Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-24 / 249. szám

19«. OKTOBER 34, CSÜTÖRTÖK I'*»» arten« yflílfap Baráti látogatás Három évvel ezelőtt Nagy- fcáta és az olaszországi, kom­munista vezetés alatt álló Alfonsine város vezetői kö­zött levelezés kezdődött. A kis olasz városka elöljárói a múlt évben Nagy ká tán jár­tak, s baráti szerződést kö­tötték egymással. Az olasz vendégek különösen sok időt töltöttek eL a termelőszövet­kezetekben, mert mint el­mondták, nekik is van közös gazdaságuk, amely feldol­gozó és értékesítő tevékeny­séget is folytat. Látogatá­suk viszonzására szerdán Szabó Sándornak, a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökhelyettesének vezetésé­vel Nagyhaláról kéttagú kül­döttség utazott Alfons in e- be. A termelőszövetkezeti vezetők anyagi érdekeltségéről Gazdasági életünkben igen fontos változást, és tegyük hozzá fejlődést jelentett és hozott, hogy az utóbbi évek­ben figyelembe ijesszük és al­kalmazzuk az anyagi érdekelt­ség élvét. E helyes elvnek gya­korlati megvalósításával ma már találkozhatunk a megye valamennyi termelőszövetke­zetében. Fejlett, vagy kevésbé fejlett módszereket alkalmaz­nak a közös gazdasá gokban annak érdekében; érdekeltté tegyék a tagokat abban, hogy legjobb tudásukat és szorgal­mukat adják a fő cél megvá­lt télre késsülnek Megteltek a hordók savanyúsággal — Tapossák a káposztát Vége a zöldségidénynek. Az idei kertészeti évre nem lehet panasz. Volt elegendő zöldáru a piacokon, sok háziasszony te­hetett el télre uborkát, gyümölcsöt, lehetett befőzni, volt mi­ből. Minden háziasszony azonban nem tartósított. Róluk is gondoskodott az ipar és a kereskedelem. A konzervgyárakon kívül a MÉK is tartósítja a zöldséget. A napokban a Szövetke­zetek Pest megyei Központjának egyik telepén, a gyóni tartó­sító üzemben tettünk látogatást. Az udvaron házmagasságú hordók és tartósító kádak so­rakoznak. Eddig besavanyítottak 25.4 vagon papriliát, 4,7 va­gon nyári káposztát, 14,5 vagon ecetes uborkát, 55 vagon téli káposztát. Július 25-én kezdődőét az üzem, s eddig 50 vagon savanyított árut szállítottak a kereskedelemnek, 13 vagon vi­zes, sós uborkát, 15 vagon kovászos uborkát és egyéb árukat. Takács József üzemvezetővel járjuk a telepet. A tágas pin­cékben 3—íOO literes hordók kétemclet magasságban sorakoz­nak —, teli finom ecetes és csemege uborkával. Tavaly 90 vagon helyett 220 vagont tartósítottak ebben az üzemben. Az idei terv 140 vagon zöldáru tartósítása, ennél azonban jóval többet készítenek, hiszen a tervet már ma jdnem teljesítették és még hátravan a káposzta savanyítása és a ve­gyes zöldárú eltevése. A fényképezőgép lencséje az üzem mun­kájának néhány pillanatát örökítette meg. i . i * te. s.) few Teherautón érkezik a káposzta lósításához, a termelés növelé­séhez. Pest megye az elmúlt évék­ben élen járt az anyagi érde­keltség elvének gyakorlati al­kalmazásában. Ennek ered­ménye, hogy ez évben a szán­tóföldi kapásoknál a terme­lőszövetkezetek 91,2 százaléka alkalmaz, az anyagi érdekelt­séget valamilyen formában ösztönző módszereket. A ker­tészetben a százalék 76,4, míg az állattenyésztésben 60,6. No­ha a kertészetekben és az ál­lattenyésztésben még előbbre kell lépni, mégis azt kell mon­dani, hogy páir esztendő alatt sikerült megtörni az e téren mutatkozó rendkívül nagy el­lenállást és» polgárjogot nyert a termelőszövetkezetek többsé­gében az a helyes elv: aki töb­bet és jobban dolgozik annak a jövedelme is legyen maga­sabb. Az anyagi ösztönzés elő­nyös hatása meg is mutatko­zik a termelőszövetkezeti moz­galom megszilárdulásán, a ter­méseredmények állandó növe­kedésén. Ennek így is kell len­ni, mert az anyagi érdekelt­ség elvének ésszerű alkalma­zásával a termelőszövetkezeti parasztságnak éppen azt a rétegét mozgósíthatjuk, amely ért a mezőgazdasághoz, szaktudásával is hozzájárul a terméseredmények növekedé­séhez. Nagyot léptünk előre a he­lyes elv gyakorlati alkalma­zásában, de egy nagyon fon­tos vonalon alig-alig van előrehaladás. Ez pedig a ve­zetők anyagi érdekeltségének növelése. A, megyében alig néhány termel őszövetkezetben alkalmaznak a vezetők bé­rezésénél olyan módszert, amely figyelembe veszi a termelőszövetkezet eredmé­nyeit. Nem mondanánk iga­zat, ha nem említenénk meg, hogy az elmúlt évek­ben időnként fel-felvetődött a gondolat: rendezni kellene a vezetők javadalmazását. Té­vedés ne essék, ez nem je­lent egyet a vezetők jöve­delmének feltétlen emelésé­vel. Sokikal inkább jelenti, hogy azt a nagy erőt, azt a rendkívül sok tapaszta­latot, amellyel a termelő­szövetkezeti vezetők rendel­keznek, még inkább a ter­melés szolgálatába állítsuk. Még sokkal inkább sürgető­vé válik a termelőszövetke­zeti vezetők javadalmazásának rendezése, ha figyelembe vesz- sziik, hogy a mostani időszak­ban ahány tsz. annyiféle a javadalmazás. Másként kap­ják a fizetésüket azok. akik a 3004-es rendelet alapján ke­rültek ki a termelőszövetíke? zetekbe. s másként, akiket a tagság maga köréből válasz­tott vezetőiévé. Megértik a termelőszövetkezeti vezetők, hogy azok. akik felcserélik a várost a faluval, a régi meg­szokott munkahelyet, életmó­dot az újjal, nagy áldozatot hoznak. Nem tőlük irígylik a nagyobb jövedelmet, hanem a maguk anyagi megbecsülé­sét hiányolják. A szövetkezeti mozgalom fejlődése során természetes, hogy voltaik sokkal jelentő­sebb és sürgősebb feladatok, amelyeket meg kellett ol­dani. Ma is vannak Olyan problémák, amelyek fontosságban megelőzik azt, hogy rendezzék a szövet­kezeti vezetők javadalmazását. De azt is el kell ismerni, hogy ez is nagyon fontos. Ebből kiindulva a megyei pártbizott­ság a Magyar Tudományos Akadémia Agrárgazdasági Ku­tató Intézetével és a Földmű­velésügyi Minisztérium ter­melőszövetkezeti üzemgazda­sági főosztályával a közel­múltban. közös rendezésben ankétot tartott a Zsámbékon tanuló termelőszövetkéaeti ve­zetőkkel erről a problémáról. A vezetők közül sokan el­mondották. nagy ellenállást tapasztaltak, mind a tagság, mind pedig a járási szervek részéről, amikor szóba kerül az, hogy valamilyen formában rendezni kellene javadalmazá­sukat. Sokan ezért, mások pe­dig szerénységből nem viszik a tagság elé ezt a problémát. Amint elmondották, nem ki­vételes helyzetet, kivételes jö­vedelmet kémek, csupán any- nyit. amennyit a. munkájuk után megérdemelnek és amely arányban áll munkájukkal, a tagság jövedelmével. Az an­kéten megtárgyaltak egy ter­vezetet is. amelyet a Földmű­velésügyi Minisztérium kollé­giuma elé terjeszt majd~~az említett két szerv. A tervezet megnyerte a vezetők tetszését Ez ugyanis máris figyelembe veszi a vezetők jövedelménél a terület nagyságát, a gazdál­kodás eredményességét, a ve­zetők szaikmaá képesítését és azt is. hogy egy-egy termelő­szövetkezeti vezető mennyi időt töltött el szövetkezetének szolgálatában. Azt leérték a vezetők, hogy annak ideién, amikor közgyűléseken tár­gyal iák maid meg — mint a felsőbb szervek javaslatát — a tsz-vezetők javadalmazását, kapjanak megfelelő támoga­tást ahhoz, hogy megbecsülé­sük anyagi vonatkozásban is érvényre jusson. Azt hisszük, jogos ez a kérés. Mihók Sándor TRAKTORTAXI? Dübörögnek a traktorok megyeszerte a határban. Szántanak éjjel, szántanak nappal. Nagyszerű emberek, munkahősök neve röppen fel itt is, ott is, olyanoké, mint Szobon a vámosmikolai Sági Tiboré. Ö beült a traktor nyergébe hajnalban, majd táskából ebédelt, táskából vacsorázott, táskából regge­lizett és másnap újra a tás­kából elemózsiázott, anélkül, hogy a nyeregből szállt vol­na. Szinte hihetetlen, de így van: kerek egész negyven- nyolc órát szántott egyvégté- ben! Jól esik hallani, jól esik olvasni. De, sajnos, nem csak ilyen van. Mintahogy a hétnek van utolja, úgy lát­szik a traktorosoknak is akad. Azokra gondolunk, akiknek e fontos napokban nem a jövő évi kenyér, ha­nem a saját kényelmük a fontos, ök is vámosmiko- laiak, az ottani gépállomás emberei, de csöppet sem ha­sonlítanak Sági Tiborra. Ezek a traktorosok szombat délután, vagy este szintén a traktor nyergében marad­nak, de csak azért, hogy a traktorral — akárcsak vala­mi személykocsival — szépen hazadöcögjenek húsz-har­minc kilométerre levő falu­jukba. Persze a köz pénzén, üzemanyagán... Nem nyilvánítunk véle­ményt róluk. De nagyon sze­retnénk hallani ez ügyben az érintett vámosmikolai bri­gádvezetők, s a gépállomás vezetőinek véleményét: mit szólnak az ilyesfajta traktor­taxizáshoz és hogyan kíván­ják a jövőben elejét venni? (—iron) Mentés a lángtengerböl Hétfő este kigyulladt a tá- piószentmártoni Rákóczi Ter­melőszövetkezet üzemanyag­tárolója. Árvái János 25 éves falubeli traktor ista nagy Belorusz gépével gázolajat vett fel, anélkül, hogy a traktor motorját leállította volna. A tankolás közben borzalmas robbanással láng- baborult a vontató, majd pillanatokon belül lángot fo­gott a pótkocsi, s a közelben lévő húsz kéthektoliteres olajoshordó. A közelben tartózkodó ter­melőszövetkezeti tagok nagy lélekjelenlétről tettek tanú­ságot, amikor azonnal oda­siettek és egymásután men­tették ki az életveszélyes lángtengerből a még ép ben­zines- és olajos-hordókat. Különösen kitűnt a men­tésnél Kiss Jenő irodai al­kalmazott, Kerekes József, Kozma Pál és Bohacsek András tsz-tag és Pálfi Jó­zsef tanár. Derekas helytál­lásukkal további nagy ká­roktól mentették meg a kö­zösség vagyonát, amelyet a becslések szerint — így is mintegy 35 ezer forintos kár ért. A felelősség végleges tisz­tázására a vizsgálat folyik. Földművesszövetkezeti akadémia Ilyenkor ősszel_ kezdődik a földmű vessző vetkezeti vá­lasztott vezetőségi „tagok rendszeres évi továbbképzése. Ezzel kapcsolatban kértünk tájékoztatást Villányi Lász- l ónét ól, a Szövetkezetek Pest megyei Központja művelő­désügyi előadójától. — A választott vezető­ségi tagok részére már évek óta folyó rendszeres tovább­képzési formát továbbra is fenntartják a földművesszö­vetkezetek, ezzel szemben ér­dekes változásról számolha­tok be. Korábban két évig működött a KPVDSZ-szel közösen rendezett kereske- ’ delmi akadémia, a kereske­delmi dolgozók részére. Ezt ezernyolcszáz hallgató láto­gatta rendszeresen. Most ezt a formát megszüntetik fel­sőbb szerveink, illetve ki­bővítik. Az új oktatási for­ma az úgynevezett földmű­vesszövetkezeti akadémia, amelynek „tananyagát’’ há­romévi időtartamra tervez­zük. Az akadémia hallgatói a szövetkezeti mozgalom múltjáról, jelenéről, társa­dalmi szerepéről stb. halla­nak majd előadást. Ezen­kívül irodalmi, politikai és más, az általános művelt­séget növelő és a látókört bővítő témakörökkel is meg­ismerkedhetnek majd. A föld­művesszövetkezeti akadémiá­kat a KPVDSZ-szel és a TIT-tel közösen rendezzük meg. (tm) ^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX, I PINTÉR ISTVÁN - SZABÓ LÁSZLÓ* (46) Különös vadászai Tisztítják és géppel szeletelik a káposztafejeket Gumicsizmában tapossák a káposztát f $ — Maga egy szolgálatnak a •1 tagja! Magának még eszébe < sem juthat, hogy jobb lenne simán átvészelni egy-egy i ilyen akciót! Kibúvókat nem I ^ engedünk! Megértett? Mi nem í viccelünk! A szakaszvezető megsemmi- í sültem hallgatta az ügynök í kioktató szavait. Ügy pattogott Sipos, mint az ostor. ^ Az öregedő katona, hogy el- ^ üsse valamivel ezt a szeren- í esetlen melléfogást. panasz- > kodni kezdett, hogy lehetet- /// len körülmények között lakik, ^ és az is befolyásolja a mun- ^ káját. mert a társbérlője ki- '/f birhatatlan. | — Folyton leskelődik utá­j nam, még azt is számon tart- ^ ja. mikor jövök haza. Egy ^ senki házi, aki azért irigyel ^ mert jobban élek, mint ő! | — Ki ez az alak? ^ — Egy írnok az adóhivatal­^ ban! ^ — Miért nem költözik el in­^ nen? — Mert nem adnak lakást! £ Talán majd most. megígérték, í hogy kapok egy honvédségit... '/, — No látja, az jó lenne... ^Biztonságosabb körülmények j között élhetne — mondta Si- í pos. azután hosszan hallga- /tott Nagy dongólégy röpködött a szobában a csillár körül, de most alább merészkedett, r rászállt a szakaszvezető fe­jére. Sípos, aki falun nevelke­dett, s hozzászokott az örökös légyfogáshoz; óvatosan felállt, és agyoncsapta a legyet a sza­kaszvezető fején. A katona úgy megijedt a váratlan ütés­től. hogy majdnem kicsúszott alóla a szék. Sipos felnevetett. — Nem tudom nézni a le­gyeket! Ha egyet meglátok, valami belső kényszer hajt. hogy agyoncsapjam... No de mennem is kell. Tehát ahogy megállapodtunk! Világos min­den. ugye? Sípos kisimította az üléstől kissé összeráncolódott nad­rágját. aztán elindult az ajtó felé. Rápillantott az órájára. Már egyre járt az idő.;. Azt mondták neki. hogy óránként indul az autóbusz. Legkoráb­ban tehát csak kettőkor in­dulhat el. s fél három lesz. mire kiér az üdülőbe. Éva biz­tosan haragszik majd. De hát mit csináljon? Különben is, ez izgatja őt a legkevésbé.. > 17 Másnap délután egy kis cso­port gyülekezett a hallban. Az erdész ugyanis megígérte néhány vendégnek, hogy ismét elviszi őket vadászni, s útköz­ben majd meglátogatják az ő kis erdészházát is, fönn a he­gyekben. A meghívottak kö­zött volt Sípos és Éva is. Pá­losnak és Liszkainak ugyan nem szólt az erdész, de az őr­nagy. amikor meghallotta a készülődő kirándulást, megke­reste Járfást. és kérte, hogy velük tarthasson. — Egv öreg erdészkollégá­nak? Hát az csak természe­tes.;. — válaszolta az erdész. — A fiatal egyetemista ba­rátomat is elvihetem? — pró­bálta a csoportba csempészni Liszkai főhadnagyot az őr­nagy. — Aki jön. jön. Mindekit szívesen látok ... Persze, az egész üdülőt nem hívhatom meg a házamba ... — No persze — mondta Pá­los. így esett, hogy most Pálo­sék is ott álltak a kis csoport­ban. Az őrnagy Sipos arcát figyelte. Nagyon gyanús volt neki. hogy olv gyakran látja a külföldi vadászok körül. Most Is ott sündörgött. Vajon egy mozdulata, egy tekintete nem árulja el. hogy régebbről ismer valakit?... A külföl­diek egyre kevesebbet jártak ki vadászni, s egyre többet tartózkodtak a szállodában. Kovács igazgató megint el­ment valahová, s igy megkö­vetelték az erdésztől, hogy költözzön a szállodába, mert nincs tolmácsuk. Jártás, elég kelletlenül ugyan, de bevonult a számára egyébként is fenn­tartott személyzeti szobába. Az egyik fűtő lakott benne, de még egy ágyat betettek, mert gyakran előfordult, hogy az erdésznek késő estig dolga volt a külföldiekkel, s inkább lent maradt, mint hogy haza­gyalogoljon nyolc kilométert, aztán hajnalban ugyanezt az utat megtegye visszafelé .:. Sipos mozdulatai azonban semmit sem árultak el az őr­nagynak. A nyugatnémetek egy térképet nézegettek, az útviszonyokat tanulmányoz­ták. Ekkor Liszkait hirtelen tele­fonhoz hívták. Az egyetemista fiú hamarosan jött is vissza, és szemével intett a zenetanár, nak, hogy fontos mondaniva­lója van. Az őrnagy, aki eddig botjá­ra támaszkodva csendesen szemlélte a zajongó csoportot, megszólalt: — Gyerünk ki a levegőre.. ? Minek állunk itt.:. Egy perc múlva már a tera­szon beszélgetett Liszkaival. — A szakaszvezető telefon­utasítást kapott, valószínűleg a B. 26-ostól! — súgta néki Liszkai. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents