Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-21 / 298. szám

4 1963. DECEMBER 21, SZOMBAT Pillanatfelvétel ¥; jf $*' ?- a . '.íí'sijiaiaK;» tíj, gyönyörű légipályaudvar Moszkvában. A három egy­formán 11 emelotes épületben minden megtalálható, ami a korszerű légiforgalomhoz szükséges. Közel 603 vendéget befogadó szálloda, óriási étterem, váróterem, poggyász­megőrző terem és sok minden más. Képünkön a légi­pályaudvar száilodaépüleie Moszkva: mínusz 18 fok! Kicsit fáznak az itt tanuló afrikai diákok. De azzal vigasztalódnak, hogy hazájukban nincsen hó A moszkvai csöppségeknek csak az arcocskájuk látszik ki. így már finom dolog a szánkózás A Szovjetunióban igen népszerű a dzsessz. Kitűnő zene­karok, énekesek egész sora működik. Igen kedvelt dzsessz- énekesnő a leningrádi Edit Fjcha. Pillanat felvét,: lünk fel­lépése előtt készüli az öltözőjében ”'&€ís4ttB Karácsonyi történet ... Meg keli adni: áldott tossz ember volt az üregem! Dárius kincsét is elitta volna, ha ráteheti a kezét. A fene tudja, hogy csinálta, de het­ven esztendőn keresztül min­dig sikerült a dolog könnyebbik végét megfognia. Nem hiába volt a jelszava, hogy „inkább az unalom öljön meg, mint a munka” — úgy is élt. Min­dent elvállalt, amiből pénz ígérkezett, de szakmát hét év­tized alatt sem tanult. Volt ha­rangozó, piaci árus, részletes ügynök, újságkihordó, utca­seprő — a seprűt eladta, az árát elitta —, kályhafűtő úri­házaknál, kutya sintér; egy időben vasútnál is dolgozott, abból gondolom, mert cimbo­rái akkoriban állomásfőnöknek csúfolták. Általában tizen voltunk testvérek. Azért mondom így, hogy általában, mert ez volt a stabil létszám: ha időnként meg is halt egy gyerek torok­gyíkban, vagy vízbefúlt, ha­marosan jött helyette az után­pótlás. Anyámra nem is em­lékszem másképp: vagy vá­randós volt, vagy szoptatott. A nagyobbak már rég meghá­zasodtak, anyám még mindig nem fogyott ki a pályásokból. Manapság, ha néha össze­jövünk testvéreimmel, ma­gunk is elcsodállcozunk: tu­lajdoniképpen, hogy marad­tunk mi életben? Hogy bírtuk ki azt az egészet, amit úgy ne­veznek: gyermekkor? Volt időszak, amikor hónapokig csak kecsketejen éltünk. Más­kor fagyos !krumplin vészeltük át a telet. Tízünknek volt egy pór cipője, s mindig az húzta, fel, akit a tanító ki­csapással fenyegetett— iskola- kerülésért. Hatéves korunkig nem volt gond a gardróbunk­ra: fiúk, lányok, egy szál pen- delyben jártunk. A pejidely térdig ért, alatta csak az volt, amivel a természet felruházott bennünket. Nem mondom, a jóságos tár­sadalom nem feledkezett meg teljesen rólunk. Karácsonykor mi is ott álltunk, a sorban, áhöl a hosszú őszhajú úriasz- szonyok szeretetcsomagot osz­tottak. A csomagban egyszer rongyos harisnyát, máskor drótkeretes fülvédőt találtunk a hat szem szaloncukor, meg a marék héjas dió mellett. Sze­rettük ezeket a csomagokat, mert nem volt bennük sem­mi, amit apánk eladhatott vol­na. Emlékszem, a fülvédőt egyszer megpróbálta, de nem akadt rá vevő. Az a karácsony, amiről most beszélek, különösen megma­radt az eszemben. Akkor már négyen dolgoztunk a tíz gye­rek közül. A bátyám kifutó volt egy péknél, két húgom pirított tökmagot árult, a Köp­ködőnek becézett moziban, én pedig ablaktisztító lettem. De­cember elején összebeszéltünk, hogy nem adjuk haza az egész fizetésünket, s olyan kará­csonyt csapunk, amilyet még nem látott a Krizsán-család. Anyámat is beavattuk a ter­vünkbe, rá a sütés-főzés fel­adata várt. Váltig restelkedett is szegény, hogy lapos lett az ünnepi kalács; hiába, elszo­kott már a fehér liszttől, da- gasztástól. Kiszámítottuk, mi a legolcsóbb, s két kiló sertés fejhúst, meg marhafarkat vet­tünk. A farkat húslevesnek, grízgaluskával, a főtt fejhús­hoz tormát is szerzett a bá­tyám valahonnan. Italról én gondoskodtam: három üveg sört kaptam potyán a Hangyá­ban, ráadásként az ünnepi ab­lakpucolásért. Karácsonyfát is vettünk, vagyis egy jó nyaláb fenyőgallyat. Fél éjszakán dró­toztuk fel bodzanyársra a bátyámmal. Szaloncukorra úgy tettünk szert, hogy a tiszte- letes asszony — apám éppen a harangozó mesterséget űzte akkoriban — adott egy fél ki­lónyit, tavalyi fenyőfájukról: a gyermekei ugyanis nem sze­rették. Olyan száraz volt, mint a kő, de nálunk így is elfogyott. Az üzletben kaptam színes csomagoló papírt, sza­kadt sztaniolt is, abból csinál­tunk díszeket: papírláncot, csillagot. Anyám perccet sü­tött a karácsonyfára, s a Icoszt- pénzből egy kiló hullott almát vásárolt. Apró, férges almák voltak, de kifényesítve egészen jól mutattak az ágak között. Apám — szokása szerint — akkor is ittasan jött haza. Hol járt, miből ivott? Csak ő tud­ta. A húsleves, meg az ecetes torma fűszeres illata már az ajtóban működésbe hozta fel­tételes reflexeit. Nedvesség­től gőzölgő télikabátjában —; saját ruháit sosem adta el! —! pityókás meghatottsággal ölel-' getett végig bennünket, de félszeme eközben is a tűzhe­lyen járt. Anyámat a szokat­lan gyengédség felvillanyozta. Gyerekes izgalommal gyújto­gatta a gyertyákat, s mint kot- ló a csibéit, úgy terelgetett bennünket a karácsonyfa alá. Kisebb testvéreim áhítattól — és némi félelemtől — tágra nyílt szemmel bámulták a so­sem látott, fényes ragyogást. Pupillájuk tisztán tükrözte vissza az olcsó gyertyák apró lángjait. Az áhfíatos csöndnek apám vetett véget, akiben — bár a református egyház harnngnzó- ja volt — most felébredt a hit­hű katolikus. Katonás vezény­szóval térdre parancsolt ben­nünket, s féldeciktől megvi­selt, reszel ős hangon kezdett hálát adni a szegények oltal- mazójának a gazdag karácso­nyért. Buzgó imája elvetett minden sablont, megkötöttsé­get. Valahogy így hangzott: „Drága jó Szűzanyám, mé­lyen tisztelt boldogságos Má­ria! Én, Krizsán Imre, aláza­tosan megköszönöm neked, hogy kedves feleségemmel, Krizsán Imréné. született Pa- tuska Jolánnal együtt, egész esztendőben megoltalmaztál. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK üjtiSédljöHair«? Lesz munka télire A termelőszövetkezetekben sokfelé gondot okoz, milyen munkalehetőséget teremtsenek télen a tagságnak. A dánszent- miklósi Micsurin Tsz-ben elő­reláthatólag megoldották ezt a problémát. Külső munkát nem vállaltak, hanem a tsz- ben találtak különböző alkal­makat a keresetre. Az erdőben és a dülőutak melletti fákon jelentős jégkár keletkezett. Aj letört gallyakat most a tagok felesben összegyűjtik. Az ál­lattenyésztés. a beiső szállítá­sok és a raktári munka a Mi­csurin Tsz valamennyi tagjá­nak megfelelő elfoglaltságot biztosít. Nagykőrösön a Petőfi Terme­lőszövetkezet nőtanácsa ren­dezésében megtartott „öregek napján”. A távol lakókat ko­csin hozták be a kultúrterem­be, ahol megvendégelték a meghívottakat és felelevenítet­ték velük a régi emlékeket, amelyek még a termelőszövet­kezet megalakulásához fűződ­nek. Játékvár a bölcsőde udvarán 15 ezerre! többen jutottak az Idén SZOT-üdüléshez, mint tavaly Elkészült az 1963. évi SZOT- üdülések mérlege. Az egyen­leg igen kedvező: az idén IS 000-rel többen jutottak a SZOT révén kedvezményes üdüléshez, mint az előző esz­tendőben: több mint 200 000 felnőtt és 40 000 gyermek. Csu­pán a külföldi üdülések kate­góriájában nem sikerült száz­százalékosan teljesíteni a ter­vet. Az emlékezetes fekete- h i m! ő~m e g be t egedés miatt ugyanis két pozsonyi és egy aldunai hajókirándulást, va­lamint egy Szovjetunióba ter­vezett turistautat el kellett ha­lasztani, de jövőre ezt is pó­tolják. A SZOT üdültetési főigazga­tóságán örömmel állapították meg, hogy bizonyos vonatko­zásban megváltozott a dolgo­zók szemlélete. Egyre népsze­rűbbekké válnak most már az eddig kevésbé „felkapott” üdülők is, mert a dolgozók las­san rájöttek, hogy a SZOT többéves szívós és céltuda­tos munkája nyomán ma már a Dunakanyar és a Balaton- jf környék kevésbé ismert üdü­lőiben is ugyanolyan kellemes, kényelmes és kulturált a pihe­nés. mint a régóta nagyhírű létesítményekben, például a Galyatetőn. Lillafüreden, Sop­ronban stb. Kivétel nélkül minden üdü­lőben van már televíziós ké­szülék és lemezjátszó, csak­nem mindenhol rendszeresí­tették a magnetofont is. a régi típusú rádiókat pedig korsze­rűekre cserélték át. Tovább gyarapodott a könyvtárak ál­lománya is. A SZOT ebben az évben 300 000 forintért vásá­rolt az üdülők számára új szépirodalmi és népszerű tu­dományos ismeretterjesztő műveket. A szórakoztató mű­sorokon kívül a TIT közremű­ködésével az idén 1200 isme­retterjesztő előadást tartottak művészettörténeti, helytörté­neti. természettudományi stb. témákból. A Balatonnál vitor­lások állnak rendelkezésre, s ebben az évben a magyar ten­geren 74 000 beutalt tett hajó- kirándulást részint a SZOT vitorlásaival, részint a MA- Hl ART-tói bérelt hajókkal. (MTI) Édesség mindéi mennyiségben Cegléden a Rákóczi úti Édességbolt kétségkívül a leg­felkapottabb ezekben a na­pokban. A vevők elégedettek: mindenféle édességből, szalon­cukorból, karácsonyfadíszből igen sok van a polcokon. Rendkívül kapósak voltak a j napokban a desszertdobozok. Szaloncukorból is sok-sok má­zsát adtak el, pedig még az utolsó napokban is jelentős érdeklődésre számítanak. MOMORoViagjCB „HOLINA" ÉS „RIKAROA:. A Vecsés és Környéke Házi­ipari Szövetkezet exportra is nagyon sok szép női fehérne­műt készít. Rendkívül közked­velt külföldön például a ve- csési háromrészes „Holina” pi- zsamagamitúra. Eláruljuk azt is. hogy a „Rikarda” név ugyancsak egy különleges pi­zsamakreációt takar. Kétezer forint A monori Uj Élet Tsz a he­lyi József Attila gimnázium KISZ-szervezetének 2 ezer forintot juttatott. Az összeget a diákok őszi mezőgazdasági munkái fejében fizették ki. Két általános iskolának össze­sen 1000 forintot utalt ki a termelőszövetkezet, hasonló okokból. “3*i ÖREGEK NAPJA Huszonnégy termelőszövet­kezeti nyugdíjas vett részt ( A nagykőrösi városi böl- ! csődé udvarán áll egy já­tékvár. Hosszú története van ennek. Egy brigádnak kö­szönheti létét, nevezetesen a konzervgyár 2-es telepének Béke és barátság rakodó- brigádjának. A Kőházi Ferenc vezette kis kollektíva 1961- ban alakult és már a kö­vetkező esztendőben elnyer­te a „szocialista” címet. Naplójukban megörökítették a többi között a bölcsőde ud­varán épített játékvárat, amit kedvtelésből emeltek. Ugyanilyen kedvtelésből hoz­ták rendbe egy beteges asz- sgony düledező fásszínét. Amá pedig a gazdasági munkát illeti, nem lehet rájuk pa­nasz. Rendszeresen eleget tesznek tervüknek. Részt vesz­nek kulturális megmozdulá­sokon is, a brigád tagjainak többsége a konzervgyár ének­karában tevékenykedik. Már a harmadik napló telik meg Kőházi Ferenc brigádjának eseményeivel. Bizonyára a következő kötetek is sok kedves élményről, szép si­kerről tanúskodnak majd. Diákok segítettek a tüdőszűrésnél A megyei egészségügyi szakiskola KISZ-szervezete rendkívül lelkiismeretes se­gítséget nyújtott a közel­múltban megtartott tüdőszű- rések lebonyolításánál. Va- lamennyien legalább 12—13 órát áldoztak erre, de van olyan is köztük, aki tizenhe­tet. A szakiskola tanulói egyébként valóságos kis ta­nulmányi versenyt folytat­nak: a tanulócsoportok ugyan­is kihívták egymást, melyi­kük ér el jobb előmenetelt. Részt vesznek a diákok az ifjúság a szocializmusért mozgalomban is. Tavaszra újabb társadalmimunka-akció- kat terveznek. í í \ Csak azért is f I í | Szép kis megyénkben j; í száznyolcvankilenc község jí | létezik. Száznyolcvankilenc 'j községnek száznyolcvan- 0, í kilenc tanácselnöke, elnök- ^ | helyettese, titkára, pártiit-1 £ kára és legalább ugyaneny- ^ C. nyi tsz-elnöke van. Belőlük í y A f, legalább száztizenháromban j | örömmel, imigyen fogad- | nak: A, itt a sajtó! Mire | | kíváncsi a Pest megyei \ \ Népújság? í ? 'j Ilyenkor száztizei*á- > í y f remszor érzem, hogy fe- j v jem felett kering a menny­'< dörgős istennyila. Mert -í ( . í £ ugyebár, nagyon-nagyon j kedves olvasóink, tanács-1 $ elnökök, titkárok, körzeti | ; rendőrmegbízottak és köz- | ^ ségí éjjeliőrök: jj Idestova hét éve, hogy | ; mindennap kora reggel ke- | \ zükbe veszik a P e s t ^ ^megyei Hírlapot! á *. n 1 Űjévi malac helyett azt ;í ; kérem-könyörgöm aján- | ; dókba, hogy legközelebb í f - > >, mar így fogadjanak: á, itt a 2 sajtó! Mire kíváncsiak a j t, í > Pest megyei Hírlapnál? ^ Köszönöm égi Anyánk, hogy erőben, egészségben meg en­gedted érni szent ünnepedet. Köszönöm, hogy megtartottad gyermekeimet, úgymint: if­jabb Krizsán Imrét, Krizsán Jolánt, Krizsán Bélát, Krizsán Juliannát, Kri.. A névsorolvasás ebben a pillanatban véget ért. A karácsonyfán egy cérna­szál elszakadt, egy fényes-pi­ros alma. hangos koppanással a padlóra pottyant, s elgurult. A térdeplő gyereksereg, korra és nemre való tekintet nélkül, az alma után vetette magát. Kezek és lábak összegabalyod­tak, pendely szakadt, pofonok csattogtak a kíméletlen küz­delemben. A pofonokat apám osztogat­ta, igazságosan, hogy minden­kinek jusson belőle. Minden ütés előtt és után dühödte ír­ben szitkozódott. Szidott ben­nünket, az összes szenteket, az Anyát és Gyermekét, sőt. a Gyermek apját és nagyapját is. Nem annyira az átkok, mint inkább a pofonok hatá­sára a rend aránylag gyorsan helyreállt. Maszatosra mázolt képpel, szipogva másztunk vissza a helyünkre. Kezünket összekulcsoltuk, s az elgurult almát fürkészve hallgattuk tovább a svontán fohászt: ... „Köszönöm neked, Asszo­nyok királynéja, hogy e szent Ünnepen ét élt-italt, szeret-e tét, békességet adtál...” Nyíri Éva

Next

/
Thumbnails
Contents