Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

1963. AUGUSZTUS 25, VASÄRNAP FILMHÍRADÓ Pest megye népművészeti tárgyai — országos kiállításon Valerie Lagrange a Korzikai testvérek című nagysikerű olasz—francia film női főszereplője Hat amerikai filmsztár, Charlton Heston, Marlon Brando, Tony Curtis, Mel Fer­rer, Tony Franciosa, Burt Lan­caster és Billy Wilder rende­ző bejelentette, hogy részt vesz a Washingtonban augusztus 28-án rendezendő néger fel­vonulásom, amely a faji meg­különböztetés eltörlését köve­teli. + Andre Cayette francia ren­dező Firenzében forgatja a házasságról szóló kétrészes filmjét. Az első rész címe: Jean-Marc és a házasélet, a má- sodik rész: Francoise és a há­lj zasélet. A film a .férfi, illetve |a nö szemszögéből mutat be ^ egy rosszul sikerült házassá- * got. Mindkét történet fősze­. VETÉLKEDŐ I Dudás Juli rajzai (falvódő- díszítések) méltán kapták a kiállítás előkelő helyét. Megyei múzeumaink nagy gondot fordítanak a tájegy­ségek népművészeti anya­gának összegyűjtésére, meg­őrzésére. Nagytarcsán, Aszó­don, Pencen, Szentendrén s bizonyos vonatkozásban Ceg­léden is szépen halad az ilyen irányú munka. S a múzeumok munkája mel­lett egyik lényeges népmű­velési gond kell hogy le­gyen , az első gödöllői ki­állításhoz hasonlóan, leg­alább két-három évenként, a különböző tájegységeken megyei szintű kiállítások rendezése. A Galga völgye mellett a TápióS'ág, a Rákos Völgy, a maglódi, a magytarcsai, a Buda környéki vidék sok értéket képviselő anyagai mind segítenek abban, hogy megyénk népének művésze­téről, annak történeti fej­lődéséről, társadalmi rétege- ződéséről, hiteles képet tud­junk adni s emellett a to­vábbfejlesztés problémáját keresve (kölcsönhatásban pél­dául a népitánc-művészet- tel) gazdagítsa a tájegysé­gek sok irányú művészeti életét. Ladányi István A magyar származású Czu- kor György rendezi a My fair lady filmváltozatát, amelynek főszerepeit Audrey Hepburn és Rex Harrison játssza. W.WWWWWWWWWWWWW'.WWWWWW zai Kiss beöntötte a tizen­kilencedik féldecit, ám an­nak már több, mint fele visz- szacsorgott a szája szélén. — Hagyjatok! — motyog­ta —, elegem van ebből, szó­davizet! — Ö is ráborult az asztalra és akárcsak Sima Andrást, átszállították a szé­napajtába. Juhász János diadalmasan nézett körül az üres asztal felett. Csak az arca tüzelt, mint a nap, vörösen. — Hányat ittam eddig? — kérdezte. — Huszonkettőt — válaszol­ták kórusban. — Na, altkor még három­mal megfejelem, ne érhesse szó a ház elejét. Csakugyan, lehajtott még három kupicával, aztán támo­lyogva indult a kijárat felé. Azt mondják, saját lábán került haza, sőt másnap reggelre ki is józanodott. Nem így a két újdonsült „versenyző”. Turzai Kiss Jóskát csak két nap múlva tudták felébreszteni. Sima Andrást pedig Csáki doktor injekciói hozták eszméletre. A „vetélkedő" fináléja a tsz-irodában játszódott le. Ide hívta ugyanis az elnök a „győztes” .Juhász Jánost egyik este. — Gratulálok, János, bá­tyám — nyújtotta át az öregnek a tízliteres, teli de- á mizsont az asztal alá ivott ^ cimborák nevében. — Fo- ^ gyásszá csak egészséggel. Az- ^ tán mivel Juhász néni is á y kérte, a vezetőség is úgy ^ döntött, s ezt én is támoga- ^ tóm, jutalomképpen elküld- ^ jük magét elvonókúrára. y Súlyán Pál á EZER NAP neki, nem és nem. Konokul hallgatott, tette okát nem árulta el senkinek. Azt re­besgették róla, hogy naphosz- szat otthon ül, legfeljebb a hízólcat eteti, s a kertet ka­pálja meg. Mások úgy tud­ták, hogy orvvadászatra adta fejét, s míg az új tsz tag­sága a mezőn nyűgölődik, Sán­dor friss vadpecsenyén él. S azt is elnézte, hogy a felesé­ge szorgalmasan dolgozott, gyűjtötte a munkaegysége­ket. Sándor kerülte az embere­ket. Tehette is, mert nem a faluban, hanem a tsz-tanya szomszédságában, az úgy­nevezett Erdőháton lakik. Egyetlenegy esetben jelent csak meg a közös munka színhelyén, hogy tanácsot ad­jon és figyelmeztesse jóbará­tait. De ez az egy eset na­gyon emlékezetes maradt. A tsz tagsága éppen azon vitatkozott, mit kezdjenek az Erdőhát közelében rogyadozó, öreg pajtával. A többség a lebontást javasolta, mondván, az épen maradt gerendákat jól felhasználhatják az épít­kezéseknél. Voltak olyanok is, akik nyári csirkefarmot akar­tak ott berendezni. Ebbe a vitába rohant bele Szép Sán­dor. — Hagyjátok meg a pajtát emlékeztetőnek. — Mire emlékeztessen? — kérdezte Tóth Károly, aki Szép Sándor legjobb barátja volt. — Majd meglátjátok, hogy ez a rozzant épület is túléli a közöst — emelte Sándor ma­gasra a hangját, hogy a jós­latot mindenki jól hallhas­sa. A kétkedő, múltjukkal vias­kodó emberek döbbenten hallgatták Sándort. Sokan sa­ját aggodalmaikat hallották viszont szavaiból. — Nem adok neki ezer na­pot! — ütötte tovább Szép Sán­dor a vasat. — Ezer nap? — kérdezte Tóth Károly. — Honnan ve­szed ezt az ezer napot? Sándor viaskodott, hogy kimondja-e, de a várható diadal kimondatta vele. — Az öcsém írta. Eisenho­wer nem engedi, hogy így maradjon. Tóth Károly felkacagott. — Ne marháskodj már, Sándor, te elhitted ezt? Tóth Károly tovább kaca­gott, de akadt olyan a vitat­kozók között, aki komolyan vette Szép Sándor szavait. — S te mit csinálsz addig? — kérdezték tőle ezek. — Kibőjtölöm valahogy — válaszolta ö fölényes maga- biztossággal. — Nem félsz, hogy hosszú lesz a böjt? — kérdezte Tóth Károly, fejét csóválva ba­rátja esztelenségén. — Ezer nap? — hangosko­dott Sándor. — Tudod, hogy szeretem az italt, de foga­dok, hogy egy korty bor nélkül is kivárom. így történt, hogy Szép Sán­dor fogadott Tóth Károly­ival: nem lép be a kocsmá­ba, amíg vissza nem for­dul a világ. Tóth Károly csak legyintett a fogadásra, a kimondott szavak még sem maradtak hatástalanul. A pajtának legalább is megke­gyelmezett a tagság. Nemcsak a csirke miatt, hanem azért is, hogy kiderüljön, valóban túléli a közöst. Mert ki tied ja, mit hoz a jöuő? Tavaly tavasszal már alig emlékezett valaki Szép Sán­dorral kötött fogadására, bár az ezernapos határidőből ta­lán 30 nap sem hiányzott. A nagy munkában kisebb gond is nagyobb volt annál, hogy valaki a három évvel ezelőtti butasággal törődjön. De egy éjszakai vihar min­dent gyökerestül felforgatott. Feltámasztotta az eltemetett fogadást is. A vihar május végén zúgott el a falu fe­| Gazdagon díszített pár­í nák, térítők, szövött, hímzett ! minták, színes cserépedé- : nyék, fazekasáruk; zeg- : zugos, kockás, körzővel raj- i zolt ívek, rozetták, sok ágú i csillagokkal díszített népmű-, : veszeti emlékek előtt állunk, j csodálva az üvegvitrinekben i a palócok, Matyóföld, a Hor- i tobágy, Kiskunság, Kalota- I szeg évszázados hagyomá­nyait. A felszabadulás után első ízben ez év augusztus ele­jén rendezték meg a ma­gyar népművészet országos kiállítását Budapesten. Hogy milyen népművelési értéket képvisel ez a — sajnos csak augusztus fo­lyamán nyitva tartó — ki­állítás, ahol áttekintést ka­punk a nyugati őrségtől az alföldi mezővárosokig, er­re nehéz lenne válaszolni. S ahogy országos viszonylat­ban is meg nem oldott prob­lémát hordoz ez a kiállítás, úgy megyei viszonylatban Is felveti ismét a két évvel ezelőtti problémát, amivel Gödöllőn, az első Pest me­gyei néprajzi kiállítás ren­dezésénél már foglalkoztunk. Megyénk gazdag népmű­vészeti, néprajzi emlékek­ben. Bizonyítja ezt a mos­tani országos kiállítás is, hiszen a Galga völgye, Aszód szépen reprezentálja J a megyét. ^ A túrái szőttesek, a gaz- ^ dagon díszített ruhák, fara- ^ gások, valamint a galgamá- ^ csai motívumok, Vankóné f. replője: Marié-Jósé Hat és Jacques Charrier. •k Bemard Wicki, a neves filmszínész-rendező Párizsba érkezett, ahol előkészíti Az öreg hölgy látogatása felvéte­leit. Dürrenmatt művének filmváltozatban Ingrid Berg­mann és Anthony Quinn ját­szik főszerepet. ★ Az örmény filmstúdióban színes, szélesvásznú film ké­szül Út a porondra címmel. Története egy bohóc útját mutatja be. Mindössze húszéves és már tíz filmben játszott Milena Bravic, a legnépszerűbb ju­goszláv filmsztár. ★ Berlinben megkezdték a Gripsholm kastély című film forgatását, amely Tucholsky azonos című regénye nyomán készül. A főbb szerepeket Jana Breichova, Nadja Til­ler és Hans Lothar játssza. } Szép Sándor ötven esztendős, ! magas; erőteljes szövetkezeti \ paraszttal a minap találkoz- í tam egy alföldi falu ital- 5 boltjában, ahová a szűnni \ nem akaró hőség elől me- \ nekültünk. Sándor azzal í tűnt fel nekem, hogy két | hosszúlépést rendelt egy- í szerre, gyorsan egymás után (felhajtotta és távozni akart. í — Egyszerre két pohárral jis? — kérdeztem tőle, hogy í valahogy szóra bírjam, i Elkomorodott, fenyegető ha- \ rag vetett árnyékot homlo- 5 kára. Aztán elnevette magát. í — Sokáig szomjaztam. Van f pótolni valóm. í Négy évvel ezelőtt kezdődött, t Szép Sándor különös histó- \ riája. Azelőtt nem volt ne- Í vezetes ember, ha csak nagy testi ereje és Amerikában $ élő öccse iránti rajongása Í miatt nem emlegették. Négy J évvel ezelőtt is úgy lát- j szott, hogy Sándor azt te- : szí, amit a többiek. Aláírta Sj a belépést, igent mondott a j! szövetkezetre. De dolgozni £ nem ment. Hiába nyaggat- '■ ták, fenyegették, ígérgettek ga három-négy literét le nem öntötte a torkán. Juhász János fogatos csak abban különbözött az ön­tözőmestertől, hogy ő inkább a rövid italokat kedvelte. De abból aztán ivott annyit, hogy a legdúsabb fantáziát is zavarba hozta. Turzai Kiss Jóskát viszont a sörisszák új ígéretének tartották. A zömök, vörös hajú fiatalem­ber estétől hajnalig 35—40 korsó sört is képes volt ki­üríteni. Márpedig faluhelyen nemcsak a legerősebb, a leg­ügyesebb, hanem a legtöbb italt bíró férfinak is kijár a férfiközösség tisztelete. Eljött a vasárnap, s a „mér­kőző” felek már délelőtt be­ültek a kuglizó mögötti lu­gas alá. Pohár sörrel kezd­ték, majd a hőséget eny­hítő további korsók idő előtt felébresztették mind­hármójukban a virtust. — Aszondom én, ne húz­zuk az időt 1- állt elő Turzai Kiss. — Essünk túl rajta — ta­nácsolta Sima András. — Szaladj el fiam Kese­rűékhez — ugrasztottá el az ott ólálkodó egyik gyer­meket Juhász János —, mondd meg Béla bátyádnak, várjuk. Mire a „bíró” megérkezett, már hangos szurkolótábor vette körül Juhászék asz­talát. Odaálltak a kuglizók is, s kórusban biztatták a nap hőseit: fenékig, fené­kig! Hat féldeci mindany- nyiuknaik gyorsan, simán lecsúszott. Turzai Kiss Jós­ka a hetediknél megborzon­gott s elvadult tekintettel hajtott fel egymás után há­rom kupicával. Juhász Já­nos lassan, higgadtan öntö- gette magába a poharak tar­talmát. — Ez igen — csattintott nyelvével, alaposan megrág-, va minden egyes kortyot —, i attól tartok, nem jut belőle elegendő. Sima András már méla undorral nézte az asztalon sorakozó teli poharakat s a tizenötödiknél csömört kapott a törkölytől. — Ez már nem bírja — hal­latszott egy hang az ácsor­gók közül. — Én-e? — állt fel Turzai Kiss, én nem nem bi-rom — s düledezve újabb két ku­picát öntött le a torkán. Egyre melegebben tüzelt a nap, s árnyékban is lehetett már vagy 26 fok. Patakzott a víz a versenyzők arcán, de nem akarták magukat megadni. Levették a kabá­tot, felgyűrték az Ingujjat. Sima András állapota azon­ban észrevehetően rosszab­bodott. összefüggéstelenül kezdett beszélni és a tizen­hetedik pohár után rázuhant az asztalra. Hiába szóltak hoz­zá, többé nem válaszolt. A barátai vitték ót a széna­pajtába. — No, Jóska öcsém, lássuk kinek szárazabb a torka — lendítette magasba a husza­dik féldecit kihívóan idős Juhász János. Nagy erőlködés közben Tur­Turzai Kiss Jóska, a gépállo­más traktorosa nagyot csa­pott Sima András, a helybeli Egyetértés Tsz öntözőmeste­rének a markába, s rekedtes borízzel harsogta: — Szóval, tíz litert kap a vesztesektől a győztes. Rend­ben van, állom az alkut! — Én is — kapta fel a fejét idős Juhász János fo­gatos. — Ha őszül is a tar­kóm, két ilyen nyálast még asztal alá iszok. — Az majd kiderül tata, lassan a testtel, láttunk mi már éjjeliőrt... — kacsin­tott a kimérős felé az ön­tözőmester —, buktassa csak meg István bátyám ezeket a pikolókat — mutatott az öblös söröskorsókra. Tulajdonképpen így kezdő­dött, pontosabban így vég­ződött a címben jelzett szo­katlan „vetélkedő” előzmé­nye a tsz-központ melletti söntésben. Hogy ki indítvá­nyozta a „versenyt”, nem ke­rült nyilvánosságra. Azt azonban az asztaloknál iszo­gatok is meghallották, hogy a „mérkőzést” vasárnap dél­után tartják a kuglizó mö­götti kertnélyiségben. Kese­rű Béla, a nyugdíjas állat- gondozó ajánlkozott szak­értő bírónak, annál inkább, mivel kórházba kerülése előtt — ennek pedig ép’jen három esztendeje — senki sem tudta őt túlinni a fa­luban. Örömmel fogadták az öreg ajánlatát. Mindez szerda délután tör­tént, s hétközben esténként néhány korsó sör elfogyasz­tása mellett egyeztek meg a „versenyzők” a feltételek­ben. Kimondták: az lesz az idei bajnok, aki legtovább bírja az italt, azaz szám sze­rint is a legtöbb, színültig megbuktatott féldecis pohár törkölyt egy ültő helyben egymás után, étel, vagy más ital elfogyasztása nélkül fel­hörpint. A bírónak ellenőriz­nie kell, hogy a felek ugyan­olyan minőségű pálinkát igyanak. Végezetül pedig a bajnoknak kijáró 10 liter kadarkán felül a „vetélke­dő” egyéb költségeit is a két vesztes fizeti. — Nálunk is lesz Ki mit tud — újságolták egymás között bizalmasan a söntés férfivendégei. Mert arra gon­dosan ügyeltek, hogy asz- szonyfülbe ne jusson a „vetél­kedő“ híre. Mióta ugyanis az Egyetértés megalakult, nem volt olyan közgyűlés, brigádértekezlet, ahol az asz- szonyok szóvá ne tették vol­na az ivást, s ne követelték volna a vezetőségtől a drá­kói rendszabályokat a ré- szegeskedőkkel szemben. Az antialkoholista küzdelmet megnehezítette az a körül­mény, hogy ebben a község­ben éppen a legdolgosabb tagok néztek leggyakrabban a pohár fenekére. Sima And­rásnak járásszerte nem ta­lálták párját, olyan jól összefogta az öntözőbrigá­dot. Ha kellett, egyfolytá­ban két-három hétig is kin1 maradt a kertészetben. Csak hát a bor. Ha szerét tehette nem nyugodott, míg a ma­léííéccni rzvm A Szeptemberben mutatják be Budaörsön és Nagykőrösön a Négy szerzetes című színes olasz filmvígjátékot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents