Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-09 / 262. szám

1963. NOVEMBER 9, SZOMBAT ft..’ • ulg\ ^stúiap Jegyzetek az avatásról Az utcán — Hű! Odakinn most nagy muri van! Ünneplés. Jönnek a nagy emberek. Azt mondják, a Kádár is ide jött... hogy lássák, hogyan érke­zik az ország első embere. Csönd lesz. A kocsinyom pora is, mintha megállna. Gyorsan nyílik az ajtó. Egy lépés, kettő, s ott áll, akit Kádár elvtárs az avatás előtti üzemi szemlén dr. Talabér József igazgató-főmérnök és Szabó Zoltán pártbizottsági titkár társaságában. Mögöttük Fock Jenő, a Központi Bi­zottság titkára és dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter kintete saját magára. Látha­tóan feszélyezte a csupa ün­neplőbe öltözött ember. Ö csak munkaruhában tudott megjelenni, az utolsó pilla­natig dolgozott. Zavartan pödörgette baju­szát. A pincér elébe tette a ka­szinótojást. Megvárta, amíg mindeniki megkapta a magáét, aztán a sok, fényes szerszám közül kiválasztotta azt, ami­vel a többiek láttak az előétel elköltéséhez. A leves és a főtál után sörrel és borral, teltek a poharaik. Az övé érintetlen maradt. Négyszáz embert nem lehetett kiszolgálni, mindeniki magára volt utalva. Az üvegeket is eszerint he­lyezték el. Valaki megszólalt a közelé­ben: — Bátyám, maga miért nem fogyaszt? Még jobban rnegzavaro- dott, de nem volt ideje vá­laszolni, máris ott csillogott előtte a borral telt pohár. Az előbbi hang folytatta: — Jól is néznénk ki, ha éppen maga maradna ki. Maga itt az ünnepelt. A szomszéd már mosolygott. Hegyesen felpödörintette a bajuszát és most először meg­szólalt: — Hát akkor isten-isten. Mindenki vele koccintott, s most már a mi, emberünk vit­te a szót. Egy pillanatra sem ürült ki előtte a pcfbár. író—olvasó-találkozó Vecsésen Baranyi Ferenc, fiatal köl­tőnemzedékünk egyik legte- I hetségesebb tagja néhány j évvel ezelőtt — számypró- j bálgatásainak kezdő szaka­szában — márt járt Ve- j esésen. Már akkor sikerült I hallgatóival megteremtenie | azt a bensőséges kapcsola- j tot, amelynek alapja — te­hetségén kívül — végtelen emberszeretetet sugárzó, ro­konszenves egyszerűsége. Ért­hető, hogy az irodalmat kedvelő vecsési közönség di­cséretesen szép számmal je­lent meg a helyi művelő­dési otthonban és nagy ér­deklődéssel hallgatta a költő előadását, pályafutásának ál­lomásairól, valamint hitval­lását a mai magyar köl­tészet további feladatairól. Hortobágyi Judit előadó- j művésznő és Fekete József j a költő korábbi verseiből I adott elő, majd néhány I .\z ^ei őszi mezőgazdasági ] legújabb vers a szerző tol- j munkáknál az egyik legtöbb | mácsolásában hangzott el. ' gondot okozó probléma a trak- j Húszezer traktorvezetőt képeznek ki a télen a mezőgazdaság részére VÁLTOZATOS PROGRAM A Csepel Autógyár művelő­dési otthona novemberre is ér­dekes, változatos programot állított össze. Ez idő alatt két színházi előadás szerepel mű­zm § ? A- ** Cservenka Ferenené, a Központi Bizottság tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára Laki Lászlóval, a DCM üzemi bizottságának titkárával beszélget az üzem- látogatáson (Tóth Gy. íelv.) soron. Ma este hét órai kez­dettel a Pest megyei Petőfi Színpad együttese szerepel. Pávái Kohout: Ilyen nagy szerelem című drámáját mu­tat j ált be Földeák Róbert ren­dezésében. Két héttel később a József Attila Színház ven­dégjátékára kerül sor. A Csa­lafinta bárónő című háromfel- vonásos zenés vígjátékot mu­tatják be. November hagyományos báli hónap. 16-án az Erzsébetek tiszteletére és köszöntéséül rendeznek nagyszabású Er- zsébet-bált. Két héttel később, november 30-án (igaz, néhány napos késéssel) kerül sor a Katalin-bálra. A munkásakadémiák kere­tében hat előadásra kerül sor. Hétfőn, november 11-én a műszaki tagozat hallgatói ré­szére Történeti áttekintés a gépjármű megszületéséig cím­mel rendeznek előadást, két héttel később, november 25-én pedig Az első gépkocsi megje­lenése című előadás hangzik el. A természet- és társada­lomtudományi tagozat hallga­tói részére szintén két elő­adást rendeznek novemberben, Anyag és szellem (november 11), és Az anyagi világ fejlő­déstörvényei (november 25) címmel. Az esztétikai tagozat Esztétikai kategóriák, a film- művészeti tagozat pedig .4 hang megjelenése a filmmű­vészetben (utána a Kék an­gyal című filmet vetítik) cím­mel rendez előadást. A hónap programját két kiállítás teszi még változato­sabbá. toroshiány volt. Fokozatos megszüntetése nagy feladatok elé állítja a mezőgazdasági szakoktatóst. Az alapfokú traktorvezető­képzés szervezeti formáját az idén is a háromhónupos üzemi tanfolyamok alkotják, amelyek közül néhány már meg is kez­dődött. Mintegy 400 mezőgaz­dasági üzemben — állami gaz­daságban, gépállomáson és ar­ra alkalmas termelőszövetke­zetben — összesen 484 tanfo­lyamot rendeznek csaknem 20 000 hallgató részére. A hall­gatók száma 20 százalékkal nagyobb, mint ahányan tavaly traktorvezetői képesítést nyer­tek. A részvevőknek mintegy háromnegyed része termelő­szövetkezeti tag, a többiek ál­lami gazdasági és gépállomási dolgozók. A 20 Q00 új trakto­ros kiképzése igen. nagy lépés ugyan, de a szükségletet tá­volról sem elégíti ki, mivel a következő egy év alatt a trak­torok száma is jelentős mér­tékben gyarapodik. A tavai jónál jóval több, az elgondolások szerint mintegy 5000 traktorvezetőt képeznek tovább gépész szakmunkássá, A távlati tervek szerint a traktorvezetők mintegjT 40 szá­zalékának kell majd szakmun­kás-képesítéssel rendelkeznie. Az eddiginél sokkal több ilyen szakemberre volna szükség máris, mivel növekszik a bo­nyolultabb gépek, gépi mun* kafolyamatok száma. A gépészeti oktatás feltéte­leinek javítására Vépen és Pe­te rvásárán mezőgazdaságii gé­pészképző szakiskola épül. Ezek részben már működnek is, a jövő évtől kezdve pedig egyszerre 600, illetve 800 gé­pész szakmunkást tudnak ki­képezni. (MTI) Bement a szobájába, hogy ledőljön egy órácskát, amíg Sípos is alszik. Le sem vetkő­zött, úgy esett az ágyra. Nem kellett biztatni, egy perc múl­va már aludt... Arra ébredt, hogy Liszkai főhadnagy rázza a karját. — Őrnagy elvtárs! Már fél tíz van! Nem akartam felkel­teni, tudtam, hogy nagyon ál­mos ... — Gondolom, maga is — válaszolta az őrnagy, és íeltá- pászkodott. — Menjen, feküd­jön le. Sípos merre van? — Lent napozik Évával a parkban... — Semmi különöset nem ta­pasztalt? Nem ment be idegen a szobájába? — Semmit... Nem ... A barlangon nem volt jelzés .. . A külföldi vadászok randalí­roznak a folyósón. — No menjen, feküdjön le... — mondta az őrnagy, s a mosdóhoz ment, hogy lemo­sakodjon. Zúgott a feje, mert ilyen rövid idő alatt nem tud­ta kipihenni az átvirrasztott éjszakát. Ledobta magáról az inget, és nyakát a csap alá tartotta. Jólesett a hideg víz, felfrissítette. Magához tért... Felöltözött, zsebre dugta pisztolyát, és lement a park­ba. Odalent mindeniki fürdő­ruhában élvezte a nyári nap su­garait, csak ő nem. Még nyak­kendőt is kötött, ahogy ez már egy idősebb zenetanárhoz il­lik. Meg is szólták érte. hogy miért nem napozik egy kicsit, hiszen ebben a korban sok napfényt kell elraktározni té­lire. — Még mindig abból élek, amit fiatal koromban össze­gyűjtöttem — mondta nevet­ve, aztán odament Éváékhoz. Sípos vidáman felugrott, s át akarta adni a nyugágyát. De Pálos nem fogadta el. — Feküdjön csak vissza, én úgyis behúzódom ide az ár- nj*ékba — mutatott néhány méterrel arrébb, ahová a kö­zeli fa széles árnyékot vetett.-— Lassan mi is követjük, mert meg fog fájdulni a fe­jünk — mondta Sipos. — Jössz, Éva? — Mehetünk ... — hagyta rá a lány, aztán ő is felállt, és a hűvösbe húzták a két nyug­ágyat. Pálos leült a méregzöld gyepre, a fiatalok pedig vissza a nyugágyba. Mindkettőjük­nél könyv volt. Pálos miatt azonban nem akartak olvas- nd. — Nem tudja, ki mibe öltö­zik estére? — kíváncsiskodott újra Éva. í\\\\\V\\\\\V\\V\\\\\\TOW WVWWWWWWAWWWWWV/ J ^ '/y Felavattuk a Dunai Cement- és Mészművet. November % ^ ötödiké óta Pest megye egy nagy építkezéssel szegényebb % | és egy hatalmas, modern, európai méretekben is elismert $ ,művel gazdagabb lett. A megye gazdagodott? Nem. az or- $ \Í szög. Évente egymillió tonna cement jön innen a lakás- £ i ^ és gyárépítkezésekhez. Ez a cement mindannyiunké, még- % \ íj is, mi Pest megyeiek különösen büszkék vagyunk rá. | | Az újságíró négy évig járt ide, mégis megkapó élmé- 4 | nyékben részesült az avatás napján. A hivatalos tudósí- | % tásban nem írhatta le az ünnepséget kísérő apróságokat. $ de most, amikor ismét a hétköznapoké a szó. átnyújt be- % £ lőle egy csokorra valót az olvasónak, | lesi és Sport Szövetség veszi át. Az új társadalmi szervezet­nek és területi szerveinek te­vékenysége kiterjed a testne­velés és a sport valamennyi ágára; működését a szövetség kongresszusa által elfogadott alapszabály határozza majd meg. Az Elnöki Tanács módosítot­ta a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek tagjainak köte­lező kölcsönös nyugdíjbiztosí­tásáról szóló 1957. évi 65. 6Z. törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseit. A módosítás célja, hogy a rendelkezéseket összhangba hozza a munkavi­szonyban álló dolgozók társa­dalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályokkal. Az Elnöki Tanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A Népköztársaság Elnöki; Tanácsa pénteken ülést tartott. Megtárgyalta és elfogadta a testnevelési és sportmozgalom társadalmi irányításáról szóló törvényerejű rendeletet. Az Elnöki Tanács megálla­pította: szocialista társadal­munk fejlődésének eredmé­nyeként a testnevelés és a sport területén is létrejöttek annak feltételei, hogy a test- nevelési és sportmozgalomban közvetlenül érvényesüljön a társadalmi kezdeményezés és ellenőrzés, s a mozgalom egy­séges irányítását és felügyele­tét a jövőben társadalmi szer­vezet lássa el. Ezt az elvet érvényesíti a törvényerejű rendelet, amely kimondja, hogy a Magyar Testnevelési és Sport Tanács feladatait az év végéig meg­Ax. ülnöki Tanács ülése ^V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\>^\\\\\\\\\X\\\\\\\\V^ I PINTÉR ISTVÁN - SZABÓ LÁSZLÓ: (58) Különös vadászat ..... -------------------------------------------------------------------­— Senki sem akarja elárul­ni... De igazuk is van, úgy lesz meglepetés... — válaszol­ta Pálos, és végigdőlt a füvön. — Milyen zenekar lesz, nem tudja? — kérdezte Sipos. — Ügy hallottam, hogy Mis­kolcról hozzák. Azt, amelyik az ismerkedési esten játszott... — Az jó zenekar volt — szólt közbe a lány is. Elhallgattak. Pálos a füvet bogarászta, négylevélű lóhe­rét keresett. Nagy gond­dal szétválasztotta a fűszá­lakat, s egészen belemé­lyedt a kutatásba. Éva Si- post figyelte. A férfi be­hunyta szemét, s szempilláin át nézte a kék eget. Gon­dolatai Münchenben jártak. Mit csinálhatnak most a többiek? Hirtelen nagy gyen­geség fogta el. Mintha ennek a Pálosnak röntgenszeme lenne ... Vigyázni ! ! Az őrnagy szintén sokért nem adta volna, ha most belelát az ügynök gondola­taiba. Mit tudhat, mire ké­szülhet? Egyáltalán tudja-e, hogy a szakaszvezető le­bukott? Nem valószínű, mert akkor nem viselkedne ilyen nyugodtan... Egészen biztos, hogy rövidesen keresni fogja az alkalmat, és újból felveszi a' kapcsolatot a sza­kaszvezetővel. De eddig még nem is telefonált neki .. . Va­jon mit válaszolhatott a kém­központ? A legvalószínűbb, hogy csak a B. 26-os ismeri a történteket, s most keresi az alkalmat. hogyan ölje meg Sípost,. Vigyázni kell rá, mel­lette maradni! Ügyes emberek ezek, nem ihamarkodják el a do’igokot. Elszántak a végte­lenségig, a pillanatokat mégis jól kiszámítják ... Kemecsei meggyilkolása is olyan tökéle­tesen volt időzítve, hogy ép­pen akkor szakadtak meg a szálak, amikor már egészen forró volt a talaj a B.' 26-os lába alatt... Sokat töprengett már azon, miért nem beszélt Kemecsei őrnagy a nyomozati eredményekről. Hiúsági kér­dést csinált belőle? Vagy csu­pán néhány órával azelőtt ta­lálta meg az összefüggéseket? Most már szinte bizonyos, kegy Kemecsei őrnagyot a B. 26-os gyilkolta még. A Sípos­nál felfedezett ampulla és a vonat padlóján talált kis üvegcse teljesen egyforma. Csak a B. 26-osnak állt érde­kében elhallgattatni Kems- cseit.... Vajon mit szólna most ez az ügynök, ha tudná* hogy az öreg zenetanár álarca mögött égy nyomozótiszt rej­tőzik aki minden titkát isme­ri? Etc kivételével.. . Saj­nos. éppen ^emiatt kel] ilyen sokat várni.* ez akaszria meg a nyomozást, s ki tudja, mit hoznak a közeli órák? A B. 26-osnak mindenképpen je­lentkezni«- kell Síposnál ... A B. 26-osnak mindenkép­pen be kell mennie Sipos szo­bájába. ha azt akarja, hogy Fecske csomatoai moc,-emmi- süljenek ... Nem tehetnek mást figyeltetni ker Piszkai­val Sipos ajtaját. Igen. ezt kell csinálni .. (Folytatjuk) — No jó ... Tudja, mi le­szek este? De mégsem mon­dom meg... De mégis. Rendőr leszek ... Már szereztem is egy ruhát. Föl is próbáltam, olyan daliásán nézek ki benne, hogy minden lány velem fog tán­colni ... — Igazán? Rendőr lesz? Én meg démon! Van egy ruhám. Itt még nem volt rajtam. Olyan szűk és testre szabott, mint egy igazi pesti démo­né — Nem szeretem, de a jelmezbálra jó lesz. Jó vas­tag, vörös szájat festek ma­gamnak, délelőtt vágok egy nádszálat a tónál, abból csi­nálok egy félméteres szipkát. Megnézi a ruhát? — Ha megmutatja ... Éva odalépett a szekrény­hez. s a fogassal együtt ki- : emelte a démoni türkizzöld i ruhát. Igaz, így nem mutatott | semmi különösebbet, de hát a j nők tudják... j — Ha elfordul, fel is ve- 1 szem ... ! — Ne. Évácska. Mennem S kell, mert jön Tibor, és még < félreérti a helyzetet... ; — Ugyan már... Miket ! mond!... ! Pálos elköszönt Évától, hal- ! kan kinyitotta az ajtót, s vil- Jlámgvorsan kint termett a fo­lyósón. vártak. Csöndes jó napottal Kézfogások. Aztán hátrafordul és meg­hajol. És tisztelettel vissza- süvegelik — a munkásak. Körút Mindenütt csak egy perc Hajt a program. A gyár: feljáróknál magyarok—néme­tek. „Jó napot”, L „Köszönet” ■ŰVlinden jót!” —ennyi a dis­kurzus. A kiséírők szünei nélkül magyaráznak. Öreg ember az út mel­lett. Talán az utat seperte hogy portalan legyen a ven­dégek tiszteletére. Ö lát, cU senki sem veszi észre í nagy rohanásban. Néz, néz i hirtelen lekapja sapkáját Nagyot nyel, s alig hallom amit inkább csak magánál mond csöndes észrevétlen „Isten áldja!” Az ebédlőben * i * * * S Ott ült gz utolsó asztalnál és elm érültén nézegette a dísz- ebédre invitáló meghívót. Lop­va körül-körtU pillantott, t minduntalan vissza siklott te­Beszélnek róla. Nem a való­ságot foldozgató újságíró­fantáziában. Nem is azért, mert ez okvetlenül következik a túlontúl is gyors, kisvárosi ^hírszolgálatból”. Nincs mellékgondolat és fél­remagyarázás. Egy kicsit min­denki ünnepel, Ä helyszínen Ketten körbefutják a leg­fontosabb állomásokat. Egyi­künk ballonban, másikunk fe­kete ünneplőben. Lépcsőre fel, lépcsőről le. Termek, gépek, zaj és hőség. Hát az emberek? Na, ez is ritka egy eset. Mintha mindenki odahaza ké­szülődne. Aki munkást látunk, mind félrevonulva. Egyik ci­pőt suvikszol, a másik a ruhá­ját tisztogatja, a harmadik — el sem akarom hinni — inget cserél! Már majdnem régi fo­tográfiák jutnak az eszembe — csépelő magyarok, bő ga­tyában, ingben, pörge kalap­pal a gép mellett, pártás, pruszlikos lányok mosolygásá­tól erősítve. — Micsoda párhuzam! — mordulhat fel a türelmetlen. Pedig nagyon is érdekes. A kenyér félmeztelen szolgái a fényképész kedvéért, netán parancsára öltöttek „díszma­gyart”. Ha így kell, hát meg­tették. De ezeknek az ugyan­csak magyar földtől idesza- kadt, mesterré ütött emberek­nek senki sem mondta, hogy: ^holnapra aztán úgy jöjje- nek...’‘ Frakkban-cilindei-ben nem is jött senki. De azért a ke­nyérkereső holmi.. s így maradt lábon a bejáró cipő, de került fehér ing. S elárulom, ' volt olyan is, aki frissen borotválkozott! Kézfogás A bejáratnál csupa ve­zető. Miniszter, főmérnök, igazgató. Ez a fogadtatás. A karszalagos rendezők se tö­rődnek most mással, mint­DUNAFÜREDEN víkend céljára alkalmas állami tulajdonban levő HÁZHELYEK előnyös fizetési feltételek mellett ELADÓK Érdeklődés az Országos Takarékpénztár Pesf megyei fiókjánál (Budapest V., Bécsi utca 5.) < __

Next

/
Thumbnails
Contents