Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-03 / 258. szám
1933. NOVEMBER 3, VASÁRNAP HEGYEI-tfírtap JÓKAI NOTESZAI Huszor.hjf barna kis no- ' tesz. .4 vásznak erősen megkopott már, gerincükről itt- ' ott lepattogzott a szecesz- sziós aranyozás, egyik-másik szakadozott. A lila tintával írt, apró betűk azonban mégis jól olvashatók, s tiszták a ceruzasorok is, a kockás lapokon. A Jókai-noteszok történed is érdekes: az irodalomtudó- j sok tudtak a létezésükről, egyiket-másikat ismerték is; közülük több magántulajdonban, néhány az Akcdém.a tulajdonában s a Széchenyi Könyvtár kézirattárában volt csaknem száz esztendeig. Most. hegy Jókai összes műveit kritikai kiadásban adja közzé az Akadémiai Kiadó, nagyszabású „nyomozás" indult a még ismentlen helyeken kallódó noteszok után. Huszonhatot — fáradhatatlan kuia ással — sikerült is elökeríteni. Az irodalomtudósok az összes Művek megjelenésével párhuzamosan most dolgozzák fel anyagukat. (A noteszokat egyébként a Ráday Könyvtárban őrzi jelenleg Péter Zoltán iroda lomtörténész.) Irodalmi kincsek, becses ereklyék, egy nagy költő kez'evonását, gondolatainak első szárnycsapását őrzik. Jókai minden témáját, ötletét, villanását először kedvelt kis noteszaiba jegyezte fel. Regényeinek színhelyét — gyakran vázlatos rajzát egy-egy épületnek —, hőseinek nevét, 1 a történet egyes fordulatait. Megilletődötten lapozgatunk a noteszokban. Az első notesz 1853-ból i való. Így következnek egymás után a feljegyzések: „Klastromba befalazott pár — Lófejü kürt az András- syaknál — A prédikátort a szélső bástyáról dobták le — Nagy terem, roppant kandalló, faragott küszöbök, rejtett folyosók...” A feljegyzések között parányi, még jól látható ceruza rajz kétajtós kriptabejárat, domborművekkel. Hal jórt, merre csapongóit, milyen meséket szőtt a fantáziája? Az irodalomtörténészek szerint ezek a sorok a Sárga rózsa című regényének első vázlatai. Péter Zoltán megjegyzi, hogy A barátfalvi lévita egy-egy eleme is kiolvasható ezekből a jegyzetekből. Az alkotás folyamata megfoghatatlan, tetten érni nemigen lehet az ihletett perceket; Jókai időnként elővette, javította, újabb párbeszédekkel egészítette ki az első vázlatokat, átdolgozta a cselekményt, fordított rajta, átkeresztelte a hősöket, más környezetbe helyezte az epizódokat... De nem is a filológiai pontosság számít itt — legalábbis bennünket, alkalmi vendégeket most nem az érdekel — hanem e kis noteszoknak a hangulatai, izei, a nagy alkotóról elmondott bensőséges vallomásai. A római számmal jelzett tizenhatos noteszban — az 1800-as évek dereka táján írhatta, pontos dátum egyikben sincs — a prágai vár, a Hradzsin rajza. Láthatólag nagy gonddal, aprólékos türelemmel készítette a vázlatot. Alatta ez áll: Bebek rossz pénzt veret — Prága fából kifaragva — Hotelek a sivatagban — A szolgát eltemették a halott ifjú úrral együtt.. Ebben az időben írta Jókai Az élet komédiásait, az Egy az Istent s az Egész az északi pólusig című regényt. Érdekes megfigyelni, a fenti képek, helyzetek — egy-egy cselekmény, emlékező mondat, hasonlat formájában — mindhárom könyvben előfordulnak. Lapozunk néhány oldalt. Kitűnően olvasható lila tintás írásával a következő ál a noteszban: „Milyen lesz ennek a regénynek a hőse? Hát ha azt előre megmondani lehetne, frei mindentől függ az még... Plió... De talán mégis ameny- nyit már én körülbelül tudok róla — olyan ember, aki mindentől fél, még a felhőtől is..S az olvasó, ha kíváncsi a folytatásra, ne sajnálja a fáradságot egy pillanatra, vegye elő a lőcsei fehér asszony c.mű regényt, 1 lapozza fel az első oldalát, i ott ■ olvasható ez a mondat: „Olyan ember, aki mindentől fél, még a felhőtől is..." j (Lám néha, szerencsével, mégis tetten érhető az alkotás fo- | lyamata.) S itt van a feljegy- ] zés mellett a Bálványos-vár rajza is, magányos dombon omladék-várrom, elhagyott sasfészek. A következő no- ! teszlapon női név: „Herm.n”. I Mellette ismét rajz, ovális j keretben kedves lányarc, kicsit távolabb egy sor írás: „Ankerschmidt gróf... nem, inkább lovag, , Ankerschmidt i lovag...” Ez nem is rejtvény, könnyű azonosítani a neveket — Az Uj földesúr a j legismertebb Jókai-regények ; közé tartozik, annak egyik j alakja Ankerschmidt lovag s az ö lánya Hermin. Nzmcszk regényekről, regényalakokról, alkotások vázlatairól s a később köréjük j épült művekről tájékoztat- I nak ezek a feljegyzések, ha- j nem Jókairól, az emberről i is vallanak, hétköznapi gondjairól, munkájáról, éle- j téröl. S ezek a részek csep- , pet sem érdektelenebbek, i Sőt. A „hivatalos’’, tehát az írással kapcsolatos jegyzeteket a legtöbb noteszlapon erélyes ceruzavonal zárja le, s alatta „napi” dolgok olvashatók. Nézzük meg például a 19-es notesz ilyen jellegű bejegyzéseit. Körülbelül a könyvecske felénél nyitjuk fel. így következnek egymás után a sorok: „A Róza szobájába szappanokat venni. — Virágot vinni Tre- fortnak — Drótot venni attól a rabló Komáromytól — Adót befizetni...” E feljegyzések megfejtése, összefüggése világos. Jókai, amikor már svábhegyi villájában lakott, naponta bekocsizott a városba, rendszerint a képviselőházba, a kiadókhoz, a klubbá. s apróbb háztartási ügyeket elintézni. Nyilván ilyen megbízatása volt egy alkalommal szappanokat venni feleségének, Laiborfalvy Rózának, aki — főleg életének utolsó esztendeiben — ritkábban mozdult ki otthonukból. A virágügy megfejté- se: Trefort Ágostonról, az akkori kultuszminiszterről van szó, aki jó barátja volt az írónak, s aki — nem is egy bejegyzés tanúskodik erről — több alkalommal kapott szegfűt, orgonát Jókai kertjéből. Ko- máromy pedig — ezt Mik- száthnak egyik emlékezéséből tudjuk — Jókai minden hájjal megkent svábhegyi szomszédja volt, kereskedőember s az író, ha tőle vásárolt, rendszerint alaposan becsapódott. „Jaj. jaj Róza, mit tettél?” — ez a sor olvasható a 22-es notesz első oldalán. S így folytatódik: „Hogyan élek én már örökös háborúban a csirkék miatt?" E sorok megfejtését is egy Mikszáth- írás adja. Svábhegyi szomszédasszonyuk levágta — tévedésből — Jókainé kedvenc gyöngytyúkját. Az eset másnap derült ki, Laborfalvy Róza rettenetesen összeveszett a szomszédasszonnyal, Jókai pedig, aki szerette a békét és a nyugalmat, kétség beesett a házi perpatvar hallatán. Ugyancsak Mikszáth- tól tudjuk, hogy a „gyöngy- tyúkperben” végül minden elintéződött, a haragvó háziasszonyok egy hét múlva megbékültek. E bejegyzés alatt halvány ceruzasorok: „Révai megveszi még egyszer mind regényeim, mind novelláim kiadói jogát, ötven évre. No, sokat keres rajta majd a gazfickó, de nem baj. Engem meg ismét becsap, ahogy szokott: Ehhez felesleges a kommentár. „Nagy Miklós megint ná lám járt kéziratáért. Oh, hogy nem kopik le a lába, szegény fiúnak. De most jön eszembe, hogy ez a Nagy Miklós nem is az eszével, hanem a lábával szerkeszti a lapot.” Ezt a mondását, amely e noteszlapokon született, később maga is terjesztette, a pesti irodalmi világ kedvenc anekdotája lett. Nagy Miklós a Vasárnapi Újság szerkesztője volt, s állandóan járta a híres írók lakásait, kéziratokat kért a lapja számára. Ezért írta Jókai, hogy nem az eszével, hanem a lábával szerkeszti az újságot. (Egyébként a Vasárnapi Újság sok Jókai-műruek volt első közlési helye, s az író is nagyon szerette ezt a „lábbal szerkesztett” lapot.) ,,A Messiást olvasom, Klopstocktól... jaj, minő unalom, nem is olvasom tovább __” Ez a bejegyzés a 1 4. sorszámmal ellátott kis noteszában található. Igen helytálló kritika, a Messiás a világ egyik legunalmasabb műve, érthetetlen, hogyan tett szert hírnévre a múlt században. „Kenessey és a veszprémiek meghívása Anna-bálra, azt írják, vár az egész ország. Aranyosak, megyek, hogyne mennék, Füredre mindig megyek ...” Az irodalomtudósok hosz- szadalmas, aprólékos munkával megkísérlik kideríteni, hogy a most egybegyűj- tött noteszok bejegyzései pontosan mikor keletkeztek, mire vonatkoznak, milyen regényeket írt akkortájt Jókai. Csukjuk be a noteszokat, tisztelettel, illedelmesen, hadd pihenjenek tovább, féltve őrzött kéziratok között; azok a halhatatlan művek, amelyek e röpke feljegyzések alapján keletkeztek, ma már milliók olvasmányai. Tamás István Alkalmazott vagy tag? A Legfelsőbb Bíróság elvi döntései A termelőszövetkezeti elnökökkel, tagokkal, alkalmazottakkal kapcsolatban több érdekes és iránymutató bírói ítélet hangzott el az utóbbi időben. Ezekből ismertetünk néhányat. A termelőszövetkezetekbe átirányított szakemberek társadalombiztosításáról hozott törvényességi határozatot a Legfelsőbb Bíróság. Ebben a következőket mondotta ki: — A termelőszövetkezetekbe átirányított szakemberekre vonatkozó rendelet végrehajtásánál egyes megyékben a tanácsok termelőszövetkezeti csoportokhoz is küldtek dolgozókat, mégpedig elnöki, mezőgazdászi és egyéb feladatok ellátására. Ezeknek a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai ugyanazt a jövedelemkiegészítést és egyéb kedvezményeket biztosították, mint amelyek a termelőszövetkezetekben dolgozó szakembereket illetik. A tsz-csoportok gazdasági megszilárdítása és szakszerű vezetése szintén fontos népgazdasági érdek. Az ezekhez történt átirányítások azt a célt is szolgálják, hogy a szakemberek előkészítsék a csoportok termelőszövetkezetté való átalakulását. A kormányhatározat helyes értelmezése mellett hiba volna, ha a tsz-csoportokhoz irányított szakemberek társadalombiztosítási téren hátrányosabb elbírálásban részesülnének, mint a tsz- ekbe küldött dolgozók. A rendelkezés célja az volt, hogy az ide helyezett szakemberek a munkaviszonnyal járó kedvezményeket ne veszítsék el. Amennyiben tehát a megyei tanács végrehajtó bizottsága a tsz-csoportokban elhelyezett szakemberek részére jövedelemkieigészítést biztosít, a csoportba tagként belépett szakembert társadalombiztosítási szempontból ugyanúgy kell elbírálni, mintha termelőszövetkezetbe lépett volna. Egy tsz közgyűlésének határozata a volt elnököt 12 ezer forint kártérítésre kötelezte, mert autójában a tsz benzinét használta és a kocsit a tsz számlájára javíttatta. A közgyűlési határozat hatályon kívül helyezése érdekében a volt elnök a bírósághoz fordult. A járásbíróság, majd a megyei bíróság a keresetét elutasította és áttette a járási tanácshoz, mert úgy látta, hogy vétkes károkozás nem történt és így a határozattal szemben a bíróság előtt keresetnek nincs helye. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az alsó fokú bíróságok végzését hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. A Legfelsőbb BíMintha kicserélték volna ÚJABB EREDMÉNYEK A SZERVEK ÁTÜLTETÉSÉBEN 1 Régi tudományos feltevés, hogy bizonyos szervek átültetésével, vagy a szervezetbe való beültetésével meghosz- szabbítható az emberi élet, illetve az elhasználódott szervek helyébe újak ül telhetők. A húszas években Voronov professzor Párizsban ivarmirigyek átültetésével próbálta az öregeket megfiatalítani, kísérletei azonban kudarcot vallottak. Napjainkban már jóval előbbre haladt az orvostudomány a transzplantáció kérdésében. Ma már tudjuk: Voronov kísérletei azért vallottak kudarcot, mert nem vette figyelembe a szövet- és vércsoportokat, nem kapcsolta össze a mirigyeket a véredényekkel és ezért a mirigyek idővel felszívódtak. Szív- és fejátültetés A század eleje óta folyó kísérleteknek több érdekes állomása volt. Oroszországban Kuljatko professzor keltett életre egy szívet szervezeten kívül. A szív, amikor a fiziológiás sóoldatot keresztülszivattyúzták rajta, egyenletesen összehúzódott. Később Krakov akadémikus holttestről lemetszett ujjakat előbb kiszárított, majd érrendszerén táplálékot áramoltatott át s erre az ujjak visszanyerték formájukat, s a körmök nőni kezdtek rajtuk. Világhírű kísérlet volt Drju- hemko professzoré: egy különleges készülékkel, amely oxigénnel telített vért sajtolt a szervezeten kívüli testrészbe, egy levágott kutyafejben bizonyos ideig megtartotta az életet. A tálra helyezett fej az erős lámpafény villanására le- húnyta a szemét, füttyjelzésre hegyezte a fülét és a hangforrás felé nézett. Ez mind a század első évtizedeiben történt. Nyegovszkij professzor viszont a második világháború éveiben a klinikai halál állapotából keltett életre embereket. Az izolált szervekkel és az egész szervezet felélesztésével végzett kísérletek azonban csak bevezetőül szolgáltak a transzplantáció fejlettebb formában való alkalmazásához. Ilyen előzmények után új fejezetet jelentettek a szervátültetési kísérletek történetében Demihov szovjet sebész eredményei. Egy kutya szervezetébe beültetett egy második szivet úgy, hogy az az eredeti szív munkájának egy részét elvégezte, sőt, amikor az eredeti szív működését megállították, az átültetett szí^ teljesen ellátta a szervezet vérellátását. A biztató kísérlet után Demihov hozzáfogott a fejátültetéshez. Egyik moszkvai sebészkongresszuson bemutatták a kétfejű kutyát. Egy idősebb kutya feje mellé egy fiatalabb kutya fejét varrták. Bebizonyosodott, hogy mindkét fej megőrizte sajátos adottságait. A fiatal kutyafej játékos volt, az idős barátságtalan és mogorva. A kétfejű kutya és hasonló kísérletek a fantasztikus mesékre emlékeztetik az embert. Mégis, ezekben a kísérletekben semmi fantasztikus sincs, a fejlődés évein át ez az út vezet az emberen végzett hasonló műtétekhez, mellyel amikor szervei egy része elkopott, elhasználódott, szervátültetés után „mintha kicserélték volna .. Szervek átültetése állatból emberbe Csillag István, a transzplantáció egyik kiváló szakértője a várható fejlődés útjával kapcsolatban rámutat, hogy elsősorban az idegen anyagokkal való szöveti pótlás kérdésében még sok a tisztáznivaló. Van néhány olyan szerv viszont, amelynek állatból emberbe való átültetése máris teljes vagy részleges sikerrel járt. Az ilyen operációk jelentősége ezért is figyelemre méltó, mert súlyos betegségek is meggyógyíthatok általuk. Ilyen állatból emberbe átültethető szervek egyebek között a belső elválasztású mirigyek. Például a mellékpajzsmirigy hiánya váltja ki az úgynevezett tetániát, ezt a fokozott idegingerlékenységgel, görcsökkel járó betegséget. Ezt sikerült élő mellékpajzsmirigyek átültetésével megszüntetni, vagy legalábbis a tüneteket a minimumra csökkenteni. Belső elválasztású mirigy átültetése sikerrel járt a kóros soványság esetén. Az úgynevezett Simmonds-kórnál, bor- júagyfüggeléket ültetnek be a hasüregbe. Előfordult, hogy baleset következtében meghalt ember mirigyét használták fel ilyen átültetésre. Nemi mirigyek átültetésével is sokat foglalkoztak mind kísérletekben, mind klinikai gyakorlatban. A pajzsmirigy átültetése akkor bizonyult eddig a leghatásosabbnak, ha magába a pajzsmirigybe ültették. Fogak átültetésével is eredménnyel foglalkoztak. A kivégzett ember veséje A veseátültetés terén is biztató kísérletek voltak már. Egyik érdekes ilyen kísérletet öt francia orvos hajtotta végre. Egy asszony veséje elégtelenül működött. A beteg asz- szonyba átültették egy kivégzett ember veséjét. A műtét a kivégzés után három és fél órával már be is fejeződött. A vese 19 napig kifogástalanul működött. A közelmúltban Angliában teljes sikerrel hajtottak végre ilyen szervátültetést. Marcus amerikai kutató a kísérleti kutya hasüregébe egy másik kutya szervezetéből kioperált szívet és tüdőt ültetett át és ezt az átültetett szív-tüdő rendszert életben tudta tartani. A második szív is működött, a második tüdő is lélegzett. Még vakmerőbb kísérletet hajtott végre Ki- csaleer professzor, aki egy műszív gépezettel és műanyag érhálózattal kísérletezett, kísérleteit ő is kutyákon végezte. A műtétre került kutyák hőmérsékletét 21 Celsius- fokra szállította le. Erre azért volt szükség, mert a lehűtött állapotban az állati szövetek oxigénszükséglete csökken és a műtét alatt mutatkozó oxigénhiányt át lehet vészelni. Eleinte az erek összeköttetését átmenetileg helyettesítő műanyagcsövekkel manipuláltak. Majd, amikor az átültetett szív jól működött — ezt elektro- kardiográfiai vizsgálatokkal állapították meg —, az erekből a csöveket fokozatosan eltávolították. A fantasztikus kísérlet sikerült. Mindez azt mutatja, hogy a szervátültetés, ha a tudomány a biológia kérdéseit is teljes mértékben meg tudja oldani, egyike lesz a súlyos betegek regenerálását biztosító orvosi műveleteknek. A „kicserélt’1, az elhasználódott beteg szervek helyett úiat kapott ember ma még némileg fantasztikusként ható elméletét talán egy évtizeden belül realitásként ismeri meg az emberiség. Kiss István róság döntését a következőkkel indokolta: — Ebben az esetben nem a tagsági viszonnyal kapcsolatban felmerült vita eldöntéséről van szó, hanem a tsz-tag által vétkesen okozott kárról, amelyet megtéríteni köteles. Miután a kár a 300 forintot meghaladja, a kártérítés kérdésében első fokon a közgyűlés dönt és e határozat ellen a bíróság előtt keresetet lehet indítani. ‘ A tsz-ek fegyelmi szabályzata értelmében a vezetőségi és ellenőrző bizottsági tagok kártérítési ügyében a döntés első fokon — az összegre tekintet nélkül — a közgyűlés határozatára tartozik. Mindezekből következik, hogy az alsó fokú bíróságok helytelenül tették át az ügyet a járási tanácshoz, mert . a kérdés elbírálása bírói hatáskörbe tartozik. Egy mező gazdas ági mérnököt és egy főkönyvelőt az egyik vidéki tsz-hez irányítottak. Amikor szerződésük lejárt, tovább akarták foglalkoztatni őket. A szakemberek havi 3600 forint fizetést kértek. A közgyűlés olyan határozatot hozott, hogy a mérnök munkabérét az elnök jövedelmének 95 százalékában, a főkönyvelőét 85 százalékában állapították meg, de hozzájárultak ahhoz, hogy havi 3600 forint előleget vehessetek fel. Az elgondolás áz volt, hogy ezt a havi illetményt mindenképpen meg kell kapniok, de ennél ná- gyobb összegre is lehet igényük, ha a szövetkezet eredményesen gazdálkodik. Az eredmény azonban e várakozás alatt maradt, a munkaegység alapján még hayi 3600 forintot sem 'kaphattak volna, ‘ .**3 a szövetkezet közgvűlé-' se fejenként 14 ezer forint visszafizetésére kötelezte őket. A határozat ellen mindketten a bírósághoz fordultak. A fő vitát, vagyis azt a kérdést, hogy a havi 3600 forint fizetés mindenképpen, járt-e nekik — a bizonyítás adatai alapján — a bíróság javukra döntötte el és kimondotta: a szövetkezet által követelt összeget nem kell visszafizetniük. Nem lehet figyelmen kívül hagyni — szögezte le a bíróság —, hogy földművelés- ügyi minisztériumi rendelet értelmében a munkaszerződéssel alkalmazott mezőgazdász és könyvelő munkabérének megállapításánál általában az állami gazdaságokban hasonló munkakört betöltő szakemberek részére járó munkabért kell alapul venni s a közgyűlés részükre — a gazdálkodás eredményessége alapján — prémiumot is állapíthat meg. Nem kétséges, hogy az állami gazdaságokban a hozzájuk hasonló munkakört betöltő dolgozóikat ugyanilyen összegű munkabér illeti meg, mint amennyit ők vettek fel. De mindettől eltekintve, súlyos méltánytalanság lenne annak az ösz- szegnek visszafizetésére kötelezni őket, amelyet hosszú időn át. mint munkabért vettek fel és létfenntartásukra fordítottak. Az adott körülmények között az erre való kötelezés alkalmas volna arra, hogy a mezőgazdasági szakembereket a tsz- ek részére történő segítség- nyújtástól visszatartsa s ezzel sértse a tsz-ek megerősítéséhez, végső soron pedig a mezőgazdasági termelés növeléséhez és népgazdaságunk megszilárdításához fűződő érdekeket. A mérnök és a főkönyvelő nem tagja, hanem alkalmazottja volt a szövetkezetnek, tehát rájuk a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezések irányadók. Mivel vitás volt, a bíróság azt is leszögezte, hogv mint vezető állást betöltő dolgozóknak, ügyükben a bíróság hivatott dönteni.
