Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-04 / 283. szám

1963. DECEMBER 4, SZERDA r*»r MCGt’KI sJCírlap Francia kozmetikai cikkek karácsonyra Az illatszerboltok felkészültek a karácsonyi forgalomra. Az üzletekben már árusítják a különböző francia kozmetikai cikkeket. A magyar ipar is igen nagy vá laszték-kal kedveskedik a vásárlóknak. A francia kozmetikai cikkeit közül legkeresettebb a kölni és a parfüm (MTI Foto — Kácsor László felv.) Rövidebb idő alott hűt a Lehel A Lehel hűtőszekrényben eddig egymástól külön helyez­ték el a hideget „gyártó” kompresszort és a motort. Az Ikladi Ipari Műszergyárban, ahol a hűtőszekrények e fon­tos tartozékait készítik, az idén új módszert kísérletezlek ki: a két gépegységet együtt, egy légmentesen zárt „dobozban” helyezik el. Ezáltal lényege­sen növekszik a kompresszor teljesítménye, rövidebb idő alatt éri el a kívánt hőmérsék­letet. A Jászberényi Hűtőgép­gyár a jövő évben 45 000 hűtő­berendezést kap az ikladiaktól, s ebből már 10 000 korszerűsí­tett lesz. Az úgynevezett her- metikus motorok gyártásához ugyanis különleges berendezé­sek szükségesek, s ezért a mű­szergyárban új üzemrészt épí­tenek, amelynek elkészülte után megszüntetik a régi típu­sok gyártását (MTI) — A könyv barátmozga­lom szervezést feladatait vitatja meg december 8-i ülésén a Hazafias Népfront gyömrői elnöksége. Háromszáz vagonnal több főzelék, ötszáz vagonnal több savanyúság — Befejeződött a nyári-őszi konzervidény Az ország előrelátó „házi­asszonya” a konzervipar, az idén is megfelelően gondos­kodott arról, hogy az or­szág éléskamrája megteljen, s a lakosság télen se szen­vedjen hiányt zöldség-, fő­jelek- és gyümölcsfélékben. A tartósítási munkát — a nyári-őszi termékek feldolgo­zását — novemberben befe­jezte a konzervipar, amely nehéz idényt hagyott maga mögött. Eibben az eszten­dőben ugyanis kettős problé­mával: a gyenge és a bő terméssel kellett megbirkóz­niuk. Az úgynevezett nemes gyümölcsökből, az eperből, a málnáiból, a meggyből, a cse­resznyéből a termés gyenge volt, s a barack is csak kö­zepesnek mondható. Ezzel szemben, jó volt az alma- termés. A zöldségfélék kivétel nélkül ugyancsak bősé­ges termést hoztak. Külön gondot okozott, hogy a zöldségféflék érése szánté percnyi lélegzethez sem en­gedte jutni a konzervgyára­kat. Más években például a borsó és a bab feldolgozá­sa között volt egy-két hét szünet. Az idén már a borsó­idényben százvagonos meny­nyid égben özönlött az üze­mekbe a bab, s csaknem vele egy időben az uborka is. A konzervgyárak jó felké­szülését dicséri, hogy ennek elleném fennakadás nélkül bonyolították le a zöldség- és gyümölcsidényt. A konzervipar exportra mintegy 25 százalékkal, a belkereskedelemnek pedig 15 százalékkal több zöld­ség- és gyümölcsfélét ad, mint az elmúlt eszten­dőben. : Két-három fajta nemes gyú- j mőilcs kivételével az ellátás i az újig megfelelőnek mu- I tatíkozik. hiszen például borsóból, lecsóból, babból ; 100—200 vagon ős tartalékkal | is rendelkezi k az ipar. Ex- : portra mintegy 14 000—15 000 ' vagon „nyári konzerv” töb- j bek között 300—330 vtvgon ! gyümölcsbe főtt és különféle gyümölcsíz. 7000 vagon fő- zelékkonzerr. több mint 2000 j vagon savanyúság — készült. | A hazai háziasszonyok részére | körülbelül 350 vagon befőt- ! tét és lekvárt „tett el” a i konzervipar. A bő termés | nyomán főzelékfélékből minit- I egy 300 vagonnal, savanyú- { ságbó! pedig csaknem 500 | vagonnal kap többet a bel- i kereskedelem a tavalyinál, s | ez a nagyobb mennyiség bő- i vebb választékkal is páro- ! sül. Nem lesz hiánycikk a sa­vanyúság „királya", a csemegeuborka sem, a I tavalyt mennyiség há­romszorosa, mintegy hat­száz vagennyi kerül az üzletekbe. Az almatermés sok munkát adott a konzerviparnak. Már eddig 2500 vagon almát dol­goztak fel, csaknem kétszer annyit, mint az előző év- \ ben. Ezerötszáz vagon almát használtak fel például 150 vagonr.yi almasűrítményhez és 250 vagon aimakompótot gyártottak exportra. Bár a friss zöldség és gyü­mölcs tartósítása l>efejeződöU, a konzerviparnak altod még munkája bőven. Most ké­szítik egyebek közölt a szá­rított főzelék- és ssöMség- fóléket, amelyekből 24Ó va­gonnal számtaniak kizárólag tőkés piacra. Nemrégen kez- ] dődött, s a tavaszig eltart az úgynevezett zakuszka gyártása. Ebből a zöldséggel töltött olajos paprikából mint­egy 5000 vagonnal kerül szovjet exportra. Ugyancsak megkezdődött a nagy edé­nyekben ideiglenesen tartósí­tott és tárolt gyümölcsök átrakása „forgalomképes” ki- ; sebb üvegekbe, dobozokba. A ! jövő évi fűszerpaprika-eülá- I tásról is most gondoskodik két gyárunk. Az üzemék 310 vagon fűszerpaprikát adnak a belkereskedelem­nek, * hasonló mennyiséget szállítanak exportra, a világ minden tájára. (MTI) VADÁSZ FERENC: («) A tizenharmadik tét A Soroksári úton elhallga­tott. — Ennyi volt a közölni valóm. A párt részéről igy képzeljük el részvételüket az ahségakcióban. A közvetlen :él. hogy kenyeret szerezzünk i nyomorgó falusiaknak. Baj kain volt a sor. hogy el­mondja. mit tapasztal jártá- ban-keltében. S. HAI TANG. FAJ A FEJE Csaknem két órát töltöttek sz utcán. Ki kellett lépni, mert hideg volt. Jó hosszú utat tettek meg. Ott váltak el. ahol találkoztak, a hatos meg­állójánál. Gabi elment, s Bajkai ak­kor még nem is sejtette: az ismeretlen, akivel találkozott, Sallai Imre volt. Propper Sándor és Szeder Ferenc képviselők vezették a főispánhoz bejelentett népes ísoportot. A szociáldemokra­ták nem akarták, hogy tovább csökkenjen befolyásuk Pest környékén. Hetekig ostromol­ták Preszlyt, míg nagy nehe­zen kötélnek állt. vállalkozott rá. hogy felvezeti a küldött­séget a miniszterelnökhöz. A főispán kénytelen-kelletlen elmondta Károlyi Gyulának: a Pest megyei hatóságok féi- llió pengőt fizették he a kormány pénztárába az ínség­akcióra, de a vármegye ennek csak egy töredékét kapta visz- sza a rászorulók segélyezé­sére. Bajkai megropogtatta a hosszú utazástól megfáradt derekát.'amikor a küldöttség tapasztalatait elmondta Zoli­nak. — De ezt hagyjuk most — legyintett. — Hol a barátod a Fémlemeziparból? — Ne is kérdezd — vont vállat fanyar képpel Beke Zoli. — Beleesett egy kis sző­ke tündérbe. Valahol szóra­kozik. Nem tudom, mi üthe­tett bele. Megmondtam neki, ne járjon burzsujok közé. Va­lamiféle iparosköri bálba ment. Dehát Badanti azt mondta neki. nincs abban semmi. Szerinte nyugodtan el­mehet. Elméletileg is alátá­masztotta: egyszer-egyszer ilyen helyre is eljárhatsz, leg­alább eltereled magadról a gyanút... Valami ilyesmivel bocsátotta útjára. Ha ez kell neki szeminárium helyett, hát csak menjen ... — Találkoznom kellett volna vele — dörmögte Baj­kai. — No, nem baj, majd megkeresem. — Maradsz? — kérdezte Zoli. — Nem. — Bajkai az órájá­ra nézett —, máris mennem kell. Csak benéztem. Azzal a gyerekkel akartam beszélni. No, majd máskor. * Bajkai elment: volt még egy megbeszélt találkozója ezen az estén. Egy Pista nevű ,.sajtos” várt rá a Csata ut­cában, hogy ellássa „hadi­anyaggal” a következő napok­ra. A' Pálma kávéház szomszé­dos alkovos szobájából vidám mulatozás zaja szűrődött be. Hangos dobogással járták odaát a divatos táncokat A zsivajt túlharsogta az éles fér­fihang: — Meg egyszer tedd fel Csurikám! A nyekergő hangú gramo­fon újra kezdte: Hai tang, fáj a háta. Hai tang, fáj a lába, Hai tang fáj a válla, ugy-e? Hai tang, fáj a fejé, Hai tang, fáj a szeme, Hai tang, fáj a füle ugv-e? Fái a lába. háta. mája, Válla, szája, ája, bá­ja ... A hátsó helyiségben letele­pedett vendégeket nem za­varta a ricsaj. Valósággal örülitek neki. A hangzavar ÍGY IS LEHET! Három kis pillanatkép, há­rom tanács mindennapos, „szürke” életéből. Azt a cí­met is adhattuk volna ne­ki : a tanács dicsérete. Mert valóban az. Kétszer ad, ki gyorsan ad Nagy fába vágták fejszéjü­ket a szobi szövetkezeti gaz­dák. Elhatározták, hogy épí­tenek, pontosabban építtet­nek maguknak egy ötven férőhelyes, télire is jó, me­leg, stabil istállót. Építtet­niük kellett, mert saját ma­guk nem tudták felépíteni. Megkérték tehát erre a ber- necebaráti termelőszövetkezet építőbrigádját. A bemeceiek elvállalták és megkezdték, majd abba is hagyták a ' munkát. így az­tán, amikor a falak már (vagy még) félig készen mere- deztek az ég felé, egyszerre gyülekezni kezdtek az égen az almos, szürke, őszi fel­hők, majd megeredtek az ég csatornái. — Hej, a mindenségit! — sóhajtottak a szobi gazdák. — Most aztán se pénz, se posztó. Nem kellett azonban sokáig vakargaitoiuk a fejüket. Szinte észrevétlenül színre lépett — a községi tanács. Nem vitat­kozott, nem lamentált, ha­nem ügyesen, gyorsan ösz- szeszedte a faluban a szak­embereket, akik nekiálltak, hogy befejezzék a félbehagyott munkát. így tettek a szoba tanács vezetői, nevezetesen Szabó István elnök és Bart ha An­tálné titkár, mert tudták: kétszer ad. aki gyorsan ad. Hogyan? Hát ahelyett, hogy az eddig befektetett pénz veszendőbe menne, mégis­csak felépül az az új istálló! Öröklakás vagy nem öröklakás ? Furcsa dilemma elé állí­totta egyes emberek gondol­kodása a Váci Járási Tanácsot. A járásban ugyanis akadnak emberek, akik az általuk lakott házról imigyen véle­kednek: — Ez a lakás az enyém, mert én lakom benne. Ha fizetek lakbért, ha nem, ! nem rakhatnak ki az ut­cára! Akkor hát inkább nem ' fizetek. Ellesett pillanat A Neimfeti Galériában látogatást tettek a napokban bá­rom napig Budapesten tartózkodó és pihenő Pest megyei termelőszövetkezeti tagok. Képünkön: a Nemzeti Galériá­ban figyelik az avatott keni képmásoló munká ját (Koppány György felv.) Mások viszont igy gondol­kodnak: — Ez a lakás nem az enyém, noha én lakom ben­ne, hanem az államé! Minek törődjék hát vele? így azután nem csoda, hogy a Váci Járási Tanács könyvei­ben nyilvántartott 329 állami ház után az idén, az első fél­évben 19 000 forjntnyi lakbér­rel maradtak adósak azokj akik a lakásukat — mintegy —. örök lakásnak fogják fel. Ezzel szemben 22 olyan házat kellett nyilvántartásba venni, amelyet már az összedőlés fe­nyeget, annyira elhanyagolta gazdája aki nem tartja lakását a sajáténak. A járási tanács — mint5 ezt Józsa Kálmán elnökhelyettes­től hallottam — megoldotta a gordiuszi csomót. Egyfelől hatá­rozott intézkedésekkel, ha kel­lett bírói úton behajtotta a tartozásokat, nem egyszer fi­gyelmébe ajánlva az adósnak, hogy az az állami lakás ebben az értelemben azért mégsem a sajátja... Másfelől pedig megkereste a lakosságot a he­lyi tanácsok útján, hogy te­kintsék a házat melyben lak­nak, a magukénak, s óv­ják, ápolják, ne hagyják tönk­remenni. A hír szerint főleg a Duna mentén, Alsógödön és Dunakeszin próbálkoztak ezzel, s nem is eredmény nélkül. Most még csak kísérleteznek vele. anyagot, esetleg szak­munkást adnak a kisebb hibák' ki javításához, hogv megelőz­zék a nagyobb károkat, hogy jó karban legyenek az állami házak. Határozottan jó az ötlet. Most már olvasóinkra bízzuk annak eldöntését, hogy ezek a házak voltaképpen kinek a tulajdonát képezik, ezek a la­kások, ha szépítik, gondozzák azokat kinek számára lesz­nek szebbek, kényelmesebbek? f Fő az ügyfél! sűrű függönyt vont a szemi- náriumozók és minden nem kívánatos hallgató közé. A Természetbarátok Turista Egyesületének angyalföldi cso­portja bérelte a szobát az es­ti órákban. A kávés nem sej­tette, hogy politikai tanfolya­mokat tartanak a helyiségben. Azt gondolta, a szokásos ba­ráti összejövetelüket tartják s Cziráki Józsi a vasasszakszer­vezettől — őt személyesen is­merte — a legközelebbii túra programjáról beszél odabent társainak. Különben nem is nagyon érdekelte a tulajdo­nost, hogy mi folyik a külön­teremben. Neki az volt a fontos, hogy hónap elején hiánytalanul kézihez kapja a kiaükudt bért. Az egybegyűltek — lehettek vagy negyvenen — viszony­lagos biztonságban érezték magukat. Már hónapok óta itt tartották a szemináriumot, még sose történt baj. — Csukd be az ajtót Erzsi, az ember a szavát sem érti. Cziráki harmincöt év körü­li vasmunkás volt. Mosolygós, kék szeme, enyhén hullámos, gesztenyebama haja. magas homloka rokonszenvessé tette az arcát. Az izmos, közepes termetű, szélesvállú férfi rá­hajolt az asztalra, ö szervez­te a tanulást. Tudták róla. hogv évekkel r»1 m/ícygl o'Vti 1©SVÍÍk odaadó embere volt az MSZMP-nek. Sokszor meghur­colták, de tartotta magát Régi angyalföldi vasascsalád fia volt. apjával szolgált tizenki­lencben a Vörös Hadseregben. 9. OLYAN, MINT EGY BANK Fit) Ezen az estén az állam ke­letkezése, fejlődése és szere­pe került napirendre. Sollner József volt az előadó, a ne­mesfémesek titkára. A rab­szolgatartó és a feudális állam megmagyarázásánál nem bo­csátkozott részletekbe. Főleg azt igyekezett megértetni hallgatóival, hogy ezek az ál­lamok. keletkezésüktől kezd­ve a ki zsá kmányoló, elnyomó kisebbség érdekeit szolgál­taik. Szünet alatt a társaságot közvetlenül érintő dolgokra terelődött a szó. Ladányi Karcsi, egy hu­szonkét éves ezüstmüves ser géd, a Siemensnél dolgozó Kotlár Marival beszélgetett. — Hogy honnan tudom? Hát hallottam. — Kilencen? — Kilencen. — És kik? — Mondom ... Sebes Pista, Réti Laci. Zala Imre... Mind­nek nem tudom a nevét. — Azt hallottam, hogy ha­marosan a Marton tanács eié kerülnek. Az a vád ellenük, hogy ők készítették az Ifjú Proletár-t. Sajnos, tudom, ez a cím nem valami meggyőző, Inkább va­lamiféle kabaréba kívánkozik: Pedig a napokban a saját fü­lemmel hallottam,- méghozzá egészen komolyan. Az alsógödi tanácsházára vitt utam, egy környékbeli pe­dagógust kerestem. A tanács egyik irodájában tengerkék szemű, napsugaras tekintetű, nagyon határozott asszonyka fogadott. Nem morcosán, nem elutasítóan, hanem végtelenül szolgálatkészen kérdezte meg; — Miben állhatok rendelke­zésére? Elmotyogtam, hogy valami pedagógust keresők, de nem tudom pontosan, hol lakik és a többi és a többi. Az asszonyka térült-fordult, máris kezében volt a lakónyil­vántartás, máris végigfutotta a betűket, becsukta a könyvet, s aztán még mielőtt válaszolt volna, a telefonhoz lépett és Felsőgödöt. az ottani tanácsét kérte. Villámgyorsan megkér­dezte. hogy lakik-e ott ilyen és ilyen nevű pedagógus, és pillanatokon belül már jegyez­te is a címet, majd mosolyog­va átnyújtotta. A lélegzetem elállt. Ilyet bizony még nemigen pipáltam. Gondoltam is magamban, hogy az ilyen lelkiismeretes, tűzről pattant tanács-adminisztrátor- ka_ megérdemli a nyilvános di­cséretet. Bemutatkoztam, hogy újságíró vagyok, de nehogy az olvasó félreértse a dolgot, csak a történtek után mutatkoz­tam be, hegy újságíró vagyok. Az asszonyka továbbra is a legközvetlenebb természetes­séggel így válaszolt: — Én pedig a tanács vb-tit­kára vagyok. Firon András A PRÉS ÉS KOVACSOITARUGYAR keres azonnali belépésre edző és villanyszerelő szakmunkásokat. Jelentkezni lehet o vállalat űzemgazdacá^i osztályán személyesen, ■ aoy írásban Bp. 5. Posíafiok 420. címen

Next

/
Thumbnails
Contents