Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-17 / 269. szám

~*JC£rkm 1963. NOVEMBER 17, VASÁRNAP Nagyobb megbecsülést A búzatermesztők megy*» ta­nácskozásán a pátyi Petőfi Tsz ■ ftxagromómusa nagyon érdekes és megszívlelendő dol­got mondott el. Az ala­csony termésátlagok okát, amint mondotta, abban látja, hogy a szövetkezeti gazda­ságokban sűrűn váltogatják egymást a szakemberek. Ar­ra sincs idejük, hogy meg­melegedjenek, hát még arra, hogy megismerjék a határt, a termelőszövetkezet adott­ságait. A gazdaság termé­szeti, közgazdasági körülmé­nyeinek, de főként az embe­rek ismerete nélkül hiábavaló dolog a terméseredmények növekedését várni. A megyei pártbizottság és a megyei tanács közös rende­zésében, tartott legutóbbi ta­nácskozáson ugyancsak sok­szor visszatértek a hozzászó­lók erre a fontos kérdésre. Szenvedélyesen vitatkoztak, keresték-kutátták azokat az okokát, amelyek miatt a szak­emberek egy része nem szí­vesen megy a mezőgazdaság­ba dolgozni, mások pedig gyakran változtatják munka­helyüket. Számokat ismer­tettek, mélyek ugyancsak megdöbbentőek, s sürgetően teszik fel a kérdést: hol van a baj, hol kell változtatni? Azon ugyanis vitatkozni sem lehet, hogy egy-egy elnök, növénytermesztő vagy állat- tenyésztő el távozásán ak a szö­vetkezet látja kárát. A vélemények egy kérdés­ben megegyeztek: nem be­csülik meg eléggé a mező- gazdasági szakembereket. Mind az anyagi, mind pedig az erkölcsi elismerés tekin­tetében messze elmaradnak B falun élő orvosok, állator­vosok és egyéb vezető beosz­tású értelmiségiek mögött. Akár a tanulással eltöltött Időt, akár pedig a minden­napi munkát tekintjük, in­dokolatlan ez a mellőzés. Az esetek sokaságát sorolták fel a tanácskozáson is, arra vonatkozóan, hogy a mező- gazdasági szakemberek sok esetben- milyen mostoha kö­rülmények között dolgoznak. Nem szólunk arról, hogy napi munkájuk a kora reggeli óraiktól a késő estébe nyúlik, mert az szinte természetes. De olyan esetek is előfordul­nak, mint amit az egyik ceg­lédi felszólaló mondott el az egyik szövetkezetben — kár, hogy nem nevezte meg a szö­vetkezetét — az agronómus három hónapig a jászolban aludt, a vezetőség nem bizto­sított számára szállást. Ugyanebben a járásban a já­rási tanács egyik vezető be­osztású szakemberóaek a la­káskérdése évek óta megol­datlan. Ritkaságszámba' megy a megyében, hogy egy-egy szövetkezet szakemberének lakást biztosítsanak, s ezzel is igyekezzenek „megkötni” őket, Otthont biztosítani ne­ki. Az őszi vetés dandárjában a szakemberek többsége helyt­állt. Lelkesedésük, szervező munkájuk eredménye is, amit eddig még soha nem sikerült elérni; októberben elvetettük a kenyérgabonát. Mégsem ér­kezett egyetlen kitüntetési ja­vaslat sem a járásoktól a fel­sőbb szervekhez. Ezek után akaratlanul is kí­vánkozik a kérdés: mi az oka ennék a káros jelenségnek? Lebecsülik talán a szakembe­reket, tagadják a szakirányí­tás jelentőségét? Ennek ellent mond, hogy alig van olyan al­Tovább fejlesztik a Szentendrei-sziget öntözőhálózatát vágyó fiatalok számára. A megyében az erre előirányzott összeg nincs felhasználva. Gyökeres fordulatot kell el­érni a szakemberek megbe­csülésében, a velük való fog­lalkozásban. Éneikül ugyanis hiába várunk arra, hogy a jö­vőben több és jobb szakembe­rünk lesz a mezőgazdaságban. A kellő megbecsülés hiánya miatt idegenkednek a fiatalok a mezőgazdasági pályától. Emiatt fordul elő, hogy a vég­zett fiatalok nem a mezőgaz­daságot választják, hanem más pályát választanak. Kellő számú, jól képzett szakember nélkül pedig akadályokkal te­li és hosszú lesz az az út, ame­lyen járni akarunk. Ez senki­nek sem érdeke. Mihók Sándor Hatvankét hold őszibarack Összesen 62 hold ősziba­rackost telepítettek az idén az érdi Búzakalász Termelő- szövetkezetben. Dékány István tsz-elnök elmondotta, hogy november 20-ra tervezték a telepítés befejezését, a járási tanács azonban kérte, hogy november 16-ra módosítsák a tervet. A termelőszövetkezet vezetősége Tihanyi András kertészeti brigádvezetővel megbeszélte ezt és a brigád tagjai vállalták, hogy novem­ber 12-re végeznek a munká­val. A tervet teljesítették. El­sősorban Tihanyi András bri­gádvezetőnek és a tizenkét brigádtagnak jár elismerés és köszönet azért a munkáért, így az érdi Búzakalász Tsz a járás termelőszövetkezetei kö­zül a 62 hold ellenére is az el­ső helyein végzett. Téri András tudósító A nőtanács kezdeményezésére * falusi szolgáltató kombinátok nyílnak A Magyar Nők Országos Tanácsa egy sor érdekes és hasznos kezdeményezéssel kí­vánja könnyíteni a dolgozó asszonyok, családanyák má­sodik műszakját. A nőtanácsi aktivisták ja­vaslatára és tevékeny közre­működésével például az ország különböző ré­szein kiépítik a földmű­vesszövetkezeti szolgál­tató házak hálózatát. Az első ilyen „szolgáltató kombinátot” a tervek sze­rint még az idén megnyitják Balmazújvároson. Itt egy he­lyen javítják majd a cipő­ket, ruhaneműket, s kölcsö­nöznek különböző háztartási kisgépeket Berendeznek klub­helyiséget is, ahol a kü­lönféle gyakorlati teendők­kel ismerkednek meg az asszonyok. Az Országos Háztartási Ta­nács , keretében különböző bizottságokat hívnak életre. Az építészeti albizottságnak például az lesz a feladata, hogy az új lakások belső tervezési problémáinak meg­oldását, az otthonok kultú- ráltabbá tételét segítse ja­vaslataival, észrevételeivel. Az albizottság figyelemmel kí­séri azt is, hogy az új la­kótelepek tervezői gondos­kodnak-e a gyermekeknek játszóterekről, homokozókról, zöldterületekről. A háztartási tanács má­sik albizottsága a táp­lálkozástudomány legújabb megállapításainak átülte­tését szorgalmazza a gya­korlatban. Ezenkívül tanulmányozza az élelmiszeripar, az egyes ven­déglátóipari egységek, az üzemi étkeztetés helyzetét, s indítványokat dolgoz ki a minőség javítására, kalória­dús étrendek összeállítására szervezett szakmai oktatásban A mezőgazdaságban is megkezdődött az „iskolaév" sóbb vagy felsőbb szintű meg­beszélés, ahol szóba ne kerül­ne: több szakember kell a mezőgazdaságba. Igénylik is a szövetkezetek, a járások a szakembereket. A hiba ott van, hogy végtelenül türelmet­lenek velük szemben. Odáig már eljutottak a ter­melőszövetkezetek és a járá­sok vezetői, hogy egy-egy gyenge szövetkezet gazdálko­dásának megjavítását elsősor­ban szakemberek munkába állításával kívánják megolda­ni. Megtesznek mindent an­nak érdekében, hogy szakem­bert szerezzenek. Helyes is ez az igyekezet. Azokra kell bíz­ni a szövetkezetek irányítá­sát, akik értenek hozzá. Az azonban már helytelen, hogy túlzott követeléseket állítanak velük szemben. A megyéhez szép számmal érkeznek leváltási javaslatok. Ezekben a javaslatokban — nem egyet „vádiratnak” le­hetne nevezni — minden hi­bát a szakember nyakába igyekeznek varrni. A vizsgá­latnál aztán nemegyszer kide­rül, hogy ugyanerről az em­berről hónapokkal ezelőtt dicshimnuszokat zengtek. Mi az igazság? Az, hogy a beállí­tás előtt sem volt az illető hi­ba nélküli ember, de a levái-! táskor sem felelnek meg a va- | lóságnak azok az állítások, i amelyekkel vádolják. A türelmetlenség az oka an- j nak, hogy a szakemberek többsége nem tud gyökeret verni a szövetkezetekben. A türelmetlenséget pedig semmi sem indokolja. Tudni kellene ugyanis azt, hogy a mezőgaz­daságban egyik napról a má- j : sikra nem lehet csodákat mű- J ■ vetni. A pátyi főagronómus! szavaival élve: meg kell is-! merni a gazdaságot. Tudnia j ; kell a szakembernek azt is, j honnét fúj a szél, a határ leg- j elhagyatottabb zugában levő j ] földek összetételét, termőere- j j jét is ismernie kell. De ha 1 . csak ezeket ismeri, még min- | dig kevés: ismernie kell az J ] embereket. Megtudni, kire ho-j gyan lehet számítani. De azj embereknek is meg kell is- j merni vezetőjüket. Egymás kölcsönös megismerése lehet* csak a tartós bizalom alapja, j Mindez egyik napról a másik-! ra nem megy. A megyében jónéhány olyan j szövetkezet vian, amely még nem szilárdult meg. A leg- , ’ gyengébb szövetkezetek gaz- j dálkodását értékelve, mindig találkozni lehet azzal a jelen­séggel, hogy a vezetők és szak­emberek az ilyen szövetkeze­tekben szinte egymásnak ad­ják a kilincset. Meg kell mon­dani: ezekben a tsz-ekben hiá­ba is várnak olyan szakembe­rekre, akik csodát fognak mű­velni, s egyik napról a másik­ra megváltják a szövetkezetét. Éppen az élenjáró szövetkeze­tek szolgáltatják a követendő utat Ezekben a vezetők már több esztendeje dolgoznak. Nincs cserebere- Élvezik a tag­ság bizalmát és képességeik legjavát tudják adni a közös célért, a termelés növeléséért. A kapkodás helyett sokkal in­kább céilrarvezet a tervszerű kádermunka. Segítséget kell nyújtani egy-egy szakember­nek ahhoz, hogy gyökeret ver­jen. A leváltás helyett segíte­ni abban, hogy hibáját kija­víthassa. Megbecsülni az ered­ményeit és bírálni a hibáit. És van még egy nagyon célrave­zető módszer: helyben is ke­resni azokat, akik alkalmasak a vezetésre. A helyi fiatalokat elküldeni iskolára. Az állam ösztöndíjait biztosít a tanulni Az őszi mezőgazdasági munkák zömének befejezté­vel, november közepén meg­kezdődött a falvakban az „ok­tatási idény”. Az 1963—64-es évadban kereken 150 000 fel­nőtt mezőgazdasági dolgozó, vagy többségében termelőszö­vetkezeti tag vesz részt a szer­vezett, intézményes szakmai tanulás valamilyen formájá­ban. A legtöbben, mintegy 70 000-en a szakmunkásképző­tanfolyamokon tanulnak. Az alapfokú traktorvezetői tan­folyamokon csaknem 20 000-en vesznek részt. Négyszáz álla­mi gazdaságban, gépjavító ál­lomáson és termelőszövetke­zetben szerveznek részükre háromhónapos tanfolyamat. Valóságos „tömegoktatási” for­mának számít már a falun a közép- és felsőfokú mezőgaz­dasági technikumok levelező tagozata. Jelenleg 20 000 hall­gatója van, januártól, az új tanév kezdetétől pedig körül­belül 25 000 lesz. (MTI) KERESZTEZÉS A világon először sikeresen kereszteztek lengyel tudósok fekete teheneket bölénybikák­kal. A kísérletek eredménye­képpen szilaj, bőhúsú, ellen­álló tehénfajtát sikerült „elő- állítaniok”. Lapunkban már többször foglalkoztunk a Szentend­rei-sziget mezőgazdaságának fejlesztési problémáival. Meg­írtuk, hogy a távlati terv ke­retében az idén megkezdték megkezdődhetett a csövek te­lepítése. Az 500 holdon 3600 méter vízszállító csövet fek­tetnek le. Eddig 2200 mé­terrel elkészültek a szere­lők. A munka most is se­Most már folyamatos a csőfektetés a sziget egy részének öntö­zését. A tervek szerint — a Szentendrei-szigeti Vízhaszno­sítási Társulat kezelésében — a sziget 11 ezer holdjából több mint hétezret állan­dóan öntöznek majd és a négy község szakcsoportjai­nak a bevonásával virágzó kert- és zöldségkultúrát ala­kítanak ki. Tahitótfalu határában, a fő Duna-ág mellett 500 holdon alácsövezett ön­tözéses gazdálkodást foly­tatnak majd. A földmunkákat még a nyá­ron elvégezték. Az eternit­csövek lerakása azonban el­késett, mert a nyergesújfalui gyár határidőre n^m tudta leszállítani a csöveket A sze­relési munkákat hátráltatta az is, hogy a Fővárosi Elekt­romos Művek szentendrei ki- rendeltsége a vízhasznosítási társulat szerelőműhelyébe nem vezette be az áramot. A nyergesújfaluiak leszállí­rényen folyik. Ha az idő engedi, a nyomás főpróbáját még az idén meg tudják tar­tani. Az öntözőmű 2 millió 800 ezer forintba kerül, amely összeget a vízhasznosítási társulat állami támogatás­ként kapott és mindössze 390 ezer forintot fizetnek be a társulat pénztárába a szak­csoportok. Ha az öntözőmű elkészül, percenként 7 ezer liter vizet továbbít. A Szentendrei-szigeten jö­vőre már 1400 holdat ön­töz majd a vízhasznosítási társu­lat, amely rövidesen já­rási társulattá alakul át és az egész szentendrei járásban ellátja a víz­szabályozási és öntözési feladatokat. A Szentendrei-szigeten pe­dig 1964-ben egy újabb ál­lami öntözőmű épül, amelyet a Vízügyi Igazgatóság finan­Papp Mihálynak minden erejére szükség van, hogy tömítőgyűrűt a csövekre húzza tották az etemitesöveket, a Fővárosi Elektromos Művek szentendrei kirendeltsége pe­dig éppen lapunk bírálata nyomán bekötötte az ára­mot. így az elmúlt heteikben szíroz. Ez az öntözőmü an­nak a több éves tervnek a része, amelynek nyomán a Szentendrei-sziget arculata teljesen megváltozik. Gáli Sándor L: Mit csinál Árvái Sándor? FIGYELEM! VÁLLALATOK! SZÖVETKEZETEK! KIRAKATRENDEZÉST karácsonyra, vagy 1964. évre folyamatosan, FÜGGÖNYKÉSZÍTÉST kirakat, színpad és hivatal részére vállal a REKLÁMDEKOR KTSZ Budapest VII., Rózsa Ferenc utca 33. Telefon: 228—046. 150 000 mezőgazdasági dolgozó vesz részt traktort. Annak idején a Pest megyei Hírlap is kérte az illetékeseket, minél előbb te­gyék lehetővé, hogy az or­szág legjobb traktorosa a leg­jobb magyar traktoron dolgoz­hasson és készülhessen a további versenyekre. Mert Árvái Sándor nem akar megpihenni a babérokon, sőt, még több megbecsülést akar szerezni a magyar trak­torosoknak, esetleg — kül­földön is. Nemrégiben Kar- vadában rendezték meg a nemzetközi szántóversenyt, ezen, sajnos, magyar trakto­rosok nem vehettek részt. Úgy hírlik, jövőre Bécsben tartják a nemzetközi vetélke­dőt, erre már Árvái Sán­dor is szeretne elmenni. Ez persze, még sok erőfeszítést követel a kiváló traktorostól, hisz a most sorra kerülő ha­zai versenyeken is helyt kell még állnia. Mindenesetre reménykedik, hogy öregbí­teni tudja a magyar szántás- kultúra növekvő hírnevét. Különben jól érzi magát az Ida-majorban Árvái Sán­dor, megbecsülik, szeretik. A nyáron is megkereste havon­ként a három és fél, négyezer forintot, augusztusban példá­ul 5800 forintot vitt haza. Igaz, hogy reggeltől estig még a vasárnapokat is át­dolgozta, de a télen nyugod­tan pihenhet. Most már a család régi kívánsága is tel­jesül, épül az új ház Erd- parkvárosban. Nemsokára költözhetnek Árvaiék az Ida- majori, kis tanyáról. Azt is elárulta, hogy az új ház udvarára „egyéb is” kerül, vagy Trabant vagy Moszk­vics. Ami pedig további ter­veit illeti, azok a már emlí­tett versennyel kapcsolato­sak. A jövő évi szántó­versenyeken is szeretné meg szerezni Árvái Sándor az első helyezést — kívánjuk, sikerüljön neki! Súlyán Pál tű, mosolygós arcú traktorost hamar megismerem. Azon az esőbe nyúló, szeptemberi dél­utánon is úgy állt ott, a győ­zelmi emelvényen, szerényen, kissé pirulva, mint most itt, a novemberi meleg napfény­ben, a traktorja mellett. A verseny délelőttjén álmodni sem mertük volna, hogy mi, Pest megyeiek visszük el a pálmát. Az ünnepség után Árvái Sándor elárulta: cél­ratörően készült a vetélkedő­re, sőt bízott benne, hogy megszerzi az első helyet. Ti­zenhárom éve ül traktoron, mindig arra vágyott, úgy végezte a reá bízott feladato­kat, hogy közben be tudja bizonyítani, ebben a szakmá­ban is művészi tökélyre le­het vinni a munkát. És ez sikerült, sőt, újabb vágya is teljesült — amint most, a beszélgetésből kide­rül —, megkapta a D—4—K Nevét tavaly ősszel kap­ták szárnyra az újságok. Nagyszerű teljesítményének híre akkor az országhatáro­kon is túljutott. Egy ideig még cikkeztek róla, aztán mind kevesebbet hallottunk Árvái Sándorról, a II. ma­gyar szántóverseny győztesé­ről. Sorsa, munkája annál inkább is érdekel bennün­ket, mert a kiváló traktoros Pest megyéből, a Kertészeti Kutató Intézet törökbálinti gazdaságából került ki. őt keresem most a török­bálinti lankák fiatal ősziba­rackosai között, s amíg az autó a hepehupás dűlőutakkal birkózik, egyre inkább fész- kelődik bennem a kíváncsi­ság, vajon mit csinál, ho­gyan él az ország legjobb traktorosa? — A Sanyi? Itt van ná­lunk, az Ida-majorban, most éppen a Rád-zuglxin szedi az őszibarackcsemetéket — iga­zit útba egy olajos arcú sze­relő. — Menjenek csak végig ezen a dűlőn, megtalálják! Csakugyan. A szikár terme-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents