Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-15 / 293. szám

Í9C3. DECEMBER IS, TASXRVAP

MCW

Z/Ctriap

Jól vizsgázták a gyümölcsmanipuláló gépek

Harminc új gépsort kap jövőre a mezőgazdaság

A kertészeti nagyüzemekben befejezéshez közeledik az „ttlmaszezon”. Rendkívül bőséges a téli almatermés. Ebben a nagy munkában az idén igen jól vizsgázlak a hazai tervezésű avümölcsmanipuláló gépek.

Most próbálták ki először — az Űjfehértói Állami Gazdaságban — azt a komplex gépsort. amely szállítja, válogatja. osztályozza, tisztítja, keféli a gyümölcsöt. A tízféle gépegységből álló. harminc elektromotorral hajtott berendezés „lelke” az osztályozó. amelyből az idén új típus készült el. A gépsor egyik végén beömlesztett alma 15— 20 perc múlva exportszállításra alkalmas csomagolásban érkezik, de közben 8—10 féle méret és ugyanannyi minőség

Ne csak művelői,

rajongói is legyenek szakmájuknak

Diplomakiosztó ünnepség a gödöllői Agrártudományi Egyetemen

BŐSÉGES VÁLASZTÉK

Idén igazán bőséges a választék színben. ízben, minőségben és árban egyaránt a szaloncukrok és a díszek között. Ahogy Szobi Ernőné, a szentendrei édességbolt vezetője mondja ilyenkor művészet eladni, mert a vevők válogatnak, nehezen határozzák el. hogy a sok jó és szép áru közül melyikkel ékesítsék majd a karácsonyfájukat. Schöner Edit azonban nem sokáig habozott: tiszta csokoládé figurákat vett. nem is egy dobozzal

(Foto: Gábor Viktor)

szerint válogatódik szét. A gépsor óránkénti teljesítménye 40—60 mázsa.

Az idei tapasztalatok egyértelműen bebizonyították, hogy a jelenlegi konstrukciók megfelelnek, a követelményeknek. s hogy segítségükkel lényegében megoldható az almamanipulálás teljes gépesítése. Különösen nyilvánvalóvá vált ez azokban a gazdaságokban, ahol a termés bősége miatt párhuzamosan dolgoztak kézzel és a kisebb csak ládaürítőből. válogatóból és osz- tályozóból álló gépsorral, mert itt minden számítás nélkül is kitűnt a gépesítés gazdaságossága és egyéb előnye. Ezeknek a tapasztalatoknak az alapián a Földművelésügyi Minisztérium a jövő évre 10 nagy és 20 kis gépsort rendelt az ipartól. Ez a harminc berendezés háromhavi folyamatos üzemeltetést véve alapul. kereken 15 000 vagon almát válogat és osztályoz majd.

1 re vár jövendő munkaihelyü- j kön, a falvakban, a szocialista mezőgazdasági üzemek terüle- lén.

— A négy és fél évig tartó 1 tanulásnak nemcsak a tudás I volt a célja — mondotta be- i .szedőben a dékán —, de egy- 1 ben a cselekvés is. Most követ- ! kezik az ismeretszerzés után a | közvetlen munka,

a megszerzett szaktudás érvényre juttatása, s alkalmazása.

— Eddig saját maguk felkészítése volt a kötelességük — mondotta —, mostantól pedig közvetlenül a közösségért kell dolgozniok. termelő munkát kel! végezhiök. Tanulásuk nemcsak saját érdeküket és jövő boldogulásukat szolgálja, hanem elsősorban a közösségét, s az egyetemen szerzett java. kát éppen ezért ennek érdekében keli kamatoztatniok. Pályájukat nemcsak egyszerűen szaktudással, hanem a hiva- tobtság nemes érzésével is töltsék be.

A szakmának ne csak művelői, hanem fanatikus rajongói legyenek.

Önök ahhoz a boldog generációhoz tartoznak, amely előtt a mezőgazdaság területén szinte

korlátlan lehetőségek nyil-netk Nemcsak nagyüzemi jellegű szocialista mezőgazdaságunk hatalmas perspektívájából ered ez, hanem hozzájárul a* a robbanóerejű forradalmi változás is. mely termelési folyamataink fejlődő változásában jelentkezik.

Beszéde további részéiben * dékán méltatta az agraregye- tem munkáját, elért eredményeit. majd részletesen foglalkozott azzal a feladattal, amely az új mérnökökre vár a falu kulturális éleiében, a sokrétű műveltség terjesztése terén is.

— Kívánjuk — fordult a dékán az új diplomásokhoz —. hogy ne csak munkasi'kereik legyenek, hanem egyéni életük is boldog, s zavartalan legyen. Megfelelő időben alapítsanak családot, s ennek harmóniája is aranyozza be életüket.

Penyigey dékán ünnepi beszéde után dr. Magyart András egyetemi tanár, az Agrár- tudományi Egyetem rektora kiosztotta a vörös diplomákat azoknak a végzett hallgatóknak. akik tanulmányaikat mindvégig kitűnő eredménynyel végezték. Vörös diplomát kapott Baskay Györgyi, Fésű János. Kiss Attila, Nagvkálnaj. Endre, Sulyok István, Propszt József és Szepesi Ilona, mint a nappali tagozat volt hallgatói. a levelező hallgatók közül pedig Szántó György a Külkereskedelmi Minisztérium dolgozója. Dr. Penyigey Dénes ezután a kitüntetéses és a rendes diplomákat osztotta ki.

Százhuszonkét új mérnök

vette at oklevélét, akik

közül tizenöt kitűnő eredménnyel végzett.

A diplomák kiosztása után Soltész István, az egyetemi pártbizottság titkára mondott rövid beszédet, majd az egyetemi KISZ-bizottság nevében Fehér István vett búcsút tőlük, kérve őket, hogy kapcso- atukat továbbra is tartsak fenn az egyetemmel, annak oktató tárává] és ifjúságával és állomáshelyükön legyenek majd segítségükre azoknak, akik az elkövetkező években szerzik, meg mezőgazdasági mérnöki iiplomáikat.

Az új mérnökök nevében Balogh Pál mondott beszédet, is hálás szavakkal köszönte neg a professzorok odaadó >ktató rrmnikáiát.

Immáron hagyományossá J vált a kereskedelemben, hogy a legnagyobb forgalmat a negyedik negyedévben, ezen belül is december hónapban bonyolítják le. A téli beszerzés, de még inkább az ajándékozási szándék minden családot vásárlásra ösztönöz. Hogy ki mit vásárol? A legegyszerűbb válasz erre: mindenki, mindent! Az általános érdeklődésen belül is vannak azonban olyan árucikkek, amelyek iránt szembetűnő a kereslet. Látszólag a ruházati cikkek ezek, pedig közelebbről vizsgálva a vásárlók igényét, kitűnik. hogy az év utolsó hónapjában igen megnő a kereslet például az üveg- és a por- celánáruk iránt is. Az őszi és téli hónapok lakodalmas-disz- nóöléses-vendégjárásos szezonja magyarázza ezt, hiszen az ifjú házasok új otthona megkívánja a saját edényt, konyhai felszerelést, de a szokásosnál nagyobb vendégjárás is szükségessé teszi a hiányos készletek kiegészítését, újabbak vásárlását. A földműves- szövetkezeti üveg-porcelán szaküzletek, amint énül bennünket tájékoztattak, gazdag árukészletű kiállításokkal sietnek a vásárlók segítségére, bemutatva mindazt, amivel

KEFE

az ifjúság, de a következő vasárnap mar megjelent a ház előtt az ifjú lovag. Megjelent és fütty- jeleket kezdett leadni.

Addig adla a füttyjeleket, mígnem Éva kefefeje meg nem jelent az utcai ablakban. Megjelent az ablakban és legszeretetreméltóbb ■mosolyát lövette a fütyülő lovag felé.

Erre a jelenetre lépett ld Ella néni, Kefe édesanyja. Lányát azonnal elszólüot- ta az ablakból és a nyílt sZine-n, a konyhában —

Jancsi bácsi, az apja és a kilencéves István fiam előtt — korholni kezdte:

— Nem szégyel- led magad, jön egy fiú, elkezd neked fütyülni, te meg a füttyszóra kiállsz az ablakba és mosolyogsz rá?!

István fiam veszi védelmébe Kefét.

— Ugyan. Ella néni! Ha Ella néni annak idején nem mosolygott v>őlna Jancsi bácsira, ez a gyerek most nem lenne itt!

Hát... ami igaz. az igaz! Kefe. mosolyoghatsz tovább!

— fazekas —

URBAN ERNŐ:

miközben szegény szörnyen restelkedő irodista kislány az asztal fiókjába sepri a diót. de miért tartja annak még ma is a bácsi? Mert el se tudja képzelni, hogy ügy kapjon egy irodából valamit is — hiába a sajátja az az iroda —, hogy azért valamilyen formában ne mutassa id a külön köszönetét

A dózerek váltig dörögnek odatcünn.

Iszonyú erőfeszítés árán. lépésről lépésre hódítják meg, de meghódítják a futóhomokot. És én hiszem, hogy azt a világot is elhozzák a múltnak ebbe a zord. sivatagos rezervátumába. amelyben a lelkek is természetet cserélnék majd, nemcsak a futóhomok.

:iidő

Ekkor megcsörren a telefon. A pozsgás, tejbőrű helyettes igazgató veszi fel. Beiehallóz, fülel, majd így szól:

— Noná, hogy nincs itt! Persze, hogy itt van. Csak aztán nehogy megtárgyalják itt nekem a legújabb divatot.

Azzal elfordul a széken, s a telefonkagylót a kályha mellett darvadozó fruskának nyújtja.

— Tessék.

A fruska feláll. Arca vörös lesz, mint a hamvas, túlérett málna. Átveszi, füléhez nyomja a kagylót, majd pihegő. szaggatott előadásban ezt halljuk:

— Én vagyok:.; Nem, még mindig odavan;.» . Hol, hol, tudom is én, hogy hol? Pénz is jött? Te jó isten! Most mit csináljak? Jó, majd szólok, ha előkerül. Feltétlen szólok. Vé- ge.

Azzal a fruska leteszi a kagylót, sóhajt egy nagyot, ódából int az igazgatónak, s el. :

ELETKEPEK

A részvét 'kérdezted velem, mert a távozó fruska maga két lábon járó kétségbeesés:

— Ki volt ez? Tanítónő?

Az igazgató és helyettes

sietten, egymás szavába vaj v’a magyarázza:

__ Dehogy!

— Privát.

— Az egyik tanyai téeszcs

irodistája.

— Bajban van szegény.

— A postával tárgyait.

— Bajban? — firtatom. - Miféle bajban?

— Hát... — mondja a igazgató — elóg nagy bajbai Nincsen felhatalmazása.

— Milyen?

— Postai. Se pénzt, se ajár lőtt levelet nem tud kákézbí siteni neki a posta. A főnök< a téeszcsé-elnök meg oda.. ,

— Oda? — nézek egy na gyot. — Hogyhogy ... oda?

Az igazgató és helyettes összenéz.

— Elveszett — születik «te végre naigy nehezen, monda tot mondathoz ragasztva magyarázat. — Most van . murciidő, forrnak a homok borok és hát... rájött a ízükre. Rá bizony. Már harmadik napja iszik valahol

— Valahol?

— Persze — bólogat * igazgató. — Nagy ez a tanya rilág. csupa hátság ée zeg zug. máma itt. holnap ott. k tudna utánajárni, hogy eb ben az órában éppen hol? Itt ion, mármint ebben a köz. pontfélében meg minden áll.

A nap lebukott- csak az éj dja parázslik. Az igazgató rodálban nőttön nő a súlyos ópokrócdurva homály. így szán nem is a füzetembe, csak Emlékezetem vásznára Írom él mint úi. de aurái emiéke- etesebb fogalmat: murciid5.

Egy marék dió

re gyulladó irodista kislány

elé.

Aztán eltűnik. El bizony, mégpedig olyan gyorsan, hogy az irodista kislány ocsúdni se bír, nemhogy tiltakozhatna.

„Nyújtani köll!” — idézte valamikor Móricz Zsigmond a hivatalokkal bajoskodó parasztok meggyőződését, akik bárhová és bárkihez fordultak, a világ legtermészetesebb dolgának tartották a kenést. Az ám, gondolom magamban,

Mur<

A helyszín ezúttal egy modem, remekül felszerelt tanyai iskola. Villanya ugyan nincs még, és egyhamar nem is lesz, mert a legközelebbi köves út is legalább hat kilométerre esik, és nagyüzemi istálló se akad a közelében, de az ég szerencsére tiszta, s a látóhatár peremén akkora napkorong lángol, hogy nincs szükség lámpára: csupa bíbor tőle az igazgatói iroda.

Beszélgetésünk tárgya a felnőttoktatás, Az eredmény több mint bíztató, hiszen a hallgatók létszáma egy tekintélyesebb községnek is a becsületére válna. S én mégis derülök, alig tudom leplezni a mosolyomat, mert tájékoztatóim: az igazgató is és a helyettese is — fiatalok, megindítóan fiatalok, a kályha mellett meg éppen egy gyerek, egy alig tizenhat esztendős fruska üldögél.

Szótlanul:

S nadrágba«?

valósággal egy rosszul bevert, elgörbült kampós szegé.

Beteglapot kér, s miközben háta mögött javában folyik az eszmecsere, a tapasztalati számokkal is gondosan alátámasztott elnöki fejtegetés, a falnak dől,'és békésen várja-, hogy papirosa megcsinálódjék.

Az el is készül, nem sokat teketóriázik vele az irodista kislány. A bácsi átveszi, megnézegeti, mintha a kivárására egész délelőttöt szánt volna, s most hinné is, nem is, hogy percek alatt megkapta, amiért a tanyavilág mélyéből előbandukolt.

Bólint,, ki- és begombolkozik, mert a belső zsebbe, egy notesz lapjai közé illesztődik kettőbe hajtva a becses papír, majd elköszön, az ajtóban gondol egyet és megáll,

Ügy tűnik: az elnököt hallgatja. aki azon háborog, hogy micsoda megterhelés egy szövetkezet szármára, ha már a második esztendőben generáloztatni kell a motorokat, holott a valóságban egészen másra figyel ködmönös öregünk. Azt nézi félszemmel, hogy ugyan látjuk-e őt? Érdekli-e valamelyikünket is esett, tébláboló személye?

Megnyugszik, hogy nem. Erre visszalép az asztalhoz. oldalt fordul, zsebébe nyúl és egy marék diót tesz a megrökönyödött, lángveres: Tombol, süvít a kiskunsági '. szél. vadahbul Belső-Ázsia ; homokpusztaságain se tom- ! bolhatna. Csoda, hogy nem ; kapja fel, S velünk együtt ; nem hengergeti tova a pot- ; töm, babaházföirma szövét- ; kézeti irodát.

\ Odakünn dózereik dörögnek. Egy csapat világgá

: szabadult őslény módjára

í gázoljak, dúrjá.k. teregetik a

! csakis szama «kenyeret és

(árvalányhajat „termő” bucka; vonulatok homokját. Szőlő :

; és őszibarack számára dol; gozzák meg a talajt és tár; salgásunkhoz is kitűnő té> mául szolgálnak.

! A szót az elnök viszi.

! Ugyancsak harciasán villog! tatva sok dioptriás széniüve! gét, éppen azt elemzi-taig; lalja, hogy a mostani árak

! mellett s a kellő szívós- ;

; ság hiányában miért drá; gák nálunk a „saját” gépek,

í amikor kopogtatnak a:z ajtón,

is kucsmáját a mellére szó- 1

< rítva egy bácsi óvakodik <

! be. és járul köszönést mormolva i

! az irodista kislány asztala i

! elé. i

•

í Kora bizonytalan. Lehet ! („csak” ötvenes, de az sincs ‘ ; lei zári'a, hogy már a nyug- 1 ; díjkorhatár küszöbét is át- ‘ «lépte. Arca borostás, sőt: 1 ! tüskés, mintha bizony csakis 1 ! ollóval szokta volna deres íszőrze111 megnyesegetni. Moz- ! dulatai merevek, csikorgó- l ! sak. . s ahogy az irodista ' kislányhoz hajol, formája i

Nem akarjuk leleplezni a háziasszonyokat, de ami igaz, az igaz, s nem szégyen! lm-, maron hagyományossá válik j ugyanis a szokás, miután nő- ? nek az; igények is, hogy a na- j gyobb, különlegesebb tortáké- ^ szítménveket nem a házi áss zo-1 nyok sütik, hanem megrende- j lik azt a szövetkezeti cuk- j rászdától. így szakavatott mes- ? terek, kitűnő szakemberek ké- ? szí tik el azokat a tortacsodá- ? kát, amelyekről egy-egy la-ko- ^ daliTii vacsora vendégserege f •kőiében még hetek múlva is ^ beszélnek. ?

A Szövetkezetek Pest me- ? gyei Központjának vendég-? látóipari osztályán jártunk a ? minap, ahol elmondták érdek- ? lődésünkre. hogy a földmű- ? vesszövetkezetek Pest me- ? gyében hat nagy cukrász tér- ^ melőüzemet tartanak fenn. £ amelyek rendszeres gépkocsi- j járattal járjáik és látják el ? körzetüket. Ezeken kívül még ? harminc cukrászműhely ké- ? szít friss süteményeket, tortá- ? kát. A lakosság azonban nem- ? csak ezeken a helyeken, ha- ? nem az egész megyében meg- ^ rendelheti a tortákat, »ütemé- £ nveket, tetszés szerinti kivi-$ felben. A megrendeléseket ? ugyanis, ahol nincs cukrász ? termelőüzem, vagy cukrász- ? műhely, felveszik az önkiszol- ? gáló élelmiszerboltok és az? eszpresszók is. Ök gondoskod- ^ nak aztán arról, hogy a leg- ^ közelebbi termelőüzem bevo- f, násával a megrendelő meg-1 kapja a kívánt árut. £

A cukrászüzemek — tekin- ? tettel a közelgő ünnepekre, va- ? lamint a lakodalmas szezonra? — ezekben a hetekben ljiállí-^ tásokat rendeznek, bemutatva £ készítményeik széles skáláját.? Veresegyházon például nagy? népszerűséget váltott ki a ki- ? állítás, s ott helvben tizenkét-? ezer forint forgalmat bonyo- ? lítottak le. Értesüléseink sze-? rint rövidesen hasonló cuk- ? írásaki állítást rendeznek Albertirsán, Pilisen és még több nagyközségben is.

Nem ruha- vagy hajkeféről van szó, hanem szomszédom Éva lányáról, aki tizenkettedik életévét tapossa és haja miatt egy darabig a, Tollas, majd a Kefe becenevet szerezte meg kortársaitól.

Éva. azaz Kefe, a múlt hetekben lakodalomban volt. Végigszóra- kozt.a, végigtán- éolta az egész éjszakát. egyre sűrűbben egy reményteli fiatalemberrel. ,

Az ügy nem zárult le a lagzi- bal. Másnap, vasárnap még szélcsend volt. mert az éjszaka örömeit és fáradalmait aludta ki

rendelkeznek. Értesüléseink szerint a megye tizenöt nagyközségében rendeznek a földművesszövetkezetek karácsonj előtt üveg- és porcelán-, valamint műanyagikiállítást és vásárt*

A gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudományi karán szombaton délelőtt tartották meg az oklevélkiosztó ünnepséget. A terem zsúfolásig megtelt a diplomára váró végzett hallgatókkal, s a vendégekkel, akik között nagyon sok fejkendős, idősebb asz- szony, kucsmás bácsi foglalt helyet, valamennyien a végzettek szülei. Az ünnepség fél tízkor kezdődött, a Himnusz vezette be, majd dr. Pecznik János egyetemi tanár, dékánhelyettes mondott rövid megnyitó beszédet. Az ünnepi beszédet ezután dr. Penyigey Dénes egyetemi tanár, a mezőgazdaságtudományi kar dékánja tartotta meg. Meleg szavakkal emlékezett meg arról a hivatásról, amely az új mérnökökKi süti a tortát?