Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

t963. DECEMBER 24. KEDD 7 ROBINSON ÉS TARSAI Mi történt két és fél év­század: múltán Robinson hí­res szigetén? S a magányos szigetlakó, Defoe híres kciny- vének hőse, valóban léte­zett-e? ... Amikor összecsuk­juk Deíoe könyvét, önkén­telenül is felvetődik ben­nünk ez a kérdés. Kutatók és könyvbúvárok egész hada kutatta eddig a könyv eredetét, s búvárko­dásuk közben sok mindent sikerült megtudniuk: Robin­son Crusoe valóban léte­zett, de nem volt hajótö­rött, s nem hívták Robinson­nak ... A sziget pedig ahol „Robinson” lakott, nem Dél- Amerika atlanti-óceáni part­vidékénél, az Orinoco tor­kolatánál található, hanem néhány ezer kilométerrel tá­volabb, a dél-amerikai föld­rész csendes-óceáni partvi­dékétől 600 kilométerre, a Juan Femandez-szigete'k egyi­kén ... S hogyan került ide ..Ro­binson”, ha nem volt hajó­törött, és mi volt az igazi neve? Az egykori hajónap­lók és feljegyzések erre ezt válaszolják: 1704-ben Selkirk a szigetre lép •.. 1704 augusztusában a Cin- ífue Ports nevű angol hajó megérkezett Mas-a-tierra-na, a Juan Fernandez-szigetek egyi­kének partjaihoz, visszaté­rőiben egy dél tengeri expedí­cióból ... A navigációs tiszt a kötekedő természetű skót Alexander Selkirk volt, aki ezúttal is alaposan összeve­szett parancsnokával valami kicsinységen. Selkirk, mint­hogy a kapitány nem enge­dett a vitában, váratlanul azt követelte, hogy tegyék part­ra az akkoriban még lakat­lan Mas-a-tienra szigetén. A kapitány örült, hogy ilyen könnyen megszabadult a kö­tekedő. lázongó skóttól, aki .JtS&OjAiin..már néhány óra indí­tást” könyörögni ‘ kezdett, hogy vegyék vissza a hajóra. De a Cinque Port® felszedte hor­gonyát. és széltől duzzadó vitorlákkal otthagyta a szige­tet. rajta a síró, könyörgő Selklrkkel... Selkirk csak hónapok múl­tán nyugodott meg, de ad­digra már egész hordó lő­pora elfogyott a kecskékre való vadászat során. A szi­get partján, egy négyméte­res barlangra akadt, ame­lyet. szárított fűvel és leve­lekkel bélelt ki, majd ké­sőbb egy patak mentén kis kunyhót is épített magának. Lassan megszokta a magányt, s magában sokszor áldotta Juan Fernandez kapitányt, aki a szigeteket először fel­fedezte, s néhány kecskét és macskát hagyott a Mas-a- tierrán is. Selkirk ezekre a kecskékre vadászott, ame­lyeknek húsa a legfőbb táp­lálékot jelentette számára: Mikor puskájába már nem került lőpor, íjjal vadászott a sziklákra menekülő, vaddá lett kecskékre. Felszerelését kezdetleges eszközökkel állandóan töké­letesítette. Kecskebőrből ké­szített magának ruhát, s szí­vós, kitartó munkával any- mydna otthonossá tette ma­gának a szigetet. hogy ké­sőbb, amikor már visszatért Angliába, mindig vágyakoz­va emlékezett vissza a csen­des Mas-a-tierrára... 1709-ben megérkezik a „Duke“ Selkirk a szigeten rovátkák­kal jelezte magának a na­pok, hetek, hónapok és évek múlását. De köziben alig akadt olyan nap, amikor nie mászott volna fel a leg­magasabb sziklára, hogy on­nan. kémlelje a tengert, mi­kor tűnik fel egy vitorlás, | amely felvenné őt. Selkirk I egyre jobban, elszokott a be- ! szádtól, s félelem lett úrrá rajta, hogy hamarosan, ta- : Ián végleg elfelejti a beszé- I det. Bidnte vágyódott az i emberek után, azután félt | tőlük. Spanyol kalózok ugyan- | is háromszor szálltak part- í ra a szi geten — egyszer Sd- ! kink tűzjé.ére — s mindary- i nyifflor valóságos hajszát ín- ! öítottaik a „vadember” elfo­gására, akinek azonban, a ! sziklák kozott sikerült eibüj- i íwa. kirándulóhelye, ahová Val- paraisóból hetenként indul hajó és hidroplám. A kis szigeten, amely igen gaz­dag. változatos növényzetű — hatszáz ember él A chi­leiek és a külföldiek meg­hatódva olvassák azt a szik­lába ágyazott emléktáblát, amelyet Selkirk küzdelmes négy esztendejének megörö­kítésére emelt a Topaze hajó legénysége 1868-ban. A szige­ten van a chilei kormány nagy meteorológiai állomá­sa, egy rádióadó és egy I h i d rop! ár iá m aszpomt. Róbdn- ! son-Selkirk emlékét kis pál- j makunyhókkal elevenítik fel I a vállalkozó szellemű szál­lodatulajdonosok, akik a tu- I ristákat ..Robinson-kunyhó- | b.’ja” szállásolják el... Alexander Selkirk küzdel- í mes ötvenkét hónapjának ! emlékét azonban igazán De- | foe „Robinson Crusoe”-ja őr_ ! zi, amely két és fél évszá- j zad alatt, öt világrész fia- , táljainak kedves olvasmánya | lett. \akam Gurung A XX. századnak is meg­vannak a maga „robinsonjai”. Az indiai hadsereg egyik i tisztje papírra vetette egyik j katonája, Nakam Gurung \ Visszaemlékezéseit. A katona | a háború előtti angol gyar- i ma ti hadsereg ben szolgált, a j Gurfka törzsiből származott. Nyolc évig élt a Malájföld áthatolhatatlan őserdőiben a kunyhótól párszáz lépés­re erdei patak folyt, ivóvízért nem kellett gódnía és alkalomadtán ha- j! 1 ászhatott is. Fiel em készlete ^ azonban nem volt kimerít- 2 hetetien. Amint észrevette, > hogy fogytán van. néhány!; négyzetméteren kivágta a fá-^ kait, kúszó liánokat és 'j krumplit ültetett. Három hó- íj nap múlva már újkrump- íj lit evett és attól kezdve min- 1j den. három hónapban ülte- ^ tett krumplit kicsiny kert- £ jében. A patakra kezdetle- j ges zsilipet tákolt. felduz- ^ zasztotta a vizet, míg a víz 2 nélküli patakmederben ősz- ^ szeszedte a halakat. Magyarország állatvilága Magyarország állatvilágát bemutató új állandó kiállítás Magyar Nemzeti Múzeumban. A Természet­kiállítan­Igy ^ tudományi Múzeum munkatársai már megkezdték a aS" 1j dó anyag összeállítását a múzeum gyűjteményéből. Vaddisznók, gyíkok a csapdában Végre, 1709. január 31-én, • a Duke nevű hajó kapitá- | nya észrevette Selkirk jel- j zőtüzét, s a hajó másnap kikö- I tött a szigeten. Selkirk elő- ! szőr nem alkart velük tar- i tani. csak akkor lépett a ha- 1 jóra, amikor azok rrtegígér­■ fék. hogy a „szakállas vad- I embert Angliába viszik”.' ... A Duke hajó kapitánya, i Rogers mutatta be később a ; bristoli kikötő egyik ma.t- : rőzkocsmájában Dániel De- ! foe írónak Alexander Sel- : kinket, akit akkor már a Weymouth angol hadihajó . másodkapitányának neveztek ■ ki. Defoe Selkirk elbeszélé- . séből merítette könyvének hő- , sét és történetéit, de más, ] híres hajótöröttek életéből is ! felelevenített néhány felejt- ; hetetlen epizódot. Selkirk szigete, a Mas-a- j tierra ma a chileiek egyik | kedvenc — de igen drága! — Mas-a-tierra Selkirk szigete Robinson az első lábnyomokra bukkan abban, a hitben, hogy az erős japán hadsereg nem tette le a fegyvert, és hogy a háború még tart. Nyolc éven át senkivel nem be­szélt. Csak egy kés volt minden fegyvere. Csapdákat állított a bozótban és az el­ejtett vadak húsán élt. Ha­lat akkor evett, ha sikerült kézzel fognia. Magános életének viszon­tagságai Robinson -szerűek. Feltárásukkal segíteni akar­nak az angol és indiai had­sereg katonáin, ha a jövő­ben hasonló helyzetbe kerül­nek. vadakat csapda- j Kelepcéjében 331j 350 szárnyas vad, 1, -á Az erdei val fogta, vaddisznó, 130 nyúl és néhány óriásgyík íj lelte vesztét. 1 y A viliág folyásáról hal- 3 vány fogalma sem volt. 2 Senkivel sem találkozott, 1, nem kalandozott messzire. 1j A japánoktól rettegett és 1j jobbnak látta csöndben rej- 1j tűzni, élni egyik napról a má-í »ikra, mint hogy csatangoló-^ sóval elárulja magát, nyomot^ hagyjon, magára vonja a £i-| gyeimet. Vadászterületén (a j széllel ellentétes irányban, 1j hogy a vad meg ne .s/.;ris-fXWWNWVWVWWVXXXXWvWÄw,\\\\\\\\\\\w«\\v\\\\\\\\\\\\vc'.v.vo\v tolhassa jelenlétét) órákig, Esztergályos Lajos prcparátor a kiállításra kerülő halakon dolgozik. A halgyűjtemény egyik érdekessége a szegedi halászok egyik idei zsákmánya: a 218 cm hosszú, 51 kg súlyú harcsa (MTI Foto — Miké László felv.) olykor egész n.ap is el tudott gyönyörködni, izgulni vadász- szenvedéllyel az erdei álla­tok játékában, óvatos, bá­tortalan. szimatol ásaikiban a csapda közvetlen közelében. Ha azután belegabalyodott egy-egy példány a tőrökbe, hát ez volt a legnagyobb örö­me. A napokat, éveket nem számolta, legfeljebb egy nagyobb vad elejtésétől pár napig, hétig. Mikor már fo­gyott a hús, érezte, hogy is­mét elmúlt egy időszak és újabb áldozatra várt. így-...ólt I. Gurung, maga sem tudta, mióta. Azt nem is kérdezte, arra nem is gondolt, hogy meddig tart­hat az ilyen élet. Meg volt elégedve. Ismerte az őserdő fortélyait, lelkét, természetét, és szerette. Itt akár meg is halhatott volna. Egyszer azonban három alak sötétí­tette el az amúigyis homá­lyos kunyhót. Ijedten hátra­fordult : három géppisztolyos alak. Halottsápadt lett. Első pillanatban azt gondolta, hogy japánok. Felszólították, hogy igazolja magát, de za­varában csak dadogott. A katonák erre hozzáugrottak, leteperték, megkötözték. Az egyik azt ajánlotta, hogy mint gyanús, közveszélyes alakot, a helyszínen intéz­zék el. Ekkor ocsúdott fel Gurung és értette meg. hogy a katonák — anyanyelvén be­szélnek. Rég elfeledt érzé­sek lángoltak fel benne, so­ha nem érzett öröm ciká­zott át szívón. Egy-kettőre helyreütötték a félreértést. Megtalálói elvit­ték a főhadiszállásra, ahol meggyőződtek, hogy kijelen­tései hitelesek. Uj beosztást kapott, most már a szabad indiai hadseregben. Még négy évet szolgált, majd nyugdí­jazták. Hazatért szülőföldjé­re. Nepálba, és csendesen, szótlanul éli hátralevő éveit. A perzsa gyöngyhalász A zászlóaljat, amelyben Gurung js szolgálatban volt, 1941-ben Malájföldre vezé­nyelték az előretörő japán erők ellen. Az első heves ösz- szecsapás utón Gurung fél­száz társával azon vette ész­re magát, hogy elszakadtak a főerőtől. Három hónapig titkon. céltalanul kóborol­tak. Nem akarták megadná magúkat. Gurungot hirtelen malária­láz támadta meg. Elgyen­gült, képtelen volt folytatni Nemrégiben, 33 évi távol­a fárasztó gyaloglást. Kimé- lét után, visszaérkezett Bah- rült társai nem vihették reinba egy perzsa gycngy­magukkal, és így lemaradt, halász. A halász 1925-ben, A bajtársak azonban távo- munka közben viharba ke- zásuk előtt kunyhót rogtö- rült, s lélekvesztőjével a Per- nöztek részére és három zsa-öbö) egyik elhagyatott hónapra élelmet (rizst, szigetére vetődött. Akkori­krumplit) hagytak neki. Két ban azt hitték róla, hogy a üres zsák volt az ágyne- tengerbe veszett, s hozzátar­mu, üres benzinesvödör a vi- tozói el is siratták. A sziget zesedeny. Hagytak neki egy annyira kiesik az öbölben doboz teat és két skatulya közlekedő hajójáratok útjá- gyufat is. Fegyverzetéből bői. hogy a halász, minden csak a jellegzetes görbe gur- i igyekezete ellenére sem tu- .ra-kest hagytak nála. I dőlt onnan megszabadulni. Két hétig fekvő beteg volt. j A több mint három évtá- Amint kissé megerősödött és | zed alatt kizárólag a szige- kitámolygott a kunyhó elé, a I ten termő gyér fűvel, vala- sűrű őserdőtől még az eget j mint algákkal és halakkal sem láthatta. Az eső szaka- j tartotta fenn magát. Száraz datlanul esett. Szerencséjére fűből font hálóval fogott ma­gának halat, s igazi, robin- sonj életet élt. Többszer megtörtént, hogy a szigettől néhány kilométerre hajók haladtak el, de nem tudta magára vonni a figyelmet. Nemrég egy bizottság uta­zott a sziget felmérésére és ekkor találtak rá a különös életet élő gyöngyhalászra. Mezítelen testét tetőtől tal­pig sűrű szőrzet borította. De élnek robinsonók Eu­rópában is. Például az Ad­ria elhagyott szí ki aszi getein. Évekkel ezelőtt — 1958 és 1961 között — három Robin­sonra leltek Jugoszláviában. Három „Robinson“ az Adrián Az első dán nemzetiségű és Karel Eriksonnak hívják. 1950-ben telepedett le Dub­rovnik közelében egy alig néhány száz lépésnyi adriai szigeten. Stílszerűen Daniel Defoe levelekből, páfrányból épí­tett kunyhót. A szigetet soha se hagyja el, egyetlen tár­sasága: kézhez szelídült er­dei galambok, amelyeknek társaságában kitűnően érzi magát. Fő tápláléka: gyü­mölcs és maga fogta haL A többi nélkülözhetetlen ap­róságot házhoz, illetve kuny­hóhoz szállítják neki a vá­rosból. Igaz, hogy az eüüen- értéket nem üveggyöngy (Sí­ben, hanem készpénzben rója le. Az árkádjai életnek ez az egyetlen prózai szépséghi­bája. A társadalomtól meg- csömörlött Kard, ettől elte­kintve, pontosan úgy él, mint nagynevű elődei. Tra­gédiájáról, mert hiszen egy Robinson tragédia nélkül olyan, mint a káposzta töl­telék nélkül, készséggel nyi­latkozott a kíván c&iskodónak. Kard Erikson a szerdem ön­kéntes számkivetettje. Elhagy­ta a lány, akit szeretett. Másnak nyújtotta kezét a csalfa, mire a sajátságos fér­fiú búsan vetette be maga# a dubrovniki rengetegbe. A második remete francia. Neve: Jean Duvier. Ö meny­asszonya tragikus halála mi­att hagyta faképnél az össz­komfortos emberiséget. Nem sokkal a háború után költö­zött Jugoszláviába. Lakóhe­lyül az északi tengermellék egyik ugyancsak névtden szigetecskéjét választotta. Du­vier nem tartozik az ortodox robinsonok szektájába. Ér­vényes útlevele és rendőri­leg bejelentett barlangja van. Legrejtélyesebb a harma­dik. Se nevét, se nemzetisé­gét nem hajlandó elárulni. Szplit közelében, egy kis zátony szigeten él és kizáró­lag sirályokkal áll szóba. Annyit tudnak róla, hogy 6 is külföldi. Tehát mindhárom jugoszlá­viai Robinson — idegen. íme, egy kis körkép Robin­sonról és társairól, akik sok­kal többen vannak, mint azt egy ilyen írásban összefoglal­hatnánk. összeállította: Sebes Tibor Emlékérem Shakespeare születésének 400. évfordulójára Londonban a napokban hoz­ták nyilvánosságra annak az emlékéremnek a tervrajzát, amellyd Shakespeare szü­letésének 400. évfordulójá­ról emlékeznek meg. Az emlékérem Paul Vincze szobrászművész, kdsplasztikus alkotása. A hivatalos brit emlékérem egyik oldalán a költő arcké­pe látható, amelyet Vincze Shakespeare több, közismert portréja nyomán készített — elsősorban a stratfordi temp­lomiban található mdlszobor és az dső Shakespeare íolio- kiadások metszetei nyomán. Az érem hátoldalán allego­rikus jelenet ábrázolja a mú­zsákat. akik a komédia és a tragédia álarcát tartják ke­zükben, előttük az ifjú nemzedéket jdképező alak térdel, bal kezében a tudás fáklyájával, jobb kezében. Shakespeare-kötetet tart.

Next

/
Thumbnails
Contents