Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-15 / 293. szám

»63. DECEMBER T5, VASÁRNAP T ™&Űriap Égi tüzet alakítát energiává tudomány Széles sorközi szőlőm «Telő I* Á tikkasztó kánikulai hő­ségben szokták mondám az emberek: jó volna eltenni ebből a melegből a hideg téli napokra. Tailán nem is gondol­nak arra, hogy a tudomány alapjában véve már megol­dotta ezt a problémát, ha gyakorlati felhasználásának még kezdetén tartunk is. A gondolat magától értető­dő. A természetes üzem­anyagokat voltaképpen úgy tekinthetjük, mint konzer­vált napsugárzást. De miért , szorítkoznánk csupán arra, thogy a már végibement su- .gárzás morzsáit csipegessük? iMiért ne merítenénk inkább (abból az energiából, amely »napról napra, szünet nélkül ipatakzik felénk a Napból? JEgy év leforgása alatt any- íiuyi kalóriát kap Napunktól ,e Föld, amennyit 100 mil­liard tonna szén elégetéséből (sem nyernénk, vagyis kb. * hatvanszorosát jelenlegi ■ energiatermelésünknek — álla­pítja meg Michel Rouzé. i Bolygónk a Nap gyermeke, mint tápláló anyától ki­meríthetetlen bőségben kap- • ja az energiát jelentő arany- »sugarakat. Ha el is nyeli a »sugarak egy részét légkö­rünk, azokon a vidékeken, ahol sok a napsütéses órák száma, hatalmas mennyisé­gű napsugarat lehet felfogni és energiává átalakítani. így a modern tudomány való­sítja meg a prometheuszi kí­sérletet: tüzet lop aiz égből és azt az emberiség javára fordítja. A napenergia felhasználá­sának problémája nem más, mint az, hogy tudjuk-e kis felszínre koncentrálni és ké­pesek vagyunk-e tartalékol­ni abból a célból, hogy át­alakítsuk egyéb energiafélesé­gekre. A napenergia koncentrálá­sának technikája már évszá­zadok óta ismeretes. Abból ál'l, hogy a sugarakat össze­gyűjtjük valamely lencse vagy homorú tükör gyújtó­pontjába (vagy ami ezzel azonos, egy homorú felület belsejében, elhelyezett ki9 sík­tükrök gyújtópontjában). Az ókorban így gyújtották meg a Vesta-tüzet. A XV. században divatban voltak az úgynevezett heví­tő tükrök és üvegek. A nap­energia átalakítására irányu­ló első kísérlet azonban a tours-i kollégium fizika­tanárának, Muchot-nek a ne­Végleg elnyerte 1 véhez fűződik. Napszávattyú- ja, amelyben a nap hevétől gőzzé vált víz turbinát for­gatott, szép időben egy ló­erőt fejtett ki. A napenergia felhasználásá­nak korszerű megoldására a Szovjetunióban, a taskenti tu­dományos intézetben folynak kutatások. Gigászi tükrök az Ararát napján Muchot kísérlete óta már igen sok napmotort és nap­kazánt szerkesztettek. De a legnagyobb feltűnést min­den bizonnyal az a berende­zés keltette, amelyet az Ara­rát sík területein, Szovjet Örményországban építettek. Külsőleg az araráti napceniiiró- ló egy kicsit emlékeztet a tu­dományos fantasztikus regé­nyekben leírt tájakra. Óit sem lehet látni a. hőerőmű­veknél megszokott óriáskémé­nyeket, sem a vízierőművek' duzzasztó gátjait; az egész egy egy kilométernél nagyobb átmérőjű, tükröző felület, amely 2295 darab 15 négy­zetméter nagyságú óriás tü- i körből van összeállítva, a j tükröket 23 automatikus vo-! natbcr cv.de zés mozgatja 21 koncentrikus vaspályán. A ha­talmas körlapot fák szegé­lyezik, védekezésül a tük­rökre a pusztákból érkező por ellen. A berendezés köze­pén 40 méter magas to­rony emelkedik. A torony csúcsán, a tükrök gyújtópont­jában!. a katlan helyezkedik el. Ez a kattan nem más, mint egy nagy tartály, ame­lyen nagyszámú fekete fém­ből készült eső halad át. A csövekben keringő víz 400 fokra hévül és egy gőztur­binát, a turbina pedig áram- fejlesztőket működtet. Az erőmű a tervek szerint évi két és fél millió kilowattóráit fog termelni. Kényelemek esedája Az lenne ideális, ha a nap­energiát közvetlenül tudnánk villamosenengiává átalakítani, anélkül, hogy gőzgépet kel­lene közbeiktatni. Az átala­kításnak ez a fajtája hosszú időn át az álmok birodalmá­ba tartozott. Elméletileg több megoldás is kínálkozott. A legérdekesebb a fotoelektro- mos effektus, amelynek ér­telmében a fény, bizonyos fé­mekbe ütközve, elektronokat szakit ki belőlük. A fűtőelemek látványos al­\\\\\\\\\\\WWWWxxv\vvwvvxv\»»v»v«v ÜLCSÜ, KICSI, JO Elkészült az első magyar „igazán" zsebrádió Hazánkban is növekszik a zsebrádiók iránt az érdeklődés. A néhány évvel ezelőtt kiala­kított „Sonett” nevű rádiót még a legnagyobb jóindulattal sem lehetett zsebrádiónak ne­vezni. mégis sikere volt. A tranzisztoros Tünde bár jóval kisebb elődjénél, de nem ver­senyezhet a legújabb, például a szivarzsebben is elférő japán rádiókkal. A székesfehérvári VTRGY szakembereinek és az Elektro­mechanikai Vállalat mérnökei­nek magyar alkatrészek fel­használásával sikerült, egy olyan kis rádiót előállítaniok, amely már igazán zsebrádió. Az 5 tranzisztoros kis zseb­rádió érzékenysége talán vala­mivel jobb is a külföldiekénél. Hangereje pedig még a japán típusokénál is 25 százalékkal nagyobb. Méretét — 12x7x3 centiméter — a hazai alkatré­szek szabták meg. Ezt a ter­jedelmet is csak úgy tudták el­érni, hogy külön hangszórót fejlesztettek ki hozzá. Talán feledteti a néhány milliméteres különbséget majd az, hogy az új magyar zsebrádió olcsó, várhatóan hétszáz forint körül a Pilisi Állami Erdőgazdaság vadgazdas.ága Dvorak Osz­kár vadászati főfelügyelő vezetésével a legjobb szarvas- vadászatra kiírt híres KiWenberger Kálmán ezüst vándor­serleget. Ebben gyönyörködnek most „Őszi" bácsi és Berg­mann Károly, a gazdaság egyik vadásza (Foto: Gábor Viktor) less az ára. Nappal a helyi fj adókon kívül 1—2 külföldi ál- | loroást, este pedig gyakorlati- £ lág a középhullámú sáv vala- ^ mennyi állomását lehet venni í vele. Kilenc voltos miniatűr ; elemmel működik, na.pi 2—3 | órás használatot számítva egy- £ másfél hónapig. 5 Az új típusú zsebrádió min-# tapéldánya elkészült a székes- # fehérvári üzemben, sorozat - í,\w,vw\x'.'.^wwvv'xvv^vwawxvv'vxv'w'v'xvvxvvvvvw'ww‘wwwv'^ww* gyártása a jövő évben kezdő­dik. „.Bevezetésképpen” tizen­hatezret ad át belőle jövőre a VTRGY a kereskedelemnek. (MTI) Hatmillió kilométer golyóstollat Szabotázsakciók a texasi repülőtereken Újabb szabotázsakciókat fe­deztek fel texasi repülőte­reken. A szabotőrök több T—38-as típusú gépet meg­rongáltak. A hadügyminisz­térium utasította az összes katonai repülőtereket, ho,gy erősítsék meg az ellenőrzést. Az írást maradandóan rög­zítő tintát ma már nem arny- nyira tinta tartóban, hanem toliban hordják magukkal az emberek. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, minthogy tinit »termelésűn k — évi 300 ezer liter — többsége, 80 százaléka, töltőtollba való, s a kereskedelem ebben az esz­tendőben mintegy 900 000 töltőtollat adott el. Az utóbbi években mind jobban terjed a legmoder­nebb íróeszköz, a golyóstoll. Hazánkban is egymilliót hoz- , K#A«L#A#C#S Meglehet: azon a napon kezdett már önmagával be­szélgetni, magános emberek hamar rákapnak erre. Elő­ször csak a napi teendőkről, ilyen formán: — Na, öregem, most fel­kelsz, megmosakszol, be­ágyazol, kicsit kitakarítsz; délben jön a postás, ma hoz­zák a nyugdíjat... Felkelt, kinyújtózott, ki­nyitotta a rádiót, kinézett az ablakon. Később éhes lett. Jó. Teát főzött, a kamrá­ban talált lekvárt, megkent egy szelet kenyeret. Gyújt­sunk rá. Elővette a pipáját — most már szabad a lakás­ban eregetni a füstöt — a szegény boldogult nem en­gedte meg soha. — Eredj ki azzal a pipád­dal a folyosóra ... Forgatta a pipit, zsebébe nyúlt a gyufáért, aztán még sem gyújtott rá. Pontosan ■nem fogalmazta meg, miért nem. Az érzések nem min­denkinél s nem mindig for­dulnak át szavakba. Azt érezte csak: rágyújtani most árulás lenne, vagy kegyelet- sértés. Kiadta nyomban ön­magának a parancsol: — Nem gyújtsz rá, öregem és kész. Pedig nagy a kísértés: itt a pipa, jól megtömve do­hánnyal, mégis szelei, meg- gyújtani a gyufát és ... Jól kiszívott pipa, néhány hét­tel ezelőtt új szárat vett bele. Forgatta, nézegette, nyelt, aztán hirtelen mozdu­lattal letette. Persze, kime­hetne a folyosóra, mint a megboldogult életében, de most úgy gondolta, gyászá­hoz tartozik, ha nem pöfé­kel. Hát jó. Csak néhány szippantás? Is­mét felvette a pipát. Nem, nem. Majd eltelik az idő, míg a postás jön a pénz­zel, elmegy sétálni, benéz a régi üzembe, közben pipáz­hat, amennyit akar, így lesz ez rendben. Mostantól kezd­ve igy kell élni, társ nélkül, egészen egyedül, de a szoká­sokat meg kell tartani. Te­hát kinyitja az ablakot, szel­lőzzön az ágynemű, a pár­náiéit megveregetni, ahogy a boldogult szokta; a teás bög­rét elmosni, a kenyeret bc- talcarni, a lekváros üveggel együtt visszatenni a kam­rába. Tett-veit, kényelmesen, néha a kis órára pillantott. De mintha az óramutatók megrokkantak volna, vagy köszvényük lenne, az idő csak vánszorgott, a percek másodpercekké zsugorodtak. Végre, nagysokára jött a postás, leszámolta a nyugdijat, elment. Bankjegyek, apró­pénz. Most mit kell tenni? Eddig odaadta a pénzt a fe­leségének, ossza be, tegye el. Hová is szokta tenni? A sublót alsó fiókjába, a zseb­kendők alá. Hát ló. Tegyük a sublótba, a zsebkendők alá. Egy tí­zest magához vesz, talán visszatette a pénzt betolta a fiókot, kulcsot zseb­iszik egy pohár sört. Majd­nem felvidult a gondolatra: csurog a sör a pohárba, a hab­ját lecsapják, a teli poharat elibe tolják, szájához emeli, először csak a zsugorgó hab hideg ízét érzi, aztán a jó, kesernyés sört... Nézegette a tízest, életében először pil­lantotta meg a képet rajta: nézzék csak, nézzék, hiszen ez Petőfi. Elviszi magával a Petőfit, kérek egy pohár­ral — mi lenne, ha korsót rendelne? Hirtelen hangosan kimond­ta: — Nem. Gyorsan a többihez, kulcsra zárta, a redugta. Amikor kilépett a folyosóra, jól megrázta a kilincset, be- zárta-e a lakásajtót. Ez is szokás volt, így kell ezt ezen­túl is csinálni. Ugyanakkor nyílt a szomszédék ajtaja. A szomszédasszony is özvegy, de már régen. Megállítja: — Hová ilyen időben? — Hát csak le az utcára. — Hull a hó ... — Hát hull. — Igaz, egy kis séta ilyen­kor is egészséges — mondja a szomszédasszony. Aztán hozzáteszi: — A sálját igazítsa meg, nehogy meghűljön. Azzal már ott babrál Icö- vérfás ujjaival a nyakánál, elrendezi, tömködi be a sált a télikabátba. Közben nézi. Nézi. — Hát csak vigyázzon ma­gára ... Nézi. — Köszönöm, majd csak vigyázok. Akkor a szomszédasszony kezet nyújt, jó meleg a keze, szorongatja az övét. Alig akarja elengedni. Hát jó. Megy le a lépcsöliázban, óvatosan. Ilyen téli délelöt- tön sötét a lépcsőház, sze­gény megboldogult is majd­nem leesett egyszer, Még fiatal asszony volt, valamin nagyot nevetett, megbotlott a lépcsőben. Kiért az utcára, sűrű hó esik, de sebaj. Min is nevet­tek akkor? Most az utcán félhangosan beszélt, kérdezte önmagát s felelt rá. Min is nevettek, még évek­kel később is szó volt ró­la. De sokat nevettek. Kez­detben: — Csókolj meg. — Hogyisne ... Aztán nevet. — Elkaplak, agyonszorit- lak... Csak nevet. Mondom neki: te Kala, a nevetéstől hízol Olyan lessel, min tégy teli hordó, aztán csak gurítlak. Ezen is nevet. Egyszer elsózta a levest. — Te. erre a levesre egy vödör bori megiszok ,.. — Még mindig jobb, mint­ha cukrot tettem volna bele. Nevet. Megy az utcán, félig csak gondolja, félig kimondja, fél­hangosan: — Milyen vidám volt min-, dig. Pedig gondok is akad­— /irh“ (­-) (Komódi István rajza) A síkvidéki szőlőtelepítés­nél újabban 2,4 méter széles- Ségű sorközöket hagynak, t nagyüzemi gépi műveié szempontjából előnyösebb * széles sorköz. mint az eddig másfél méter körüli sortávol ság. Nincsen szükség külön leges magasított traktorra normál erőgépeiket használ hatják a gazdaságok erre < célra is. A Mosonmagyaróvár Mezőgazdasági Gépgyárban megkezdték az U—28. vág: más hasonló traktorra szerel helő szőlőm,űvelő munkagépei gyártásának előkészületei t Már elkészítettek két kísérlet garnitúrát a Mezőgép és Ma lomgép Fejlesztő Intézet tér vei alapján. A traktorra füg geszthető' vázra szerelik fel « különféle munkaeszközöket. , lazítókéseket, kultivátorkapá kát. fedő-nyitó fejeket. Mind ezekkel a mű ved ő esz k őzökké a traktor kényelmesen halad hat a szé-es sorközben. Az el készült két komplett gépegy sésből az egyiket Pest megyé be. a másikat Rács-Kiskun megyébe vitték tartós próbán és a tapasztalatok alapjai kezdik máid meg a sorozat gyártást. (MTI). ka Ima zást nyertek mos tané- ben. Ilyen elemek foglalnak j ugyanis helyet a legutóbb fel- j bocsátott műholdakon s szemben a kémiai telepek- | kel, kimeríthetetlen áram- 1 forrást jelentenek. A jövő űrhajói ilyen napelemekkel j lesznek felszerelve, ezek fog­ják szolgáltatni annak az energiának egy részét is, j amelyre a fedélzetükön elhe- j lyezett berendezéseknek szűk- I ségük lesz, sőt az is elkép­zelhető, hogy ez az energia j fogja — legalábbis részben — hajlani a.z ürhajókat. Az égi tűz, a Nap felfogá- ! aa és átalakítása energiává, tehát lényegében a megvaló­sult tudományos feladatok sorába tartozik. A íofoeie- : rnekhez szükséges szüícium 1 egyelőre ugyan még drága j és az így nyert áram sokba • kerül. De a félvezetők tech- j rókája még éppen csak,: hogy I megszületett. A szilícium; ára is bizonyára csökkenni! fog. Az energiává . átalakít- j tott égi tűz az ember cél- i jait fogja szolgálni. Kiss István 1 nak forgalomba belőle eve*­ként. A világszerte elterjedt író- szerszám pár évtizedes csu­pán, s magyar szabadalom alapján készül. Eddig mégis külföldi golyóstoliakat, ültet­ve betéteket vagy tintát hasz­náltunk. Az idén kezdte meg a hazai golyóstolltinta gyártá­sát a Ferrochemia Ktsz. A „tintapép” hazai műgyantá­ból készül, s ezt oldják fei s színezik különféle festék­kel. Nem is hinné az ember, hogy mennyi mindent kell „tudnia” ennek az egyszerű vegyi anyagnak ahhoz, hogy ne okozzon, bosszúságot. így például 40 fokos melegben és 10 fokos hidegben egy­aránt kell „simulnia” a pará­nyi golyócskához. Ugyancsak elsőrendű követelmény: se vízzel, se vegyszerrel ne le­hessen eltávolítani a papírról. Ellen is áll a legintenzívebb szereknek, még a nátronlúg­nak, a sósavnak is. Ajánla­tos tehát az óvatosság, mert a ruhából is csak az olló tudaja eltávolítani a nyomát. A szövetkezet két tonnányi pépet készít egy évben, s 5—25 kilós üvegekben adja át a toll gyár tó üzemeknek. Ez a mennyiség csaknem három­millió golyóstoll töltéséhez elegendő. Ha figyelembe vesz- szük, hogy egy betéttel 2000 méteres folyamatos vonalat lehet húzni, az itthon ké­szült golyóstolltintával csak­nem hatmillió kilométert ír­halunk. tak. Csücsöríti a száját, aztán kibuggyan a nevetés. Szippant egy nagyot a hi­deg levegőből, sóhajt utána: — Nekem való volt. A siető járókelők megné­zik az öreg,embert: né, be­szél önmagában. — Nekem való volt. Már öreg házasok voltak, megtanította kártyázni. Ha nyert, úgy nevetett, hogy szinte felverte a há­zat. Ha vesztett, akkor is nevetett: — Nem baj, öregem. Ez a pár fillér is a családban ma-, rad. : Család. Család nincs. Esik a hó és nincs semmi. ■ Ezt is kimondta, hangosan: — Nincs semmi. : Egy térre ért, most min- \ denütt süppedő hó, a pado-\ kon is magas hópárna. Hango- \ san: — Itt is ültünk, sokszor, i A téren €gy lélek sincs. Akik átvágnak, azok is sza-. pora lépéssel. Körülnéz. Az- \ tán: ; — Menjünk el innen. Ide se í jövök el többé... ! Elment egy kocsma előtt: í — Nem... ; Elővette a pipát. Vissza-í tette: > — Nem. } Nehezen, valahogy eltelt a nap. Este kopognak az ajtón. A szomszédasszony. Szalvétá-- val takart tányért hoz a' kezében í — Egy kis kalácsot sütöttem.’ — kezdi — hoztam néhány í szeletet, J — Hozzáteszi: Mazsolás. Leteszi a tányért az öreg-; '•mbar elé. fcltakaria. } Aztán nézi az öreget Nézi.', Bodó Béla '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents