Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-17 / 243. szám
"iíJCíritm 1963. OKTOBER 17, CSÜTÖRTÖK Magyar kulturális küldöttség Újvidéken Az llku Pál művelődésügyi miniszter vezetésevei Jugoszláviában. tartózkodó kulturális küldöttség szerdán Újvidékre látogatott el. Itt a vé§" rehajtó tanács épületében Kelemen Mátyás, a tanács elnöke Radormír Radujkov, a tanács tanügyi és művelődésügyi bizottságának elnöke fogadta a magyar vendégeket. A delegáció a délutáni órák- j ban felkereste a Petőfi Sándor j elemi iskolát. Hallgatni, elhallgatni Egyes bölcselkedésre hajlamos emberek ma is szívesen . hivatkoznak a latin közmondásra, amely így hangzik:' „He hallgattál volna, bölcs maradtál volna”. Ügy érezzük, hogy ennek a közmondásnak is, mint any- nyi más társának a fénye ma már elhalványult. vagy helyesebben: ez a közmondás is más értelmet kapott. Nem kétséges, hogy a tőkés világ erkölcsi fogalmai szerint „hallgatni arany”, s az A küldöttség csütörtökön ér- a bölcs ember, aki a fal mel- kezik vissza Budapestre. j le« meglapul, nem beszél, nem nyilvánítja véleményei, mert „mit lehet tudni’’ mi lesz a következménye, vagy „a kő hal áll meg”. A szürke, a jellegtelen, a lapuló, a szírét változtató kaméleonember kétségtelenül jobban érvényesül a tőkés világban. Sőt, karriert is csinálhat, ellentéttel azzal az emberrel, aki az igazság érdekében hallatja szavát, s lassan kiderítik róla, bármily messze is essék a szocializmus eszmevilágától —, hogy „kommunista agitátor, nagyhangú demagóg, akire jó lesz vigyázni”. Vajon a szocializmus világának embere teljesen megszabadult-e a tőkés világnak Művészportrék a televízióban A magyar televízió az elmúlt negyedévhez hasonlóan az év utolsó hónapjaiban is három alkalommal sugároz olyan műsort, amely egy- j egy előadóművészt mutat be j a közönségnek. A negyedik ] negyedév „művészportréit” Tolnay Klári és Kiss Manyi színművészekről, valamint Orosz Adél és Róná Viktor balettművészekről készítették. Libasorban (Gábor felv.) RENDŐRSÉGI KRÓNIKA ettől az önző, önmagát a köz- ügj-ektől, a kollektíva ügyétől elkülönítő, „kezemet mosom” gondolkodásmódjától? Vajon helyes erkölcsi norma-e a szocializmus embers számára is, ha hallgat, nem bírál, elhallgat bizonyos tényeket, nem tár fel hibákat, visszaéléseiket, mert az adott helyzetben ez a legkényelmesebb, a legcélszerűbb számára? A kérdésre tagadókig kell válaszolnunk, de ha jobban belemélyedünk a probléma boncolgatásába, ez mégsem olyan egyszerű, mint először gondolnánk, mert vannak esetek, vannak helj-ze- tek, amelyek a szocialista ember számára is parancsokban a hallgatást diktálják, s vannak esetek, amikor az individualista elkülönülés, a közügyektől való távolmaradás, bizonyos tények felett való elsiklás egyenesen bűn számba megy. Ebben a vonatkozásban az egészséges közfelfogás kialakulását jelentős mértékben akadályozta a közelmúlt személyi kultusza. A személyi kultusz korszakában — épp úgy, mint a kapitalizmus viszonyai között — számos esetben a legcélszerűbb s a legokosabb dolognak a hallgatás látszott. Sokat, nagyon sokat beszéltek a bírálatról, de aki bírálni merészelt, hibákat tárt fel — különösen ha egyes vezetők, kiskirályok hibáiról volt szó —, annak könnyen betörték a fejét. S ma bármenynyire szabad is a bírálat, s ma bármennjüre is igényli államunk és társadalmunk a bírálatot, egyesek még mindig nem tudtak szabadulni a személyi kultusz korának álszent, a bírálatot fennen hangoztató, de a valóságban azt teljesen elfojtó gondolkodásmódjától. Sajnos — bár jóval kisebb számban — még mindig van- nak.olyan..esetek, amelyek-az embereket a bírálattól visszahúzzák, s egyes akarnokok ellenállása „jobb belátásra”', óvatos hallgatásra készteti azokat, akiknek száján ott van az őszinte bíráló szó! A napi sajtó még mindig hírt ad olyan ügyekről, amelyben a bírálók, a hibák feltárói húzták a rövidebbet, -s hosszú időn keresztül nekik kellett nemegyszer komoly erkölcsi és anyagi hátrányokat, igaztalan hajszát elszenvedniük. A kritika elfojtásának néŰjabb feriegyerekek kerül- a rács mögé. Szombaton késő este a vácegresi kocsmában ittak Lipták Jó25 éves falubeli férfi egy i fíef. 38 ®ves> T>If.kaU}SJ7'.zb?r határőr tisztre. A tiszt egy ■ £ .«vés es Pikacs Karoly rendőr segítségével a köte- “4 éves segédmunkások, kedő embert lefegyverezte,1 f,2 °f®zay rras híva- 1 vidékéről való földiek. Ami- 1 kor már a kelleténél több hány szórványos esete, a hí vatali hatalommal való visszaélés néhány elriasztó példája semmi esetre sem késztetheti a dolgozókat arra, hogy hallgassanak, az igazságot magukba fojtsák! Ma már erős kritikai szellem alakult ki közéletünkben. A hivatalokban komolyan foglalkoznak a panaszokkal, a hibákat felfedő bejelentésekkel, s mint a sajtó hasábjairól is kiderül, a kritika elfojtói, az önző akar- nokok, a dolgozók jogos kívánságait semmibevevő emberek, a néptől elszakadt demagógok nem kerülhetik el sorsukat. Mégis azt kell mondanunk, hogy mai körülményeink között is vannak helyzetek, amelyekben akár közügyről, akár magánügyről van szó — hallgatni kell. Mert a bírálat szabadsága nem jelentheti azt, hogy államunk, s közéletünk a szabad fecsegést, a vénasszo- nyos szófecsérlést, a rosszindulatú suttogást, a pletykák terjesztését megengedi. Tervjelentéseknek társaságában való ismertetése, bizalmas hivatali dolgoknak „kuriózumként’’ való elbeszélése, hivatali jellegű belső viszályok elmondása semmi esetre sem illik bele a kritika szabadságát hangoztató, a tények valódiságához ragaszkodó gondolkodásmódba. Az sem helyes, ha családi életükben megbotló vagy családi életükben szerencsétlenül járt becsületes emberek problémáit közhírré tesszük, különösen akkor nem, ha ebben bennünket nem a segítés szándéka vezet. Az is hibás szemlélet, hogy munkahelyünkön — s ez elsősorban a vezetőkre vonatkozik — tényként fogadunk el olyan bejelentéseket, amelyeknek valódiságáról nem győződtünk meg, magát az érdekelt dolgozót nem hall attuk meg, g az ügyet minden oldalról nem vizsgáltuk meg. Semmi sem áll távolabb tőlünk, mint a régi, rossz értelemben vett éberség hangoztatása, s ennek közéletünkbe való visszacsempészése. De azért — valljuk meg őszintén — ellenség most is van, még ha nem is beszélünk róla... Az ellenség számára az elfecsegett tervjelentések, a belső hivatali viszályok ma is értékesek lehetnek, A békés egymás mellett élés elvének megvalósítása nem jelentheti azt, hogy most már nem veszünk tudomást arról: az imperialistáknak ma is megvannak a maguk ügynökei, emberei, akiknek ma is minden gondolatuk a szocializmus világának megsemmisítése. (Ma, amikor a magyar állampolgárok gyakrabban fordulnak meg Nj’u- gaton, ennek a helyes értelemben vett, a szocialista ha- zaíiságból táplálkozó éberségnek fokozott jelentősége van!) Ezzel korántsem akarunk senkit sem elijeszteni attól, hogy a hibákról, a visszaélésekről beszéljen,-, csupán azt tartanánk helyesnek, ha ezt a megfelelő helyen és a megfelelő módon, a szocialista bírálat fegyvereivel tenné. Sőt, bármennyire nehéz és kényelmetlen is ez adott esetben, fel kell lépni az ellen a felfogás ellen, amely rosszul felfogott humanizmusból, baráti érzésből, félelemből vagy gyávaságból arra késztet egyes embereket, hogy a hivatal, az üzem életét érdeklő fontos tényeket, nyilvánvaló visszaéléseket elhallgasson. Hányszor találkozunk az üzemben, vagy hivatalban olyan hangokkal — különösen egy-egy súlyosabb hiba, vagy visszaélés leleplezése után —, hogy „erről mindenki nyíltan beszélt”, „hosz- szú ideje tudott dolog volt, csak.. Ez a „csak” még ma is akadályoz egyes embereket abban, hogy őszintén beszéljenek, mert a múlt tapasztalatain okulva — a következményektől tartanak. S csak akkor bátorodnak fel, amikor a latina már elindult... S csak akkor döbbennek rá arra, hogy ma már nyugodtan beszélhettek volna, amikor a hibák, a visszaélések elkövetői már hosszabb ideje komoly károkat okoztak! El kell jutnunk odáig, hogy a hibákat ne kívülről, a felső, ellenőrző szervek, a visszaéléseket ne a rendőri szervek, hanem elsősorban az arra illetékes üzemi, hivatali kollektíva leplezze le, s ne hányja be a szemét olyan jelenségek előtt, amelyekről hallgatni: bűn. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK »wnmaiMmanratanfi mm— Iró-olvasó találkozó Buda Ferenc, fiatal költő a napokban ellátogatott Ceglédre. Jól sikerült író-olvasó találkozó keretében igen sok olvasó ismerkedett meg verseivel, munkásságával. Ki, miben tudós? A ceglédi Kossuth Étteremben Ki miben tudós? vetélkedőt rendeztek. Az érdekes vetélkedés egyetlen témája gz italok ismerete volt. A sok tréfával, mókával teli esten fővárosi táncdalénekesek is felléptek. Napirenden az iskolán kívüli népművelés Albertirsán pénteken tartják az október havi tanácsülést. Megvitatják az iskolán kívüli népművelés helj’zetét, ezenkívül a tóli oktatás előkészítéséről folytatnak megbeszélést. A tanácstagok napirendre tűzték a mezőgazda- sáei tanulóképzés időszerű kérdéseinek elemzését is. Megfeledkezett magáról Jó hangulatban sétált vasárnap hajnalban a ceglédi utcán dr. Veres József 2Ö éves helybeli jogász. A Kossuth Szálló előtt hangoskodni kezdett, majd megütötte az őt figyelmeztető rendőrt. Emiatt a rendőrségre előállították, őrizetbe vették, s a magáról megfeledkezett emberrel szemben hivatali személy elleni erőszak miatt bűnvádi eljárást indítanak. MOMcnovraSga A helyzet változatlan Már a nyár derekán sokan' szóvá tették, hogy a monori Széchenyi út 19. szám alatti BELSPED-istálló a környék levegőjét beszennyezi. Panaszok érkeztek arra vonatkozóan is, hogj’ a telepen hiányoznak a tűzvédelmi felszerelések és a javításra szoruló kocsikat az utcán hagyják. A helyzet azóta sem változott. A rossz kocsik ma is az utcán „parkíroznak”, az udvarban változatlanul iszonyú a rendetlenség, a szenny. Sok a légy, s még mindig elviselhetetlen a környék levegője. Vajon meddig? Segííwég! Segítsíg! Vasárnap délelőtt Fehér Béla (Monor, Lehel utcai lakos) felesége rémülten ro- | hant a rendőrségre, hogy segítséget kérjen. Mint - elmondta, férje részegen. tért haza, kidobálta a szekrényből a család ruháit, az udvaron máglyákba rakta és meggyújtotta. Mire a rendőrökkel visszatért, néhány értékes holmi már a tűz martalékává lett. Fehér Bélát őrizetbe vették.. TÍZ új férőhely Három hónapja megkezdték a monori bölcsőde bővítését. Mintegy százezer forintot fordítanak az épület megna- gyobbítására. Elkészült már egy fürdőszoba teljes felszereléssel. A beteg gyermekek részére elkülönítőt létesítettek. A járási épület- karbantartó ktsz dolgozói már az utolsó simításokat végzik, és néhány nap múlva valamennyi munkával teljesen elkészülnek. A nagyszabású építkezést az tette szükségessé, hogy az érdeklődés rendkívüli módon megnőtt a bölcsőde iránt. Január 1-től 40 helyett már 50 kisgyermeknek adhatnak helyet a bölcsődében. OPERETTEST Ma este Nagykőrösön a Kőrisfa Cukrászdában két ismert operetténekes vendégszerepei. Nemes Rózsa és Tekeres Sándor szórakoztatják majd a legszebb operettdalokkal-.a .közönséget. A műsoros est iránt nagy érdeklődés mutatkozott, valamennyi asztalt előre lefoglalták. Gondoltak a télre A nagykőrösi vas- és edénybolt vezetője jó előre biztosította magát télire. A boltba megérkeztek a különböző kályhák és füstcsövek. a többi között a városban közkedvelt fűrészporos kályhából is minden igényt kielégítő mennyiség áll rendelkezésre. Az amatőrfilm bebizonyítja: nem a pilóta volt a hibás Egy és negyed évvel a légikatasztrófa után egy véletlenül előkerült amatőrfilm tanúságtétele rehabilitálta a szerencsétlenül járt repülőgép személyzetét. Az eset Francia- országban történt: az olvasó’ bizonyára emlékszik még a katasztrófára, amelyet a gépen tartózkodó két légikisasszony, csodával határos módon túlélt. Akkoriban a hivatalos szakértői vélemény azt állapította meg, hogy a Boeing 707 típusú gép a személyzet hibájából zuhant le röviddel a felszállás után, Párizs körnj’é- kén. A minap azonban nyilvánosságra került egy hiteles dokumentum, amely — egészen más megvilágításba helyezi a katasztrófát. A szerencsétlenség napján egy vidéki orvos ott járt az Orly repülőtéren, s amatőr filmfelvevőjével megörökítette néhány gép felszállását, köztük a lezuhant Boeing 707- ét is. Sajnos, a katasztrófa pillanata már. nem került a filmszalagra, amely néhány másodperccel a tragédia előtt elfogyott. De a teleobjektívvel készült képsor így is minden kétséget kizáróan kimutatja, hogy a szerencsétlenül járt gép személyzete pontosan az előírásoknak megfelelő állapotba hozta a gépet, mielőtt az a kifutópályáról a levegőbe emelkedett volna (A szakértői vélemény szerint itt történt válna a végzetes mulasztás.) Az orvos filmszalagjának hitelessége megtá- madhatatlan. a filmkockákon a repülőgépek mellett és hátterében látható tárgj’aik cá- folhatatlanul bizonyítják, hogy a felvételek a kritikus napon (1962. június 3-án) és a kritikus helyen készültek. A szakértők el is fogadták a véletlenül etókerült tárgj’i bizonyítékokat és rehabilitálták a szerencsétlenség során ugyancsak elpusztult legénységet. Ez azonban a katasztrófa okait most már végérvényesen homályba borítja. A vidéki orvos amatőr- filmes szenvedélye mégis hasznos gondolatot sugallt a repülésügyi szakembereknek a légi katasztrófák megelőzésére. Az értékes filmszalag ugyanis nagyjából akkor került elő, amikor most szeptemberben Svájcban lezuhant egy Caravelle-típusú gép, fedélzetén 80 emberrel, köztük egy svájci falu tanulmányútra utazó 43 parasztgazdájával. Ennek a gépnek a tragédiáját az első szakértői vélemények szerint az okozta, hogy felszállás közben megsérült a futóműve, amitől aztán a repülőgép, később kigyulladt. A katasztrófa azonban nem egyik pillanatról a másikra következett be, hanem fokozatosan: előbb az egyik kerékabroncs szakadt le, aztán a futómű többi darabja, miközben az ugyancsak sérült üzemanyag- tartályból ömleni kezdett at olaj. Ez a toryamat viszont — noha már tekintélyes magasságban bontakozott ki — c földről megfelelő berendezéssel észlelhető lett volna. Repülésügyi szakemberek mpst azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a párizsi amatőrfilm adta ötlet nyomán — ipari televízió-berendezéssel megfigyelik majd a gépek felszállását. Ez ugyanis feltevések szerirt megoldhatóvá tenné, hog: olyan esetekben, amikor — mint a svájci gép esetében — a földről észlelik a felszáll« repülőgépek csak kívülről látható sérülését vagy üzemzavarát — még idejében értesítsék a repülőgép Személyzetét a fenyegető katasztrófáról, aminek így — esetleg — kényszerleszállással olykor elejét lehetne venni. A bosszú. Két hónappal j ezelőtt Lévai Jánosné tápió-j sző 11 ősi asszony úgy elverte, régi haragosát, Juhász Jó- ■ zseí, 40 éves ceglédi földművest, hogy az kórházba került, s hosszú ideig nyomtar] az ágyat. A férfi azóta fel- j gyógyult, s a múlt héten visz- J szaadta a kölcsönt. Egyik | este elment Tápiószőllcsre, j bement az asszony udvarára, | szidalmazni kezdte, majd beverte verandájának ablakát, bemászott rajta, s Léváin ét alaposan eldöngetté. A rendőrség megállapította, hogy, a bosszúálló férfi bűncse- i jekményét ittas állapotban i követte el. Játék a tűzzel. A múlt pénteken, korán délelőtt Tá- j pióbicskén, a Tornyos dűlő- i ben Korcsó Isitvánné 5 éves i Laci fia a szalmatetős íé- j szer mellett gyufával ját- j szadozott. A fészer. meggyül- ladt, s 5 mázsa szalma, 80 ! kéve kukoricaszár, 5 mázsa I épületfa, 3 zsák burgonya, és 2 mázsa csöves kukorica a lángok martaiéira lett. A tüzet a szomszédok oltották el.1 Zsebkéssel támadt Tpolyiölgyesén Sújt László István j 25 éves falubeli férfi egy i határőr tisztre. A tiszt egy' rendőr segítségévei a kötekedő embert leíegyverezte, akit őrizetbe vettek és híva- J talos személy elleni erőszak ; címén bűnvádi eljárást indí-1 tanak ellene. Késsel nyakon szúrta szombat éjszaka Abonyban Kökény Lajos 34 éves szolnoki . segédmunkás Hamar Gyula abonyi lakost. Áldozatát súlyos sérüléssel szállították kórházba. Kökényt őrizetbe vették, a szurkai ás hátterének kiderítésére vizsgálat indult. Öngyilkosság. Sipos Mihály- né 69 éves dunakeszi asz- szony a lakásán megmérgezte magát, ' Boncolását elrendelték. Váratlan halál. Pénteken Szentmártonkátán a déli órákban hirtelen meghalt özv. Karai Mihályné 69 éves asszony. Miután néhány nappal korábban az özvegyasszony a tanácsházán elpanaszolta, hogy felnőtt fia és menye meglátogatta és bántalmazta őt, s emiatt a fiatalok a tanácstól -jegyzőkönyvi figyelmeztetést kaptak — a rendőrség a hirtelen halál ügyében vizsgálatot folytatott. A boncolás eredményeként megállapították, hogy a korábbi bántalmazás az idős asszony halálával semmiféle összefüggésben nem állt. A Nagykátai Konzervgyár kerékpármegőrzőjéből a hét végén elloptak egy kerékpárt. Rövidesen kézre kerültek a tolvajok^ Kapus Dénes 20 éves és L. Imre 17 éves fiatalemberek. Mindketten lakat alá kerültek. • KOCSMAHŐSÖK Űjabb fenegyerekek kerültek a rács mögé. Szombaton késő este a vácegresi kocsmában ittak Lipták József 38 éves, Lakatos Tibor 25 éves és Pikács Károly 24 éves segédmunkások, egyébként az ország más vidékéről való földiek. Amikor már a kelleténél több szesz volt a fejükben, min- den ok nélkül belekötöttek a többi vendégekbe. Púja Károly, Paja Gáspár bagi és Fátoczki József falubeli férfiakat tettleg is bántalmazták. Midőn azok menekülni akartak, a bárom szesztestvér kést, fejszét és vasvillát szerzett, s azzal ütöt- te-verte, szúrta, vágta amazokat. A sérülteket agyrázkódással, koponyaalapi töréssel, szúrt és zúzott sebekkel vitték kórházba. A kötözködő fenegyerekeket emberölés kísérletének vádjával terhelten letartóztatták.;
