Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-22 / 222. szám

KÖNYV­JUTALMAT kaptak a tegnapi pdrttítkári érte­kezleten eddig végzett jó párt­munkájukért: Pé­csik Lajos (mag- lódi csúcsvezető- ség); Artz László (Monori Kefe­gyár); Fehér László (pilisi Űj Élet Tsz); Wasky György (monori területi alapszer­vezet); Varga Sándor Vízgép) és Diósi Elek (Vecsés, rendőr­őrs). — Ügyeletes orvos Gyomron dr. Túri Mária, Monoron dr. Halmai Géza. — A gyömrői sportkör ve­zetőségét október 5-én este 18 órakor az ifjúsági otthon­ban tartandó közgyűlésen vá­lasztják újjá. — A járási gyermek- és if­júságvédelmi bizottság 19-i ülésén .megtárgyalta a községi gyermeí:- és ifjúságvédelmi csoportok munkáját és dicsé­retben részesítette Vecsés, Gyöimrö községet az állami gondozott gyermekekkel való foglalkozás, és a fiatalok elzül- lésének megelőzésére tett in- tézkedéseákért­— Az elmúlt esztendőben jól bevált Mesebarlang-soro- zat ma délután háromkor új­ból indul a járási művelődési házban. A mai délutánt Grimm, a nagy német mese­mondó emlékének állítják. A szokásos filmen kívül a kö­zönség dramatizált meséket láthat. Mesét dr. Kilner Györgyné, óvónő mond. Belé­pődíj 2 forint. — Rexasztalt kap ajándékba — eredményes munkájáért — I a járási KISZ-bizottságtól a gombai KISZ-szervezet. CIKKEINK NYOMÁBAN Fellendült a fényképészrészleg munkája V. ÉVFOLYAM, 222. SZÁM 1963. SZEPTEMBER 22, VASÄRNAP Készüljünk fel a vadállomány téli etetésére! MAI MŰSOR Mozik Eoser: FaKyosszentek. Gomba: Jó emberek között. Gyömrö: Szó­rakozott professzor. Matiné: A kék öböl rejtélye. Maglód: Mr. Hobbs szabadságra megy (széles). Mende: Az utolsó lehetőség. Mo- nor: Váratlan találkozás (széles). Matiné: Fehér vér. H: Túl fiatal a szerelemre (széles). Nyáregyhá­za: Julius Caesar. Pilis: Válás olasz módra. Matiné: Mackó sze­kere. Tápiósáp: Suhog a pálca. Tfiúsági előadásra: Kristálycipel­lő. Tápiósüly: Űzött vad. Űri: Egy csepp méz. Hiúsági előadásra: Mackó szekere. Üllő: Csodálatos vagy, Júlia (széles). Első előadá­son: En és a nagyapám. Matiné: Számíthatsz rám. Vasad: Egyipto­mi történet. Vecsés: Szélvihar (széles). Matiné: En és a tábor­nok. H: Bálvány (széles). Péteri: Aki átmegy a falon. Az elmúlt tél méteres hava, dermesztő hidege elpusztította a vadállomány és a hasznos madarak jelentős részét. A va­dásztársaságok nem tároltak elegendő eleséget és megfele­lő számú etetőhely sem várta az éhező, fázó állatokat, mada­rakat A Magnezit Vadásztársaság vadászmesterével, Winkler Ta­mással beszélgetünk, akitől megtudjuk, hogy a vadászte­rület Vasad határától Vecsé- sig terjed és az 50 tagból álló társaság az üllői Kossuth Tsz tagjaiból és a kőbányai gyár munkásaiból áll. Bemutatja a legöregebb vadászt, Vellai Jó­zsi bácsit, aki már túl van a nyolcvanon és 30 éve űzi ezt a nemes sportot. Vele együtt itt van a társaság minden tag­ja a Fácános erdőben, az íz­léses, szarvasagancsokkal teli aggatott vadászlak mellett, górét és szemes takarmány tárolására alkalmas helyi­séget építenek, ácsolnak. — Nem akarunk úgy járni, mint az elmúlt télen, amikor készületlenül ért a szokatlan hideg — mondja a lelkes va­dászmester — 50 mázsa lu­cernánk már ott nyújtózkodik — mutat a tisztás felé, ahol a gondosan kazalozott és szal­mával fedett kazal ál. — Van hat hold jó termést ígérő ku­koricavetésünk is, szombat délutánonként és vasárnap közösen műveltük. A jövő hét A mendeí Le­nin Tsz fiatal, nemrég alakult KlSZ-szervezeté- nek tagjai mun­kát, feladatot kér­tek a szövetkezet ■vezetőségétől. Az elmúlt vasárnapon öten meg is je­lentek, s becsü­lettel kivették ré­szüket a kijelölt munkából: az ár­víz által meg­rongált utak meg­javításában se­gédkeztek. Délután viszont szórakozni, tévét némi szerettek Vasárnap volna. Az ideig­lenesen raktárnak használt kultúr­terem azonban zárva volt, s hiá­ba mentek köve­tek a raktároshoz, hogy adja ki számukra a tévét, az elutasította őket, mondván: vasárnap van. hagyják öt pi­henni. De azoknak a fiataloknak nem ugyanúgy pihenő­nap lett volna a vasárnap? S ha ők annak egy ré­szét hajlandók voltak közösségi munkára áldoz­ni, nem megér­demelték volna azt a délutáni kis szórakozást? Sok vasárnapi munkát kívánunk meg mostanában majd a fiataloktól — éppen a járási KISZ vb e héten közzétett felhívá­sa nyomán is! —, ne felejtkezzünk meg ugyanakkor munkájuk elis-. méréséről, méltá- nyolásáról sem! A vasárnap fof óját A JUHÁSZ ÉS KUTYÁJA Hatékonyan támogat a a termelőszövetkezet veze­tősége is« ocsut, napraforgó-hulladékot, raktársöpredáket ad át, ezzel is elősegíti hasznos madaraink átteleltetését. A napsütött tisztáson méte­res magasan nádpallók tornyo­sodnak, ezekből szélvédett lan­kákon etetők készülnek. Ezek­nek a száma a tavalyihoz ké­pest megduplázódik. Má még jó az idő, a vadász- társaságok igyekezzenek tehát kihasználni ezeket a napokat, gondoskodjanak elegendő élelemről, takarmányról, hogy ha jönnek majd a télen esetleg zord, végén már a törést is meg- dermesztő napok, ne éhezze- kezdjük, megtelik a nagy gó- nek az erdők vadjai, madarai, ré. Kiss Sándor „Idegen" a határban Négy hónappal ezelőtt la­punkban szóvá tettük azt, hogy a Szolgáltató Ktsz mo­nori fényképészrészlege mi­lyen problémákkal, nehézsé­gekkel küzd. Felsoroltunk több olyan tényezőt, mely előfelté­tele a szebb és jobb fénykép készítésének. Újra ellátogat­tunk a fényképészrészlegbe, hogy számot vessünk az eltelt négy hónapról, az eredmé­nyekről. Az első változás, amit ta­pasztaltunk, hogy Mutnéfalvy Adorján vette át a részleg ve­zetését, aki előzőleg a Főváro­si Foto kispesti részlegének a vezetője volt, ahol több éves szakmai gyakorlatra tett szert. Az új vezető elmondotta, hogy elképzeléseinek valóra- váltását elősegíti az a 15 ezer forintos beruházás is, amit felszerelések felújítására for­dított a Szolgáltató Ktsz. Egy Exakta Warex fényképező- és egy műtermi géppel, örökva- kuval, reflektorokkal, szárító­géppel, hívótálakkal, gyermek­dobogóval, székekkel, játékok­kal gyarapodott a részleg. Az új felszerelés már most bebizonyította, hogy ki tudják elégíteni a lakosság igényeit, például a gyömrői postának 500, a pándi postának 265 és az úri postának pedig 300 forin­tos munkát végeztek el a na­pokban. A részleg forgalmán is ja­vulás érezhető, míg az elmúlt hónapok átlaga 6500—7000 fo­rint körül mozgott, addig szep­tember 17-én 7000 forintnál álltak. Ebben része van még a szorgalmasan dolgozó két ipa­ri tanulónak: Kalmár Mariká­nak és Kiss Juliannának; va­lamint Bihari Károlynénak és Szabó Miklósnénak is. — Hamarosan rendbehozzuk a részleg elhanyagolt kiraka­tát is — ezt már Szabó László, a Szolgáltató Ktsz elnöke ígér­te —, hogy ezzel is egy kicsit magasabb szintre emeljük a részleget. — Egy kérésünk volna csu­pán — mondotta az elnök —, hogy a helyi illetékesek adja­nak konkrét választ arra: le­bontják-e a fényképészrészleg épületét, ha igen, mikor? Mert ha úgy döntenek, hogy még körülbelül két évig nem ipád­nak hozzá az épülethez, akkor mi hajlandók vagyunk azt ad­dig is saját erőből rendbe­hozni. (hrutka) Visszafizetik az elkésett távirat árát Olyan engedelmesen áll meg előttem ez a nagy, erős gép, mintha kezes bárány lenne. — Gábor László vagyok — mutatkozik be a vezetője, s a bemutatkozást kísérő kéz­fogás szorításából érzem; határozott, kemény ember a fiatal traktoros. — Az élet nevelt ilyenné, sok könnyes, keserű, kenyeret ettem meg, amíg a Szer- számárugyár megbecsült dol­gozója lettem. — Leszáll a gépről, mert fáradnak a fia­tal csontok is, hiszen a nap már aludni készül, s kora reggel volt, amikor neki- akaszkodott tárcsájával en­nek a nagy darab földnek. — öten kerültünk a Mo­nori Gépállomás Turáni-bri­gádjához, négy társam azon­ban egy hét után elkö­szönt, nem a munkától ijed­tek meg, a gombgyárban is dolgozni kell (mert onnan jöttek), hanem a lakásuk nem volt megfelelő. Düledező szín alatt aludtak, ahová becsö- pögött a náthát hozó hideg eső. így is sokat segítettek, hiszen ez alatt az idő alatt öt műszaknormát teljesítet­tek, ami annyit jelent, hogy a betervezett terület 80 szá­zalékát szántották meg. Szép teljesítmény ez, ha figye­lembe vesszük, hogy abban az időben gyakran esett az eső, sáros, vizes volt a föld. — Ha már ezek a jó szán­dékú emberek otthagyták az otthon meghitt csendjét, ké­nyelmét. biztosítsanak a ter­melőszövetkezetek vezetői legalább megfelelő szállást, étkezési lehetőséget számuk­ra, hiszen segíteni jöttek. Nekem nincsenek ilyen prob­lémáim, Pesten lakom, min­den este hazakarikázok, reg­gel meg vissza. — És még egyszer sem késett el! — mondja Pó­pán László, traktorostársa, akivel együtt köröz ezen a nagy területen. — Munkája kifogástalan és 100 százalékon alul sosem teljesít — toldja meg a bri­gádvezető — napi keresete 80—100 forint. A traktorostársain és a bri­gádvezetőjén kívül más nem járt itt, pedig jólesne ha a termelőszövetkezetek vezetői is meglátogatnák, s néha-néha elbeszélgetnének ezekkel az „idegen” emberekkel, akik segítőkész, jó barátokká sze­retnének válni, s akik már legközelebb úgy jönnének ide, mint akik hazajönnek. (k. s.) — Az idén is szervez főző­tanfolyamot a maglódi nőta­nács. A téli programba egy szabás-varrás tanfolyamot is beiktattak. — Moziüzemi vezetők és kultúrotthoni igazgatók közös értekezletét rendezi meg a já­rási tanács művelődési osztá­lya október 4-én. Az értekez­leten a mozik és kultúrottho- nok propagandamunkájának megjavításáról tárgyalnak. (Kútvölgyi Mihály felvétele) Ferenczy Hanna; VIHAR UTÁN A felhők komor nagy seregben megindultak a föld felé mint vészthozó, fekete menet, mint rettenetes offenzíva, s lángbetűkkel volt égre írva a riasztó hadüzenet. A vihar ágyúi dörögtek, szél rázta a tam-tam dobot, és nem voltak percnyi szünetek. A felhők kúsztak egymást tépve, úgy sírt a föld kegyelmet kérve — a fák voltak a követek Délben bealkonyult, sötét lett, csak, hogy még ijesztőbb legyen a kékes fények villanása, s aztán elszabadult a pokol — a fülemben még most is dobol millió csepp koppanása. Vak elemek, bőszült titánok! Valaha vinnyogó vadként lapult az ember barlangjában ha hoztatok ilyen éjszakát — ma ellenáll, s nem, hagyja magát ott küzd a tomboló árban. Gátat vet a szilaj haboknak szinte tízkörömmel védi ami a másé ... ami övé ... Életét is elveszti talán, mint a hős Bogdán Flórián — de így nő a titánok fölé! A Pest megyei Hírlap ez évi augusztus hó 24-i monori szá­mában „Apró bosszúságok” cím alatt a posta táviratkéz­besítési munkáját biráló köz­lemény jelent meg. A közle­ményben foglaltakkal kapcso­latban vizsgálatot tartottam és ennek eredményeképpen az elvtársakat az alábbiakról tá­jékoztatom: A szóbanforgó távirat fel­adása augusztus hó 18-án, Ilona napján történt. Ilona napra olyan seit üdvözlő táv­iratot adtak fel, hogy ezek kézbesítését ■ a monori posta- hivatal még megerősített lét­számmal sem tudta teljes egé­szében ezen a napon elvégez­ni. Ez okból maradt a cikk- bein említett eljegyzési üdvöz­lő távirat kézbesítése is más­nap délelőttre. A sajnálatos késedelemből kifolyólag a mo­nori postahivatalt felhívtam, hogy a megkésett távirat dí­ját a feladónak térítse vissza és a jövőben igyekezzék az ilyen közi smert névnapokon kellő felkészüléssel a, táviratok időben történő kézbesítését le­hetőleg biztosítani. Dr. Pajor Ferenc csoportvezető, Budapest Vidéki Postaigazgatóság VÁLASZ VALENTSIK ISTVÁN CIKKÉRE A vecsési művelődési ott­hon és az énekkar nevében tiltakozásunkat fejezzük ki a szeptember 8-i vasárnapi számban megjelent „Nem pénz..című Valentsik-féle cikk ellen. Ez a cikk ugyan­is nem a valóságnak megfele­lően állít be dolgokat. És­pedig: A vecsési férfikar 1951-ben megszűnt, ingóságait a műve­lődési otthonnak adták át. Később a férfikar jogutódja­ként — részben a férfikar tag­jainak bevonásával — meg­alakult a vegyeskar és mint jogutód, a művelődési ott­honon belül folytatta a fér­fikar által megkezdett mun­kát és vitte további siker­re a vecsési daloskultúrát. A megalakuláskor a régi ének­karból körülbelül kilenc da­los lépett be a vegyeskarba, a többiek — a vélt vagy jogos sérelmek miatt — teljesen visszavonultak, míg mások vegyeskarban nem akartak énekelni. Jelenleg a 36 tagú vegyeskarban hat énekel a régi férfikarból. Múlt évben Valentsik Ist­ván gondolt egyet, és min­den vegyeskarbeli férfinak, valamint a régi tagoknak meghívót küldött és megala­kította a „Vecsési Férfikart’’. A vegyeskarban éneklő vagy korábban részt vett tagok kö­zül jelenleg öt működik a férfikarban, míg 8 a régi fér­fikarból. A többi új tag. Tehát a jelenlegi férfikar­nak sem jogilag, sem erköl­csileg nincs joga az 50 éves múltra hivatkozni, még ke­vésbé az országos hírnévre, legkevésbé a 30 serlegre. A művelődési otthon és a ve­gyeskar elkerül minden olyan megnyilvánulást, amely az elődök érdemeinek kisajá­tításával akarná a jelenlegi vezetőséget ostorozni. Az igaz, hogy a művelődési otthon csoportjai, sőt az egyéb csoportok is nehézsé­gekkel küzdenek. Vannak anyagi nehézségek is. Ez azonban nemcsak Vecsésen mutatkozik meg. A tanács és felsőbb szervek minden le­hetőt megtesznek a kultúra támogatására, de vannak fel­adatok, amelyek talán még ennél is fontosabbak. A mű­velődési otthonnak nem egy csoportja, szakköre működik. Jelenleg azon fáradozunk, hogy a megalakult felnőtt és ifjúsági klubunknak megfe­lelő programot tudjunk biz­tosítani. Minden megmozdu­lásban méltóképpen képvise­lik csoportjaink Vecsés köz­séget. A zeneiskolai átszer­vezés a fejlődésnek egy lé­pését jelenti, és máris meg­mutatkozik a tanulók létszá­mának növekedésében és re­méljük, színvonalában is. És ami a legérdekesebb: ezáltal Valentsik István is részt ka­pott zeneelméleti oktatóként a zeneiskola munkájában. Valentsik Istvánnak, mint volt művelődésiotthon-igazga- tónak, módjában állt „kevés pénzzel” és „nagy szívvel” mindezeken változtatni, de a nehézségek elől megfutamo­dott, és az iskolában tanít­ván, nyeregben érzi magát, és könnyű szívvel tudja nyilait olyanok felé lövöldözni, a>kik nem futamodtak meg, hanem felvették a harcot a nehézsé­gek ellen, nem cikkekkel, ha­nem rendszeres, szívós munká­val, és megteremtették az anyagi lehetőségét annak, hogy éppen a fejlődés ér­dekében egy ifjúsági kórus jöhessen létre, melynek veze­tője senki más, mint Va­lentsik István, aki, tegyük hozzá: az ifjúsági énekkar­ral szép eredményeket ért el. Ez is bizonyítja, hogy a művelődési otthon sem neki, sem a haladásnak nem kerék­kötője és gátlója. 1964-ben 124 000 forint felújítási hi­telt kapunk. Akkor remél­jük, belülről is kellemessé tudjuk tenni a művelődési ott­hont és a jelenlegi, napi 150 átlagos látogatottsági létszám még tovább fog növekedni. Kérjük és várjuk ezzel a témával, vagy a művelődési otthon munkájával kapcsola­tos további tárgyilagos cik­keiket. Tóth István énekkari elnök (50 éve dalos) Somogyi Lajos művelődésiház-igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents