Pest Megyei Hirlap, 1964. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-26 / 21. szám

0wmw rf sere f 1964. JANUAR 26, VASÄRNAP A két szomszédvár zárszámadása Fent és lent Furcsa gazdasági év volt a tavalyi. A legtöbb növénynek, főként a gabonának nem ked­vezett az időjárás. A kerté­szetek termése viszont annyi lett, hogy az értékesítés oko­zott nehézséget Egyik-másik szövetkezetben más tényezők is kedvezőtlenül befolyásol­ták az eredményt így azután nem egy elismerten jó terme­lőszövetkezetnek is gondjai keletkeztek a zárszámadás el­készítésének idejére. Nézzük meg most. közvetlenül a zár­számadás előtt a szövetkezeti mozgalom két szomszédvárát a megyénkben évek óta élen­járó és nagy eredményekre visszatekintő két kitűnő közös gazdaságot, az inárcsit, meg a kakucsit. Hogyan is állnak most. amikor számot kell ad- mok a múlt évről? Csak ameddig a takaró ér Az első zárszámadási köz­gyűlés február ti-an lesz a da- basi járásiban, a kakucsi Le­nin Tsz tartja. Vezetői nyu­godtan állhatnak a közgyűlés elé azt érezhetik, hogy ez- idén sem rendül meg bennük a tagok bizalma. Kakucson is olyan volt a ta­valyi időjárás, mint a' többi tsz-ben, de a kakucsi Lenin megbirkózott vele, ahogy le­győzött minden egyéb nehéz­séget ... Tetemes készpénzzel, 1435 000 forinttal fejezte be az 1963-as évet. Ebből szociális alapra 130 ezer forintot fordít, 200 ezer forinttal rendezi a ta­gok földjáradékát, üzemviteli kiadásokra llo ezer forintot tartalékol és ezidén először lé­tesít 300 ezer forinttal bizton­sági tartalékot, nem várt ki­adásokra, esetleges rossz esz­tendőkben bekövetkezhető be­vételkiesés pótlására. A terve­zett 37 forintos munkaegység helyett pedig 38 forintot fizet. Nem. egy forint igazán nem nagy összeg, mégis nagyon so­kat jelent. Bizonyítéka a jó tervezésnek és a jó szervezés­nek, meg vezetésnek, amely ilyen nehéz esztendőben is biztosítani tudta a jő anyagi eredményt. Egy-egy tag jöve­delmét viszont ez az egyforin­tos többlet úgyszólván lényeg­telen mértékben növeli. Mert a kakucsi Leninben a munka­egységre kapott összeg, a ta­gok jövedelmének csak kisebb hányadát teszi ki. Többet ke­res a művelésre vállalt terme­lés hozamával. Viszont terüle­tet csak az vállalhat,, aki a munkaegységre végzett közös munkában rendszeresen részt vesz. S ebben a közös munká­ban a tsz 425 tagjából 324 nemcsak rendszeres, de lelkiismeretes munkát is végez. A nem rendszeresen dolgo- -éók nagyrészt tez-nyugdíjasek, vagy betegek, mert Kakucson nem igen kerülik a munkát. Volt idő, nem is olyan ré­gen, négy-öt éve, amikor még másként volt Kakucson. El­vesztették az emberek a bi­zalmukat a szövetkezetben, elkedvetlenedtek. 1960-ban Kuli Imre lelt az elnök. Az­óta tért vissza a bizalom és évről évre nő, épp úgy, ahogy a jövedelem. 1960-ban 28,32 forint volt a munkaegység értéke. 1961-ben már 35, 1962-ben 36, 1963-ban pe­dig 38 forint lett. Az 1962-es évben az egy tagra jutó átla­gos jövedelem, a földjáradé­kon és a háztáji bevételén kí­vül — 13 700 forintot tett ki. A tavalyi, a jelek szerint jócskán meghaladja a 14 000 forintot. Ez pedig annyit je­lent, hogy az egy főre jutó átlagos évi jövedélem 20 000 forintnál is több volt az el­múlt évben. Ebben a szép eredményben nem vitatható a tagok érde­me, de kétségtelen, hogy a ve­zetőség irányító munkája nél­Fővórosi 3 sz. Építőipori Vállalat felvesz: bádogos építőipari szakmunkásokat továbbá kiszolgáló férfi és női segédmunkásokat Jelentkezés: ftp.. Vili., Csokonai u. 6. Kakucsnak másfél milliója van készpénzben hsárcs hatmilliót tára! hordókban kül nem tekinthetnének, visz- sza ilyen megelégedéssel a múlt esztendőre. Van szövetkezet a dabasi járásban, például a gyóni Egyetértés, ahol többet, 48 forintot ér egy munkaegység, mégis, a járási tanács mező- gazdasági osztályán a kakucsi Lenin-t tekintik a járás leg- biztosabban megalapozott ter­melőszövetkezetének. Nem mutat fel ugyan évről évre kiugró eredményeket, de min­den esztendőben fokozatosan fejlődik és gyarapszik. Kuli Imre elnök nem híve a roha­mos fejlődésnek, megfontol­tan, lassan, lépésről lépésre halad előre. „Csak addig nyújtózik, amíg takarója ér” — mondják róla. így is a Le­nin Tsz állóeszközeinek érté­ke meghaladja már a tízmil­lió forintot. S nyilván ennek az óvatos, átgondolt vezetés­nek köszönheti a szövetkezet, hogy az elmúlt nehéz gazda­sági esztendőben is az előző­nél jobb eredménnyel vég­zett. A szegény milliomos Gazdasági rendünk nem is­meri a fizetésképtelenség fo­galmát. Mégis, az inárcsi Már­cius 21 Tsz pillanatnyi gond­jainak meghatározására akar- va-akaratlan ehhez a kapitalis­ta közgazdasági kifejezéshez kell folyamodnunk: éveken át elismert, egyik legjobb szö­vetkezetünk insolvens, vagyis fizetésképtelen. Nagy vagyo­na ellenére ugyanis múlt év december 31-én nem rendelke­zett számottevő készpénzzel a pénztára, a bankszámláján sem volt követelése. Tavalyi éve nem volt ép­pen szerencsés. Mivel az idő­járás, no meg néhány mun­kaszervezési hiba következ­tében a legtöbb növényféle­ségnél terméskiesés mutat­kozott, kevesebb lett bevétele a tervezettnél. Ugyanakkor vőgrehajtotta, nagyrészt saját erőből a múlt évre 'tervezett beruházásokat, tetemes össze­geket folyósított tagjainak előlegképpen és mint fennál­lása óta. mindig, termedvényei- nek több mint 90 százalékát most is az állami és szövet- kezeti szerveknél értékesítet­te. Tehát a népgazdasági ér­dekeket messzemenően szem- előtt tartotta. Tágjai pedig most mégis némi szorongással várják a zárszámadási közgyűlést, kí­váncsiak rá, jutnak-e még valami pénzhez az év közben kifizetett előlegeken és a vál­lalást« művelés terményjutta­tásán felül. Egyelőre kevés a kilátás rá. Év végén nem volt pénz a kasszáiban. Van azonban hatmillió fo­rintnál nagyobb értékű áru­készlet a tsz múlt évben naggyá fejlesztett tartósító üzemében. A kertészet dolgo­zóinak jó munkája az öntö­zés segítségével általában minden termién ynél szép eredményt hozott, sőt a pap­rika egyenesen rekordtermést, holdanként 230 mázsát adott. Ezt az óriási 'mennyiségű paprikát természetesen nem lehetett nyomban értékesíte­ni, még ha nem lettek volna a közismert értékesítési nehéz­ségek akkor sem. Mégsem veszett kárba egy cső sem be-, lóié. az egészet — úgy lehet mondani — megmentették. Ott áll besavanyítva hatal­mas hordókban a töméntelen paprika, nagy mennyiségű uborka és káposzta társaságá­ban. Minden nap sokat szál­lítanak el belőle, minden mennyiséget átvesz és kifizet folyamatosan a Csemege Vál­lalat meg a KÖZÉRT. Há­rom-négy hónapon belül te­hát kiürülnek a hordók és az ellenérték, a sok millió befo- lyik a ttz pénztárába. A ter­melőszövetkezeti zárszámadá­sokra vonatkozó utasítások alapján azonban, minthogy ezek a tavalyi termények csak az idén kerülnek érté­kesítésre, a múlt évi szemé­lyi jövedelmet az értük ka­pott pénz már nem növeli. Ha cs^k a tsz vezetőségének ké- ' résére kivételesen nem hatá- | roznak másként a felsőbb szervek. I Természetesen a tagok re­mélik, hogy számukra kedve­ző döntés születik a közgyűlé­sig. De ha nem. akkor is leg­feljebb némelyikük kedvetle- nedhetik el, átmenetileg. Hi­szen valamennyien tisztában vannak azzal, hogy mezőgaz­dasági nagyüzemük rohamos és talán egyes vonatkozásai­ban túl gyors fejlesztése kö- j vetkeztében 1964 lesz a döntő ; év. Ez idén lépnek be teljes kapacitással ; az állami beruházásokból és | saját erőből létesített öntöző­berendezések, a melegház, a ] tartósító üzem. Könnyen ki- I heverhetek a mostani kelle- I mellen és számukra szokat- 1 lan nehézséget. —• Főleg,, ha a tagok jól dolgoznak — jegyzi meg Pe- rényi István, a1 Március 21. el­nöke — és högy meglegyen a jónedv a jó munkához, ezért a közgyűlés elé új munkadí­jazási módszerre vonatkozó javaslatot terjesztünk. A ve­zetőség ezzel a módszerrel tovább akarja fejleszteni a tagok számára szép pénzt biz- tosi.ó jövedelemelosztási rendszert. A javaslat lényege egysé­ges munkadíjazási és jövede­lemelosztási rendszer. Ame­lyiknél csak lehet, minden olyan terménynél bevezetik a százalékos részesedést. A ker­tészetben például ez a részese­dés nem változik, a bevétel 33 százaléka marad készpénz­ben. Kukoricánál viszont a termés 30 százaléka, amivel állatokat tartó, nevelő és hiz­laló gazdák háztáji munkáját támogatják. Ugyanezért a szálas takarmány nagy részét szintén részesedéses alapon takarítják be. Legfontosabb újítás a javaslatban a szőlő és a spárga művelésénél az ösztönzés elvének megvalósí­tása. Ez utóbbinál teljes egé­szében pénzben fizetnék ki a réJBéBSSést. AI mólönéi azon­ban-esetleg, ha a tagok úgy kívánják,, bizonyos mennyisé­gű bort is kaphatnának. Ter- mé'zetesen egyes művelési ágaknál, ahol másként nem lehet, a munkaegység azért fenn,marad Hogy a javaslatból mi és hogyan valósul meg, azt majd a tagok döntik el a feb­ruár vége felé összeülő köz­gyűlésen. — Kilábol a tavalyi nehéz­ségekből idén a Március 21 — legtöbb tagjának ez a vélemé­nye a szövetkezetről. — Igen, igen. de azért most mégis szegény milliomosok vagyaink — véli fanyar hu­morral a ísz-elnök. Szakoly Endre KEVÉS A KENYÉR? Termelési tanácskozás az Aszódi Kenyérgyárban Gödöllőn és a gödöllői já­rásban az Utóbbi időben pa­naszolják, hogy rosszabbodott a kenyér minősége, s egyes községek kevesebbet kapnak a kelleténél. A baj orvoslásá­ra a sütőipari szakemberek értekezletet hívtak össze. Az Aszódi Kenyérgyárban megtartott tanácskozáson meg­állapították: a 'helyi üzemben a tervezett 96 métermázsás termelés helyett szombaton­ként és ünnepnapok előtt 110—130 métermázsát sütnek. Hasonló a helyzet Gödöllőn is, azonban ez a mennyiség sem elégíti ki az igényeket. Amíg hat évvel ezelőtt a Gö­döllői Sütőipari Vállalatnál 10 ezer mázsa otthon dagasz­tott, házi kenyeret sütöttek, addig az elmúlt évben a kül­ső sütések mennyisége' nem érte el a háromezer mázsát sem. Az otthoni kenyérkészí- tés, helyett i'ásárolják a min­dennapit. Az ilymódon jelentősen megnőtt mennyiségi igény nehéz feladatok elé állítja a sütőipari üzemeket. Bár jóval több kenyeret sütnek, mint azelőtt, az ezzel foglalkozó szakemberek száma nem nö­vekedett, sőt csökkent a sütő­ipari üzemek száma is. Ehhez járul, hogy ma már kevesen, választják foglalkozásuknak ezt a munkát, hiszen a 40—50 fokos melegben sokkal nehe­zebb a munka, mint más ipari munkahelyeken. A mennyiségi kifogás mel­lett elégedetlenek a vásárlók a kenyér minőségével is. A rosszabb minőség összefügg a már előbb említett nagy­arányú termelésnövekedéssel. Orvoslásra vár a sütőipari üzemek nagyobb arányú mo­dernizálása és a szállítás megfelelő biztosítása. E téren nemcsak a kenyérgyártó üzem, de. a járások és községek is gonddal küszködnek. A megbeszélés során leszö­gezték a sütőipari vezetők, hogy két új üzem létesitésé- vel és szállítóeszköz biztosí­tással javítani lehet a hely­zeten. (cs. j.) I — A takarékszövetkezet is ad építési kölcsönt. A döm- södi takarékszövetkezet be­tétállománya meghaladta a két millió forintot. Az igaz­gatóság most elhatározta, hogy bekapcsolódik az épít­kezési kölcsönakcióba. Ti­zenötezer forintig terjedő kölcsönnel segítik az épít­kezni szándékozókat. A daru már a harmadik emeletet rakja. Az előregyártót* elemekből a nagy hidegben is építenek a százhalombattai ola jvárosban. Készül a műszerészek háza A második karón is épül a Dunamenti Hőerőműnél. Lent­ről furcsa kép tárul a felfelé pillantó elé. Most odalenn dolgoznak, de minden szinten folyik a szerelés. Az idén a második kazán megindítja a második áramfejlesztő turbinái (Tóth Gy. felv.) Őszintén, kendőzetlenül Néhány nap múlva megye- szerte a közgyűlések elé áll­nak a termelőszövetkezetek vezetői, hogy számot adjanak az elmúlt gazdasági évről. Vannrk, akik örömmel, vagy legalábbis megnyugvással vár­ják ezt a napot, de olya­nok is akadnak, akik fej­vakarva készítik a vezetőségi beszámolóikat. A mi gyakor­latunk szerint az előbbieknél harminc forinton felül, az utóbbiaknál pedig harminc forinton alul lesz az átlagos munkanapra jutó jövedelem. Érthető, sőt hasznos emberi jóindulat diktálja minden tsz- vezetőnek. hogy az évvégi zárszámadási közgyűlés han­gulatára ügyeljen. Az új gaz­dálkodási év egész idejére ki­hat az, hogy a tagság milyen szájízzel távozik a zárszáma­dási közgyűlésről. Az egész termelő közösség érdekeit szolgálja, ha a tagok szívében nem marad tüske, ha opti­mista kicsengése lesz az év­végi közgyűlésnek. Ezért az évzáró vezetőségi beszámoló csak akikor mondható jónak, ha megerősíti az új gazdálko­dási; év sikerébe vetett közös hitet. Megfontoltan és felelősség­gel, kell átgondolni azonban azt, hogy mivel lehet meg­nyerni az emberek bizalmát, s mivel lehet megerősíteni* illetve helyreállítani a közös gazdálkodás fejlődésébe ve­tett hitet. Ha netán akadna még olyan tsz-vezető, aki a zái*számadás tényeitől elru­gaszkodott, „tetszetős” szóla­mokkal gondolja megterem­teni az új gazdálkodási évhez szükséges bizakodást — sze­let vet az és vihart arat. Ez a vihar gyakran már a zárszámadási közgyűlésen ki­tör és téved, aki ezért a tag­ságot okolja. Téved, . mert akadhat ugyan minden kö­zösségben értetlen, vagy izgá­ga ember, de a többség han­gulatát mégiscsak a vezető­ségi beszámoló alakítja ki. Ha az a beszámoló őszintén, tárgyilagosan ismerteti a ta­valyi gazdálkodást, ha bátran felveti a hibákat és levonja azok tanulságait, ha az a ta­gok és a vezetők személyére való tekintet nélkül veti fel a felelősséget és nem talzar sógort-komát, akkor lecsen­desíti a legjogosabb indulato­kat is. S ha emellett reális számítások alapján, az erők és a lehetőségek figyelembe­vételével előre is mutat, ak­kor megteremti az új gazdál­kodási évhez szükséges bizal­mat. Mindez azonban csak egyik része a sikeres zárszámadá­si közgyűlés alapfeltételei­nek. A termelőszövetkezeti tulajdonviszonyokból faka­dóan tudni kell, hogy a zár- számadási közgyűlésen a gazda ■ kér számot az egy évre kölcsönzött bizalomról. Ez a gazda a termelőszövet­kezeti tagság, amely a ter­melőeszközök birtokosa. Ezt látva, képtelenség még csak gondolni is arra, hogy a köz­gyűlésen ne a tagságé le­gyen a döntő szó. Szó sincs arról, hogy en­nek folytán valamiféle ..el­lenségeskedésnek” kell tör­vényszerűen kialakulnia a közgyűléseken a tagság' és a vezetőség között. Abból az alapvető elvből kiindulva, hogy a tagság bizalmát él­vező vezetők a tagság érde­kében irányítják a terme­lést, a vezetőség és a tag­ság érdeke alapvetően kö­zös. A közgyűléseken tehát arról van szó, hogy elbírál­ják: ki-ki hogyan szolgálta tavaly ezt a közös . ügyet. Jog és igazság szerint a leg­főbb bíró a tagság,' vagyis a közgyűlésé a döntő szó abban, hogy kit illet bírá­lat, vagy elismerés a tavalyi munkáért. Ahol tudatában vannak ennek, s tisztelet­ben tartják a tagság' jogát, a tagok gyakorolják is ezt a jogot, ott teljes sikerrel zá­rul a zárszámadási közgyű­lés. Sikerrel zárul még ak­kor is, ha történtek hibáit és mulasztások év közben, mert a tagság a kezében ér­zi az eszközöket a terme­lés megjavításához. S nincs az a termelő közösség, amely ne bízna a fejlődésben, ha meggyőződik arról', hogy az ra.ita múlik. Mit vár tehát a tag­ság a zárszámadási közgyű­léstől? Természetesen az év végi jövedelmet elsősorban, de minden józan gondolko­dású parasztember tudja, hogy azon már nem lehet változtatni. Ez az év végi jövedelem lehet szép, lehet mérsékelten kielégítő és le­het várakozáson alul gyen­ge. Ez tény, ezt minden tagnak tudomásul kell ven­nie. Nemcsak érthető azon­ban, hogy el akarja monda­ni a tavalyi munkával kap­csolatos véleményét, hanem alapszabályzatban rögzített joga is az! Ezt a jogát senki sem csorbíthatja meg. A zárszámadó ■ közgyűlések tehát úgy válhatnak az új gazdasági évbe vetett biza­lom alapjává, ha őszinte, de­mokratikus légkört áraszta­nak. Meggyőződésünk szerint általában nem hiányzik ez a légkör termelőszövetkeze­teinkben, de sok helyütt báto­rításra, erősítésre szorul. Ahol ezt megteszik, bízhatnák ab­ban, hogy nemcsak jobb kedvvel s eredményesebben halad a munka, hanem a vezetők tekintélye, népsze­rűsége is növekedik. Xagymiklns István

Next

/
Thumbnails
Contents