Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-23 / 300. szám

Vmtnr mr.ovtt z-fCMm* 1963. DECEMBER 23. HÉTFŐ // A kétség árnyékai Nyugatnémet vélemények a közös Piaci válságról Miután Brüsszelben a hét végén sem sikerült megegye­zésre jutná, Bonniban azt hangoztatják, hogy a közös piaci idegháború ismét tető­fokára hágott, mert nem­csak a tárgyi kérdésekben nincsen egyetértés, hanem még abban sem, hogyan és mikor folytassák tovább a tárgyalásokat. Bonn álláspontja az, hogy a nyugatnémet küldött­ség legkésőbb hétfő es­tig marad még Brüsz- szelben, ha addig sem jön létre a megegyezés, akkor a tárgyalá­sokat a jövő év januárjá­ban keli tovább folytatni. A bonni kormány ellenzi a fran­ciáknak azt a követelését, hogy karácsony és újév kö­zött ismét üljenek össze a miniszterek Brüsszelben. Bonn arra hivatkozik, hogy Er­hard kancellár és Schräder külügyminiszter ebben az időpontban Amerikában lesz majd, s távollétükben nem hozhatnak a nyugatnémet ér­dekeket messzemenően érintő döntéseket. A nyugatnémet álláspont szerint helyesebb, } ha most szünetet iktatnak be az izgatott légkörű tár­gyalásokba és az új eszten­dőben, „lehiggadt fővel” ül­nek le majd ismét a tár­gyalóasztalhoz. Diplomáciai körök véle­ménye szerint Bonn azért is szeretné áttolni a döntése­ket a jövő . évre, mert így Erhardnak és Schrödernek módja lenne arra, hogy köz­ben tanácskozzék Johnson el­nökkel, aki december 27-én és 28-án texasi farmján lát­ja majd vendégül a nyugat­német államférfiakat. .,A Közös Piac legsúlyo­sabb válságát éljük át” — emelj ki elsöoldalas címében a Welt am Sonntag és hang­súlyozza: ,.A brüsszeli tárgya­lásokon a kölcsönös bizal­matlanság szelleme uralko­dik”. A kormánypárti Rheinische Post ,.A kétség árnyékai" cí­mű vezércikkében rámutat arra, hogy a brüsszeli civalsodás „Ne cs háborús készülődésben versenyezzünk' Grecsko marsall cikke a Krasznaja Zvezdában A vasárnapi Krasznaja I rizsi tanácsülésén — Zvezda közli Andrej Grecsko tódik a ellik. — A marsall cikkét, amelyben a varsói szerződés egyesített fegyveres erőinek parancsnoka az SZKP decemberi plénumá­nak, a Legfelsőbb Tanács leg­utóbbi ülésszakának eredmé­nyeivel foglalkozik. Grecsko kommentálja az ülésszak ha­tározatát. amely szerint 600 millió rubellel csökkentik a Szovjetunió hadikiadásait és "megállapítja: a népek úgy ér­tékelik ezt a döntést, mint a szovjet kormány további lépé­sét a nemzetközi feszültség enyhítésében. A népek ismét meggyőződhetnek róla, hogy a Szovjetunió nem a fegy­verkezési hajsza, hanem a hadikiadások csökkentése útján halad és a nyugati hatalmakkal nem a háborús készülődésben, ha­nem a béke útján kíván ver­senyezni. — Egészen más álláspont jutott kifejezésre a NATO pá­foly-ta- Nyugat egyes katonai vezetői olyan beszédeket tartottak Párizs­ban, amelyekből kiviláglik, hogy nem a béke, hanem a há­borús lcészülödés a legjobb gondjuk, s továbbra is katonai fölényhez akarnak jutni a Szovjetunióval szemben. Ez az álláspont különösen McNa­mara beszédében jutott kifeje­zésre. Az amerikai hadügymi­niszter ismét a fegyverke­zési verseny híveként lé­pett fel. Ügy látszik arra számít, hogy ily módon el lehet érni a Nyu­gat katonai fölényét, még' le­het rémíteni a Szovjetuniót. Grecsko az effajta kárdesör- tetésre válaszolva kijelenti': „A Szovjetunióban ma is, a jö­vőben is bőségesen rendelke­zésre áll minden, amire szük­ség van bármilyen agresszor megzabolázásához”. Holland minisztertanács a közös piaci álláspont meghatározására A holland minisztertanács vasárnap rendkívüli ülést tartott, hogy meghatározza a Közös Piac brüsszeli tanács­kozásain tanúsítandó holland magatartást. A brüsszeli ér­tekezleten részt vevő holland miniszterek a minisztertanács ülésére hazautaztak Hágába. A vasárnapi ülésre a hír- ügynökségek szerint azért ke­rült sor, mert a holland kül­döttségen belül nézeteltéré­sek támadtak a mezőgazdasági termékek importjára vonat­kozó egyes rendelkezések miatt. Luns külügyminiszter, a küldöttség vezetője, . a né­zeteltérések elsimításán fá­radozik, hogy egységes kül­döttséggel térhessen vissza Brüsszelbe, ahol a tárgyalások hétfőn folytatódnak. Nincs új a nap alatt Engedjék meg, hogy plagizáljak, méghozzá a Lu­das Matyiből lop­jam el a közis­mert mottót: az újszülöttnek min­den vicc új. Vi­szont nem viccet szeretnék mesélni, hanem a zsenge, velem egy nem­belieknek elmon- da ni, hogy nem ők álltak először a világon tükör elé óriásivá tupí- rozott fejjel. Én is az édes­anyámtól hal­lottam először a kreppelésröl. Ez pedig semmi más. mint a tupír őse. Akkoriban su- tővassal ..kolmiz- ták” hajukat a nők. maid ugyan­úgy. mint most. tükör elé áll­tak. sűrű fésű­vel, keserves fá­radsággal egyet­len gubanccá tép­ték a hajukat. Ez volt a „kreppe­lés”. És ugyan­úgy. mint most, az akkori kis sül­dők is minden­áron felnőtteknek akartak látszani. Ez a vágy ve­zérelte a négy lánytestvért, ami­kor egy havas, téli délutánon ön­magukat szín­házzal szórakoz­tatták. Anyámat — a legkisebbet — kinevezték ki­rálynőnek. — A királynő­nek gyönyörű fri­zura kall — álla­pították meo egy­hangúan. Mind a hárman nekiáll­tak kibontani anyám térdig érő, vastag copfját, sü- tötték-égették vas. sál, majd utá­na fésűvel hatal­mas koronává kreppelték. Egy­szerűen csodálatos volt. Addig-addig gyönyörködtek, míg elrepült az idő, s közeledett az est. S ha megérkeznek a szülők. jaj. mi lesz? Csekély félórai kétségbeesett harc után ott állt szegény anyám tizennégy évesen ollóval tövig nyírt haijal. Szép lányok, tu- pírnzók vigyázza­tok. nehogy így járjatok! (k. m.) igazi oka a Párizs és Bonn közötti együttmű­ködés megromlásában rejlik. A lap a többi között így ír: ,.A nyugatnémet—francia vi­szonyra a kétség veti rá árnyékát. Bárhogy is vég­ződjenek a brüsszeli tárgyalá­sok a Közös Piac jövőjéről — egy dolgot máris bizto­san ki lehet mondani: — a barátság Bonn és Párizs kö­zött a legjobb esetben is im­már csak egy olyan vé­kony falhoz hasonlítható, amely összeköti ugyan, de a fontos politikai kérdések­ben nem hozza közelebb egymáshoz a két partnert. Az agrárpiaci rendszabályok és a Kennedy-menet ügyében ki­robbant közös piaci válság elsősorban német—francia vál. ság.” Ben Bella beszéde Csou En-laj kínai miniszter- elnök fogadást adott Ben Bella algériai köztársasági elnök tiszteletére. A fogadáson Ben Bella beszédet mondott. Be­szédében síkraszállt a külön­böző országok közötti békés együttélés, a nemzetközi lég­kör további enyhítése mellett. Leszögezte: az algériai demok­ratikus és népi köztársaság té­nyekkel kívánja bizonyítani aktív részvételét a nemzetközi helyzet enyhülésére irányuló törekvésekben. Ben Bella ki­jelentette, hogy a békés együttélés elvi fontosságú té­tel, éppen Algériában, ahol új társadalmi rendet akarnak te­remteni. Hozzáfűzte, hogy az ázsiai és afrikai népek számá­ra a békés együttélés szorosan összefügg függetlenségük to­vábbi erősítésével, s azzal, hogy nagyobb súlyt akarnak kapni a nemzetközi életben. Befejezésül Ben Bella szót emelt a népi Kína ENSZ-jo- gainák helyreállítása mellett. február közepén választja meg új elnökét a szociáldemokrata párt Bonnban bizonyosra veszik Willy Brandt megválasztását A szociáldemokrata párt ve­zetősége február 15-re és 16-ra rendkívüli pártkong­resszust hívott össize Bad Godesbergben. A rendkívüli kongresszus egyetlen tárgya: az elhunyt OUenhauer utód­jának megválasztása. Bonni politikai körökben szinte tel­jesen biztosra veszik, hogy a rendkívüli kongresszus Willy Brandtot választja meg az SPD új elnökének. A találgatások fő témája ezzel kapcsolatiban inkább csak az, vajon Brandt ebben az esetben feladja-e nyugat­berlini polgármesteri tisztét, avagy pedig továbbra is Nyugat-Berlinben marad ■— legalábbis az 1965-ös válasz­tásokig. Szociáldemokrata körökben azt mondják, hogy Brandt megválasztása esetén is meg akarja tartani a nyugat-ber­lini polgármesterséget. Tisz­tában vannak azonban azzal, hogy a döntés nemzetközi jogi szempontból is bonyodalma­kat okozhat, hiszen Nyugat- Bér l.in nem tartozik az NSZK-hoz. Ugyaniakkor az SPD tagsága körében is so­kan követellik, hogy Brandt elnökké való választása ese­tén költözzék át Nyugiait- Berlinből B-onnba, mert hi­szen különben képtelen lesz ténylegesen vezetni a pántot. Fogadás Havannában Ibamiri tiszteletére Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke Fi­del Castro miniszterelnök meghívására Kubában tartóz­kodik. Tiszteletére a Kubai— Spanyol Baráti Társaság nagy­szabású fogadást rendezett. A fogadáson mondott lelkes hangú beszédében Ibárruri el­mondta. hogy a Szovjetunió­ból érkezett Kubába, abból az országból, amely 1917-ben megnyitotta az emberiség szá­mára az utat a szocializmus­hoz. „Ennek az országnak a politikájában — tette hozzá — ékesen megnyilvánul a ro- konszenv a kubai forradalom iránt, ez az ország állandóan védelmezi Kubának a függet­len és szuverén államiságra irányuló jogát.” Jegyzőkönyvet írtak alá a magyar-lengyel kulturális együttműködési munkaterv bővítéséről Vasárnap délután a Kultu­rális Kapcsolatok Intézetében ünnepélyesen aláírták a ma­gyar—lengyel kulturális együttműködés 1963—1964. évi munkatervének kiegészítő jegyzőkönyvét. Az okmányt magyar részről Pataki János, a Kulturális Kapcsolatok In­tézetének főtitkára, lengyel részről Tadeusz Danilowicz, a lengyel külügyminisztérium kulturális és tudományos együttműködési osztályának helyettes vezetője írta alá. Az aláírt jegyzőkönyv né­hány kiemelkedő kulturális eseménnyel bővíti az 1964. évi magyar—lengyel kulturális csereprogramot. Washingtoni hírek Szombaton, egész napos hu-1 zavona után nem sikerült sza- > vazásra bocsátani az amerikai i képviselőházban a külföldi se­gélytörvénynek a két ház! egyeztető bizottsága által ko­rábban jóváhagyott módosi- { tást. A házszabálybizottság ugyanis nem volt határozatké­pes. mivel a köztársaságpárt tagjai bojkottálták a bizottság ülését. Szombaton este Johnson el­nök 75 perces megbeszélést tartott Dean Rusk külügymi­niszterrel és McNamara had­ügyminiszterrel. A megbeszé­lésen jelen volt Mccone, a Központi Hírszerző Hivatal igazgatója és Bundy, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. A tanácskozás után McNa­mara a sajtó képviselőinek rö­viden beszámolt a közelmúlt­ban tett dél-vietnami útjáról, s többek között elmondotta, hogy az utóbbi hetekben a Vietkong fokozta katonai te­vékenységét, Közölte, hogy részletesen áttanulmányozták az amerikai katonai tanács­adók 1964-re szóló hadművele­ti terveit. A hadügyminiszter végül kijelentette, reméli, ezeket a terveket valóra lehet váltani. Johnson elnök szombaton magasszintű kormánybizottsá­got alakított, amelynek élére | Walter Heilert, a gazdasági I szakértők elnöki tanácsának I vezetőjét állította. A bizottság ■ feladata, hogy számba vegye a ; katonai kiadásokban bekövet­kező változások gazdasági vo­natkozásait. Johnson elnök szombaton | törvényt írt alá, amely 1,5 milliárd dollárt irányoz elő hazai és külföldi katonai ob- | jektumok létesítésére. IXem s&uímmI felejteni! Miért maradt meg Miért maradt meg az a ka_ nál? Miért éppen az maradt meg? És az a húsdaráló, mel­lette a rozsdás villával? Há­nyódik az út porában, a kanál, a húsdaráló és a villa. Ügy, ahogy akkor kiszórták a ba­tyuból. Talán csak annyi vál­tozott: gyenge, erőtlen fű sar­jadt körülöttük. Az ember nem tud mozdulni mellőlük. Nézzük a hitvány, olcsó por­tékát —, alig kerülhettek vala­mikor is néhány krajcárba, értékük nincs. Csak emlékük. Valaki, akit ismertünk hagy­ta el, emlékeztetőül. Lehet, hogy Benedek néni? Vagy Ju­liska néni vigyázott idáig rá­juk? Egészen bizonyos. Ö nagyon pedáns asszony volt. Konyhájában a rezek mint megannyi tükör ragyogtak. Egyik sincs már. Nyunyóka sincs, eltűnt a kis bátyújával. Hogy vitte a hátán, hogy gör­nyedt ötéves háta! Csak szép, kreol arcocskáját emelte fel néha anyukájára és mondta: fáradt vagyok. Azután néhány perc múlva ismételte, de vá­laszt akkor sem kapott. Zsu­zsa nem volt olyan szép, mint Nyunyóka, haja élénken piros- lott, de ötévesen is okosan, értelmesen hallgatott, mintha tudta volna, hogy neki úgy ítéltetett: hallgatni kell. Ez a kanál és a húsdaráló borzasztó. Két esztendeje lát­tam az auschwitzi emlékek között. Mellettük tócsa állt, épp úgy, mint akkor 1944-ben. Most azonban egy csont, ki tudja milyen csont, úszkált benne. Vezetőnk azt mondta: itt máglyán égettek el embere­ket, akiknek nem jutott hely a krematóriumban, majd a nyomok eltüntetése céljából vízzel árasztották el a helyet. Itt vetődik fel időnként egy- egy csont. Már ritkák, puhák, mállottak. Senki nem tudja meg: apák vagy anyák tetemé­ből maradtak-e? A múzeumban mintha Karo- linka néni és Lajos bácsi fényképét láttam volna. Vagy csak hasonlítottak valakihez? Név nincs a kép alatt. A ne­veket őrző kötetekben lehetne kutatni. Talán néhány isme­rősre ráakadnánk, akiket ak­kor. azon a füstös, kísérteties éjszakán, láttunk utoljára. Mi­nek kutatni a könyvekben? Valamennyien ismerősök, ku­tatás nélkül is: lengyelek, né­metek, bolgárok, görögök. Ül­dözöttek. Hány millióan vol­tak! Az auschwitzi hóhérok egy csoportjának perét tárgyalják most Frankfurtban. Élnek még és ott ülnek a törvényes bírák előtt Robert Mulka és Kari Höcker, dr. Willi Frank, dr. Ludwig Schatz SS-orvosok. Dr. Viktor Caperius, a halál­tábor gyógyszertárosa, egy sereg volt SS-tiszt. altiszt. S míg a bíróság sorolja hosszú bűnlajstromukat, emlékeink újraélednek. Akik ott jártunk a haláltá­borban és kevesen visszajöt­tünk, nem rohanhatunk Frankfurtba. Nem hívtak ta­núnak. Pedig de sokat tudunk! S nem hívhatják meg Jóskát, mert már nincs. Margit nénit, aki Jutkával botorkált a kam­rába, hogy Hans Stark — aki most a bíróság előtt nem tu­dom, hányadik vádlott — rá­juk eressze a gázt. Hivatalo­san: a Zyklon-b-gázt. Nyunyó­ka sem lehet ott. Ma már nagy lány lenne. Talán egye­temista, mert ma már lehetne. Szigorlatra készülne és udva­rolnának neki, gyönyörű kis­lány volt. Lacika is hangosab­ban beszélne ott Frankfurtban, mint amikor még iskolás volt. Hányán szeretnék régen el­felejtett „ügy”-nek. lezárt kor­szaknak tűnni Auschwitzot. Elfelejteni "Tibit, Lajos bácsit és Dódét... De nem lehet. Fá­radtan, tengernyi munkától el­csigázva éjszakánként mi, fel­nőttek még sikoltozunk. Bú­junk szeretteinkhez: már me­gint Auschwitzban jártunk, már megint üldöz az SS ... S bár felébredünk, értjük hoz­zátartozóink védő, nyugtató szavát. — nem hisszük, mert még halljuk az SS üvöltését és a régi barátok, ismerősök, ro­konok jaját: „Ne vigyétek el Karit!” „Hová viszitek az anyám?” És bármilyen csodálatos, Mengele dr. még nincs a vád­lottak között. Még vannak, akik bujtatják. Akadnak, akik szöktetik, hogy éljen a földön ilyen hóhér, ilyen féreg, amely egy-egy kézmozdulattal intézte el milliók sorsát. — Links! — Rechts! — s a vörös tűz- fénynél hosszú sorok kígyóz­tak és senki nem tudhatta ak­kor még, kinek szánták, kinek mérték az azonnali halált és kinek a lassú gyilkosságot. Nyugat-Berlinben éppen ezekben a napokban a revan- sista szövetség elnöksége ta­nácskozik és közben Frank­furtban folyik a fasiszták pe­re ... Vannak, akiknek nem volt még elég! Akik újabb szörnyűségeket akarnak. S bujtatják Mengelét, a szörny- szülött hóhért. Végig kellene járni a világot és keresni minden jóindulatú embert. Beszélni, magvarázni nekik, mi volt: és mi történik, az éledő revansisták mit akarnak. Nyunyóka. Tibi, La­cika helyett tanúskodni, kik a frankfurti vádlottak. Vala­mi nagy lámpást kellene gyúj­tani, bevilágítani minden sa­rokba, hátha meglelnénk Men­gelét és társait, akik nem ta­nultak. Akiknek nem volt elég. Akik a béke ellen es­küdtek. Minden derék ember­rel össze kell fognunk ellenük; sürgősen, most, azonnal, ne­hogy levegőhöz jussanak és meneküljenek. Nem a halot­takért. Az élőkért. Hogy ne kelljen ötéves korban úgy meghalni, hogy érdemes sem volt élni. Ne kelljen úgy meg­ízlelni a tudást, hogy félni kelljen, elveszik a jogot az is­kolától. S úgy élni. hogy re­megni kell len a gyermekért, a szülőért: hátha elviszik és Hans Stark ismét a gázkamra felé indulhat ___ T izennyolc esztendővel a há­ború után. Még mindig sokan vannak, akik elbújtak az igaz­ságszolgáltatás elől és élnek, élni mernek, van joguk élni... De akik tudjuk, mit műveltek, mi bűn terheli egy életen át lelkűket — ne engedjük ismét feltámadni őket! Az amerikai külügyminisztérium fenyegetése a diákokhoz Washingtoni jelentések sze­rint az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának képvise­lője kijelentette, ha amerikai diák Kubába utazik, „azt bű­nözőként bíróság elé lehet állí­tani”. A külügyminisztérium Eut&n n tßiici íh 02«! tu Cyrus Eaton, ismert ameri­kai nagyiparos clevelandi nyi­latkozatában sürgette, hogy az Egyesült Államok fokozza a kereskedelmet a Szovjetunió­val és a Kínai Népköztársaság­gal. „Minél előbb építjük ki a kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal, annál jobb” — hangsúlyozta Eaton. „Optimista vagyok és úgy vé­lem, hogy a kereskedelmi meggondolások végül is kellő befolyásra tesznek szert.” Versenyezzünk inkább a fegyverkezés csökkentésében, mint a fegyverkezés fokozd, sában. A fegyverek alkalma­zása katasztrófa lenne mind­két fél számára” — hangoz­tatta Cyrus Eaton. képviselője hozzáfűzte, hogy értesülései szerint a bostoni egyetemről és más amerikai főiskolákról diákcsoportok akarnak Kubába utazni a ka­rácsonyi szünet idején. A figyelmeztetés nyilvánva­lóan azért hangzott el, hogy ne ismétlődjenek meg fiatal amerikaiak kubai utazásai. Ez év nyarán ugyanis ötven ame­rikai diák a hatóságok által támasztott akadályok ellenére a helyszínre utazott, hogy lás­sa a forradalmi Kuba életét. A fiatalokat elragadtatással töltötték el a kubai népnek a népművelés, a kultúra és a gazdasági élet területén elért sikerei. Az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizott­ság pedig hadjáratot indított az utazás részvevői ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents