Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

2

1963. SZEPTEMBER 1, VASÁRNAP

HRUSCSOV ÉS TITO BESZÉDE A VELENJEI NAGYGYŰLÉSEN

(Folytatás az 1. oldalról)

ják, hogy mi a béke és mi a háború; el tudják dönteni, hogy mi a forradalom és általában a haladó és mi az, amelyek a sokoldalú fejlődés feltételeit akarják biztosítani, és hisznek a szocializmus erejében.

Hruscsov elvtárssal alkalmunk volt ezúttal is részletesen megtárgyalni országaink kapcsolatai továbbfejlődésének konkrét kérdéseit — mondotta ezt követően Tito. Ezek a kapcsolatok már eddig is jelentősen fejlődtek. Eredményesek voltak az utóbbi évek kölcsönös erőfeszítései, hogy kiküszöböljük és áthidaljuk a letűnt félreértések következményeit, hogy mi magunk is, mint felelős emberek, népeink jövője felé forduljunk. Ez nem jelenti azt, hogy már mindent megtettünk.

Minden feltétel megvan azonban ahhoz, hogy kapcsolataink még barátibbak, még tartalmasabbak legyenek.

A továbbiakban Tito ismertette a szovjet—jugoszláv együttműködés többi eredményét, méltatta továbbfejlődésének lehetőségeit, a kölcsönös látogatások jelentőségét, s beszédét a következő szavakkal zárta:

— íme. ezt szerettem volna itt elmondani, Hruscsov elvtárs jelenlétében, akit rendkívül nagyra becsülünk a béke megőrzése érdekében tett erőfeszítéseiért, azért, amit eddig tett, mint forradalmár és államférfi a szovjet nép fejlődéséért. a Szovjetunió és Jugoszlávia barátságának és testvéri együttműködésének fejlesztéséért...

Ezután Nyikita Hruscsov lépett a mikrofonhoz. Megköszönte a vendégszerető fogadtatást. A továbbiakban Jugoszlávia természeti szépségeiről és kőrútjának benyomásairól beszélt, majd így folytatta:

— Az önök országában mindenütt dolgoznak, .az élet forr. A nép gondolatai a jövő felé irányulnak. A jugoszláv nép joggal lehet büszke arra, amit országában a néphatalom éveiben teremtett. A munkásosztály és a műszaki értelmiség kezében a gyárak egész sora épült fel. Nagy érdeklődéssel kísérem mezőgazdaságuk fejlődését is.

Hruscsov ezután ismertette a szovjet mezőgazdaság eredményeit és problémáit, majd így folytatta:

— A nép vagyonának és jólétének növeléséről gondoskodva gondolunk más dolgokra \s, nevezetesen arra,

hogyan mentsük meg azt, amit teremtettünk a háború éta, hogyan őrizzük és szilárdítsuk meg a békét.

A termonukleáris világháború megakadályozásáért, a békéért és a szocializmusért vívott harc napjaink alapvető és nemes feladata— Újból és újból láthatjuk, milyen kincs a béke, s milyen messze vannak az élettől, a népektől azok, akik a háborúra vonatkozó szavakkal zsonglőrködnek és a háborúban valamiféle eszközt látnak a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezésére. Ezeknek az embereknek egyszer s mindenkorra meg kell érteniök:

a népek nem engedik meg, hogy hamuvá váljék az, amit évszázadokon át kitartó munkával létrehoztak a boldogabb életért.

A béke megőrzése létfontosságú probléma a Balkán-félsziget népei számára is, hisz ezek a népek történelmünk során sókat szenvedtek.

— A balkáni szocialista államok létrejöttével a helyzet lényegesen megváltozott.

Csökkent az imperialista provokációk hatásának tere. A szovjet emberek nagy örömmel állapítják meg, hogy a béke megszilárdításáért vívott harcban a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság együtt küzd a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, minden békeszerető erővel.

— El kell mondanunk, hogy sokat elértünk ebben a harcban,. Emlékezzenek csak viszsza a tavaly októberben lejátszódott Karib-térségi eseményekre.

— Minden jó akaratú ember örömmel fogadta a részleges atomtilalmi egyezmény megkötését. Ebben lényeges ho- zájárulást láttak a békeharchoz, a termonukleáris háború megakadályozásához, s

ezzel az eseménnyel valóra vált a népek egy lényeges követelése.

Hruscsov ezután méltatta a moszkvai egyezmény jelentőségét és elismeréssel adózott az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormányának, hangsúlyozva:

az atomcsend-egyezmény új reményt kelt arra, hogy a jövőben megoldást találnak a többi vitás kérdésre is.

Hruscsov így folytatta:

— Persze mi, nem hisszük azt, hogy a részleges atomtilalmi egyezmény véget vet a fegyverkezési versenynek, felszámolja a felhalmozott fegyverkészleteket. Mi realisták vagyunk. A politikában elsősorban a konkrét helyzet elemzéséből, a jelenlegi nemzetközi helyzet irányzataiból indulunk kL

Volt idő, amikor a szocialista országok előtt felvetődött a kérdés: élhetünk-e még legalább öt évet atomháború nélkül? Ez a kérdés felvetődött az egész nemzetközi munkásmozgalom és minden haladó mozgalom előtt, mert az amerikai imperialisták, az atomfegyverek terén elért monopóliumukat felhasználva nyíltan azzal fenyegetőztek, hogy megbontják a világbékét. Azóta csaknem húsz békés esztendő múlott el. Ma már egészen másként közelítjük meg az atomháború kérdését. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom arra a jelentős elméleti és gyakorlati következtetésre jutott, hogy napjainkban minden lehetőség megvan a világháború megakadályozására, a békés egymás mellett élés elvének megvalósítására.

— Itt van az atomkísérleték

betiltásának kérdése: a

Moszkvában megkötött egyezményhez már az országok hatalmas többsége csatlakozott. Amikor a legkülönbözőbb országok kormányának megbízottjai Moszkvában, Washingtonban és Londonban aláírták az egyezményt, ezzel a világ közvéleménye előtt kifejezték pozitív álláspontjukat az említett egyezmény iránt.

Ezzel elismerték, hogy a világban megnövekedtek a békés egymás mellett élés erői, megnőtt a békés egymás mellett élés eszméinek befolyása.

— Emlékezzenek csak visz- sza, mennyire zavarba jöttek az amerikai imperialisták táborának „veszettjei’“ és a nyugati militaristák; milyen ravaszsátgokhoz folyamodtak, hogy befeketítsék az egyezményt

A reakciós körök, az amerikai kongresszusban az időnyerés és a halogatás taktikáját választották az egyezmény becikkelyezésénél: arra számítva, időt nyernek soraik tömörítésére, hogy szembehelyezkedjenek a nemzetközi helyzet normalizálásával.

Az atompolitikusok nem értik meg az idők szavát, semmibe veszik a népek követeléseit. Semmi furcsa sincs abban, hogy az atomfegyverkezés hívei kisebbségben maradnak. Elsősorban a néptömegek, a dolgozó emberek vannak érdekelve a nemzetközi feszültség enyhítésében, a hidegháború felszámolásában. Számukra a háború szenvedésen és pusztításon kívül semmit sem hoz. Más a helyzet a monopolista körökkel, amelyek szorosan egybefonódtak a tömbpolitikával és a fegyverkezési versennyel.

Ezekben a körökben is mind többen fogják fel, milyen jelleget öltene egy világháború a technika fejlődésének mai fokán.

Mindinkább tudatára ébrednek annak, hogy ha kirobbantják a háborút, maguk is elégnek a termonukleáris háború tüzében.

Hruscsov ezután hangoztatta, hogy

nem könnyű és nem sima a tartós béke felé vezető út.

Egyes nyugati vezető körök kétszínű politikát folytatnak, nem akarnak lemondani a hidegháború csődbe jutott politikájáról. A leg- agresszívebb militarista körök új fordulatot akarnak adni az eseményeknek és ezelőtt nem szabad szemet- húnyni,

nem szabad szem elől téveszteni a militarista mesterkedések veszélyét.

Azt talán felesleges külön

hangsúlyozni, hogy ezek a mesterkedések ellentétben állnak az egész emberiség reményeivel — mondotta. — De napjainkban az imperialisták már nem dönthetnek maguk a népek sorsáról. Meg kell érteniök, hogy ma már mások az erőviszonyok, nem lehet háborúval megoldani az államok közötti vitás kérdéseket. Ha ilyen kérdések jelentkeznek, azokat békésen, tárgyalások útján kell rendezni.

Ami a Szovjetuniót illeti, mi készek vagyunk a nyugati hatalmakkal tárgyalni minden kérdésről, amelynek megoldása megszilárdítaná a békét és biztonságot, erősítené a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok békés együttműködését, örömmel állapíthatom meg, hogy ezekben a kérdésekben ugyanilyen álláspontot képvisel a jugoszláv kormány is.

— A szocialista országok és a világ kommunistái szakadatlan harcot folytatnak a nemzetközi helyzet javításáért — folytatta a szónok. — Elsőrendű feladatunknak tartjuk, hogy az emberiséget megmentsük a termonukleáris katasztrófától. Ez természetes és törvényszerű dolog. A béke mindig a szocializmus leg- hűbb szövetségese volt és napjainkban

a békeharc jobban, mint valaha elszakíthatatlanul egybefonódik a szocializmusért vívott harccal.

Hruscsov ezután így folytatta:

— Kedves elvtársak! Az utóbbi időben

a Szovjetunió és Jugoszlávia testvémépeinek viszonya fejlődésének új szakaszába lépett. Erősödnek gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális kapcsolataink. Az alapvető nemzetközi kérdésekben kormányaink kölcsönös megértést és egyetértést tanúsítanak. Önök is, mi is harcolunk a békéért, a békés egymás mellett élésért, az általános és teljes leszerelésért, a gyarmati rendszer teljes felszámolásáért, a német probléma békés rendezéséért és más kérdésekért; Kormányaink ilyen álláspontja a Szovjetunió és Jugoszlávia társadalmi rendszerének azonos szocialista jellegén, országaink népeinek érdekközösségén alapul. A szocializmus és kommu-' nizmus építésének közös feladata az az alap, amely meghatározza külpolitikai irányvonalunkat, ez az a tényező, amely meghatározza akcióink irányát és jellegét.

— Jugoszlávia dolgozóival találkozva, világosan láttuk forró béketörekvésüket. Azt a vágyat, begy erősítsék testvéri barátságukat a szovjet néppel és az összes szocialista ország népeivel. Nagy benyomást tett ránk a jugoszláv nép és a jugoszláv vezetők szívélyessége és vendégszeretete.

— Sokat beszélgettünk Tito elvtárssal és a Jugoszláv Szocialista Köztársaság más vezetőivel, s örömmel kell megállapítanom, hogy

a beszélgetések során köl- I csönös megértés és azonos vélemény mutatkozott a megvitatott kérdésekben, mind országaink kölcsönös kapcsolatait, mind a nemzetközi politikát illetően.

— Ez teljesen termi zetes. Nekünk, szovjet kommunistáknak nem lehetnek alapvető ellentéteink a jugoszláv kommunistákkal, mert mindkét ország szocialista ország.

A szovjet kormányfő ezután rámutatott:

— Amiig a kapitalista országok munkásosztályának az a feladata, hogy kibontakoztassa az osztályharcot a monopóltő- ke ellen, addig a szocialista országok a munkásosztály győzelméért vívott küzdelméhez mindenekelőtt azzal járulnak hozzá, hogy sikeresen építik a szocializmust és a kommunizmust, a gyakorlatban bizonyítják az új rendszer előnyeit, megmutatják, mire képes a munkásosztály, ha magához ragadta a hatalmat.

— Korunkban, amikor a szocializmus embermilliók közvetlen gyakorlati ügyévé vált, a gazdasági építés kérdései elsőrendű jelentőségre tesznek szert.

Egyes vezetők marxista— leninistáknak nevezik magukat, de nem gondoskodnak kellően a termelés fejlesztéséről, a népjólét emeléséről, kijelentve, hogy mindez nem szükséges az emberek boldogságához.

Olyan papokhoz hasonlóak ezek, akik azt mondogatják, hogy az ember földi szenvedéseivel váltja meg magának a mennyei királyságot.

— Mi azonban földi emberek vagyunk, a munka emberei. Mi létrehozzuk mindazt az értéket, amire az embernek szüksége van az anyagi és szellemi értékeket egyaránt. S ezeket itt a földön akarjuk felhasználni.

— Pártunk és a nagy Lenin érdeme, a munkásosztály érdeme éppen az: olyan magasságra emelte a koldus Oroszországot, hogy sikeresen versenyezhetünk gazdasági téren a világ legerősebb ipari hatalmával,

a tudomány és a technika fejlesztése terén pedig már most bármely kapitalista országnak bebizonyíthatjuk, kié a valóságban az első hely.

— Ma az emberek nem csupán Marx, Engels, Lenin tudományos műveinek tanulmányozása alapján ítélhetik meg a szocializmus fölényét, hanem a gyakorlat a szocializmus országainak sikerei alapján.

Hruscsov rámutatott:

— A gyakorlati munkába, a szocializmus és a kommunizmus építésében lelhetnek különböző nézetek, egyes kérdések megoldásához vezető különböző utak, a legfontosabb azonban az, hogy az egységre kell törekedni.

Türelme* kell tanúsítani, ha valamely konkrét kérdésben nézeteltérések merülnek fel, nem szabad egymást vádakkal illetni.

— A szocializmus és a kommunizmus építése új, nem egyszerű dolog. Természetesen könnyű elkövetni eközben hibákat s baklövéseket. Fontos, hogy a párt minden tekintetben elemezze tevékenységét és időben kijavítsa a hibákat.

Egyes személyiségek, igyekezvén újat mondani a marxizmusról, semmibe veszik az objektív törvényeket, figyelmen kívül hagyják a testvérpártok tapasztalatát és olyan hibákat követnek el, amelyeket el lehetne kerülni.

— Pártunk annak a híve, hogy minden kommunista és munkáspárt alkotó módon alkalmazza a marxizmus—leni- n izmust. Mi egyáltalán nem ellenezzük azt, hogy minden egyes párt saját tapasztalatából tanuljon. Próbálkozzanak csak.

Meggyőződésünk, hogy eljön az idő és az élet helyes útra vezeti azokat, akik tévednek

— hangoztatta az SZKP első titkára.

— Mindent meg fogunk tenni azért, hogy holnap jobb legyen mint ma, hogy erősödjék a munkásosztály nemzetközi szolidaritása, javuljanak a kapcsolatok pártjaink között, a Szovjetunió és Jugoszlávia népei között, a szocialista testvériség valameny- nyi népe között, hogy megszilárduljon a kommunista vi- lágmozgalom egysége — mondotta végül Hruscsov.

Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepére

Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, és Kádár János, a '■ Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának - első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Vietnami De- j mokratikus Köztársaság nem- í zeti ünnepe alkalmából a Ma- [ gyár Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar I Népköztársaság Elnöki Taná- ; csa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a maguk nevében távirati üdvözletét, jókívánságait küldte Ho

Si Minh elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elnökének, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének.

Péter János külügyminiszter Xuan Thuaynak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének küldött üdvözlő táviratot az évforduló alkalmából. A SZOT elnöksége ugyancsak táviratban üdvözölte a Vietnami Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökségét.

Hruscsov tovább ismerkedik Szlovéniával

N. Sz. Hruscsov, az SZKP i , Központi Bizottságának első j titkára, a Szovjetunió Minisz- i tertanácsának elnöke és Joszip Broz Tito, a JSZSZK elnöke, a JKSZ főtitkára feleségeik társaságában szombaton délelőtt sétát tettek a Bled-tónál.

A szovjet kormányfő és a jugoszláv elnök később a Bledtöl 35 kilométernyire egy festői völgyben elterülő Bo- hinjska tóhoz mentek, ahol megpihentek a Zlatorog turistaszállóban. Az üdülők szívélyesen üdvözölték őket.

A szálló igazgatóságának kérésére N, Sz. Hruscsov, Joszip Broz Tito, valamint a két államférfi felesége bejegyezte nevét a szálloda emlékkönyvébe.

Rövid pihenő után N. Sz. Hruscsov és Joszip Broz Tito visszatért Bledbe.

Délután a két államférfi N. Sz. Hruscsov szállására, Broddoba ment.

Magyar internacionalisták emlékműve Szibériában

Junyij Goldman szibériai költőnek, a „Magyar zátony” című elbeszélőköltemény szerzőjének kezdeményezésére az 1945-ös budapesti harcokban részt vett szovjet katonák és Tupik tajgai falu kom- szomolistái obeliszket állítottak fel a szibériai tajgán a magyar internacionalisták emlékére.

Ezerkilencszáztizenkilencben Kelet-Szibéria közepén a tajgai Tungir-folyó partján fehérgárdisták zárták körül

azokat a magyar katonákat, akik csatlakozni akartak a Vörös Hadsereg egységeihez, öt óra hosszat tartott az egyenlőtlen küzdelem. A magyar internacionalisták az utolsó patronig harcoltak és hősök módjára haltak meg.

A Tungir-folyó egyik homokpadját, amely közel van az egykori ütközet színhelyéhez, ma Magyar zátonynak hívják. Az ezzel szomszédos domb csúcsán emelkedik a fehér kőobeliszk.

A Biztonsági Tanács péntek délutáni ülése

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteki ülésén keddre ha- I lasztotta a szavazást az izraeli I —Szíriái konfliktus ügyében I beterjesztett határozati javas- i latról. Az esti ülésen feiszóla- I ló marokkói küldött bírálta azt az amerikai—angol közös határozati javaslatot, amely — mint mondotta — egyoldalúan kívánja elmarasztalni Szíriát az incidens ügyében, s javasolta, hogy 1. határozati javaslat ne ítélje el a két izraeli állampolgárnak augusztus 19- én történt meggyilkolását, hanem „sajnálkozásáé’ fejezze ki amiatt, valamint 2. töröljék az

angol—amerikai határozati javaslatból azt az ENSZ-jelentésre hivatkozó paragrafust, amely megállapítja, hogy a tettesek „feltehetőleg Szíriából érkeztek”.

Fedorenko, valamint a korábban felszólalt Yost amerikai delegátus javasolta, hogy halasszák el a szavazást a határozati javaslatról, s így adjanak alkalmat a többi küldöttnek a marokkói módosító javaslat tanulmányozására. A szavazat elhalasztásáról szóló indítványt a Biztonsági Tanács elfogadta.

Román-szovjet barátsági gyűlés Bukarestben

A Szovjet—Román Baráti Társaság Romániában tartózkodó küldöttsége vidéki körútjáról visszatért a fővárosba és pénteken este gyűlésen találkozott Bukarest dolgozóinak képviselőivel. Ion Moraru, a Román Művelődés- és Müvészetügyi Állami Bizottság alelnöke üdvözölte a megjelenteket, köztük 1. K. Zsegalin bukaresti szovjet nagykövetet. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szovjet emberek látogatásai Romániában mindig lehetőséget nyújtanak a román és a szovjet nép közötti szeretet és barátság kinyilvánítására. A szovjet küldöttség vezetője, 1. 1. Cvetkov, művelődésügyi miniszterhelyettes köszönetét mondott a Romániában mindenütt tapasztalt meleg fogadtatásért.

További hajsza a vonatrablók után

A postavonatrablók utáni hajsza negyedik hetébe lépett. — A Scotland Yard azonban még mindig csak „tisztes távolból követi” a tettesek nyomót. Pénteken újabb köröz- vényt adtak ki továbbá személyekről — ezúttal egy csoportképet. A fényképen látható a már korábban körözött Bruce Reynolds landend autó- és régiségkereskedő, felesége, valamint sógora: John Daly 32 éves régiségkereskedő társaságában. A Daly házaspárról, nyomban a fénykép nyilvánosságra hozatala után bejelentés érkezett Clif- tonville-böl, egy tengerparti

nyaralóhelyről. A bejelentés szerint a „bájos házaspár” kisgyermekével együtt egy hétig lakott a kisváros egyik szállodájában, s kedden ismeretlen helyre távoztak, miután „Angliában szokatlan módon” csupa ötfontos bankjeggyel fizették ki 100 fontos számlájukat. (Az ötfora- tos a legnagyobb címletű bankjegy, és ekkora összeget rendszerint csekkel fizetnek Angliában.) Mindeddig a kói rözésre bocsátott hét fénykép „eredetije” nem került kézre, ugyanígy homály fedi a hiányzó két és negyed millió font hollétét.