Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-15 / 216. szám

1963. SZEPTEMBER 13, VASÄRNAP mr MEcrei f&Csrltm Miért tart öt napig egy holdutazás ? Aki még emlékezett az 1950. évi híues szovjet Lunyik-kíséi-- letekre, ez év júniusában, ért­hetetlenül fogadta a Vosztok 5. űrhajósával, Bikovszkij al­ezredessel kapcsolatos beje­lentést: 6 az első ember, aki egyvégtében teljesítette a holdutazáshoz szükséges ötna­pos időtartamot. Miért tart öt napig egy holdutazás? Parabola — hiperbola? A zavart az okozta, hogy a Lunyik 1., a naprendszer első mesterséges kisbolygója, az indítás után 34 árával, 1959. január 3-án délután haladt el holdközeiben, a Lunyik 2. pontosan 37 óráig tartó repü­lés után, 1959. szeptember 13- án este a Holdnak ütközött. A Lunyik 3. meg" éppen 50 óra múltán került holdközeibe 1959. október 7-én, sőt az ame­rikai Pioneer 4. kereken 2 és fél nap — 60 óra — múltán keresztezte a Hold pályáját. Ahány kísérlet, annyiféle uta­zási idő s ezekkel állítjuk szembe Bikovszkij 119 óráját, tehát egy óra híján 5 teljes napi repülését. Melyik adat téves? Melyik számítás rossz? Tulajdonképpen mindenki­nek igaza van, csak ismerni kell az égi mechanika mozgás- törvényeit, a légellenállás és súrlódásmentes pályán való repülést, valamint azt az alapelvet, hogy a különböző indítási sebességekhez külön­böző alakú pályák s ezekhez pedig más és más utazási idők tartoznak. Ha egy hordozórakéta pon­tosan akkora sebességet ér el, amennyi a Föld vonzóerejé­nek végleges leküzdéséhez szükséges — ez kerekítve 11,2 kilométer másodpercenkint —, akkor parabola alakú pályán hagyja el a Földet s éppen másfél nap múlva ér a Hold közelébe. Ha az indítási se­besség nagyobb, mint 11,2 ki­lométer másodpercenként, pél­dául 11,3 kilométer, akkor a pálya alakja már hiperbola lesz és az utazási idő valami­vel rovidebb, mint például a Lunyik 1. esetében történt. Egy-két órás eltérést az is okozhat, hogy a rakéta eltalál­ja-e a Holdat, mert akkor az utazás utolsó szakaszában a Hold vonzóereje gyorsító ha­tást fejt ki. Ez a tényező el­marad, ha a rakéta messze elkerüli a Holdat. Végül, de nem utolsósorban, figyelembe kell venni, hogy a kísérlet időpontjában a nem pontosan körpályán keringő Hold hol tartózkodik. Távolsága 354 és 404 ezer kilométer között vál­takozik és a két szélső érték közötti kereken 50 ezer kilo­méteres eltérés az űrhajózás­ban nem hanyagolható el. Ha az űrhajókat a fentiek­nél kisebb sebességgel indít­juk, bár a Föld vonzóerejét nem győzik le, mégis eljuthat­nak a Holdig. A legolcsóbb és leglassúbb pálya A parabola vagy hiperbola alakú pályákon közlekedő űr­hajók a másodpercenkénti 11,2 —11,3 kilométeres indítási se­besség esetén másfél nap alatt célbaérnek. De mit csinálunk a célban a nagy sebességgel érkező holdrakétával? A más­fél tonnás Lunyik 1. holdbéli lefékezéséhez (levegő nincs, szárnyakat, ejtőernyőket, lég­köri fékezést nem alkalmaz­hatnak) ugyanakkora rakéta kell, mint a földi indításhoz. Ez legalább 200 tonnás raké­tatestet jelent, amelyből vagy 80 százalék az üzemanyag. Honnan vegyük ezt, amikor a holdközeibe érő test csak 1,5 tonna súlyú? Nyilván kisebb sebességgel kell indítani a holdrakétát, így az indítás meg az érkezés is „olcsóbb” lesz. Erre a célra szolgálnak az ellipszis pályán a lehető legkisebb, minimális sebesség­gel indított holdrakéták. A ki­sebb sebességgel indított test természetesen lassabban jut fiiba. \ Hohmann-féle pálya A legkevesebb energia-be- bktetéssel járó pályát Hoh­Robotgépek a tenger alatt mann-féle ellipszisnek nevez­zük. Az ilyen pályán mozgó rakéta másodpercenként kb. 11,1 kilométeres kezdősebes­séggel a Föld vonzóerejét nem tudja legyőzni (hiszen nem ér­te el a 11,2 kilométeres szö­kési, vagy második kozmikus sebességet), kellő irányítás esetén mégis eljut a Hold kö_- zelébe, mint a Föld mestersé­ges holdja. Elnyúlt ellipszis alakú pályán halad az ilyen rakéta s az indítás után a se­bessége gyorsan csökken, nem marad egyenletes, mint a köz­vetlenül a Föld körül keringő Vosztoké. Félúton a sebesség már kevesebb, mint másod­percenként 2 kilométer. Az út 90 százalékának megtétele után a sebesség a mélypont­ra jut, kisebb lesz, mint a hangsebesség. Ha a Hold tá­volsága 393 ezer kilométer, a félútig 30 óra alatt jut el a holdrakéta és újabb 80 óra múltán — ez összesen több, mint 4 nap — 355 ezer kilo­méter távolságban jár. A kis sebesség miatt most lényege­sen gyengébb fékezést akkor kezdik, amikor a rakétát kb. 1000 kilométer választja el a Hold felszínétől az utazás 118. órájának 30. percében. A fé­kezés — ebben a példában — fél óráig tart és a rakéta éppen a 119. órában Holdat ér. Az első holdrakétát a cseké­lyebb üzemanyagfelhasználás miatt 5 napos utazási idejű Hohmann-féle pályákon fog­ják indítani. Bikovszkij éppen ennyi ideig tartózkodott föld­körüli pályán, bizonyítva, hogy az emberi szervezet ki­bírná a holdutazáshoz maxi­málisan szükséges időt. Az el­ső ilyen kísérletre természete­sen csak akkor kerülhet sor, ha a visszautazás ma még meg nem oldott technikai előfel­tételeit is biztosítják. Gauser Károly, a budapesti Zeiss Planetárium vezetője Fagyasztással édesítik a tengervizet Jugoszláviában olyan gé­pet szerkesztettek, amely fa­gyasztás útján óránként 1 köbméter ivóvizet állít elő a sós tengervízből. Most óránként 5 köbméter telje­sítőképességű berendezésen dolgoznak. A fagyasztáskor Óriás meteorit A Szovjet Tudományos Aka­démia meteorit-bizottságával közölték, hogy Karbopole fa­lu közelében (Szverdlovszk környékén) nagy kőmeteori- tot találtak. Az Ural-hegy- ség délkeleti részén talált új meteorit súlya körülbelül 22 kilogramm. Földetérésének helyéről a meteorit a ,,Kar- bopol” nevet kapta. Az új meteorit a Szovjet­unió területén talált 131. kozmikus vendég. A részletes vizsgálat után a meteoritet a Szovjetunió állami me­teoritgyűjteményében helye­zik el. Miniatűr „hűtőszekrény" A leningrádi mérnökök égy csoportja gyüszűnyi nagyságú és mindössze 15 gramm súlyú hűtőszerkezetet készített. Belső hőmérsékle­tét néhány másodperc alatt mínusz 50—mínusz 60 fok­ra lehet leszállítani, s kor­látlan időn át ezen a szín­vonalon lehet tartani. A kis hűtőkészülék nem fogyaszt villamosenergiát, minthogy tervezői a gázok hőcserementes kitágulásának elvére alapozták. Alkalma­zási területe az elektronika, az orvostudomány és a mik­robiológia. mélységre tervezték, bár elég erős ahhoz, hogy mintegy 6000 méterre merüljön. De ezzel mozgási szabadsága nem korlátozott, mert a tengerfe­nék 50 százaléka az 5000 méteres határ fölött . fekszik. A rejtélyes DSL Az Aluminaut legénysége — amint egy szakember mon­dotta — 3 emberből áll. A markoló kart kézi karral mozgatják és a markoló karom azt fogja meg, amit a bent­levők a reflektorfényben kí­vánatosnak látnak. Elsősor­ban azonban a „környezet megfigyelését” szolgálja az Aluminaut: tudományos mű­szerei a víz nyomását, sótar­talmát és hőfokát mérik. Kormányos és megfigyelők egyaránt igen pontosan lát­ják, merre tartanak, kivéve az iszapban,- amely a tenger­fenéken ugyanolyan szerepet játszhat, rhint a köd az or­szágúton. (Az utazási sebes­ség 5000 méter mélységben maximum 3,8 csoirió, az ak- ciórádius kb. 125 km; eny- nyire futja a 77 cellás ele­mekből.) Hangiműszerek fi­gyelmeztetnek az akadályok­ra 200 méteres körzeten be­lül. Az Aluminaut egyik leges- legelső feladata a titokzatos DSL (deep scatterling layer) kutatása, egy. olyan rétegé, amely éjjel felfelé, nappal lefelé mozog, s amely való­színűleg elképzelhetetlen mennyiségű, hang- és egyéb hullámokat visszaverő piri- nyó élőlényekből tevődik ösz- sze. Egészen bizonyos, hogy az Aluminaut és társai egész sor. eddig megfeitetlen kér­désre adnak majd választ. Ligeti György Napjainkban különleges | 1 flotta indul a tengerek meg- ! hódítására: egységei a leg- 1 furcsább fegyverekkel van­nak ellátva: hálókkal, fúrók- kai, televíziós kamerákkal, markolókkal, különleges fény- ; szórókkal. Céljuk a földgo­lyó egy olyan részének fel­derítése, amelyről ma is alig tudunk többet, mint a Holdról: a mély tenger. A közönséges tengeralattjá­rókénál sokkalta nagyobb mélységeket elérő járművek előállításán dolgoznak a Szovjetunióban, Olaszország­ban, Angliában, Japánban, Franciaországban és az Egye­sült Államokban. A mély­tengert természetesen nem­csak tudományos szempont­ból vizsgálják, a gazdasági okok is nagy szerepet ját­szanak. Az óceánok földünk felületének csaknem három­negyedét borítják; talajuknak alig tíz százalékát tárták ed­dig fel és azt sem kielégí- tőeni. Időnként a mélytengeri iszapból talajpróbákat hoz­nak fel, egy-egy robbanás hanghullámreflexeket kelt az alatta fekvő kőzetben. Egy magnéziumvillám megvilágít egy darabka talajt, amely mé­lyebben fekszik a tenger szintje alatt, mint amennyi­vel a Mount Everest maga-, sabban a tenger szintje felett és a tv-kamera felfogja a tengeri pókok, sörteférgek, ten­geri csillagok árnyképét és azokat a tekervényes nyomo­kat, amelyeket ismeretlen élő­lények túrtak az iszapba. De ezek mellett igen értékes ásványi kincsek hevernek: burgonya nagyságú nikkel-, réz- és mangánércdarabok! Titkok a tenger mélyén Az igazság az, hogy a ten­ger mélye még ezernyi titkot I tartogat, melyek megismeré-1 séhez valóban különleges ro- j botgépek szükségesek. Annyit kell még kutatni, hogy a tudomány alig tudja. ! hol kezdje. Állandóan új ; hegyvonulatokat találnak ott, ahol eddig síkságot tételeztek fel, vagy több ezer kilomé­ternyi bevágásokat, amelyek mélyebbek, mint a Grand Canyon és amelyeket való­színűleg titáni földcsuszamlá­sok okoztak, olyan csuszamlá- sok, amelyek egyben kataszt­rofális földrengéseket is ered­ményeztek. Valahol egy ha­jó iszapot hozott fel és egy 100 000 éves réteg tele volt — valószínűleg földön kívüli ere­detű — üveges szilánkokkal. Egy másik hajó bevonta a ha­lászhálóját és aibban volt egy hal (Caelacanth), amely tu­lajdonképpen sok évmillió­val ezelőtt kihalt. A dán Galathea nevű hajó 1951- ben 3590 méter mélységből az ijesztő piros Galathea- tauma nevű halat hozta fel, amelynek torkában villa ala­kú, ismeretlen fajtájú, fénylő zsákmány volt. 1962 novemberében egy kaliforniai tengerkutató inté­zet megkezdte a RUM (Remo­te Underwater Manipulator) építését, amely ember nél­küli, televíziós kamerával és távvezérléssel ellátott jármű. A RUM jobbra és balra ki­tér nyomvonaláról és 6 km gerfenékről mélységi bagge- rekkel. Észak-Amerikáben „tengerfenéki aranyláz” van: a Shell cég az Alaszka előtti csendes-óceáni vizekben arany után túr.. Dél-Afrika búvár­csónakokkal kutatja a híres kék' gyémántíöld tenger alat­ti folytatását. Kaliforniaiak „tengerfenék-porszívót” ter­veztek: szívóbaggert, amely a tengerfenék fantasztikusan gazdag mangántelepeit ki tudná aknázni. Mielőtt azonban egyáltalán mélytengeri bányászatra le­hetne gondolni, előbb „leltá­rozni” kell; mind máig az embernek ugyanis alig van ! akár fogalma is arról, hogy | mit lehet a mélytengeriben ! látni, találni vagy átélni. Dr. Piccard Triest jének í szenzációs mélytengeri expe­dícióját, amely a Mariana- árokban csaknem 12 000 mé­terre sízállt le, most gyors ütemben sok más követi majd. Egyike az első jár­műveknek az Aluminaut, amely néhány hónap múlva, de még mindenesetre ebben az évben indul első útjára. A név elárulja a jármű anya­gát és célját: alumínium bo­rítású hajó, de csak igen messziről emlékeztet az is­mert tengeralattjárók alak­jára. Az Aluminaut nem ér majd mindenütt a tenger fe­mélységfoől szed fel sziklada­rabokat; a vezérlés egy mér­nök kezében fut össze, aki előtt a televízióemyő van. A RUM azonban nem olyan ru­galmas, mint a Mohot, amely ugyancsak különleges mély­tengeri kutatóeszköz. A Mo­hot a tengerfenéken „él”. A Shell olajtársaság építetté meg szerelési munkákhoz. Csa­varhajtással úszva jut előre, kerek „lúdtalpakkal” lépeget, ultrahangos tájékozódó ké­szülékkel látták el, tv-szem- mel lát és — mint egy indiai istennőnek — egész sor keze van, amelyekkel ás, fog, tol, emel, szerszámot kezel, olaj­vezetéket rak le és 300 mé­terrel a tenger színe alatt olajfúró állomásokat létesít. Talán — mondják a külföldi mélyteniger-technikusok — nemsokára a tengerfenék igen széles területeit fogják a Mo- bot-kerek megdolgozni. A tengeralatti flotta egyik különleges, új hajója a Deep- star lesz; e „Mélység csillagá­nak” tervezésében az ismert Jacques-Yves Cousteau, a hí­res békaember is részt vett. Egyébként a Deepstar kisebb kísérleti példányát, a „merülő csészealjat” Cousteau már többször kipróbálta 300 mé­ter mélységig. A Deepstar 4000 méterig tud majd me­rülni. Feladata felettébb ér­dekes. így pl. a legénység többek között a mélytengeri kábeleket ellenőrzi, geofizikai méréseket végez, hangműsze­reket vizsgál be, talajmin­tákat hoz fel és sok helyen a tengerfenéken ocanegrafi- kus műszereket helyez el, amelyek automatikusan kül­denek mérési értékeket a fel­színre; de nemcsak kutatá­si. hanem ellenőrzési, sőt mélytengeri kábelek és olaj­vezetékek javítási munkáira is fel fogják használni. A mélység kincseinek kiaknázása A tokiói Yawata-művek már hoznak fel vasérceket a ten­keletkező jégkristályokat egy keverőgép segítségével hóvá alakítják, a hó centrifugába kerül, amelyből aztán kifo­lyik a 0,05—0,12 milligramm ásványi sót tartalmazó tisz­ta, hideg ivóvíz. lences, de egyébkéntí Egyébként semmi. Na, a szombat, az nem mondom, vala­mi. Kora délután ki­baktatok az ügetőre Néha befut egy pit froncsi, ha... Ha jól fut a Szépasszony. Ha nem, hát akkoi ismét semmi. Jöhet a vasárnap. A vasárnap! A vasárnap a ha­rag napja. Az asz- szony elmond min­dennek. De ugyan miért? Jó, rendben van, kártyázom, Ma- cázok, ügetőre já­rok, cigarettázom, to- tózok, feketét iszom, lottózok, altatót sze­dek, iszom, eljárok a haverokkal, de ezzel aztán vége. Ennyi az összes szenvedélyem. És egyébként? Egyéb­ként semmi, az égad­ta világon semmi. Csaík unalom, una­lom, bődült nagy unalom úgy, hogy kezdődhet a hét élői­ről. Szikora István bői csak öt jönne be? Te úristen, mi minden lenne! De eddig minden hiába volt. Mert mi van? Semmi! Egy-két ket­tes találat. És egyéb­ként semmi. És csütörtökön? Szolid kis halvacsora a haverokkal a Kan­csal Matrózban. Hiá­ba. ezt is kell csi­nálni, mert létezik még a világon társa­dalmi kötelezettség is. Ezért van egy kis dajdaj hajnalig. De egyébként? Egyéb­ként semmi! A péntek az klub­nap. A sarki totósá­ban. Éjfélig latolgat­juk az egy-kettőt és az ikszet. De ami­lyen pechem van, jó, ha vasárnap eltalálok öt-hat fikszet. Hát ebben sincs sok öröm. Azaz, néha-né­ha van egy-két ki­hatszor, nyolcszor és máris mehetek ha­za. Hát kérem, ennyi az egész. És egyéb­ként? Egyébként semmi. Kedd estém a Ma­cáé. Ilyenkor túlórá­zom! Már amíg a hangulat tart. Egy kis konyáik, egy kis zene, hangulatvilá­gítás. Hogy ezt a Kertész miért irigy- li? Hiszen nem tör­ténik más, mint egy kis hülye gügyögés: — Arácska, Marács- ka, Macácska, ca-ca- ca! Hát mi ebben a különös? Állítom, semmi! Illetve, egyébként semmi. A szerda az más. Szerdát a családom­nak szentelem. Ilyen­kor törődöm velük. Tervezgetek: „Mi lenne, ha ..Ha a szerdánként megva­riált negyven szám­Hogy mi van egyébként? Unalom, bődült unalom. Las­san már azt se tu­dom, miért szép az élet, hiszen annyira eseménytelen, szürke minden nap. Hét hét után azzal megy el, hogy hajnalban ke­lek, kótyagos fejjel leverem a magam nyolc óráját és utá­na? Utána jön az unalom. A szörnyű unalom. Hétfőn például Ko­vácséinál ultiztam. Ulti!? Hogy ez egye­seknek miért érde­kes, nem tudom. Hi­szen ugyebár jön egy piros ász, egy piros tizes, egy piros ki­rály, egy piros fel­ső, egy piros alsó. Na, még egy zöld ász, tizes, király, fel­ső és alsó s máris kész a piros terített durchmars. Lehet fizetni! Koponyán­ként kettő negyven, vagy fülenként egy húsz a tarifa. Ezt még megcsinálom C^aiiélhénl ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents