Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-18 / 218. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Megnyílt az ENSZ-közgyűlés 18. ülésszaka Nyugati hírügynökségek jelentik gyorshírben, hogy kedden délután — magyar idő szerint 20.03 órakor — New Yorkban megnyílt az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 18. ülésszaka. Derűlátó hangulat az üvegpalotában Polgár Dénes az MTI New York-i tudósítója jelenti: Mindenki azt várja, hogy az ENSZ most megnyílt ülésszaka, de méginkább az ülésszak idején sorra kerülő számos tárgyalás a nemzetközi feszültség további csökkenéséhez vezet. Persze csak találgatni lehet, hogy melyek azok a konkrét kérdések, amelyekben valamiféle tényleges megegyezés jöhet létre a Kelet és a Nyugat között, de az a tény, hogy ezúttal New Yorkban — és Washingtonban is — folyamatos érintkezés lesz a nagyhatalmak képviselői között, egymagában is jó hatással lesz a nemzetközi légkörre. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselőinek tárgyalásai előreláthatólag szeptember 27-én kezdődnek, mert Lord Home brit külügyminiszter csak 25- én érkezik New Yorkba. Eddig 7 kormányfő és 66 külügyminiszter jelentette be részvételét az ülésszakon. Ezek közül nagyon sokan Washingtonba is ellátogatnak, hogy találkozzanak Kennedy- vel. Igen nagy érdeklődés előzi meg Gromiko szovjet külügyminiszter találkozását az USA elnökével, erre a találkozásra már azután kerül sor, hogy a három nagyhatalom külügyminiszterei előzetes megbeszéléseket folytattak. Időpontot még nem tűztek ki. Az ülésszak megnyitása előtt Gromiko szovjet külügyminiszter ebédet adott a szocialista országok New Yorkban levő külügyminiszterei tiszteletére. Magyarország részéről Péter János külügyminiszter és Csatorday Károly Magyarország állandó ENSZ-képviselője vett részt az ebéden. Stevenson—Gromiko találkozó Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségének vezetője kedden délelőtt New Yorkban felkereste Gromiko külügyminisztert, az ENSZ~ közgyűlés 18. ülésszakán részt-., vevő szovjet küldöttség vezetőjét. Mint az amerikai ENSZ- küldöttség szóvivője közölte, a csaknem másfélörás megbeszélésen az ENSZ-közgyűlés 18. ülésszakán szóbakerülő különböző kérdésekről folytattak eszmecserét. A szóvivő hangsúlyozta, hogy a találkozó rendkívül szívélyes és baráti légkörben folyt le. N. P. Hruscsova asszony elutazott Budapestről Kádár János elvtársnak és feleségének meghívására a napokban rövid látogatást tett hazánkban Nyina Petrovna Hruscsova asszony, Julia és Jeiena leányai kíséretében. Magyarországi tartózkodása alkalmával N. P. Hruscsova leányaival együtt látogatást tett a Herendi Porcelángyárban, Veszprémben, Balatonaligán. Székesfehérvárott megtekintette a Csont- váry-kiállítást, Esztergomban a város műemlékeit. Járt Budapest több kerületében, így a többi között a Csepel Vas- és Fémművekben is. N. P. Hruscsova és két leánya kedden elutazott Budapestről. A szőlőtermelő üzemek várják Gyártják-e a bevált UH—40-es hidastraktort? (Munkatársunk telefonjelentése.) A Magyar Agrártudományi Egyesület Gépesítési Társaságának kertészetgépesítési szakosztálya a Felsőbabádi Állami Gazdaság, a Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézet, s a Mezőgép- és Malomgépfejlesztő Intézet közreműködésével tegnap 10 órai kezdettel tapasztalatcserét és gépi bemutatót rendezett a Felsőbabádi Állami Gazdaság alsópakonyi üzemegységében. A tapasztalatcserére meghívták a különböző országos és megyei szervek mezőgazdasági gépész, valamint szőlőtermesztő szakembereit. Az érdekes tapasztalatcsere és gépbemutató napirendjén az UH—40-es " hidastraktor és munkagépeinek értékelése szerepelt. Már a reggeli órákban élénk, sőt időnként éles vita \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Niger államférfiak érkeztek Budapestre; Amoudou Maidiah és Ibla Cabo, a Niger Köztársaság földművelésügyi, illetőleg egészségügyi minisztere hivatalos látogatásra Budapestre érkezett. Az államférfiakat a Ferihegyi repülőtéren Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes fogadta. jätest. A vendégek a Ferihegyi repülőtéren (MTI Foto, Fényes Tamás felv.) kerekedett a hidastraktor és munkagépeinek létjogosultsága felett. Az egyik tábor — főként az FM mezőgazdasági gépszakértői — amellett kardoskodott, hogy a szóban forgó gépeket túlhaladta az idő. Érveltek azzal, hogy ezeket a gépeket 120—140 centiméteres sortávolságú szőlőkhöz tervezték, s az ilyen sortáv csak az ország szőlőterületének 10—12 százalékára jellemző. Mások — főként az ipar szakemberei és a mezőgazdasági üzemek vezetői — azt vallják, hogy még így is érdemes, sőt szükséges gyártani a szóban forgó gépkomplexumot. Azt mondják, hogy mintegy 50 ezer holdas szőlőterületről van szó, amelynek szinte valamennyi munkáját gépesíthetik. Az UH—40- es traktor legújabb típusa ugyanis képes 80 hektár szőlő évi vetési, mélyítési, nyitási, kapálási, permetezési és porozás: munkáit elvégezni, amivel sok nehéz fizikai munkától óvja meg az embereket és a lovakat. Emellett szó van arról, hogy, ez a gép végzi majd a puttonyozás, metszés, trágyabehordás és műtrágyaszórás munkáit is. Számításokat is végeztek egyes műveletek hagyományos és gépesített munkáinak önköltségére vonatkozóan. így például csupán a permetezés és a kapálás munkáit nézve is kitűnik a traktor alkalmazásának gazdaságossága. A számítások szerint 45 hektár hatszori kapálása és hétszeri permetezése géppel 27 192 forintba kerül. Ha ugyanezt a munkát hagyományosan végeznék. akkor 22 emberre és 6 lófogatra lenne szükség, a munkabér pedig 56 898 forint lenne. Ha figyelembe vesszük, hogy egy ilyen traktor 80 hektár szőlő összmunkáinak elvégzésére alkalmas, akkor az előbbi számításokból már következtethetünk népgazdasági hasznosságára. Noha a vita nem ért véget, ^nyilván máskor és más fóru- * mokon is folyik majd, az értekezlet résztvevőinek többsége nagy tetszéssel tekintette meg a gépek munkáját. Két UH—40-es traktort néztünk meg munka közben a Felsőbabádi Állami Gazdasági egyik szőlőtábláján. Az egyik traktor HSZ—II. has alatti kulti- vátorral dolgozott. Mindkét traktornak vannak előnyei, de a bemutató résztvevői különösen a HSZ—II. kultivátorral dolgozó traktort dicsérték. Ez a traktor biztonságosan, gyorsan dolgozott. A bemutató szünetében elbeszélgettünk a gépek tervezőivel és a Felsőbabádi Állami Gazdaság vezetőivel. A gépek tervezői elmondották- hogy sok nehézséggel küzdenek a gyártás folyamán. A nehézségek közül különösen az okoz gondot» hogy nem találnak együttérzésre törekvéseikkel. Olyan hírek terjedtek el az utóbbi időben, hogy nem engedélyezik a traktor gyártását, holott eddig már 50 darabot elkészítettek. A Felsőbabádi Állami Gazdaság vezetői viszont arról panaszkodtak, hogy több ilyen traktorra lenne szükségük, de a legnagyobb utánajárással sem tudnak szerezni. Reméljük, hogy az illetékes szervek mielőbb pontot tesznek ennek az áldatlan vitának a végére. Véleményünk szerint, a döntés nem lehet kétséges: a mezőgazdasági üzemek emberi munkaerőhiánynyal küzdenek, s van jó gép, amely ezt a hiányt megszüntetné. Adjanak tehát abból az állami gazdaságoknak és a tsz-eknek. Nagymiklós István Az új jugoszláv nagykövet bemutatkozó látogatásai Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke kedden bemutatkozó látogatáson fogadta dr. Dusán Csalicsot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke ugyancsak fogadta a nagykövetet» Korai vetés - bő termés A ki házat épít, először lerakja az alapot, erre a falakat, majd a tető következik. így van ez — vagy legalábbis így kellene lennie — a mezőgazdasági termelésben is. Vannak alapvető agrotechnikai követelmények és ezekre épülnek rá a korszerűbb termelési módszerek. Egyik alapvető agrotechnikai követelmény most, hogy idejében kerüljön földbe a kenyérgabona vetőmagja. Sajnos, ez a fontos agrotechnikai tényező évről évre háttérbe szorul, a vetés egy részét későn végezzük el, s utána csodálkozunk, hogy hiába szórtuk ki a nagy adagú műtrágyát, hiába használtunk jó termőképességű, intenzív vetőmagot, vetésünk nem hozta meg a ráfordítás arányában várt termést. Nem is csoda, hiszen megfelelő alap nélkül akartunk építeni, azaz termelni. Persze könnyű mondani, hogy idejében vessünk és könnyű megállapítani, hogy a szokásos agrotechnikai követelmények együttes és megfelelő módon történő alkalmazásától várhatunk jó termést. A gyakorlatban a mezőgazdász sokszor kényszerül átmeneti megoldásokra, sokszor kerül olyan helyzetbe, hogy fontossági sorrendet kell tennie az agrotechnikai tényezők között és nemegyszer egyiket a másik rovására kell alkalmaznia. Az alábbiakban szóljunk néhány ilyen összefüggésről. K ezdjük először is az idejében történő vetés és a megfelelő elővetemény ellentétével. Máig is erősen hódít az a felfogás, hogy kalászost kalászos után nem jó vetni, annak ellenére, hogy tudományos körökben is sokan túlhaladottnak tartják ezt az álláspontot. A múlt évben például a kenyérgabonakérdés megoldásáról tárgyaló országos tanácskozáson az egyik tudományos kutató ötéves kísérleti átlagokkal bizonyította, hogy amennyiben a búzát két évenként váltjuk kukoricával, trágyázás nélkül közel hatszázalékos terméscsökkenés jelentkezik,' az évenkénti váltáshoz viszonyítva. Ezt a tudományos eredményt sok helyen félremagyarázzák, s ellenkező előjellel használják fel, mint az célszerű lenne, vagyis elkerülni akarván a jelzett terméscsökkenést, jobb híján inkább választják előveteménynek a kukoricát. Próbáljuk meg lefordítani ezt a tudományos tézist a gyakorlat nyelvére. Holdanként tizenöt mázsás búzatermést feltételezve, a hatszázalékos terméscsökkenés kilencven kiló kiesést jelent. Most állítsuk e kiesés mellé egy olyan gazdaság terméskiesését, ahol a merev előítélettől, az agrotechnikai irányelvek gépies értelmezésétől vezettetve nem vetnek kalászost kalászos után, hanem megvárják a kukorica beérését, mondván, hogy az mégis csak jóbb elővetemény, mint a kalászos. A kukorica érése és betakarítása sok esetben októberre esik, amikorra a talajt már rég elő kellett volna készíteni a vetéshez, hogy ülepedhessék, kellően beérhessék. Ám a betakarítás rendszerint elhúzódik október végére, sőt november elejére, közben a munkát hátráltató esők is jöhetnek vagy olyan nagy szárazság, mint tavaly és így húzódik a vetés ideje is november végére és nem ritkán december elejére. A késői vetésből származó termés- kiesés három-négy mázsa. Ezt sajnos, nagyon is v bizonyítják az idei terméseredmények. Ez a terméskiesés a tizenöt mázsás holdan- kénti termést feltételezve legalább húsz százalékos. Ez bizony jóval több, mint a fentebb említett hat százalék, vagyis a kilencven kiló. így felvetődik a kérdés: ha két rossz közül kell választani, miért nem választjuk a kisebbik rosszat? Persze, tévedés lenne ezzel az egy körülménnyel megokolni az évről évre bekövetkező késői vetést. Nyilván szerepet játszik itt a rossz szervezés, a kézi erő, a gépi erő, a gépi erő célszerűtlen felhasználása és akadályt jelenthet néha az időjárás is. Viszont sok gazdaságban tapasztaltuk, hogy a szervezéssel nem volt baj, készen állott a kézi erő, a gépi erő. dehát a termés beérését meg kellett várni, s így e3V idejét múlta agrotechnikai felfogás miatt mégis elkéstek a vetéssel. A z előveteményhez hasonlóan sokan csodát várnak a mélyműveléstől is, pedig ezzel is néha pont az ellenkezőjét érjük el, mint amit szeretnénk. Hogy a mélyművelés mindenhatóságába vetett hit mennyire megboszulhatja magát, példa rá a múlt évi rendkívüli száraz időjárás, amikor a 25—30 centi mélyen felszántott, óriási rögökkel, hantokkal borított talajfelszín képtelen volt a né-, hány milliméteres esőket magába szívni és megtartani. Képtelen volt beéredni, bár a gazdaságok jó részében óriási erőket pazaroltak a rögök széttörésére. Pedig jobb lett volna az időjárásra való tekintettel inkább vékonyabb, sekélyebb poros réteget biztosítani a talaj felszínén. Ahol ezt tették, idejében tudtak vetni és rossz időjárás ide, rossz időjárás oda, mégis jó termést takarítottak be. Sok olyan példát lehetne felsorolni, hogy egymáshoz közel eső, teljesen azonos adottságú gazdaságok egyikében 15—16 mázsa búzát, másikában 8—9 mázsát takarít tottak be holdanként. Ilyen esetekben a különbözet elvesztése egyáltalán nem írható az időjárás rovására. Persze, isten ments, hogy most másolni kezdje valaki a tavalyi időjárásnak • megfelelő agrotechnikát. A mező- gazdasági termelésben nincs sablon és a fent említettek ellenére nem vagyunk ellene a mélyművelésnek sem, sőt nagyon is pártoljuk, mert ily módon vastagabb lesz a talaj termőrétege, több nedvesség tárolására válik alkalmassá. Ugyanakkor azonban megállapíthatjuk, hogy szárazságra hajló éghajlatunkban a mélyművelés ritkán válik be közvetlenül a kenyérgabona alá alkalmazva. Inkább a tavaszi vetések &lá szántsunk jó mélyen az előző nyáron vagy ősszel, de sajnos, itt is évről évre rendszeressé vált a lemaradás. Az elmúlt négy év átlagában évenként ősszel egymillió hold marad szántatla- nul. Persze, azt mondhatja erre valaki, hogy ez a kérdés messze esik a kenyérgabona-kérdés megoldásától. Aki így vélekedik, az téved. Képzeljük csak el, hogy a tavasszal felszántott lágy föld száraz időjárás esetén sziklakeménnyé lesz és ezt kell nyáron vagy ősszel vetésre alkalmas állapotba hozni. Gyötrelmes, erőt pazarló munka ez ,és a ráfordított költséggel, fáradsággal ritkán áll arányban az elért terméseredmény. S miután a talaj szerkezete is elromlik oly módon, hosszú időre lehetetlenné tesszük a talajbaktériumok működését. a talaj kívánatos beéredését, pedig ez feltétlen fontos lenne, különösen, ha — mint jelenleg sok helyen szokásban van — a tavasziak utón őszieket vetünk. Ö sszefoglalva: teremtsünk rendet az egymást keresztező, egymásnak ellentmondó agrotechnikai felfogások között, olyan értékrendet kialakítva, ahogyan az egy-egy gazdaság adottságainak legjobban megfelel és különösen kezeljük fontosságuknak megfelelően az alapvető agrotechnikai követelményeket. Meggyőződésünk, hogy ezek következetes érvényesítésével előbbre léphetünk a kenyérgabona- kérdés megoldásában, főleg akkor, ha idejében a földbe kerül a vetőmag. És ma ez a legfontosabb! Nyolcszáznyolcvan több — ezerötszáznál Túl a mélyponton? A dunakeszi motorosok sikere Az olvasók fóruma
