Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-21 / 221. szám

1963. SZEPTEMBER 21, SZOMBAT mai «fern ^Kirhw Egy évet nyertek Eredmények és gondok a DCM-nél Már két kémény füstöl Vác mellett, a Naszály-hegy lábá­nál. Augusztus 20-tól a Dunai Cement- és Mészmű második kemencéje is forog és most már naponta 700—800 tonna künkért égetnek benne. Akik ismerik a cementmű első ke­mencéjének történetét, amely az idén március 20-án kezdett termelni, tudják, hogy a má­sodik kemence jelenlegi telje­sítménye sok mindent bizonyít. Mindenekelőtt azt. igazolja, hogy az építők és a szerelők ta­nultak az első kemencénél tapasztalt hiányosságok­ból. Ha tanultaik ezekből a má­sodik kemencénél, még többet tudnák hasznosítani tapaszta­lataikból a harmadiknál, ame­lyet november 7 alkalmából ^karnak üzembe helyezni. Körülbelül két esztendeje annak, hogy a DCM német és magyar építői Kádár elvtárs kezébe tették le vállalásukat, hogy az eredeti határidő előtt egy évvel mind a három ke­mencét elindítják. A párt és az ország vezetői nagyon ko­molyan vették ezt a vállalást, akadtak azonban olyan szak­emberek, akik nem bíztak a megvalósításában. Nos, az el­telt idő a bizakodókat igazolta, s ma már egészen biztosra ve­szik az építők, hogy november 7-én (titokban azt is remélik, hogy ismét Kádár elvtórsnak) jelenthetik: állták a szavukat. Erre az évre már 180 ezer tonnás tervfeladatot is kaptak, ami azt jelenti, hogy építés közben is cementet adnak az országnak. Könnyű leírni és kimondani ezt az egyesztendős határidő­rövidítést, de nem volt köny- nyű teljesíteni. Csak úgy va­lósulhatott meg, hogy a mun­kaverseny itt valóban munka- verseny volt, az együttműkö­dés pedig ugyancsak példamu­tató. Hajlik rá az ember, hogy leírja: a kommunisták és a KISZ­isták voltak és ma is mo­torjai az építkezésnek. Ez igaz, de ők nem igénylik a dicshimnuszokat. Azt mondják csupán, hogy mindenki meg­tette a magáét, mindenki az országgal, a társadalommal szembeni kötelességét teljesí­tette és teljesíti. Szerényen elhárítják az el­ismerést, pedig ha jól meg­gondoljuk, ez az egyesztendős tervrövidítés hőstett a javából, több ezer ember hőstette, amelyre nemcsak Európában, de a világon nemigen akad példa. Persze, most sokan közbe­mények csak jövőre készülnek el. A gondokból tehát még nem fogytak ki. s marad belőlük későbbre is. Egy azonban bi­zonyos: ilyen nagy munkát ennyi idő alatt így elvégezni nagy teljesítményt jelent, s ezt csak elismeréssel lehet honorálni. Jó termést hozott a német kukorica JSéhany nap múlva befejezik töréséi a löki Egyetértés Tsz-hen Akik még tartoznak ennek az építkezésnek, mint például a Jászberényi Aprítogépgyár, kétszeresen érezzék a felelős, séget, hiszen nemcsak a saját mulasztásaikért felelnek, ha­nem azért is, hogy minden perc késéssel akadályozzák a DCM építőinek és üzemeltetői­nek munkáját is. Tudjuk, hogy úgynevezett objektív akadá­lyok is közrejátszanak ezeknél a hibáknál, mégis arra hivat­kozunk, hogy a legnagyobb objektív aka­dály. az egész mű egy év­vel korábbi üzembe helye­zésével elhárult. S ha ez sikerült, a kisebb gon- í dókat még egyszerűbben meg : lehet és meg is kell oldani. F. L Az idén már harmadszor takarítják be Tökön a né­met sima szemű sárga kuko­ricát. Ezt a korai kukorica­fajtát 1961-ben kezdték ter­meszteni a faluban. A terme­lőszövetkezet nem saját fel­használására, hanem a Mag- termeltető Vállalattal kötött szerződés alapján termeszti ezt a növényt. A három év tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy hazai viszonyok között a várakozásnak megfele­lően terem a szóban forgó kukoricafajta. Ra-kusz József elvtárs, a tsz elnöke elmondja, hogy az idén tizenöt mázsa májusi morzsoltnak megfelelő mer.y- nyiségű kukorica termett holdanként a német vető­maggal bevetett táblákon. Ez a termésátlag jónak mondható, mivel rövid te­nyészidejű fajtáról van szó. Noha az utóbbi hetek csa­padékos időjárása nem siet­tette az érést, szeptember közepén mégis megkezdték a német kukorica törését. — Mi nagyon szívesen ter­mesztjük ezt a fajtát — A vártnál is nagyobb sikert aratott a tapasztalatcsere újitókiállitás A közel 600 kiállított tárgy közül a legnagyobb érdeklő­dés a Pestvidéki Gépgyár esz­tergályosának, Sejbán György­nek rúgóhajlító készüléke iránit nyilvánul meg. Eddig huszonegyen kérték a készü­lék műszaki leírását. Sokan kíváncsiak a Törőcsik-féle fékszelepre, és a rotadig-típu- sú fordulatszámlálóra. A kiál­lítás gazdasági eredményét a jövő év első hónapjaiban tar­tandó értékelés mutatja majd meg, Nemcsak a megyéből, de az. ország minden részé­ből. Inotáról. Dunaújvá­rosból, Kaposvárról, Veszp­rémből jönnek az érdek­lődők. A kiállításnak különleges alkalmi bélyegzője van, amely- lyel kívánságra a hozott bé­lyegeket lepecsételik. Ez bi­zonyára örömet szerez a bé­lyeggyűjtők táborának. A ki­állítás sikerét igazolja a kö­zönség véleménye is. A ven­dégkönyvben lapozgatva egy­mást követik az ilyen bejegy­zések: „Szép. tanulságos, hasz­nos. Kellemes meglepetést okozott. Valóban elősegíti a technika továbbfejlődését”. Kovács Attila Csorna Gáspár bácsi örömmel mutatja a beérett kukorica csöveket mondja Rakusz elvtárs —, mert két jelentős előnye van. Az egyik előnyt a ko­rai érés, a másikat pedig a Magtermeltető Vállalat biz­tosítja. A korai érésnek az az előnye, hogy már szeptember végén felszántják a tarlót és még abban az évben jó magágyat készítenek raj­ta a kalászosoknak. Mivel nálunk sok kukorica után kell búzát vetni, nép- gazdasági szempontból fel­becsülhetetlen ez az előny. A kéisei kukoricák után ugyanis nem lehet optimá­lis időben, jó magágyba vet­ni a búzát. Mivel az ezer­ötszáz holdas tőid Egyet­értés Tsz százhatvan hol­don termeszt német kuko­ricafajtát, ezzel teljesen biz­tosítja, hogy a kukorica utón termesztett gabona idejében jó magágyba jusson. Igaz, hogy a hazai hib­ridkukorica-fajták, különösen a kései érésűek tizennyolc­PINTER ISTVÁN - SZABÓ LÁSZLÓ: (18) Különös vadászai Valaki a vállára tette a ke­zét. Sipos, mielőtt hátranézett volna, a másodperc tört része alatt felmérte a helyzetet, s belátta, hogy tehetetlen. Fegy­vert nem használhat. Ha fut­ni kezd. a járókelők elgáncsol­ják. Hátranézett. Egy huszonnyolc-harminc év körüli férfi állt vele szem­ben, és mosolygott. Leüsse? Nem teheti. Alkalmasabb pil­lanatot kell választania... Mit akarhat? Letartóztatja? — Bocsánat, fiatalember, le- piszkította egy veréb. Sipos zavartan elmosolyo­dott, és megköszönte a figyel­meztetést. Elővette zsebkendő­jét, és dörzsölni kezdte a ve­rébpiszkot. Néhányan körül­állták, sőt egy nő még segí­tett is neki, s nagy szakérte­lemmel pillanatok alatt eltün­tette a foltot. Sípos rámosoly- gott. Aztán mindenki ment tovább a dolgára. Még hálál­kodni sem volt ideje. A bel- tő feszültség azonban nem en­gedett fel benne. Homlokán megjelent az a három kis ránc, amely belső indulatait jelezte, ha szorongatott hely­zetben volt. Átment a túlol­dalra. Hátrakapta fejét, ugyanis dörrenés remegtette meg a levegőt. De csak egy autó ki­pufogója volt... Dühösen korholta önmagát. Rossz álla­potban lehetnek az idegei, ha már egy kipufogócső is meg tudja riasztani... Nem sza­bad így viselkednie! Jobban kell tartania magát... Kizárt dolog, hogy kövessék ... Értel­metlen is lenne, hogy szaba­don engedjék mászkálni. Kü­lönben is, eddig a legcseké­lyebb műhiba sem történt, te­hát valószínűtlen, hogy valaki felismerje. De bármennyire próbálta is megnyugtatni ön­magát, nem tudta teljesen el­űzni a félelemérzetet. Ott lap­pangott benne valahol mélyen, s most már tudta, hogy nem egykönnyen fog szabadulni ettől a kéretlen, rossz barát­tól. Az Astoria Szállónál látta, hogy a járdaszegély mentén külföldi kocsik egész sora áll. Hej, de jó lenne most egy ko­csi neki is. sokkal nehezebben tudnák követni, s ő is köny- nyebben figyelhetné, hogy nyomában vannak-e. Kissé meggyorsította lépteit. Még csak az kell, hogy összetalál­kozzon egy külföldi ismerős­sel, aki szabadságát tölti Bu­dapesten. Semmi más nem hiányzik, mint hogy felismer­jék, és nagy hangosan üdvö­zöljék. Egészen az Úttörő Áruházig sietett. Ott aztán ismét lelassí­totta lépteit, majd megállt az egyik kirakat előtt. Nagyszerűen láthatta benne a Kossuth Lajos utca túlsó ol­dalának forgatagát, s az antik­várium bejáratát, ahová men­nie kellett. Néhány percig várt, figyelte, bemegy-e vala­ki az antikváriumba. Egy kö­zépkorú nőt látott, aki befor­dult az üzlet ajtaján, de egyébként ezekben a percek­ben nem volt forgalma a bolt­nak. Most, most kell menni. Tétovázott, mintha nem lett volna mindegy, hogy melyik percet választja. Lelépett a járdáról, s az út­testen át, egyenesen az antik­váriumhoz tartott. Alig ért azonban a villamos-sínekig, éles füttyszó hasított a leve­gőbe. De ő úgy tett, mintha nem is hallotta volna. Tovább­ment. A fütty ismét felhang­zott. Sipos körülnézett. Egy rendőr sietett feléje, igen ha­tározottan, arcán feladatának teljes komolysága. Sípos hoz­zá volt szokva, hogy a nyuga­ti városokban úgy közleked­Kétszeres gondatlanság ! szólhatnának, hogy ne böke- zűsködjünk ennyire az elismer réssel, mert a DCM felépítése és üzembe helyezése nem ment és nem megy olyan nagyon si­mán. Ez igaz. Igaz, hogy épít­kezés közben sok minden aka­dályozta a munkát. Igaz. hogy sokszor nem volt ilyen, vagy olyan anyag, meg gép. Az is igaz, hogy voltak, és még ma is vannak itt felelőtlen, lusta emberek, Nem, nem azt akar- I juk erre válaszolni, hogy ilye- j I nek másutt is vannak. Ellen- j j kezőleg: el kell ismerni, hogy i | ez az építkezés is sok keserű- ; I ség, veszekedés, gond közepet- te születik meg. De azt észre j kellett és észre kell venni, j hogy amikor valami baj elő­adta magút, akkor a segéd­munkástól a miniszterig, min­denki gondot csinál belőle. A gondok pedig ilyenkor rövi- debb idő alatt szoktak meg­oldódni és sok ilyen rövid idő­ből itt a DCM-nél egy egész esztendő kerekedett. Azaz nem egészen helyénva­ló még a múlt időt használni, mert november 7-ig jó másfél j hónap van vissza. Sok még a munka és jó néhány hibát, hiányossá- í got meg kell szüntetni addig, hisz a DCM építése ezután sem lesz zökkenőmentes. Cikkezett róla a sajtó, be­szélt a rádió a kő- és agyag­bányák gépeiről. Értekezlete­ket tartottak, telefonáltak, le­veleztek a Jászberényi Aprító­gépgyárban készült törő és osztályozó gépek hibái miatt. Sem a gyár, sem a Kohó- és Gépipari Minisztérium még nem nyújtott biztosítékot a megoldásra. A Titán rendszerű kalapácsos törők a próbajára­tás alatt sokszor elromlottak. A három gépsorból jelen­leg csak egy működik, de ez sem tökéletesen üzem­biztos. Gyakoriak a géptö­rések. A rossz öntvényka­lapácsok is gyakran okoz­nak bajt. | Az illetékesek intézkedései j lassúak, pedig ilyen berende- | zésekkel nem kezdhetik el a j jövő évi munkát mind a há­rom kemencével. A német szerelőknek is sok még a dolguk addig, amíg át­adják a kemencéket és a hoz­zájuk tartozó többi berende­zést. ök is jól tudják ezt, s ígérik, hogy idejében elké­szülnek a munkával. A deákvári lakótelepen is • van még javítanivaló. A hi- , bakról tudnak az illetékesek és az intézkedések is megtörtén- . tefc a (kijavításra. Az idén , azonban például a kémények­nél, csak ideiglenes megoldást ■ tudnak biztosítani, az új ké­gondolni? Nagykanizsa mel­lett lakom... — Csak úgy... — mondta a rendőr, valójában azonban . természetes esze sugallta, . hogy a fiatalember külföldi. A magyarok ugyanis csak a | legritkábban mondják, hogy „Budapesten járok”, „Buda­pestre megyek” a sokkal egy- ' szerűbb „Pest” helyett... Elkérte az iratait. ; Sipos átnyújtotta személyi , igazolványát, aztán közömbös . arccal nézte, miként lapoz benne a rendőr. Pedig ezek a . percek nehezebbek voltak szá- ; mára, mint amikor a víz alatt ' átjött a határon. Tudta, hogy . a legtökéletesebb utánzatot ! készítették neki és mégis... , Jobban félt ettől az egyszerű . közrendőrtől, mint annak a . gondolatától, hogy talán a kö­vetkező percben tűzharcot kell ’ vívnia az életéért. I El kell ismerni, hogy Sipos alapjában véve nem volt gyá- j va természetű. A mostoha kö­rű1 menyek edzették a bátor­sását. amelyek között felnőtt. A kémiskola pedig teljesen ki- ; irtotta belőle a gyávaságot. 1 De hát más meghallgatni, ' megtanulni valamit, mint vé- t gígcsinálni, lejátszani a való- • ságban. , A rendőr visszaadta az iga­zolványt. — Tíz forint — mondta. — 1 Most fizeti, vagy elküldjem a ■ lakásba a csekket? ; — Kifizetem, tudom, hogy hibát követtem el... í (Folytatjuk) \ Szalmát szállított szerda í délben a tóalmási Lenin Ter- ! melőszövetkezet Alsóközép ! dűlőjéből Urbán János 51 éves ! és Tóth János 25 éves tsz-ta- i karmányos. A nagy búzaszal- ; makazal mellett, miután a ko- ; csit már megrakták. Urbán ci- ; garettára gyújtott és hanyag ít mozdulattal eldobta az égő $ gyufát. Kocsira szálltak, s el- ( indultaik a falu felé. A kazal- ; tói már húsz-harminc méterre ; jártak, amikor észrevették, ; hogy a földön fekvő, elszórt \ szalma tüzet fogott. Gyorsan í visszasiettek, a vasvillával ; némiföldet szórtak a kígyózó J lángokra. Látszatra elfojtották \ a tüzet. így folytatták útjukat \ Röviddel később azonban is- í mét lángra lobbantak az izzó í szalmaszálak, s perceken be- 'f lül lángtengerré változtatták \ a 230 mázsás szalmakazlat. ^ A helyszínre érkezett tűzol- j tóság a bajon már nem segít- J hetett. A rendőrség a társadal­mi mi tulajdon rongálása miatt 5 az ügyben bűnvádi eljárást í indított. húszmázsás holdankénti ter­mést adnak májusi mor- zsoltban számolva, de mint már említettük, rossz búza- elővetemémynek számítanák. Ha egybevetjük azt az előnyt, ami a korai beta­karításból, illetőleg a ké­sei fajta nagyobb termésé­ből származik, akkor nem látszik különbség a kettő kö­zött., Természetesen olyan területiről van szó. amelyen kukorica után még az évben búzát kell vetni. Ha azonban ehhez még hozzászámítjuk a szerződéses felárat, amelyet a Magter- meltető Vállalat fizet a né­met kukorica termesztéséért, jól érzékelhető az előny. A toki Egyetértés Tsz 15 mázsás átlagtermésé­vel számolva holdanként 1302 forintot jelent ez a kedvezmény. Vagyis azt jelenti, mintha 22 mázsás holdankénti má­jusi morzsoltalak megfelelő kukoricája termett volna a tsz-nek. Ezért termesztik szívesen tehát a német kukoricát a toki Egyetértés Termelőszö­vetkezetben. A tagok szíve­sen szedik, mert látják a hasznot, amely részint a ku­koricából, részint az utána következő búzából szárma­zik. Nagymiklós István — Három nap alatt ezennel többen keresték fel a Buda­pesti Nemzetközi Vásár ne­hézipari pavilonjában a me­gyei tapasztalatcsere „ újító­kiállítást. A látogatók száma jóval nagyobb, mint amennyi­re számítottunk. Kiállításunk egészen új­szerű kísértet, s mint az érdeklődés bizonyítja, si­keres. A bemutatott anya­got nem vállalati, hanem technológiai sorrendben csoportosítottuk. Ezzel kiállításunk könnyebben áttekinthető. Célunk, hogy az újítások és találmányok alap­ján létrejött korszerűbb gyár­tási eljárások a dolgozók te­vékeny közreműködésével, mi­nél szélesebb körben beveze­tésre kerüljenek. Szeretnénk, ha az újítókat és feltalálókat a kiállítás megtekintése újabb találmányok, újítások alkotá­sára serkentené — mondotta Szőcs Sándor, a kiállítás ren­dező bizottságának tagja. A tapasztalatok azt mutat­ják; a célt elérték. Egyre töb­ben kérnek tapasztalatcsere-, újítóűrlapot A rekordot a Ganz-MÁVAG egyik dolgozó­ja tartja, aki 110 kiállított újítást terjeszt vállalata elé. hét az úttesten, mint a jár­dán. Erre aztán igazán semmi szükségem nem volt, gondolta. Azzal próbálta magát vigasz­talni, hogy ez lesz igazolvá­nyának első próbája. Mert, hogy most igazoltatni fogják, afelől nem volt kétsége. A rendőr odaért hozzá. Ott álltak, néhány méterre az an­tikvárium bejáratától. Az ügy­nök kedves mosolyt erőltetett arcára, leszerelő, kissé gyere­kesen kedves mosolyt, amely- lyel nemcsak a nőket tudta le­fegyverezni. hanem sokszor még a férfiakat is. A kissé naiv, jóhiszemű, csupa jóin­dulattal eltelt fiatalember mosolya volt ez, aki nagyon szereti az embereket, s igazán nem tehet róla, hogy az élet­ben vannak szabályok, ame­lyeket be kell ugyan tartani, de a véletlenek úgy hozzák, hogy gyakorta óhatatlanul megsértjük őket. — Jó napot! Az elvtárs miért nem áll meg mindiárt, ha a rendőr füttyét hallja? — Ne tessék haragudni, de én megálltam ... — mondta ugyanolyan kedvességgel Sí­pos. mint amilven kedves voll a mosolya. -*- Tetszik tudni ritkán járok Budanesten. e mínálunk nem kell ennyire vigyázni... — Csak nem külföldi? — kérdezte a renöőr. s egv k's'e hátracsaota a feiét, úgy vette szemügyre Sípost. — Nem — válaszolta cso­dálkozva. — Miből tet&ziii

Next

/
Thumbnails
Contents