Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

1963. DECEMBER 1, VASÄRNAP HAZÁNK ÉS A NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZTÁS Nemcsak a frizurák, 4 hanem művelőik is szépek. A monori Fodrászipari Ktsz fiata' $ dolgozói máris nagy mesterei a modern frizuráknak, akár fér- % fi, akár női legyen az Barangolás Itáliában (II.) Sárközi Hilda a férfiríszlegben dolgozik. A „bevonuló“ frizurák specialistája. Hozzá járnak a monori fiúk hajat vágatni, mielőtt bebújnának az „angyalbőrbe”. Ahogy Hilda levágja a hajukat, nem lesz baj a laktanyában, mert pontosan, előírásosan „négyceníis". Akár le lehetne mérni a keze után Facsar Márta már két éve szakmunkás, ö a lányokat, asszonyokat segít szebbé tenni. íme, így készül az emeletes „tupir” (Foto: Gábor Viktor) A Marco Polo-ház vendége A PRÉS ÉS KOVACSOITARUGYAR keres azonnali belépésre edziő és villanyszerelő szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat üzemgazdasági osztályán személyesen, vagy írásban. Bp. 5. Postafiók 420. címen. Egy titok nyitját kutattam Murano szigetén. Mitől vált világhírűvé a muránói üveg? Vajon sikerül-e a laikusnak ellesni évszázadok fortélyát? Őszintén be kell vallani: az egykori mesterek szakmai fo­gásait mia is sikerrel alkalma­zó üzemekben erre a kérdésre hiába kerestem választ. Az utáhozhatajttain színeket, a fi­gurák lenge karcsúságát, át­tetsző finomságát, vonalaik kecsességét, a csillárok apró­lékos gonddal készített rész­letmunkáit legfeljebb csodál­ni lehet. Pedig az üzemek tárva-nyitva az érdeklődők előtt. Kedvesen invitálják a turistát: lépjen be a műhely­be, tekintse meg közelebbről is, mint készül Murano büsz­kesége. — Egyszerű az egész — ma­gyarázza az egyik műhelytu­lajdonos, miközben mestere néhány teátrális mozdulaittal remekbeszabott vázát formál a szájtátó turisták gyűrűjében. — Akinek nem hiányzik a kézügyessége, akár azonnal utánozhatja is. — Sok múlik a nyersanya­gon, nemde? — érdeklődöm némi jártasság látszatát ma­gamra erőltetve. — Ugyan kérem, szó sincs erről. Mi éppolyan anyagból készítjük termékeinket, mint bárhol másutt a világon. Akárhogy is van, annyi bi­zonyos, hogy Murano tucatnyi üvegüzeme nemcsak Európá­ba, hanem a tengerentúlra is tekintélyes exportot bonyolít le. Valóságos szövetkezetei al­kotnak az üzemek: közös cé­gük szakboltjai megtalálhatók az olasz nagyvárosokban. Kül­földre is gyakran közösen ex­portálnak, miután a megren­delések többnyire meghalad­ják egy-egy műhely kapacitá­sát. Mintaraktára.knál szeb­bet nehéz elképzelni. Vétel- kényszer nincs: aki megtekin­tette, hogy készül a muránói üveg, annak jogában áll meg­csodálni a raktárt is. Persze, ha valami megtetszik, „gyári áron” nyomban megvásárol­hatja. Ami a szakmát illeti, az ko­rántsem tekint fényes jövő elé. Mint minden hagyomá­nyos kézműipar, az üvegkésií- tés is apáról fiúra szálló tu­domány. Az idős mesterek még ma is elismeréssel emle­getnek egy-egy hajdanvolt, neves „üvegest”, ám elkesere­detten legyintenek, ha az utánpótlásról szó esik. — A gyerekeket ma már nem érdekli a mi szakmánk — kesereg az egyik. — Megtanul­nak bánni a gépekkel, jobb a fizetés a gyárakban és sorra itthagynak minket. Egy szép napon csak a múzeum marad meg Murámban, az üzemek becsukhatják kapuikat. Ügy látszik, ez az élet rendje ma. a repülők, a televízió 'korszaká­ban ... ... És ha már a televíziónál tartunk, érdemes néhány szót szólni erről is. Az olasz tele­vízió műsorpolitikája állítólag egyik legjobb Európában. Két csatornán foghatók az adások, a televíziótulaj donosok vál­takozó színvonalú műsorok kö­zül válogathatnak. Rögtönzött közvéleménykutatásom a kö­vetkező eredménnyel járt: Itá­liában senki nem szidja úgy a tv-műsorokaf, mint nálunk. Ezzel szemben mégsem váltak annyian rabjaivá, mint ha­zánkban. Megszokták, hogy ott áll otthonukban a készü­lék. de szívfájdalom nélkül el­zárják, ha mos- vagy szín­házjegyük van. a* sportközve­títések helyett pedie a milá- nóiaik többre értékelik a lelá­tóra váltott jegyet a Milan bármelyik mérk özésére. M. elvtárs, velencei házi­gazdánk és cicerónénk szerint a legnépszerűbbek Olaszor­szágban a tv riportműsorai. Volt alkalmunk végiené-mi egy-két ilyen programot. Ri­portereik meglepő biztonság­gal mozognak a kamera előtt. Nagyképűség nélküli!), ügye­sen, szellemesen „tartják kéz­ben“ az adást hallatlan bájjal vitatkoznak és a nézőikben semmi kétséget sem hagynak afelől, hogy a riporter és ri­portalany most, a kamerák előtt találkozott életében elő­ször. Ezt elhitetni már önma­gában is tekintélyes ered­mény. Arról pedig nem a ri­porterek tehetnek, hogy a té­mák bizony gyakran silányak, „megrendelésire” készült „sto- ry”-k elevenednek meg a kép­ernyőn. A riportműsorok népszerű­ségéből következik, hogy a tv- ben sűrűn szereplő újságíró­kat éppúgy kimerik, mint a filmcsillagokat. Igaz. amíg el­jutnak a népszerűség csúcsá­ra, sokat és ••''kfélét kell ta- nulniok. A színészmesterségre éppúgy oktatják őket, mint — a vitakészség fejlesztése érde­kében — például logikára. Fontos a megjelenés is és nél­külözhetetlen a szép beszéd. A le^°slegfontosabb pedig: a rá­termettség. Szigorú és pártatlan kritiku­suk a sok millió olasz tv-ké- szülék tulajdonos. Gyapay Dénes Újabb fordulathoz ertte- zett a szikáncsi aranylelet ügye. Vasárnap dr. Korek Jó­zsef, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóhelyettese Csanda Ferenc mérnökkel és Zalavári Tibor technikussal kivonul- a helyszínné, hogy a Csanda—Zalavári—Molnár —Petrikovics-féle elektroni­kus kutatóműszerrel pász­tázzák végiig a környéket. Ez Új hetilap Ráckevén felhívtuk A házi telefonon főszerkesztőnket: — Igaz a hír. hogy Rác­keve hetente egyszer meg­jelenő különkiadást, úgyne­vezett mutációt kap? — Igaz. A járásban már régen igényelték, hogy la­punk rendszeresebben fog­lalkozzék velük, gondjaikkal és örömeikkel. Most öröm­mel jelenthetjük: december 5-ével megindul a rácke­veiek mutációja, Ráckeve és Vidéke címmel. A többi mutáció nem vál­tozik? — Egyelőre nem. A Ceg­lédi Hírlap, a Monor és Vi­déke és a Nagykőrösi Híradó továbbra is megmarad napi­lapnak, a Szentendre és a Vá„: Napló továbbra is he­tente kétszer jelenik meg. Megköszöntük a felvilágo­sítást és letettük a házi telefont. Aztán megelégedet­ten diktáltuk le az Egy perc telefont. Nemcsak azért, mert ilyen könnyen jutottunk hoz­zá, hanem mert jóleső érzés tudnunk, hogy a Pest me­gyei Hírlap gyarapodik. (m. j.) Volgái olaj érkezik hoz­zánk a Barátság kőolajveze­téken, szovjet és csehszlovák villam.osenerg.ia a nemzetkö­zi Béke távvezetéken, olcsó szovjet vízi energiával kohó- sóitják majd a magyar tim­földet alumíniummá. Örü­lünk, amikor arról hallunk, hogy gazdag rézlelőhelyeket tárnak fel Lengyelország­ban, Bulgáriáiban a cink- és ólombányászat fejlődik. Kin- giszeppeben foszforitbánya épül. Valamennyiünket gaz­dagít, gyarapít a szocialista országok természeti kincse. Egy kicsit máris magunké­nak érezzük ezeket aiz érté- keket és sokkal inkább így lesz, ha majd közös beru­házások formájában anyagi eszközeinkkel szintén hozzá­járulunk a KGST-or szagok természeti kincseinek kiak­názásához. Országunk sűrűn lakott, egy négyzetkilométeren 107 ember él. Viszonylag fejlett a hazai feldolgozóipar, a nyersanyag- és energiobázis viszont szegényes. Ilyen adottságok mellett import­igényünk az ipar és az élet­színvonal fejlődésével egyre növekszik. Évente hatalmas tömegű nyersanyagot impor­tálunk: 1,5 millió tonna kő­olajat (hazai termelésünk 94 százalékát), kétmillió tonna vasércet (termelésünk mint­egy két és félszeresét), 910 ezer tonna kohókokszot (ter­melésünk másfélszeresét), 19 ezer tonna nyersbőrt (terme­lésünk 1,3-szeresét), 62 ezer tonna gyapotot (a hazai szük­séglet teljes egészét). Ugyan­csak sok ezer tonna gumit, gyapjút, színesfémet, fát, vegyi anyagot, műtrágyát ho­zunk be. Nyersanyag-helyzetünkön kí­vül, a yrhgrp^ techrúkai fej­lődés is a szocialista nemzet­közi munkafnegosztás fejlesz­tését sürgeti. A gépipari gyártmányok termékféleségek száma ma már eléri a fél­milliót. (Ezen belül az egyes termékek ezer és néha tíz­ezer alkatrészből állanak.) A vegyipar is körülbelül 200 ezer féle anyagot, cikket ter­mel. Ennyi fajta termék ki- fejlesztésére és gazdaságos gyártására ma már nemcsak egy tízmillió lakosú kis or­szág, hanem egy közepes vagy egy nagy állam se lenne ké­pes berendezkedni. Csakis nagy sorozatok esetén lehet a gyártást gazdaságosan gépe­síteni, automatizálni, s megfe­lelő szellemi erőt koncentrál­ni a termék minőségének és korszerűségének szüntelen fejlesztésére. (Félmillió gép­ipari gyártmány kifejlesztésé­hez és világszínvonalon való tartásához a kutatók és mér­nökök százezreire, millióira lenne szükség.) A gépkocsi­iparban a technika fejlődésé­nek mai színvonalán évi 600 ezer darabnál kezdődik a gaz­daságos gyártás. -Hasonló so­rozatnagyság szükséges a háztartási hűtősépek és mór sógépek gyártásában is. Ha beruházási eszközeinket Gaz­daságosan. koncentráltan vagyis világszínvonalon akar­juk felhasználni, optimális nagyságú üzemeket kell ter­veznünk és énítenünk. Vi­szonylag k>s belső fogyasztó piacú országunk nem. tehet engedményeket a korszerű üzemi vaqvsóaok rovására, csak abban kvl^nbözbei nlnan feilett és hatalmas országok­tól, mint a F'»ov’et”n!<j. illet­ve az USA. hoan lénirenesen kevesebb termékbejtát gyárt. Ha tehát hazánk nem akar lemondani a technikai fejlő­[ dés előnyeiről, gyorsan és egészségesen kívánja fejlesz­teni gazdaságát, akkor érde­kelt a nemzetközi kapcsolatok szüntelen bővítésében. Ez töb­bek között azt jelenti: lemon­dunk a nálunk felhasznált termékek egy részének gyár­tásáról, hogy másokat viszont a belső szükségletet lényege­sen meghaladó, nagy, gazda­ságos sorozatban állíthassunk elő, ezekből több baráti or- j szág, sőt tőkés fogyasztó szük- I sáeleteit kielégítve. Mezőgaz- \ j dóságunk korszerű kémiai no- j j vényvédelme például nagy- számú, az esetek többségében viszonylag kis mennyiségű növény védő szert inényel. A hatőanyaggvártús hazai szük­ségletre csak néhány száz tonna kapacitású, korszerűtlen kisüzemek építését tenné le­hetővé. Etort a hazai adottsá­gok alanián mintegy 10—12 fö’e növényvédőszer. korsze­rű na'nrüzemi gyártására ren- j dez’redünk be. a termelés je­lentős részét exoortáljuk. vi­szont a nálunk nem gyártott hatóanyagokból a hazai szük- oócrtpío-t baráti importból fe­dezzük. A szocialista nemzetközi j munkamegosztás egyik fontos j eszköze annak, hogy lépést tartva a viharos gyorsaságú ! műszaki technológiai fejlődés- j sei, békés gazdasági verseny- ! ; ben győzzük le a fejlett tőkés j országokat. Az összefogás ! i meghatványozza valamennyi I j szocialista ország energiáit és szó szerint új termelőerőket teremt. A szocialista nemzetközi I munkamegosztás keretében minden ország azokat a terme­lési ágakat fejleszti, amelyek természeti, műszaki, gazdasági adottságai az adott helyen a legkedvezőbbek, melyek terme­lékenysége nemzetközi szinten is a legnagyobb. Ahol gazdag, jó minőségű szénlelőhelyek vannak, közel a föld színiéhez, azokat érdemes kiaknázni, s nem célszerű másutt ezer mé­ter mélységben alacsony ter­melékenységgel bányászkodni. A szénért, olajért, acélért, a nálunk gazdaságosan előállít­ható alumínium késztermé­kekkel, autóbuszokkal, sze­mélyvagonokkal, s műszerrel, televízióval, motorvonattal, D—4 K traktorral, stb. fize­tünk. Nem nemzeti kataszt­rófa tehát napjainkban ha­zánk nyersanyag- és energia­helyzete. Csak számoljunk ez­zel reálisan, s beilleszkedve a szocialista országok gazdasági közösségébe, adottságainknak Legmegfelelőbb munka- és szel­lemi igényes ágakban, a műszer­es híradástechnika, a gyógy­szeriparban olyan nevet sze­rezhetünk magunknak, mint a kicsi és minden nyersanyagát j külföldről beszerző Svájc a fi­nommechanikában. A KGST-országok fejlődő együttműködése nem csökken­ti, hanem növeli versenyké­pességünket a tőkés világpia­con. Az. iparosítás első éveiben például minden szocialista or­szág nemzeti keretei között j tervszerűen, de egymástól füg­getlenül fejlesztette szerszám­iparát. A párhuzamos gyártás, a sokféle termék, az erők szét- torgácsolásához vezetett, s a baráti országok nemcsak köl­csönös áruszállításaikat nem növelhették megfelelően, ha­nem a tőkéspiacokon is egy­mással „konkurráltak”. Most a szerszámgépgyártás szakosítá­sa után kevesebb típus fejlesz­tése és gyártása módot ad minden országnak a világszín­vonal elérésére, s ez megsok­szorozza a KGST-tagállamok versenyképességét a nyugati piacokon. Elvileg ma már mindenki egyetért nálunk a nemzetkö­zi munkamegosztás fejlesz­tésének szükségességével. Konkrét esetekben azonban —, ha egy régi elavult ter­mék gyártásának megszünte­tését vagy egy új, beveze­tését írja elő a KGST-or- szágok közös érdeke — gya­kori a tiltakozás, a kibúvó keresése. A „gyártsunk min­dent mi magunk” szemlélet a régi önellátásra törekvő hibás gazdaságpolitika szel­leme is gyakran kísért még. „Lépjünk fel m.inden, az együttműködés fejlődését gát­ló szűk látókörű szemlélet és tevékenység ellen, mert eze1' végső fokon népgazdaságunk fejlődését akadályozzák. Ke­ressünk újabb és újabb le­hetőségeket a szocialista or­szágok közötti kétoldalú és több oldalú nemzetközi együtt­működés fejlesztésére, lé­nyünk kezdeményezők /> mun­kamegosztás elmélyítésében”. Ezt olvashatjuk az ország- gyűlés legutóbbi ülésszaká­nak beszámolójában. S va­lóban, a KGST felső szintű szervei nem hozhatnak min­den részkérdésre kiterjedő döntést. A tisztázott alap- elvek és világos célok is­meretében üzemeink és vál­lalataink kezdeményezze1- maguk is bátrabban a köl­csönösen előnyös nemzetközi kapcsolatok sokrétű fejlesz­tését. Ehhez a legszilárdabb alap viszont, hogy minden szinten teljesítjük a KGST már érvényben levő ajánlá­sait, határozatait, s határidő­re, minőségben és mennyi­ségben egyaránt eleget te­szünk növekvő exportfelada­tainknak. Elektronikus műszerrel folytatják a kutatást az aranysolidusok szikáncsi lelőhelyén az új magyar műszer ugyan­is „megérzi” a föld alatt rej­tőző fémtárgyakat is, s ha ilyenekre bukkan, részint egy mutató kilengésével, részint éles, sípoló hanggal jelzi a leletet. Remélik, hogy ha egyál­talán vannak még a környé­ken további, eltemetett aoJá- dusok, vagy bármilyen más fémtárgyak, most ezek is előkerülnek másfél évezre­des sírjukból. Verekedős fatolvaj. Pikács Márton 32 éves erdőkertes) lakos a múlt héten feleségével együtt elment a íaluszáli erdő­be, hogy fát lopjon. Javában szedték a fát, amikor tetten- érte őket Hibó Ferenc erdő­őr. Rájuk szólt hogy hagyják abba, ne károsítsák az erdőt, s amikor a szép szó nem hasz­nált, meg r.í<arta őket a lopás­ban akadályozni. Pikács erre nekiesett a hivatali kötelessé­gét teljesítő erdőőrnek, s úgy összeverte, hogy annak négy bordája eltörött. Felesége „ bántalmazásban nem vett részt. A durva tolvajt őrizetbe vették és hivatalos szeméi} elleni erőszak címén bűnvádi eljárás alá vonták. Helyén volt a szíve. Csütör­tök este Farmos—Ujföldön két férfi a sötétség leple alatt be­tört Fekete József borházába. Kihoztak onnan egy százlite­res, teli boroshordót, s javá­ban igyekeztek kereket oldani vele, amikor éopen arra mert Bandenszki László falubeli férfi. Nem ijedt meg, hanem rájuk kiáltott, hogy álljanak meg, s egyúttal kérdőre vonta őket, mit kerestek az idegen borházban. Az ismeretlen fér­fiak — a hordót elhagyva — futásnak eredtek. A betörőket még aznap este elcsípték. Haj­dú János 51 éves és Pető Pál 18 éves helybeli férfit őrizetbe vettékj Pénz helyett — pofon. Az el­múlt napok egyikén, egy este Palkó István 29 éves nagyká- tai gépkocsivezető a faluban, a 2. számú kocsmában ivott. Amikor fizetnie kellett volna, pénz helyett hatalmas pofont adott az italbolt idős vezetőjé­nek, özv. Kovák Sándornénak, aki az ütés következtében rá­zuhant a pultra és eltörte az egyik ujját. Az ivó különös vendége ellen súlyos testi sér­tés miatt bűnvádi eljárást in­dítottak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents