Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-03 / 180. szám
"%/f/rfap 1963. AUGUSZTUS 3, SZOMBAT A diák és a szülői ítélet A napokban egy barátomat látogattam meg. Mialatt 6 az egyik ismerősével foglalkozott, beszélgettem harmadik gimnazista fiával. Megkérdeztem tőle, miként múlt el az előző iskolai év és milyen eredménnyel végezte a második osztályt. De még mielőtt felelt volna, közénk ült az édesapja és az édesanyja is. Most már négyesben társalogtunk. Az édesapa eléggé tárgyilagosan értékelte fia tanulmányi eredményét, de az édesanya neheztelt a tanárokra. Határozottan kimondta azt a véleményét, hogy a gyenge bizonyítvány a tanárok elfogultságának eredménye”, s ezen nem sokat csodálkozik, mert az osztályfőnök a fiút — érthetetlenül — leggyengébb tanulójának „nevezte ki”. Az édesapa ugyan közbeszólt és olyasfélét mondott, hogy a fiú szívesebben szórakozik, mint tanul, de a mama kitartott a maga véleménye mellett. Nem értettem egyet az édesmamával, aki a fia előtt igazságtalanul bírálta a nevelők munkáját. Igazság talonul és hozzáértés nélkül. Mégsem szóltam közbe. Arra vártam, mi bukkan elő még, ami engem, mint tanárt és szülőt egyaránt érdekel. Mindössze annyit mondtam a vidáman mosolygó fiúnak: — Szülőid elbeszéléséből úgy tudom, egyetemre készülsz. mérnök szeretnél lenni. Helyes a célkitűzés. Mégis, attól tartok, nehezen vesznek fel, ha ilyen eredménnyel zárulnak középiskolai esztendőid. Ifjú barátom, szinte kapásból. így felelt: — Ö, a legújabb rendelkezések értelmében most már nem áll módjában az iskolának, hogy akadékoskodjon. Minden jelentkező kérelmét fel kell terjesztenie. Ott aztán majd eldől, ki tud, ki nem tud! Meglepett a válasz. Ezt fe- íeltem rá: — Ha te ilyen pontosan ismered az utasításokat, akkor azt is tudnod kell, hogy a „legújabb rendelkezések értelmében” az egyetemi felvételin elérhető legmagasabb pontszám 20 — de ebből 10-et a középiskolából vihetsz magaddal. Mármost, aki ezzel a középiskolai 10 ponttal indul, annak köny- nyebb lesz megszereznie a még hiányzó 10 pontból a szükségeset. Ámde, tegyük fel, hogy te a jelenlegi ^eredményeddel” indulsz. Mit gondolsz hány pontot viszel magaddal? A fiú már nem mosolygott. Egyszerűen hallgatott. Én erre közöltem vele, hogy a jelenlegi bizonyítványára egyetlen pontot sem kapna. Sajnos, nem lepődött meg a közlésemen. Sőt, csaknem hetykén így válaszolt: — Bizonyos vagyok benne, hogy az egyetemi felvételi vizsgán értelmes emberek ülnek. Értelmesebbek, mint az én középiskolai tanáraim. Ha pedig ez így van, márpedig nincs másként, akkor a felvételi vizsga megmutatja, kiben mi lakik. Ott nem az lesz a lényeges, hogy előfordul-e a dolgozatban egykét helyesírási hiba vagy té- ves-e egy-egy évszám. A mi magyar tanárunk például óriási hűhót csap minden vessző hiányáért. Ezzel a módszerrel utádtatják meg a diákkal még a kedvenc tantárgyát is. Az édesmama ekkor közbeszólt, igen, ez így van. És a továbbiakban nagy derültséget keltve, elmesélte, hogy amikor a tanév befejeződött, a fia ünnepélyes komorsággal tért haza az iskolából és nyomban elégette a füzeteit, s egyik-másik könyvét, amelytől „elundorították”. Én rosszkedvűen csóváltam a fejemet: — Helyes volt ez a magatartás, asszonyom? Az édesmama felfigyelt a hangra. Most már kissé mentegetőzve magyarázgatta, hogy amit a gyereke tett, azért végső fokon a tanárok felelősek. Bizony, sóhajtotta, a mai tanárok már nem értik meg az ilyen nagy fiúkat. Kicsinyességekkel szekírozzák őket, ahelyett, hogy nagyvonalúságra törekednének. Mindez a gyermek előtt hangzott el. Mielőtt eljöttem, azt mondtam a fiúnak, mindennek ellenére okosan tenné, ha az új iskolaév kezdete előtt belebelenézne a könyveibe. Ö mosolygott és azt felelte, hogy ráér erre majd szeptemberben. Az édesmama egyetértett vele, hiszen — „úgysem sok van hátra a szünetből”. A barátom elkísért egy darabon. Elmondtam neki, miként hatott rám ez Sz eset. Barátom így felelt: — Abban igazad van, hogy a gyerek előtt okosabb lett volna másként fogalmazni. Attól tartok azonban, hogy csakugyan akadnak szemellenzős tanárok. A feleségem róluk beszélt. Csak róluk. Az ő nevelésükben pedig alkalmasint az a hiba, hogy nem képesek felfedezni tanítványaikban a tehetséget. Beérik az anyag számonkérésével, ahelyett, hogy a rendkívülit kutatnák. Vannak fiatal tehetségek, akiket nem aszerint kell megítélni, szolgaian bebiflázzá-e a középiskolai anyagot vagy sem. Az j igazi tehetség áttöri a korlátokat és érvényesül. Vannak csodagyerekek... Én pedig azt " gondoltam: melyik szülő az, aki nem csodagyereknek tartja a magáét? Ami •engem illet, jobban szeretem a kötelességtudó gyerekeket, a szorgalmasakat, a kitartóakat. Ezek nem zseniként kezdik a pályájukat — sok mégis azzá lesz közülük: kitartó munkája révén. De az én barátom fia, akit „zseniként” indítanak, ezzel az indítással csak — félbemaradt ember lehet. Dr. D. P. Himlő elleni oltások Lengyelországban Eddig négymillió személyt oltottak be himlő ellen Lengyelországban. A lengyel egészségügyi szervek a Szovjetunióból és Magyarországról kaptak megfelelő meny- nyiségű oltószert a tömeges oltás lebonyolításának meggyorsítására. Bőséges szénakészletek gyűlnek Felfrissültek a siló takarmányok, megkezdődött a silózás Hosszú idő után végre az idén kielégítő, helyenként bőséges a szálastakarmány- termés; általában jól fizettek az évelő pillangósok, a rétek, legelők és a dombos vidék kaszálói. Már az első kaszálásból több szénát gyűjtöttek, s raktároztak el télire a gazdaságok, mint a múlt évben a sarjával együtt. S az eddig betakarított szénák minősége is jó. Több vidéken a sarjútermés ugyancsak jónak ígérkezik. Mint a Földművelésügyi Minisztérium takarmánygazdálkodási osztályán közölték, a legfontosabb tennivaló most, hogy a betakarított szénát mindenütt „télálló” kazlakba rakják, s megóvják a beázástól, valamint, hogy a készleteket az állatállomány jó átteleltetésére tartalékolják. Mivel az idei gabonák alacsonyak voltak, általában kevés a szalma. Gyűjtsék ösz- sze és kazalozzák különös gonddal. Az alomszalmával most a száraz, meleg időben takarékoskodjanak, nehogy az elmúlt télhez, kora tavaszhoz hasonlóan, károkat okozzon majd az alomhiány. A lédús takarmányokból a múlt évekénél jobb termésre van kilátás. Különösen jók a napraforgó és a borsós siló- takarmány-keverékek. A silónak vetett takarmányokból kereken 300 ezer hold vár betakarításra. A legutóbbi napokban az ország különböző vidékein megkezdték a silókukorica és a napraforgós keverékek silózását. Három év alatt háromszorosára nőtt a szuperbenzin-fogyasztás koztatás szerint rövidesen jelentős javulás következik be. Mintegy félmilliárdos költséggel jövőre nagyobb beruházás-sorozat indul, s 1965-ig 50, majd 1970-ig további 300 új töltőállomást létesítenek az országban. Egy-egy ilyen állomás több és nagyobb befogadóképességű töltőberendezéssel rendelkezik majd, mint a jelenlegiek, s 1970- ben már három és félszer annyi üzemanyagot tudnak kiszolgáltatni, mint jelenleg. Nagymértékben bővíti a vidéki hálózatot. Az ÄFOR nagyobb segítséget kíván nyújtani a falusi motorosoknak. Különböző kisközségekben ez idén felállítják az első száz törpe kutat, ahol kizárólag keverékanyagot szolgáltatnak ki. Az első húsz törpe benzinkút már meg is kezdte működését. Hazánk útvonalain immár százezer személy- és teherautó és kétszázezer motor- kerékpár közlekedik. Az ÁFOR töltőállomásai jelenleg S3 százalékkal több benzint és gázolajat, 120 százalékkal több keveréket és háromszor any- nyi szuperbenzint szolgáltatnak ki, mint 1960- ban. Az üzemanyag-ellátás azonban nem zökkenőmentes. Nem benzin- vagy olajhiányról van szó, (hanem a töltőállomás kevés. Ennek tulajdonítható, hogy egyes töltőállomások hihetetlenül nagy forgalmat bonyolítanak le. A csúcsot a Miskolc, Béke téri állomás tartja, ahol havonta félmillió liter üzemanyagot mérnek ki, de hasonló a forgalom Győrött, Siófokon, Székesfehérvárott, Pécsett is. Az ÁFOR-tól kapott tájéVIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK ®rxáéA\?6ifavr0 Lendületes verseny segíti a cséplést A tör teli Aranykalász Tsz- ben az éves munkaversenytől függetlenül az aratási és a cséplési időszakban kampányversenyt szerveztek.. A versenyben győztes tsz-tagoknak, illetve brigádoknak a szövetkezet vezetősége jutalmakat tűzött ki. A gabonatisztítást végző brigádok rendkívül lelkesen dolgoznak. Az élen Koncz János csapata halad, napi teljesítménye meghaladja a 17 mázsát. Az eddigi tapasztalatok szerint az aratási verseny nagyban ' elősegítette a gabonabetakarítás ütemének meggyorsítását. A törteliek — az eddigi ütemet tartva, illetve fokozva — a csépléssel augusztus 15-ig végezni szeretnének. Belépés: csak fiataloknak Lassan fél éve, hogy megalakult Abonyban a Petőfi Művelődési Ház keretében az ifjúsági klub. Berta Ferenc, a művelődési ház igazgatója így összegezi a fél év eredményeit: „Jelenleg 180 taggal működik a klub. Jelentős eredmény, hogy ilyen nagyszámú fiatalt sikerült megnyerni a népművelés számára. Nemcsak hétköznap, hanem szombat és vasárnap is tartottunk részükre előadást. Nagy érdeklődés kísérte páldául a Házasság-válás a fiatalok körében, Illik, nem illik, Ébredő Afrika című előadásainkat. Rendeztünk szavalóversenyt és jól szerepeltek színjátszóink, valamint táncosaink a járási kulturális seregszemlén. Hathatós támogatást nyújtunk a t-sz-klubok kialakításához, minta klubdélutánok. műsorok rendezésével. Megkezdtük az ifjúsági akadémia szervezését is, amelyen az ifjúságot érdeklő, időszerű kérdésekkel foglalkozunk majd.” *"■ ........ iMM»m-jiniinm«ini G yomron szövetkezeti méretes szabóság és ruhajavító részleg sem. Sürgősen meg kellene nyitni pedig egy alsó-felső ruhaneműt készítő és javító részleget. Sem kisiparos, sem szövetkezeti részleg nem foglalkozik a kerékpárok, motorkerékpárok és gépkocsik javításával. Miután ezeknek a járműveknek a parkja állandóan gyarapodik, jó lenne, ha erre is gondolnának a szövetkezetek vezetői. Ami az építőipari szolgáltatásokat illeti, azok kielégítőnek mondhatók. Az Építőipari Ktsz rövidesen üveges és képkeretező részleget nyit. Kevés a kőműves. Még kontárhoz is nehezen jutnak hozzá az építkezők. Foglalkoztak a vizsgálat során a kútfúrók munkájával is. Ebben a szakmában ugyancsak nagy hiány van Gyomron. A szépítkezésről, tisztálkodásról szólva, a vizsgálat megállapította: a Gyomron működő két vegytisztító kisiparos tevékenysége kielégítő. Szükség lenne azonban Gyomron egy felvevőhelyre, ahová a kilós ruhát, fehérneműt be lehetne adni. ÍZISm h lakosság szolgálatában Gyomron a községi pártvezetőség rendszeresen vizsgálja a munkásosztály anyagi, kulturális és szociális helyzetének alakulását. Legutóbb azt vették tüzetesen szemügyre, hogyan segíti, könnyíti a szövetkezeti és magánkisipar a háztartás vezetését. A vizsgálat megállapította: kevés a női, illetve férfiszabó a faluban. Fehérnemű varrásával senki sem foglalkozik. Nem működik ANNA ES ILONA A nyári „nagy” névnapok sorát az Anna-nap nyitja meg és az Ilona-nap zárja. Nagykőrösön rég látott csúcs- forgalmat bonyolított le a virágbolt az elmúlt hetekben. Elsősorban a rózsa, a szegfű és a kardvirág iránt érdeklődtek az Anna- és Mária-napi köszöntök. Az Annák, Olgáik és Mária-Magdol- nák mintegy hatezer forint értékű virágot kaptak a városban. Legközelebb az Ilonák következnek. Szegfűvel kardvirággal készülnek méltó ünnepükre a virágbolt dolgozói. Vasárnap asszonytalálkozó Augusztus 4-én délelőtt 10 órakor nagyszabású béketalálkozót rendeznek Nagykőrösön. A találkozót a városi és a ceglédi nőtanács hívta össze. Mintegy 400 vidéki vendég, termelőszövetkezetek, üzemek és vállalatok nődolgozói jelentették be részvételüket. Széles Imréné, a moszkvai békekonferencia egyik résztvevője tart élménybeszámolót délelőtt, délután változatos műsor szórakoztatja a lányokat, asszonyokat. Kosár nélkül indultam otthonról, hiszen nem is akartam vásárolni. A málna azonban, a kis kék műanyag- dobozban, úgy kínálta magát, nem állhattam ellen. Még a várakozás is megérte. Mások is úgy voltak, mint én: az ízlésesen tálalt árut haza kellett vinni. Rég elfeledtem ezt az élményem, csak tegnap jutott eszembe az egyik edényboltban. Karaván kávéfőzők között válogattam, milyen színű felelne meg leginkább névnapi ajándéknak? A sárga mellett döntöttem. Kifizettem a kilencvenhét forintot és arra az udvarias kérdésre: becsomagolják-e, természetesen azt válaszoltam, hogy kérem szépen. A kiszolgáló becsomagolta. Újságpapírba, KÖZÉRT-új- ságba! Amikor elképedtem, hogyan lehet edényt újságpapírba, kilencvenhét forintos árut makulatúrába csomagolni, az eladó tehetetlenül panaszolta, hogy nincs más csomagolóeszköze. Mit tehettem, magamban zúgolódtam, hogy adjak át ajándékot újságpapírban? S felidéződött egy téli F asámap reggel hatkor keltem fel. Egészen déli egy óráig tettem-vettem a kertben, ekkor nőm beszólított az ünnepi ebéd elfogyasztására. Ebéd után megtekintette a végzett munkát. Aggódva lestem a szemrevételezés eredményét. Ez azonban kivételesen kedvező volt, mert burkolt formában megkaptam az elismerést. — Akarsz egy kicsit lefeküdni? — kérdezte nőm kegyes arccal. — Már hogyne akarnék! Két dolog okoz boldogságot öregedő napjaimban. Az egyik: amikor a szomszédomnak nem sikerül a saját készítésű mosógép elindítása, a másik: a vasárnap délutáni szieszta. Vasárnap délutáni alvás — de csodás csengése van ennek a három szónak! Lázas sietséggel borotválkozom, (ki tudja miért, de nőm csak borotválton enged sziesztázni), életem párja közben Lefesésűéhez ment át, hogy építő bírálatot alkalmazzanak községünk aprajára, nagyjára. Bezárom a kaput, s rohanok, hogy birtokba vegyem a dinárat egy kispárnával, meg egy pokróccal, s 1két óra 10 perckor már meg is csípett a cecelégy, ami tudvalévőén az álomkor okozója. Két óra 20 perckor azonban pokoli csengés ráz fel első álmomból. Beleugrök a papucsomba, dörgölöm a szemem, csoszogok kifelé. A kapu előtt ismeretlen fekete ruhás nénike. Vasárnap délután — Itt laknak kérem Kram- puszkáék? — kérdi. — Nem. — Magyarázom neki, hogy Krampuszfkáék a szomszéd utca 72, száma alatt laknak. Meglehetős bonyolult a magyarázat, mert a néni süket, nem ért egy szót sem abból, amit mondok és be akar jönni, mert ő komoly vevő lenne a süldőre, de látni szeretné. 7-íz perc után szót értünk, s máris mehetek aludni. Még nincs három óra, amikor Makutyi szomszéd befejezi a délutáni alvást, s elmennek kirándulni. Ezt onnan tudom, mert kitolták a sufniból az 1920-as évjáratú Indian oldalkocsis motort, azután egy kicsit túráztatták, hogy biztosak legyenek a dolgukban, majd mennydörögve elpufogtak, benzinfelhővel ózonosítva ablakom alját. Háromnegyed négy nyugi, lehet még aludni. öt perccel négy előtt felsüvölt Suhajdáné: — Piriiii! A nevezett Piri Hragujevác- né, aki átellenben lakik. Az ötödik Piriiii-re kidugja fejét muskátlis kis ablakán: — Tess ... — Hallotta? — Mit? — Somberekiné fiút szült! — Ne mondja! Elsején volt egy éve, hogy szegény Sombereki részegen belefulladt a csatornába. — Isten nyugosztalja. Az asszony tűIhordta a gyerekei? — Ne legyen olyan naiv?! Megéri az a pénzét! Somberekiné további csalfa- ságát nem tudhattam meg; a hirtelen zápor bezavarta őket. Engem viszont kizavart a száradó fehérneműért, mert tegnap kismosásunk volt. No, de hála az esőnek, most csend van és nyugalom. Egy darabig hallgatom a lefolyócsatorna csordogálását. s az egyhangú zaj álomba ringat. Istentelen csattanásra ébredek. Hatalmas villanás. A szomszéd tv-antennáján levő ménkű magas villámhárítóba belevágott a villám. Négy óra 12 perc. Elvonult a vihar. Cseng a telefon. — Szervestrágya-begyűjtö? — kérdi valaki a másik végén. — Magánlakás — ordítok kétségbeesetten a kagylóba. — Úgy látszik, téves kapcsolás — állapítja meg a hang révedezve. Azután méregbe gurul: — Tegye le a kagylót, vem magát keresem’— kiabál. Igaza van. Négy óra 40-kor törött össze a készülékem bakelitháza. Letettem a kagylót. T\e most alszom! Édes ál1 ' maim vannak. A népi együttes leánykara előttem táncol.-Szépek, üdék a lányok, a palotás taktusait ütemesen veri ki formás kis lábuk. Hogy egyem meg őket! Az ütem fokozódik, egyre hangosabb, egyre áthatóbb, már az agyamban dobol. Felugróm. A szomszéd kalapál, veri az átkozott mosógépe oldalát. ■Öt óra 11 perc. Elküldöm a szomszédot a legmelegebb éghajlatra, a pokolba, és elkeseredetten vetem magam nyo- szolyámra. a kínok fekhelyére. Tőlem verheti a szomszéd udvarban az a tizenöt kölyök akármilyen csatakiáltások mellett a kaucsuklabdát. Én aludni fogok! Ezt 5 óra 35- kor határozom el. S amit én elhatározok, az vagy úgy van, vagy nem! De most sikerült! öt óra 55 percig mit sem tudok a világról. Ekkor nőm hatalmasat ráz rajtam: — Ébredj, Ede! Hallod, ébredj’— M ... ho ... mi? — Ébredj, te álomszuszék. Két órakor mentem el és te azóta itt hortyogsz? Mozgás! Mi lesz a gyújtósvágással, mindig könyörögni kell neked? Megadóan sóhajtok és megyek álmosan. összetörtén gyújtást, vágni. Magyarázkodjam? Reménytelen dolog. Vannak nevelhetett enek. No. mbytegy. Ho’nan a műhelyben kialszom magam! ‘Fazekas Mátyás vásárlás, amikor valamelyik ékszerboltban az egyik vevő jogosan méltatlankodott, miért kis papírzacskóba rakják a háromszáz forinton felül vásárolt ékszerét, majd külön öt forintot kértek tőle egy műanyagdobozkáért... Csak írás közben kezdtem magamon csodálkozni: miért mérgelődöm? Hiszen megszokhattam, hogy naponta vásárolt kenyerem papír nélkül, vagy — ne hazudjak — toalettpapír nagyságú fecniben szolgálja elém a KÖZÉRT. És ha a kenyeret szabad igy eladni, miért vagyok kényes az újságpapi- rcsban védett edényre, a drága ékszerre, amit akárhogy, de mégiscsak csomagolnak? Tudom azonban, miről van szó: ha a kedves közönség így is elviszi az árut, a kereskedelem miért változtatna rossz gyakorlatán? Kivált, ha mindez csekély anyagiakba, fáradságba és ötletbe kerülne? Vagy annak megértésébe, hogy az ízlésesen kíná't árut még az is megvásárolja, akinek esetleg nem volt szándékában. S. A. ÚJSÁGPAPÍRBA?
