Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-14 / 189. szám
MECrlf 1963. AUGUSZTUS 14, SZERDA HEJ, HORGÁSZOK... Csendes hétköznap délelőtt. A víz sima tükrén a forró nyári nap fénysugarai szikráznak, s néhány csónak áll mozdulatlan a folyó, a soroksári Duna-ág közepén. Bennük egy- egy horgász ül, figyelve, mikor kai ja be egy ponty vajgy kárász a csalétket. Arrébb, a buján zöldellő, sűrű náddal, sással benőtt apró szigeteken, zavartalan az élet: szárcsák, vadkacsák úszkálnak békésen, néhány ifjú gácsér játékos kedvvel kergetőzik récepárjával. Vízicsirkék, kárókatonák szállnak fészkükről a magasba, majd szárnyukat suhogtatva ereszkednek alá zsákmányvárón a víztükörre. Bentebb, a falu, Szigetcsép határában, mozgalmasabb a táj, a szövetkezet zöldséges- földjén asszonyok, süldő legények s karcsú lánykák hajladoznak, szedik a paprikát, a paradicsomot serényen. Mellettük szivattyú emeli ki az éltető vizet, s az öntöző szórófejekből bőségesen hull a mesterséges eső a szomjas kukoricaföldre. Itt azonban, közvetlenül a part mentén, a Budapesti Sportihorgászoik Egyesületének árnyas horgásztelepén, csendes minden. A kis öbölben, szorosan egymás mellett, csónakok fedik be a vizet, pihennek. S fenn, a meredek parton, a sűrűn ültetett szomorúfűzek, dús lombú nyárfák, tölgyek és akácok között is üresek az apró, színesre mázolt horgászhá- zikóik. Szunnyadozva várják a szombat-vasárnapot. Mert akkor elevenedik meg igazán ez a gyönyörű, virágokkal pompázó partszakasz: buszon, motoron, autón jönnek a horgászok, hogy kiszabadulva a főváros forró kőrengetegéből, itt találjanak a hét végén enyhét s üdítő pihenést. A szép s derűs horgászélet- ből azért most is, ezen a csendes dclelőbtön is, kaptam ízelítőt. Eevmás mellett levő két parányi házikó ajtaját nyitva 1 találtam, s szóba elegyedtem előttük, horgászfelszerelésükkel bajlódó, foglalatoskodó két fiatalos külsejű nyugdíjas bácsival. Tőlük tudtam meg, hogy ez a kis telep a felszabadulás óta épült ki. Évről évre szaporodnak a házikók, sőt nagyobb, üzemi szakkörök által létesített közös épületek is. Olyannyira, hogy közvetlenül a parton el is fogyott a hely. De mögötte, a csépi termelő- szövetkezettől idén kapott az egyesület egy földsávot. Az új soron már épülnek is az új víkendiházak. — És hal van elegendő? — kérdem Süli Ferenc bácsitól, a 65 éves nyugdíjas nyomdásztól, akiről kiderül, hogy ha nem is személyes, de közeli ismerős, nemrégen még a lapunkat előállító nyomdában dolgozott. — Bizony, idén kevés, a hosszú tél után — feleli. Különösen a ponty ritka zsákmány. Tavasz óta összesen kettőt fogtam. A másik öreg is megerősíti, hogy így van: a nemes hal kevés most a Duna-ágban. Süllő egyáltalán nincs, a csuka is ritka, a kárászt meg kifogják a nagyhálókkal. Persze apró, „szemét” hal, keszeg, az mindig akad bőven horogra. Az elmúlt vasárnap két üzemi szakkör is rendezett kint összejövetelt, az egyik új horgásztanyát avatott. Sok vendéget hívtak az ünnepi hal vacsorára. De a halászlének, rostonsültnek való nem itt akadt horogra — Pestről szállították ki autóval. Ügy beszélik, hogy a vendégek erről a „fogásról” nemigen tudhattak-, mert nagyon is dicsérték az „ügyes” vendéglátókat. De azért nem kell aggódni, ők más módon is tudnak magukon segíteni. Mégpedig úgy. hogy tógazdaságban előnevelt halat, összesen tíz vagon pontyot telepítenek ide, a soroksári Duna-ágba. Igen, furcsa emberek ezek a horgászok. Képesek órákon át, sőt naphosszat, mozdulatlanul ülni, kinn a vizen, a csónakban, némán, pisszenés nélkül lesni, várni, egy-egy szép nagy halra. Karjuk, lábuk közben élzsibbad, s szúnyograjok isszák tele magukat a vérükből. Amikor azután egy jókora, két és fél, három kilós ponty bekapja a horgot, nagy az öröm, — Ne higgye — jegyzi meg Süli bácsi. — Én már gyermekkorom óta. több mint 50 éve horgászom. De nem szeretem a halat. Nem eszem belőle soha egy falatot sem. Csodálkozva, hitetlenül néztem rá. Ö látva ezt, így szólt mosolyogva: — Ez nem vicc, szóról szóra igaz. Van itt még több ilyen horgász is, mint én. Nem szálltaim vitába vele, elhittem, amit mondott. Hetesi Ferenc Pál Nemzetközi szövetkezeti szeminárium A Szövetkezetek Országos Szövetsége a függetlenségüket nemrég elnyert afrikai országok szövetkezeti mozgalmainak ssegítése érdekében, szövetkezeti szemináriumot rendez Budapesten, a margitszigeti Nagyszállóban. A háromhetes szemináriumon Algéria, Dahomey, Guinea, Mali és Tunézia szövetkezeti küldöttei vesznek részt. A nemzetközi szemináriumot kedden Molnár Károly, a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnökhelyettese nyitotta meg. (MTI) DINNYESZÜRET A nagykátai Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezeiben készültek az alábbi jelvételek. A fotoriporter a községtől messze, a sík, dombnélküli határban örökítette meg a szorgalmas dinnyéseket, akik Csányból jönnek ide, minden évben kora tavasszal és egészen őszig kint dolgoznak, kint élnek a szabadban. Idén nyolcvan holdon termelnek a szövetkezetben illatos, édes sárgabélü ananász és vérpiros görögdinnyét. A forró meleg és az állandó napsütés nyomán jóval korábban kezdődött meg a dinnyeszüret. A termés bőséges, talán túlságosan is az. Az íze pedig zamatos, mézédes. A kitűnő minőségű dinnyékből hatvan vagon termésre számítanak a termelőszövetkezetben. Jó áron már eddig 11 vagonnal adtak át export célokra a HUNGAROFRUCT-nak. JO KAPCSOLAT Idősebb bácsi volt a Hazafias Népfront helyi bizottságának vezetője. Egy alkalommal arról érdeklődtek nála, milyen a népfront és a helyi tanácsszervek kapcsolata? Mire a bácsi így válaszolt: — Kitűnő! A tanácselnök naponta tőlem viszi a tejet! k. m. A szegény aldiszpécser avagy A MAI LÁNYOK Az ifjú diszpécsert diszpécser előtt oly mel beszélt alfőés bohém — miután a és más kollégái nagy szakértelem- a szerelemről — utolérte a végzet. Egy csodaszép estén mind a 24 évével maga is szerelmes lett. Éppen villanyt szerelt egy leánygimnáziumban, társadalmi munkában, amikor megismerkedett a Lánnyal. A Lánnyal, aki szakkörről jött és akiért érdemes élni. Mivel az aldiszpécser kedves. jóképű fiú volt, a lány sem fogadta ellenszenvvel. Bőt. miután az egyre gyakoribb találkozások közben az aldiszpécser a lány számtan- példáit is megcsinálta, kialakult a kölcsönös, mindent elsöprő szerelem. Olyan hatalmas szerelem, hogy az aldiszpécser belesápadt: hogy merészelt ő eddig szakszerűen és pökhendien beszélni a legszebb emberi érzelemről? Miként ilyenkor szokásos, az ifjú aldiszpécser teljesen megváltozott, s a lánnyal együtt nagyon boldogok voltak. Ám az idő méhében érlelődött a konfliktus. A félórás csókok közben az aldiszpécser növekvő bizonysággal érezte, hogy a bálványozott lány — nő. Pontosabban: nő is, aki mint nő és mint imádott lány, csak Az indulás előkészületei Százhalombattán (Tudósítónktól.) A Duna menti hőerőműnél egymásután próbálják ki az üzemindításhoz szükséges berendezéseket. Az építkezésen dolgozó több mint kétezer munkás nagy figyelemmel kíséri a VERTESZ-kirendeltség dolgozóinak erőfeszitéseit, akiknek biztosítani kell már jóval az első gépegység indítása előtt a nagy teljesítményű motorok, automatikák és műszerek üzemképes állapotát. A kirendeltség eredményeit és feladatait Koczka László kirendeltségvezetőtől tudtuk meg. — Dolgozóink üzembe helyezték az első gépegység indításához szükséges motorokat a vízkivételi műnél. A szivaty- tyúháznál is megkezdődtek a motorpróbák és a kazán ventillátormotorjait is felszereltük. A vízlágyító üzem motorjainak többsége már forog, megkezdődtek a Dunából érkező hűtővíz adagolási próbái. Igen jól halad a Komszomol segítségével már korábban leszállított szovjet műszerek és automatikák hitelesítése és szerelése — mondotta. Könnyíti a VERTESZ munkáját, hogy a szovjet szerelőkkel és szakértőkkel igen jól összehangolják elképzeléseiket. Előrehaladott állapotban van a tíz speciális olajégő automatika gyártása, az első szabadtéri kazánhoz. A KISZ- bizotlság segítségével elkezdték az új típusú hidrogénhű- tésű generátorhoz tartozó tokozott alumínium áramvezetősínek szerelését. Biztosítják a vezénylőterem, a hővezénylő központ és a hálózati irányító berendezések zavartalan működését. S hogy a VERTESZ-kirendeltség megszüntette a hosszú tél okozta elmaradást, abban oroszlánrésze van Pataki József művezetőnek, a Konkoly János vezette ifjúsági szerelőbrigádnak, Kövesdi Mihály, Túra József és Horváth István iőszeíelőknek. Az eddigi eredmények alapján biztosítottnak látszik, hogy a VERTESZ miatt nem következik be a jövőben sem elmaradás a többi gépegységeknél. együtt jelentheti neki a maradéktalan boldogságot. Ezt szóval és tettekkel ikife- jezésre is juttatta. De a lány hajthatatlan maradt. Beteget jelentett az iskolában és kitakarította az aldiszpécser rendetlen albérleti szobáját — de hajthatatlan maradt. S amikor az aldiszpécsert alacsony ágyába kente egy kiadós influenza, a lány mindennel ellátta, órákat ült mellette, de talpraállása után ismét hajthatatlan maradt. Végre ráállt arra, hogy elolvassa az aldisz- pécsemnek szerelmükről alkotott verseit — de ezután is hajthatatlan maradt. Pedig az aldiszpécser szóval és tettekkel vitézül hadakozott. Idézett, magyarázott, érvelt és könyörgött — hiába. Megmutatta azokat az újságcikkeket. amelyek arról szóltak: a fiataloknak, ha valóban szeretik egymást, még nem kell összeházasodniok ahhoz. hogy teljesen boldogok legyenek. Meddő vállalkozás volt. Sokat beszélt a teljesség igényéről, arról, hogy csak így igazi a szerelem. Ennek sem volt foganatja. S a viad csókolózásoknak sem, amelyeket a lány mindig félbeszakított. Az ifjú aldiszpécser napokig gondolkodott. Nagyon szerelmes Volt, nagyon becsült^ a lányt és nagyon gyűlölte a konvenciókat. És habár Mo- liére-től eredő kedvenc mondása ez volt: „A házasság? Jobb a halálnál...” — most mégis, rászánta magát a lehető legnagyobb lépésre. Fulladt szavaira azonban a lány így válaszolt: — Tudod, hogy nagyon szeretlek. De csak akkor megyek hozzád, ha már leérettségiztem. és te már rendbehoztad magad anyagilag. Ez valódi bunkócsapás volt. Az érettségi négy hónap — de legalább másfél év, amíg rendbejön anyagilag. De ösz- szeszedte magát: — Légy a menyasszonyom. Ám ez a halálugrás-lépés, a szülők meghitt öröme, hogy néhány hónap múlva ilyen kedves vejük lesz. aki már aldiszpécser — ez sem vezetett eredményre. A lány még sze- relmesebb lett — és szilárdabb, mint a beton. Mikor az ifjú olyan volt, mint a kitörésre kész vulkán, együttérző mosollyal, bánatos szemmel lehűtötte: _— Tudom, kedves, a teljesség ... Értem, s a lelkem mélyén igazat adok neked. De ha igazán szeretsz, az esküvőig nem beszélsz erről __ A mikor már huszadszor játszódott le a jelenet, az aldiszpécser őrjöngve, üvöltve kirohant a lakásból. Órákig rohangált a városban, rendőrt, járókelőt, Trabantokat feldöntve. | Végül hirtelen megállt. Hangosan beszélt magával, ’ és felrohant egy ideggyógyászhoz. A köpcös ideggyógyász meghallgatta az aldiszpécsert. Az élet szépségéről beszélt, majd csitítgatta az ifjút, s azzal búcsúzott tőle: még holnap beszél a lánnyal. Másnap a lány elment az orvoshoz. Amikor lejött, a kapualjban az aldiszpécser reszketve várta. A lány megcsókolta, hózzábújt és a lakásukra hívta. Egyetlen szót sem szóltak. Lovaskocsik hordják a nagy dinnyetáblákról a finom ananászt az átvevőhelyre. Itt válogatják, ládákba rakják és teherautóval szállítják tovább a vasútállomásra A Szülők színházban voltak. Az aldiszpécser a mennyországban. Mivel tudta, hogy ott van, visszafogta magát, mint egy hallatlanul fegyelmezett vulkán. A lány megsimogatta és nagyon bájosan elmondta: igazat ad az orvosnak és ha az aldiszpécser esetleg máshoz menne, ő ezt megértené, szemethunyna felette. , Az aldiszpécser, mint vulkán, üvöltve elszabadult. A lány harcolt, zokogott, s a vulkán képébe vágta: — Azt hittem eddig, hogy szeretsz! A vulkánból aldiszpécser lett. Szegény kis aldiszpécser. Szemébe eszelősség ült, idegenül nézte a lányt, motyogott valamit a teljességről és fejét rángatva elsétált Mikor az aldiszpécsert a fó- bérlőházaspár meglátta, a szomszédba mentek aludni. De az aldiszpécser csak az ünneplő ruhájából vágott ki te- nvémi szíveket. Reggel azért bement dolgozni. Mindent gépiesen csinált. Délben szíveket rajzolt Délután felhívta a lány: — Olyan furcsa voltál tegnap. Már féltem, hogy nem tudsz megérteni. Pedig én igazán engedtem ... és nem tekintem megcsalásnak. Este hozd fel a szennyesedet — anyu különben rántotthúst csinál. Az aldiszpécser letette a kagylót, aztán porcukor helyett törlőrongyot irányított a legnagyobb kísérleti telepre. A hibát a fődiszpécser helyrehozta és barátságosan hátba- vágta: — Beteg vagy? Mi a bajod? Hosszas rábeszélés után az aldiszpécser végül elmondta. A fődiszpécser öntelten nevetett: — Sohasem komolyodsz meg? Mindig viccelned kell? Nekem akarod bemesélni, hogy ilyenek a mai lányok?! Murányi József Mennyi legyen a „szekrényfejadag“? A modern otthon lakó- és hálószobáiból kiszorulnak a szekrények, pedig a ruhatár egyre gyarapszik és mind több helyet kér. Mennyi az egy lakos számára szükséges szekrényfejadag? — erről még most is sokat vitatkoznak az építészek, lak- berendezők, az azonban már nem vitás, hogy az eddigi szekrénynorma, a 0,6 négyzet- méter alapterületű, padlótól a mennyezetig beépített tér egy ember számára nagyon kevés. Ha csak a minimális ruhatárat veszik figyelembe, azzal kell számolniok. hogy a fehérneműn kívül a férfiaknak három kabátjuk, három-hat öltönyük van, és a nők, valamint a nagyobb gyermekek ruhái még ennél is több helyet kérnek, s így mindjárt kiderül, hogy a korábbi szekrénynormák már megdőltek. Üjabban az a vélemény kezd kialakulni, hogy minden személy részére legalább 1,2 négyzetméteres alapterületet kell beépíteni szekrénnyel. Ez kétféle módon történhet, vagy külön fülkét, úgynevezett já- rószekrényt kapnak a ruhák — amelyben járni aligha, inkább csak belépni lehet — vagy az előszobában készülnek szekrénysorok. Ez utóbbit tartjuk célszerűbbnek. Érdekes jelenség, hogy a ruhadivat alakulása is befolyásolja a szekrény nagyságát. Amióta megrövidültek a szoknyák és a női, férfikabátok, fölösleges a 145 centiméteres belső nagyság, elegendő az 1,35 centiméter is. így lehetővé válik, hogy a 2,80 méter magas, tehát a legalacsonyabb lakásokban is épülhessenek emeletes szekrénysorok. 4 fe- hérneműszekrény méretei az összehajtott férfiingekhez igazodnak. Kalappolchoz nem túlságosan ragaszkodnak az új ház lakói, viszont azt hiányolják. hogy a cipők tárolása egyáltalán nincs megoldva. Az építészekre és lakberendezőkre tehát még sok feladat vár a ruhaneműek elhelyési módiának megfelelő kialakításában.