Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-29 / 201. szám

"X/Cívlan 1963. AUGUSZTUS 29. CSÜTÖRTÖK Ámokfutó teherautó Érden Vasárnap este százkilomé­teres tempóval száguldó te­herautó tűnt fel Erden, az országúton. Villámgyorsan magával sodorta a szabá­lyosan hajtó Csicsák József kerékpárost, azután recseg- ve-ropogva szántott végig egy személyautó oldalán, az árokba kényszerítve azt, rög­tön utána elütött egy ke­rékpározó gyermeket, majd az intézkedő rendőrt akarta motorkerékpárostól felboríta­ni. Nagy nehezen elfogták, leállították. Akkor derült ki, hogy a kocsi vezetője mond­hatni tökrészeg. a rendőr felső kérdéseire még vála­szolni sem tudott, annyira felitta az eszét. Sőt, amikor előállították a főkapitány­ságra, hosszú félnapokba telt, amíg végre értelmes, emberi szót lehetett kicsi­karni belőle. Kiderült, hogy Kiss János1 ö neve, 26 éves gépkocsive­zető. Bevallotta, hogy a te­herautót Gyöngyösön lopta el, mert gyorsan el akart futni a baracskai búcsúba! Útközben, még az érdi ámok­futás előtt — saját beval­lása szerint — két liter bort, öt liter sört ivott meg. A rendőrség bűnvádi eljá­rást indít ellene, s indít­ványt tesz arra, hogy von­ják meg tőle a hivatásos ve­zetői jogosítványt. Van olyan ember, illetve vannak olyan emberék, akik­nek egyetlen tekintete öt pi­ros bankót, ötszáz forintot ér! S nem is kell világhíres, vagy világszép emberekre gondol­ni. A helyszín Vác, Húsipari Vállalat. Ide kísérik utolsó útjára a sok gömbölyű hízót, s a nemsokára tányérra kerülő Pénzes tekintetek 500 forint a trichinelláért — Üres a labor — Segítséget kérnek — Ez. A párbeszéd nem sokat ígér. A valóság azért ennél va­lamivel több. Az elég régen jár annak, aki a trichinella vizsgálón keresztül felfedezi a régen gyakori betegséget, a trichinát — Üres a ház — magyarázza a laboratórium vezetője Akinek egyetlen tekintetéért öt piros bankót fizetnek marhákat. Most azonban nem a húsfeldolgozáshoz, hanem a laboratóriumba megyünk. — Kérem, ez lenne az! — Ez? Pillanatképek a váci vásárról Kirakodó_ és állatvásár volt Vácott a város szélén. Nem­csak a városból és környékéről, de a megye távolabbi közsé­geiből is sokan keresték fel. Melyiket szeressem, melyiket válasszam? — Ez igen! Ennyiért ér­demes vizsgálódni! Az igaz, hogy a tekintet maga is sokat érő, szép szem­ből indul. Csinos fiatalasz- szony a trichinella vizsgáló, dr. Bea Mátyásáé. — Nem lehet Ideszegődni kisegítő kukucskálónak? — Semmi akadálya. De meg­vallom, hogy ez az ötszáz forint igen nehezen jön: alig találkozni ezzel a beteg­séggel. S ha ez az én szá­momra nem is jövedelmező, nagy eredmény, $ haszon a közegészségügynek. — Tehát egész nap figyel. S éles szemű? ■— Természetesen. — Nem tompul-e a tekin­tete? — Ellenkezőleg. Egyre jobb lesz. — Lehet, hogy nemsokára nagyító sem kell? <— Azt azért mégsem.'.I — S nézett már el valamit életében? — Ha az ember férjhez megy, tulajdonképpen egyet jelent ezzel — és nagyot nevet, mint egy gimnazista kislány... A labor fehérköpenyes em­berei valójában akkor lát­hatnak igazán jól, ha régóta vajúdó gondjuk megoldó­dik. Az üres szobák várják a berendezéseket — vala­mennyiünk érdekében! Tóth György VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Javul a minőség A múlt évben elterjedt Ceg­léden, hogy megszüntetik a Cipőipari Vállalatot, mert termékei nem érik el a kí­vánt minőséget. Azóta né­hány nagyszabású intézkedést hajtottak végre az üzem­ben, megszilárdították a tech­nológiai fegyelmet és ennek eredményeként ma már a mi­nőség lényegesen megjavult. Tavaly — a mélyponton — a cipők 25—30 százaléka nem érte el az I. osztályú minő­séget. A legutóbbi adatok sze­rint a ceglédi gyermekcipők még az osztályon felüli kö­vetelményeknek is megfelel­nek. Újabban már az a helyzet, hogy az üzem bőví­tése okoz gondot a műszaki vezetőknek. Több mint 3 millió forintos forgalom A szezon végi kiárusítás nem várt sikerrel zárult a Ceglédi Földművesszövetkezet áruházában. Az első naptól az utolsóig hatalmas forga­lom színhelye volt az áruház. Két hét alatt 3 millió 370 ezer forint maradt a pénztáraikban. Különösen a mértékáruosztá- lyon fordult meg sok vevő. összesen 15 ezer méter kü­lönböző anyagot vásároltak meg. Nagy sikert arattak a leszállított árú férfi nylon­zoknik: 2400 pár fogyott el két hét alatt. MCTOHaVIgfim Emlékműavatás Vasárnap, szeptember 1-én, délután 3 órakor a monori zsidótemetőben mártíremlék- művet avatnak. Monorról és környékéről 1944. július 8-án több ezer embert hurcoltak el. A Magyar Izraeliták Országos Irodájának községkerülete az emlékművel kívánja leróni kegyeletét az idegenbe hurcolt és kegyetlenül lemészárolt testvérei emlékének. El AZTÁN NAGYLELKŰSÉG I Jávorszki Márton, vasadi la­kos a közelmúltban 712 má­zsa csöveskukorica lemorzso- lását vállalta, mázsánként 15 forintért. A nagy munka meg­könnyítése és meggyorsítása érdekében 13 napszámost foga­dott fel, akiknek egyenként 60 forintot fizetett. Jávorszki a morzsolósért 10 ezer 680 forin­tot vett fel, ebből fizette ki a napszámosokat. Miután jószí­vű ember, nagylelkűen még jutalmat is osztogatott néme­lyiknek. A fennmaradó össze­get azonban zsebretette. A nagylelkű Jávorszki ravaszko­dására hamarosan fény derült. Megállapították, hogy a ren­delkezésére bocsátott összeget nem egyenlően osztotta szét Az ügy most a bíróságon foly­tatódik. FÉLMŰSZAK Vasárnap sokan felkeresték ebéd után a monori Mignon Eszpresszót. Sajnos, vala­mennyien csalódottan fordul­tak vissza, ajtaját ugyanis zár­va találták. A kiszolgáló 13 óra kor hazament, és csak 4 órakor tért vissza. Az eszp- resszó ugyanis fél műszakos. Ezzel azonban a memóriák semmiképpen sem érthetnek egyet. Ók ugyanis délben is szívesen megisszák a kávéju­kat, vagy — különösen va­sárnap — megvásárolnák az ebéd utáni édességet Erre azonban nincs módjuk. Sze­retnék, ha a Ceglédi Vendég­látóipari Vállalat mielőbb megnyugtatóan rendezné az eszpresszó n.yitvatartását Uj emberek a volánnál Érdekes adatok bukkannak elő, ha az ember utánanéz: vajon kinek van gépkocsija Nagykőrösön. Majdnem egy- től-egyig olyanok az autótu­lajdonosok, akik azelőtt nem is álmodhattak saját kocsiról. A Wartburg-tulajdonosok kö­zé tartozik például Huszár Kálmán tsz-elnök, Técsi Fe­renc tsz-tag, egy gimnáziumi tanár, egy boltvezető és töb­ben mások. Jó néhány pedagó­gus és kisiparos is saját gép­kocsiján közlekedik. Makai Sándor könyvelő, Halápi Dé­nes építésvezető és Illés Gyu­la brigádvezető Skodán jár. Fodor József segédmunkás Mercedest tart. Győri Kálmán földműves nagyon elégedett új Moszkvicsával. Uj emberek a volánnál! Csupa boldog au­tótulajdonos, aki valamikor ilyen luxusról nem is álmod­hatott Füzetért — fényképezőgép Lajpunkban hírt adtunk már a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ér­dekes és ötletes kezdemé­nyezéséről. A vállalat, hogy boltjaiban elkerülje a tanév eleji nagy torlódást, elhatá­rozta, hogy sorsjeggyel egy­bekötött szezon előtti vásárt rendez füzetekből, iskolasze­rekből. Ennek keretében mindenki, aki a vállalat pa­pír-, írószer-, kultúrcikk­„Három forint a helypénz” — mondja a helypénzszedő é máris tépi le a helyjegyet (Kép: Csepregi István) boltjaiban július 15-től au­gusztus 15-ig 100 forinton felül vásárolt, a blokk mellé egy sorsjegyet is kapott. — Hallottuk, hogy megvolt a sorsolás — hívtuk fel te­lefonon a Pest megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­latot. — Igen — válaszolt Tölgye­si Zoltán propagandista. — Vácott, a Vak Bottyán Mú­zeumban rendeztük meg, sor­solási bizottság jelenlétében. Örömmel állapítottuk meg, hogy akciónk sikerrel járt, hiszen sokan még a nyáron felkészültek a tanévre és így, a kisebb tételeket nem szá­mítva, ezerötszázan vásárol­tak 100 forinton felül. Te­hát 1500 sorsjegyből kellett kihúzni a 60 nyerőszelvényt. — Es mik a nyeremények? — Gyermekszempontból igen hasznos dolgok: gumimatra­cok, fényképezőgépek, nagy strandlabdák, márkás töltő­tollak és mechanikai játé­kok. Persze a modem plasz­tik írómappák és bélyeg­albumok is sikert arattak a nyertesek körében. — Hallhatnánk néhány sze­rencsés iskolás nevét is? — Természetesen. Bence Teréz váci, Búzás Péter al- bertirsai vásárlónk gumi­matracot. Novratil László gödöllői. Nikman György szentendrei, Koda István tá- piósülyi vásárlónk pedig fényképezőgépet nyert. <m. j.) r J f Ahogy azt Lacika elképzeli ! matróz-baba lá­bát. Laci megtorpan, kirántja kezét apuéból, s a ko­csihoz szalad. Rá­hasal a lábtartó­ra, s elragadta­tással nézi a pu­fók, elégedett ar­cocskát. Apu tü­relmesen vár. La­ci megsimogatja a pöttyös napozó­ban kalimpáló, hurkás lábacskát, s puszit ad a hor­golt kiscipőnek. Aztán hirtelen fel­pattan, apuhoz fut, s kézen fogva, izgatottan nógat- í ja: — Lopjuk el, : apukám, az anyu- \ kája észre sem t veszi!.., ny. é. i lett helyette má­sik? — Dehogy nem lett: te lettél he­lyette. — Hogyisne! Én magam helyett vagyok!... Avagy pedig W>: Apu szabadsá­gon van és — kihasználva a rit­ka alkalmat — mindenüvé magá­val viszi Laci fiát. Egy napon a főtéri önkiszol­gáló élelmiszer- bolt előtt visz az útjuk. Az ejtő mellett, a járdán gyerekkocsi par­kíroz, benne egy­éves forma, sző ke kislány szopo­gatja a sípoló $ \ Laci ötéves és \ egyetlen gyermek, í A szülők állás- i pontját a kérdés- 5 ben nem ismerem, \ azt azonban ha- í tározottan tu- \ dóm, hogy Laci í végtelenül sze- í retne egy hugi- j kát. Kívánságá- ' nak szinte na- I ponta hangot ád. í Például így: $ — Apuka, ne­j kém miért nincs {hugikám? ! — Azért, kis­\fiam, mert meg- \ halt. '} — Régen? — í tudakolja a kis­Ifiú. j — Bizony, már ! majdnem kilenc \ éve. ! — És miért nem épülő laboratórium jószeri- | vei most is csak félkésznek mondható. Kívül vakolatlan, belül inkább üres szobák, s a ház mellett a földmunka még új épületszámyakat ígér. — Segítsen kideríteni az igazságot kedves doktor úr. És dr. Boldis János vezető szakállatorvos udvariasan megteszi. Nagy baj nem tör­ténhet, legfeljebb elmondja százegyedszer is: — Március óta vagyok itt, sajnos közbejött az átszerve­zés, s a tanácstól átkerültünk az Élelmezésügyi Miniszté­riumhoz. Előbbi gazdánk 300 ezer forintot szánt az építke­zés befejezésére és a műsze­rek beszerzésére. Hát ez hi­ányzik. — Megállt az idő... Dehát ki látja kárát ennek? — Kérem a mi feladatunk a húsok és húskészítmények, zsírok, bakterológiai, illetve vegyvizsgálata. Segítői lehe­tünk a városi állatorvosnak, amennyiben eredményeink nyomán olyan betegség csírái­ra hívhatjuk fel a figyelmet, amely esetleg járványos, vagy veszélyes lehet. — Engedje meg, hogy a fo­gyasztók érdekeit képvisel­; jem ... — Kérem a kényszervágott állat húsa vizsgálatra most Bu­I dapestre utazik. Sokszor egy hét is eltelik, amíg választ kapunk. És köz­ben előfordulhat, hogy a kedve­ző eredményig ki nem adható húsmennyiség megromlik. Ennyivel kevesebb kerül a pi­acra. ; — S itt meddig tartana mindez? — Negyvennyolc-hatvan &ra\ ; alatt elkészülünk. Mindez \ együttvéve fogyasztói, köz- ] egészségügyi és népgazdasági ; érdek. — Megkockáztatok egy igen i kézenfekvőnek látszó kér­dést: miért nem hűtik be a tartalékolandó friss húst? — Nem mintha nem lenne hűtőgépünk, viszont a meleg időkben olyan katasztrofális | a vízhiány, hogy a berende- ! zés működéséhez szükséges : hűtővízzel sem rendelkezünk. — S mit ígér a jövő a labor I sorsát illetően? | — December 31-ig az egész­j nek készen kell lennie, öt i ember dolgozik itt. Vác az- j tán elvégezheti a viszonylag I: közeli Balassagyarmat és j ’ Salgótarján laboratóriumi i: vizsgála tait is. De most már elő a címben foglalt és ez idáig válasz nél- ; kül maradt érdekességgel, i i Miért kereshet valaki egy te- i; kintettel ötszáz forintot? I i Pontosan ötszáz forint

Next

/
Thumbnails
Contents