Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-11 / 187. szám

1963. AUGUSZTUS 11, VASÁRNAP rear Meer ei &Cú4ap 7 ^\\\VW\\VÄ\V^\\\\N\VvVk\\\\\\\VÄ\VÄ\\\\\\\Ä\\\N\V^VN\NCV\\^^^ j A sátrak üresek, a pajtások fürödni mentek. Most övék a Balaton, a víz és a napfény, és Füred távoli, Tihany közeli panorámája. Övék akkor is, ha — mint ottjártunkkor — irigy esőfelhők elfedik előlük néhány órára a napot. Csodálatos a tó! Tengeri távlataival, bársonyos vizével, tetején a tábor hatal­mas gumicsónakjával, mindent egyszerre ad az ifjabb korosztálynak. A tündérmesék szépségét, a természet valóságát és az úszás, ugrálás, fröcskölés önfeledt örömeit. Csodálatos a tó! Az ifjabb korosztály tagjai egész nap ott lubickolnának. De nem lehet, mert éppen éneket, meg különféle módszereket kell megtanulniuk. Äm ne féltsük mi az ifjabb korosztályt! Jól tud­ják ők, hogy az állandó fürdeni vágyás nagyon gyerekes dolog, nem méltó 10—14 éves fiú és lány őrsvezetőkhöz, akik tanul­ni jöttek ide. Mert Zamárdi nem akármi­lyen hely: a Pest megyei Üttörő Elnökség vezetőképző tábora. A gyerekek és a felnőtt társadalom ösz- szefogásából létesült tábort még 1956. nya­rán avatta fel Kádár János elvtárs, aki akkor a megyei pártbizottság első titkára volt. I í y lALjfj JtXIs CjyUűM /HíjJ UlMr l/U/ULCtSAJ 1/1Óu-IÓU-fv» ICC IIP WKJ'kV» ’y V -\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v.\\\\\\\\\\\\\w Tízezer liter tej. Egészen el- fehéredne a Balaton, ha Za- márdinál beleöntenék. Dehát ilyesmiről szó sincs, jobb he­lye van a tejnek. Június 22- étől, mióta az első csoport idejött, tízezer liter tej lelte dicső halálát az ifjú, egészsé­ges gyomrokban. Június 22-én, az idei első csoportban a Pest megye min­den zugéból idesereglett ifive­zetők foglalták el a tábort. Üdülőtábor követte őket. A harmadik csoportban az aszódi, dabasi, gödöllői járás, a negyedikben a monori és szobi járás őrsvezetői tanultak. Ottjártunkkor Vác város és a váci járás őrsvezetői készül­jek fel a következő tanévre. Mert úttörőszempontból na­gyon felelősségteljes és nagyon izgalmas lesz az 1963/64-es Lukács Laci, az ezermester, egész nyáron itt lakik. Mindent megcsinál, kijavít — most telefonvezetéket szerel esztendő. Hogy miért, nem áruljuk el — a pajtások idejé­ben megtudják. . ★ Az első ami szembe tűnik: dolgozik a konkurrencia, A fel­sőgödi Mészáros Klári, a váci Turóczy Ildikó, a fót-gyer- mekvárosi Moós Feri és a töb­bi pajtás körülül egy terjedel­mes asztalt. Ülésezik a szer­kesztő bizottság, készül a Vá­ci Ür-Lap, következő, izgal­mas száma. A tizenöttagú riporter-gár­da mindent alaposan megbe­szél. Nem könnyű a dolguk, hiszen kétszázhúsz úttörőkol­léga, tizenöt pedagógus és tíz ifivezető szájaíze szerint kell a lapot megszerkeszteni. Per­sze, a kis riporterek állandóan olvasóik körében élnek — így tudják, hogy ki mit kíván, s milyen cikkeket követel meg a világpolitika és a táborélet. ★ Szűcs Lajos, a váci Köztár­saság úti iskola testnevelő ta­nára, mint vezető, már a har­madik nyáron ruccan le Za- márdiba a csapatával. És mi­vel a tábor vezetőségében több a nő, mint a férfi, mi sem ter­mészetesebb, ugyebár, hogy Szűcs Lajos egymás után két­szer volt ügyeletes táborpa­rancsnok. — Tegnap hadbirósági tár­gyalást tartottunk — meséli a rendkívüli eseményt. — Tíz óra és éjfél között nagy vi­har volt, villámlott. Az egyik nyolcadikos lányőrszem — a fiúk, férfiakhoz illően, éjfél után veszik át a szolgálatot — elhagyta az őrhelyét és el­aludt. Fülöncsíptem és másnap megtartottuk a tárgyalást. A súlyosbító és az enyhítő körül­ményeket mérlegelve, arra ítéltük, hogy két napig nem mehet a Balatonba. Ez bizony nem gyerekjáték! ★ Nehogy azt higgyék a lá­nyok, hogy nőellenes vagyok. Ezért sietve leírom: A tábor­ban nemcsak több a lány, mint a fiú, hanem rendeseb­bek, fegyelmezettebbek is ná­luk. E tárgyilagos vélemény értékéből még az sem vonhat le semmit, hogy a táborvezető­ség női tagjaitól hallottam. Igen, a női vezetők! Jellem­zésükről csak annyit: fotóskol­légámmal megállapodtunk, hogy ebbe a táborba mi is el­mennénk úttörőnek. De ko­molyra fordítva a szót, az elő­ször meghökkentő jelenséget csak később, a táborélet alapo­sabb megismerése után tudtuk megérteni. Azt, hogy a fiatal tanárnők, olyanok, mint a gye­rekek : munkában, mókában, szórakozásban egyformák a csemetéikkel. És mindezt úgy csinálják, hogy közben rendet tartanak, hogy közben szere­tett és tisztelt felnőttek marad­nák, hogy közben belopják a gyerekekbe: egy őrs lesz rátok bízva, és ezt csak alapos tu­dással, nagy diplomáciai böl­csességgel lehet kormányozni. Amint a jelek mutatják: könnyebb a Balatont hosszá­ban átúszni, mint úttörőveze­tőnek lenni... ★ Heilig János, gyömrői tanár, a megyei úttörőelnökség tá­borozási szakbizottságának ve­zetője, immár a negyedik nya­rát tölti Zamárdiban: egész nyáron ő a tábor gazdasági vezetője. Hogy mit jelent két­százhúsz ifjú és jókedvű far­kas éhségű gyomrot táplálni, ezt csak a jóisten és ő tudja megmondani. És ehhez még adjuk hozzá, hogy Zamárdi látja el a „kisebb testvért”, a Szárszón székelő • ceglédi tá­bort. Igaz, Laci bácsi is — a hat­vanadikat taposó Utassy Lász­ló, a monori gimnázium men­zájának szakácsa — alaposan kitesz magáért. Nemcsak a hozzávalót, a szívét is bele­teszi a fürdőkádnyi üstökbe. És mivel a gyerekek tudják, hogy a negyedik pont szerint: „Az úttörő ahol tud, segít" — megmentik Laci bácsit attól, hogy nyakán maradjon az étel, s a felesleget mindig megeszik repeta formájában. De a gondokra visszatérve: a tábori terület tulajdonjogá­nak kérdése még nincs meg­nyugtatóan tisztázva. A víz már a kerítésén belül van, a KISZ KB ajándékaként huszon­öt új sátorral gyarapodott a tábor: bíztató tárgyalások foly­nak a további terjeszkedésre, a strand kiépítésére és a kony­haépület szükségszerinti kibő­vítésére — csak még néhány telket kellene megvásárolni. ★ A lányról, akit ifivezetőnek nézek, rövidesen megtudom, hogy tanárnő. Három éve ta­nít már és csapatvezető a fel­sőgödi iskolában — sőt ő a vá­ci turnus állandó „teljhatal­mú” parancsnoka Majdnem vigyázba állok. Persze, Nagy Erzsébeten kí­vül még egy „fővezér” van Zamárdiban: Győri József né, a váci járás úttörőtitkára. Győriné szintén tanárnő, így nemcsak szakmai-, hanem út­törővonalon is megvan a teljes összhang. Ezenkívül Győriné a megyei úttörőelnökség mód­szertani szakbizottságának ve­zetője, s ezért a két „fővezér“ között még gyümölcsözőbb az összhang. Hogy az egész vezetőség ér­ti a mesterségét, ennek rajtuk kívül a gyerekek örülnek a legjobban. Hogyne! Hiszen vi­dám karnevál, vízicsata, őrsi portya tarkítja a tábor külön­ben is tarka programját. Nem is beszélve a számcsatáról és a „nagy offenzíváról’, amikor akadálypályává alakítják a tihanyi félszigetet. ★ Láttak már önök delfint? Menjenek Zamárdiba. Egy őrs­re való delfint látnak, akik felbukkannak a vízből és visz- szarepülnek a hullámokba. Nagyon izgalmas játék, magam is kipróbáltam, s ezért az őrs tagjai beválasztottak apadel­finnek. így a fürdés után, amikor a fiúk végre „lencsekész” álla­potban voltak, családi hangú­ipari tanulók lesznek — de ifivezetőként a régi iskolájuk­ban maradnak, akár a képen látható többi tiszteletbeli del­fin: Zombori Psta, Burzi Pis­ta és a szárazföldi őrsvezető Kosztolányi Feri. ★ — A tábor: laboratórium. Célja, hogy itt, a valóságban kikísérletezzük az új módsze­reket. Azokat, amelyek a meglevő eredményeken felül még szebbé, még tartalmasab­bá teszik az úttörőmozgalmat. Azokat a módszereket, ame­lyek kielégítik és jó irányba íme, a híres Delfin-őrs — „lencsekész” állapotban latban folyt le a beszélgetés. Megtudtam, a fődelfin a cso­kiszínű Pozsgai Gyuri, Vácott, a Dunában vált „kétéltűvé”. És ha a Balatonban megindul a roham, a fődelfint félköralak­ban követi a többi delfin: Tö­möri Gyuszi, Szúnyog Jóska, Bártfay Laci (a Pufi), Kikillai Gabi és az Együd unokatest­vérek: Jóska és Zoli. A fiúk (a nyolcadikba lépő Pufi kivételével) az idén vé­geztek a váci Köztársaság té­ri, illetve Báthory utcai isko­lában. ősztől gimnazisták, terelik a gyerekek egészséges kalandvágyát. romantikaösz­tönét. A beszélgetés megszakad, mert a gazdasági vezető, Hei­lig János, a gyomrok számá­ra rendkívül fontos tárgyalás­ba kezd „szárnysegédjével”, Réti Jóskával. S ennek befe­jeztével „nemes ellenfélként”, ezt mondja a gyömrői úttörő­vezető: — A váciak „laboratóriu­máról” valóban csak jót mondhatok. A váciak vezetőképző táborát még két üdülőtábor követi. Aztán vége a nyárnak és kezdődik az iskola. De még augusztus van, még miénk a víz, a napfény. Ugor­junk fejest a Balatonba, mint ez a dunakeszi pajtás. Murányi József Foto: Koppány György Mészáros Klári felsőgödi riporter feltűzi a riporterjelvényt a váci Turóczy Ildikó blúzára Réti Jóska, a „szárnysegéd”, most nem a monori gimná­zium, hanem a gazdasági ve­zető utasítására old meg ne­héz „számtanpéldákat”

Next

/
Thumbnails
Contents