Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-03 / 231. szám

PEST MEGYEI *líiC PROLETÁRJAI, CEVESSlJEICK! Újfajta kocsimosó berendezés A Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalatnál a MÁV Vas- úttervező Üzemi Vállalat tervei alapján, újfajta kocsimosó be­rendezést gyártottak. Az ötletes szerkezettel fél óra alatt mos­sák tisztára a személykocsikat. A készüléket egy személy j kezeli. AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ________ >' • ■ ■ - •. - • *» ~ •* - • • V II. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM ,ÍKA 50 FIIJ.ÉIt 1963. OKTOBER 3, CSÜTÖRTÖK A jövő heti rádió- és televízióműsor Fejlesztik az öntözéses gazdálkodást Tanácskozás 500 szakemberrel Hruscsov beszéde a Szovjetunió gabonahelyzetéről Csütörtökön ismét találkoznak a „három nagy" külügyminiszterei Mint már jelentettük, Gro- miko szovjet külügyminiszter kedden ebéden látta vendégül angol kollégáját. Lord Home távozóban kije­lentette, hogy az ebéd „rend­kívül szívélyes légkörben zaj­lott le, s megvitattak minden fontos kérdést". Különösképpen a megfigyelő állomásokkal kapcsolatos esz­mecserék reménykeltők — mondotta majd közölte: a há­rom nagyhatalom külügymi­niszterei csütörtökön ismét találkoznak. Sugár András, az MTI moszkvai tudósítója írja: Nyikita Hruscsov tizenhét­napos körutat tett a Szovjet­unió déli részén. Felkereste a volgográdi területet, majd Asztrahánba. Észak-Kaukázus vidékére, végül Ukrajna déli területeire látogatott. Ez idő alatt egyhetes megszakítással, összesen tíz napot töltött a kol­hozok, szovhozok földjein, több beszélgetés során ismerkedett a mezőgazdaság helyzetével, s nagy beszédet mondott Krasz- nodárban. a Kubán vidék köz­pontjában. — Országunkat gyakran sújtja aszály, különösen Nyugat-Szlbéria, Kazahsz­tán, a Volga-vidék, Dő­li krajna körzeteit — mondotta a többi között. — Ez az év az időjárási viszo­nyokat tekintve rendkívül ne­héz esztendő volt. Csikorgó fagy idején alig volt hótakaró a földeken. Ezért az őszi ga­bona, elsősorban a búza, nagy területen vagy teljesen ve­szendőbe ment, vagy pedig megritkult, s pótvetésre szo­rult. Mindez nagymértékben rontotta azt a lehetőséget, hogy jó termésátlagokat ér­jünk el. — Ezenkívül — folytatta Hruscsov, — a kedvezőtlen éghajlati viszonyok hatalmas területeket sújtottak, mégpe­dig nemcsak az ország európai részén, hanem Kazahsztánban, Szibériában és néhány más körzetben is. — Ennek során 1963-ban ne­héz helyzet alakult ki, s nem tudunk annyi gabonát betaka­rítani, amennyire számítot­tunk. Ebben a helyzetben az SZKP Központi Bizottsá­ga kénytelen volt a párt­hoz, a néphez fordulni, hogy minden téren takaré­koskodjunk a gabonával. Külföldön is kellett kenyérga­bonát vásárolnunk. 6.8 millió tonna búzát vásároltunk Ka­nadában, 1.8 millió tonnát Ausztráliában és kisebb meny- nyiséget vásároltunk más or­szágokban is. Hálásak va­gyunk román elvtársainknak, akik viszonossági alapon 400 000 tonna búzát szállítot­tak nekünk. — Ha takarékoskodunk a gabonával, a meglevő tartalé­kokkal, biztosítani tudjuk a lakosság rendes ellátását. A Központi Bizottság és a kor­mány jelenleg olyan intézke­déseket tervez, amelyek biz­tosítanák, hogy minden év­ben szert tehessünk a szüksé­ges gabonamennyiségre — mondotta Hruscsov. — A Szovjetunió mező­gazdasági művelésre alkal­mas területeinek négy­ötödét sújtja időszakon­ként kisebb-nagyobb aszály. (Az Egyesült Államokban a földek mindössze egyötöde aszályos.) A cári Oroszország­ban egyes aszályos esztendők­ben százezrek haltak éhen. A szocialista termelési viszonyok, a szovjet állam mai hatalmas gazdasági potenciálja mellett, természetesen nem lehet szó ilyen tragikus következmé­nyekről, de az elmúlt rendkí­vül súlyos gazdasági év mégis fontos tanulságokat hozott. El kell érni, hogy bármi­lyen időjárási viszonyok között, bármilyen termé­szeti csapások ellenére is, minden évben biztos, ahogy a Szovjetunióban mondják, „garantált” ara­tásra lehessen számítani. Hruscsov éppen ezért min­denütt az Öntözéses mezőgaz­daság fejlesztésének további lehetőségeit kutatta. A szovjet kcHrnányfő minde­nütt hangsúlyozta, hogy nem szabad megsérteni az anyagi érdekeltség lenini elvét, mert a mezőgazdaság dolgozóitól csak így lehet valóban gyü­mölcsöző, odaadó munkát vár­ni. Több helyen felhívta a fi­gyelmet, hogy a szakmailag gyenge, szó­szátyár, bürokratikus stí­lusú vezetőktől meg kell szabadítani a kolhozokat és a szovhozokat, hiszen országszerte naigyszámú főiskolai és szakközépiskolai végzettségű, tehetséges szak­ember áll rendelkezésre. Le kell számolni azzal az eléggé elterjedt téveszmével, hogy az iparban csak magasan képzett szakember tölthet be mérnöki állást, ugyanakkor a földeken bárki irányíthat és beleszól­hat az agrotechnikai kérdések­be. Hruscsov kíméletlen nyílt­sággá] hívta fel a figyelmet arra, hogy egyes gazdaságokban az állam által felépített töké­letes öntözőberendezése­ket rosszul használják fel, s elmondta, hogy 1982-ben a szakértelem és hozzáértés hiá­nya, a rossz irányítás miatt, az öntözött földeken országos átlagban 11,8 mázsa volt a hek­táronkénti gabona termésho­zam, kukoricából pedig mind­össze 18,2 mázsás hozamot ér­tek el. — Ezek a tények elvtársaik, sajnos szomorú tények — mondotta Hruscsov Kraszno- dárban. — De mi bátran szó­lunk fogyatékosságainkról. Feltárjuk őket, hadd zajongja- nak külföldön. Mi már megtanítottuk a tőkéseket arra, hogy ma megmosolyognak minket, holnap kénytelenek lesz­nek elismerni eredmé­nyeinket. A stzűzföldek sok millió hektárjának termővé tétele rendkívül hasznos, valóban forradalmi jelentőségű vív­mány volt. Már már azonban nem lehet a mezőgazdaságot „vízszintesen” fejleszteni. A fejlődés mai szintjén a to­vábbi haladás egyetlen útja, az intenzitás növelése, a bel- terjesítés, az öntözéses gazdál­kodás jobb elterjesztése, az anyagi érdekeltség követke­zetes alkalmazásával a termés­hozamok szüntelen fokozása. Hruscsov mindenütt erre hív­ta fel a mezőgazdaság dolgo­zóit. A szovjet kormányfő útját elejétől végig a való helyzet feltárásának igénye jellemez­te. Kőrútjának eredményei bizonyára már a következő években megmutatkoznak, s a tanulságok levonását újabb fellendülés fogja követni. A KGST valuta- és pénzügyi állandó bizottságának moszkvai ülése véget ért Szeptember végén Moszk­vában tartotta harmadik ülé­sét a KGST valuta és pénz­ügyi állandó bizottsága. Az ülés munkájában részt vettek Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország, Magyar- ország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió megbízottai. Megfigyelőként jelen voltak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Kubai Köztársaság és a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság képviselői. Az ülés megvizsgálta azo­kat a feladatokat, amelyek a KGST-államok kommunis­ta és munkáspártjai első tit­kárainak és kormányfőinek 1963 júliusi értekezletén, va­lamint a tanács 18. ülésén elfogadott határozatokból a bizottságra hárulnak, majd határozatokat hozott. Az ülés megvizsgálta a gazdasági együttműködés nem­zetközi bankjának megszer­vezésével kapcsolatos felada­tokat, majd jóváhagyta az állandó bizottság 1964. évi munkatervét. Az ülés a testvéri barátság és a teljes kölcsönös megértés légkörében zajlott le. A képen a munkában levő új látható (MTI Foto — kocsimosó berendező Marosi László felv.) K\\\V\\VK^\\\N\\\\\V^\\\\\k\\\\\\\\\\\\\\V\^^^ A legutolsók között Állnak a gépek, csak négy-öt fogat szánt-vet a hetvenből Újlengyelben Jobb szervezéssel, nagyobb erőfeszítéssel gyorsítani kell az őszi munkát Két hét leforgása alatt a hatodik helyről majdcsak- nem az utolsóra — a tizen­kettedik helyre — esett vísz- sza a dabasi járás az őszi mezőgazdasági munkákban. — Leginkább a vetés folyik itt vontatottan, de indokolatlanul lassan halad á szántás és a betakarítás is. Tegnap a já­rás vezetői és tsz-elnökei rendkívüli értekezleten tár­gyalták meg, önkritikusan a Visszaesés okát, s meghatá­rozták, miképpen pótolják az elmaradást. Újlengyel még a dabasi járáson belül is a leg­utolsók között tart a szántás-vetési munkában. Amint a járáson mondják, a legtöbb gondot ezekben a na­pokban az Örkényiek mel­lett az újlengyeliek okozzák a mezőgazdasági osztálynak. Újlengyelbe megyünk hát most Dabasról, hogy megnézzük, mi az oka a késlekedésnek. Azt már AlsónémedStől kezd­ve észrevettük, hogy bár az idő igen alkalmas a talajmun­kákra, végig a járáson csak elvétve látunk egy-egy szántó traktort vagy vetőgépet. Új­lengyel határában még in­kább szembetűnő, milyen ki­halt a határ. Egy-két kukori­cát hordó szekérrel, szüretelő kocsival találkozunk. Annál zajosabb az Arany­kalász Termelőszövetkezeti Csoport irodája. Itt vannak a járási pártbizottságról, a tanácstól, itt találjuk a helyi tanács elnökét is. Éppen ar­ról folyik a vita, mi az oka a nagymérvű lemaradásnak. A 750 hold őszi vetésből ugyan­is a mai napig csak 350 hold rozsot, 30 hold takarmány- keveréket és nyolc hold őszi árpát tettek a földbe. Körül­belül a szántás-vetési munkáik A múzeumi hónap megnyitója Vácott Kedden délután sokan eljöt­tek a Vak Bottyán Múzeumba, hogy részt vegyenek az országos múzeumi hónap váci rendezvénysorozatának meg­nyitóján. A vendégek között volt Búzás Istvánná, a városi pártbizottság titkára és Lu­kács Ferenc, a városi tanács vb-elnöke is. Stefaits István múzeumigaz­gató megnyitója után Oláh Miklós, a helyi népfronttázott- ság tagja mondott beszédet. Emlékeztette a megjelenteket arra, hogy Vác is kiállítások, előadások és műemléki séták sorával kapcsolódik az orszá­gos múzeumi hónap esemé­nyeihez. Ezt követően meg­nyitotta a Váci mártírok című kiállítást. A három termet betöltő gaz­dag anyag Tihanyi Ernő más­fél évtizedes kutató-gyűjtő munkásságának eredménye. Negyvennégy év távlatából idézi a Tanácsköztársaság vá­ci eseményeit. Korabeli újsá­gokat, plakátokat mutat be és idézi tizenöt mártír emlé­két, kivégzésük helyét, vé­gül sírjait; emlékműveit, fényképet hozza a néző elé. Ott volt a megnyitón sze­mélyesen a történelmi idők egyik élő tanúja Baráti La­jos, az egykori váci népbiztos. Az emlékkiállítás október 23- ig tekinthető meg a váci mú­zeumban. felénél tartanak, alaposan el­maradva a napi ütemtől. Va­jon mi ennek az oka? Farkas György tanácselnök szerint megnehezíti a vetést, hogy az őszi kalászosok túl­nyomó része még a lábon ál­ló kukorica helyére kerül. — Előbb be kell takaríta­nunk a kukoricát, fel kell szednünk a krumplit — mond­ja a tanácselnök —, ráadásul nem is akármilyen termést kell betakarítanunk. Egy-egy holdról letörik a 30 mázsát, s ennek az elszállításához kü­lön fogat kelL Aztán itt a szüret. Váratlanul jött a nagymérvű rothadás miatt. A falu határában 206 hold sző­lőt tartunk nyilván, s ennek a betakarítása ugyancsak sok munkáskezet leköt. Nagy Imre, a járási pártbi­zottság munkatársa az „egyéb“ okokról is beszél. Nevezetesen a mun­ka rossz szervezéséről, a „rá­érünk arra még” patópáli szemléletről. — Itt van például a szom­szédos Ujhartyán — érvel Nagy Imre —, hasonló adottságokkal rendelkező község, ott mégis ütemesen halad a munka. Szerintem a kukoricatörést már jó két héttel ezelőtt meg­kezdhették volna az újlengye­liek. Stégner József főkönyvelő szerint nem tragikus a hely­zet. Bizonygatja, hogy tavaly is két hét alatt befejezték a vetést. Szavaiból persze az is kiderül, hogy nagyon gyors és határozott intézkedésekre van szükség. Hetven pár lófo­gat áll rendelkezésre, egy MTZ és egy RS—09-es trak­tora van a csoportnak, s eh­hez még hozzá lehet számíta­ni egy gépállomási erőgépet. Igenám. csakhogy eddig a fo­gatok közül több mint hatvan a szüretnél és a kukoricatö­résnél dolgozott. Jelenleg is mindössze négy-öt fogat szánt-vet. Az MTZ traktor javítás alatt, az RS—09-es lucernát szállít, a gépállomási traktor viszont ugyancsak rossz. Ha ehhez hozzászámítjuk a kényelem­szeretetet, nem kell csodálkoz­nunk a nagymérvű lemaradá­son. Lengyel József a járási ta­nácstól és Komjáthi József, a tszcs tagja éppen most jöttek vissza hatámézőből. Mint mondják, a gazdák a szüret utójánál tartanak, s holnap a kukoricatörést is abbahagy­ják. Bizonygatják, hogy csü­törtöktől kezdve javul a hely­zet, addig a fogatokat is és a gépeket is a szántás-vetéshez összpontosítják. Tegnap este megkeresték a gazdákat a te­rületfelelősök, s megállapod­tak velük, hogy soron kívül vetni fognak. A gépállomás — ezt az Örkényi brigádvezető ígéri —, ha Űjhartyánban vé­geznek a talaj előkészítéssel, Újlengyelbe irányítja át a gé­peket. Újlengyelben tehát gyorsítani kell a munka ütemét, de azonnal. Meg kell magya­rázni a gazdáknak, idejét múl­ta már az a régi felfogás, hogy ráérnek mindenszentek felé is vetni. Tucatszám sorolhatnánk a példákat, akár az elmúlt ősz­ről is, mennyire megsínylette a gabonatermés a felelőtlen késlekedés. Az újlengyeliek esete is bi­zonyítja, nem alaptalan a rne- gye vezetőinek türelmetlensé­ge, amikor az őszi szántás-ve­tés és betakarítás gyorsítását sürgetik. Közös érdekről van szó, s elsősorban a saját ügyét szolgálja, aki a másodper­ceket is kihasználja. Az elmaradás okairól most már nem érdemes sokat be­szélni Újlengyelben sem, vi­szont levonva a tanulságokat, annál nagyobb erőfeszítés szükséges, hogy itt is optimá­lis időben jó vetőágyba kerül­hessen a gabona magja. Súlyán Pál Algériai helyzetkép Szaid Habib, a hetedik (ka- biliai) katonai körzet új pa­rancsnoka kedden este meg­érkezett állomáshelyére. A legfrissebb hírügynökségi je­lentéseik szerint a kabiliai Ti- zi-Ouzu a kormányhű csapa­tok szilárd ellenőrzése alatt áll. Egyes nyugati tudósítók mégis úgy értesültek, hogy a Tizi-Ouzuban állomásozó csa­patok néhány katonája az El Hadzs vezette lázadókhoz pár­tolt. A disszidens katonák az AP tudósítójának jelentése sze­rint a kabiliai hegyekben ala­kulatokká szerveződnek, hogy kiépítsék az ellenállás gócát Ben Bella kormányával szem­ben. A zen dűlők „főhadiszál­lása” állítólag mindössze 6záz kilométernyire fekszik a fővá­rostól. A lázadással fertőzött kabi­liai területekhez vezető útvo­nalakat a kormányhű csapa­tok eltorlaszolták és szigorúan ellenőrzik. Traktorok és emberek A DUNAKESZI TRAGÉDIA Milyen előnyökkel jár a fagykár elleni biztosítás

Next

/
Thumbnails
Contents