Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-03 / 258. szám
4 1963. NOVEMBER 3, VASÁRNAP K/Cirlan A NYUGODT NAP „ESZTENDEJE'' 1964. január 1-től 1965. december 31-ig kerül sor a csillagászok és geofizikusok nagyszabású, új. közös programjára: a nyugodt nap nemzetközi évére. A nemzetközi geofizikai évvel ellentétben — amelynek eseményei tudvalevőleg a naptevékenység, maximuma idején zajlottak le —, a nyugodt nap nemzetközi évét arra az időVÉGES-E A VÉGTELEN? Draminsky dán professzor bejelentette új, általános relativitás-elméletének elkészültét, amely mellőzi az időt, mint negyedik dimenziót: ;— Elméletem annyira egyszerű, hogy minden érettségizeit ember könnyedén megértheti. Einstein szerintem abban tévedett, hogy végessé nyilvánította a világegyetemet. Szerinte ugyanis voltaképpen nem végtelen, mert aki elég hosszú ideig utazik, végül ugyanarra a helyre kerül vissza. Elméletemmel bebizonyítom, hogy a világegyetem valóban végtelen. Hogy-hogy? Albert Einstein tévedett volna? Járjunk csak ennek végére. Megpróbáljuk röviden és közérthetően ismertetni Einstein életművét, amely a modern tudomány forradalmát idézte elő. Einstein világegyeteme népi olyan, amilyennek látjuk, hanem olyan, amilyennek lennie kell. Épp ezért teljesen elvont és közönséges módon el sem képzelhető. Matematikailag — képletek alakjában — teljesen egyértelműen rögzített, bizonyított. „Józan észszel” azonban alig érthető. A klasszikus fizika világképét Galileinek és Newtonnak köszönhetjük. Ez a világkép könnyen érthető, törvényei javarészt érzékszerveink észlelte külső benyomásokra épültek. Érzékszerveink képességei azonban igen korlátozottak. Ezért dönthette romba ezt a látszólagos magabiztos világképet Albert Einstein. Nézzük logikáját. Vonaton.' utazva a vonat berendezési ’ 1 -tárgyai számunkra mozdulatlanok. Pedig közben a vonat halad. Ha azonban egy állomáson álldogáló ember figveli meg ezeket a berendezési tárgyakat, azok gvorsvonati tempóban mozognak. Sót, ha eev másik égitesten levő élőlény figyelné meg a pályaudvaron álló megfigyelőt, arra a megáll aoítás- ra jutna. hogy a földdel együtt ő is mozog. Ezek szerint bármely mozgás, bármely sebesség csupán viszonylagosan, relatíve mérhető, valamilyen másik testhez viszonyítva. Abszolút csak abban az esetben lenne a mozgás, ha bárhol a világmindenségben található volna egy abszolút mozdulatlan test. Ilyen után azonban már Archimedes is hiába áhítozott, midőn azt mondotta: — Adj egy szilárd pontot és megoldom a világmindenség valamennyi problémáját. A világmindenségben tehát minden mozog. Ennek ellenére a múlt század végéig feltételeztük, hogy a világegyetemet egy képzeletbeli, feltételezett anyag, az éter tölti ki. Ebben mozo-g — miként vízben a hullám —, a világűrben a fénysugár. Ám a század végén Michelson és Mor- ley kísérletekkel bebizonyították. hogy éter nem létezik. Sőt azt is, hogy a föld mozgása nem befolyásolja a fény sebességét. Ha valaki egy százkilomé- teres sebességgel robogó vonaton 5 kilométeres sebességgel előresétál, akkor tulajdonképpen a földhöz képest 105 kilométeres sebességgel halad. Ha azonban a föld felületéről a föld mozgásának irányába egy fénysugarat bocsátunk ki, akkor a fény sebessége nem a fénysebesség és a földsebesség összege lesz, hanem a fénysebesség változatlan marad. Einstein tehát kimondhatta: — Mivel éter nincs, ez alapján semmi sem létezik, ami abszolút nyugalomban lenne. Mivel pedig a fény sebességét a föld mozgása nem befolyásolja, a többi égitest mozgása sem befolyásolhatja. A fény sebessége tehát állandó. Ebből már logikusan az következik. hogy a természet törvényei minden egyenletesen mozgó rendszerre azonosak. Mivel pedig nem létezik abszolút tér, abszolút idő sem létezhet. Ezzel megdől az egyidejűség elve. Ha tőlünk jobbra és balra hajszálpontosan egyszerre csap le két villám, mi e jelenAlbert Einstein ség egyidejűségét észleljük. Egy levegőben szálló repülőgép utasai azonban a gép előtt lecsapódó villámot hamarább észlelik, mint a háta mögött lecsapót. Mégpedig azért, mivel a repülőgép az előbbi villám fényhullámai felé közeledik. (íme a döntő különbség az „álló” és a „mozgó” megfigyelés között!”) Az egyidejűség tehát szintén relatív. Elmélete továbbfejlesztése során Einstein megállapíthatta, hogy az idő csupán azonos jellegű mozgások esetében hasonlítható össze: — Az az óra, amely egy nagy sebességgel haladó testen van, egészem másképp jár, mint egy lassan haladó testre szerelt. E relativitás azonban nemcsak az időre, de a távolságra is érvényes. E két fogalom között az összefüggés nyilvánvaló, hiszen a sebességet mindig úgy számítjuk ki, hogy a megtett utat elosztjuk az idővel. E szerint a mozgás irányában nagy sebességgel- mozgó test: összezsugorodik, megrövidül. Persze ezt csak olyan megfigyelő állapíthatja meg, aki ennél a mozgó testnél lassabban halad, miként az idő múlása közti differenciát, az idő meglassulását is csak ilyen megfigyelő „érzékelheti”. Mindezt matematikailag köny- nyedén bizonyíthatjuk. A „józan ész” azonban ezt az állítást abszurdnak, képtelennek, lehetetlennek, értelmetlennek tartja. Pedig kísérletek útján is bebizonyosodott helyessége, igazsága. Sänger német professzor kiszámította, hogy ha valaki 22 éven át a fénysebességet megközelítő iramban repülne a világűrben, akkor a földre visszatérve azt tapasztalná, hogy itt közben kétezer év telt el. Az idő lassúlását, a mozgó test rövidülését a fizikusok „kézzelfoghatóvá" tették. Megfigyelték ugyanis, hogy az úgynevezett mű-mezonok (az atommag részei), amelyek nyugalmi állapotban már a másodperc kétmilliomod része alatt elbomlanak, tízszer, hússzor hosszabb ideig „élnek”. ha a fénysebességhez közeli sebességgel haladnak. A tér és az idő tehát relatív. Az idő pedig elválaszthatatlan a tértől, s így a tér három dimenziója (hosszúság, szélesség, magasság) negyedikkel, az idővel bővül. Ha pedig a tér és az idő relatív, relatívnak kell tekinteni a tömeget is. A test tömege a sebesség növekedésével növekszik. Mivel pedig a fénysebesség minden sebesség felső határa, a fénysebességet elérő tömeg végtelen tömegűvé kell, hogy váljon. Igenám, de a tömeg „végtelen” felgyorsításához végeredményben végtelenül nagy erő szükséges, épp ezért nyilvánvaló, hogy egyetlen testet sem lehet „felgyorsítani” fénysebességre. (Ne feledjük, a gyorsuláshoz szükséges gyorsító erő arányosan nő a tömeggel és a gyorsulással.) Ettől a megállapítástól már csak egy lépés, hogy a tömeg és az energia (tehát a sebesség) egyenértékű és elválaszthatatlan egymástól. Az erő nagysága, amellyel egy testet gyorsítunk, a test tömegétől függ. Ám ez alól kivétel a nehézségi erő, a gravitáció. Mivel azonban nem lehet különbséget tennünk a gyorsulás és a gravitáció között, a nem egyenletes sebességű mozgást sem tekinthetjük abszolút mozgásnak. A nehézségi erő hatására a tárgyak, súlyukra és nagyságukra való tekintet nélkül, ugyanakkora sebességgel esnek: szabadon. Ezt Newton állapította meg kétséget kizárva. Einstein pedig bebizonyította, hogy ha a világűrben — a nehézségi erőtértől távol, hatásától mentesen — egy űrhajó gyorsuló mozgást végez, a benne elhelyezendő személyhez viszonyítva felfelé, akkor az űrhajóban minden tárgy úgy viselkedik, mintha alulról hatna rá gravitációs erő. /, r.‘jq ‘r„- ' Einstein korrigálta a nehézségi erőről .alkotott egyéb felfogásunkat is. Eszerint a tömegvonzás (gravitáció) nem hat korlátlan erővel millió kilométereken át, a végtelenségig; hanem — miként a mágnes — zárt erőteret alakít ki. Emellett kimondotta: — A nehézségi erő hat a fényre. Megállapította, hogy a fénysugár, amelyről eddig azt tételeztük fel, hogy csupán egyenes vonalban haladhat, az erős gravitációs térben elhajlik. Ezt az einsteini tételt 1919- ben egy napfogyatkozás alkalmával igazolták először a gyakorlatban. Így tehát megdőlt az euklideszi ősi tan azon törvénye is. hogy a fénysugár a világegyetemben csak toronyiránt, homlokegyenest haladhat előre, egyenes vonalban. anélkül, hogy valaha is útjának végére érne. Draminsky professzor Einstein e megállapítása alapján tételezi fel, hogy Einstein szerint a világmindenség véges, hisz ha a fénysugár a gravitáció erő hatására elhajlik egyenesvonalú útjáról, akkor vissza is érkezik törvényszerűen önmagához. Tehát véges a világmindenség? Einstein fénysugár-elmélete ezt bizonyítja? Szó sincs róla. Bár minden egyes fénysugarat pályája során az égitestek gravitációs terei befolyásolnak és eltérítik, ez még nem jelentheti ezt. Ugyanis a gravitációs tér felépítését a testek tömege határozza meg. A világegyetem felépítését pedig a világegyetem anyagi felépítése. Eszerint minél nagyobb mennyiségű anyag van egy helyen, annál erősebbek a fényt torzító, görbítő hatások. Mindennek a végső hatása a teljes görbület s így az önmagában zárt tér, tehát a „véges világ” lehetne. Ám ne feledjük, az anyag nem egyenletesen oszlik el a világegyetemben, tehát a végtelen világ végességéről Einstein szerint szó sincs. 273ft-l>an leszünk „milliomosok“ A „Naukai Zsizny” című lap közlése szerint még sokáig kell várnunk az időszámításunk kezdete óta számííott milliomodik napra. Szerintünk ez körülbelül csak 800 év múlva virrad reánk. szakra tűzték ki, amikor a naptevékenység minimális lesz. A geofizikai év és a nyugodt nap éve tehát kiegészíti egymást. A : most következő második felvonás folytatja a napon és a földön | lezajló jelenségek s az azok közti kapcsolatok tanulmányozását» E két különböző időszakban lezajló nemzetközi vizsgálat- ! sorozat eredményeinek összevetése lehetővé teszi a szoláris és j földi jelenségek kapcsolataiban beálló változások törvényszerűségeinek tisztázását, naptevékenység maximumtól naptevékenység minimumig. Mivel mindezt egyszerű számításokkal megállapítiliat- | juk, mi is nekifogtunk. Az I eredmény: ez év végén — pár nap híján — 717 000 na- ! posak leszünk. A maradék 283 000 nap 775 év, tehát eszerint „milliomosok” 2738- ban leszünk. Tízmilliárdod másodperenvi élet Fiatal olasz fizikusok egy I csoportja a Róma melletti I Országos Nagyenergiájú La- j boratóriumban 4-es atomsú- I lyú hidrogén-izotópot fedezett fel. Az új izotóp nem stabil, élettartama a másodperc tízmilliárdod része — állapították meg 15 00» ködkamrafelvétel alapján. 3 kérdés - 3 felelet Mekkora a Venus? —Milyen a Föld?—Van-e élet a Marson? A marsi élet vizsgálatára 24 kilométer magasságba felröpített távcső A Mariner—2 bolygóközi rakéta, amely múlt év decemberében megközelítette a Venus bolygót, érdekes és pontos adatokat szolgáltatim lehetővé tette, hogy a csillagászok megállapíthassák, mekkora is pontosan a Venus tömege. A Mariner—2 mozgásában a Venus tömegvonzása következtében egy nap alatt fellépő eltérésekből (perturbációkból) a bolygó tömegét, a korábbiaknál jóval pontosabban kiszámíthatták. Eszerint a Venus tömege 9.81485-szerese Földünk tömegének. Eddigi adatunkat tehát 0,015 százalékkal kellett módosítanunk. •k Amerikában nyolc mesterséges hold 12 ezer nagy pontosságú fotografikus megfigyelése alapján meghatározták a Föld pontos alakját. Méternyi precizitással megállapították, hogy hol és mennyire tér el a geoid (földalak) a „szabályos” földfelülettől. Eszerint a legnagyobb eltérés plusz 38 méter, mégpedig Ausztráliától északkeletre. A legnagyobb mí- nuszos eltérés 37 méter, Indiától nyugatra. Kiderült az is, hogy tulajdonképpen hét helyen tér el tömb- szerüen a Föld a „szabályostól”. A már említett két eltérés mellett a másik öt központja: Kaliforniától keletre, a Csendesóceánban (mínusz 35 méter), Afrikától délre (plusz 24 méter), Chile északi területén, illetve Grönlanditól délre (egyaránt plusz 20 ttnéter) és az Antarktisz északi partja mentén (mínusz 20 méter) található. k Minthogy a Mars közvetlen közelébe eddig nem sikerült műszereket eljuttatnunk, e bolygó kutatása még napjainkban is földi eszközökkel (rádióval, radarral és optikai műszerekkel folyik. Spektroszkópiai vizsgálatokat főleg az infravörös sugarak tartományában végeztek, ahol „élet” jelenlétére utaló sávolcat fedeztek fel. E sávok létezése bebizonyítottunk tekinthető, ugyanis az amerikaiak egy 90 centiméter tükörátmérőjű távcsövet emeltek 24 kilométer magasságba, hatalmas léggömb segítségével, s igy a levegőréteg zavaró momentumának kiküszöbölésével végezhettek színképi megfigyeléseket a Marsról. Az infravörös sávok tehát valóban léteznek, de értelmezésük körül változatlanul dúl a vita a tudományos szakkörökben. 0,000 000 000 000 000 000 000 000 000 01 gramm Az amerikai csillagászok megfigyelésekre és számításokra alapozott jelentése szerint a világűrt — az úgynevezett csillagközi teret — laza hidrogéngáz tölti ki. Ennek hőfoka mindössze plusz egy Celsius fokkal melegebb, mint az abszolút nulla fok. E „laza” térben köbméterenként csupán 70 hidrogénatom található. A közeg súlya köbcentiméterenként: „10 a mínusz 29-űk hatványon” gramm, tehát a címben leírt súly, amelyet azonban engedjék meg, hogy még egyszer ne ismételjünk. Ó*R*Á*K Órák a karon, órák a falon, órák a zsebben, órák az utcán, a házfalakon, mindenütt órák. A rendszerető ember igényét elégítik ki. Mérjük velük az idő múlását. A perceket — segítségével — sorakoztatjuk rendbe, mindennapi életünk általa válik pontos, precíz alkotó munkává. Az órák koronként változnak. Az órák jellemzik a korokat. íme három új óra, a XX. század hatvanas éveiből, pontosabban 1963-ból. A legpontosabb Most kezdte meg működését a világ eddig legpontosabb órája a svájci neuenburgi obszervatóriumban. A tallium- töltésű atomóra naponta maximum egy milliárdod másodpercet késhet vagy siethet. Telefonos Amerikai cég oly telefonokat hozott forgalomba, melyek számtárcsájuk közepén stopperórát „viselnek”. Amikor a telefonáló felemeli a kagylót, a stopperóra elindul s jelzi az idő múlását, a perceket és másodperceket. A gyártást megelőző kísérletek bebizonyították, hogy a szembeötlő helyen levő stopperóra hatására a fecsegek rövidebbre fogják beszélgetésük időtartamát, tehát gazdaságosabban oszthatják be oly drága idejüket. Nap Több évszázados kegyvesztettség után újból divat a napóra. No persze modern változata alaposan különbözik a régi „botos” napóráktól. Az asztali napóra, melyet egy német óragyár hozott forgalomba, egyedüli energiaforrása a napfény. Csak arra kell ügyelni, hogy a lakásban világos helyen álljon, a napelemcella megfelelő erősségű és mennyiségű napfényt kapjon. Az óra szelén fotocellás akkumulátora biztosítja, hogy az óramű éjszaka, sötétben is működjön. Az oldalt összeállította: Alacs B. Tamás A modern napóra szerkezete: 1. Napfény. 2. Napelemcella, 3. Plusz-, illetve mínuszpólus, 4. Akkumulátor, amelyet a szelén fotocellák töltenek fel, 5. Óramű