Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
196Z. SZEPTEMBER 1, VASÁRNAP nur hegyei kMMajp S CZÓBEL BÉLA yolc évtizednyi élet, 1’ amelyből hatvan esztendő az alkotásé. Olyan gazdagság ez, amelyet nehéz lenne számokban, anyagi értékekben kifejezni. Nem költői túlzás ez — Czóbel Béla Kossuth-dijas érdemes művész életének igaz valósága. Alacsony, törékeny alakja gyakran feltűnik Szentendre girbe-gurba, patinás utcáin, vagy a szentendrei kert őszre készülő, érett illatokat lehelő fái között, a lugas árnyat adó hűvösében. Sétálva, pihenve szemlélődik. Mert művészember számára a pihenve- szemlélődés is az alkotó munka folyamatába tartozik: talán éppen ezekben a percekben foganta tnak új képek, témák, színösszetételek, formák és kompozíciók. Néhány héttel ezelőtt még ezeknek a pihenve-szemlélő- déseknek elmaradhatatlan kelléke volt a — pipa. Egy arcfintor, a már megszokott, fanyar humor: — Öreg jószág volt... Ráfér a pihenés... — Árnyalatnyi öngúny csendül a hangjából, mint aki magára érti a példálódzást, de a garázs előtt álló világoskék Renault autó másról árulkodik: ma délelőtt már megjárta Pestet maga vezette kocsijával. Egy azonban tény: pipa nélkül nehezebb az emlékezés. (Vagy csak a nyolc évtizednyi gazdag életútiból nehéz kiválasztani a lényegest és a lényegtelent?) A nekdotának is beillenék, pedig igaz. — A hetedik gimnázium után elhatároztam, hogy a nyarat Nagybányán töltöm — emlékezik csendes iróniával. — Levelet írtam Hollósy Simonnak, én, a gimnazista: szeretnék személyes ismeretséget kötni az ott élő művészekkel. Csakhamar megérkezett a válasz: mehetek. — Újabb gúnyoros fricskát ad önmagának: — Akkor még azt hittem, hogy nekem, a tizenhét éves diáknak szól ez a nagy megtiszteltetés. Tévedtem. Apám nagybátyja, Zobel Mihály rangos arcképfestő volt a reformkorban. Neve fennmaradt a művészvilágban ... Azon a nyáron még sem jutott el Nagybányára. Szülei nem engedték addig, míg el nem végezte a gimnáziumot, így csak a következő nyáron utazhatott. Tanítója és mestere Iványi-Grünwald Béla lett. öt nyarat töltött Nagybányán, de sem ez idő alatt, sem azután, soha nem merült el a természet csodálatában olyan áhítattal, mint a nagybányaiak. Már akikor új utakat keresett. Először Münchenben!, ahol Herterich és Diez irányításával főleg technikai ismereteit gazdagítotfürdőző nőről, minthogy az jára, Picasso párizsi műter- táj vagy fürdőző nő. De ho- mében. gyan? — Legutóbb — mondja —, — Keverés nélküli, tiszta de remélem, nem utoljára... színek, melyek élénkek, sőt izgatottan tarkák — így jel1906 óta. mikor együtt illlí- tottunk ki az Indénendenst Fam es termében, ön megiárta útját, mely nem mindie volt a legkönnyebb. Georges Braque levele (1952) Ifjúság ta. Művésszé azonban Párizs érlelte. A Szajna-parton száll az ének. Montmartre, a malmok is mesélnek És emlékeim színre lépnek ... Francis Careo P árizs, 1903. Sokrétű képzőművészeti életét a legkülönbözőbb festői törekvések és a nagy alkotó tehetségek jellemzik. Matisse, Cézanne, Vlaminck, Derain, Braque, Gauguin, Picasso... A fiatal Czóbel Béla a Julián iskolát látogatja és már az első évben díjat nyer aktrajzával. Nincs könnyű dolga. Nehéz eligazodni a tarka, kavargó forgatagban. Vannak, akik azt akarják, hogy olyan nyelven váltsák meg a világot, melyet rajtuk kívül seriki sem ért. Ez nem lehet a művészet igazi célja. Az eszközök lehetnek különbözők, egy a fontos: a cél azonossága, az ember szolgálata. De a régi út sem járható tovább. A modern festő mást mondjon például egy tájról vagy lemzi Párizsban készül első képeit s egyben azt az utat, amelyen elindult. Nem szegődött egyik kimagasló francia művész nyomába sem, megőrizte különálló egyéniségét. A nyers valóságon túl fest. A többi ember álmodozásának eredményéből kiindulva kezdi mindig müvét, de átalakítja azokat — képein különös módon keveredik a valóság a fantázia szüleményeivel — így ad művészi polgárjogot nekik. Vásznain ott vannak az ábrázolt tárgyak, de aki a tárgyakból felszámyal: az már Czóbel. M űvészete harmonikus, az élet szépségeiben gyönyörködő. Minden művén ott érezni a szépség elérésére törekvő ember vágyának jelét. Látásmódja derűs, gazdag érzelemvilága minden művét átmelegíti. Művészetében a szín a döntő szerkezeti elem. Képei duzzadnak a színfölrakás és a tónusok eleven erejétől. Nála a szín fénnyé vált, de ez a fény eloszlik a kép egész felületére és a kedvelt, tompább színek ellenére is valami derűs öröm és nyugalom sugárzik belőlük. Egy álmodozó, de mindenkor reálisan érző és cselekvő ember vallomása ez arról, hogy élni — ha nem is könnyű — érdemes, mert élni jó. Az intim meglátások művésze. Finom arcok, fiatalos formától duzzadó női aktok, szelíd tájak, csöndes utcák, derűs kertek, színpompás virágcsendéleteik — ez témavilága. A meztelen női test, mint téma, jelentős szerepet játszik művészetében. Forrása őszintén emberi: gyönyörködés a fiatal női élet üde frisseségében. Ez — e témakör legcsodálatosabb remekművében — a Muzsá-ban jut leginkább kifejezésre. Egészséges, duzzadó formák, meleg, derűs színek hirdetik ezen a képen a művész hitvallását: az ember az életre született. Bámulatos könnyedséggel festett virágcsendéletei nagy színgazdagságot kínálnak halvány, de halványságában is élénik változatokban. Nem Párizsban egy időben a 9. Rue Camp acne-Prem,ere-ben laktam. Hatalmas műterem- ház volt ez. sok-sok műteremmel. a világ minden táláról verődtek össze itt a piktorok. 1906-ban volt ez az Indé- pendents-ban, a függetlenek szalonjában ekkor kezdett csoportosulni a Matisse. Braque, Gauguin és Cézanne után lövő első jelentősebb festőnemzedék. és akkor jelentkezett a fiatal Picasso is. Okkal, ok nélkül. a francia hivatalos kritika elnevezte őket „fauves” (vadakénak. és rajtuk maradt ez a név. úgy hogy ma már művészettörténeti zengése van. Egv csomó tehetséges fiatal magyar festő követte ezek nyomdokait. Czóbel Béla. Czi- gány Dezső. Perlott-Csaba Vilmos. Körmendy-Frim Ervin, Berénv Róbert és még néhá- nyak, akiktől Nagybányáig eljutott ezeknek a festőknek és az egész úi mozgalomnak a híre. A következő esztendőkben aztán egész áramlás indult meg Nagybányáról Párizs felé. A magyar festők között a legtekintélyesebb Czóbel Béla volt. akinek egyszerre hire ment az Idegen festők között is. A nemzetközi társaságban őt találták a legtehetségesebbnek. Amikor nyáron hazautazott Nagybányára festeni, az cn nagy műtermemben láttam szívesen képeit. Volt vagy húsz-huszonöt képe. és ezekkel valósággal kitapétáztam a műterem falait. De nem volt nvugtom a látogatóktól. egymás után kopogtak az aitómon. úgy jöttek hozzám, mint valami kiállítási helyiségbe és látni akarták Czóbel képeit. Bölöni György használ telt és erős színeket — mindig a halk rezdülések megfestője volt — szívesen elidőz a zöldek és barnák, valamint a különböző szürkék finom átmenetein, de olykor előbukkan egy- egy bujkáló, élénk tüzű szín is vásznain. Picasso műtermében (Czóbelné’ Modok Mária, Picasso és Czóbel Béla) Ő szinte művészbarátság fűzi Picassóhoz, akivel először 1905-ben a Fauves- teremben találkozik. Gertrude Stein, a neves amerikai írónő is meleg szavakkal emlékezik meg erről a találkozásról, amely egyszeriben művészi rangra emelte az addig alig ismert fiatal magyar festőt. Két évvel később — a találkozások és művészi eszmecserék folytatásaként — Picasso felajánlja neki a műterme melletti műteremszobát, de ő nem fogadja el a szíves invitálást. — Már akkor nagy művész volt — jegyzi meg. — A nagy művész pedig mindig erős hatást gyakorol a környezetében élőkre. 1955-ben találkoztak utolSzlnvilága, formaalakítása merőben más. mint a franciák Hiányzik belőle a lebegő könv nyedség. legszélsőségesebb ki lengéseiben is megmarad vas kosnak, komornak és anyag szerűnek. Kassák Lajos S zentendre külön fejezet életében. — Több, mint húsz éve telepedtem meg itt — mondja múltat Idézőn, inkább csak magának. — Ez a kivételes szépségű Duna-parti városka ezer és ezer motívumot kínál. Utcáinak, házainak változatosságával, szelíd lankák- Ical ékes környezetével akaratlanul is alkotásra inspirálja az itt élő művészembert. Ismerlek óh színek nőké férfiaké Friss virágok romlott gyümölcsök pusztuló hold Zenejátszó prizmák köd éji szövedékek Szín szól s minden üde és szemem nagyra nyíl Szín szőj s szürke-borús minden hogy sírni kell Egészség félelem meg a vágy színei S a gyönyör, hogy szeretsz vállalja a jövőt Bűn téboly lázadás s bátorság árnyu színek És szerte boldogság-vetkeztető kacaj Vagy mert buták vagyunk az értelem kihány De újra megteremt az értelem csodája Végigdobog a vér a világ útjain Színek s nem nő az éj a kétségbeeséstől Bár csontig feketül a titkoktól a gond Alom világosul maga a szép a jó Szivem egyik felén a konok nyomor áll A másik csupa fény szivárványlón remélek Termékeny tükrözés vagyok a testemé Küzdők mámorosán hogy létért küzdhetek Mások sugarában emelem diadalmam (Paul Eluard: A színek szavai Illyés Gyula fordítása) Pihenő nő Képek sora bizonyítja szavai igazát. Törökvölgy Szentendrén című képét bujkáló, viliódzó fényei, Szentendrei táj című alkotását pedig a zöld és barna színek csodálatos harmóniája emeli a remekművek rangjára. — Már hosszú esztendők óta késő ősztől kora tavaszig Párizsban dolgozom. De a tavasz, a nyár és az őszelő mindig Szentendréé. Ez az igazi alkotóműhelyem, itt fogalmazódik meg a vásznakon képeim java. S újra csak a képek adják a bizonyságot. Amikor utoljára májusban beszélgettünk, tíz-tizenkét képet tervezett az idei nyárra. De máris több a kész vagy félig kész kép a műteremben. Újabb Szentendrei táj született a nyáron, és ennek a milliőnek a hangulatát idézi a Kertben című kép is. A Lilaruhás lány képe három változatban is készül. (— Egyszerre több képen is dolgozom — avatott titkába még májusban a mester. — Ha belefáradtam az egyikbe pihentetem a képet, s folytatom a másikat. Hogy mi o titka ennek? Minden kép más világ, más hangulat, más meglátás és más elképzelés- Ez számomra állandó alkotó feszültséget teremt, ami elengedhetetlen a művészember számára.) Enterieur-ök, virágcsendéletek egészítik ki a sort. Czóbel művészete időálló, mert a művek egv izig-vérig festőnek és mélységesen humánus művésznek belső világát tisztán vetítik elénk. Dunover de Seeonzac levele K épeiből határtalan nyugalom árad —r a változatlant, az örökérvényűt fogalmazza meg vásznain — de ő maga örök nyughatatr lan. Már készülődik, hogy a csendes szentendrei tuszkulá- numot újra felcserélje á párizsi hotelszobával. Lehet, hogy mégiscsak korai volt pihenőre kényszeríteni a jó öreg — pipát? Prukner Pál
