Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-21 / 298. szám
4 1963. DECEMBER 21, SZOMBAT Pillanatfelvétel ¥; jf $*' ?- a . '.íí'sijiaiaK;» tíj, gyönyörű légipályaudvar Moszkvában. A három egyformán 11 emelotes épületben minden megtalálható, ami a korszerű légiforgalomhoz szükséges. Közel 603 vendéget befogadó szálloda, óriási étterem, váróterem, poggyászmegőrző terem és sok minden más. Képünkön a légipályaudvar száilodaépüleie Moszkva: mínusz 18 fok! Kicsit fáznak az itt tanuló afrikai diákok. De azzal vigasztalódnak, hogy hazájukban nincsen hó A moszkvai csöppségeknek csak az arcocskájuk látszik ki. így már finom dolog a szánkózás A Szovjetunióban igen népszerű a dzsessz. Kitűnő zenekarok, énekesek egész sora működik. Igen kedvelt dzsessz- énekesnő a leningrádi Edit Fjcha. Pillanat felvét,: lünk fellépése előtt készüli az öltözőjében ”'&€ís4ttB Karácsonyi történet ... Meg keli adni: áldott tossz ember volt az üregem! Dárius kincsét is elitta volna, ha ráteheti a kezét. A fene tudja, hogy csinálta, de hetven esztendőn keresztül mindig sikerült a dolog könnyebbik végét megfognia. Nem hiába volt a jelszava, hogy „inkább az unalom öljön meg, mint a munka” — úgy is élt. Mindent elvállalt, amiből pénz ígérkezett, de szakmát hét évtized alatt sem tanult. Volt harangozó, piaci árus, részletes ügynök, újságkihordó, utcaseprő — a seprűt eladta, az árát elitta —, kályhafűtő úriházaknál, kutya sintér; egy időben vasútnál is dolgozott, abból gondolom, mert cimborái akkoriban állomásfőnöknek csúfolták. Általában tizen voltunk testvérek. Azért mondom így, hogy általában, mert ez volt a stabil létszám: ha időnként meg is halt egy gyerek torokgyíkban, vagy vízbefúlt, hamarosan jött helyette az utánpótlás. Anyámra nem is emlékszem másképp: vagy várandós volt, vagy szoptatott. A nagyobbak már rég megházasodtak, anyám még mindig nem fogyott ki a pályásokból. Manapság, ha néha összejövünk testvéreimmel, magunk is elcsodállcozunk: tulajdoniképpen, hogy maradtunk mi életben? Hogy bírtuk ki azt az egészet, amit úgy neveznek: gyermekkor? Volt időszak, amikor hónapokig csak kecsketejen éltünk. Máskor fagyos !krumplin vészeltük át a telet. Tízünknek volt egy pór cipője, s mindig az húzta, fel, akit a tanító kicsapással fenyegetett— iskola- kerülésért. Hatéves korunkig nem volt gond a gardróbunkra: fiúk, lányok, egy szál pen- delyben jártunk. A pejidely térdig ért, alatta csak az volt, amivel a természet felruházott bennünket. Nem mondom, a jóságos társadalom nem feledkezett meg teljesen rólunk. Karácsonykor mi is ott álltunk, a sorban, áhöl a hosszú őszhajú úriasz- szonyok szeretetcsomagot osztottak. A csomagban egyszer rongyos harisnyát, máskor drótkeretes fülvédőt találtunk a hat szem szaloncukor, meg a marék héjas dió mellett. Szerettük ezeket a csomagokat, mert nem volt bennük semmi, amit apánk eladhatott volna. Emlékszem, a fülvédőt egyszer megpróbálta, de nem akadt rá vevő. Az a karácsony, amiről most beszélek, különösen megmaradt az eszemben. Akkor már négyen dolgoztunk a tíz gyerek közül. A bátyám kifutó volt egy péknél, két húgom pirított tökmagot árult, a Köpködőnek becézett moziban, én pedig ablaktisztító lettem. December elején összebeszéltünk, hogy nem adjuk haza az egész fizetésünket, s olyan karácsonyt csapunk, amilyet még nem látott a Krizsán-család. Anyámat is beavattuk a tervünkbe, rá a sütés-főzés feladata várt. Váltig restelkedett is szegény, hogy lapos lett az ünnepi kalács; hiába, elszokott már a fehér liszttől, da- gasztástól. Kiszámítottuk, mi a legolcsóbb, s két kiló sertés fejhúst, meg marhafarkat vettünk. A farkat húslevesnek, grízgaluskával, a főtt fejhúshoz tormát is szerzett a bátyám valahonnan. Italról én gondoskodtam: három üveg sört kaptam potyán a Hangyában, ráadásként az ünnepi ablakpucolásért. Karácsonyfát is vettünk, vagyis egy jó nyaláb fenyőgallyat. Fél éjszakán drótoztuk fel bodzanyársra a bátyámmal. Szaloncukorra úgy tettünk szert, hogy a tiszte- letes asszony — apám éppen a harangozó mesterséget űzte akkoriban — adott egy fél kilónyit, tavalyi fenyőfájukról: a gyermekei ugyanis nem szerették. Olyan száraz volt, mint a kő, de nálunk így is elfogyott. Az üzletben kaptam színes csomagoló papírt, szakadt sztaniolt is, abból csináltunk díszeket: papírláncot, csillagot. Anyám perccet sütött a karácsonyfára, s a Icoszt- pénzből egy kiló hullott almát vásárolt. Apró, férges almák voltak, de kifényesítve egészen jól mutattak az ágak között. Apám — szokása szerint — akkor is ittasan jött haza. Hol járt, miből ivott? Csak ő tudta. A húsleves, meg az ecetes torma fűszeres illata már az ajtóban működésbe hozta feltételes reflexeit. Nedvességtől gőzölgő télikabátjában —; saját ruháit sosem adta el! —! pityókás meghatottsággal ölel-' getett végig bennünket, de félszeme eközben is a tűzhelyen járt. Anyámat a szokatlan gyengédség felvillanyozta. Gyerekes izgalommal gyújtogatta a gyertyákat, s mint kot- ló a csibéit, úgy terelgetett bennünket a karácsonyfa alá. Kisebb testvéreim áhítattól — és némi félelemtől — tágra nyílt szemmel bámulták a sosem látott, fényes ragyogást. Pupillájuk tisztán tükrözte vissza az olcsó gyertyák apró lángjait. Az áhfíatos csöndnek apám vetett véget, akiben — bár a református egyház harnngnzó- ja volt — most felébredt a hithű katolikus. Katonás vezényszóval térdre parancsolt bennünket, s féldeciktől megviselt, reszel ős hangon kezdett hálát adni a szegények oltal- mazójának a gazdag karácsonyért. Buzgó imája elvetett minden sablont, megkötöttséget. Valahogy így hangzott: „Drága jó Szűzanyám, mélyen tisztelt boldogságos Mária! Én, Krizsán Imre, alázatosan megköszönöm neked, hogy kedves feleségemmel, Krizsán Imréné. született Pa- tuska Jolánnal együtt, egész esztendőben megoltalmaztál. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK üjtiSédljöHair«? Lesz munka télire A termelőszövetkezetekben sokfelé gondot okoz, milyen munkalehetőséget teremtsenek télen a tagságnak. A dánszent- miklósi Micsurin Tsz-ben előreláthatólag megoldották ezt a problémát. Külső munkát nem vállaltak, hanem a tsz- ben találtak különböző alkalmakat a keresetre. Az erdőben és a dülőutak melletti fákon jelentős jégkár keletkezett. Aj letört gallyakat most a tagok felesben összegyűjtik. Az állattenyésztés. a beiső szállítások és a raktári munka a Micsurin Tsz valamennyi tagjának megfelelő elfoglaltságot biztosít. Nagykőrösön a Petőfi Termelőszövetkezet nőtanácsa rendezésében megtartott „öregek napján”. A távol lakókat kocsin hozták be a kultúrterembe, ahol megvendégelték a meghívottakat és felelevenítették velük a régi emlékeket, amelyek még a termelőszövetkezet megalakulásához fűződnek. Játékvár a bölcsőde udvarán 15 ezerre! többen jutottak az Idén SZOT-üdüléshez, mint tavaly Elkészült az 1963. évi SZOT- üdülések mérlege. Az egyenleg igen kedvező: az idén IS 000-rel többen jutottak a SZOT révén kedvezményes üdüléshez, mint az előző esztendőben: több mint 200 000 felnőtt és 40 000 gyermek. Csupán a külföldi üdülések kategóriájában nem sikerült százszázalékosan teljesíteni a tervet. Az emlékezetes fekete- h i m! ő~m e g be t egedés miatt ugyanis két pozsonyi és egy aldunai hajókirándulást, valamint egy Szovjetunióba tervezett turistautat el kellett halasztani, de jövőre ezt is pótolják. A SZOT üdültetési főigazgatóságán örömmel állapították meg, hogy bizonyos vonatkozásban megváltozott a dolgozók szemlélete. Egyre népszerűbbekké válnak most már az eddig kevésbé „felkapott” üdülők is, mert a dolgozók lassan rájöttek, hogy a SZOT többéves szívós és céltudatos munkája nyomán ma már a Dunakanyar és a Balaton- jf környék kevésbé ismert üdülőiben is ugyanolyan kellemes, kényelmes és kulturált a pihenés. mint a régóta nagyhírű létesítményekben, például a Galyatetőn. Lillafüreden, Sopronban stb. Kivétel nélkül minden üdülőben van már televíziós készülék és lemezjátszó, csaknem mindenhol rendszeresítették a magnetofont is. a régi típusú rádiókat pedig korszerűekre cserélték át. Tovább gyarapodott a könyvtárak állománya is. A SZOT ebben az évben 300 000 forintért vásárolt az üdülők számára új szépirodalmi és népszerű tudományos ismeretterjesztő műveket. A szórakoztató műsorokon kívül a TIT közreműködésével az idén 1200 ismeretterjesztő előadást tartottak művészettörténeti, helytörténeti. természettudományi stb. témákból. A Balatonnál vitorlások állnak rendelkezésre, s ebben az évben a magyar tengeren 74 000 beutalt tett hajó- kirándulást részint a SZOT vitorlásaival, részint a MA- Hl ART-tói bérelt hajókkal. (MTI) Édesség mindéi mennyiségben Cegléden a Rákóczi úti Édességbolt kétségkívül a legfelkapottabb ezekben a napokban. A vevők elégedettek: mindenféle édességből, szaloncukorból, karácsonyfadíszből igen sok van a polcokon. Rendkívül kapósak voltak a j napokban a desszertdobozok. Szaloncukorból is sok-sok mázsát adtak el, pedig még az utolsó napokban is jelentős érdeklődésre számítanak. MOMORoViagjCB „HOLINA" ÉS „RIKAROA:. A Vecsés és Környéke Háziipari Szövetkezet exportra is nagyon sok szép női fehérneműt készít. Rendkívül közkedvelt külföldön például a ve- csési háromrészes „Holina” pi- zsamagamitúra. Eláruljuk azt is. hogy a „Rikarda” név ugyancsak egy különleges pizsamakreációt takar. Kétezer forint A monori Uj Élet Tsz a helyi József Attila gimnázium KISZ-szervezetének 2 ezer forintot juttatott. Az összeget a diákok őszi mezőgazdasági munkái fejében fizették ki. Két általános iskolának összesen 1000 forintot utalt ki a termelőszövetkezet, hasonló okokból. “3*i ÖREGEK NAPJA Huszonnégy termelőszövetkezeti nyugdíjas vett részt ( A nagykőrösi városi böl- ! csődé udvarán áll egy játékvár. Hosszú története van ennek. Egy brigádnak köszönheti létét, nevezetesen a konzervgyár 2-es telepének Béke és barátság rakodó- brigádjának. A Kőházi Ferenc vezette kis kollektíva 1961- ban alakult és már a következő esztendőben elnyerte a „szocialista” címet. Naplójukban megörökítették a többi között a bölcsőde udvarán épített játékvárat, amit kedvtelésből emeltek. Ugyanilyen kedvtelésből hozták rendbe egy beteges asz- sgony düledező fásszínét. Amá pedig a gazdasági munkát illeti, nem lehet rájuk panasz. Rendszeresen eleget tesznek tervüknek. Részt vesznek kulturális megmozdulásokon is, a brigád tagjainak többsége a konzervgyár énekkarában tevékenykedik. Már a harmadik napló telik meg Kőházi Ferenc brigádjának eseményeivel. Bizonyára a következő kötetek is sok kedves élményről, szép sikerről tanúskodnak majd. Diákok segítettek a tüdőszűrésnél A megyei egészségügyi szakiskola KISZ-szervezete rendkívül lelkiismeretes segítséget nyújtott a közelmúltban megtartott tüdőszű- rések lebonyolításánál. Va- lamennyien legalább 12—13 órát áldoztak erre, de van olyan is köztük, aki tizenhetet. A szakiskola tanulói egyébként valóságos kis tanulmányi versenyt folytatnak: a tanulócsoportok ugyanis kihívták egymást, melyikük ér el jobb előmenetelt. Részt vesznek a diákok az ifjúság a szocializmusért mozgalomban is. Tavaszra újabb társadalmimunka-akció- kat terveznek. í í \ Csak azért is f I í | Szép kis megyénkben j; í száznyolcvankilenc község jí | létezik. Száznyolcvankilenc 'j községnek száznyolcvan- 0, í kilenc tanácselnöke, elnök- ^ | helyettese, titkára, pártiit-1 £ kára és legalább ugyaneny- ^ C. nyi tsz-elnöke van. Belőlük í y A f, legalább száztizenháromban j | örömmel, imigyen fogad- | nak: A, itt a sajtó! Mire | | kíváncsi a Pest megyei \ \ Népújság? í ? 'j Ilyenkor száztizei*á- > í y f remszor érzem, hogy fe- j v jem felett kering a menny'< dörgős istennyila. Mert -í ( . í £ ugyebár, nagyon-nagyon j kedves olvasóink, tanács-1 $ elnökök, titkárok, körzeti | ; rendőrmegbízottak és köz- | ^ ségí éjjeliőrök: jj Idestova hét éve, hogy | ; mindennap kora reggel ke- | \ zükbe veszik a P e s t ^ ^megyei Hírlapot! á *. n 1 Űjévi malac helyett azt ;í ; kérem-könyörgöm aján- | ; dókba, hogy legközelebb í f - > >, mar így fogadjanak: á, itt a 2 sajtó! Mire kíváncsiak a j t, í > Pest megyei Hírlapnál? ^ Köszönöm égi Anyánk, hogy erőben, egészségben meg engedted érni szent ünnepedet. Köszönöm, hogy megtartottad gyermekeimet, úgymint: ifjabb Krizsán Imrét, Krizsán Jolánt, Krizsán Bélát, Krizsán Juliannát, Kri.. A névsorolvasás ebben a pillanatban véget ért. A karácsonyfán egy cérnaszál elszakadt, egy fényes-piros alma. hangos koppanással a padlóra pottyant, s elgurult. A térdeplő gyereksereg, korra és nemre való tekintet nélkül, az alma után vetette magát. Kezek és lábak összegabalyodtak, pendely szakadt, pofonok csattogtak a kíméletlen küzdelemben. A pofonokat apám osztogatta, igazságosan, hogy mindenkinek jusson belőle. Minden ütés előtt és után dühödte írben szitkozódott. Szidott bennünket, az összes szenteket, az Anyát és Gyermekét, sőt. a Gyermek apját és nagyapját is. Nem annyira az átkok, mint inkább a pofonok hatására a rend aránylag gyorsan helyreállt. Maszatosra mázolt képpel, szipogva másztunk vissza a helyünkre. Kezünket összekulcsoltuk, s az elgurult almát fürkészve hallgattuk tovább a svontán fohászt: ... „Köszönöm neked, Asszonyok királynéja, hogy e szent Ünnepen ét élt-italt, szeret-e tét, békességet adtál...” Nyíri Éva
