Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

»63. OKTÓBER 13, VASÁRNAP m“<rfCii4an BIZOTTSÁG JÖN, BIZOTTSÁG MEGY - A VÍZ EGYBE MAGASABB! lés utólagos elvégzése, a ka­zánok szét- és összeszerelése — további nyolcszázezer fo­rint. Azt senki nem számolta meg eddig, mennyibe került azoknak a munkabére, akik az iskola felépülése óta ebben az ügyben szaladgáltak, intéz­kedtek, döntöttek, tanácskoz­tak,. vizsgálgattak, kiszálltak és utaztak. És mennyi pénz folyik el ezután! Hiszen a be­ruházó megyei tanács kényte­len beperelni mindkét vállalatot és végre kijárni, hogy ne csak döntések szülessenek, hanem legyen olyan hatalom, amely végrehajtásra is kényszeríthe­ti — a felelősséget ide-oda odázó — tervezőket, kivitele­zőket. Ugyanis még mindig egyik bizottság követi a másikat. Talajt és vizet vizsgálnak, napokig figyelik a víz változá­sát, megfigyelnek, hümmög- nek és kezdik az egészet elöl­ről — vagyis húzzák-halaszt- ják a munka elkezdését. Pedig hozzá kell kezdeni. Ha már nem tették nyáridő- be.n, amikor a gyerekekét nem zavarták volna, most, azonnal hozzá kell kezdeni: Valószínű­leg sok más munka is vár az ÉM. 25-ös Építőipari Válla­latra, a döntőbizottságnak is akad más tárgyalni valója — ez azonban a budaörsiek szá­mára közömbös. Őket és min­den jó érzésű embert az öt­száz gyermek egészsége ér­dekli, az, hogy mások hanyag­sága miatt ne őket büntessék hideg tantermekkel. Minden­kit az érdekel, kik felelnek személy szerint ilyen súlyos mulasztásért és mennyit térítenek meg a nép­gazdaságnak okozott sok ezer­nyi forint kárból. Az érdekel mindenkit. -Hogy ne az akták és a döntések szaporodjanak, hanem a határozott cselekede­tek. Az ÉM Középülettervező és az ÉM 25-ös Építőipari Vállalat dolga, hogy most már a legegyszerűbb és leg­hatásosabb módszerrel szün­tessék meg az elégtelen szige­telés miatt garázdálkodó vi­zet, állítsák meg a falak ned­vesedését, javítsák ki a fal­repedéseket és így tovább. Az építőipari szakemberek — akik ludasak ebben a ha­nyagságban — sem szeretnék, ha az orvos operálásuk köz­ben jönne rá: elfelejtette ér­zésteleníteni a beteget, vagy operáció után gyomrukban felejtette az ollót. Minden ha­sonlat sántít, mégis van vala­mi azonos a két esetben: mindkettő felelőtlenség, nem­törődömség, sőt az ezekkel párosuló hozzá nem értés kö­vetkeztében fordulhat csak elő. Ezt a felelőtlenséget azon­ban nem csupán egy beteg, hanem ötszáz gyerek, sok ta­nító, egy egész község, sok hi­vatal, a népgazdaság „zsebe” és a vállalatok alaposan meg­csorbult tekintélye bánja. És mindez a tények — és nem az ígérgetések — szerint egyál­talán nem érdekli őket — még néhány nappal a fűtési idény megkezdése előtt sem! Talán csak az bíztató, hogy a Budai Járási Pártbizottság minapi sürgetésére az ÉM 25- ös Építőipari Vállalat párt- és gazdasági vezetői határozot­tan ígérték: most már soron kívül minden lehetőt meg­tesznek a hét folyamán, hogy pont kerüljön az ügy végére. Sági Agnes Ruhaigazítás, lüggönyvarrás, szemfclszedés a megyei ruházati boltokban A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat egy­két boltjában már régebben bevezettek a vevők kényel­mére néhány szolgáltatást, amit most több, mási bolt­ban is megszerveztek. A kész nőd, férfi- és gyer- mékruhák testhez igazítását eddig a váci, ceglédi és nagy­kőrösi rulhaüzletedben bizto­sította a vállalat. Ezzel a szolgáltatással ezentúl a pilis- vörösvári és gödöllői ruházati boltoknak is módjában lesz a vásárlók igényeit kielégíteni. Cegléden, Nagykőrösön, és Vácott harisnyaszem-felszedést is vállalnak a vállalat más boltjai. Uj szolgáltatás is megindul, éspedig ugyancsak Vácott, Nagykőrösön és Ceg­léden, ahol a vállalat ottani méteráru-boltjai elvállalják a Jó estéit kívánok... náluk vásárait függönyanyag szabását, szegélyezését, piikó- zását és rojtozását. Ezeknek a szolgáltatásoknak elvégzésére a Pest megyei Ru­házati Kiskereskedelmi Vál­lalat ott, ahol van háziipari szövetkezet, és abban megfe­lelő szaki paras, a szövetke­zettel, ahol pedig nincs, ott kisiparossal kötött megálla- j podóst, amelynek értelmében a boltok vevői részére soron, kívül, a leggyorsabban, le­hetőleg azonnal kell meg­csinálniuk a kívánt munkát. A konfekcióruha testhez iga­zításáért a boltok nem szá­mítanak fel semmit, a többi szolgáltatásért pedig a ve­vőknek csak a megállapított szövetkezeti munkadíjat kell * kifizetniük. A NYUGDÍJAS BÁNYÁSZ — Szeretnék, itt maradni. Igaz, nem állították ha­tározottan, hogy kötelező átiratkoz­ni a községi alapszervezethez, de . javasolták. Nem lenne az jő. Azt mondom, csak az menjen, akinek úgy könnyebb. Engem csaknem negyven év köt a bányához és most. nyugdíjas koromban külde- nének el? Az sem baj, ha este van a taggyűlés. Akinek nehezére esik a kimara­dás. talán az pró­bálkozzon a köz­ségi szervezetnél. InkáSbb alakít­sunk egy párt- csoportot a nyug­díjasoknak. Ott azután megbeszél­nénk, ami adódik. Elmondanánk vé­leményünket és választ kaphat­nánk bajainkra, gondjainkra. Emellett azon­ban, aki akar, eljárna a taggyű­lésekre is. Hiszen, mert nyugdíjas, öreg lett az ember, azért szeret ezt- azt hallani a bá­nyáról. Talán né­ha tanácsot is ad­hatnánk. mert egirikünk-mási- kunk jól érti, is­meri még a föld mélyét, ha nem járunk le, akkor is odatartozunk. Idáig mondta Gajdár Mihály, a pilisi bánya -nyug­díjas párttagja a bányászok tag­gyűlésén, azután teült. Sápadt volt és izgatott. Be­széd közben né­ha elnyelte a sza­vak végét, mintha így leplezhette volna megindult- ságát. Röviden • szólott. - de amit szeretett volna, azt világosan meg­mondta: marad­ni akar. Nem sze­retne annak árán kényelmet, hogy ne tartozhasson a bányász alapszerv­hez. S amikor leült, egyetértő moraj zúgott vé­gig a termen: azért, mert nyug­díjas, csak bá­nyász -marad a bányász és éltető eleme a bánya légköre. (s. á.) Fő az udvariasság.- Kár, hogy az atomenergiát még nem tudják békés cé­lokra jobban felhasználni..; (Klomádii István rajzai) Lezárult az őszi gombaidény Országosan jó, helyenként rekord gombatermést adtak idén ősszel az erdők. Szokat­lanul bőségesen jelent meg a vargánya, a somogyi, a zalai és az őrségi tájakon. Az Ér­dért Vállalat telepei az el­múlt hetekben kereken 500 mázsa szárított vargányát és további 300 mázsa szárított vegyes gombát raktároztak el. Az idény lezárultával megál­lapították. hogy a szedőknek — főleg nyugdíjas termelőszö­vetkezeti tagoknak, iskolás gyerekeknek — körülbelül öt­millió forintot fizettek ki. A tavaszi, illetve nyári gomba­termés szárazság okozta ki­esését a váratlan őszi „hul­lám” pótolta, s így a vállalat teljesíteni tudja exporttervét. Emellett — az idén először — a hazai üzletekbe, piacokra is adnak maid csomagolt szárí­tott gombát. A konzervipar ugyancsak nagyobb mennyisé­get dolgoz fel levespornak. — Értettem! — Adja ide a zseblámpát... Keresek beljebb egy jobb he­lyet, ahol nyugodtan beszélget­hetünk. Maga itt marad, és fi­gyel ... Jönnek... A barlang szűk nyílásában két férfi sziluettje tűnt fel. Sü­tött a hold. s a holdvilágos háttér csak sejtetni engedte körvonalaikat. — Bíbic! — szólt Istvánfi százados! — Bíbic! — válaszolt Pálos. Istvánfi a megbeszélés sze­rint elhozta Ferenczi honvéd­századost. Bebotorkáltak a barlang mélyébe... — Szokatlan helyre hívtam önt, de szokatlan az ügy is, amiért ide kérettem — kezdte Pálos őrnagy. Ferenczi nagy figyelemmel várta a rendőrőmagy szavait. — Hallgatom, őrnagy elvtárs — szólt —, s természetesen mindenre válaszolok, amire csak tudok. — Amit most elmondok, a legszigorúbb titoktartásra kö­telezi önt... — De őrnagy elvtárs ... tud­ja. hogy hol dolgozom ... — Rendben van . .. Ügynö­köt dobtak át hozzánk. Útját jól, rendkívül precízen előké­szítették. Egész hálózat áll a rendelkezésére. Mi minden lé­pését figyeljük. Jelenleg itt tartózkodik Lillafüreden. a Palota-szállóban ... Nyilván valahol itt a környéken kell végrehajtania feladatát. Ügy látszik, alaposan kiképezték. Tökéletes felszereléssel érke­zett. Nagyon ve&zéiyes íegyve­rek vannak nála... Feltevé­sünk szerint a hálózat feje is valahol itt tartózkodik a kör­nyéken, sőt, az ügynök közvet­len közelében ... Ami pedig önt illeti: már odakint előké­szítették, hogy az ügynök az üdülőben megismerkedjen az ön húgával! — Micsoda? — kiáltott Fe­renczi. — Halkabban, százados elv- társ!... Igen. sajnos már na­gyon is jóban vannak... — De őrnagy elvtárs! Ezt kikérem magamnak! A húgom nevében! — Félreért engem, százados elvtárs ... Csoda . agyafúrtan dolgoznak ... Megtudták, hogy a húga ott fog üdülni, s erre építették fel a tervükét! Ebből következik, hogy a kém­feladat önhöz kapcsolódik, őn rakétaegységnél dolgozik, a lestitkosabb iratok vannak a birtokában ... Ismeri és őrzi a még titkosabb hajtóanyag­mintákat ... — Valami mászkál a lábunk alatt! — szólt közbe Istvánfi. — Mi az, csak nem fél a bé­káiktól? — Itt kobrakígyók is vannak — figyelmeztette a százados. . — Ugyan, ne vicceljen már ... Talán viperák!... Az a kérdésem, Ferenczi elvtárs — fordult ismét a homvédszá- zadoshoz Pálos —, hogy egyse­güknél a beosztottak ismerik-e a rákét?hajtóanyag összetéte­lét? (.Folytatjuk) cai fronton a házigazdáék lak­tak, hátul, a „kisragasztott- ban“ ők. Soha nem felejti el, hogy az anyja mindig így mondta: a „kisragasztott". Mert hogy vályogfalat ragasz­tottak a téglaépülethez ... — Miért vagy olyan szo­morú? — szólt Éva. Sipos szeme szinte észre­vétlenül megrebbent. — Semmi ... Tudod, még régen elvesztettem valakimet, s most hirtelen ő jutott eszem­be. Éva nem válaszolt. Megma­gyarázni ugyan nem tudta maisának, de érezte, hogy a fiút nyomja valami. Bánat? Titkol előle valamit? Vagy miatta szomorkodik? De miért? Olyan őszintének lát­szott eddig. Most miért nem beszél? 14 Pálos őrnagy és Liszkai fő­hadnagy már jó tíz perccel a megbeszélt idő előtt ott lapul­tak a Forrás-barlangban. Sut­togva beszéltek. — Mintha kicserélték volna ma este Kovácsot — mondta a főhadnagy. — Igen . . . Egyébként más­kor jobban vigyázzon s ne ka­csingasson úgy rám. Merő vé­letlen, hogy nem vette észre az eset. mint amikor Buda­pesten ráfütyült a rendőr... Nem. nem szabad ilyesmiből problémát csinálni, mert bele­bolondul. Tehát véletlen ... Táncoltak. Éva is hallga­tott. A lassú ütemű tangó halk muzsikája jólesőn áradt szét bennük. Egy idősebb pár lejtett el a közelükben. Az asszony nya­kán vékony aranyláncon ében­fából készített kis feszület. Sípos rajtafelejtette a szemét. Milyen érdekes ... Ilyen feke­te feszület függött annak ide­jén az édesanyja szobájában is. csak az jóval nagyobb volt... Hirtelen valami ellen­állhatatlan vágy lepte meg, hogy elutazzon a szülőfalujá­ba. Milyen régen nem látta. Vajon kik élhetnek még az is­merősök közül? De jó lenne most hirtelen eltűnni, kám­forrá válni, és elszállni a po­ros kis faluba. Milyen furcsa ez. Itt van. s nem látogathatja meg a szülőfaluját... Tulaj­donképpen meg kellene ta­gadnia. hogy abban a kis dom­bos-koszos magyar faluban született? Miért? Mindenki született valahol, s szülőihelye csak eev van az embernek. Mint aho°v édesanyja is. Még jól emlékszik, p falu főutcá- : ján állt a házuk. Elöl, az ui­— Nem vagyok detektív, rendőrhadnagy vagyok... — mondta mosolyogva a nász­utas férj. — Annál nagyobb dicsőség ez derék rendőrségünkre néz­ve — dicsérte Kovács a fiatal férfit. — Kérem a tortát... A pincérek besiettek a tor­tával. s odatették a nászutas pár asztalára. — Jó étvágyat kívánunk mindenki nevében. Most pedig folytatódjék a tánc... — mondta Kovács. Sipos odasandított a tor­tára. Pálos is észrevette a ku­tató pillantást. Mérges volt... Mindenesetre elég szerencsét­lenül jött a dolog, igazán el­maradhatott volna ez a be­mutatkozás .. Még megzavar­hass Sípost, s akkor halomra dőlnek a terveik, gondolta Pá­los. De Sipos, noha kétszer is odanézett a tortát szeletelő í fiatalemberre, látszólag nem ; zavartatta magát, közömbösen [ viselkedett. Kissé t'elmelke- ! dett, meghajtotta a fejét, és ! táncolni hívta Évát. Gondola- ! tai azonban nem hagyták bé- ; kén. Csak véletlen, hogy ez a j rendőrhadnagv bemutatko- $ zott? A logika törvényei sze- j rint neki semmi köze sem le- " hét az elhárításhoz. Ugyanaz Nagy ünnep volt 1961 ok­tóberében. Budaörsön. Uj is­kolát avattak. Modem, szép, szemet gyönyörködtető nyolc- tamteirmes. iskolát. Képe meg­járta már a legfcülönlbözőbb újságok hasábjait. Az első esztendőben semmi nem ron­totta a nagy örömöt, 1962 áprilisában azonban a fűtő kellemetlen hírt közölt: a kazónházban szivárog a víz! Nyáron beavatkozás nélkül megszűnt a vízszivárgás. No­vemberben azonban újra megjelent, olyannyira, hogy veszélyeztette a fűtést. Az ÉM 25-ös Építőipari Vál­lalata, úgyszintén az ÉM Középülettervező Vállalat is elismerte, hogy mulasztás történt — rosszul szigetel­ték az épületet — s szivaty- tyút szereltettek a kazán­házhoz, hogy ezzel távolít­sák el ideiglenesen a to­lakodó vizet, amely esőzés­kor a nyolcvan centimétert ás elérte. Ez az intézkedés termé­szetesen csak átmeneti lehe­tett. Logikusnak tűnt, hogy a számos helyszíni szemle után végre az iskolaév be­fejezésekor hozzákezdenek a súlyos mulasztás megszüntetéséhez. Érdemleges intézkedés azon­ban nem történt. A mai na­pig sem! Nem férne el egy oldalon annak felsorolása, hány kül­döttség, hány hivatalos fó­rumot keresett fel, hányszor nyomták le az illetékes szer­vek ajtainak kilincsét, hogy megmagyarázzák: ötszáz gyer­mek tanulásáról, egy vado­natúj iskola épségének meg­óvásáról, a gyermekek, a ta­nítók egészségének védelmé­ről, a felelőtlenek felelőssóg- revcnásáról és ki tudja még mi mindenről van szó. A ta­nácskozások, az értekezle­tek es természetesén az ak­ták száma ' nőtt. A beruházó megyei tanács sem győzi a veszekedést, perlekedést, a „rés”-keresést, hátha akad olyan hely, ahol végül is eredményesen intézkednek. A döntőbizottság is többször foglalkozott már az ÉM Középülettervező és az ÉM 25-ös Építőipari Vállalat ha­nyagságával. Segítség azon­ban nincs, mert ugyan a késedelmekért fizettek hat­vanezer forint kötbért, a víz mégis maradt. A Budapest Fővárosi Dön­tő Bizottság 1963. április 10- re kötelezte az ÉM Köz­épülettervező Vállalatot a póttervek elkészítésére, de azok ennek ellenére is csak június végére készültek el. A döntőbizottság kötelezte az ÉM 25-ös Építőipari Válla­latot, hogy 1963. július vé­géig fejezzék be a javítást. Azóta újabb határozat szü­letett, e hó végét jelölve meg a határidő végső kimondásá­ra — a munkához hozzá sem kezditek. Azaz 1963 júniu­sában leszerelték a kazánház berendezéseit. Azóta i> szétszerelt kazán a széntárolóban áll, a ka­zánházban pedig kedvére növekszik a víz. Ettől, vagy más felelőtlenségtől már az első emelet falai repedeznek, félő, hogy talajcsúszás is be­következik. A télre való szén pedig az udvaron ázik, por­lad — a kazán alkatrészei miatt nincs hely a számára. Eltelt a nyár, de ekkor sem tartották fontosnak végre­hajtani a döntéseket. Ma, az iskolaév megkezdése után, néhány nappal a fűtési idény megkezdése előtt még egyet­len munkás sem tevékeny­kedik a pótlólagos szigetelés elvégzésén, a fűtés biztosí­tásán. Sőt! Ideiglenesen sem állítottak be kályhákat azok­ba a termekbe, amelyekben (nem mindegyikben lehet) kályhával is fűthetnek. Ennyi a felháborító tény­állás. Azaz még valami. A: iskola építése ötmillió forint­ba került. Ezután jött hozzá í 60 ezer forint kötbér, a kály- hakiadáSj valamint a szigete­PINTÉR ISTVÁN - SZABÓ LÁSZLÓ* (37) Különös vadászat

Next

/
Thumbnails
Contents