Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

1963. OKTÓBER 13, VASÁRNAP 7 A lángoló kereszt banditái ALAPOZAS James Martin, a néger so­főr, a georgiai Atlantában élt. Reggelitől estig hordta az uta­sokat, fehéreket, négereket egyaránt, mindenkit, aki csak kocsijába ült. A napi munka után aztán hazatért és a csa­ládjának élt. így telt az élete évekig, évtizedekig, amíg egy nap... Táric revolvergolyókkal Utasa, egy fehér hölgy dur­ván rákiáltott: — Álljon meg! Már a városon kívül vol­tak, allkonyodott. James Mar­tin nem értette, mit akar a la­dy az elhagyott vidéken. — Pontos voltál, drágám — lépett elő a bokrok mögül egy férfi, aztán mögötte még hár­man, fehér csuklyában, álar­cosán. Martin a pedálra akart ta­posni, de már elkésett. A férfi feltépte a kocsi ajtaját és rá­szegezte revolverét. — Azonnal átviszel bennün­ket Rockledge-ba! De a taxi sohasem érkezett meg a szomszédos megyében levő városkába. Ahogy elhagy­ták a határjelző táblát, a re- volveres megállj-t paran­csolt. Majd kituszkolta a né­gert a kocsiból, s a társaival neki esett. Az egyik közben egy keresztalakú fát gyújtott meg. Később újabb ötletük tá­madt — Táncolj, büdös nigger! Revolvergolyók pattogtak a lába körül, ha egy másodperc­cel is elkésik, megsebzik. — És most fuss! Revolvergolyók kergették. Amikor távolodott az autóból kergették a revolvergolyók. Csakhogy a kocsi gyorsabb, mint az ember, fogyott a tá­volság, már csak tíz, öt, há­rom méter... Aztán egy ret­tenetes sikoltás hallatszott, s a fehércsuklyás kocsija szélse­besen távolodott a véres roncs­tól. Másnap az atlantai újságok­ban, eldugott helyen rövid hír jelent meg egy elgázolt taxi­sofőrről. A tett elkövetőiről senki sem beszélt. Pedig min­denki tudta, hogy a fehércsuk- lyások, a lángoló kereszt ban­ditái követtek el újabb gyil­kosságot. A fehér csuklyában, álarco­sán mutatkozó terrorszervezet az USA déli államaiban ga­rázdálkodik. Mindenki ismeri — tagjait, vezetőit, s a bűn­lajstromát is: a gyilkosságo­kat és lincseléseket, a fenye­gető leveleket, a felrobbantott házakat és templomokat. Is­merik és rettegik. Ennek elle­nére immár száz esztendeje él és tevékenykedik ... Vérpecsételte eskü Még 1865 karácsonyának es­téjén történt. Az Unióban már béke volt. Befejeződött a pol­gárháború, Észak és Dél fegy­veres vitája a négerek fel­szabadításáról. És ékkor va­lahol délein, az egyik városká­ban nekibúsult, kedveszegett fiatalok üldögéltek együtt vis- ki mellett, s a vesztett háború okait vitatták. — Valamit tennünk kellene — így az egyik. — Alakítsunk egy klubot... A déli államokban éppen- olyan hagyományos a klubok alakítása, mint a négergyűlö­let. Megalakították hát viskis- pohár mellett a négergyűlölet klubját. Nem maradtak ma­gukra. A hatalmas déli ültet­vények urai kaptak az alkal­mon, felkarolták az ötletet, s alig egy fél évvel később, 1866 májusában Tennessee Pulaski nevű városában már le is rakták a Ku-Klux-Klan alapjait. A szervezeti szabály­zat értelmében a klán tagjai csak fehér bőrű protestáns emberek lehetnek, akik isten és ördög előtt vérpecsételte esküt tesznek a titoktartásra és megfogadják, hogy „jó fegyverrel és elegendő töl­ténnyel” szerelik fel magukat, és „ha a néger disznók moz­golódnak, golyót” röpítenek beléjük. És kezdetét vette a Ku- Klux-Klan szervezett és intéz­ményes akciósorozata a nége­rek ellen. Éjszakánként álar­cos alakok vágtattak lobogó fehér köpenyben a néger kuny­hók felé és leütöttek, meg­csonkítottak, felakasztottak vagy meglincseltek minden színesbőrűt, aki a kezük ügyébe került. És egyre újabb tagok léptek be soraikba, így 1867-ben Nashville-ben, az öreg Maxweel házában már hatalmas, az USA összes déli államát átfogó szervezet hív­hatta össze első, nagy tanács­kozására embereit. Ekkor jött létre a „Láthatatlan Biroda­lom” — élén élet-halál urá­val, a Birodalmi Mágussal, akinek tisztét először Nathan Bedford Forrest töltötte be. Ettől kezdve lángol fel az USA déli állá inaiban — hol sűrűbben, hol ritkábban — gyűlöletes jelképük: az égő kereszt. Klavalier Klub A Ku-Klux-Klan története tulajdonképpen annak a his­tóriája egyben, hogy a rab­szolgatartók rasszista fiai és unokái milyen módszerekkel igyekeznek konzerválni őseik hatalmát. A polgárháború előtt a néger rabszolgának dé­len semmi joga nem volt. A néger azóta szavazhatna, isko­lába járhatna, dolgozhatna, sőt házasodhatna is — az USA alkotmányának értelmé­ben. Az embereket azonban „meg lehet győzni” arról, hogy ne éljenek jogaikkal. Különösen meg lehet győzni „jogfosztottságukról” a nége­reket, ha a klán elveit vall­A második kazán csőkígyóit a szabadtéri szerelőtérről átszállítják a beépítés helyére Bekötötték a transzformátorokba az első gépegység áramszolgáltató berendezését (MTI Foto — Balassa Ferenc felv.) Kép, szöveg nélkül seltek. Felesége és gyermekei szeme láttára ölték meg a néger farmert. A támadók soha sem kerültek a bíróság elé, ezzel szemben furcsa mó­don vádat emeltek Mallard felesége ellen, „férje meg­gyilkolásának alapos gyanú­jával”. A klán kegyetlensége akkor mutatkozik meg igazi arcula­tában, amikor kampány­munkába kezdenek. 1952-ben Miamiban olyan területen akartak négerek számára há­zakat építeni, amely a fehé­rek részére van fenntartva. A Ku-Klux-Klan azonnal ak­cióba lépett. Egymás utón repítették levegőbe a carver-i négemegyed házait. Ami­kor ez sem volt elég, egy-két zsidóiskola következett, majd egy katolikus templom zárta be a sort. A rendőrség egyet­len egyszer sem lépett fel ellenük, mert Truman elnök maga is, említett elődjéhez hasonlóan kluxos volt, s mindig módot talált arra, hogy az USA első emberé­nek székéből megvédje tár­sait. Utódját — bár Eisenhower sohasem öltötte magára a fehér csuklyát — a kluxo- sok szintén barátaik közé számíthatták. Elnökké válasz­tását is nagymértékben se­gítették elő a déli államok. Bár az uralkodó párt délen mindig a demokratáké volt, a kluxosok 180 fokos fordu­lattal a republikánus Ei­senhower mellett horgonyoz­tak le. Nemcsak mert tud­ták róla. hogy gyűlöli a né­gereket, hanem megszima­tolták azt is, hogy az elnök- tábornok szította hideghábo­rús szellem és a kommu­nistaellenes hajsza jó táp­talaja lesz a faji, vallási és nemzetiségi csoportok elleni gyűlölködésnek, vagyis a klán működési területének. A klán napjainkban A huzamosabb ideig tar­tó, ha úgy tetszik, szoros együttműködés a klán, ille­tőleg a déli államok vezetői, azonfelül a klán és az Egye­sült Államok legfelsőbb ve­zetői között alakította ki azt a helyzetet, hogy bizonyos fokig elmosódott a klán „ki­emelkedő szerepe” az utób­bi évtizedek négerellenes ak­cióinál. Sokkal többet hal­lottunk az egyes államok kormányzóinak tetteiről, s az ő, illetőleg tisztviselőik, bí- ráik és rendőreik számlájá­ra íródik minden. Akár­mennyire is összefonódott azonban a klán az állam­hatalommal, nem szűnt meg a Láthatatlan Birodalom. A fehércsuklyások voltak azok a hírügynökségi tudósítások­ban jelzett ..fehér suhan- cok”, akik Little Rocktól Alabamáig a néger diákok fehér iskolákba való beirat­kozását igyekeztek megakadá­lyozni. Ott voltak az ala- bamai szaöadságutasok el­leni tüntetéseken is, mint a Bunte Illustrierte című nyu­gatnémet képeslap egyik fel­vétele mutatta. Legutóbb pe­dig, amikor augusztus 28-áh New Yorkban 210 ezer né­ger vonult fel tüntetni jo­gai érdekében, ismét össze­hívták — a Paris Match jelen­tése szerint — a birodalmi nagygyűlést Atlanta mellett, egy erdei tisztáson. A klán ellen, amely mű­ködési engedélyét jótékony- sági egyesületként kapta, többször és többen próbál­tak fellépni. Először 1869- ben tiltották be, aztán Roosevelt elnök akadályozta működésüket. Ma — bár súlyuk és jelentőségük csök­kent — változatlanul mű­ködhetnek a déli kormány­zók elnéző politikája miatt Csakhogy az idei véres bir­minghami tüntetések óta a négerek korábbi, passzív magatartásában változás kö­vetkezett be. Az Unió fe­kete bőrű állampolgárai tö­megesen lépnek fel és nyíl­tan követelik jogaikat. A né­gerek öntudatra ébredése, a tömeges felvonulások, az odadobott kesztyű felvétele sürgős közelségbe hozza a négerkérdés megoldását. s minden bizonnyal megsemmi­síti vagy ismét föld alá kény­szeríti a klánt. Ónody György ják a- hatósági emberek la akiknek kötelessége érvény szerezni a jogoknak. A klag ki is terjesztette hatalmát és befolyását a rendőrségre, i bíróságra. Atlantáiban pél­dául a seriff legtöbb embere sót, az öttagú rendőrfőnökséí is kluxos. New Yersey állair rendőreinek egyenruháját pe­dig a klán ott működő oszta­gának, a Klaválier Ktub uni­formisának mintájára készí­tették. És csak tíz esztendeje történt Dél-Carolinában, hogj amikor a klán gépkocsis raj­taütést hajtott végre a Happy Hill-i néger nyaralótelepen lövöldözés kezdődött, és a,7. egyik csuklyás halottban John Johnston megyei bírót ismer­ték fel. Ezért pusztult el büntetle­nül a néger taxisofőr — ott Atlantában, s ezért gyilkol­hat, gyújtogathat — szerve­zettén és gátlástalanul már lassan egy évszázad óta a lán­goló kereszt bandája. Stetson Kennedy, aki egész életét a klán elleni harcra tette fel, egy ízben hírt kapott arról, hogy a Ku- Klux-Klan második embe­re, a birodalmi káplán ki­lépett a szervezetből. Az újságíró azonnal felkereste a „Verekedő Plébánost” és magnetofanszalagra rögzítette szavait. Alton M. Young ér­dekes tényekre emlékezett. Az elnök felesküszik A húszas évek alatt élte virágkorát a klán. Majdnem kilencmillió tag engedelmes­kedett parancsainak. Akkori­ban tartották a washingtoni nagy felvonulást, a Pennsyl­vania Avenue-n reggeltől es­tig özönlöttek a fehér csuklyá­sok. A birodalmi nagygyű­lést azért rendezhették a fővárosban, mert Warren G. Harding, az USA elnöke tagja volt a klánnak. Young maiga is részt vett avatásán. A Fehér Ház zöld termében történt. „Az Egyesült Álla­mok elnöke térdre ereszkedett — emlékezett a renegáttá vált birodalmi kiudd — és meges­küdött, hogy feltétel nélkül teljesíti a birodalmi mágus parancsait” Ekkoriban a klán még a magasabb politikába is be­leszólhatott. Büszkén vall­ják, részük volt az úgyne­vezett Johnson-féle törvény keresztül hajszolásában, ami a minimumra korlátozta a szí- nesbőrűek bevándorlását Ugyanakkor nem feledkez­tek el belső feladataikról sem. Sokfélék ezek a tenni­valók és sok embert érinte­nek, hiszen a Mánosofc nem­csak az USA-ban élő 18 mil­lió négert tartják ellenségük­nek. Simmons birodalmi má­gus meghirdette: „Az angol­szász ember a történelem min­taképe. Előtte be kell hódol­nia a befelé forduló zsidó­nak, a kulturált görögnek, a férfias rómainak és a vallá­si mítoszra hajlamos keleti embernek. Törvényszerű, hogy a különböző fajok nem él­hetnek együtt teljes békében és barátságban és sohasem le­het közöttük egyenlőség”. A program nyílt és világos. A néger éppúgy ellenség, bár a legfőbb, mint a katolikus amerikai, a japán vagy a zsidó. S a klán száz esztendős tör­ténete kegyetlen epizódokra emlékeztet. J. W. Sweat néger tanítónő a virginiai Ráchmondban olyan házba költözött, amelyben fe­hérek is laktak. Másnap aj­taja alatt becsúsztattak egy Levelet: „Elment az eszed? Jó lesz, ha vigyázol ma­gadra!” S félreérthetetlen cél­zásként egy revolvergolj’ót is mellékeltek a levélhez. A georgiai Fitzgerald ban pe­dig a négertemplom kapufájá­ra szegezték: „Az első néger kutya, aki szavazni mer, ha­lál fia”. 4 lyonsi autós banditák Ugyanebben az államban, Lyons városában Robert Mal- ard szavazni „merészkedett”. Még haza sem ért, útköz­ben autós banditák támadták meg, természetesen vala­mennyien fehér csuklyát vi­A Dunai Hőerőműben megkezdték a harmadik, turbina alapjának betonozását Az eted 50 megawattos turbina szerelése befejeződött és a gépegység november 7-én már áramot szol­gáltat az országos hálózatnak. Mint ismeretes, az ország első olajtüzelésű erőműve — amely Barátság olajvezetéken kxvpja a fűtőanyagot — 600 megawatt energiát termel majd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents