Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-15 / 216. szám

1963. SZEPTEMBER 15, VASÁRNAP Kátay Antal: Szép csalás Töröcsik Mari és Kiss Gábor a Bálvány című új magyar filmben ■Keo99SXCNN»\%V3N«N<CNe9gOKg«> Már ott kopácsoi napestig a harkály a színes lombú, vén platán tövén, matat, kopog, vizsgálódik bölcsen, pedig tudja, hogy haldoklik szegény, hogy vénáiban renyhébben csorog, világosabb is, sávosabb a vér, ő tudja csak, hogy túl a hegyeken már sziporkázik, csillámlik a dér Gsz-apó tágas j égszekrényiben- A kis hazug-öreg — régóta figyelem! mégis biztatja betegét: ne búsulj, még tart a nyár, még hosszú őszt megérsz! Még semmi baj, csak rosszul látsz barátom! Csak bízni keU, s ameddig bízol — élsz! De látom én, hogy néha félre fordul, meg-megáU egy koppanás után, és könnyet ejt, ha vitorlázva, lassan egy-egy levél mellette földre száll, s mint sárga folt, ott lent a fűbe ül... Ilyenkor ő is gyorsan — elröpüL Inna Gulaja és Jurij Jakovlev A prágai tréfacsinálók című szovjet film egyik jelenetében TARKABARKA A szocialista realizmns és a tehetség IIja Ehrenburg, a világhíres szovjet író az írókongresszu­son védelmébe vette a szo­cialista realizmust, mondván: — Ha valamelyik szovjet írókollégám rossz regényt ír, annak nem a szocialista rea­lizmus az oka, hanem az, hogy a jó isten nem ajándé­kozta meg tehetséggel, ! Néger úrhajósjelölt Az amerikai űrhajósjelöl­tek között — mint ismere­tes — egy néger is van. Ezzel kapcsolatban kérdést Intéztek Gregory Peckhez, a világhírű filmszínészhez: mi a véleménye, több baja lesz-e a néger űrhajósnak, mint fe­hér kollégáinak? íme a válasz: — A néger űrhajósnak nem az űrben gyűlik meg a baja, hanem akkor, amikor leeresz­kedik és véletlenül Alabama államban ér földet. * A legügyesebb ügynök \ Az amerikai kereskedelem­fejlesztő bizottság minden évben megjutalmazza a leg­ügyesebb ügynököt Ladányi Mihály: FILMHÍRADÓ’ Az idei nagydíjat Herman ^ Grimhoffer tvabash-i keres- ^ kedelmi utazó nyerte el. | Grimhoffer ugyanis egy meg- % rekedt liftben, mialatt arra $ vártak, hogy kiszabadítsák £ őket, szorongó utitársának el- $ adta régi, úgyszólván hasz- $ nálhatatlan autóját. A második díjjal Herb | Sherby zenekarvezetőt tűn- ^ tették ki. Sherby zenekarai $ tavaly tízezer amerikai la- $ lcodalombart muzsikáltak. A | karnagy saját jelszavának $ tulajdonítja a sikert. A híres $ jelszó a következőképpen 6 hangzik: v. y <— Minél szebben, jobban £ muzsikáljatok! Ne felejtsétek% el, hogy minden ötödik ame- ^ rikai menyasszony legalább még egyszer férjhez megy! Í ' A SZERELEM Shirley Mac Lane, az is- ^ mert amerikai filmszínész- ^ nő így nyilatkozott a sze- % relémről; í V — A szerelemben nincsenek ^ vegetáriánusok! í HA A BOTRÁNY ANGOL IS... | , Olasz film készül az angol í V t Profumo-ügybőL A rendező, í : Ima Sok a szürke rím pengető, kik mind papírt falnak, uram, és tintát isznak rá, uram, s alig akad vers tűrhető. Ennyi bátor búrszaggató sosem fetrengett még, uram, hát add meg utólag, uram, hadd legyek inkább hintaló. Enzo di Gianni kijelentette: | — Ha a botrány angol is, | Profumo olasz! á Jean Eff el, a világhírű fran- sülete Gdanskban filmtudomá- ? cia rajzoló Adóm és Éva cím- nyi tanfolyamot rendezett ta- í mel új filmet készít. nárok és tanítók számára, akik í Vittorio Gassman mint ren- “ tanterek keretében í dező első ízben A bálvány cí- Íí15n^°.rte,n®tli “ , eszte“lkal fmű filmjével mutatkozik be, előadásokat tartanak majd a g amelynek főszerepét is ő ala- diákoknak. A kétéves tanfo- í kit ja. A film az ókortól nap- 1/amot az ÁUafiü Művészeti ^ jainkig több olyan híres sze- Int*zet: Patronálja* ^ mélyiség történetét dolgozza A Gorkij filmstúdióban já- ^ fel, akiket a tömeg imádata tékfilm készül E. Kazakevics í övezett. A kék füzet című kisregényé­Ä Federico Fellini új filmet bői, amely Leninnek a Raz- á készít elő Giulietta és a fanto- Uv-tónál töltött napjairól í mok címmel. A főszerepet szól. A film rendezője a Múló g Giulietta Masina alakítja majd, évek alkotója, Kalidzsanov. ? aki a Cabiria éjszakái óta nem Lenin szerepét M. Kuznyecov ^játszott férje filmjeiben; formálja meg. Z n• i - .. .. ■ Francoise Prévost a Szentimentális olasz filmben merénylet című új g Pietro Germi, a Válás olasz g módra rendezője bejelentette, g hogy elkészíti világhírű film- g jéne'k folytatását. Űj filmjében g bemutatja, hogyan alakul Ce- g falu báró „új boldogsága", g miután szerencsésen megsza- g badult első feleségétől és há- g zasságra lépett a kacér Angé- g Iával. Germi új filmjének ci- g me: Második házasság — olasz g módra. y g A csehszlovákiai Ostravá- g ban szeptember 30 és október g 5 között „Soha többé háborút'* g címmel megrendezik A. Wajda g filmjeinek fesztiválját. A vi- lághírű lengyel rendező részt ^ vesz az ünnepélyes megnyitón g s az azt követő vitán. y g Narkotikumról, szerelemről g és rulettről szól René Clair új, g epizódokból álló filmje, ame- ' g lyet közösen rendez Vittorio g de Sicával és Roger Vadim- g mai. A film címe: Játékok, g vagy különböző módok önma- g gunk tönkretételére. g A lengyel pedagógusok szö- J vétségé és a filmklubok egye­Most játssza tizedik filmszere­pét Liz Fraser, a csinos angol fibnszínésznő CSURKA PETER t Megtalálta a helyét korában sokszor megcsodálta a Tenkei házaspárt... — Ne üljön le, Juliska né­ni — kiabáltak feléje —, ha már eddig ment a bírálattal* mutassa meg a táncotoknak* hogy csinálják jól? Tenkeiné viharzott a székek között, fent termett a szín­padon. — Ez a cipő ugyan, ami most a lábamon van, nem nagyon alkalmas a táncra. Azért megpróbálom. Ne ne­vessetek ki... Hát idenézze­tek! Itt van a középen a kezdő táncos. Az így táncol: Hármat tojott a fekete kánya Engem szeret a kend barna lá^ nya. Lipltyembe, lipityomba, Bokréta a kalapomba. Két kezét a csípőjére tette. Szemét, fejét felszegte. Mel­lét kifeszítette. Megifjodptt, És megifjodott körülötte a vi­lág. Fellobbant benne a szen­dergő tűz és belobogta a kul- túrházat. Felzúg a taps. szűnni sem akart. És még akkor este be­mutatta a fiataloknak a „Ka- rikázót”, azt a régi szép üde leánytáncot. Hegy nap múlva így szóit « fiához: — Mondd meg az elnöknek fiam, küldheti a gépkocsit..! Beköltözöm hozzátok... Nem hagynak békét ezek a fiata­lok... Majdnem minden este próba, meg aztán már én is úgy vagyok vele, szeretném* ha megnyernénk az elsőt, és hát most már úgy látom, hogy a helyemet is megtaláltam.«#1 Mindenki hátrafordult. — Ki volt az?... Ki az...? Ki beszélt?... Álljon fel! — hangzottak a biztatások. Csend. Valaki1 felállt az el­ső sorból: — Nem lehet ilyen kurtán- furcsán eldönteni, hanem meg kell mondani, hogy mi nem volt jó, mi nem volt szép ben­ne? özvegy Tenkeiné felemelke­dett. Fiának, menyének tátva maradt a szája. Nem vették észre a kultúrházba besurranó mamát. A mama ereiben pe­dig már régi virtusok szalad­gáltak. Bálák, tollfosztók, fo­nók, lakodalmak, szombat es­ték szilaj táncai verték vissza szívében a taktust. A verbun­kossal, a kanásztánccal sok­szor bámulatba ejtették férjé­vel a bálozókat. Szemei átszellemülten csil­logtak. — Először azért nem volt jó — csengett a hangja —, mert lustán mozogtatok mindany- nyian ... Meg aztán már kez­detben a legényeknek is dalol­ni kell, talán fáj a szátok? ... És nem azok a tánclépések, melyekkel a párnás táncos a párjához közeledik ... És csak a párnás táncos táncol, pedig mindenkinek táncolni kell... A nóta se nagyon erre a tánc­ra való ... így gyerekeim, nem nyertek, jobb, ha el se men­tek ... Villámgyorsan leült Ni csak, Tenkeiné! Az idő­sebbek kapiskálni kezdtek a múltba visszafelé. Úgy ám! Hiszen híre volt ennek az asz- szonynak hajdanában! Barát- kiné, a kerékgyártó felesége már emlékezett is. Kisleány hogy a szövetkezet táncegyüt­tese a megyei táncversenyre készül, táncokat mutat be. Szóljanak hozzá, bírálják, ja­vítsák a táncot, még nem ké­ső, hogy ezáltal is jobb ki­látásokkal induljunk a ver­senyre. A vezetőség levonult a szín­padról. Azután mindenki iz­galommal figyelte a színpadra felsorakozó fiatalokat, akik a „Párnatánc” bemutatására készülődtek. Négy legény és leány állt fel körben. A körbe egy leányt zártak be. A leány díszes párnát tartott a két kezében, magasan a feje fe­lett. A lányok dalolná kezd­tek. Erre a középen álló pár­nát tartó leány tánclépések­kel közeledett az egyik fiú felé. A párnát lehelyezte a fiú élé, mindketten rátérdei- tek, megcsókolták egymást és helyet cseréltek. A legény vette fel a párnát, indult középre, a középről visszatáncolt egy másik lány­hoz, aztán így folytatták lá­nyok, legények a helycserét, miközben énekeltek: A reszegi vásártéren ihajla, csuhajla Leányvásár lesz a héten, ropogós a gerenda. Összefogózkodva köröztek, így fejezték be a táncot. A tagság tapsolt. Az elnök fel­állt és kérte a hozzászóláso­kat. — Jó volt, szép volt, he­lyes volt — hangzott innen is. onnan is. Azután hosszú csend állt be. Egyszercsak leghátul, egy magános pádon ülő vala­ki megszólalt: — Bizony, nem volt ez jó! Nem is voLt nép! Sárgadinnye levele, elszáradta gyökere a nyáron MegáUj kislány, megbánod, ha nem én leszek a párod! Tenkeiné köténye szegélyét markolászta. De szép is ez a jó kedv. Jó nekik, ő pedig egyedül a tanyán a nagy kiet­lenségben! Most talán mégis­csak be kellene menni. Tán­colnak. Emlékezetében fel­rajzolódtak a régi, nagy vi­gasságok, báláik, kapkodták a legények, híres táncos volt. Mint menyecske, az urával folytatta. Sokszor csak ketten járták a bál porondján. Kö­rülállták, úgy nézték őket. — Minden’ elmúlik — tűnő­dött. Á, még se megy be! A gépkocsi erősen közele­dett. Pillanatok alatt odaért hozzá. Lassított, megállt. A párttitkár ugrott ki. — Tudom, hogy minket vár Juliska néni — szólt tréfásan — na, üljön csak be gyorsam Elférünk itt elöl hárman is. Mit tehetett volna? Szót­lanul engedelmesekedett. így se utazott még sohase. Szorosan két fiatalember kö­zött. Szegény szép kis Ju­liska néni szinte belepirult. — Most pedig — fejezte be záróbeszédét az elnök —, le­hetőleg mindenki maradjon a helyén. Mindenki tudja« zat át kell adni .. s Ez lesz a vadetető!... Lebontjuk, hi­szen csaknem összedől már... Tudja nagyon jól, így szer­ződtünk ... Al 3 brigád, amelyben a ma­ma dolgozott, a cukorrépát egyelte. Délután jött ki az üzenet, hogy korábban abba kell hagyni a munkát, ^ tag­gyűlés lesz az új kultúrház- bam. — Én nem megyek be — szólt csendesen özvegy Ten­keiné a mellette dolgozó fia­tal lányhoz. A leány felhúzta a vállát, nem túlságosan ér­dekes azt tudni egy fiatal lánynak, hogy egy idősebb tag miért nem jár a tag­gyűlésekre. Az is igaz, hogy ott van a fia, aki tagja a vezetőségnek, a menye is min­dig ott sűrít minden tag­gyűlésen. Azért most érdek­telenül, színtelenül kiesett belőle a kérdés: — Miért nem jön be Ju­liska néni?... A gyűlés után bemutatjuk azokat a táncokat, amelyekkel a me­gyei versenyre megyünk. Juliska néni erre nem széli semmit. Abbahagyta a mun­kát, lépegetett a földút felé haza. Az erdőszegély mentér gépkocsi zúgott, a rajta ülői daloltak. Még negyvenkilencben alakul­tak, és ma már azt mond­ják, „milliomosok”. Már mint hogy a termelőszövet­kezet milliomos. Nem külön- külön és egyenként a tagok, bár nagyon fészül a mellük a jóembereknek, ha az utcán járnak. Nem is nagyon „jár­nak”, csak az idősebbek, a fiatalok alatt kívánatos, nagy Fannóniák-Danuviák zúgnak. A központban lakások épül­tek. Egy ilyen lakást kapott Tenkei János hattagú család­jával. János a feleségével, há­rom kiskorú gyerekével be is költözött az új lakásba, a mamát, János édesanyját azonban sehogyan sem lehe­tett kihúzni a régi tanyából. — Nem tudom itthagyni a régi emlékeket — mondogatta felsírósan. — Negyven esz­tendő!... Zúg az erdőalja, búgnak a gerlék...! Hadd hallgassam én itt, amíg élek, hogyan sóhajtozik az erdő, ha szél csóválja a fákat — De még aztán — folytatta komoly­kodva —, mit csinálnék én ott bent közietek ... Nagyon elmaradtam én tőletek ... Nem jártam én soha a sze­mináriumokra, nekem min­dig itthon kellett maradnom a gyerekkel... , — De frtownyáiPj ezt a há-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents