Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-20 / 246. szám

4 <rJCírlao 1963. OKTOBER 20, VASÁRNAP Csepel-autókkal országokon át Tamtamdobok szólnak. A gitár sejtelmesen muzsikál, s jellegzetes haj lításokkal vi­dám. szomorú dalba fog az afrikai énekes. A muzsika maga is beszédes. Ám a szó: Afrika — egymagában is so­kat ígér és sejtet. Egzotikum és elmaradottság, hipermodern | házak és bambuszviskók, vad­zen hinném, ha nem tapasz­talom, hogy egy-egy ember naponta 20 liter vizet meg­ivott a kritikus időpontban! Ez rengeteg. Ezért élet. vagy halál, egyszóval létkérdés a víz. — S az élelem? — Harapnivalóból kíván- I tunk a legkevesebbet. A gyom­A legifjabb közönség. Mindjárt körülvették a karavánt, mihelyt lakott helyen megálltak a Csepel autósok állatok és pusztító csatákban mérkőző emberek. Rabság és rabszolga kereskedelem, s ele­mi vágy a rég .nem ismert szabad élet után. Ez mind-mind Afrika. De hogy látja ezt a magyar Utas? A Csepel Autógyár ex­pedíciója jó fél éve, hogy ne­kivágott Afrikának, vagy húszezer kilométeren és nyolc országon keresztül áttörve magát — ha kellett, úttalan utakon. Itt ül az expedíció vezetője, Körmendi Ágoston, s foglal­kozása szerint a Csepel Autó­gyár mérnöke. Előttünk ren­geteg kép. kezünk ügyében rank egész nap tele volt víz­zel. Csak ímmel-ámmal et­tünk. Különben rendkívül gyorsan romlott az elemózsia, különösen a húsféle. Eár jég­szekrényünk volt, a déli friss hús másnap reggelre megrom­lott. — Milyenek .az afrikai em­berek? — A mindannyiunk által is­mert körülmények miatt, ter­mészetesen alacsony műveltsé­gi fokon állnak a legtöbben. Ér­dekes volt megfigyelni termé­szetes humorukat és érzékü­ket. Nem volt más lehetősé­günk. az egyik folyón kocsival kellett átjutni a túlsó partra. Neki is indultunk, s nagy né­zősereg kísérte erőlködésünket. — Következik a legizgal­masabb kérdés. Afrika vad­állatok nélkül el sem képzel­hető. Melyik volt a legveszé­lyesebb? — A szúnyog — mondja ne­vetve. míg én egy kicsit értet­lenül fogadom az egzotikus elképezeléseket megtréfáló vá­laszt. — Pedig ez az igazság. A tapasztalt vadászok jóelőre megmondták, hogy a szúnyog­irtó és a szúnyogháló nélkü­lözhetetlen fegyver utunk so­rán. — Azért legalább egy ici­pici vadállattal összehozta a sors a magyar expedíciót? — Na, azért nem panaszkod­hatunk. Itt van mindjárt ez a kedves és szimpatikus jó­szág, a krokodil. Az ember lépked a folyómenti fűben, s ha nem vigyáz, könnyen rá­léphet egy hűsülő krokodilra. Az pedig nem ismer tréfát... Szerencsére kellemetlen talál­kozásunk nem volt. Különben pusztítása tilos, mert a kro­kodil szent állat. — Valamilyen „klasszikus vadállat” nem szerepel az emlékek listáján? — Egy eleven oroszlán! De zárójelben meg kell jegyez­detésühk. A többhelyütt ren­dezett -bemutatókkal megjelen­tünk a kereskedelmi és isme­retségi listán. Ez annyira si­került, hogy az expedíció ke­reskedelmi vezetője Pallér György Szenegálban maradt tárgyalni a magyar gépkocsik eladásáról. — Hogy viselték az idegen klímát? yftmmm filmtekercsek, s az utazó fejé- j Mikor aztán a túlsó partra ér­ben és szívében — sok-sok I tünk.- a puha iszaphomokban élmény. Ezeket bontogatjuk,., j , — Tehát nz útvonal?- — Országok szerint? Szene- j gál. Mali. Felső-Volta, Niger i Köztársaság, Dahomey, Nigé- i ria. Togó és Ghana. megsüllyedtek a kocsik, s né­zőink hangos haho-tával ma­gyarázták, hogy lám csak. mit ér egy ilyen gumikerekű jó­szág. Mi azonban nem hagy­tuk magunkat és drótkötéllel, A szállító kettős: púposteve és Csepel teherautó meg a kitűnő terepjáró ko­csinkkal partról. A nevető emberek most mái' tapsoltak, örültek, és ün­nepeltek. — Fél világrész! — Ha a lakosságot nézzük, pontosan egynegyed. Az érin­tett terülteken látók ugyanis j kJ ástuk magunkat a folyó­Afrika lakossaganak negyed- —----------------------------------— ré sze. A terület is óriási. Ezt jelzi j a már megtett húszezer kilo­méteres út. — Negyvenötször akkora, mint Magyarország. — Ű'dcél? — Próbára tenni a jármű­veket. s bemutatkozni, hogy megismerjenek ezen a tájon is. • Megindultak az autók; egy javító-szerelő műhelykocsi, egy terepjáró, amelynek min­den kereke kapaszkodott és két autóbusz. — Melyik volt a legnehe­zebb. vagy legizgalmasabb út­szakasz? — Amikor a sivatagon át hajtottunk. Olyan nehéz volt a homokon keresztülvergődni, hogy egész nap nem tettünk meg többet 88 kilométernél Az este már a nyakunkon, és erősen sötéte­dett. A legizgalmasabb kérdés ilyenkor: eljutunk-e a pihenő­helyhez. ahol víz is van... Víz. víz. víz. Ez az örök és visszatérő téma a forró vidé­ken. Pedig barátaink jól fel- j szerelkeztek víztartályokkal. — Egy folyóra való vizet megittunk volna. Én is nehe­azt is megírta, hogy több leve­let r.em küld. ha férj ura nem érkezik sürgősen. — Hosszú volt-e a hat hó­nap távoliét? — Nem. Alég több időt kel­lett volna eltölteni. Hiszen ak­kor nagyobb lehetőségünk lett volna újabb bemutatók rende­zésére. S több ismerőst sze­rezhettünk volna Magyaror­szágnak, és természetesen a Csepel autógyári márkának. — Egy vadászkérdés. Az említett szúnyogháló és DDT fegyvereken kívül más védel­mi szerszámot vittek-e maguk­kal? — Tulajdonképpen voltak kis tőreink, de legjobban mégiscsak fő fegyverükben bíztunk: s ez a gázpedál volt. — A nagy túra hozott-e jó tapasztalatokat a magyar gép­kocsikról? — Feltétlenül, már az út i során. Mi repülővel érkeztünk 1 haza, de a . jármüvek is né­hány napon belül jönnék, s akkor alaposan megvizsgáljukr hogy bírták a forróságöt, a tengeri levegőt, s a nedves klímát. Körülnézek, megtekinteni az afrikai zsákmányt. Szép 'pél­dány,. több ezer méter hosszú fekete és színes film. De a mozgófelvételeken kívül 60 tekercs kitűnő foto is készült az útról. Az albumok, s a ber­regő vetítőgép elénk varázsol­ja, visszaidézi a sok verejték­kel végigjárt utat, amelyből mindez csak töredék. — Ügy szokás, hogy a be­szélgetések végén megkér­dezze az ember, hogy lehetne, s miben összefoglalni ezt á nagy expedíciós túrát. — Ha megengedi, görögül válaszolok: Ta kalepa, ta Ita­la. Az szép. ami nehéz. Tóth György Átkelés a Niger folyón nem, hogy már csak eltűnőben láttuk —, messziről. Még csak az a vigaszunk sem lehet, hogy tőlünk ijedt meg, mert a Csepel motorok hangja mesz- sziről elriasztja a hívatlanokat. — Kígyók? — Hát kígyó az bő válasz­tékban áll rendelkezésre. Ma- gunlckal vittünk szérumot is, ha valakit megmarna ez a ve­szélyes állat. No de szerencsé­re nem volt szükségünk rá. Annál érdekesébbek a találkozások a majom­csapatokkal. Egész hadseregek vonultak át az úton,, s ilyenkor bizony ne­künk meg kellett állni. — Forgalmi akadály? ■—■ Nagyon komoly dolog ez. A sor végén jönnek a legki­sebbek, az óvodások, s addig, amíg ők is el nem hagyják a porondot, tilos az átkelés. A majmok ugyanis bosszúállóak, s ha valaki elpusztít egyet kö­zülük, az egész hadsereg rátá­mad, s az illető élve nem me­nekülhet. Harminc-harmincöt kunyhós falvakat láttunk, amelyeket majmok pusztítot­tak eL — Néhány szót a misszióiról? —i Valóban misszió volt kül­— Sokkal idegesebbek vol­tunk, mint idehaza. Oka az általában 34—35 fokos állandó meleg, s az, hogy egymagánkra vol­tunk utalva. De aranyszabály, hogy vitát, veszekedést más­napra átvinni tilos. Különben betegségekkel nem kellett megküzdenünk. az itthon is jól ismert apróságokon, nát­hán, hasmenésen kívül. — A legkellemesebb meg­lepetés? — Accrában, az ottani ma­gyar kolónia fogadott bennün­ket nagy szeretettel, ünnepé­lyesen. — S a fogadtatás magyaros volt? — Mit mondjak? Barackpá­linkával kezdtük... — Végül is milyen hosszú volt az út? — Két hónaposra terveztük. A feleségem is csak így enge­dett utamra. Mondanom sem kell, hogy hosszabbra sikerült, s fél esztendő lett belőle. — S az ottani visszhangok? — Vészjóslóak voltak. Az egyik kollégánk felesége már Hol van ma az 50-60 millió évvel ezelőtti felszín Több ezer méteres hegy az Alföld alatt — Elkészült hazánk harmadkori térképe Emlékmű Nigériában, amely az elefánfagyarakra emlékeztet. Igen érdekes, elsősorban a nyersanyagkutatás szempontjá­ból nagyon fontos, de a szak­kérdésekben járatlanok szá­mára is érdekes térképet szer­kesztett dr. Kőrössu László geológus, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt osztályve­zetője. Térképe azt ábrázolja, hol milyen vastag üledék- rétegek fedik hazánk har­madkori, tehát körülbelül 50—60 millió évvel ezelőtti felszíni alakulatait. Vagyis a térképen kirajzoló­dik. milyenek lennének ha­zánk domborzati viszonyai, ha eltávolítanánk az azóta lera­kodott üledékrétegeket. A kép alapvetően különböz­nék a maitól, bár egyes vidé­keinken — például a Bakony­ban, a Mecsekben, a Bükkben és a Budai hegyekben — még ma is nagyjából az akkori fel­színt tapossuk. Viszont a Du­na—Tisza köze nyugati és a Dunántúl keleti pereme ma mér néhány száz méternyi üledékréteg alatt fekszik, sőt a Kis-Alföld északi részén, a Jászságban, Szeged környé­kén és a békési tájakon az akkori felszín ma már körül­belül 3000 méter mélységben van. A rekordot azonban Dél- Zala tartja, amelynek 50—60 millió évvel ezelőtti felszíne azóta több mint négy kilo­méteres mélységbe süly- lyedt. Mivel a különböző terület­részeken különböző mértékű süllyedés következett be, egé­szen meglepő domborzati vi­szonyok alakultak ki ebben az eltemetett világban. Az év­milliók alatt lezajlott, a szó eredeti értelmében „mélyre­ható” változások ilyen meg­döbbentő következményéit ta­karja a Nagy-Alföld ma már ..tengersík vidéke” is. Például Turkevétől keletre egészen az országhatárig mélységben egy 40—60 kilométer steles, jó 2000 méter magas hegyvonulat hú­zódik. amelyet még vagy 1000 méternyi üledék fed. A Duna —Tisza közének déli része, Madaras, Bácsalmás é*. Tom­pa környéke alatt szintén egy hasonlóan magas hegység rej­tőzik, amelynek csúcsait azon­ban már 400—500 méternyire a jelenlegi felszín alatt meg­találni. A Sükösd alatti ma­gaslat pedig már 300 méter­nyire közelíti meg a mai fel­színt. Ez a térkép egyébként megdöntött egy régi föld­tani elképzelést is. Mindeddig általános volt a vé­lemény. hogy hazánk területe alatt egyetlen óriási, kristá­lyos kőzetekből álló „masszí­vum” terül el. Most viszont bebizonyosodott, hogy az al­földi üledékréteg olyan öveze­teket takar, amelyek csaknem olyan erősen törtek és gyűr­tek. mint akár a Kárpátok ho­mokkő-övezetei. (MTI). Az ÉM. 25. sz. Állami Építő­ipari Vállalat Bp. XXI. kér. (Csepel) Kiss János altábor­nagy ü. 19. állandóan felvesz: szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkező épület­lakatosokat és segítőket, ezenkívül Pest megyei munkahelyeire kőműveseket és férfi segédmunkásokat Vidékieknek tanácsi igazolás szükséges. HÚSZEZER KILOMÉTER AFRIKÁBAN Minisztériumi épület Felső-Volta fővárosába«

Next

/
Thumbnails
Contents