Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-31 / 305. szám
k/ú'rlap rr*T MEGYEI 1963. DECEMBER 31. KEDD KRÓNIKA SZILVESZTERI ÁLOM TUDJA ÖN? Ronald Searle angol karika- turista mondta: — Az emberi test legtöbb erőfeszítésnek kitett része a könyök. Walter Fink nyugatnémet szatirikus író véleménye: __ Aki egy rossz viccen nevelni hajlandó, az más bűntényre is kapható! ■ k A londoni Evening Standard kritikusa írta a legutóbbi bemutató előadásról: — A nézők kedvezően fogadták a színdarabot. A legnagyobb tapsot természetesen a szerző kapta, akinek a nyílt színen elszakadt a nadrágtartója. ¥ Vittorio de Síca megfejtette a közlekedési torlódások okát.: Eszerint: A gépkocsivezetők egy része: túl gyorsan hajt, hogy mielőbb: odaérjen szive választottja-'; hoz. Az autósok másik fele vi-: szont lassan hajt, hogy minél'; később érjen haza a — fele-: ségéhez. : (ártól Szegedre, és Szegeden Móra Ferenc unokájához szabályos idő alatt eljutott. Ez persze nemcsak a postásaink leleményességét bizonyítja. hanem Móra Ferenc írói népszerűségét is. Ezekről a postásbravúrokról beszélgettünk a közelmúltban, és akkor vetődött fel az ötlet: próbára kellene tenni mai postásainkat, méltók maradtak-e a névtelen elődök jó híréhez. Próbára ám. de hogyan és mivel? Csakhamar megszületett a terv. Inspirációt az adott hozzá, hogy az elmúlt hetekben volt három neves költőnk születésnapja, mégpedig időrendben így: Csuka Zoltáné, Falu Tamásé és Áprtily Lajosé. Mindhárman Pest megyeiek, Csuka Zoltán Érdligeten, Falu Tamás Kedves Barátom! . Naf.v örömmel és hálás szívvel fogadott leveleteket érke. ^ese után fel oraval már kézbesítette az ácsai posta. Az egy. Sjeru postás olyan természetesen nyújtotta át, mintha egész nacionalem állt volna a borítékon, utca és házszám megjelölésével. Ez nemcsak a. posta érdeme, hanem a te művészeted si- izere is. A borítékot berámáztattam, s odafüggesztettem Major Henrik karikatúrája mellé, hogy naponta lássam és átsüssön derűje a nyolcvanon felüli évek fellegein. Szeretettel ölel igaz híved: Ocsa, 1963. november 10. Falu Tamás Áp.riJy Lajos levelében ezt írta: Kedves Barátom! El kell ismernem, hogy jól karikiroztál, mert a visegrádi pos;a név nélkül is megtalált — a rajz alapján. Köszönöm, hogy születésnapom táján'eszetekbe jutottam és baráti keze- tehet kinyújtottátok felém ... Budapest, 1963. XI. 22. Szívélyes üdvözletét küldi: Áprily Lajos Öcsén, Áprily Lajos pedig Visegrádon lakik. Megírtuk hozzájuk a születésnapi köszöntő leveleket, mindegyiket nagy borítékba zártuk, és a borítékra sem nevet, sem utcát, sem házszámot nem írtunk, csupán a község nevét, és ezenkívül rárajzol- teim az érdekeltek karikatúráját. A születésnapi köszöntő egyetlen percnyi késedelem nélkül, szabályosan eljutott mindhárom címzetthez, amit Falu Tamás. Áprily Lajos válaszlevele bizonyít, Csuka Zoltán pedig személyes látogatásával tett tanúbizonyságot róla a szerkesztőségben., íme a bizonyítékok: Falu Tamástól ezt a levelet kaptam: iV%ALM«p r;:f ---^ . f «.}« irr 9 V'V' ' N w*- «SMv Vn///s X hw - ■ lr,iLí MM „alfa az asszony ? j z énekkar lel- A késén fújta a pattogó indulókat, a falakat grafikonok díszítették, maga a tanácselnök végezte az eskeiést. Hiába, nagy ünnepség ez: Sajtos Szilárd, a nagyszerű föagronómus esküszik Li- bus Tercsivel. A férfi elég későn szánta rá magát az édes rabságra, közelebb állt már a negyvenhez, mint a harminchoz. Arra az álláspontra helyezkedett. hogy ha másnak van felesége, minek nősüljön a föagronómus? Tercsi a földművesszövetkezeti bolt könyvelőjének tizennyolc éves szép. szőke leánya volt. Amikor hazamentek és Sajtos Szilárd most már a Magyar Népköztársaság törvényeinek keretein belül jól megölelgette az újdonsült menyecskét, elkezdték jövendő életüket tervezni. __Ne hidd — mondta eközben a föagronómus —, hogy én benned csak a kívánatos, ifjú nőt emeltem magamhoz. Nekem élettárs kell, velem egyenrangú, egész ember. T ercsi hozzásímult, úgy suttogta: — Én is így képzeltem, habár te toronymagasan állsz fölöttem. Mindenesetre megpróbálom. Apuka biztosan be tudna hozni a tsz-be, könyvelőnek. Sajtos elgondolkozott. — Tudod, mütyürke — mondta —, én nem így gondoltam a jövőt. Én szépen keresek, el tudlak tartam a magam fizetéséből is. Az én feleségem ne dolgozzék. Itthon is találsz te dolgot magadnak, ha nagyon akarod. Nem ezen múlik, hidd el. 7» 7 emsokára megjelent Saj- iY tosnénál a helyi nőtitkár. Politikára terelődött a szó. Sajtos Szilárd lelkes szavakkal szidta a megyei tanácsot, bírálta traktorainkat, a televízió műsorát. A vendég egyszercsak kibökte, miért jött tulajdonképpen. — Sajtos elvtárs igazán széles látókörű ember — mondta —, de te, szívem (és itt Tercsihez fordult) hallgatsz, ha politikára terelődik a szó. Egy főagronómusné nem lehet ilyen manapság. Mit szólnál hozzá, ha mint aktíva részt vennél a nőtanács 1 munkájában? Tercsi fülig pirult, ötölt- hatolt. Végül kimondta, amit férjén kívül másnak nem mondott még el: — Jfztán meg... kisbabám lesz. — Annál inkább — mondta a titkárnő. — Egy okkal Csuka Zoltán személyesen látogatott el a szerkesztőségbe és büszkén lobogtatta a karikatúrával megcímzett borítékot. — Nem volt nehéz dolga az , érdiHgeti postásnak — Vidvairiaskodot.t az egyik kolléga — hiszen ismert költő vagy, könnyen fölismerhetett a rajzón. — A dicséret mégis a rajzolót illeti — passzolta felém a bókot a költő. — Mindenekelőtt a postást XXXXXVXVXVXXV^X^VXVVXXX\XNXVNXVNXX\\XVXXVVXXXNXXXXXXX\XXV>XXVXXXVXV\XXNX\XVVVV\VS.XVVVV — védekeztem —, a magyar postást, az érdligeti postást, aki joggal megtehette volna, hogy a levelet a hiányos címzés alapján, kézbesíthetet- lennek minősítve, visszaküldi a szerkesztőséginek. Egyhangúlag mondtuk ki ezek után a határozatot: a magyar postás ma is hű régi, jó híréhez és mindenképpen megérdemli, hogy tiszta szívvel nagyon, boldog új esztendőit kívánjunk neki. Magyar László kö-'} Ingrid van Bergen a Szentül fogadom című nyugatnémet film főszereplője szilveszter nem csak a fogadalmak napja. Az álmok nap- O ja is. Egész nap cseng a telefonom, — Halló, itt a Petőfi Népi Színtársulat — jelentkezett egy mély bariton már kora reggel. — Tudatom önnel, hogy az ú; esztendőre sok kellemes meglepetést tartogatunk kedves közönségünk, a Nagyérdemű számára. Először is teljes egészében magunkévá tettük az eszmei offenzívát! Nincs többé olcsó szórakoztatás, öncélú kasszasiker! Csak magvas mű van, a legfrissebb magyar művek s a haladó világ lebilincselő attrakciói! Társulatunk szerződtette Molnáriust, a világon egyedül álló mester-szerzői és az örök emberi igazságokat megéneklö Jókaiust1 Többek között olyan, szocialista eszmeiségtől átitatott, agitaiív művet viszünk a Nagyérdemű elé a közeljövőben, amelyről nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk: .Magyar Anyái:! Magyar Lányok! Magyar Nagyanyák! Éz a ti műsorotok!” Hát igen! A sport erő, szépség, egészség! Sportoljon minden asszony! Sporttal a szocializmusért! S mindezt egy megifjodott társulat mutatja be a Nagyérdeműnek! Tizenhat- tizennyolc éves magyar lányok a dobogón! Csak ennyit akartam mondani! A z attant a készülék, de alig, hogy letettem a hallgatót, t ú)ra csilingelt a csengő. — Halló! A népművelés ügyészeit keresem! — fuvolázott egy szépséges szoprán. — Ön is az? Egy üzenetet kell tolmácsolnom az önök számára. A Legfelsőbb Illetékes közli, hogy a ma reggel megjelent bírálatukra futárral küldte meg válaszát. Közli továbbá, hogy egy óra múlva indul az a futár, amely a holnap megjelenő bírálatukra viszi a Legfőbb Illetékes válasz-bírálatát. Jelszavunk: kutyaharapást szőrivel! Délelőtt tíz órakor a nyolcadik telefonüzenetet vettem át. Ez emigyen szólt: — A Helyettes Nagyfőnök kérdezteti, hogy a szépséges Itália, melyik városába kíván elutazni az odatartó küldöttségekkel? Kijelentette, hggy csák úgy utazhatnak ezek a küldöttségek, ha újságírót is visznek magúkkal, különben a tartomány szorgos lakossága nem értesülne e kimagasló eseményekről. A választás teljes egészében önre van bízva, csak arra kérjük, hogy valamelyik utat fogadja el. Délben újra a Helyettes Nagyfőnök titkárnője jelentkezett. — Nagyon kérjük, segítsen nekünk abban, hogy megismerkedhessünk a megyében élő művészekkel, írókkal, költőkkel, képzőművészekkel. Olyan elképzeléseink vannak, hogy munkásságukat hasznosítanánk a tartomány Kulturális életének gyorsabb ütemű fejlődéséhez. Déli egy óra. — Értesítjük, hogy megalakult a tartomány szabadtéri színpadainak a munka beindítását serkentő bizottsága. Célunk: ? gyeit an szabadtéri ~s'Zífipad tfsc heverjen parlagon!' E cél' mi- ’’Iöpb(fm<igvalásf1ás<ii érdekben a népművelés ü'pvészéFúé'ft íathaiös közreműködésére is számítunk', hogy feldéritsük a ’elderitendöke t. Egy óra tíz. — Büszkeséggel vegyes boldogság tölt el bennünket akkor, Imikor dobogó szívvel 'közöljük Önökkel, hogy a tartomány ninden kulturális posztján a legmegfelelőbb, a legnagyobb udású szakember várja az új esztendő beindulását. Nincs öbbé politikai tájékozatlanság, mindenki betéve tudja már a izövetségi politika legfőbb lényegét! Délután két óra huszonöt perc. Történelmi pillanat. — Értesítjük Önöket, hogy az új esztendő első percétől cezdve a kulturális ügyek végre elnyerik a tartományban az Őt • negillető helyet. A népművelést azonos rangra emeltük a töb- j n fontos ipari és mezőgazdasági problémával, mert ugyebár \ torszerű műveltség nélkül az ipart és a mezőgazdaságot sem : ejleszthetjük a megfelelő ütemben. Ekkor felébredtem. Prukner Pál Az új esztendő első napj* emberemlékezet óta a postásoké. A levelek, csomagok pénzküldemények derék kézbesítőié, akik esőben, hóban fagyban és kánikulában fáradhatatlanul szolgálják s feladókat és a címzetteket tehát az egész társadalmat igaz barátai mindenkinek részesei örömnek és bánatnak, tudói sok belső titkunknak, ..Postás bácsinak’' titulálja őket még az is. aki életkora szerint akár a nagymamája. Vágy nagyapja lehetne. Sejtjük valameny- nyien, rá is szolgál erre a szereteU'e és megbecsülésre, de kevesen tudják, hogy különösen a magyar postás — milyen alaposan rászolgál. Mert nehéz és felelősségteljes munkájához nem elég ám a pontossággal párosuló lelkiismeretesség. a lankadatlan szorgalom, nagyon sokszor a rá hámló feladat egészen magas fokú leleményességet is igénye], hiszen a feladók elég gyakran nem tartják be postai küldeményeik megcime- zése alkalmával az előírásokat. Hiányosan vagy hibá_ san szer készítik meg a címet, nehéz rejtvényeket adnak fel a postásnak, aki ezeket csakis akkor- tudja megoldani, ha nagyon alaposan ismerj körzetét, és ért a rejtvényfej téshez. A magyar postás ezen a téren világviszonylatban is már -égen kiérdemelte az elsőséget. Számtalan régi példa jizonyítja ezt. Ezek közül egyik legkedvesebb Móra Feen c unokájának, a szánrta- an Móra-írásban szereplő ,Vademiber”-nek az esete, amely nagyon régen, jóval a második világháború előtt örtónt. A nagy. író Ame- •ikáfoan élő egyik lelkes olvasója, akinek szívét nagyon itmelegítette „Apapa” írása, levelet írt „ifjabb Ferenciéit'’, dekáiét'ét és kö^elebiü :imét nen^^dyá, ennyit a borítékra; tmberkenek Magyarőr'szácj”. A evél áthajózott az Atlanti-, iceánon, átvergődött vala- roigy Európa nyugaton fek- rö országain is, és szaren- :sésein átjutott a magyar latáron. Ebben nem is volt semmi különös, hiszen a kül- íonos postásoknak csak volt lémi sejtelmük arról, hogy nelyik világtáj felé keresek Magyarországot, miután t boríték elárulta, hogy felidója ideszánta küldeményét, íz viszont már dicséretre nélló teljesítménye a magyar lostárnak, hogy a levél a hamajdan a megyét képviselnie. \ Négy nap után tért csak 1 haza. Kisfia elébe futott a J kertben. Tercsi a fürdőszoba- f ban pelenkát mosott. — Nem is jössz elém? •—f kérdezte a főagronómus az ^ előszobából haragosan. ^ — Látod, dolgom van ■— ff kiáltotta az asszony. — Ez ^ a kópé soha sem lesz szoba- £ tiszta, úgy látszik. Tíz perc? múlva jövök. f, — Elmaradtál a fejlődésben £ — mondta neki utóbb ide- f gesen Sajtos Szilárd. — Egy Z föagronómusné mással is tö-ff rődhetne, mint a mocskos % rongyokkal! Félek, hogy el- ff fogsz veszíteni. Ne felejtsd ff el, milyen magasra emelked- ff tem. Túl nagy kettőnk kö- ff zött már a különbség. A kisfiú mit sem sejtve ma- ff tatott az ágy alatt. A férfi % odalépett hozzá. Hát uram- £ fia! Egy idegen lábat ránga- ff tott a kölyök. A főagronómus ff egyetlen rántással kihúzta az ff addig ott lapuló ifjú köny- ff velőt, Suhi Csabát. ff — Azt vizsgáltam — mond-f ta a hiányos öltözékű fiatal-$ ember zavartan —, nem rom- ff lik-e ebben az esős időben ff a parketta. f Az asszony félretolta. ff — Mit hazudozzunk? Meg- ff történt. Hát igen, te nagyon ff magasan fölém emelkedtél, ff Kellett valaki, aki nincs olyan ff elérhetetlenül fölöttem. Ha f, nem dolgozhatom, nem poli- ff tizálhatok, nem tanulhatok, ff veled nem beszélhetek —ff valamit csak kell csinálnom! ff Máté György / több: a gyerek jövőjéért — Hagyja elvtársnő — mondta ekkor Sajtos idegesen. — Ez nem való neki. A: én feleségem ne politizáljon ezt bízza én rám. Van vek dolga elég, amúgy is. Megjött a kisfiú, ifj. Sajtói Szilárd. Kettős ünnep vök a háznál: a főagronómus kél nappal utóbb kapta meg agrármérnöki diplomáját. D< nem pihent babérjain: azonnal beiratkozott a gépészet karra, és első vizsgáit jc eredménnyel tette le. Életi szemmel láthatóan jó kerékvágásban volt. A csöppség is szépen fejlődött, kilenchó- napos korában felállt; egyéves se volt, és már kimondta, hogy „vetésztejv”. Éppen ott ült náluk a gazdaság könyvelője, Suhi Csaba. — Most már két szakember van a családban — mondta a jó humorú, fiatal könyvelő —, itt az ideje, hogy Tercsiké is beiratkozzon valami iskolába. — Gondoltam rá már én is — mondta az aszony szemlesütve. — Gondoltál, nem gondoltál — szólt a főagronómus nyersen. — Mi szükséged van rá? TI Mint vezető értelmiségit. Ifi meghívták a megye húszéves távlati fejlesztési tervét kidolgozó testületbe. Ott albizottsági elnök lett; országos konferenciákon kellett
