Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-10 / 263. szám
re* v HEGYEI k/CíHop 1963. NOVEMBER 1», VASÁRNAP Miért halad lassan a ráckevei kastély renoválása Falu Tamás: ÜZENET Ki néri most a vén begyeket, Melyek csúcsa eget fenyeget? Ki ballag most vágyaktól vakon Át az ódon, dongó hidakon? Hol a kallót hajtja a patak, Ki áll most órákig, áhnatag? S mikor a kis vonat füttyöget, Ki érez szivében száz szöget? Tudjátok meg, újra felmegyek, Ha majd összebújnak a hegyek. Ha a víz, mely eltűnt valahol —. A medrébe mind-mind visszafoly. Ha a fák az ős kertek felett elgurítják évgyűrűiket. Ha a hajam újra barna lesz. A kidőlt fán újra barka lesz, Ha mindenkit átölelhetek, Akkor újra közietek leszek. Leülök a régi tapadón. Néma leszek és boldog nagy on. Aki nincs már, mind megkeresem, S nem jövök el többé sohasem. Váltott lovakkal Váltott lovakkal utazott Ősöm a delizsáncon, S minden izgalmat lennhagyott, Hogy szívének ne ártson. Fújt északi és déli szél, Mely ideget acéloz, És füstös fáklyák fényinél Elért békén a célhoz. Én gyorsvonaton utazom. Autón s repülőgépen. És majd megöl az izgalom —, Hogy egy-két percet késem. Óra ketyeg szívem falán, Csönget este és reggel, Célom is elérném talán —, De csak váltott szívekkel. Szélmalom Francoise Prévost és Jean Blare Bory az Érzelmes kísérlet című francia film egyik jelenetében Lebontották, az újkor elsöpörte, A falu végén sem kap már helyet. Nem néz a tóba, mint kis zsebtükörbe, S a messzeségnek már nem integet. Eltűnt emlék, én elviszlek magamban, l.eszek helyetted bolygó szélmalom. Helyedre állok méla alkonyaiban —, S mint két vitorlát, széttárom karom. Az ég a hátain zsákban hoz sötétet, A szívem malma percre felriad, Aztán az égre merengőn felnézek, S összekulcsolom vitorláimat. BARÁTSÁGBÓL ÉPÜLT HÁZ zódva, ebédelés közben, az eget nézve megbeszélték életüket. Volt miről beszélni. A sógor szólt elsőként, elmondta, úgy tervezik, lakást vesznek, elég volt az albérletből, otthont szeretnének, ami az övék. Aztán csend volt, majd Ruszin István kezdte halkan, hogy nősülni kellene lassan már, az ő otthona is egy ágy, havi kétszázért, van takarékban ötezer forintja, közösen vehetnének telket, építhetnének rá egy házat. A két fiatal és a hét öreg, bólintva helyeselt. Aztán suhant a kasza tovább, gyűlt a kéve egy csomóra, miként a gondolat; jó lenne, a telek ára, tégla ára összejönne, de ki építi meg a házat — nincsen arra pénz. A telek meglett, meg a cement is. Kezdték az alapozást. A két férfi hetekig ásta az árkokat. (Micsoda akarat!) Egy évig tartott, míg azt mondhatták: kész az alap. S a ház? Úgy gondolták, eltart az vagy három évig is. Meglett egy év alatt. S most decemberre tervezik az esküvőt. Ruszin Pistát jól ismerik a gyárban, ahol dolgozik. Becsületes, jó munkás, s ha a klubnapokon, focimeccsen kell megvédeni a ,gárda” becsületét. akkor ő ott is megtalálható. De ez évben, tavasz elejétől, mindenünnen távol maradt. Hiányzott az önfeledt nevetők, a sportolók, a táncolok közül. Sietett mindig, s másnap, és hétfőn reggel is fáradtan érkezett. Nem sokáig. Olyan kollektíva az, gyorsan felkutatják a titkokat. Horváth Feri volt az első, most katona, meg Varga Miska a menyasszonyával (azt ■mondják, azóta már boldog házas „szegény”), aztán sorra jöttek a többiek, Murvai Lajos, Böőr József, Horváth István, Takács Béla, Kosik János, Fülep Sándor. Gönczi József, Piegler Mihály, Plainer György. Jelentkeztek Pistánál, mentek segíteni. Számtalan napot töltöttek az építkezésnél. A délutáni strandolást, a szombati táncokat, a vasárnapi kirándulást munkára cserélték. Mentek dolgozni, egy társuk álmait valóra váltani. Akadt, aki egykét napi szabadságát is itt töltötte. Többen szombat délután mentek ki, s ha jó idő volt. a szabadban aludtak, és vasárnap reggel sorra keltették egymást, folytatták a munkát. Romantikus volt és érdekes. A reggelit Ruszin Pista nővére „szolgálta” fel, s az ebédet is S főzte, sokszor tizenöt személyre, a kis menyasszony segédletével. Az idei nyáron megfőztek vagy ötszáz ebédet. A sok fiatal között akadt egy idős ember is. Szabó Endre bácsi. De ez egy külön történet. Mert majdnem megsértődött. Miután megtudta, ' hogy a brigádból mindenki helyet kért az építkezésen, csak őt nem hívták, haragot kezdett, és elpanaszolta: azt hiszitek, mert öreg vagyok, már egy téglát sem tudok megfogni? De aztán, mert itt nem szeretik a tartós haragot, megengesztelték, magukkal hívták. Ment is boldogan, szombat, vasárnap köztük volt, s ma már így mondja: nemsokára teljesen kész lesz a házunk! Első személy, birtokos esetben. az öltözőbe bújunk beszélgetni. — Nem is tudom, hogyan köszönjem meg a fiúknak. Nem kértem tőlük, hogy jöjjenek, mondtam, gyerekek, nem tudok fizetni, pénzem az nincs. Mégis jöttek. Azt fogom csinálni, ha egészen készen lesz a lakás, hogy tartok egy nagy házavatót. aztán rámegy amennyi rámegy, ehet, ihat mindenki, ameny- nyit akar. Cigarettát kap elő, rágyújt. — Hát csuda dolgok is voltak ám itt. A Varga, amikor először kijött, azt sem tudta, hogyan kell falat rakni, maltert simítani. Most meg már úgy jött el, hogy kész kőműves, kiállítanám neki az oklevelet. Nem látott ám ez a ház építési szakembert, csak egyszer két napig egy mérnököt,. meg most egy kőművest, aki szépen bepucolja. Kapkodva szippant, vidám a szeme. — Vasárnap este többször kicsit előbb abbahagytuk a munkát, megmosdottunk, és aztán mentünk be Szent- mihályra szórakozni. Együtt táncolt, sörözött az egész építöbrigád. Jó érzés volt, azt hiszem, soha sem felejtem el, amíg élek ... Dong a nagykalapács. Nem érteni a szavakat. A zaj elől Pest megye és Rákosszentmihály határában új utca kezdődik. Áll az első ház, nagy, szép. Tudom, sokat fognak beszélni még erről. Vemcsak azért, mert ez az :lső ház. hanem azért, mert ,különös” módon épült. Régen szokás volt. hogy i megépített, új ház falára a ervező és kiiHtelező táblát ett; az építőmesterek nevével. Ezen a házon láthatatlan ábla hirdeti majd: építették tazánkovácsok. hegesztők, la- Mtosok — barátságból. H. Bart a Lajos t \ Pest megye és Rákos- \ szentmihály határában, ku- í koricatábla mellett, egy hosz- i szú telek szélén, új utca j kezdődik. Szénási utca lesz í a neve. Egyetlen ház áVl í még csak itt. Az is vakolat- í lan; látszanak a piros és se- f színű téglasorok. De szép j ház, alapterülete, ha dicsek- j szenek, így mondják: tizen- 5 nyolcszor kilenc méter. Két- ; lakásos. Mindkettőben elö- 5 szoba, fürdőszoba, éléskam- í ra, konyha és két szép szo- ! ba. Előtte egy veranda, nyá- í ron jó lesz majd kiülni, í beszélgetni, kártyázni, vagy ; borozgatni a sógorral. I Mert az egyik lakásba Ru- \ szín István költözik maj- j dani feleségével, a másikba ! meg a nővére, férjestül, szó- \ val a sógor. ! A környék lakói már két : éve' figyelik, hogyan épül, í magasodik a ház; hogyan í rakják fel a tetőt, de sokáig ! sehogy sem tudták kivenni, \ ki is az építőmester, kik a < munkások. Mindig új arco< kát láttak, s júliustól kezdve ! szombat délután és vasárnap ! reggeltől estig vidám, népes \ társaságot. Most aztán kvtu- ; dódott, mi volt az érthe- \ tetten; ezt a házat nem kő- í művesek építették, lakatosok ! voltak azok, kazánkovácsok í meg hegesztők, és pénzt sem j kértek a munkáért — bnrát- \ ságból tették, csak jó szót \ és ebédet kaptak cserébe. Az- ! óta aztán az a hír járja: csu- i da ház ez, nem téglából j épült, hanem ötszáz ebédből t meg barátságból. o J ! Három éve a városi pálya- j udvarról Szabolcsba futott a \ vonat. Idős szüleihez indult ; Ruszin István, nővérével, ! sógorával — aratni. Kaszát (fogtak, nem tagadták meg ; rég önmagukat, s szokás sze- \ rint délidőben, árnyékba húvaló. A Műemléki Országos Felügyelőség biztosította £ teljes renoválás sokmilliós költségét, de a munka üteméi azok a sokszor mesterségesen támasztott nehézségek csökikenttdk, amelyekkel a kastélyban működő különböző intézmények kitelepítése és a melléképületekben lakó családok elhelyezése jár. A mentők rövidesen elhagyják a kastélyt, mert a járás egy lakóházat vásárolt a2 egészségiház céljaira. Ebbe költözik a tüdőgondozó, régi helyiségeit kapjak a mentők. Valószínűleg hamarosan elhagyja a kastélyt a Magkutató Intézet isi, amely különben az általa használt helyiségeket mindvégig példamutató gondossággal ápolta. Csupán a VII. számú Állami Erdészet makacskodik és hallani sem akar arról, hogy elhagyva a kastélyt, elfoglalja a községi tanácsházán számára kijelölt és minden tekintetben megfelelő heiyú- ségeket. Ennek következtében az a veszély fenyeget, hogy a renoválási munka — munkaterület hiányában — előbb- utóbb megakad. Nagy gondot okoz a kastély lakóinaik elhelyezése, mert állami lakásépítkezések ninr- csenek Ráckevén. Lassanként mégis felszabadulnak a lakás céljaira használt helyiségek. Ehhez a járási pártbizottság is nagy segítséget nyújt, így legutóbb a szigetszentmiklósi lakótelepen szerzett lakást egy csepeli dolgozónak, aki eddig a kastélyban lakott. A most megnyílt Árpád Múzeum végleges lakója marad a kastélynak. Fenntartásáról és további fejlesztéséről a megyei tanácson kívül a járás lakossága is gondoskodni kíván. A községek egymás után ajánlották fel ehhez község- fejlesztési alapjukból évii 1000—2000 forintos hozzájárulásukat, ami arról tanúskodik, hogy a lakosságban« izmosodik az érzék a kulturális problémák iránt. Annál nagyobb kedvetlenséget keltett legutóbb az a hír, hogy a megyei tanács pénzügyi« szervei kifogásolták a községi felajánlásokat azzal, hogy a megyei költségvetés évi 23 ezer forintot biztosít a ráckevei múzeum számára, külön községi hozzájárulásra tehát nincs szükség. Évi 23 000 forintból viszont múzeumot bajos fenntartani. Fejleszteni még kevésbé lehet. A Hazafias Népfront ráckevei bizottsága ezért mozgalmat indított, hO'gy a megyei tanács valamilyen formában mégis adjon lehetőséget az áldozatkész községeknek a járási: múzeum támogatására. A ráckevei kastélynak, ha* renoválása befejeződik, igen,! fontos szerepe lesz az idegen- i forgalomban. A Pest megyei: Tanács Idegenforgalmi Hivatala készséggel magára; vállalja a kastélyban létesí-j tendő turistaszálló felszereié- : sét és fenntartását, a ven- j déglá/tóipar pedig a további \ szükségletek kielégítéséről; gondoskodik. Minden azon múlik, hogy \ zavartalanul folytathatják-e a; nevezetes műemlék renoválá- í sát... í Magyar László ; \\\\\\\\\\\\W^ \ Appassionata ^ A MOSZF1LM stúdióban $ megkezdték az Appassionata ^ című film forgatását. Rendelj zője Jurij Visinszkij. A film 4 Lenin életének azokat az óráit j eleveníti meg, amikor Makszim 4/ Gorkij vendégeként zenét ^ hallgatott. Borisz Szmirnov ^ személyesíti meg Lenint, Gor- 4 kij alakját Vlagyimir Jemel- í janov kelti életre. VW.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ j Szeretettel köszöntjük a köl- \ töt születésének 82. évfordulója alkalmából. \ Savoyai Jenő herceg egy kori városa, Ráckeve, las san, de biztosan halad ; fejlődés útján. Nem tartozó a Dunakanyarhoz, de a maga nemében szinte páratlanu szép fekvése, pompás természeti adottságai arra predesztinálják, hogy fontos szerepet töltsön be az idegenforgalomban, hogy a főváros lakosságának egyik könnyei elérhető, kellemes üdülőhelye legyen. Bár ennek a természeti adottságokon kívül mé| igen sok más előfeltétele is lenne, Ráckeve forgalma, főlég a nyári hónapokban mégis szinte ugrásszerűen növekszik A soroksári Duna-ág szelíd vize csalja tömegesen partjaira a horgászokat, akik két szép szigetén, a Kerekzátony szigeten és az Angyal szigeten már sok száz horgásztanyát építettek, a községgel szemközti parton pedig egyre- másra épülnek az új, korszerű vállalati üdülők. A széles víztükör viszont a kajakosok pompás versenypályája. Ráckeve minden erejét lat- baveti, hogy a községet minél jobban alkalmassá tegye vendégei fogadására. Évek óta tartó harc eredményeképpen végre az idén korszerűsítették a régi Duna Éttermet, amely szép új berendezést és felszerelést kapott, egykori, osztályon aluli cukrászdája helyén hangulatos bisztrót rendeztek be, s megszabadították a régi söröstől is, amelynek hangoskodó vendégei a múltban valósággal elüldözték a szo-lí- iabb szórakozást kereső ven- iégeket. Szép, tiszta és táskás étterme most már akár ezer vendég ellátására is vállalkozhat, amire kibővített conyhája is alkalmas. A központi probléma Ráctevén még mindig a Savoyad- tastély. Helyreállítását né- íány évvel ezelőtt már meg- tezdte a Műemléki Országos felügyelőség. Gyönyörű kupoláját már rendbehozták, most rakják az új palaleme- aeket az épület déli szárnyának tetejére, rendbehoz- ;ák dísztermét, a főépület túlsó vakolatát is, de a szárnyak vakolata még ron- ryoe. s a munka csak von- atottan halad előre. Pedig még nagyon sok a javítaniBaranyi Ferenc: Helsinki, Helsinki... Testvérek városa, Helsinki, alszol. A mély északi éjszaka megannyi meredek tornyodig ér, viUamossineid fémzaja csöndbe pihen kezelők-elhagyta váltóknak ércmerev réseiben, a nappali gépkocsik mély zümmögése sekély neszekké tompult és elnyelte tengeri szél. lányaid hajának búzaszínével a nap éjjelre — ki tudja, merre — tán tengeren túlra szaladt... Helsinki, Helsinki, mélyebb itt benned az ősz meg az éj, ilyenkor nálunk még bolydul az utca, ó, szinte zenél, emberek kutatják egymást, vigadnak vagy éppen veszekszenek,; szerelmes párokat dajkálnak elnéző mosollyal az öreg terek — ■ tudom, te párba jra készülsz, várod a páncélos-vitéz telet, készülj a télre, te város! Melegítsd egybe az embereket! Nem élnek benned az emberek, talán ha laknak csupán, egymástól kitérve házukba húzódnak már délután, Helsinki, Helsinki, otthonok összege, te, egészben is légy otthona népednek, ne csak a lakóhelye, sugaras mosolyú társkeresés korzózzon hűsfényű utcáidon. csak akkor város a város, ha mindenki benne egy kicsit rokon. : Helsinki, Helsinki, szép vagy és gazdag, jaj, meg is szerettelek — ; készülj a télre, te város! Melegítsd egybe az embereket! Papp László: AZ ÚT VÉGÉN | (Az öregség monológja) Az én szemem már bizony, nem a régi Nem látja jól a célokat s a távolt, A színeket is gyakran fölcseréli. A szívem is hül, pedig csupa láng volt. Zöld kölykeim férfiakká értek Csak évődnek a cammogó öreggel. Az unokákról már nem is beszélek Elfutnak a legfrissebb szelekkel. Hajrás társuk nem tudok már lenni E vakmerőén értelmes fiúknak. Amit — vén csont — tudok értük tenni: Kerékkötője nem leszek az újnak.
