Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-08 / 287. szám

MEGY Ei k/CíHop 1963. DECEMBER 8. VASÁRNAP ÖT ÉV UTÁN Milva és Martina St évvel ezelőtt 1958 decem­berében jelentek meg az első plakátok piros-kéK nyo­mással Gödöllő utcáin. Ak­kor nyitotta meg első íz­ben kapuit a Juhász Gyula Irodalmi Színpad ..Anna örök” című műsorával. Ez volt az első irodalmi szun- pad Pest megyében. Az eltelt őt esztendő fllatt 4b irodalmi színpad alakult a megyében, összesen 595 részvevővel, öt év alatt be­bizonyosodott. hogy az iro­dalmi színpadok útja járha­tó út és egyre nagyobb sze­repet töltenek be a közön­ség eszmei, esztétikai nevelé­sében. örvendetesen szele­sül műsoruk skálája, s a magyar szerzők mellett egy­re inkább megszólal a len­gyel, az orosz, a francia, a spanyol, a néger irodalom is & színpadokon. kL elmúlt fél évtized alatt fel­nőttek az irodalmi színpadok és meglevő hibáik, fcgya.é- kowágaik ellenére is a mű­velődés. az irodalmi ismeret- terjesztés munkáién keresz­tül a tudatformálás egyik fő gócaivá, váltak szerte a me­gyében. S ez egy kicsit a jubi­láns gödöllői együttes érde­me is. Jómagam úgy vagyok ez­zel a jubileummal, hogy nem tudok elfogódottság nélkül írni róla. 1853 decemberé­től 1961 novemberéig, éle­tem akkori szakaszának ál­landósult örömét jelentette az a dobogó, amelyen Móricz Zsi gmondrói, Móra Ferenc­ről. Juhász Gyuláról, Pető­firől, Victor Hugótól, Petrar­cáról. Puskinról és ki győz­né ma már sorolni József Attilán, Adyn, Radnótin ke­resztül a megyei íróik szerzői estjéig, ahol Áprily Lajos, Falu Tamás, Csuka Zoltán, Baranyi Ferenc verssorai csendültek fel. Itt volt Gödöllőn utolsó szereplése Szántó György­nek, itt mondta el sokszínű írói terveit, s ide készült amy- nyi szeretettel — halála előtt két héttel — Rózsahegyi Kál­mán. Magnószalagok őrzik Dutka Ákos emlékezését Ju­hász Gyuláról, Adyról. s mellette Móricz Virág édes­apjáról beszél. Dankó Pista unokahúga a világot járt ci­gányprímásra emlékezik, s a Voltalre-esten Szerb An­talt idézi hajdani professzora, dr. Zolnai Béla. Nehéz lenne ma már felsorolni az öt esztendő irodalmi estjeit, a „Szállj gondolat aranyszárnyon” mindegyik bemutatóját. A gödöllői estek mellett az ered­ményeket ker eső < legelső kísérletek jutnak az eszem­be, amikor Kistarcsán, Sza- dán, Pác-elem a közönség színházi előadást vért s a versek ereje az előadás vé­gére hosszan tartó vaslaps- ben fogant elismerő erővé Pe­tőfi. Arany. Juhász Gyula versei után. A pódiumművé­szet, hz irodalmi színpad fény-, jelmez- és színházi masalkmélküllsége a közön­séggel való kapcsolattartás­nak” Olyan egyszerűen szép példáját alakította ki, amely az előadások folytonosságá­nak erejével bír most, öt év után is. Szerencsés indulás volt az öt évvel ezelőtti. S a gödöllői mellé felsorakozó színpado­kat szinte egytől egyig a ne­mes szándék kísérte és kiséri ma is. Bizonyítja eat az a tény, hogy ezek mellett a színpadok mellett nem in­dultak emberek úgy, hogy Együtt a család: Milva, Martina és Maurizia rapodik, akárcsak a világ bármely más újszülötte. A sztármama pedig átmeneti­leg szerződések helyett ró­zsaszín, világoskék ingecské- ket köt. VVVXXVXVVVNXXXXXVXXNXNXXVXXXNXXXNVXXN.NXNNX>XXNX>N:yNXNVNVVVV\XVs.NN'AZ‘ • ­Virna Lisi a Dumas: Fekete tulipán című re­gényéből készült film főszereplője ezt a toll­í gombócot... Hess onnan, te } dög! Hogy a mennykőbe fér } egy öklömnyi kis vacakba ek- } kora dumakészség... Megőrjí- } ti az embert... Hess, mert bi- J zony isten agyonütlek, te pe- J csétgyáros ... Te kapitalista! J — Hallgass már az istenért. Felébreszted az egész utcát — } ült fel az ágyban Kolozsné és } nem tudta, nevessen-e, vagy } dühöngjön, amint ott látja fér- } jét az ablaknál, amelyen most } már vastagon zuhogott be a } hajnal józanító hűvössége, ott } latja gyűrött hálóingében, kó- J cosan, vekni nagyságú öklével J a szemben levő ház párkányán | hajnali karéneket rendező, } tollcsomó verebet szidja, vere- } sedő képpel. — Én ébresztem fel. .. Én? ■ méltatlankodott megfordul- az ablaktól Kolozs. — Hát ^ ez a dög mit csinál? Nem ő J ébresztett fel engem azzal az J átkozott csiripelésével? Mi? J Nem ő? Megőrjít, bizony isten J megőrjít már. hét ha szerel- } mes. menjen a szérűkre ßzerel- } meskedni, ne kornyikálion itt } az ablaknál hajnalról hajnal- } ra ... — lovaita magát mind } jobban bele mérgébe Kolozs, } akit immáron vagy ötödik ha.i- J nalra ébresztett fel — úgy J látszik — ugyanaz a veréb. } Az üzemben röhögtek rajta. Catherine Rouvel, az új francia sztár Duvivier J mikor beszámolt most már filmjében játssza első főszerepét í negyednapja, hogyan riasztja — Sajnos, nem tart sokáig ez a boldog privát élet — legyint szomorúan Milva. — Rövidesen, még december ele­jén az USA-ba indulok tur­néra, utána Japánban vár­nak. Már most fáj előre a szívem, ha arra kell gon­dolni, hogy Martina egye­dül marad. Egy vigasztal: az ő ifjúsága gondtalanabb lesz, mint az enyém volt. Szülőfalumat hiába keresi a „xxxxxxxxxxxxwjj lérképen: Goro neve meg } a menetrendben sem szerepel. } Különben Ferrara tartomány- J ban van, odavalósi a csa- } ládom. Apámnak akkora kis } boltja volt, hogy a vevők | jóformán nem fértek be, leg- J fejlebb kettesével. Keserves } küzdelemmel teltek el gyer- } mekkorom évei. Martina eb- J bői mitsem érez majd. i eheietfinom csokot nyom * J kMátnya arcára ' Szen­vedéllyel magához szorítja a J pólyát és halkan dudorászni kezd. Egy dalt a szülőfalu- r/ jóból. Altatót, álombaringa- í tót. } De annyi bájjal, mintha | nem is Martinának, hanem } a koncertterem közönségé- J nek dalolna. Szívből móká­| zik, A művésznő — játszik. | És új szerepével — szem- } melláthatóan — elégedett. Elke Sommer a Robinson 1963. című film főszerepében 4 Gyapay Dénes ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VA\\\^^^ Mindez, meg még a többi ug­ratás, megjegyzés eszébe jutott Kolozsnak, ahogy dohogva visszamászott az ágyába, mert a veréb, úgy látszik, megszep­pent a szomszédból rákurjon­gató embertől és csendes kis vattacsomóvá gömbölyödve, fekete szemével némán pislo­gott a vereslő felhők ezernyi tarajára. — Hogyan lehet valaki ilyen bolondos ... Ahogy öregszel, úgy leszel egyre bolondosabb — mormolta Kolozsné, inkább megértőén, mint sérteni akaró- an. — Egy verébért ilyen pa- táliát csapni! — Nem a verébért, a fene ott egye meg, ahol van ... Ma­gamért ... Az álmomért, a hajnali nyugalomért... Kocsi zörög? Nem bánom, megszok­tam. Még a részeg ember da­nája sem idegesít, becsület­C zavamra... De ez az átkozott sivitelés! Mintha itt benn — csapott fejére — érted? Itt benn ütne tanyát egy egész verébkolónia — ült fel dühö­sen Kolozs. aztán keserűen le- gyintve, hogy még saját fele­sége sem érti meg, visszahup­pant a párnák közé ... Már nem beszélt az üzem­ben a verébről, rajta ne rö­högjenek, az ő kárara ne fa­ragjának idióta tréfákat. — Aztán megnézted leg­alább, hogy férfi-e vagy nő? — kérdezte Kara. — Kicsoda? — Hát a veréb... Nem néz­ted meg? — Miért fontos ez — ugrott be gyanútlanul. — Hogy miért? De ostoba is vagy, öregem. Ha férfi, akkor A VERÉB \ fene egye meg I í va fel legjobb álmából ez a fene­vad. Mert az. Dúvad. Veszé­lyesebb, mint a tigris, mert az nem járkál bent a városban, párkányon és nem szemtelen, hogy nyugodtan tollászkodjék tovább, csendesen persze, míg­nem Kolozs visszabújik az ágyába, aludni még egy órát — hogy abban a pillanatban újra kezdje csörgő, nagypofájú csivitelését. — Csukd be az ablakot, s menj a fenébe — intézte el egy kézmozdulattal Szamos, s máris a gép fölé hajolt, hogy leemelje a szabályosra eszter­gált tengelyt. — Csukjam be? — hördült fel Kolozs. — Könnyű azt mondani ... Akkor meg lehet bent fulladni, akkor olyan a lakás, mint egy kemence ... amelyből még a levegőt is ki­szivattyúzták. — Te ... beszélj a szakszer­vezeti bizalmival — vigyorgott Kara, hogy néhányan hango­san felnyerítettek az ötlet nagyszerűségétől. — Bár az se volna rossz do­log — folytatta rendületlenül, faarccal Kara — ha egyenesen a verébbel beszélnél. Utóvégre szóból ért az ember, nem igaz? — Eridj a pokolba — fan- csalkodott Kolozs —, mit tu­dod te, mire képes egy ilyen kis bestia. Olyan vagyok min­den reggel, mintha fejbe ver­tek volna;.. nába férjéhez, Maurizio Corg- nati rendezőhöz. — Este arról tanalzodtunk — meséli —, milyen nevet adjunk a bébinek. Úgy gon­doltuk, egy hét múlva ér­kezik. Elhatároztuk, ha fiú lesz: Mattia (Mátyás), ha lány. Martina névre keresz­teljük. — Feleségem hobby-ja — magyarázza a rendező —, hogy három „M”-betűs le­gyen családunkban. tijartina Rosa Noemi — az * utóbbi két név a nagy­mamák után illeti meg Mil- va kislányát — szépen gya­m, eve — fogalom. Hány lemeze forog közkézen? Ki tudná számontartani. Sö­tétbarna haját most konty­bán hordja. Mosolya termé­szetes, egyszerű. Hangja bár­sonyos, simogató. „Biztos si­ker!’’ — mondják róla elé­gedetten az impresszáriók. A közönség rajong érte. Milva az első számit ked­vencek közé tartozik az olasz könnyűzene-barátok körében. És nemcsak ott; hódolói kül­földön is, hazánkban is el­ismerik kultúrált előadás­módját, behízelgő, szép hang­ját. Itáliában nem ritkaság, hogy egy sztár a lapok első oldalára kerül. Milva szá­mára sem volt meglepetés, amikor október 7-én, hét­főn jó néhány újság cím­lapján találkozott fényképé­vel. Ezúttal azonban a szo­kottnál is nagyobb figyel­met tulajdonított a felvéte­leknek. A képeken ugyanis az énekesnő szokatlan sze­repben mutatkozott be: mint édesanya. Előző nap, va­sárnap délben, alig öt perc­cel tizenkettő után ugyanis egészséges leánygyermeknek adott életet. Előző este még két dalt vettek fel vele hanglemezre az egyik torinói stúdióban. Jókedvűen ért haza crttho­írótoké, színészekké, előadó-} művészekké váljanak. Nem \ szőtt itt senki ködös álmo- \ kát, egy volt, ami irányadó- '/f ként működött, az emberek irodalmi műveltségének fo- ^ lcozása. A színpadok létreho- ^ zásakor pedig ez volt a fő if célkitűzésünk. S ha sok ezres J számmal nem is tudunk dl-1 csekedmi — mert erről stetisz- tika soha nem is lesz — de; az irodalmi színpadok nagyon; sok embert megtanítottak ér- ; teni, élvezni, szeretni a verset, a szépprózát, s Veres jj Péter szavaival élve, „rákapat- í Iák az embereket” a jó kömy- ^ vök elolvasásiára. Benedek Marcell: Az ol- £ vasás művészete című kömy- \ vében azt írja: „Az embe- \ reknek el kell sajátítaniuk, £ hogy minél teljesebben ért- f sék és élvezzék a műalkotá- $ sokat”. Erre a feladatra pe- £ dig az egyik legalkalmasabb J forma az irodalmi színpadoké. 5 j Ha most utólag visszagondolok í Gödöllőre vagy Ceglédre — > úgy igaiZ-'ilva látom az öt évvel ezelőtti törekvés egyik J alaptételét. Azért tudtak ezek J a színpadok aktiv, szánté ér- % verésnyi közelről segítői 4 lenni a népművelés minden- % napjának, mert szervesen ősz- % szeépiiltek a járási könyvtá- % rakkal. j S most itt fekszik előttem ^ az asztalon, az új, az ötödik í évad meghívója Gödöllőről. A? változatosságra, a művelő- í des re. az irodalmi ízlésre ^ nevelésnek nemes szándéka ^ tükröződik benne. S ami öt $ évvel ezelőtt még hihetetlen- \ nek tűnt Gödöllőn, az ma í már valóság, öt évnél ez- í előtt a járási könyvtár ol- \ vasótermében negyvenhetén j hallgatták az estet azon, a \ ködös decemberi napon. Eb- \ ben az évben a művelődé- j i si ház nézőterén telt ház j [előtt nyitották meg a jubi-• I leumi évadot. A résztvevők j több mint fele bérlettulaj- \ : donas. S ez a legszebb jubi- í leumi ajándék. Ladányi István I &\\\\\\\\\v\\v.v A MILLIÓNAK I NEM AKADT GAZDÁJA Az olaszországi Viarregió- '> ba n egy vidám műsor során a % konferanszié kijelentette, a í rendezőség azonnal kifizet \ egymillió Urát a jelenlevők kö- % zül annak a férfinak, aki nw-| gunál hordja anyósa fényké-f pét. A milliónak nem akadt $ gazdája, ' s í wv.wwwwww — A Petőfi Színpad ma az j Ilyen nagy szerelem című da- j rabot fél 4 órakor Pestszent- í ivánon. este 8 órakor Dabason ! mutatja be. A Doktor űr fél 4- S kor Kemencén, este 8 órakor^ VámosTnikolán kerül bemuta- J tásna. 2 i CSALÉTEK a gödöllői HÉV egyik indulásra kész szerelvényén történt •if./! petiteken, a déli óráidban. 'A köcsik már benépesedtek, az utasok zöme szemmel láthatóan ahhoz a törzsgárdához tar­tozik, amely napról napra ebben az időben veszi igénybe ezt a. kissé családi jellegű közlekedési eszközt. Csendesen folyik a beszélgetés. A legaktuálisabb téma a mai lottóhúzás eredménye. A számokat a rádió tizenegy órakor már bemondta, de csakha­mar kiderül, hogy sok dolga közben senki sem hallgatta a rádiót, igy a számok ismeretlenek. Egyszeresük fölkapaszkodik a kocsiba egy újságárus-asszony, hóna alatt nagy csomó új­sággal és az ajtóból gyakorlott hangon kiáltja: — Tizenkét oldalas újság, a mai lottóhúzás nyerőszámaival. Sokan kérik az újságot. Kiderül, hogy árusánál csak egy fajta lap van. az Élet es Irodalom friss száma. Néhányon visszaadják, de a többség megtartja, kifizeti érte a másfél fo­rintot. Kíváncsian lapozzák föl látható izgalommal keresve a nevezetes lottószámokat. Már-mir csalódva összehajtják, mert a nyomtatot; szövegrészben nyoma sincs a lottónak, amikor az egyik utas elkiáHja- magát: — Itt vannak a számok, az első oldal margóján. alul. tv iderült. hogy az ötletes újságárus minden példányra sajátkezűiig, ceruzával írta rá a nyerőszámokat úgy. ahogyan a rádió bemondta tizenegy órakor. Tehát nem csapott be senkit. A bűvös számok ebben r.z esetben csalétekként szerep.liek. Lehet, hogy néhányan. akik így horogra akadtak, belekóstolnak az irodalomba is. ha már megvették a ravaszul prepáiéit újságot. <m 1.»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents