Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

Lengyel vendégek Cegléden FIATALOK FIGYELMÉBE! Azok az 1962. és 1963. évben érettségizett fiatalok, akik ked­vet éreznek, elhelyezkedhet­nek 3 éves időtartamra Nagy­kőrösön ipari tanulónak, iroda­gépműszerész szakmában. Fel- szabadulásuk után munkalehe­tőséget biztosít a vállalat. Je­lentkezni lehet a városi tanács ipari csoportjánál. FELNOTTOKTATAS A Mészáros Lőrinc általá­nos iskola igazgatósága fel­hívja azon dolgozók figyel­mét, akik nem rendelkez­nek az általános iskola 8. osztályának megfelelő vég­zettséggel, jelentkezzenek le­velező oktatásra. Jelentkezni lehet az is­kola igazgatóságán minden­nap 8-tól 12 óráig és dél­után 14-től 17 óráig. A je­lentkezés utolsó napja szep­tember 8. Az iskolába a bejárat a posta felőli nagy­kapun. Nagy tetszést aratott a lengyel fajtájú kukorica VII. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM Hatalmas kék autóbusz állt bőven, különösen olyanoknak, meg a napokban a ceglédi akik ilyet még nem láttak. Táncsics Tsz központja előtt. — Ennyi tyúkot egy csomó- Mosolygós arcú, vidám embe- ba! — kiáltott fel Wladyszlava rek szálltak ki belőle. A Pest Jankowska, s mindjárt az ölé- megyei Tanács vendégeként be is kapta a legnagyobb fe­1983. SZEPTEMBER 1, VASÁRNAP lengyelek jöttek el ide, hogy betekintést nyerjenek a ma­gyar mezőgazdaságba. Mészá­ros István elnök röviden is­mertette a tsz múltját és be­szélt terveikről is. A nagyon élénk eszmecsere után elin­dultak a baromfikombtnátot megnézni. Közben a hatalmas lucerna- és kukoricatáblák mellett haladva, a tolmács nem győzte fordítani a kérdé­seket, illetve a válaszokat. Az hér kakast. Mickathievoicz Ryszárdnak az etetőkön akadt meg a szeme. — Nálunk Lengyelországban még nincsenek ilyen tsz-ek — állapította meg —, de igyek­szünk utolérni önöket és az itt szerzett tapaszalatokat oda­haza is érvényesíteni fogjuk majd. Szívesen maradtak vol­na még tovább is. de a köz­pontban már terített asztallal várták őket. Nagyon íztett a vendégeknek az ebéd, s a tsz saját termésű bora. Szívesen ürítették poharukat a lengyel— magyar nép barátságára. Dél­után nótaszóval indultak vá­rosnézésre, megtekintették a Kassuth-múzeumot és a varos egyéb nevezetességeit, majd este részt vettek a városi ta­nácson a tiszteletükre rende­zett fogadáson. B. M. egyik kukoricatábla mellett meg is álltunk, mert ugye nem közömbös dolog, hogy a Táncsics Tsz-ben lengyel faj­tájú kukoricát is termelnek. Ez nagyon tetszett a vehdé- geknek, és sokáig időztek vol­na még itt, ha az idő nem sür­getett volna, de a baromfikom­binátra is kíváncsiak voltak Bizony, itt is akadt látnivaló — Az abonyi mezőgazdasá­gi állandó bizottság javaslatot terjesztett a vb elé a nagy- járási iskolához bekötő út épí­tésére. — A ceglédi iparitanuló- iskolában az 1963—64-es év megnyitóját augusztus 31-én tartották. Az első tanítási nap minden szakmában szeptem­ber 3-án (kedden) lesz. — E heti könyvújdonságok: Révai József: A Párduc, Déri Tibor: Befejezetlen mondat, Móra Ferenc: A kincskereső kisködmön, Trencsényi Wald- apfel Imre: Mitológia, Baude­laire: Válogatott versei, A kémiatanítás és módszertana. Kaphatók a könyvesboltban. — A ceglédi Táncsics Ter­melőszövetkezet 720 holdon el­végezte a talajelőkészítést az őszi vetések alá. — Sági Károlyné ceglédi la­kos termelői igazolvány nél­kül árusított, elmulasztotta a helypénzfizetést, ezért a vá­rosi tanács szabálysértési ha­tósága 200 forint pénzbírság megfizetésére kötelezte. — A napokban megkezdő­dött a gimnáziumi és a tech­nikum esti tagozatának tan­könyvárusítása a ceglédi Ál­lami Könyvesboltban. Az álta­lános iskolások tankönyvei az iskolákban kerülnek kiosztás­ra. — Az abonyi József Atti­la Termelőszövetkezet az idén 107 hízott marhát 450 mázsa súlyban, 546 768 forint érték­ben adott át a ceglédi Állat- forgalmi Vállalatnak. — A ceglédi Kossuth Tfer- melőiszövetkezet a Fürst Sán­dor utcában poharazó borki­mérést nyitott, ahol saját ter­mésű bora kerül eladásra. — 4 mázsa csemegeszőlőt és 200 rántani való csirkét szál­lított a ceglédi Dózsa Népe Termelőszövetkezet a mai piacra. — Szeptember 3-án délután 6 órakor az Irodalmi Színpad programjának összeállításá­val kapcsolatban megbeszélést tartanak a művelődési házban, melyre minden érdeklődőt sze­retettel várnak. A Széchenyi úti választó- kerület tanácstagja nem­egyszer szóvá tette: a körze­tük miért mostohagyerek? Miért nem kapnak ők is járdát? Miért nem veszik figyelembe, hogy a Széchenyi út az egyik legfontosabb ceglédi gyűjtőút? A kérdés elég sokáig ma­radt válasz nélkül! Annál nagyobb most az öröm. A tanács községfej- lesztési csoportjának mun­kásai megkezdték a beton járdaszegélyek lerakását. A járdaépítéssel egy időben fel­töltik a mélyen fekvő te­rületeket, megfelelő szintre hozzák az esővízcsatorna ak­náit. A kerület lakói máris szervezkednek, hogy a sze­gély lerakása után kihord­hassák a salakot, amelyre azután a szükséges ülepe­dés után jövő tavaszra rá­kerülhet a régen várt asz­falt. A Pest-Komárom-Nógrád me­gyei Fűszer- és Édességkereske­delmi Vállalat ceglédi kirendelt­ségének 2. sz. átvételi bélyegzője 1963. augusztus hó 27-én elveszett, így a mai nappal érvénytelenné vált. Az esetleges megtalálót kér­jük, szíveskedjék leadni a követ­kező címre: Ceglédi Fűszért ki- rendeltség, Kossuth F. u. 4. sz. Kirendeltség vezetője A Széchenyi út is sorra kerül ÍGY IS LEHET... Gépállomás nélkül, határidőre uepems nappat suoztaK, éj­szaka pedig szántottak. Rend­kívül nagy szerepe van a sikerekben a traktorosok lel­kes munkájának. Murár Fe­renc, Kamasz Illés, Bánszki Sándor, Horváth István és a többi traktoros nevét csak elismerássel lehet említeni. A két gépkocsivezetőnk pe­dig külön dicséretet érde­mel. Ebben az időszakban rengeteget a szállítási munka. Murár Gyula és Tamási Károly gyakran csak egy­két órát pihentek, minden erejüket latbavetve dolgoz­tak, hogy ellássák a szállí­tási feladatokat és ezzel el­kerüljük azt, hogy esetleg a sürgős szállítás céljára vontatót kelljen kivonni a szántásból vagy a silózás­ból. A szerelők, a műhely­beliek nyújtott műszakban dolgoztak s a lehető legrö­videbb idő alatt rendbehoz­ták az elromlott erőgépe­ket. Szénási László, Miklós István és a többi szerelő j óvói távól szinte nem is volt gép­állás. — A héten már a vetési is megkezdtük. Három gépi vontatású, nagy teljesítmé­nyű gép veti az őszi árpái és a rozsot, öt fogatos gép pedig a takarmánykeveréket A fogatosokat azért állítot­tuk erre a munkára, meri ők lassabban dolgoznak, nerr egyszerre kerül a földbe í mag, természetesen így z kelése, illetve érése sem tör­ténik egyszerre, hanem fo­kozatosan tudjuk majd fel­használni jövőre a takar­mányt. Ma estig, a szántéi befejezéséig több mint 20( holdon földben lesz a mag. — o — Az albertirsai Dimitrov Termelőszövetkezet is csat­lakozott annak idején a gö­döllői felhíváshoz. Többek között vállalták, hogy au­gusztus végéig befejezik a vetőszántást és a vetést is megkezdik. Most arról ér­tesültünk, hogy a vállalást teljesítik ha­táridőre. Erről beszélgettünk dr. Sze­mes Lajossal, a mezőgazda- sági tudományok kandidá­tusával, a közös gazdaság fő.mézőgazdászával. — Aratás után azonnal megkezdtük a tarlóhántást — mondotta —, s amint az idő és a felszabadult gé­pek lehetővé tették, nekilát­tunk a vetőszántásnak is. A tervünk 1100 hold volt s ezt szombat estig teljesít­jük. — Hogyan szervezték meg a munkát? — Nem volt könnyű, de nem is okozott különösebb gondot. Tudvalévő, hogy már eléggé benne vagyunk az őszi hajrában, több idősze­rű munkát kellene, illetve ■ kell egyszerre végezni, hogy elkerüljük az eltolódásokat. Alig két hete nyílt meg Ceg- lédbercelen az Egyetértés Tsz zöldségboltja. Óriási ja­vulást jelent ez a falu zöld­ségellátásában, hiszen eddig Ceglédről, vagy Aibertirsá- ról kellett ilyesmit besze­rezni. Csernák Jánosné, az üzlet vezetője büszkén új­ságolja, hogy a napi bevé­tel átlag 500 forint. Képün­kön Scheffer Józsefné vá­sárolja a télire való papri­kát. (Foto: Ottohál) bekapcsolhattak az egészsé­ges ivóvízellátásba, hol és milyen mértékben tűntek el a régi, sáros járdák és vették át helyüket, a szilárd burkolatú járdák. Elismerjük, hogy vá­rosfejlesztő munkánkban vari­nak még hibák, talán nem használtunk ki minden erő­forrást. Feltétlenül többet lehetne tenni a társadalmi munka tervszerű fejlesztésében, de azzal, amit eddig tettünk, bátran álljuk a versenyt akármelyik hozzánk hasonló nagyságú várossal. Talán dr. Zoltán Zoltán is, és mások is; nemcsak a hibákat veszik majd észre, hanem követik azoknak a példáját, akik — mint például a Török Ignác utcaiak, az Alszegi útiak, a Bodrog utcaiak és még na­gyon sokan mások — saját két kezük munkájával segí­tik elő, hogy szebb legyen a város. Dr. Dózsa József A nagyméretű lakásépítés vi­szont a szennyvízelvezetés problémájának megoldása nélkül ma már elképzelhe­tetlen. Ilyen mély fekvésű városban, mint Cegléd, nem lehet a szennyvizeket az ut­cára kiengedni. Jól tudják ezt a malomtószéli, belmajori, aranymeggyesszéliek és a többi olyan városrészen lakók, ahová a viszonylag maga­sabban fekvő városrészek eső- és szennyvize kifolyik. Hogy mégis érdemes a népszerűtlenr neik látszó, de a városias fej­lődés alapvető létesítményei­nek megvalósítására helyezni a fő súlyt és a szennyvíz-, ivóvízhálózat kiépítésére for­dítani a legnagyobb erőt, azt nád sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy éppen a kommunális létesítmények megvalósításának előrehaladá­sa folytán városunkban a tó,vlati lakásépítési terv alap­ján 4500 lakás épül, és ez a nagyarányú lakásépítés ma már a megvalósítás időszaká­ba lépett. A most folyó lakás­építéseken kívül a Rákóczi úton még ebben az évben két helyen is megindul a több szintes épülettömbök ki­vitelezése. Jól mutatna, és úgy gondoljuk, sok dicséretet kapnánk azért, ha például a Rákóczi és Széchenyi úton az úttest melletti kerékpár­os ún. lovaglóu-tat parkosíta­nánk. Megmondjuk őszintén, két évvel ezelőtt magunk is ezen gondolkodtunk, hogy a Rákóczi úti és Széchenyi úti parkosítás mégsem történt meg, az nem azért van, mintha Cegléd város lakos­sága nem segítené a város- fejlesztési munkákat, vagy pedig, mintha itt a városfej­lesztési munka nem vált vol­na az egész város szívügyévé. A Rákóczi és Széchenyi út virágdíszbe öltöztetése abból a józan meggondolásból ma­radt el, hogy előbb felbont­juk mind a két utcában a már meglevő kövezetét, le­rakjuk a hiányzó szennyvíz- és eső vízcsatornát, kiépít­jük a vízvezeték-hálózatot, a posta és a DÁV elvégzi a kábelfektetési munkálatokat, s ha mindez készen lesz, ak­kor már célszerű és érdemes a két központi utca kifej­lesztése. Lemondunk arról az élvezetről, hogy már most gyönyörködj üok az említett utcák virágdíszében, de meg­teremtjük a lehetőséget ah­hoz, hogy mindkét utcá­ban felépülhessenek az oda tervezett három-négyemele­tes lakóházak. Talán hosszúra nyúlt ez a válasz, de egyszer érdemes erre a témára is időt és helyet szentelni, mert dr. Zoltán Zoltánon kívül többen is akadnak, akik szemünkre ve­tik, hogy miért a jövőnek, és miért nem a mának dol­gozunk. Emlékeznek például az Árpád utca virágsávjainek megvalósítására. Az Árpád utcaiak maguk is ásták a földet, segítettek a növényzet ültetésében és minden ház lakója szinte versenyszerűen gondozta maga előtt a vi- rágsávot. Aztán megjelentek a csatornaépítők és feltúrták az utcát, föld alá temették a virágsávot, s amikor a csator­na elkészült, kezdődhetett a munka előliről. Ilyen hibá­kat nem szeretnénk, vagy legalább is minél ritkábban szeretnénk elkövetni. Ezért kérjük a cikk íróját és sok- sok olvasóját arra, nézzék végig Cegléden ceglédi szem­mel iparúink fejlődését. Ve­gyék elő a Tudományos Aka­démia kiadásában megjelent Vidéki városaink című, ala­pos tudományos munkát, a statisztikát, hasonlítsák ösz- sze, hogy a kiemelt Ipari és megyeszékhelyi városokon kí­• vül hol és mennyi lakás ■ épült, hol és milyen mér­• tékben szaporodott azoknak a . száma, akiket a városokban A Ceglédi Hírlap pénteki számában megjelent dr. Zol­tán Zoltán: Ceglédi szemmel Kiskunhalason című cikke. A cikk írója elmondja, hogy Halas város sorsa, helyzete egy évtizeddel ezelőtt semmi­ben sem különbözött a miénk­től. Ma viszont a legszebb vá­rosok rangját vívta ki magá­nak. Nagyon örülünk annak, hogy Kiskunhalas szép vá­rossá, parkvárossá fejlődött. Nem tetszik azonban a cikk­nek az a beállítottsága, amely az ottani jó példákból ki nem mondottan, de annál inkább sejtetve elítéli a Cegléden fo­lyó városfejlesztési munkát. Feltétlenül sokat tanulhat­nánk Kiskunhalastól, ezt nem vitatjuk, habár nemcsak a cikk írójának, de nekünk is módunk volt éppen a legutób­bi hetekben körülnézni Kis­kunhalason. Szeretnénk azonban feltenni néhány kérdést dr. Zoltán Zoltánnak. Az egyik, legfonto­sabb és alapvető kérdés, hogy gondolkodott-e my azon, mi­ért nem parkokat, hanem szennyvízcsatornát építünk? Tudja-e a cikk írója, hogy hányán és hány ezer munka­órával vettek részt társadalmi munka keretében az idei ceg­lédi városfejlesztési munká­ban? Szokta-e olvasni a Ceglédi Hírlap városfejlesztési mun­káról szóló tudósításait? Valahogy az az érzésünk, a cikk írója Kiskunhalason csak a külcsínt nézte és megfeled­kezett arról, hogy a város fej­lesztésének a. könnyebb része az esztétikai követelmények megvalósítása. Ettől sokkal nehezebb az alapvető közmű­szolgáltatás megteremtése és kiépítése. Éppen a pénteki szám ír a Rákóczi úti társas­házépítés szennyvízelvezetésé­nek megoldásáról. Ugyaneb­ben a számban első helyen „Tegyük széppé városunkat!” címmel megjelent egy felhí­vás. A fejlődő Kiskunhalas mellett a legkritikusabb szem­mel is el kell ismerni, hogy Cegléd is fejlődik. Igaz viszont, hogy a ceglédi városfejlesztés irányítói bizo­nyos mértékig népszerűtlen feladatot helyeztek az első helyre. Népszerűtlen feladat, mert az elkészülte után semmi sem látszik, sem a szennyvíz-, sem az esővízcsatornákból, sem pedig a vízvezetékhálózat kiterjesztéséből. Ha azokat a milliókat, amelyeket a közmű- fejlesztésre használunk fel, parképítésre, virágosításra, utcarendezésre, tehát szemnek szépen mutató beruházásokra használnánk fel, akkor Ceg­léd városias képe is gyorsab­ban fejlődne. A kirakatrende­zés mindig könnyebb, mint a hátsó raktárak feltöltése. Az elmúlt héten egy len­gyel küldöttséggel másodszor járt városunkban egy len­gyel tolmács. Amikor talál­kozott a város vezetőivel, első kérdése így hangzott: mennyire jutottak előre a csatornázással? Ez a lengyel ember helyesen látta meg, hogy a városfejlődés csak akkor nyugszik megfelelő ala­pokon, ha a föld alá kerül mindaz a mélyépítési létesít­mény, amelyre fel lehet épí­teni a városi lakosság jö­vendő közüzemi szolgáltatá­sainak városias szintre való emelését. Mint például a Be. loiannisz utca esetéiben fel­tétlenül népszerű lenne, ha a csatornaépítés után az utca kövezetét helyreállítanánk. De még a Beloiannisz ut­caiak is egyetértenek azzal, hogy addig a buckákkal tar­kított földutat használják, amíg jövőre elkészülhet a megfelelő méretű és 50—66 évre üzemképes vízvezeték­hálózat. A városfejlesztés szervezői gondolnak a mára, de elsősor­ban gondolnak a távlati fej­lesztés tervszerűségére. Ceg­léden vitathatatlanul a la­káshelyzet a legsúlyosabb Cegléd - ceglédi szemmel VÁLASZ EGY CIKKBCE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents