Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-24 / 223. szám
2 ""rffír’cm 1963. SZEPTEMBER 24, KEDD Az alábbiakban rövidítve közöljük a szovjet kormány nyilatkozatának második részét. Az első rész lapunk vasárnapi számában jelent meg. Az utóbbi időben a Kínai Népköztársaság vezetőinek meglehetősen gyakran kell mentegetőzniük a világ közvéleményének az ellen a jogos vádja ellen, hogy politikájukkal élezik a nemzetközi feszültséget, termonukleáris háború felé taszítják a világot. A kínai vezetők szeptember 1-i nyilatkozatukban igyekeztek bebizonyítani, hogy ők állítólag sohasem léptek fel a békés együttélés politikája ellen, éppen ellenkezőleg, ők a háború elhárításának legszenvedélyesebb hívei. A kínai vezetők e kijelentéseit üdvözölhetnénk, ha ezek a gyakorlatban fordulatot jelenthetnének a KKP vezetőinek a háború és a béke kérdésében vallott nézeteiben és nemzetközi politikájukban. A valóságban azonban azt látjuk, hogy még csak nem is gondolnak ilyen fordulatra, hanem továbbra is védelmezik a háború és a béke kérdésében követett hibás, a népek biztonsága szempontjából rendkívül súlyos következményekkel fenyegető koncepciójukat. Jelenlegi és előző kijelentéseik között csupán annyi a különbség, hogy most még inkább igyekeznek elködösíteni, a békeszeretetről, a béke megőrzésére irányuló törekvésekről hangoztatott szavakkal leplezni igazi álláspontjukat. Mi, kommunisták teljesen tűrhetetlennek tartjuk a vitát olyan alapon, amikor azt javasolják nekünk, hogy a politikát attól kell függővé tenni, mennyien pusztulnak el a termonukleáris háborúban: az egész emberiség-e, vagy a fele. Nekünk, marxistáknak—leninistáknak minden nép sorsa drága. Mi teljes mértékben számot vetünk azzal, hogy mit jelent a korszerű nukleáris fegyver és ezért képteleneknek és felelőtleneknek ítéljük a jövendő háború áldozataira vonatkozó jóslatokat, amivel a kínai vezetők foglalkoznak, ahelyett, hogy az új világháború elhárításáért vívott harcra összpontosítanák erőfeszítéseiket. A kínai vezetők arra szólítanak, hogy a szocialista országok, a kommunisták legyenek fatalisták és fogadják el azt, hogy az új háborúnak menthetetlenül fel kell áldozni az emberiség felét. S ha csak a felét! Világos, hogy a sűrűn lakott és a hadműveletek központjába kerülő országok veszteségei mindennél nagyobbak lesznek, s népeik esetleg teljesen elpusztulnának. A kínai vezetők egyébként erről nemegyszer teljes leple- zetlenséggel beszéltek. Amikor például az egyik csehszlovák újságíró Tao Csu-val a Kínai KP Központi Bizottsága tagjával folytatott beszélgetésen felemlítette, hogy Csehszlovákiában, ahol 13 millió ember él, egy nukleáris háború esetén megsemmisülhet az egész nemzet, azt a választ kapta: „Egy világégés esetén a szocialista táborba tartozó kis országoknak alá kell vetniük saját érdekeiket az egész tábor közös érdekeinek”. A KNK egy másik felelős vezetője szovjet vezetőkkel folytatott beszélgetésében azt állította, hogy Togliatti elvtársnak, az Olasz KP főtitkárának nincs igaza, amikor népe sorsa miatt aggódva azt mondja, hogy nukleáris háború esetén egész Olaszország elDunakeszi Konzervgyár azonnali felvételre keres férfi es női segédmunkásokat Napi egyszeri étkezést 3,20 Ft térítésért, valamint munkaruhát biztosítunk. Munkásszállás nincs. Jelentkezés naponta 8—15 óra között a vállalat munkaügyi osztályán. Dunakeszi, Bem utca 4. A szovjet kormány nyilatkozatű pusztul. „Hiszen más népek megmaradnak — jelentette ki a vezető —, s az imperializmus megsemmisül.. íme, így fest lényegében az a nézet, amelyet a kínai vezetők tettek magukévá a nukleáris világháború kérdésében. Egyetlen marxista párt, amely felelősséget érez a népe iránt, sem lesz hajlandó valaha is politikájának alapjává tenni a kínai tételeket. A Kínai Népköztársaság vezetői már 1958-ban, amikor Pekingben szemlátomást még csak kialakulóban volt az a nézet, amely szerint a hidegháború állítólag előnyös a forradalom érdekei szempontjából, az alábbi gondolatokat fejtették ki: A hidegháború „kedvezőbb a mi országainknak”. Később a kínai vezetők ezt a meggyőződésüket egész „elméletté” fejlesztették. „A nemzetközi politika kérdéseiről folytatott beszélgetésekben — mondja a Costa Ricái Népi Élcsapat Párt Központi Bizottságának 3. plénumán hozott határozat — a kínai vezetők azt mondták elvtársainknak, hogy „a hidegháború jó dolog1’, hogy „a feszültség állapota jó állapot a forradalmi harc kibontakoztatása szempontjából”. Ezeket a gondolatokat a Kínai Népköztársaság sajtója is széltében-hosszában hirdeti. Ma már nem forog fenn semminemű kétség afelöl, hogy a kínai vezetőknek a kommunista világmozgalom általános vonala ellen irányuló támadását 1959-ben többek között a nemzetközi feszültség akkor kibontakozó enyhülése, a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti hidegháború bizonyos gyengülése váltotta ki, különösen Hruscsov elvtársnak az Egyesült Államokban tett látogatása után. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a kínai vezetők éppen ebben az időszakban bonyolódtak fegyveres összetűzésbe az indiai—kínai határon, ami nemcsak ebben a térségben élezte ki a helyzetet, hanem végeredményben azt célozta, hogy egészében meghiúsítsa a nemzetközi feszültség kibontakozóban levő csökkenését. Ma már mindenki látja, hogy a kínai—indiai konfliktusnak a Himalájában igen káros következményei voltak a béke ügyére, a viszály nagy kárt okozott az ázsiai imperialistaellenes front egységének és rendkívül nehéz helyzetbe hozta India haladó erőit. Mint várható volt, maga Kína sem nyert semmit. Tekintélye a világ népei, mindenekelőtt, pedig Ázsia és Afrika népei előtt, egyáltalán nem erősödött A kínai vezetők nem vették figyelembe más szocialista országok és testvérpártok elvtársi tanácsait. Sőt, ebben azt vélték látni, hogy nem akarják támogatni őket a nemzetközi küzdőtéren. Ezeket az elvtársi tanácsokat magukra nézve nagy sértésnek tekintették. A „Mi váltotta ki a nézetei téréseket?” című cikkben a kínai elvtársak a testvérpártokkal fennálló nézeteltéréseik kezdetét közvetlenül összekapcsolják azzal a ténnyel, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok nem támogatták feltétel nélkül Kína álláspontját az indiai—kínai határon támadt viszályban. A Kínai Népköztársaság vezetőinek cselekedetei, amelyek aláássák a semlegesség! politikát, lényegében lehetőséget adnak az imperialista hatalmaknak arra. hogy fokozzák befolyásukat a felszabadult országokban, elsősorban pedig Indiában. Mindez természetesen lefékezheti a nemzeti függetlenségért vívott harc fejlődését és hátrányosan hathat a nemzetközi küzdőtéren az erőviszonyokra. Ez a magatartás egy semleges országgal szemben annál kevésbé érthető, minthogy a Kínai Népköztársaság kormánya mindenképpen kacérkodik nvíltan reakciós rendszerekkel Ázsiában és Afrikában, köztük olyan országokkal, ! amelyek imperialista háborús tömbökhöz tartoznak. A kínai vezetők gyakran szovjetellenes célokra akarják kihasználni az Indiának nyújtott szovjet segítséget, nem mondják meg azonban népüknek az igazságot, azt, hogy a felszabadult országok népeinek nyújtott szovjet segítséget az a törekvés diktálja, hogy ezek az országok megszilárdí thassák gazdasági és politikai pozíciójukat az imperializmus ellen, a függetlenségükért vívott harcban. A kínai vezetők most vádaskodnak és azt mondják, hogy India Kína ellen támad, s szovjet fegyvereket használ. Ez azonban elsősorban nem felel meg lényegében az igazságnak, másodsorban ezt a gondolatmenetet követve, az indiai kormánynak sokkal több oka lenne kijelenteni, hogy kínai csapatok támadnak India ellen és szovjet fegyvereket használnak, mivel mindenki jól tudja, hogy a Szovjetunió milyen óriási katonai segítséget nyújt Kínának. Az utóbbi években a kínai fél a szomszédos államok határain olyan tetteket követ el, amelyek alapján azt kell gondolnunk, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya egyre jobban eltér a lenini megállapításoktól ebben a kérdésben. A nép figyelmét szándékosan a határkérdésekre összpontosítják, s a Kínai Népköztársaság vezetői mesterségesen szítanak fel nacionalista szenvedélyeket, más népekkel szembeni ellenséges hangulatot. Kínai katonai és polgári személyek 1960 óta rendszeresen megsértik a szovjet határt. Csupán 1962-ben. több mint ötezer olyan esetet jegyeztek fel, hogy kínai részről megsértették a szovjet határokat. Kísérletek is történnek a szovjet területek meghatározott részeinek önhatalmú kisajátítására. A szovjet kormány már több ízben javasolta a Kínai Népköztársaság kormányának, hogy tanácskozzanak a határvonal bizonyos részeinek pontos meghatározásáról mindennemű félreértés lehetőségének kizárása végett. A kínai fél azonban mindig kitér az ilyen megbeszélések elől, s ugyanakkor továbbra is megsérti a határt. Ez a magatartás feltétlen felkelti a figyelmet, annál is inkább, mert a kínai propaganda határozott célzásokat tesz a szovjet—kínai határvonal egyes részeinek a múltból származó állítólagos igazságtalanságára. Rendkívül veszélyes útra lép azonban az, aki napjainkban mesterségesen vet fel bármilyen területi kérdést, különösen szocialista országok között. Ha az államok ma elkezdenének egymással szemben területi igényeket támasztani, ásatag adatokra, elődök sírjaira hivatkozva, kardoskodnának a történelmileg kialakult határvonalak felülvizsgálása mellett, akkor ez semmi jóra sem vezetne, összeveszítené egymással a népeket a béke ellenségeinek örömére. A kínai vezetőknek a szocialista országok lenini külpolitikai irányvonala ellen viselt harcában alkalmazott méltatlan fogósok szembetűnően megmutatkoznak a Ka- rib-tenger térségében tavaly lejátszódott válsággal kapcsolatos eszmefuttatásaikban. Ha valaki a kínai vezetőket hallgatja, akkor úgy tűnik, hogy 1962. októberében nem az amerikai imperializmus agresszivitása sodorta a világot termonukleáris katasztrófa szélére, hogy az amerikai imperializmusnak mindehhez semmi köze sem volt, esze ágában sem volt fenyegetni Kubát. Ez azonban szembetűnő hazugság, amelyre Pekingnek most azért van szüksége, hogy utólagosan megrágalmazza a szovjet kormánynak azokat a cselekedeteit, amelyekkel a válságos pillanatban megvédte a kubai forradalmat az Egyesült Államok katonai intervenciójának veszélyével szemben. Nézzük csak. hogyan értékelte Fidel Castro a Szovjetuniónak azokban a zord napokban játszott szerepét, hatalmát, a forradalmi Kuba sértetlenségének biztosítására irányuló politikáját. Fidel Castro ezt mondta: „Teljes nagyságában fog ragyogni az az ország, amely egy tőle sok ezer mérföldre levő kis nép megvédése érdekében a termonukleáris háború kockázatának tette ki azt a jólétet, amelyet 45 év építő munkája hozott létre óriási áldozatok árán! A szovjetek országa, amely a Nagy Honvédő Háborúban a fasiszták ellen több emberéletet vesztett, mint Kuba egész lakossága, hogy megvédelmezze a létezésre és hatalmas gazdagságának kibontakozására irányuló jogát, habozás nélkül vállalta egy súlyos háború kockázatát a mi kis országunk megvédése érdekében! A történelem nem ismer példát hasonló szolidaritásra. Ez az internacionalizmus! Ez a kommunizmus í” Kell-e még valamit hozzátenni Fidel Castro elvtárs e szavaihoz? Nem most először találkoztunk a kínai vezetőknek olyan kijelentésével, hogy a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttéléséért vívott harc ellenkezik a világforradalom, a nemzeti felszabadító mozgalom feladataival. Az élet azonban azt mutatja. hogy a béke, a békés együttélés megszilárdítására irányuló politika nem gátolja, hanem előmozdítja a nemzeti felszabadító mozgalom fellendülését. Nyilvánvaló tény, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének viszonyai között több mint ötven ország érte el nemzeti függetlenségét. Ezek az országok békés viszonyok között kedvező lehetőséghez jutnak, hogy megszilárdítsák politikai függetlenségüket. kivívják gazdasági önállóságukat, leküzdjék évszázados elmaradottságukat. A nemzeti demokratikus erők számára lehetővé válik, hogy a néptömegek érdekeit szolgáló társadalmi átalakítások megvalósítására törekedjenek. A marxizmus—leninizmus tanítását, a kommunista mozgalom fő irányvonalát revízió alá véve, a kínai vezetők olyan elméletet próbádnak rákényszeríteni a nemzetközi munkásosztályra és a nemzeti felszabadító mozgalomra, amely szerint a forradalmat ..forradalmi háborúk” segítségével kell előrelendíteni. A kínai vezetők véleménye szerint, a szocialista országok csak ily módon vihetik előbbre a forradalom ügyét a kapitalista országokban. Itt arról van szó, hogy a kínai vezetők megszegik azt a lenini tételt, amely szerint a forradalom minden ország dolgozóinak belső ügye és a forradalmat nem szabad exportálni. A Kínai Népköztársaság vezetői, amikor a forradalom előrelendítését hirdetik, felelőtlenül abból indulnak ki, hogy a forradalom mindig, mindenütt és minden körülmények között lehetséges. Figyelmen kívül hagyják a tényleges osztályerőviszonyokat, nem törődnek azzal a kérdéssel. vajon meg van-e a forradalmi helyzet valamely országban, nem veszik számításba a nemzetközi helyzetet. Ezzel semben a SZKP és a testvérpártok álláspontja világos. Mi a leghatározottabban ellenezzük a világháborút, mint ahogy egyáltalán ellenezzük az államok közötti háborúkat. Világháborúra csak az imperialistáknak van szükségük, hogy idegen területeket kaparintsanak meg. leigázzának és kifosszanak népeket, harcoljanak a szocialista országok ellen. Az SZKP és más marxista— leninista pártok ugyanakkor feltétlenül szükségesnek tartják, hogy maximális éberséget tanúsítsanak az „erő helyzetéből” folytatott imperialista politika által szült valamennyi lokális háborúval és konfliktussal szemben. A tények arról tanúskodnak, hogy bizonyos imperialista körök szembekerülve az erőknek a világszocializmus javára történt megváltozásával, attpl való félelmükben, hogy a világháború az imperialisták teljes vereségével végződhet, a helyi lokális háborúk kirobbantására helyezik tétjüket. Ezen az úton igyekeznek megvalósítani agresszív szándékaikat. Valamennyi demokratikus és békeszerető erő feladata a leghatározottabban szembeszállni a lokális háborúk imperialista főkolomposaival. Ez annál inkább lényeges, mivel a helyi háborúk szolgáltathatják azt a szikrát, amelytől a világháború lángralobban. A kínai vezetők súlyos hibát vétenek, amikor azt állítják, hogy a lokális konfliktusok semmilyen körülmények között nem vezetnek termonukleáris világháborúhoz. Megfontolásaik logikája a helyi háborúknak a politika elfogadható és célszerű eszközeként való elismeréséhez, a szocialista országok számára pedig a forradalom „exportjának" elfogadásához vezet. Ugyanakkor viszonyunk a nemzeti felszabadító háborúkhoz, a népi felkelésekből eredő polgárháborúkhoz elvileg ki- fogásolhatatlan. A szabadságukért, függetlenségükért és a szocializmusért fegyverrel harcoló népek igazságos háborút vívnak és ezeket mi mindig támogattuk és a jövőben is támogatni fogjuk. A felszabadító háború, amint a polgárháború is, rendszerint egy országon belül folyik. Ezzel kapcsolatban nem merül fel a nukleáris fegyverek alkalmazásának kérdése, azokat ilyen háborúkban mindeddig nem alkalmazták, ez érthető is. Hiszen ilyen esetekben gyakran még az ellenfeleket elválasztó front vonala is meghatározatlan. így volt ez Vietnamban, Kubában, Algériában és más országokban. A Szovjetunió politikájának befeketítésére irányuló törekvésében a kínai kormány nem riad vissza durva koholmányoktól sem, amelyek sokszor az ostobaság határát súrolják. Kijelenti például, hogy a szovjet vezetők a nemzeti felszabadító mozgalmat „a holtak mozgalmának” nevezték. Úgy látszik, a kínai vezetők minden eszközt jónak tartanak, ha az a kitűzött célhoz vezet. De engedjék meg a kérdést: mi közük az ilyen módszereknek a kommunista erkölcshöz? A Szovjetunió mindig úgy vélekedett, s még ma is az a véleménye, hogy a felszabadult országoknak függetlenségük megvédése érdekében a jelenlegi viszonyok között nem szabad leszerelniük, hanem fokozniok kell védelmi erejüket és a Szovjetunió segíti is őket ebben a jogos törekvésükben. A Szovjetunió nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is támogatja a fiatal felszabadult országokat, segítséget nyújt nekik nemzeti érdekeik megvédésében. A segélynyújtást népünk internacionalista kötelességének tartja. Mi az oka annak, hogy a kínai vezetők mélyen hallgatnak a kérdésnek erről az oldaláról? Miért olyan ingerültek, valahányszor említés történik arról, milyen gyakorlati segítséget nyújtott országunk az imperialisták agresszív cselszövé- nyei miatt bajba került népeknek, vagy az olvan népeknek, amelyek komoly gazdasági nehézségekkel küzdenek hazájuk függetlenségének megszilárdításában. Ezekre a kérdésekre a válasz nem kétséges. A kínai vezet'k célul tűzték maguk elé hogy rést ütnek azon a barátságon és együttműködésen, amely a Szovjetuniót és a többi szocialista országot a nemzeti felszabadító mozgalomhoz fűzi. A kínai vezetők erre a maguk külön kalandor céljai érdekében törekednek. E célokból fakad egész jelenlegi politikai Irányvonaluk. Mindez azt mutatja, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői átlépték az elvtársi, pártszerű vita kereteit és ma már nyílt politikai harcot folytatnak az SZKP cs a többi marxista—leninista párt ellen saját külön céljaik érdekében. Egyre erősödik az a benyomás, hogy a kínai vezetők politikai ellenfeleiknek tekintik azokat a marxista— leninista pártokat és e pártok vezetőit, amelyek és akik nem értenek egyet velük. A szovjet emberek felháborodottan utasítják vissza ezt a Szovjetunió és más szocialista országok, a kommunista világmozgaiom ellen indított szemtelen kampányt. Az egész szovjet nép, a Szovjetunió Kommunista Pártja minden eddiginél szorosabban tömörül az SZKP Központi Bizottsága körül, amelyet N. Sz. Hruscsov elvtárs vezet. Pártunknak, az egész szovjet népnek érzéseit és gondolatait juttatta kifejezésre az SZKP Központi Bizottságának júniusi plénuma. Mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy a kialakult helyzetben továbbra is időszerű a Kínai Népköz- társaság és a Szovjetunió kormányai, a Kínai Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti nyílt vita megszüntetése. Mint ismeretes, az SZKP Központi Bizottsága a két párt küldöttségének moszkvai tanácskozása élőtt és magán a találkozón is javasolta a nyílt vita beszüntetését, hogy nyugodtan és érdemben tárgyalják meg a vitás kérdéseket, keressék meg a felmerült nézeteltérések kiküszöbölésének útjait. Igen nagy hiba lenne, ha a kínai vezetők hamisan értelmeznék jóakaratunkat. Ha továbbra is szándékukban áll ellenséges cselekedeteket tenni a Szovjetunió ellen, rágalmazni pártunkat és a többi testvérpártot, erősíteni frak- ciós tevékenységüket a kommunista világmozgalotmban, akkor teljesen tisztában kell lenniök azzal, hogy ezen az úton a leghatározottabb elutasításba ütköznek az SZKP, az egész szovjet nép részéről. Mi egyetlen jottányit sem engedünk a marxizmus—leninizmus elveiből. Nem engedünk semmiféle kalandorko- dó kirohanásokat, amelyeket politikánk ellen intéznek, hiszen pártunk, az egész kommunista mozgalom lenini irányvonalának megvalósításától függenek a szovjet emberek és az összes népek létérdekei. a világon végbemenő forradalmi folyamat újabb sikerei, a béke és a szocializmus sorsa. Pártunk továbbra is harcolni fog minden olyan próbálkozás ellen, amelynek célja letéríteni bennünket erről a helyes lenini útról. Az EGYESÜLT IZZÓLÁMPA ÉS VILLAMOSSÁGI RT. GÉPGYÁRA (Budapest IV„ Szilágyi u. 26. sz.) felvételre keres esztergályos, marós, általános műszerész, elektroműszerész, lakatos, mintakészítő szakmunkásokat, valamint ^ gépészmérnököket gépésztechnikusoka' és ver, észtáchmkust
