Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

1953. AUGUSZTUS 25, VASÁRNAP syfWtro 7 JÉGORSZÁG Izland — Heringhalászok — Jéghegyek között Diákok hálóval Az északi sárikkor magá­nyos szigete az ísmeretlem- ismerős, nekünk magyarok­nak talán félelmetes Izland. Mit tudunk róla, az ott élő derék, dolgos népről? Talán csak annyit: halászok ... Pedig Izland nagyon: érdekes sziget. Alig valamivel nagyobb, mint Magyarország, ám lakóinak nagyot változott a világ. Régebben Anglia és az Egye­sült Államok voltak a leg­fontosabb kereskedelmi part­nerek. 1952-ben vita támadt AZ ÖNTÖZÉS HASZNA Ötmillió forintos beruházás — Fel­színi vízkiemelő épül a Szentendrei­szigeten az angolokkal, s a rá kö­vetkező esztendőben megkö­tötték a szovjet—izlandi áru- csereforgalmi megállapodást. A többi szocialista országgal is.sóikat javult a kereskede­lem. A halászat mellett az állattenyésztés a legfőbb kenyér- kereseti lehetőség Itt, ahol állunk, Szigetmo­nostor határában, ötven lé­pésnyire a Dunától, egy év­vel ezelőtt minden növény ki­sült a nagy szárazságban. Most olyan szépen zöldell a kukori­ca, hogy öröm nézni. Az új lucerna máskor, ilyen száraz időben, kipusztult volna, most szépen díszük az 50 holdas tábla. A monostori Béke Tsz tagjai már-már na­gyon elszomorodtak a dinnye­föld láttán. Aztán jöttek a vízhasznosítási társulat em­berei és megöntözték a diny- nyét. Olyan jó termést ta­karítanak be, amilyenre a Szentendrai-sziiget gazdálko­dásában nem volt példa. A szigetmonostori határban 25 hold kukoricát, 10 hold lucernát, 7 hold burgonyát, 10 hold borsót, 13 hold dinnyét, 200 hold tarlóba ve­tett borsót öntöznek. A szi­get többi három községében, Tahitótfaluban, Pócsmegye- ren és Kisorosziban is öm­lik a víz a szomjas földekre. A zöldellő kukorica, nap­raforgó mellett azonban sár­guló kukoricatáblákat is lá­tunk, ide még nem jutott el az áldott dunai víz. Mégis, egy nagyszabású program megvalósításának vagyunk ta­núi. Tavaly ősszel négy szakszövetkezet vízhasznosí­tási társulatot alakított, amely megkezdte a sziget mezőgaz­daságának átalakítását. Foghíjas szőlők — parlagföldek Mi is volt itt a helyzet? Érdemes közelebbről megis­merkedni a sziget múltjával és a jövő lehetőségeivel. A sziget nem nagyobb, mint egy közepes alföldi község határa, mindössze tízezer hold. Négy község épült rá: Kisoroszi, Tahitótfalu, Pócs- megyer és Szigetmonostor. Földje barna homok és ön­téstalaj. Valamikor virág­zott itt a gyümölcs- és kert­kultúra. Mindezt ma nem mondhatjuk el. A tízezer hóidból ezer az erdő, hét és fél ezer a megművelhető terü­let, amiből most körülbelül ötezer holdat hasznosítanak. Ebből — a nyilvántartások szerint — 870 hold a szőlő, gyümölcs- és zöldségkertészet. Ténylegesen még ennyi sincs, hiszen a szőlők teljesen elha­nyagoltak, az apró parcellá­kon 50—60 évesek, foghíja­sak a szőlők. A növénytermelés is ala­csony színvonalú. A homok­területen jó, ha 3—4 mázsa rozsot és 8—10 mázsa csö­ves kukoricát termelnek. Még ennél is lehangolóbb, hogy sok a parlagföld és nagy hó­ígéretüknek rövidesen eleget tesznek és így az 500 holdas telep is megkezdheti működé­sét. Az idén még újabb há­rom öntözőszivattyú kezdi meg munkáját. Jövőre újabb 800 holdat öntöznek A Szentendrei-sziget átala­kítási terve nagy megértésre talált Vesztergombi Lászlónál, a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vezetőjénél. Az ő segítségével vették meg az öntözőberendezéseket. A Kö­zépdunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóság most a szigetieknek újabb kérését teljesíti. Jövő­re megépítenek egy 800 hold öntözésére alkalmas felszíni vízkiemelőt. Ezzel a szigeten 2100 holdat öntözhetnek, a művelhető területnek mint­egy felét. Zöldborsó szeptemberben Márton Ferenc műszaki ve­zető, aki szervezője a szigeii öntözésnek, örömmel újsá­golja, hogy az öntözött földi­eper háromszor több termést adott, mint a nem öntözött. Az öntözés eredménye más­ban is megnyilvánul. Sziget- monostoron 200 hold tarlót ve­tettek be borsóval és azt ön­tözik, sőt a vízzel együtt mű­trágyát is permeteznek a föld­re. Szeptember végén holdan­ként 4—5 mázsa zöldborsót szednek le erről a területről, amelyet jó pénzért értékesí­tenek. A szárát pedig leszánt­ják. Ez csak egy példa a sok közül. Az öntözés kiterjeszté­sével tovább növelik a sza­móca, a málna és kertészeti növények termesztését, de öntözik a szántóföldi növé­nyeket is. Kőrútunkat Kisorosziban fejezzük be, s kompra szál- lünk, visszanézünk a Szent­endrei-szigetre, ahol a szépen zöldellő vetésekre, az öntöző- berendezésekből bő eső hull. Gáli Sándor A telefonok hazájában kat mérgelődve emlegetik, hogy ezért ugyan kár volt Pestről ideköltözni. Ha vala­mit vásárolni akarnak, azt Pestről vagy Pestre járó emberek végezhetik csak ki­elégítő eredménnyel. A hús­bolt, a zöldséges, egyáltalán valamire való üzlet csak jó messzire, a községben ta­lálható. Néhány szót a telefonok ha­zájáról, a gyárról. Termei­ben most kerül munkába a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár által készített kolhoz­központ távbeszélőinek gyár­tása. Készítik a nullszériát. Ebben a hónapban szeretnék elkezdeni a gyártást. Az idei program 35 ezer ilyen külön­leges, valóban korszerű ké­szülék gyártását írja elő. A régebbi készülékekből havon­ta 2500-at kér a Budavox Külkereskedelmi Vállalat. Már régóta szóba került, hogy a telefon mellett újabb gyártmányok is helyet kapnak a vidéki üzemben. A műanyag fröccsöntő-részleg, a bakelit­műhely is már sokféle alkat­részt készít. Azonban mind- í máig nem dőlt el, hogy pél­dául rádiógyártással foglal- koznak-e majd itt, Igaz, hogy ez minden eddiginél nagyobb technikád, műszak} felkészült­séget igényel. Az idő és a kö­vetelmények gyors növeke­dése indította az üzem veze­NDK-film és a Prágai tréfa­csináló című szovjet—cseh­szlovák film szinkronizálását. Az előbbit, Bruno Apitz ismert regényének filmváltozatát Frank Beyer rendezte, akit a magyar közönség az öt töl­tényhüvely és a Királyi gyer­mekek alkotójaként ismer. A Prágai tréfacsináló, a Svejk írójának, Haseknek ál­lít emléket. A fordulatos, sza­tirikus hangú film szinkron­változata Moldoványi József rendezésében készült. A szink­ronszereplők: Avar István, Márkus László, Kállai Ilona és Kollár Béla. Két különös, szatirikus tör­ténetet dolgoz fel a Gengszte­rek és filantrópok című len­gyel film. Szinkronrendezője Várkonyi Gyula, a szereplők: Garas Dezső, Angyal Sándor és Suka Sándor hangján szó­lalnak meg. (MTI) Épül az új üzem mokhegyeket hordott össze a szél. Pedig kitűnőek a gazdasági lehetőségek. Közel a fővá­ros, a Dunán olcsó a szállí­tás. A barna homokon szé­pen díszlene a szőlő, a gyü­mölcsfa, az öntéstalajon pe­dig olcsón lehetne zöldsé­get termeszteni. Ehhez azonban öntözni kell a földeket. Mert legjobban — bármilyen furcsán is hangzik — ß szárazság pusztít ezen a tájon. Noha a Duna vize közrefogja a szigetet, de még sincs vize. A talajvizet ugyanis, amely táplálná a növényzetet, a Fővárosi Víz­művek egyszerűen „elszip­pantja". Amikor megépítet­ték a pócsmegyeri vízki- emelőket, senki sem törődött a sziget lakosaival — még a kutak is kiszáradtak. Egyetlen kivezető út van ebből: az öntözés. Ez azon­ban mind ez ideig váratott magára. Érdekes fordulat A fordulatot a Szentendrei­szigeti Vízhasznosítási Tár­sulat megalakítása jelentet­te. A társulat elnöke, Dö­mötör József, a Pest megyei MÉK igazgatója, felismerte a sziget lehetőségeit és a me­gye szakembereivel együtt el­készítette a sziget mezőgaz­dasági termelésének fejleszté­si tervét. A terv megvalósítá­sához pénzre volt szükség. A SZÖVOSZ és a Vízügyi Fő­igazgatóság a szigetiek segít­ségére sietett. A társulat eddigi öntöző­telepek létesítésére ötmillió forint hosszúlejáratú hitelt kapott, öt öntözőgép máris működik — 640 holdon, a Po­kol-csárda és Surány között, Tahitótfalu határában épül j egy 500 holdas alácsövezeti öntözőtelep. Most már az eter- j nit-csöveket kellene lefektet- ] ni, de azok leszállítása — az ; ígéret ellenére —, Nyergesúj- j faluból egyre késik. Remél­jük, hogy a nyergesújfaluiak Befejezték a Farkasok közt védtelen és a Prágai tréfacsináló című filmek szinkronizálását A Pannónia Filmstúdió mű­termeiben befejezték a Far­kasok közt védtelen című nyugati »Kotoje: rjarssars- suaqua. Jólesne egy kis pi­henés, ám lehetetlen a le- horgonyozás, mert az erő­södő szél elsodor bennün­ket a partitól. A meglepe­téseknek még nem volt vé­ge. Utunlk negyedik napján óriási jéghegy börtönébe kerülünk. Nemcsak hajónk állt meg, de úgy éreztük, az élet is. Páratlan tengeri vihar kerekedett. A tekinte­tekből lehetett érezni: a ter­mészet játékszereivé vál­tunk. Szerencsére élelemmel jól voltunk ellátva. Hetvenkét órás hánykódás után szabadultunk ki a jég félelmetes öleléséből. Ezt kö­vetően már csupa jóban volt részünk. A hajó mikro­fonja sugározta: — Heringvonulás nyugat felé, 200. méteren... Kigyúltak a fényszórók, vé­gigpásztázták a vizet. Bá­mulatos gyorsasággal két csó­nak ereszkedett a mélybe a halászokkal. Fáradtan, kimerültén ér­keztek vissza. — Jó fogós volt — mondották elégedet­ten. Mikor újra megpillan­tottuk a kedves izlandi kikö­tőt, már csak emlék volt a több napos jégbörtön. más dolog. Hajónk Nyugat- i Grönlandiba indul. A fedélze- | ten az izlandiakon kívül své- i dek, dánok, norvégek szor­goskodnak. Legtöbbjük diók, i akik a nyári szünidőben igy I keresik meg. a továbbtanu­lás költségeit. Alighogy elhagyjuk a kikö­tőt, egyszeriben eltűnik a ma­gányos szigetország. Gigan­tikus jégtömbök között úszunk. Feltűnik Grönland egyik I hajóparkja és hullámtörővei rendelkező ■ kikötője. Ma a kereskedelmi flotta közel 500 nagyobb halászhajóval és több mint száz más hajóval rendelkezik. Kis túlzással ólve. itt min­denki a halászatiból él, hi­szen legfontosabb exportcik­kéi: a konzerv ál a tlan hal, a sózott hal, a fagyasztott és mélyhűtött hal, tőikehalzsír, halliszt, sózott hering. Itt is Csakugyan előbb-utóbb a telefonok hazája lesz a Te­lefongyár Pest megyei üzeme Bugyi községben. A kis Du­na—Tisza közi község ho­mokján egyre gyorsabban és egyre nagyobb területen nő, gyarapszik a B. üzem. Rövid néhány esztendő alatt a kez­deti eredményektől addig ju­tottak, hogy már külfö'diek kopogtatnak ajtajukon. Leg­utóbb egy nyugatnémet cég mérnöke próbálta ki válla­latának különböző műanyag alapanyagait, az ottani fröcs- csölő üzemben. De lássuk, milyen az ál­talános kép ma Bi^gyi köz­ségben, s hogyan változik az a gyár növekedésével. Hadd említsük meg első­nek a legfőbb gondot, a lakó­telepet. Az üzem szomszédsá­gában száz otthon készült el. Most üz'etház és iskola alap­jait rakták le. építési határ­ideje ez év végére szól. Most azonban úgy néz ki, Ihogy bár háromnegyedét felhúzták, a munka megállt, és egyedül árválkodik az épület. Pedig a tudomány hailéka naigyon h'ányzik. A falu messzefek- vő. régi kis iskolája nem tud már megfelelő helyet adni a tanulóknak. Legalább ennyi gondot okoz, ha nem is ilyen fontos az üz­letház. A Pestről ideköltö- zöttek bizony csalódottan, so­Nehéz itt az élet. Ä halászmesterség fárasztó valami. Különösein a fiatalok panaszkodnak. Leg­többjük otthontalanul, célta­lanul lődörög munkája vé­geztével a kikötőben. Herimghalásziajt! Ez izga/1­száma csak százhetvenezer. A I jég birodalma. Ez valóban I félelmetes, hiszen felületéinek ! tizennégy százalékát jég bo- | rítja. Az ország szíve a kikötő. I Meglepő, hogy ennek a ten-1 geri országocskánrk máig a századforduló idején nem j volt semmiféle kereskedelmi' tőit arra, hogy kihelyezett technikumot szervezzenek az idei őszön. Mint mindenütt, itt is foly­ton építkeznek. Egyik gondot a másik után hagyják maguk mögött, már nincs naponta baj az energiaellátással, van­nak régi. de új, sőt igen kor­szerű gépek, s hogy minden­nek helye legyen, most épül egy 2400 négyzetméter alap- területű vasvázas műhelycsar­nok. Mire tető alá kerül, már eldől az is, mivel gyarapszik a Telefongyár vidéki üzemé­nek munkaprogramja. (t- gy )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents