Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-06 / 234. szám
1963. OKTÓBER 6, VASÁRNAP "yfiWan Nagy sikerrel játssza a Filmmúzeum Antonioni: Az éjszaka című filmjét. (Jeanne Moreau és Monica Vitti) fc\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\w\\\\\\\\\v«a BRITANNICUS Bemutató a Thália Színházban Hegedűs László: EMLÉKEZÉS EGY ŐSZRE Hervadó fényben fürödtek a rétek, szállingóztak a levelek, A sárguló, nagy füzek árnyékában 1 legelésztek a tehenek. A Kapos parton álltam, nézegetve néhány futó felhőt, babot. Egy lányba voltam álmodon szerelmes, ki a többi közt kacagott. Tizenötéves voltam és szerelmes, furcsa, magányos nagygyerek. Egy szép mosolyú, szőke lányt szerettem, ki dalolva terelgetett. Csak hallgattam a hangja muzsikáját, minit egy különös-szép zenét és bánatosan hordoztam magamban nefelejcsszínű két szemét. Csak végül, egyik szeles délutánéul, meghúzódva a gát mögött, oroztunk együtt. Mellé heveredve, olvastam buzgón, míg kötött. De a többiek közé sose mentem, csak néztem a felhők után, míg el nem maradt bűvös mosolyával egyszer a gerlehangú lány. Majd lehullt a hó és telkembe égett hangja csengése, mosolya. Cjra sárgult a lomb. Még vártam olykor s nem jött már a rétre soha... Myléne Demongeot jelenleg Az orvos nyomora című új film forgatásában vesz részt Jelenet a Bevezetés az életbe című új szovjet filmből 9^\\\\\\\\\\\\VSS\\\Y^ KÖNYVESPOLC Vasxiljev: A hétfő bajjal jár Kitűnő szatíra ez a könyv. Egy szovjet kisváros életét eleveníti meg. Az események középpontjában egy szélhámos társaság áll, mélynek tagjai gazdasági „ügyeskedésekkel”, vesztegetéssel, zsarolással szereznek óriási összegeket, s élik életüket, de örökösen rettegve, leleplezéstől félve. A társaság ügyeinek „kiteregetése” mellett azonban az író nem egyszer tesz csípős megjegyzéseket a kisvárosban uralkodó közállapotokra, a hivatalok szellemére, a hajbókolok. karriervadászok módszereire, egyes vezetők magatartására. A kötet rendkívül szórakoztató, s izgalmas. Humora mértéktartó, finom, élvezetes. Cselekménybonyolítása egyszerű, úgy bomlik ki az olvasó előtt a kisváros fonák képe, mint egy legyező. Ezt az elevenbe vágó szatírát minden bizony- nyál nagy érdeklődéssel fogadja az olvasóközönség. (Európa Könyvkiadó. Rad- ványi Ervin fordítása.) (tro) végzek, s íme, véletlenül ezért vagyok ebben a nevetséges helyzetben. Ez a helyzet, amelyet a véletlen varrt a nyakamba, amint már említettem, roppant hasonlított ama helyzetre, amelyben ízléstelen szükségletét szokta végezni az ember. Persze, az embernek minden mozdulatát funkcionálisan és meggondoltan kell végrehajtania. Ha azonban megtörténik vele, hogy értelmetlen mozdulatot tett, akkor ennek következményeként jelentkezik a funkció, amely egyébként a dolgok normális rendje folytán, ezt a mozdulatot kiváltotta volna. S én így, anélkül, hogy észrevettem volna, a természet nagy törvényeit kezdtem végrehajtani. Mert a világegyetemben minden egyes guggolásnak megokolnak és céltudatosnak kell lennie! Később megértettem, hogy nagy apostoli félelmem csak meggyorsította ezt a fonák folyamatot. Ma már sehogy sem tudom megmagyarázni, hogyan történhetett, hogy ezt a kétségesett cselekvést miként tudtam lassanként igazi apostoli hivatásomként és abban a nehéz órában legmegfelelőbb vállalkozásomként felfogni. Csak annyit tudok, hogy fokozatosan kezdtem magam jói érezni. Mikor már megköny- nyefobültem és félelmem alábbhagyott, már azt is hinni kezdtem, hogy amit cselekszem, bizonyos módon igazi segítséget jelent azoknak, akik segítségért kiáltoznak, s hogy ez az egyetlen és legjobb módja megsegítésüknek. S lassanként csendes büszkeség fogott el, hogy apostoli testvéreim közül én vagyok az egyedüli, aki az igazi órában és igazi és sorsdöntő helyen leledzem. S már nem voltam hajlandó ezt csupán a véletlennek tulajdonítani. Az emberek pedig borzalmasan kiáltoztak és hívták a segítséget Egyre erősebben s ez már hátborzongató volt. Egyébként valami #iég ma is teljesen homályos előttem; tulajdonképpen mi is történt velük. Mert ha a vízbe fulladtak volna, nem lettek volna egyre • hangosabbak és makacsabbak. Valószínűleg egymás után eltűntek, én pedig kimehettem volna a bokorból, amelyben egyre fullasztóbb volt a levegő. így tehát valószínűleg csupán nehezen bírták az evezést. S az is lehet, hogy mindez nem a tengeren történt. Talán csak a sűrű sötétség miatt kiáltoztak. Félelmükben. Vagy kétségbeesésükben. Vagy egész egyszerűen azért, mert szükségük volt iá. Nehéz ezt tudni. De ez most nem is annyira jelentős. Akárhogy is, de kiáltoztak és nem hagyták abba, s ez lassanként már fülsértő volt. A bokorban pedig, amint ezt el lehet képzelni, egyre elviselhetetlenebb volt a helyzet. Semmiképp sem mehettem ki, ezért más helyet kerestem s egy még sűrűbb bozótban bújtam el. A teljesen sűrű bozótban még főj több volt a levegő, ezt őszintén meg kell mondanom. S ott, a sötétségen át, hirtelen megpillantottam egyik apostolomat. Ez roppant csodálkozásba ejtett, de ő finoman és jelentősen mosolygott rám. Amikor jobban körülnéztem a környező sűrű bozótosban, még sok apostolt vettem észre, s valamennyien ugyanolyan módon segítettek azoknak, akik odakünn a tenger síkján jajveszéfceltek, mint ahogy kevéssel előbb én cselekedtem. Semmiképp sem lehet leírni, mennyire valóban csodálatos volt mindez. Eleinte mindannyian el voltunk bűvölve egymástól. Aztán kis-, sé magunkhoz tértünk és csodálkozva összenéztünk. Végül pedig valamennyien rettentő mód elröstelltük magunkat. így rémlett. látnivaló volt, hogy illetlen, ostoba és indokolatlan mindaz, amit cselekszünk. A sötétségből hozzánk érő hívogató segélykiáltások, amelyek közeledtek és erősebbé váltak, vé- gigborzongtak rajtunk, sértették a fülünket s hajunkat égnek meresztették. Félteni kezdtük apostoli hivatásunkat és szent küldetésünket. Hallgattunk, mint az elítéltek, s miközben arra vártunk, hogy valami szörnyű dolog történik, ártatlan gyermekkorunkról álmodoztunk. Ügy éreztük, ki kell rohannunk a tenger síkjára és a vízbe fulladni, vagy a sötétbe rontanunk, amely elnyel bennünket. Mert már nem voltunk erősek. Teljesen kimerített bennünket a rossz levegő. De egy igen hétköznapi véletlen történt, amely megszabadított szörnyű lidércnyomásunktól: az emberek talán megérezték, hogy a tengerfenék egészen közel van hozzájuk és a tulajdon lábukra álltak, vagy a hullámok kisodorták hajóikat a sekély vízre; mindenesetre ujjongásbán törtek ki, mint azok, akik szerencsésen hazatértek, mint győztesek, akik felülkerekedtek az elemi erőkön, mint vidám fürdőzők, s mi hirtelen észbekaptunk és viharosan megtapsoltuk őket. Vagy nekik, vagy kinek? Rózsaszín tenyerek csattantak fel a bokrokból, mint éjjeli lepkék, s mikor az élénk taps zajéra szétrebbent a súlyos és ijesztő lidércnyomás, tisztulni kezdett látásom és a dohányfüst nehéz függönyén át tisztán és felöltözötten megpillantottam az apostolokat. Immár nem csücsültek a bozótok közt sem voltak mocskosak a földtől. Lágy fotelekben üldögéltek és füstöltünk. A szomszédom még mindig jelentősen mosolygott, mint előbb a bokorból és így szólt: — Maguk, kartárs, nem voltak figyelmesek, mi pedig időközben kimerítettük az égető kérdéseket. Csuka Zoltán fordítása ^\\\VAVX\\\\\\\\\\\\\\\\\W* Fekete Lajos: NEM HOZ FELŐLED ... Nem hoz felőled hírt a posta pedig útra kelt levelek őszi csapatát a magosba fel-felragadják a szeleik. Szeptember van. A szív megbiivik s didereg míg társára lel; benned én már a testentúlit hiányolom s nem érem el. Lényed felitta szelíd fények ellobbant tüze s a vizek könnyű párája: lám, mivé lett a vágy, ha közöny öli meg... Németh Emil: A PARTI CSÖNDBEN Mi bölcs vagy bárgyú csábítás hív egyre többször el a csöndbe, a késő őszi ködesöpögtető, lombtalan parti fák közé? És mért érzem azt oly nekem valónak, mikor oly sok más szép is int felém? Emlékszem, régen, mikor már beláttam, hogy baj és kín, mint árnyék ott lapul minden mosolyt nyitó félperc tövén a kint. ha nem volt, hát keresni kezdtem, hogy tűrni szokjam nesztelen: s mikor szakadt rám sziklás omladékkai, bírták, mint polyvát vállaim... Most meg a fagyos tundra-némaságot kell, hogy keresse már fülem s agyam, hogy megszokhassam élve, jó előre a kormos csöndet, mely sok millió évszázadon át ólálkodni fog majd porló koporsóm hézagai közt s a szűkös végtelent betölti semmivel: Egyetlen társam majd csak ő lesz, a befelé sistergő némaság. S hogy örök jövőm ízlelhessem már most, és hogy szeretni kezdje lassan tudatom, hív, hajt kiváncsi szomjam ki a csöndbe, a késő őszi ködesöpögtető megdermedt ujjú parti fák közé. VN\WV\\VV\\W\\>ÄJ^^ Nadja Tiller, Jana Breichova a Gripsholm kastély című nyugatnémet film két főszereplője (S annak koráról, amely azon- £ ban jellemző márnáén pa-1 rancsuralomira, minden, erő- szakosságra. y A császár zsarnok hatalma í teliében fél mindenkitől, amy-£ jától, testvéreitől, barátaitól &s,% azt hiszi, nincsen, semmilyen^ erkölcsi hatalom, amely vé-j rés tetteinek határt szab- ^ hatna. Nincs más törvény, 5! csak az ő törvénye, nincs | más akarat, csak az ő aka-1 rata. Elraboltatja fivérének í; szerelmét, s ráporancsol, hogy 3 őt szeresse. Szeretni azonban | parancsszóra nem lehet A császár ezt nem látja, mert ^ elvakítja a hatalom és e vak- ^ Ságban mindent elfelejt Ez| a zsarnok is, mint utána még sok más, abban a kór- íj ban szenved, amelyet úgy | lehet megfogalmazni: a ha- ^ talomm jutattak butasága, ^ , vaksága. Ezért aktuális ez a ^ ! darab, ezért érezzük három- 3 ! száz év távlatából is hoz-J < zánk szólónak Racine drámá- ^ Ííát I ! A fordító, Kálnóky László, $ ‘ hűen tolmácsolta Rációé na- ^ r gytMf szép,"zeneiséggel' %SF szö-^ ! vegét A rendező, Kazimir £ í Károly és Gosztcn\yi János, ^ J kitűnő munkáit végzett A £ J színészek nagyon jól játsza-1 £ nak. Közülük is káemélke- ^ ^ dik fafce László t Néró sze- ^ £ repében. A fiatal Mécs Ká- ^ ^ roiy jól személyesítd meg a ^ ^ szerencsétlen sorsú Britannd- ^ ^ cust. Dayka Margit és Ke-^ ^ rés Emil ezúttal is kitűnő, | |Sütő Irén élethűen állítja^ felénk a szerelőn ereje és ^ józan ész lehetőségei között ^ ^ vergődő nő figuráját \ í Herczeg György 4 A naipokban mutatta be a Thália Színház (volt Jókai Színház) Racine: Britannicus című drámáját A darab cselekménye közel kétezer éves, s majd háromszáz éve, hogy Racine megírta, pontosan 1669-ben, mégis a hangja mai, modem, aktuális. Racine egyike volt a legnagyobb francia tragédiaköl- tőtknek. Munkássága egybeesett a királyság virágzásával Bár drámáinak tárgyát az elmúlt korokból vette, mégis saját társadalmának bírája volt Elítélte a zsarnokokat s az elnyomottak győzelméért küzdött most bemutatott darabjában is, amely nem Britannácusiól, a címszereplőről, hanem a véres kezű római császárról, Néróról szól, \\\\\\\\\\\\^^^ B j j ■* i i i i | A napokban mutatta be az Állami Déryné Színház Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című darabját. Weisz szerepét Ró- naszéky András játssza
