valamennyien száműzik a rossz osztályzatokat. 2. Megismerkednek lakóhelyük, a környező termelőszövetkezetek, üzemek második ötéves tervével, s erejükhöz mérten segítik e terv megvalósulását. ' 3. Felderítik a tudomány, a technika, a közlekedés stb. valamely ágának jövőbeni fejlődését. 4. Részt vesznek az úttörő- csapat kulturális szemléjén, expedíciós vetélkedőjén és s portversenyein. 5. Végül az őrs tagjainak legalább fele letesz olyan szakpróbát, amelynek ismereteit majd a jövőben hasznosítani tudja. (Pl. rádiós, vegyész, asztalos). E követelmények teljesítésére az expedíciós parancsnokság • szellemi vetélkedőket! kulturális szemléket, spar- takiádokat, expedíciós túrákat, táborokat szervez; titkos parancsokon keresztül külön feladatokat adnak az őrsöknek stb. E központi jellegű rendezvényeknél fontosabb azonban az őrsöknek saját ‘szakállukra folyó kutatómunkája. (Bár a fenti öt pont mindegyike rendkívül jelentős, s megérdemelné a részletes tárgyalást, de helyszűke miatt csak a leglényegesebbel — a kutatómunkával tudunk foglalkozni.) Az expedícióban részt vevő őrsök vállalják., hogy felderítik a lakóhelyükön a második ötéves terv során épülő létesítményeket, továbbá valamely tudományág jövőbeni fejlődését. Az előbbi a reális tényeken, a tervek felkutatásán alapszik, utóbbinál viszont működésbe lép a gyermeki fantázia is. Az ötéves tervvel való megismerkedés, végrehajtásába való bekapcsolódás gyerm ok közelségb e hozza a társadalmunk fejlődését meghatározó tervet, magát a szocialista tervgazdálkodást. Ami pedig a tudomány, a technika fejlődésének jövőjét illeti, az eddigi tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy új „jövőbelátók” születtek. S ez nagyon üdvös dolog. A tudomány, a technika jövő fejlődése bizonynyal olyan csodákat produkál, ami rácáfol a mai legmerészebb álmetera is, nem árt tehát ha tágra nyitjuk a gyermeki képzelet zsilipjét; hadd barangoljanak kedvükre a jövő birodalmában. A kommunizmus a csodás technika, a merész tervek, a nagy perspektíva társadalma. Fantáziaszegény képzelet. földhöz ragadt gondolkodásmód, újtól vonakodó magatartás — nem a kommunizmus építőjének jellemzője. Az expedíció kezdettől fogva nemcsak gyermekjáték. Számos községünkben előfordult, hogy az első riadókor nemcsak úttcrcegysége- ket alarmíroztak. Fótra például repülőgépen érkezett a titkos parancs. Dunakeszin a határőrség harcosai futottak be vele a gyülekező- helyre, s másfelé is munkásUttörő-expedició a jövőbe őrök. katonák, MHS-alaku- latok, KISZ-esak s más társadalmi szervezetek, szülők stb. működtek közre, hogy ; ar indítás romantikus, izgat- j mas és érdekes legyen. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az expedíció jelenleg sem csak úttörőberkekben folyik, napjainkban is széles társadalmi bázisra támaszkodik e mozgalom. Tipikus jelenség például, hogy ; az ötéves terv titkait für- j késző vörös nyakkendőé út- I torainkét felelős és sok muu- i kával terheit dolgozók — tsz- 1 vezetők, tanácselnökök, ipari üzemek vezetői szívesen fogadják, szülők és a társadalom további segítségével számolva, bizton remélhetjük, hogy rakétánk eélíba ér, s az úttörő- expedíció a jövőbe mozgalom eléri fontos nevelési célját. Torma Győző A korzikai „esodadoktor** tévedése A korzikai „csodadoktor”, Gaston Naessens fehérvérűséget „gyógyító” szérumának ügye vasárnan este újabb fordulatot vett: Pierre Denoix professzor, a villejuif-i rák- kutatóintézet vezetője hivatalos jelentésében teljesen hatástalannak minősítette az autodidakta biológus készít ményét. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK bokros teendőik közepette időt szakítanak számukra és készségesen megadják á kért felvilágosításokat. A DCM-bem például szünet nélkül üzemel az „úttörő- adatellátó szolgálat”, Dunakeszin a községi tanács külön kimutatást készített az úttörőknek (sőt öntevékenyen meg is küldte az ösz- szes csapatoknak). Mindez azt mutatja, hogy a társadalmunk különböző posztjain dolgozók felismerték e mozgalom jelentőségét, egyetértenek céljával s ezért nem sajnálják a fáradságot a kellő segítség megadására. Megyénk úttörői becsülettel kivették részüket az eddigi expedíciós munkákból. Szorgos kutatásaik anyaga több kiállítási helyiséget zsúfolásig töltene; az expedíciós megmozdulásoknak se szeri se száma. Felpezsdült őrseinkben az úttörőélet, s csapataink egyre magasabb színvonalon töltik be nevelési feladataikat. Pedig az expedíciós munka java még hátra ' vans- Jövőt felderítő szimbolikus rakétánknak csak az első lépcsője üzemelt eddig. Jön a tavasz és a nyár — ez az út- törőmunika fő szezonja — ekkor kell rakétánknak teljes selbességigel száguldamia, A Védetté nyilvánítják a zsámbéki templomdombot Megtalálták a híres Árpád-kori vendégfogadói Miközben az Országos Műemléki Felügyelőség körülbelül 80 ezer forintos költséggel „eltüntette” a zsámbéki temp- í lomromba 1962-ben becsapó villám nyomait, a régészek a templomdomb oldalában rábukkantak az eddig csak írásos emlékekből ismert híres hospicium (vendégfogadó) falmaradványaira. A Régitemplom utca 1. és 2. számú ház közötti kerítés fal rejtegette az értékes falmaradványokat. A vendégfogadó eddig feltárt falmaradványainak műemlékjegyzékbe vétele folyamatban van, s az Országos Műemléki Felügyelőség egyben intézkedik az egész templomdomb védetté nyilvánítása érdekében is. A most megtalált falrész ugyanis döntő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozólag, hogy az ősi Árpád- kori Zsámfoák legyezőszerű település volt, s igy a domb — mivel a templom- és kolostorrom kiegészült a vendégfogadóval — helytörténeti kuriózummá vált. Feltehetőleg a domb további épületek maradványait rejti. A. E. T. Az immár helytörténeti szempontból Is tudományos értékkel rendelkező zsámbéki íemptadomb Több a tűzkár A ceglédi tűzoltó alosztály parancsnoksága elkészítette a múlt év értékelését. A statisztika szerint 1963-ban több tüzese^ fordult elő, mint a megelőző esztendőben. Míg 1962-ben egy tűzeset körülbelül ezer forint átlagkárral járt, addig 1963-ban már egy- egy tűz átlagban 26 000 forint kárt okozott. Ádára és Éva - Cegléden A napokban ülést tartott a ceglédi Kossuth Művelődési Ház társadalmi vezetősége. A többi között szóvá tették, hogy a mozi rendszerint gyenge filmeket kap a Pest megyei Moziüzemi Vállalattól. A vállalat képviselője ígéretet tett arra, hogy a jövőben figyelembe veszik a művelődési ház kívánságait. A társadalmi vezetőség a közeljövő terveit is megvitatta. Az első negyedévben ismét sor kerül a nagy sikerű Ki mit tud? vetélkedőre. Február közepén Az ember tragédiájának irodalmi előadására Bessenyei Ferenc, Lukács Margit és Ungvári László is ellátogat Ceglédre. Bejelentették az értekezleten, hogy rövidesen megalakul a városban q „Kárpáti Aurél Irodalmi Asztaltársaság”. A bevétel: 450000 forint A mendei Lenin Tsz-ben szorgalmas munkával készülnek a tavaszra. Nehézfogassal mintegy 600 holdon feltörték az őszi vetéseket borító jégpáncélt. A műhelyekben javítják a gépeket: eddig ké\ erőgépet és 14 munkagépe; tettek üzemképessé. Elkészült a tsz múlt évi számadása is A többi között 1963-ban 3Üt hízót adtak át az Állatforgalmi Vállalatnak, ami egymagában 450 000 forint bevételi jelentett. Kedvtelés ? Újabban elég gyakori Ve- esésen és Pilisen a galamblopás. Január elején például egy neves tenyésztőtől Pilisen 26 értékes postagalambot tulajdonítottak el. A szülők, sajnos egyszerű csínytevésnek fogják fel gyermekeik galamblopásait. Azzal magyarázkodnak, hogy mindössze „kedvtelésről” van szó és nem tolvajlásról. A rendőrség — természetesen — más véleményen van. MZ Elfosgtálc a vecsési betörőket A napokban betörtek Ve- csésen az egyik vegyesboltba. Az ismeretlen tettesek több ezer forint készpénzt zsákmányoltak. A rendőrség gyors nyomozásának eredményeként” hegy nap alatt elfogták a tetteseket. K. S. és D. 1. S. vecsési fiatalkorúak a pénz jelentős részét barátaikkal elszórakozták. A rendőrség a tetteseket őrizetbe vette és megindult ellenük a bűnvádi eljárás. Szökőkút épül a főtéren Az. év első napjaiban érdekes javaslattal kereste fel a konzervgyár gépüzemének egyik brigádja a városi tanács végrehajtó bizottságát. Grónai Ferencné brigádja elkötelezte magát, hogy a város főterén létesítendő szökőkút felállításához jelentős társadalmi segítséget nyújt. Elkészítik a szükséges vízvezeték-berendezést, beszerelik a motort és — ha kell — az esetleges vasszerkezet felépítéséhez is hozzájárulnak. A gyár gépüzemének tervezési ós szerkesztési csoportja, Szabó Mihály gépészmérnök vezetésével társadalmi munkában készíti el a leendő szökőkút terveit. A társadalmi összefogás lehetővé teszi, hogy Nagykőrös központja mielőbb két szép, látványos újdonsággal gyarapodjék. A szocialista brigádok felajánlásához valószínűleg a város ifjúsága is csatlakozik. A FALÉPCSŐ ki. De Hanák ottmaradt. Felénk kacsintott és az öreg elé lépett... Hogy mü mondott, nem hallották, de Csutorás egyszerre csak felorditott: Mi?!... He?!.., Magukkal! Én?. ... Azzal a taknyos. semmiházi ba ndával!... Erősen integettükix Honáknak, ne hagyja magát, vágjon vissza. Erre méregbe jött ö is, kiabált: — Ne beszéljen így!... Nincs joga!... Vén trotil! Az öreg végképp dühös lett, felkapott egy vasdarabot és hozzácsapta. Hanák sántítva menekült. — Vén bolond!... Ezt még megkeserülöd! — mondta, amikor visszajött. Mi meg a hasunkat fogva nevettünk. De Haiiák nem felejtett. Este fröccsözés közben láttuk, hogy nagyon töri a fejét. Könyököl és hallgat. — Na. sánta, mi van? — kérdeztük csúfolkodva. Hanák csak nézett maga elé és hajtogatta: — Megkeserüli ... Ezt meg- keseriili... Schneider tovább húzta: — Mit teszel?... Leütöd? — Marha! — mondta komoz lyan. — Hát? Hanák egykedvűen morogta: — összetöröm a falépcsőjét. — Na, ezt még megvárjuk — mondtuk és megint nagyot nevettünk. M ÁSNAP reggel korábban mentünk be és előszedtük a nagykalapácsot. Hanák izgatott volt. Mi meg vihogtunk. Schneider keresztet vetett a falépcsőre és fennhangon mormolta: — Fájó szívvel búcsúzunk tőled... Te, aki most agy csapás által átmész a másvilágra, bevégezted földi hivatásodat, kiszolgáltad a vén, öreg trotlit... nyugodjál békében. • Elhallgatott, felénk nézett. Hanák szuszogva megemelte a nagykalapácsot. A lélegzet is elállt. Éppen ütni akart, amikor Schneider felkiáltott: — Megállj!... Jobbat teszünk! Akkor törjön, ha ül. Essen hátra ... Meglazítjuk benne a szögeket. Hanák niegkönnyebbülten sóhajtott, letette a kalapácsot és csavarhúzóért ment. — Nézzétek — mondta közben Schneider —, a lépcső teteje teljesen ki van dörzsölve... Látszik a fara helye. Egészen elérzékenyültünk. De aztán jött Hanák és meglazította a szögeket. Délben senki sem nyúlt a koszthoz. Csak tetettük az evést és kis belső remegéssel vártuk, hogy Csutorás elfoglalja ű helyét. Végre leállította a gépet. Előszedte táskáját és ráült a falépcsőre. A lépcső ’recsegett is, mint a rozsdás kapu, de nem ment össze. Dühösek lettünk, amiért nem sikerült, de Schneider optimista maradt. — Jobban kell lazítani — súgta kajánul és megvillogtatta sárga fogait. Reggel aztán olyan minőségi munkát végeztünk, hogy a lép csodarab okát tényleg csak a szentlélek tartotta ösz- sze. Schneider egész délelőtt kiabált: — Még négy ára a kampe- cig! — Még egy óra... — Még félóra... F újt a gyárduda. Egymást lökve rohantunk az asztalhoz. Mindenki a sarokra akart ülni, hogy mindent lásson. Csutorás elindult a lépcső felé. Ráült. Morogva belevágott a szalonnába, a lépcső nagyot reccsent és ropogtak a fadarabok. Csutorás a levegőt kapkodva a földön feküdt. A táska, a szalonna meg a kenyér szétrepült a betonon és meg- hempergett a vasporban. Megfagyott a nevetés a szánkban. Csak Schneider kuncogott az asztalra borulva. Csutorás a falnak kapaszkodva felállt... Most nem ordított ... Remegett... És vizenyősen nézett a szeme. Párszor belerúgott a facsomóba, aztán lassan elcsoszogott a kijárat felé. Az ajtói nyitva hagyta. Hideg szél vágott be az udvarról és végigsepert a műhelyen. Csendben ültünk. Mindenki a széke alá bámult. Hanák a kabátját gyűtködte. — Kár volt — mondta alig hallhatóan és lejjebb hajtotta a fejét. — Ö... ö, de odavagytok — hangoskodott Schneider — biztos megint elment spiclis- kedni... Mondja majd a magáét... „Hja, ez a fiatalság! A semmivel törődök!” — Ügy kell neki... Vén bolond, mit különcködik ... Hirtelen elhallgatott, a művezető jött felénk sietősen, mérges tekintettel. Végignézett rajtunk, de aztán nyugodt lett a pillantása. Felálltunk, körülfogtuk. — Hiba volt, fiúk — mondta. Senki sem mert a szemébe nézni. A földet néztük. — Az a lépcső — folytatta — nemcsak lépcső volt __ E lakadt. Ránéztünk. Fátyolos volt a tekintete. — Negyven éve kuporog rajta... A kkor nem volt asztal a műhelyben. Kapkodva, hogy ne lássa senki, minM dig a falépcsőn ettünk. •— Megfogta Hanák vállát, mert ő állt mellette és átölelte — ... hát így. ■. A műhely végén felzúgott egy gép. Az öreg az esztergánál állt. Háttal nekünk. ASNAP rosszul ment a munka. Kedvetlenek voltunk és szótlanok. Schneider sem hangoskodott. Amikor asztalhoz ültünk, kiraktuk az ennivalót, de nem ettünk. Vártunk. Magunk sem tudtuk, hogy mit. Talán egy pillanatot, ami majd kettészeli a dermedt csendet... Végre Schneider megmozdult. Fészkelődött, aztán lopva, hangtalanul eltűnt az asztalfőről. Lestük, mit akar?.«. Többször nekikezdett, kinyitotta a száját, de hang nem jött ki a törten. Csutorás a polc mellett állt, a falnak dőlve. Állva evett. Ekkor valami fojtott, rekedt hang tört elő Schnei- derből: — Szaki bácsi, van még hely... Aztán hallani lehetett • csendet. Csutorás nem nézett ránk. A plafont figyelte... De egyszer csak láttam, egyik szemével les bennünket. Mi visszalestünk rá. Észrevette. Nem vitte el a tekintetét... Hagyta, hogy találkozzon a mienkével... Mosolyogni kezdtünk. Ö visszamosoly- gott, halványan, alig láthatóan ... És lassan csoszogva elindult az asztal felé... Délután jó kedvünk lett. Fütyülni kezdtünk. Mindnyájan. Együtt. Egy nótát. Egyszercsak lábujjhegyen hozzám szaladt Hanák. — Hallgassunk el — mondta —, fütyül az öreg. Intettem a többieknek. Leálltunk. Figyeltük. Az ördögképű öreg elmerülten dolgozott és seszinü száját csücsörítve fütyült, ’ fütyült... Olyan szépen, dallamosan, mint tavasszal a sárgarigó. H. Barta Lajos j VÉN CSUTORAST minzí denki utálta. Az egész műhely. Mert átkozott■ természete volt... És az ábrázata, i akár az ördögé. Megborzadt a hátunk, ha belenéztünk az arcába. Ragyás volt és fekete. A füléből meg nagy ősz szőrök lógtak ki. Jéger alsó volt rajta mindig. Télen, nyáron. Különcködött. Nem fürdött velünk, nem öltözött velünk. Bejáró ruháját a faibavert kampós szögre akasztotta és letakarta újságpapírral. Ebédelni sem jött az asztalunkhoz. A sarokba állított : háromfokú korhadt falépcsón evett. Ráült, mint valami király a trónra, térdére fektette a kopott bőrtáskát és kenyeréből meg szalonnából katonákon csinált. Mint a gyerekek. Percek alatt befalt mindent — meg sem rágta, csak nyelt —i és már ment a géphez. Nem értettük a természetét. Az asztalnál annyi hely volt, hogy még duplaennyien elfértünk volna ... Az ebédidő meg törvény szerint iárt. mégsem tartotta be. Mindig loholt. mint valami bolond. Délidőben haragudtunk rá a gépzörgésért, sokszor kórusban kiabáltuk is: —. Leállni!... Leállni! Ilyenkor rázta az öklét fe- ; lénk. szikrázott a tekintette és j ordított; — Annak parancsolsz, aki- | nek kenyeret adsz ... Senki- i háziak!... Zöldfülűek!... Ffü! ; így ment ez nap mint nap. ; F.óvszer aztán elhatároztuk. \ hogy véget vetünk a zsörtölő- l désnek. Felbiztattuk Haná- \ kot. menjen, hívja el eoy bé- \ kPő fröccsre. Hanák nehezen hajlott a szó- í •" de *-•*-> ment. I j Amikor az esztergához ért, i Csutorás hátat fordított neJátékés fantázia - Ismerkedés a holnappal
