Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-08 / 210. szám
“iAiírlan 1963. SZEPTEMBER 8, VASÄRNAP Van-e hagyománya a parasztklubnak? \ Karin Huebner és Herald Leipnitz a Végtelen éj című nyugatnémet film két főszereplője A\\\.\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\v\\\\\\>.xv\’a« ESTI SZELLŐ Sűrűn eljön kertembe A szelíd, lágy szelecske, Bárányfelhőn érkezik, S ölében ül az este. Nem kérdezem, hogy önként, Avagy kényszerből jő-e, Születésének helyét Sem kérdem soha tőle. Csókkal jő, s elbúcsúzik Szívemet átölelve, S én megköszönöm néki, Hogy nincsen atom benne. ÓDA Várost emelsz a poros pusztaságon, folyót terelsz és embert új irányba s az utak fényes fogsorai közül kiáltásként gépek robaja rebben — Egyik kezedben életet szorongatsz, felszabadítsz és megtöltöd a lelkünk, másik kezed a messzeségnek lódít és nem tűröd, hogy kifújjuk magunkat — Olajos vagy, izzadságszagú, mégis az asszonyok neked bontják az ágyat, teherbeesnek és jajgatva szülnek, hogy nevedet minél többen viseljék — Ereid a vértől szinte sajognak, néba azt bántod, aki halna érted és rezzenetlen tűröd, hogy az undok nyálkás férgek mászkáljanak rajtad — O, gyönyörű, vad és félelmetes vagy, néha nem értlek, ámde úgy szeretlek, hogy egyszer majd ha békességre biztatsz, valami harcban meg is halok érted. kezni, vagy csak szólni is. Csak a facipők tompa koppanása kísérte. Egyre távolodó lépteit lestem. a blokk végébe ment, meg- kerülte a széles, alacsony kályhát, majd ismét kiáltott, s fülelt, és megnézett minden vackot végig a hosszú prices- soron. Lassan jött visszafelé, s minél közelebb ért a kapuhoz, annál halkabb lett a kiáltása, most úgy hangzott, mint jajveszékelés. Ahogy közeledett a kijárathoz, mely mögött felbukkant a téli nap. a hó és a puszta lágerút. úgy fogyott a reménye. S mi, már szabadon, a szalmazsákokon feküdtünk, hallgatózva, mikor hagyja már abba a kiáltozást, és éledhet fel újra a lihegő, sebes suttogás, mely hazai tájakra ragad bennünket. — Nincs itt — mondta, mikor megállt a kapuban, s rámnézett, mintha tőlem várna segítséget. — Nincs itt — ismételte, s odalépett az én priccsemhez. — Nincs itt — jelentettem ki. — Egészen biztos, nincs itt. De nézzen körül a többi blokkban is. — Melyikben? — kérdezte. — A többiben. — Ott már voltam. Ott már nincs senki. Minden blokk üres. — A mienk az utolsó — szóltam. — Igen. az utolsó. Kis idő múlva megjegyezte: — Ha idejönne ... leérem, mondja meg neki, hogy visz- szajövök érte, várjon meg. — Megmondom — feleltem. — Még megnézem ott — mutatott a puszta, havas tájra, ahol nem volt senki —. még megnézem ott — ismételgette, s kiment, miközben kopogott a facipője, ^ kor kisüt a nap. Ez a férfi csíkos lágerköpenyt viselt, fején lapos sapka, világoskék meg fehér csikókkal, s mikor kis szünet után ismét elindult, kopogott a facipője a betonon. — Marika! — kiáltotta, s bedugta fejét a barakkba. Odaszóltam neki: — Itt nincs semmiféle Marika. Közelebb lépett. Puffadt, sárga arca volt. — Beszél németül? — kérdezte. — Igém. — A feleségem, Marika, itt van, magyar nő. — Itt nincs semmiféle Marika. • — De itt' kell lennie, — Itt nincs semmiféle Marika — mondtam újra. Úgy tett, mintha nem hinne a szavamnak, lehajolt és szemügyre vette a legalsó fekvőhelyet, azután sorba megbámulta a többi, mellettem fekvő asszonyt. Nem volt itt semmiféle Marika, ebben biztos voltam. A jövevény felmászott a deszkára és a felső prlccsre is benézett. — Nincs. — Suttogta. Nem szóltam semmit. Aztán végigjárta a blokkot, egyre kiáltva: Marika! Marika! Minden priccsnél megállt, lehajolt, majd ismét felkapaszkodott, s szeme belemeredt az asszonyok arcába, kik mozdulatlanul feküdtek a szalmazsákokon. így járta Végig a hosszú blokkot, s közben Szüntelenül egyetlen szót kiáltott: Marika! Csak ment és únos-untalan egyetlen nevet hajtogatott — és senki sem mert vele ellenvolna, hisz közvetlenül a blokk bejáratánál feküdtem. Meghallottam volna, mert körös-körül minden csendes volt, olyan csendes, hogy amikor valamelyik asszony megmozdult, hallottam a szalma zizegését a szalmazsákban. Már nem is emlékszem, hogy mikor volt Utoljára ilyen csend. Tehát minden csendes volt, mert a foglyok zömét már egy héttel ezelőtt elhajtották, minket meg itthagytak. Bizonyára sejti már, miért. A végünket jártuk... Vagy talán már nem volt idejük ? ... így hát halódtunk, ezért voltunk szabadok, s némelyek meghaltak, mikor már szabadok voltak, s haláluk előtti utolsó beszélgetésük, lihegő, sebes suttogásuk hazai tájakra ragadta őket. Csak délben hallottam lépéseket a láger főútja felől. Rögtön meghallottam a lépteket, mintha álomból riadtam volna fel. Valaki a mi barakkunk felé tartott. Lassan, tétován haladt előre, mintha Sötétben botorkálna, pedig tudtam, világos nappal van. A blokk csukott kapujának résein át láttam, hogy süt a nap. Aztáp, kinyílt a kapu és megjelent egy férfi, ügy állt ott, mintha kocsi elé fogták volna: lehorgasztott fővel, görnyed- ten. Azután lassan körülnézett. Szeme lassan hozzászokott a barakkban uralkodó félhomályhoz; a hátamögött megpillantottam a nagyon tiszta, nagyon kék és derűs eget. Tudja, olyat, mint azokon a fogcsikorgató hideg napokon, amiVV>.VVVVVX>.XVVXVXXVVXXXVVVVVVVVVVVVVVVVVVXVVVV' A zvap már szabadok vol■ zl tunk. Január volt. tudja, ; milyen fagyok járnak mifelénk [ januárban. Tehát szabadok f voltunk, mégis a barakkban \ maradtunk, nem keltünk fel vackunkról, mert mindnyájan betegek voltunk. Ott maradtunk a barakkban, senki se : hajtott ki bennünket a vago- - nokba. Hideg volt, cudar hi- \ deg, a blokkot ném fűtöttük. \ Nemcsak azért, mert betegek l voltunk, hanem mivel a tüze- | lő is elfogyott. Minden elfo- \ gyott. Aznap nem kaptunk : sem kenyeret, Sem azt a löty- työt, amit a németek kávénak ; neveztek. Nem mozdultunk \ szalmazsákunkról, csak vár- I tunk. Nem tudom, mire vár- \ tunk akkor, hisz már szaba- | dók voltunk. Mennyit álmod- \ tünk a szabadságról, s most, | hogy visszanyertük, vajon mi- i re vártunk még? I Hosszú éveken át álmodtunk ; a szabadságról, s most, hogy \ eljött, már nem volt semmi • mondanivalónk. Nem láttunk • neki lázasan a csomagolásnak, • nem készülődtünk az útra. í Másnak tán volt hova mennie, : nekem nem. Ám azok se tud- ! tak feltápászkodní a helyük- ! ről. De beszélgettek. Hallottam : lihegő, szapora suttogásukat. ■ Ez a suttogás hazai tájakra ra- í gadta, de nem tudta talpraál- \ Utáni őket, így hát feküdtek, ! mintegy odasvegezve a három- í emeletes priccsek szalmazsákjaihoz. Ezeken a sötét, bűzös } folyosókon szabadok voltunk. I C zabadok voltunk, de a tá- s borra halotti csend bodrait. Ha valaki erre jár, meg■ hallottam volna, amint csiko- ; rog a hó a talpa alatt. Egé- \ szén bizonyosan meghallottam \ • A lengyel Írónak az Euróoa ; Kiadónál meglelem Zenés üdvöz- < let című kötetéből. Stanislaw Wygodzki s HAZAI TÁJAK* j múlt század végén. Három ; nemzedék járt ide, s végső soron itt élteik az alsze- ! giek társadalmi életet. Az- • " zal tehát, hogy a termelő- szövetkezet vezetősége tájra t ilyen célra használja az épü- . letet,' a hagyományok felelevenítését tette lehetővé. Az ’ ügy fontosságának felismeré- . sét pedig az jelzi, hogy a ’ szövetkezet vezetősége nem riadt vissza az anyagi áldozatoktól, rendbeszedette az épületet, s új bútorokat, falilámpákat, ’ függönyöket szerzett he. A földműves- ’ szövetkezet televíziót adott kölcsön, a városi könyvtár pedig ott jártunkkor fiók- könyvtár felállítását tervezte a klubban. Tehát a klub sikeres működésének előfeltétele itt a hagyományok felelevenítése és a termelőszövetkezetek anyagi áldozata volt.y Ehhez járul más szervék — jelen esetben a földművesszövetkezet, a könyvtár és a TIT — segítsége. Népművelési szakemberekkel beszélgetve, kiderül, hogy jelenleg mindkét előfeltétel biztosítása kerül bajok vannak általában. Vita folyik először is arról, hogy a falusi kluboknak van-e haladó, hasznosítható hagyománya. S vita folyik még a termelő- szövetkezetek szociális és kulturális alapjának célszerű fel- használása körül is. Ami a hagyományokat illeti: a magyar faluban a század- forduló éveiben már megin- ^ dúlt az ilyen irányú erjedés.^ Olvasókörök alakultak, mint^ amilyen például a Nagy-< kőrösön levő Tormásközi OLj vasó Egylet, ezenkívül pedig ^ a gazdaszövetség kezdett^ nagyarányú szervezési akció-^ hoz, létrehozva a század el-^ ső évtizedeiben szinte min-^ den faluban a gazdakört. A^ gazdakörök értékelése körül ^ azonban mind a mai napig ^ sok a bizonytalanság. Ha-^ ladó volt-e vagy sem? Két-^ ségteleps hogy a gazdaszö-^ vétségét az akkori uralkodói osztály tagjai szervezték meg, 2 nevezetesen gróf Károlyi j Sándor, akinek az volt a^ célja, hogy a közép- és kis-£ birtokosok megszervezésével £ a gazdatársadalom politikai ^ és gazdasági súlyát, befolyását ^ erősítse. Az is kétségtelen,^ hogy a gazdakörökben az ese-g tek többségében a nagy gazdáik ^ voltak a hangadók. De ha aj gazdakörök célkitűzéseit vizs-j gáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy voltak olyan törek- véseik, amelyek ma is elis- i, mérendők. Feladataik közé tartozott a mezőgazdasági ^ termelés fellendítése, az ön-1 művelés, valamint a gazda-1 1 sági és társadalom politikai te-l. vékenység. Különösen az ön- : , művelés az, amely ma különösen előtérbe került a falust népművelés szempontjá- •. ból. S a kluboknak végső"• soron ez is céljuk. Ahol te- < ( hát mód van a nagykőrösi-^ hez hasonlóan, az ilyen ha- ^ gyomáryok felelevenítésére, . a próbálkozás sikerrel biztat. í, Mód és szükség van a : klubszervezésre az olyan köz- • ségekben is, ahol nem tá- ^ maszkodihatnak a népműve- í . Az elmúlt egy esztendő sorá, megyénkben is népszerűv« váltak a klubok. A városi községi művelődési házal több helyen közelebb hoz ták egymáshoz az azonos ér déklődésű embereket, s < hét azonos napján helye biztosítanak együtllétükhöz Ezek a klubok tartalmas szórakozást, hasznos időtöltési nyújtanak. Az eddigi tapasztalatok szerint ennek £ klubszervezési mozgalomnak mint a népművelés új ágának jövője van. A klubok jelentős szerepet játszanak í szabad idő kulturált eltöltésének biztosításában. Ezer túl pedig kötetlen foglalkozási lehetőséget nyújtanak a sokirányú ismeretszerzéshez az emberek látókörének bővítéséhez, egymáshoz törté nő közeledésének megköny- nyítéséhez. A nyugdíjasok klubja, az ifjúsági klub, . a filmbarátok klubja, az értelmiségi klub, a műszaki klub, a bélyeggyűjtők klubja ismert fogalommá vált. Kevésbé ismert azonban a termelőszövetkezeti klub, a parasztik!ub. Ennek oka elsősorban az, hogy eddig a klub- foglalkozás, a klubszeirvezés inkább csak kísérleti jellegű volt, érdekesség számba ment. s a nagyobb művelődési házak aktívabb népművelési szaikemberei próbálkoztak vele. Másik oka, hogy az elmúlt években a mezőgazdaságban olyan változások mentek végbe, amelyek háttérbe szorították az ilyen kérdésesket. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése azonban ma már szükségessé teszi a falusi népművelés hatékonyabbá tételét minden vonatkozásban. A népművelők körében egyre többször ikerül szóba az utóbbi hónapokban a parasztklubok ügye is. Szükséges és hasznos lenne a termelőszövetkezeti klubok, a paraszt klubok létrehozása. Ennek felismerése megtörtént, de gyakorlatban nehezek az első lépések. Nagykőrösön és Inárcson már működik peraszitiklub. Nagykőrösön termelőszövetkezetenként, sőt városrészenként is vannak ilyen klubok. A Szabadság Termelő- szövetkezet még a külterületen élő tagjaira is gondolt. Úgy tűnik az eddigi tapasztalatokból, hogy a naigykő- rösi példát kell irányadónak tekintenünk. Ezekben a klubokban rendszeres élet folyik, népszerűek, látogatottak, működésük tartalmas. Ismeret- terjesztő előadások hangzanak el, itt rendezik meg a termelőszövetkezeti akadémiát, ' televíziót néznek, újságot, folyóiratot, könyvet olvasnak, beszélgetnék, szórakoznak; jól érzik magukat. A nagykőrösi klubok közül különösen a Szabadság Termelőszövetkezet alszegi klubjának története az, amely igen elgondolkoztató. Ennek a klubnak elsősorban azért olyan nagy a népszerűsége, mert hagyományai vannak. Ebben- az . épületben működött valamikor a gazdakör. Maga a hóz is a gazdák összeadott pénzéből épült, a AWWVWWWWWWXWWWWWNXWVWWWWV lek ilyen. hagyományokra. Különösen a kisebb községekben a lakosság már odaszokott a községi művelődési házba, s így a klubnak otthont adhat a művelődési ház. Az olyan városokban viszont, mint Cegléd, nehezen képzelhető el a városi művelődési házba centralizált parasztklub. Nagy a távolság, s a paraszti foglalkozású lakosság inkább csak a filmvetítésre, s színházi estekre látogat él. A ceglédihez hasonló körülmények között érdemes lenne elgondolkozni általában a népművelési tevékenység decentralizálásáról, ezen belül a lakóhelyhez közelebb eső klubok szervezésének lehetőségéről. A termelőszövetkezetek anyagi hozzájárulásáról: a Földművelésügyi Minisztérium, a Művelődésügyi Minisztérium és a Termelőszövetkezeti Tanács már korábban közös körlevelet adott ki, amelyben javasolja a termelőszövetkezeteknek a művelődésügy támogatását, a szociális és kulturális alap célszerű felhasználásával a község kulturális életének anyagi támogatását. Az elmúlt évben már több termelőszövetkezet adott anyagi segítséget például a községi könyvtárak fejlesztéséhez, de általában még sajnos, nem beszélhetünk a körlevél nyomán határozottabb javulásról. Ennek oka többek között, hogy a szövetkezeti vezetők nem mindenütt érzik magukénak a község kulturális gondjait, s nem is szívesen áldoznak ezeknek a gondoknak megoldására. Az aszódi járásban helyes kezdeményezés történt. A járási szervek felelős dolgozói elbeszélgettek a szövetkezeti vezetőkkel a művelődéspolitikai kérdésekről, s arról is, hogy egy-egy szövetkezet mennyit tud áldozni kulturális célokra. Remélhető, hogy a kölcsönös megértés még ebben az évben kézzelfogható eredményeket hoz, s a példa hat majd más járásokra is. Egy cikk keretében nincs mód ennek a szerteágazó kérdés- csoportnak teljes tisztázására, s célunk is inkább a gondolatébresztés. Általános érvényű receptet a falusi népművelő munkára és ezen belül a parasztiklubok szervezésére adni nem lehet. Mindenütt a helyi körülmények döntik el, hogy mit lehet tenni. Az azonban bizonyos, hogy eddigi eredményeinkre, tapasztalatainkra támaszkodva, hatékonyabbá kell tennünk a falusi népművelési tevékenységet. Ennek a tevékenységnek lehet a része, mégpedig fontos része a parasztklub is. Tenkely Miklós Falu Tamás'• Ladányi Mihály:
