Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-20 / 220. szám
2 "\fCivlao 1963. SZEPTEMBER 20, PÉNTEK az Ázsiai feszültség VESZEDELMES FÉSZKE A Pravda „Az ázsiai feszültség veszedelmes fészke” címmel majdnem két újságoldal terjedelemben szerkesztőségi cikket közölt airól, hogy milyen romboló következményei vannak a béke ügyére a kínai—indiai határkonfliktusnak. Az alábbiakban részleteket adunk a cikkből. Az atomukísérleteket tiltó szerződés megkötése és az államok nagy részének csatlakozása ehhez a szerződéshez fontos lépés volt a nemzetközi légkör megjavítása felé. Köz. ismert tény ez, így értékelte a világ közvéleménye a moszkvai szerződést. A népeknek új reményei támadtak a vitás nemzetközi kérdések békés úton való tárgyalásos megoldására, a világon fellelhető feszültség! gócok megszüntetésére. A földkerekségen, sajnos, van még robbanóanyag, amelyik bármelyik percben súlyos veszélyt jelenthet a béke ‘ ügyére. Az egyik ilyen megkövesedett feszültség! góc. ; amelynek veszélye állandóvá [ vált, a Himalája vidékén kitört kínai—indiai határviszály. Rágalmaznak A kínai sajtó az utóbbi időben számos megnyilvánulást közölt, amelyek a kínai—indiai határkonfliktussal foglalkoznak. Mindegyiknek közös vonása, hogy maradéktalanul igazolja a kínai kormány eljárását a határvitában és befeketítse más országok politikáját. Ezek a sajtóanyagok telve vannak a szovjet kormánynak a kínai—indiai konfliktusban elfoglalt álláspontjára szórt rágalmazó kitalálásokkal. A kínai képviselők az afroázsiai szolidaritási tanács végrehajtó bizottságának minapi ülésén eltorzítva az Indiának nyújtott szovjet segítség lényegét, arra a fantasztikus állításra vetemedtek, hogy a Szovjetunió „a Kínával való összeütközésre ösztönzi Indiát”. Természetesen ezt a lehetetlen állítást semmiféle tény nem támasztja alá. Ez magától értetődő, mert ilyen tények nem léteznek. A kínai kormány jól tudja, hogy az Indiának nyújtott szovjet se- tények nélkül gítség pontosan ugyanolyan jellegű. mint amilyet a Szovjetunió más, fiatal, fejlődő államoknak ad. A Szovjetuniónak a kínai— indiai konfliktusban elfoglalt álláspontja, bárhogy torzítsák is azt a kínai vezetők, mindig az volt és az is marad, hogy segíteni akar, minél hamarabb rendezni ezt a konfliktust. Ami a kínai vezetőknek a kínai—indiai határkonfliktusban elfoglalt szovjet álláspontot illető legutóbbi megnyilvánulásait illeti, nehéz volna megállapítani, mi több azokban: a szocializmus első országa ellen megnyilvánuló barátságtalan érzelem, a békés együttélés politikájának befeketítésére való törekvés, vagy pediig kísérlet arra, hogy szavakkal leplezzék az eltérést attól az egybehangolt vonaltól, amelyet a világ kommunista és munkáspártjai elfogadtak a szocialista országoknak a fiatal, független államok iránt folytatandó politikájára vonatkozóan. A Szovjetunió nem szítani, hanem enyhíteni akarja a feszültséget A Pravda ezután rámutat, hogy India és Kína népei évszázadokon át békében és barátságban élték, nem viseltek egymás ellen háborút, nem voltak területi vitáik. A továbbiakban ismerteti, hogy az indiai—kínai határon az első fegyveres összetűzések 1959-ben voltak. Az események tavaly ősszel váltak különösen éles jellegűvé. Kína és India között fellángoltak a harcok, amelyekben nagy katonai kötelékek vettek részt, ezrek pusztultak el, sebesültek meg, vagy estek fogságba. A Himalájában történt ösz- szeütközések nagy nyugtalanságot keltettek a békeszerető közvéleményben. A Szovjetunió és a többi szocialista ország népei mély aggodalommal fogadták az összeütközésekről szóló közleményeket. A TASZSZ 1959. szeptember 10-i közismert nyilatkozatában kifejezte a szovjet kormány álláspontját, és rámutatott azokra a veszélyes következményekre, amelyekkel ez a konfliktus fenyegeti Ázsia és a világ békéjét. De a kínai vezetők elégedetlenek a Szovjetunió békeszerető álláspontjával. Lehetséges, hogy az Indiával fennálló határvitát katonailag akarták megoldani, és azt remélték. hogy támogatást kapnak a Szovjetuniótól ehhez az ügyhöz? Ha ezt akarták a pekingi vezetők, akkor természetesen van okuk a „felháborodásra”. Bármit mondjanak is Pe- kingben, a szovjet kormány a lenini békepolitikához híven mindent elkövetett és elkövet avégett, hogy Tie szítsa, hanem kioltsa a nemzetközi feszültség tűzfészkeit határozottan elősegítse a béke megőrzését és megerősítését. Ügy véltük és véljük, hogy nem volt és nincs olyan ok, amelynek határkonfliktust kellene kiváltania India és Kína között, még kevésbé van ok arra, hogy ez a konfliktus fegyveres összetűzésig fajuljon — állapítja meg a lap. A viszálykodás az imperialistáknak kedvez A himalájai viszály mélységes nyugtalanságot keltett Ázsia és Afrilca fiatal államai körében, amelyek tapasztalataik alapján tudják, hogy a fiatal független államok egységének gyengülése, vitáik és viszályaik csak az imperialisták és gyarmatosítóik javát szolgálják. Amikor tavaly októberben a kínai fél kezdeményezésére tűzszünet jött létre az indiai—kínai határon, minden jóakaraté ember azt remélte, hogy gyorsan rendezik a konfliktust és mindörökre lezárul az indiai és kínai kapcsolatok e tragikus fejezete. A reményeket az is indokolta, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya megtalálta a más szomszédos országokkal fennálló megoldatlan területi kérdések rendezésének útját. Határmegállapodások jöttek létre Nepállal és Burmával. A kínai kormány számos lépést tett, hogy rendezze kapcsolatait Pakisztánnál, amely mint ismeretes, a nyugati hatalmak által létesített SEATO és CENTO politikai tömbökhöz tartozik. A Kínai Népköztársaság vezetői beszédeikben azt hangoztatják, hogy Ázsia és Afrika népei állítólag „harsányan nevetnek” az indiai kormánynak a határkonfliktusban elfoglalt álláspontján. Arról azonban hallgatnak, hogy ezekben az országokban vagy értetlenül állnak szemben a Kínai Népköztársaság kormányának a határkonfliktusban elfoglalt álláspontjával, vagy nyíltan elítélik azt. Ismeretes, hogy még a múlt év decemberében Ban- daranaike asszony, ceyloni miniszterelnök kezdeményezésére hat el nem kötelezett ország (Ceylon, az Egyesült I Mi akadályozta meg a konfliktus békés rendezését? Nem kétséges, hogy ameny- nyiben a felek leültek volna a tárgyalóasztalhoz és nyugodtan, józanul, elfogultság nélkül megvitatták volna a kölcsönös igényeket, akkor a konfliktus már régen rendeződött volna, megszűnt volna a föld e térségében a feszültségi góc. Sok ország sajtója felhívja a figyelmet arra a tényre is, hogy míg az indiai kormány pozitív módon reagált a co- lombói értekezlet javaslataira. maradéktalanul és minden feltétel nélkül elfogadta ezeket, kifejezte a készségét, hogy ezek alapján tárgyalásokba bocsátkozik a Kínai Népköztársasággal, addig a Kínai Nép- köztársaság kormánya máig sem fogadta el a baráti semleges országok indítványait és nem fejezte ki hajlandóságát a javasolt alapokon való tárgyalásra. A kínai kormány mindössze arra szorítkozott, hogy a javaslatokat „csupán elvben” helyeselje, de semmiféle konstruktív lépést nem tett ezután. Sok afroázsiai ország sajtója arra hívja fel a figyelmet, hogy a kínai kormány először „elvileg” hajlandó volt elfogadni a colombói értekezlet javaslatait. Ezután kijelentette: nem fogadhatja el teljesen, mert „nem minden világos” és magyarázatokat követelt. Amikor a magyarázatokat megkapta, kijelentette, hogy ezeket a magyarázatokat csupán az értekezleten részt vevő országok képviselőinek egy része szolgáltatta. r ezért ezek — mint a Renmin Ribao írta — nem fogadhatók el a „tanácskozás törvényes okmányaként”. A kínai sajtóban helyet kapnak olyan nézetek is, amelyek kétségbevonják a colombói értekezlet illetékességét. Hasznosítsák tetteikben is a colombói javaslatokat Mostanában sokan és nem ok nélkül kezdenek arról beszélni. hogy a KNK kormánya helyesli ugyan az el nem kötelezett országok kezdeményezését. s kijelenti: „értékelv és „méltányolja” jószolgálataikat, de valójában fittyet hány erőfeszítéseinknek és nem törekszik a Colombóban kidolgozott javaslatok hasznosítására. Az afroázsiai országok közvéleménye a határkérdésben folytatott kínai politikát ösz- szehasonlítja a nemzetközi kapcsolatok jóval tágabb területén elfoglalt kínai állásponttal, s természetesen levonja következtetéseit. A West African Pilot című nigériai lap például azt írja: „Pekingben nem hisznek a békés együttélésben. Jobb a világ számára, ha minél hamarabb megértjük ezt”. Az ázsiai és afrikai országok népei rendkívül aggódnak amiatt, hogy a kínai—indiai határkonfliktus óriási károkat okoz a nemzeti fel- szabadulásukért, az imperializmus és a gyarmati rend ellen. a békéért harcoló népek szolidaritásának és egységének. E népeknek látniuk kell, hogy a KNK kormányának politikájában az a törekvés fejeződik ki, hogy összeveszítse Indiát más ázsiai és afrikai országokkal. Az a benyomás, hogy a KNK fővárosában nem akarják megérteni, kinek előnyös ez a határkonfliktus, mely máris óriási károkat okozott és okoz a népeknek. Ismeretes, hogy az imperialisták azonnal kapva kaptak a kínai—indiai viszályon, s a háború lángját akarták felszítani a Himalája térségében. Az imperialisták messzemenő terveket kovácsolnak, egymással versengve, fegyxiereket és közös katonai intézkedéseket ajánlanak Indiának. Az imperialisták külön örömére szolgál az, hogy a konfliktusban szembenálló felek egyike szocialista állam. Ezt a tényt arra szeretnék felhasználni, hogy lejárassák a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének eszméjét valamint egyrészről a szocialista országok, és másrészről a fiatal, független ázsiai és afrikai államok közötti barátságot és együttműködést. S emögött az a törekvés húzódik meg, hogy a konfliktust a feszültség veszedelmes tűzfészkének fenntartására haszna1 ják fel. Az indiai reakciósok malmára hajtják a vizet Valóban hová vezetett már a kínai—indiai konfliktus, és milyenek a következményei? — veti fel a Pravda és részletesen kimutatja a kínai—indiai vita: már eddig is jelentős károkat okozott az ázsiai és az afrikai országok egységes és zárt hadrendjének az imperializmus és a gyarmati rend elleni közös harcukban. Nagy károkat okozott a fiatal felszabadult államok és a szocialista országok, többek között India és a Kínai Népköz- társaság közötti egységnek és együttműködésnek. Az indiai reakciós erők a sovinizmus felszítására, az ország haladó erői elleni támadásra használják fel ezt a konfliktust. Az országban már régen bevezették a rendkívüli állapotot, megnyirbálták a nép demokratikus jogait. Kommunisták és szakszervezeti személyiségek százait tartóztatták le és vetették börtönbe. Az indiai reakciósok a gazdaságfejlesztési program csökkentését követelik, és sürgetik, hogy az ország korlátozott tartalékait háborús célokra, hatalmas hadigépezet megteremtésére fordítsák. Az indiai parlamentben végbement események értékeléséből is az derül ki, hogy a KNK vezetői nem akarják megérteni a helyzetet. A Renmin Ribao például leplezetlen elragadtatással ír a Nehru- kormánnyal szemben benyújtott parlamenti bizalmatlansági indítvány vitájáról. A lapot nem érdekli, hogy a bizalmatlansági javaslat kezdeményezői ugyanazok a szélsőjobboldali körök voltak, amelyek változást akarnak az ország bel- és külpolitikájában. Ki lehet számítani a két ország pénznemében azt az anyagi kárt, amelyet a határkonfliktus okozott nekik. De hogyan számítjuk ki azt az erkölcsi és politikai kárt, amely Kína és India népei barátságát és együttműködését érte? Ennek a kárnak az értékét semmilyen pénzben sem lehet kifejezni. Az indiai—kínai konfliktus táptalaján fejlődni s szaporodni kezdtek a nacionalizmus és a sovinizmus mérgező mikrobái, Indiában Kína-elle- nes hangulatot hallatnak. A jelenlegi helyzet mindkét országban objektíve az ellenségeskedés további élezéséhez vezet. Az utóbbi időben odáig fajult a helyzet, hogy a konfliktust különbőz nemzetközi fórumokon a légkör mérgezésére haszaálják. így történt például az afroázsiai szolidaritási konferencián Moshiban, valamint a nők moszkvai világ- kongresszusán, ahol a kínai küldöttség ennek a kérdés- . nék a vitáját akarta ráerőszakolni a kongresszusra. Ezek a tények meggyőzően bizonyítják azt, hogy máris milyen súlyos következményeket vont maga után az indiai— •kínai határkonfliktus — írja a Pravda — és rámutat: a kínai —indiai határon még mindig tartó feszültség komoly következményeket rejt magában. Ha szomszédállamok fegyveres katonái egymással szem- benállnak, de különösen, ha már a múltban heves harcok is folytak közöttük, természetesen fennáll annak a veszélye, hogy véletlen puskalövéstől vérontás kezdődhet. Vitáikat oldják meg békés eszközökkel Végül a lap megállapítja: A szovjet emberek azt akarják, hogy a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság, Ázsia e két legnagyobb hatalma között helyreálljon a jószomszédi viszony. Hruscsov, a szovjet minisztertanács elnöke világosan kifejtette az egész szovjet nép véleményét, amikor a Legfelsőbb Tanács decemberi ülésszakán azt a reményét fejezte ki, hogy a Kínai Népköztársaság és India kormánya „a közöttük felmerült nézeteltérését a kínai és az Indiai nép közötti hagyományos barátság szellemében, a kölcsönös érdekek szem előtt tartásával rendezi1’. A szovjet nép határozottan síkraszáll amellett, hogy megtalálják az indiai—kínai határvita békés megoldásának útját, síkraszáll amellett, hogy a legrövidebb időn belül felszámolják a világ e térségében keletkezett mélyreható feszültség tűzfészkét. Indonézia szavatolja az angol állampolgárok biztonságát Közös angol—amerikai diplomáciai lépések Az Indonéz Köztársaság kormánya csütörtökön hivatalosan bejelentette, hogy szavatolja az országban tartózkodó angol állampolgárok biztonságát. Az angolok által létrehozott Malaysia Államszövetség megteremtése, amely súlyosan veszélyeztett az Indonéz Köztársaság érdekeit, szerdán heves angol és Malaysia-ellenes tüntetéseket robbantott ki Djakartá- ban. E tüntetések folyamán súlyosan megrongálódott Angola djakartai nagy- követségének épülete, s egyes jelentések szerint szórványos, szervezetlen csoportok angol érdekeltségű vállalatok, közöttük a Shell olaj- vállalat telephelyén kárt okoztak. Még a nyugati hírügynökségek is megállapítják azonban, hogy e megmozdulások alatt angol állampolgárnak nem történt bántődása, sőt, a rohamrendőrség beavatkozása következtében éppen a tüntetők közül sebesültek meg néhányan. Bár Djakartában — ellentétben a korábbi értesülésekkel 1— hivatalosan nem hirdették ki a rendkívüli állapotot, az élet- és vagyonbiztonság megvédése végett a rend fenntartását a djakartai helyőrségre bízták. Mint a nyugati hír- ügynökségek jelentéseiből kitűnik, az indonéz hatóságok nyomatékos intézkedései ellenére tömegével szállítják el az indonéz fővárosból az angol diplomaták és üzletemberek hozzátartozóit, közben pedig ebben a szándékosan élezett helyzetben Indonézia-ellenes közös angol—amerikai akció indult meg. Az AP jelentése szerint Nagy-Britannia távol-keleti fegyveres erőit riadókészültségbe helyezték, hivatalos megokolás szerint azért, hogy „szükség esetén Malaysia Államszövetség segítségére siessenek“’. Mi sem jellemzőbb az intézkedés indokolatlan és provokációs voltára, mint az, hogy Cszak-Borneo és az indonéz Kalimantan határán, a Reufer- iroda megfogalmazása szerint, sohasem volt nyu- godtabb a helyzet, és sző sincs indonéz behatolásról. A riadókészültség bevezetését Lord Home angol külügyminiszter jelentette be szerdáin este egy televíziós interjú során. A külügyminiszter kilátásba helyezte a diplomáciai kapcsolatok megszakítását s közölte, hogy Anglia — szintén utimátumszerűen — követelte az indonéz kormánytól az angol állampolgárok biztonságának szavatolását. Az Indonézia-el’enes diplomáciai hadjáratot. igyekszik a maga javára felhasználni az amerikai kormány is. Rusk amerikai külügyminiszter szerdán este magához kérette az indonéz nagykövetet s rendkívül kemény hangú figyelmeztető üzenetet küldött Djakartába az amgolellenes tüntetésekkel kapcsolatban. Jones, az Egyesült Államok djakartai nagykövete csütörtökön felkereste Sukarno köztársasági elnököt, követelve az angol javak és személyek védelmét. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője ezenkívül szerdán este nyilatkozatban foglalkozott a djakartai eseményekkel, s egyebek között kijelentette, hogy az Egyesült Államok ismételten „aggódásának ad hangot” az indonéz kormányhoz intézett megkereséseiben. Az angol ösztönzésre létrehozott Malaysia Államszövetség fővárosában: Kuala Lumpurban Duncan Sandys brit gyarmatügyi miniszter szerdán megbeszélést folytatott Abdul Rahman maJay- siai miniszterelnökkel. , Közölte vele: Anglia kész „megvédeni Malaysia függetlenségét és integritását”. A miniszterelnök válasza ez volt: „együtt úszunk vagy együtt süllyedünk”. Kuala Lumpurban több száz főnyi felizgatott csoport csütörtökön megrohanta a volt indonéz nagykövet lakóházát. (Malaysia tudvalevőleg megszakította diplomáciai viszonyát Indonéziával.) A felszámolt indonéz nagykövetség egyik tisztviselőjét és két alkalmazottját órákon át fogolyként tartották az épületben, s életveszélyesen megfenyegették. A támadók csak Abdul Rahman személyes közbelépésére engedték szabadon a foglyokat. Visszarendelte egyébként Malaysiából a diplomáciai és konzuli személyzetet a Fü- löp-szigetek is. Az EGYESÜLT IZZÓLÁMPA ÉS VILLAMOSSÁGI Rí. I GÉPGYÁRA (Budapest IV., Szilágyi u. 26. sz.) felvételre keres ; esztergályos, marós, általános műszerész, elektroműszerész, lakatos, mintakészítő szakmunkásokat. valamint gépészmérnököket. gépésztechnikusokat és vegyésztechnikust Arab Köztársaság. Ghana, Burma, Indonézia és Kambodzsa) vezetői a colombói értekezleten javaslatokat dolgoztak ki a konfliktus békés rendezésére. A colombói értekezlet javaslatai nem fejeztek ki egyebet, mint az őszintén segíteni akaró államoknak azt a baráti óhaját, hogy találjanak kölcsönösen elfogadható megoldást a határvitára. Sajnos, Pekingben nem hallgattak a józan ész szavára, amely kifejezte az ázsiai és afrikai népek akaratát Miről van hát szó ?
