Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-31 / 305. szám
PEST MEGYEI Boldog o újévet! WM|§®§ Tervek és tettek egysége közigazgatási emberek kezében van letéve. Vagyis azokat a nagy változásokat, amelyek e néhány mozgalmas esztendőben végbementek, most méltó igazodásnak kell követnie az állami és gazdasági munka minden területén. Nemcsak azért, mert minél szerényebb eszközökkel rendelkezik égy ország, annál inkább szükséges azt kiegyenlítenie korszerű és racionális vezetési módszerekkel, hanem azért is, mert a közösségi társadalom legkevésbé engedheti meg magának az ilyen értelmű fogyatékosságokat. Hiszen most végre valóban kezükbe adta a nép mindazokat az eszközöket, amelyekkel anyagi és szellemi gazdagodásunkat szolgálhatják, s ilyen módon nálunk a vezető, társadalmi rendünket is megszemélye- slfi- Hibái és eredményei is túinönek személyén, a munka lényegére hatnak Nem feledve és nem is lebecsülve az erőfeszítéseket, reálisan számbavéve a vezetés minőségi változásait, még korántsem számoltuk fel azt az ellentmondást, amely általában mai feladataink és vezetésbeli gyengeségeink között can. Általános és jogos vélemény, hogy az új viszonyokhoz mérten még túlságosan is költséges és nehézkes az ügyintézés nálunk; néha a szakszerűség- hez is kétség fér; bármily jók legyenek is terveink, a megvalósításban még túlságosan sok a tétovaság és túl kevés a g íjakorlaiias- sag. 7 ,Mdr cs?k azért 's kell és ehet erről ma őszintén beszelni, mert nem vagyunk a munka kezdetén: most már legtöbb helyen megvannak a változás tárgyi és személyi feltételei, a gyakorlat és tapasztalat épp- úgy, mint a képzettség és szakértelem, a politikai szilárdság éppúgy, mint a helyes irányvonal, amelyet követni kell. És ami szinten nem lényegtelen: ma megvan az az elfogulatlan es tárgyilagos légkör, amelyben szembenézhetünk e viszonylagos gyengeségekkel. Felkutathatjuk, hogy miért vannak szövetkezeteink, amelyek jo gazdasági adottságokkal rendelkeznek ugyan, mégsem képesek utolérni önmagukat, kezdeményezéseik elolvadnak, terveik abbamaradnak,, s túlságosan is lassan küzdik át magukat a kezdeti nehézségeken. Megvizsgálhatjuk, hogy miért rögződik még ma is helyenkint. annyi „kincstári” vonás a tanácsi ügyintézésben, annyi nehézkesség az' t i'parvezetés- ben, miért érvényesül any-^ Kzeretnénk, ha sze- ' Cf" rencsések lennénk ebben az új esztendőben. Hogy ne lenne túlságosan kemény a tél és túlságosan száraz a nyár, se lenne sem árvíz, sem jégeső; kövérebbek lennétek a mezőink, gyümölcs- érlelöek a kertjeink, hogy hozzánk szegődne a természet jóindulata. Szeretnénk, ha több lenne a napsütés és kevesebb a borús dg. Valóságosan és jelképesen is ha arra a nagy nemzetközi horizontra gondolunk, amelyet épp úgy hol bizakodva, hol pedig aggodalommal figyelünk, mint lakóhelyünk látóhatását. Szeretnénk, ha beválnának terveink, kifogástalan lenne az ipar, a mező- gazdaság, a kereskedelem vérkeringése, hogy mindazt, amit juttatni terveztünk az embereknek, juttathassuk is, amit építeni terveztünk, azt felépítsük, és egy kicsit meg is toldhassuk, amit elosztani lehet. Szeretnénk, ha mindaz az óhaj, szívből jövő kívánság, amellyel most egymást köszöntjük az 1964-es év kapujában, sorra-rendre beteljesednék. Dehát az óhaj, remény ha fel is melegíti a szívet, nem tölti meg a kamrákat: csak az a munka teheti, amelyet jól terveztek és szerveztek, okosan irányítanak, amely agy kicsit kényszeríti is a szerencsét, hogy mellettünk maradjon egész évben. ./ Kétségtelenül eljött az ideje annak, hogy minden eddiginél több figyelemmel, nagyobb igénnyel tekintse át munkáját a vezetés minden szintje; eleget tegyen a várakozásoknak, s arányba hozza eredményeinket a lehetőségekkel. Mert most, amikor munkában és szorgalomban nincs hiány, amikor az országos célkitűzések jók és reálisak, amikor végre túl- jutottunk a nagy strukturális változások szakaszain " kialakultak falun és vá- roson az egységes szocialista termelőviszonyok — a helyzet kulcsa annak a sok tízezer embernek a kezében van, akik a munkát irányítják. Az ő képzelőerejük, szakértelmük, határozottságuk és demokratikus érzékük a tömegek akaratával egybeforrva, kepes arra, hogy új győzelemmé érlelje mindazokat az előnyöket, amelyeket a szocializmus biztosít a társadalomnak. f—Ji helyzet kulcsa £_ bizonyos értelemben most az ipari üzemek gazdasági és politikai vezetői, tsz-elnö- kök, könyvelők és agronó- musok,' tanácsi szervek, nyi partikularizmus a vezetési szemléletben. Merészebben és határozottabban foglalkozhatunk az új esztendőknek minden bizonnyal egyik legidőszerűbb feladatával, a vezetés színvonalának növelésével. 3' gazságtalan és irreális lenne természetesen ezt a kérdést nagyobb összefüggéseiből kiszakítani, eltekinteni például attól, hogy a vezetes gyengesége nem mindig azonos a vezetők gyengeségével. Itt éppúgy szükség van az egymásnak ellentmondó, a huzavonának tápot adó gazdasági és igazgatási jogszabályok felülvizsgálására, mint például a gazdasági ösztönzők jobb összehangolására, az állami és gazdasági szervek önállóságának és felelősségének kiterjesztésére. Egyáltalán nem tekinthetünk el attól, hogy mennyi minden van még, ami i-alósággal megköti a vezető kezét, bürokratikus buktatókat helyez az út fáim. Meddő és hasztalan dolog lenne viszont, ha csak ezekre a tényezőkre hivatkoznánk, s közben nem látnánk meg azokat a sürgető tennivalókat, amelyeket senki más nem végezhet el és nem oldhat meg, mint a helyi vezetés. Ebben az összefüggésben pedig különösképpen a szocialista vezetési elv, a demokratikus centralizmus szenved ma leginkább csorbát, s itt kell keresni számos hiba forrását. Vagyis nem tanultunk meg még kellőképpen élni a kollektív gondolkozás, tervezés lehetőségeivel, minden lehetséges erő bevonásával a közös feladatokba, de nem tanultuk meg jól azt a feltétlen fegyelmet és egyöntetűséget, azt a következetességet sem, amely nélkül nem lehet semmiféle tervet, határozatot végrehajtani. Azokra a vezető szervekre, amelyek nem jól dolgoznak, éppen az jellemző, hogy munkájukban sem a demokratizmus, sem a köz- pontosítás nem elég hatékony. Amíg egyik oldalon , nem kérik és nem igénylik a munka végrehajtóinak véleményét, döntéseiket nem előzi meg érdemi vita és tanácskozás, másik oldalon nem követelik meg a végrehajtást elég állhatatosan. Ezt‘a hibát könnyű tetten érni, ha valaki nem sajnálja a fáradságot és megnézi, hogy hányféle és milyen határozatot hozott egyik-másik tanács, vagy szövetkezeti - vezetőség, s mennyi ebből az, amit rna- radéktalanul megvalósított. Ha megvizsgáljuk, hogy miként születtek meg például a. munkaszervezésről, Magyar üveggyár Indiában . _ j Indiából a magyar külkeres-^ kedelmi szakemberek küldött- £ sége, amely egy nagy üveg- í gyár szállításáról kötött szer-^ ződést az ország Andhra Pra-^ desh államának képviselőivel. ^ Néhány évvel ezelőtt már két ^ kisebb üzemet szállított a ma-| gyár ipar üvegszigetelő anya-^ gokat gyártó indiai vállalko-^ zóknak. A most megrendelt új % magyar üzem azonban már^ India legnagyobb üveggyára*: lesz, s naponta majd 100 tonna^ különböző üvegterméket, sok-^ íéle palackot, csiszolt és fes-^ j tett díszműárut, valamint sík-^ üveget termel. 2 ^VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXN HRUSCSOV Legyen 1984 a további enyhülés éve Nyikita Hruscsov nyilatko- [ zabot adott Henry Shapirónak, a UPI amerikai hírügynökség 1 moszkvai tudósítójának. A szovjet miniszterelnök egyebek között ki jelentette: — Azt akarjuk, hogy az új évben békés együttműködés, j jószomszédság és barátság alakuljon ki az Egyesült Államok és a Szovjetunió népei között. Ez fontos a mi orszá- ] ga.'nknak. de más hépéknék is. Ha a mi két országunk és a többi állam egyesíti erőfeszítéseit a béke érdekében, akkor a beköszöntő l»f>t-es év döntő fordulatot hozhat a javulás irányába az egész nemzetközi helyzetben. A Szovjetunió hajlandó szemügyre venni minden olyan javaslatot, amely elősegítheti a szovjet—amerikai jószomszédi viszony ki fejlesztését. Hruscsov kijelentette, hogy a szovjet nép a békés építés nagyszabású terveivel lép az új esztendőbe. Hisszük, hogy i az amerikai nép sem akar há- I borút — jelentette ki, majd hozzáfűzte: megelégedéssel fogadtuk Johnson elnök megnyi- { latkozásait, amelyekben kifejezésre juttatta, hogy a kül- 1 politikában folytatni kívánja , a nemzetközi kérdések békés rendezésének, a szovjet—ame- 1 rikai viszony megjavításának, a hidegháború megszüntetésé* nek irányvonalát. Mi is emellett vagyunk. Az óévben kelt i enyhülési remények okot ad- ! nak egy olyan jóslatra, hogy az új esztendő e tekintetben . az elmúlt évnél is jobb lehet, Hruscsov felsorolta azokat a kérdéseket, amelyekben észszerű megegyezést lehetne elérni. Ezek közölt említette a fegyveres erők csökkentését, a . hadikiadások megnyirbálását, a NATO és a Varsói Szerződés (Folytatás a 6. oldalon) Díszünnepség a kubai forradalom győzelmének ötödik évfordulója alkalmából Hétfőn a kubai forradalom győzelmének ötödik évfordulója alkalmából Győrbe érkezett dr. Juan Jósé Fuxa Sanz, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete és a nagykövetség több munkatársa, valamint a hazánkban tanuló kubai diákok egy csoportja. A vendé-' geket elkísérte Erdei Lászlóné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke is. Este a Kisfaludy Színházban díszünnepséget rendeztek a kubai forradalom győzelmének ötödik évfordulója alkalmából. A magyar és a kubai himnusz elhangzása után Erdei Lászlóné mondott ünnepi beszédet, majd a nagygyűlés lelkes tapsa közepette dr. Juan Jósé Fuxa Sanz, emelkedett szólásra. — Jóleső érzés számomra — mondotta többek között —, hogy mint kubai forradalmár jelen lehetek a Hazafias Népfrontnak ezen az ünnepi gyűlésén, amely ismételten kifejezésre juttatja azt a testvéri szolidaritást, amely az elmúlt öt esztendő alatt támaszunk és lelkesítőnk volt. Köszönetét mondok ezért népem nevében! amely szabadságának ötéves évfordulóját ünnepli úgy, hogy, ez alatt az idő alatt egy piij lanatra sem hagyott alább harci szelleme és a győzelembe vetett biztos hite. , Dobi István 65 éves Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja december 3I-én töltötte be 65. életévét. Ebből az alkalomból az MSZMP Központi Bizottsága vacsorát adott Dobi István elvtárs tiszteletére. A vacsorán — amelyen jelen volt Dobi Istvánné elvtársnő is — részt vettek: Kádár János, a Központi Bizottság első titkára. Apró Antal. 1 Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, dr. Miinnich Ferenc, a Politikai Bizottság tagjai, Kisházi Ödön, Kiss Károly, a Központi Bizottság tagjai, Barcs Sándor, Ortutay Gyula, az Elnöki Tanács tagjai és Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke. A Központi Bizottság nevében Kádár János elvtárs köszöntötte Dobi István elvtársat, aki meghatott szavakkal mondott köszönetét a .jókívánságokért. (MTI) a premizálásról, a tsz rendjéről szóló, az egész tagságot érintő határozatok és mi lett a további sorsuk. De kiterjeszthetnénk ezt az üzemi demokrácia és a termelési fegyelem összefüggéseire ipari vonatkozásban is. Nem lényegtelen összefüggéseket lehetne felderíteni ily módon akkor is, ha az emberi és a technikai kapacitás fel- használását vizsgálnánk, ha a szubjektív elemeket', esetlegességeket vennénk számba, amelyek bizony még sokszor érvényesülnek a tárgyilagosság, a tudományos vezetési módszerek rovására. S rövid cikkben még csak jelezni sem lehet annak a problémának a sokrétűségét, amely a vezetés színvonalának növelésével függ össze. Annál elevenebben és összetettebben érezzük viszont időszerűségét az életben. Annál inkább tudjuk, hogy most hosszú ideig ez lesz a soros, nagy feladat, amelyben el kell mélyednünk, s amelyre nagy energiákat kell fordítanunk. Láncszeme ez a tsz-ek gazdasági és politikai megszilárdításának éppúgy, mint a szocialista igazgatás megjavításának, s annak a bonyolult, nagy történelmi feladat teljesítésének, hogy a termelésben utolérjük és elhagyjuk a legfejlettebb kapitalista országokat. S egy kicsit annak is, hogy újévi jó kívánságaink, terveink, vágyaink ne maradjanak pusztán csak óhajok, hogy jobban, biztosabban dolgozhassunk már az 1964-es esztendőben is. RÓZSA LÁSZLÓ
